Knowhere

Knowhere egy celestial volt, akit éonokkal ezelőtt öltek meg. Az entitásnak csupán a feje maradt meg, ami az univerzum szélén található meg. Egykor régen űrállomásként üzemelt, de most már nagyon régóta teljesen lakatlan és elhagyatott. A hely mintegy 1,5 km hosszú és 500 méter széles.

- Amúgy vicces volt látni, a badoon arcát,amikor a segítségünket kérte. Bár nem értem, hogy miért nem rögtön azután, hogy a hajóval megszakadt a kapcsolat?- kérdezte Jelly a többiektől, majd kifújta a levegőt és megropogtatta a nyakát. - Amúgy örülök, hogy itt lehetetk egy újabb balhéban veletek.
Hátradőlt a székében, és elgondolkodott, hogy mi csapódhatott a hajóba. Hamar kiléptek  hipertérből, és ekkor meglátta az állomást. A szája tátva maradt.
Nem is a méretei miatt, az űrben megszokta a hatalmas méreteket, hanem a formája.
- Ez egy fej, valami nála is nagyobb kinyírta ezt a valamit és lefejezte - motyogta maga elé. - És ott a rabszállító. Lefutattok egy szkennelést a környező térben. Lehet kalózok támadták meg őket.
Lenyomott pár gombot, és megkezdte a szkennelést, közben szemügyre vette az űrhajót. - Amúgy miért néptelenedett el az állomás, nem tudjátok? Komolyan, mintha csak a piramisokat látnám.

Kam már százszor is megbánta, hogy megölte azt a családot hirtelen felindulásában. Majdnem elvitték egy bolygóra az ismert világ szélére, hogy ott rohadjon meg a bányákban. A természetében viszont benne volt, hogy újra megtenné, ha felidegesítenék azzal, hogy hónapokig dolgoztatnák és utána mondanák meg, hogy nem így kellett volna. A türelme elszállt a képessége megjelenésével. Az itteni társai nagyrészt kis bűnöket követtek el, nem szupermaffiózók közé került. A kymmelian ennek örült is, mert sosem akart a bűnözővilág része lenni. Nem gondolta magát bűnözőnek. Ő csak felindult és eljárt a keze, négyen meghaltak, mert kihajtották maguknak a haragját.
A becsapódáskor megijedt és a sok haláleset adott neki egy reményt, hogy kiszabadulhatnak a rabok. A maffiózórészleg, a nehézfiúk elintézték a személyzet nagy részét, a többi velük maradt, a "gyengékkel". Kam ütött, ha valaki ezt így az arcába vágta, hogy ő a gyengék közé tartozott.
~Egy hétnyi élelem van és ellátmány. Túl sokan vagyunk erre. Az az idegen élőlény, a kísértet, ami nem csak pára, szellem, hanem valami ragadozó még veszélyesebb. El kell kötni az űrhajót és elhúzni innen valami békés helyre, ahol rejtőzhetünk - gondolkodott magában.
Tőle nem messze leült az a rókaszerű lény, a nagyszájú foxiai, akit nem kedvelt igazán. Yalvis ugyanazon aggódott, mint Kam. A róka köpött, a kymmelia szájából pedig a nyál folyt. Ez a raboskodás alatt alakult ki nála, túl sokat termeltek a nyálmirigyei és mindig kicsordult. A kmmyelian most azt látta, hogy ez a kis hebrencs képes valamit tenni és nem csak itt ül. A lótestű most hajlandó lett volna csapatban működni, amíg a természete ezt engedte. Ő is odarohant, amikor a rendszer beindult.
- Az űrhajó vezérlőtermét kell megszerezni vagy egy mentőhajót. Veled tartok.
A kymmelian megnézte, hogy tud-e segíteni a képességével, amit most már biztosan használhatott, mert a blokkolónak le kellett kerülnie a rabok kiszabadulásával. Az építészi tudását arra használta, hogy az űrhajó szerkezetét próbálja megismerni, kitalálni, hol mi van a látott hajószerkezet alapján.
- Te sokat tudsz beszélni, a többi rabot is rá kell venned, hogy együtt nyomuljunk. Az őrök nem segítenének, azokat itthagyjuk.

