Knowhere

A nő elszaladt, mielőtt Jelly lelőtte volna, vagy megpróbálta volna megnyugtatni. Nem tudta, hogy hirtelen okolni kezdjen a többiek közül, vagy sem. Egyszerűen pánikba esett a lány.
Valami üldözte, közben a falakra pillantott, valószínűleg tele voltak rovarokkal, a következő pillanatban a szellőzőből megjelentek a lények. Robotok, ököl nagyságú gépek. Morrow elkezd fedezéket keresni a sugarak elől. Odaszólt a társainak, ahogy összerakta a dolgokat. Igen, hogy ne essen még jobban pánikba, azon agyalt, hogy mi a fene lehet.
Számításba vette a látott tervrajzokat, amit megtudott a többiektől. És végül felállított egy teóriát.
- Most gondoljatok bele, hogy egy halott lény belsejében vagyunk. ezek nem robotok, valószínűleg a Celestial immunrendszer részei. - kiáltja. - A falban futó járatokat ereknek képzeljétek el, ahol a sejtek mozognak. Azonban egy kérdést felvett, hol voltak ezek a bogarak, mikor a fejet szó szerint belülről felboncolták? Lehet, hogy kezd életre kelni? Vagy csak ez a része.

A szkennelést végül hagyom és inkább a nyílásra koncentráltam, ahonnan valakik a skrull rikácsolása alapján jönni fognak. Persze egy rövid kuncogás azért előtör belőlem, mikor Jelly megpróbálja eltalálni bénítóval a rémült skrullt.
~ Ha ő nem lenne a csapatban, nem lenne kin szórakoznunk.
Hamar visszanyerem a komolyságom, mikor megjelennek azok a lebegő gömbgépek. Tüzet nyitok rájuk, mielőtt még Nestor kiadná a parancsot, majd félreugrom, azoknak a lövedékei elől. Gyorsak a reflexeim, ezért annyira nem aggódom, de az is biztos, hogy nem vehetem könnyelműen a dolgot, mert ezt a páncélt úgy fogják átvágni a sugarak, mintha csak papír volna.
Igyekszem a kitérést úgy manőverezni, hogy ne menjek neki és ne is akadályozzam egy társamat sem. Ha pedig van esélyem, akkor irányváltások között leadok 1-1 lövést a repülő masinákra.

A két bűnöző menekül, de nem jutnak messzire. Amint befordulnak a következő sarkon, lövések zaja hallatszik, majd halálsikolyok. Kis kaliberű lézerlövéseknek tűnnek, -nem is tudom, hogy gyártanak-e ilyen kicsi fegyvert- abból viszont sok. Az legalább nyilvánvaló, hogy nem valami vadállat ölte meg őket, és valószínűleg nem is szellem. De akármi vagy akárki is legyen, jó eséllyel erre tart. Abba az irányba fordulok, amerre a rabok futottak, és felkészülök az esetleges támadásra. Ekkor azonban meghallom a lövéseket a társaim felől is. Odanézek, és észreveszem, hogy nagyjából féltucat gömb támadta meg őket, nem nagyobbak, mint egy férfi ökle. Apró lézereket lövöldöznek a csapatra, de engem még nem vettek észre. Nem kérdés, hogy meg kell próbálnom megmenteni őket, így innen távolról elkezdem kettesével lőni az energiasugarakat a drónok felé. Közben időnként oldalra pillantok, hogy nem jönnek-e az én oldalamról is. Ha meglátom őket,a sarok mögé bújok, hogy addig ne legyek célpont, amíg a kanyarig el nem érnek, és igyekszem gyorsan befejezni a társaimat támadó gömbök kiiktatását.