Elég gyakran megbánom, hogy csatlakoztam az őrzőkhöz. Persze ez mindig időleges, hiszen tudom, hogy itt vagyok a legjobb úton Annihilus elpusztítása felé, de miért kell ennyi ostoba fecsegő a csapatba?! Most épp Jelly van soron, és egy pillanatra sem képes befogni a száját. Idegesítőbb, mint az összes többi együttvéve, pedig Tyr-Xor is többször próbára tette a türelmemet. Hozzá képest Villám a tökéletes társaság. Komolyan mondom, kezdek hálás lenni néha a kölyökért. Ő legalább néha képes tartani a száját. Az út során nem egyszer vagyok a határán annak, hogy egy kisebb energiasugárral térítsem jobb belátásra, a földit, de mindig visszafogom magam. Minden csapattagra teljes épségben van szükség.
A feladat mellékvágánynak tűnik az eddigiekhez képest, de meg sem fordult a fejemben. A legutóbb sem számoltunk azzal, hogy végül Annihilusról szóló létfontosságú információkkal térünk haza... legyenek azok bármilyen lehangolóak is.
Nem reagálok Jelly fölösleges szavaira. Remélem Nestor válaszai elhallgattatják, bár sejtem, hogy ez hiú ábránd. Próbálok inkább a feladatra koncentrálni. Én nem kezelek műszereket, így csak az eseményeket figyelem, és várom, hogy mikor léphetek akcióba.

// Bocsi el voltam havazva és csak most vettem észre, hogy elkezdődött. -.- //

Jelly szavaira csak egy mosolyt ejtek meg, nem szólok semmit, elvégre felesleges volna. Úgyse mondhatnék semmi újat.
~ Meg kell hagyni sokat beszél a srác, de az is igaz, hogy arra az arcra még sokáig emlékezni fogok.
Mikor meglátjuk a fejet én csak felvonom a szemöldököm, mivel kissé meglepett, hogy tényleg igaz legyen, hogy egy hatalmas fej maga a hely.
- Tényleg olyan, mint egy bazi nagy fej.
Teszem hozzá röviden, majd Nestor ki is fej, Jelly megnyilvánulására egy lehetséges teóriát. én is halottam már egy-kettőt korábbról, de nehezen akartam elhinni, elvégre leginkább akkor hiszi el valaki a dolgokat, ha a saját szemével látja.
Amint elég közel értünk megpróbáltam szkennelni a légkört, hogy hátha bármilyen nyomát találom annak, hogy szipolyok voltak, vagy vannak itt. Elvégre egy börtönbe minden csőcselék belefér. Az eredményt jelentem Vronnak amint meglesz.
Nestor az egész "fejet" végigszkenneli és talál is életformákat, még területi meghatározással is. Mondjuk ekkorra távra biztos nem terjed ki az én hatásköröm, hogy a fejet is végigszkennelhessem szipolyok után. persze itt más veszélyforrások is lesznek, mint ők. A bázison a jelentések szerint alíg lehetett élelem, ami már biztos elég dúrva dolgokat válthatott ki a rabokból és az őrökből, ha ők egyáltalán még élnek.
Ha leszállunk vagy valami ötlettel előállnak a társaim, akkor azokra is kiterjesztem a figyelmem, de egyenlőre lefoglal a szkennelés.

Töltésnek szembe kellett néznie azzal, hogy önerőből itt semmire sem juthattak. A hajó nem volt alkalmas utazásra, mentőkabinok nem voltak. Az őrök és a személyzet biztosan óriási fizetést kaptak, hogy ekkora veszélyt vállaltak. Yalvis elmondta, hogy amiket a kymmelien kitalált, azokat nem lehet megcsinálni. A lótestű prüszkölt és idegesen megrázta a fejét. 
~Remek ötlet, szólni, hogy hé, elítélt rabok vagyunk, de kiszabadultunk, gyertek és tegyetek ránk megint bilincset...Mégis ez az egyetlen esélyünk, különben meghalunk. Nem akarok meghalni! - gondolta magában Kam.
- Akkor csináld, amit tudsz. Én áramot tudok adni, ha kell - mutatta Töltés a kezeit, amik felszikráztak és azonnal vissza is vonta a képességet.
Remény csillant a szemében, hogy a foxiai tudott valamit tenni és csinált már ilyet. Az ötlete jó volt, hogy ha jön egy hajó, elfoglalják. Kam nem tudta, milyen hajó jön, kikkel és hogy fognak bánni a rabokkal. Ha egy másik űrhajóra kerülnek, onnan már meg lehetne szökni kellő társakkal, mint például Yalvis. A káromkodást nem értette ,de így is erősnek hangzott. Az idegesség Kamre is átragadt. Nem sikerült a rendszert használni. Látták a csoportokat, megvolt a létszám. A kísértetet nem mutatta a rendszer. Amíg a foxiai a kommvonallal bíbelődött, Kam nézte, hogy tudott-e valamit tenni ő is. Ha nem, akkor a csoportokat próbálta beazonosítani és memorizálni, hogy épp hol, hányan merre jártak. Nem akart ő szökött rabként élni, nem így képzelte el az életét. Halott rab még ennyire sem akart lenni, tehát valamit tenni kellett.