~Senki nem tud semmit, még a nagypofájú őrök se tudják, hova küldték őket dolgozni. Nagyon örülök neki... - gondlkozott magában a kymmelian.
A kree elítélt mondta meg az igazat, ő rájött, hogy nem technológiát kellett keresni, nem teljesen technológiában kellett gondolkodni. Fémgolyók, amik immunrendszert jelentettek. Erre Kam nem gondolt volna. A rab, aki ártatlan volt valójában, nem érte meg, hogy folytathassa, agyonlőtték az antitestek. 
Kam most már rájött, hogy nem lett volna értelme a szellőzőbe menekülni. A folyosón jobban tudott volna menekülni.
~Miben is reménykedünk? Ezek sokan vannak, villámgyorsak és lőfegyvereik vannak. Ha futunk, nekem elöl kell lennem, hogy azokat lőjék le, akik hátul vannak. Ezzel is csak pár percet nyerek. A szellőzőn át akárhova eljutnak. Na nem, Kam Flyrthibate nem így fog meghalni! Menekülök, amíg tudok. Ha már nem lesz más hátra, akkor lövöm őket, amíg életben vagyok - gondolkozott szótlanul a kymmelian.
Nem sajnálta a halott, sérült rabokat, az őröket még kevésbé, ha később azokat is eltalálja néhány lövés. A saját bőrét akarta menteni és ő is elindult az ajtó felé rohanva. Yalvist ellökte magától, hogy ne lassítsa.
- Lője a franc, szét kell szedni a barikádot.
Kam igyekezett úgy helyezkedni futás közben, hogy a többi rab vagy valamilyen fedezék felfogja a lövéseket. Yalvisnak nem válaszolt, nem cipelte, mentette a saját bőrét. Semmit nem érnek azzal, hogy ha mind a ketten meghalnak bajtársiasságból. Támadt egy ötlete, amihez kellett valakinek a szaktudása.
- Ha ez immunrendszer, le lehet gyengíteni. Van valakinek ötlete, hogyan csináljuk?
Ő építész volt, nem genetikus. Annyit tudott, hogy az immunrendszerre tudtak hatni anyagok, de nem volt képes elképzelni, egy Celestial immunrendszert, ami robotokból áll, hogy tudnának megtámadni menekülés közben.

A drónok masszívabbak, mint hittem, valamilyen védőpajzsuk lehet. Mindössze egy volt, amit sikerült kiiktatni, és az már az elején hibásnak tűnt, a többi továbbra is lő. Úgy néz ki, hogy legalább az én oldalamról nem jönnek, csak azt a részt védik, így csak az itt levőkre kell koncentrálnom. Eddig egyik társamat sem találták el, ami meglehetősen furcsa, ugyanis nagyon tömören helyezkednek, és még az egyik kiesése után is öt gömb lő rájuk. Amikor kettő felém indul, elkezdek hátrálni, közben folyamatosan lövöm őket. Ezzel talán ki tudom húzni addig, amíg el nem használódik a pajzsuk, ráadásul el tudom távolítani őket a többiektől. Feltevésem azonban nem jön be, ugyanis a gépek nem követnek, hanem újra a többieket veszik célba. Ennek ellenére ők továbbra is sértetlenek. Nem tudom, hogy mi értelme lenne ennek a játéknak, végtére is biztosan van elég tűzerejük, hogy végezzenek velük, ezt a rabok halála egyértelművé teszi. Az én páncélommal talán kellene küzdeniük egy kicsit, de végül valószínűleg azt is átvinnék. Miért nem öltek meg még akkor senkit.
Elsőre meglepődöm, amikor Nestor kiadja a parancsot a támadás megszüntetésére, de engedelmeskedem. Egyrészt azért, mert az első dolog, amit katonaként megtanultam, hogy ilyen helyzetekben nincs idő megkérdőjelezni a parancsokat. Én hogy várhatnám el, hogy az embereim teljesítsék a parancsaimat akkor is, ha nem látják át elsőre az okokat, ha én nem teszek így? Másrészt pedig a lövöldözés egyre inkább értelmetlennek tűnik, mivel nem érünk el vele semmit. Ugyanakkor nem tudom, hogy mit érhetnénk el ezzel, ha valóban egy olyan automatikus reakciókra épülő rendszerrel állunk szemben, mint az immunrendszer. Készen állok hát a tüzelés folytatására, de megvárom, hogy mi sül ki Nestor tervéből. Reménykedem, hogy ez nem a csapatom teljes kiirtásához vezet.

A kütyük ügyesek és pajzzsal is el voltak látva. Már majdnem megörültem, mikor sikerült az egyiket leszednem, de ahogy a többit céloztam kitérések között látszott, hogy nem volt egy tökéletes állapot darab.
~ Amennyire könnyű volt azt leszedni, annyira nehéz lesz a többit.
Nestor szavaira abbahagyom a lövöldözést, de a kitéréseket nem, nincs sok kedvem lyukacsossá válni néhány lassú felfogású robot miatt.
Jelly szavai kissé zavarosak, de azért egy részét megértem.
~ Ha igaza van a kölyöknek, akkor itt lehet nagy gát lesz.
A lövedékeket kerülgetem, míg a lövések abba nem maradnak, vagy ha egyáltalán nem állnak el, akkor egy kérdést vetek fel.
- Jelly a te fegyvered talán ér valamit, vagy ha nem bénítja le őket, akkor talán megpróbálhatnánk túlterhelni egyenként a pajzsaikat.

Mindenki abbahagyja a tüzelést és a gömbök meglepő módon ugyanígy tesznek. Nestor elmélete működik. Ezután a drónok felszólítanak minket, hogy igazoljuk magunkat. Természetesen így teszek, bár nem egészen tudom hova tenni a dolgot. Ha ezek valóban az évezredes celestial immunrendszerének részei, miért mondana nekik bármit az, hogy mi a Galaxis Védelmezői vagyunk? Nem egyszerűen arra kéne törekedniük, hogy elpusztítsanak minden behatolót. Egyre több és több a rejtély. Nestor viszont tudta, hogy ez egy jó mód lesz, talán jobban átlátja a dolgot, mint én. Mivel eddig működött, amit kitalált, nincs okom rá, hogy ne bízzak abban, hogy tudja, hogyan tovább. Így hát most csak várom, hogy mi történik, és természetesen igazolom magam, amikor a közelembe ér egy drón. Persze nem teljes a biztonságérzetem így sem, így készen állok a harcra, de igyekszem nem fenyegetően viselkedni.

Jelly feltápászkodik és megtapogatja magát, aztán a békésen lebegő dronokra pillant. Kezd neki rémleni valami. Nestor bemutatkozott nekik, és azok felfogták, hogy tulajdonképpen ők a jó fiúk.
Morrow rápillant a női űrlovagra - aki nem volt olyan nyers vele - és megrázta a fejét. Belenyúlt a zsebébe és előkapta az azonosítókártyáját és előrelépett. Nyugalmat erőltetett magára, és a gépek felé mosolygott. Többek között azért is, hogy most totálisan igaza volt. Mármint a gépek szerepével, tehát, hogy ezek fejméretű fehérvérsejtek. És úgy fest, hogy most jöttek rá arra, hogy ők nem egy randa influenza, hanem csak ártatlan baktériumok.
Várta, hogy letapogassák, vagy ilyesmi.
- Szerintem a diplomácia is müködni fog. Sok kérdésre - válaszolta Villámnak. Miután igazolta magát, feltett egy kérdést a robotoknak. - Miért aktiválódtatok? - tette fel a kérdést. - Úgy értem, miért most?

//Tudom, hogy Zield írta, hogy nem lesz és Kira is, de mivel itt úgysem sietünk annyira, így megvárom őket. Szerdán kaptok új kört, vagy ha előbb írnak, akkor.//

Kellemes meglepetésként ér, amikor a drónok abbahagyják a lövöldözést és kérik, hogy igazoljuk magunkat.
- Jó, hogy lehet békésen is intézni a dolgokat.
Jegyzem meg röviden, míg előkotorom a saját igazolványomat a páncélomból, majd felmutatom azt az egyik droidnak, majd ha ez nem elég neki, akkor leveszem a sisakot, hogy láthassák, hogy a képem egyezik az igazolványon lévővel. De persze hamar vissza is kapom magamra a sisakot, mert nem szeretem, ha nincs rajtam, valamiért már úgy hozzászoktam, hogy küldetésen szinte le se veszem.
Kérdésem nincsen mivel ami érdekelt, az már úgyis elhangzott, így csak várok a válaszra, ha érkezik.
~ Remélem egy véleményen vagyunk és nem akarják őket is kinyírni, mint a bűnözőket odabent.

A társaság menekült és megbontotta a barikádot annyira, hogy átjusson. Nem kellett itt lőni. Az ajtónál az őrök kilőtték a zárat, hogy kijussanak. Kam egy gyors pillantást vetett a halottra.
~A robotok nem tudnak így nyakat törni. Van egy láthatatlan valaki, aki irányítja őket. Vagy kicselezi~gondolkodott magában
.A robotokon kívül más kísértet is volt tehát, hús-vér kísértet, olyan, ami el tudta roppnatni a gerincet. Kam csak futott. Senki nem válaszolt neki, mit lehetett volna kezdeni az immunrendszer meggyengítésével. Senki nem tudta valószínűleg. Pedig olyan jó ötletnek tűnt... A kymmelian hallgatott a rókára és a lépcsőházban elkezdett futni felfelé. A helyiségeket hiába próbálták volna. Itt semmi nem volt és a robotok eltalálták volna őket könnyen.
- Mitől vagy olyan biztos az újraéledésben? Ezek kiszabadultak, ennyi, nem? Mindegy, keressünk kommvonalat tényleg! - mondta Kam a foxiaianak.