Villám megjegyzésére felsóhajtok.
- Ennek az az oka, hogy valóban egy fej. - jegyzem meg epésen. Talán hiba volt ilyen gyorsan elkezdeni méltatni gondolatban.
Nestor kommunikációs próbálkozása nem jár eredménnyel, így kénytelenek leszünk személyesen megismerkedni a túlélőkkel. Gyanítom, hogy nem lesz valami szívélyes a fogadtatás, de nem is ezért jöttünk. Nestor gyorsan fel is méri az erőviszonyokat: 20 őr és mi 90 elítélt erőszakos bűnözővel szemben. Mondhatnám, hogy Annihilushoz képest rutinfeladat. Az egyetlen dolog, ami aggaszt, hogy úgy tűnik, át kell verekednünk magunkat a rabokon, hogy eljussunk az őrökhöz. Hacsak...
- Villám és én tudunk repülni. -mondom. - Megpróbálhatnánk felülről megközelíteni az őröket, és segíteni nekik kitörni. Van olyan pont, ahol a kívülről be tudunk hatolni a felső szintre?
Remélhetőleg Nestor és Jelly meg tudják védeni magukat egyedül, ha különválunk. Mindenképpen veszélyes vállalkozás lenne a részükről, ezt be kell látni. Talán jobb lenne, ha Villám is velük menne.

- Szerintem csoda, hogy túlélték eddig - válaszolja Jelly, közben magában elképzeli, hogy a fejben milyen körülmények uralkodthattak. Biztos sötétség lehetett ennek az üresfejű fickó kobakjában. - Ja a közelben semmi jele aktívitásnak.
Magában felkuncog a saját poénján, de a többiekkel inkább nem osztja meg.Most, hogy mindenkiben tudatosult, hogy egy hatalmas fej felé tartanak. Az őrök a legfelső szinten barikádozhatták el magukat Nestor elmondása szerint
- Ijesztő lesz egy halott fejében járkálni, és szerintem jó az űrlovagok terve, hogy ha kivitelezhető. Szerintem velük sokkal több esélyük lenne velük. Amúgy én kapok valami fegyvert, vagy ilyesmit?

Kam prüszkölt egyet és megrázta a fejét, lóbálta a sörényét. A foxiait még most sem nagyon bírta. Kellett neki a segítsége, próbált uralkodni magán és nem megtámadni a rókát. Nézte, mit hogyan csinál, hogy legközelebb már ő is jobban tudja. Megpróbált rájönni a szerkezetek funkciójára és figyelte Yalvis kezét.
- Te kussoljál, már senki nem vagy itt! - kiabált rá az őrre Kam.
Kész volt arra is, hogy ha kell kitérjen és visszatámadjon. Egyelőre még tartalékolta az erejét és nem vesztette el azt a kevés türelmét. Az őr közel járt már hozzá, hogy elérje ezt és a lótestű megint dühöngő őrültté változzon. Azért volt itt, mert ez történt vele annál a családnál is. Szépen kiirtotta őket, amikor felidegesítették.
Hallgatta a kis kalózt, aki bűnbandákról, társakról beszélt. Kamet nem érdekelte az a világ előtte, most viszont egyre inkább. Megmenthették őket és szökött rabként majd kezdenie kell magával valamit. A kalózok között talán megállná a helyét. A rbaszolgakereskedéktől tartott, mert nyilván fel voltak készülve ilyen helyek bevételére. Ők csak kevés eszközzel rendelkeztek, mint ez a helyiség is mutatta. Barikádot építettek barbár módra és szétverték a használható berendezést. Kár, hogy nem szóltak neki előtte, építészként tudott volna jobb megoldásokat...
- Nehogy valami nehézfiút hívj föl és lerohanjanak minket. Lehet ezt irányítani, hogy a kevésbé problémás rabokat keresd meg?
Kam nézte, hogy mit lát a szkenneren. Próbálta megállapítani, hányan voltak az ajtó másik oldalán, hallgatózott is és a képernyőt is nézte. Nem örült volna a szörnynek vagy minek.

Mivel minden GoG-os Tao-ra vár és emiatt Danny is kért egy nap haladékot, így szombaton kaptok reagot. Nem hiszem, hogy Tao pont ekkor fog előkerülni, így kérlek ne várjatok rá. Köszi!

Jelly válaszul széttárja a karjait és megvonja a vállát, majd visszafordul és besétál a hajóba, hogy valami fegyvert keressen magának. Valami olyat amivel talán ő is tudna lőnni, mondjuk egy pisztolyt.
Ha talál, ha nem, leszáll a hajóról és kifújja a levegőt.
- Tudom Nestor, hogy elcsépelt kifogásnak hangzik, de tudós vagyok. Nyugi, nem fogom kinyírni magam.
Kikémlel a hangár ablakán, és magában megszólal.
- Szóval ezen túl hatalmas, üres tér van. Vagyis a semmi, ijesztő.
Kirázta a hideg a gondolattól. Milyen lehet ott sodródni, és vajon igaz a multiverzum elmélet? Hogy egy térben, több világegyetem is létezhet. Megrázta a fejét, és sokkal inkább a gyakorlatiasabb problémára kezdett koncentrálni.
- Amúgy miért akarják kihozni a rabokat? Mármint feleslegesek a számukra, ahogy az őrök is. Miért most tért vissza az igazságérzetük? - kérdezte a társaitól.

Vron epés megjegyzésére csak körbeforgatom a szemem, jelezvén, hogy nem csak értetlenkedés volt a hozzászólásom az imént.
~ Eddig is tudtam, hogy az, de most, hogy látom el is hiszem, hogy egy fej és nem csak olyan lett a meteorit becsapódásoktól, pont mint a földiek holdjának esetében, ahol a hold valójában nem is egy sikoltó fej.
A tervet hallgatva félmosoly kúszik az arcomra.
- Nem egy rossz terv.
Aztán Jelly megjegyzésére teljes lesz a mosolyom.
~ Őt, fegyverrel? Sok sikert öcsi.
Nestor szavai azonban letörlik a mosolyt az arcomról.
~ Jó tudni, hogy legalább nem verünk szét senki olyat akit ki kéne hoznunk. Az erőviszonyok viszont cukik. 20 jófiú és 90 rossz, plusz mi akik ki akarjuk hozni azt a húszat, érdekes lesz. Bár nem a legrosszabb küldetés, amin voltam eddig.
Leszállunk a hangárba, ahol az életkörülmények jók. Mármint van optimális levegő és gravitáció, pont mint a galadoron.
Nestor szavaira bólintok és megindulok utána.

Nestornak valószínűleg igaza van. Talán egy próbát megérne, de nem jutnánk elég magasra ahhoz, hogy értelme legyen vállalni a kockázatot, avgy egyáltalán a szétválást. Csak egy bólintással jelzem, hogy értettem.
Végül sikeresen landolunk a hangárban, ahol nem vár minket "fogadóbizottság". Ezzel lépéselőnybe kerülhetünk, és Nestor nem is vár arra, hogy ez a lehetőség elillanjon. Jó vezetőhöz méltóan határozott cselekvésre ad utasítást, ezt pedig én kész vagyok követni. Harcra készen indulok hát meg éni, és nem áll szándékomban a kelleténél jobban visszafogni magam. A bűnözők, akik ellenünk támadnak, nem érdemlik meg, hogy kesztyűs kézzel bánjunk velük, de nem vagyunk tömeggyilkosok sem.
Jelly szövegelését eddig ignoráltam, de most megpróbálom egy válasszal elhallgattatni. Hátha ezzel többre megyek.
- Nem tenne jót a Kyln hírnevének, ha a dolgozóit hagyná meghalni, a rabjait meg elszökni. Ez tömeges szökésnek számítana.
Egy földi tudóstól csak a szakterületén várnak el intelligenciát?
- És most maradj csendben, közeledünk az ellenséghez! - teszem még hozzá halkan. Ez remélem elhallgattatja.

Kam idegrendszerének kezdett sok lenni a remény felvillanása és az alig használható kommunikációs rendszer és a kree őr. Sok zsoldost megöltek a nehézfiúk, a maradék őrt nem fegyverezték le, nem rohanták le őket a rabok.
~Ezektől miért nem vettük még el a fegyvert? Kree mocsadék, a puskájában bízik, anélkül egy senki, ahogy mondtam - gondolta magában a kymmelian, miközben folyt a nyála.
Nekiment volna az őrnek, ha addig él is. Túl sok mindennel kellett foglalkozni. A rendszerrel, az ajtóval, a kiabálással. Ezek megzavarták és idegesen ütött bele a falba.
- Mindenki a seggén marad! A szkenner csak egy valakit jelzett, mást nem. Halott és a gyilkosát nem lehet érzékelni. Ha kinyitjuk, mindenki meghal, tehát nem nyitjuk ki! - kiabált nagyon idegesen, mielőtt valakiben feltámadt volna a segítő akarat.
A kommunikációt már eltervező foxiai figyelmeztette a társaságot, hogy a szellőzőben volt a kísértet. Kam attól a lehető legmesszebbre húzódott és és az őröket tartotta szem előtt.
~Ha ilyen nagyra vannak a puskájukkal, akkor most öljék meg azt a dögöt! Utána mi is elintézzük őket, nem hiszem, hogy meg fogom tudni állni - gondolta magában a feszült kymmelian.