Az egyetlen tudós, aki tudott volna valamit mondani, meghalt a barikád mögött, mikor előkerültek a drónok. A többi hallgatott, nem értette, nem tudott semmivel előállni. A csőcselék menekült. Kam képzett építészként, komoly mesteremberként nagyon rosszul érezte magát ebben a hajóbörtönben a rabok között. Nem volt miről beszélni, nem volt mit csinálni. A bunyó volt a legnagyobb szórakozás nekik, most pedig csak menekültek ész nélkül. Ez a foxiai volt a kivétel, neki még voltak értelmes gondolatai és értett az informatikai rendszerekhez. Ezt elismerte a kymmelian.
Az immunrendszer nem követte a társaságot.
~Azt a részt védték, ahol mi voltunk. Az egy központi, magas prioritású testrész lehetett. Most vagyunk a csúcson, a fej legtetején. Menjenek előre a többiek. Ha belefutunk a nehézfiúkba, ne én haljak meg először - gondolkozott némán.
Itt nem tudtak semmit csinálni, üres volt a szint. Valahová menni kellett. A fegyverrel a kezében kullogott hátul és reménykedett, hogy olyan helyre jukadtak ki, ahol volt kommvonal és nem volt ellenség. A drónokon kívül még volt valaki a hajón, a rejtélyes gránátos, akivel nem akart találkozni. Figyelt hátrafelé is és a plafonra fél szemmel, hogy ha lehet, fedezékbe húzódjon támadás esetén. Így haladt a többiek után.

A dronok nem válaszoltak a feltett kérdésekre, egyszerűen csak visszavonultak, nem érzékelve őket fenyegetésnek. Carl lehajtotta a fejét, belerúgott a porba, és odafordult Nestorhoz.
- Nyugalom, megvagyok. Valószínűleg ezek csak egyszerű örző-védő cuccok, amik most egy script alapján mennek. Biztos ez most valami olyasmi. hogy ellenséges behatolás, az állomást elfoglalták, meg ilyesmi. Lehet ebben a játékban mi vagyunk a hatóságok, bár gondolom jelenleg mi vagyunk azok, vagy egyáltalán valami hatóságnak számítunk? - kérdezi a többieket. - Szerintem ez egy raj intelligencia, talán most nem voltak elegen, hogy túl intelligensek legyenek.
Ekkor a kommunikátorára kap egy üzenetet, ahogy a többiek is. Egy fájl volt benne koordinátákkal. Nestor szerint teljesen tiszta a hely. Morrow megdörzsöli az állát, és megnézi, hogy van e feladó.
Közben követi Nestort, ugyanolyan sietős léptekkel, mint ahogy a férfi is jár.
- Legalább elmondaná, hogy mi a franc folyik itt. Egyáltalán nem a drónoknak kellett volna megadni a koordinátákat? És miért csak egy koordinátát kaptunk. Bármi lehet ott csapda, vagy ilyesmi.
Töpreng tovább, aztán eszébe jut valami.
- Amúgy mi újság van a rabokkal, akikért jöttünk?

Az igazoltatás simán ment, a drónok pedig nem feleltek a feltett kérdésekre. Ehelyett inkább visszafordultak oda ahonnan jöttek, néhány beolvadt a sérült részekbe a falon, a többi pedig ott távozott ahonnan jött.
Jelly raj elméletére helyeslően bólintok, majd csak ennyit fűzök hozzá.
- De vajon miért olvadtak be a szellőzőbe?
Teszem fel a kérdést, majd a kommunikátor csipogva jelzi, hogy adatok érkeztek. Miután megnézem őket láthatok egy koordinátát négy emelettel felettünk.
 Nestor szavaira újra előveszem a fegyveremet, és megindulok utána.

Úgy tűnik, hogy a hely a mi oldalunkra állt, bár továbbra sem értem, hogy miért. Most azonban nem látom, hogy honnan kaphatnék választ a kérdésre, így pillanatnyilag fölösleges erre pazarolnom az energiáimat. Különösképpen, mivel útbaigazítást is kaptunk, nyilván a drónokat működtető rendszertől.
Nestor szavaival nem tudok vitatkozni. Számomra is az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy óvatosan és körültekintően, de a drónoktól kapott koordináták felé indulunk.
Közben Jelly is összeszedi magát. Nem meglepő, hogy a csapatból ő kapott találatot, de a sérülése nem súlyos. Okfejtése a drónrendszerről nem valami koherens, és és még elmélet szintjén sem tartalmaz válaszokat az igazán égető kérdésekre. Mivel senki sem teszi, kénytelen vagyok én feltenni őket.
- Valószínűleg van valami tudatos mozgató a drónok mögött. Abban legalábbis teljesen biztos vagyok, hogy nem a celestialtól marad automatizmusok alapján működnek. Ha tényleg egyszerűen egy szkript alapján futnak, az abból az időszakból származhat, amikor űrállomásként használták, vagy még frissebb. Egy celestial immunrendszere nem igazoltat... Talán a megadott koordinátákon válaszok várnak. De óvatosnak kell lennünk.
Ha elindulunk, sereghajtóként haladok, ahogy eddig is, és igyekszem fedezni a hátunkat. Folyamatosan számítok támadásra, bár attól nem tartok, hogy egy egyszerű csapdába sétálnánk. Ha az állomás el akart volna pusztítani minket, már megtehette volna.