Knowhere

Egy idő után tülekedés alakult ki a konzolnál, és ez akkor is fennállt, mikor a folyosón megérkezett a badoon. Mindenki egyszerre próbált meg hozzáférni a berendezéshez.
Valószínűleg azért mert azt gondolta, hogy ő jobban csinálja mint a másik. Jelly arra gondolt, hogy valamelyikbe csúnyán belerúg, ő is megtudta volna oldani ezt az egészet.
Azonban ideje sem volt rá, mivel a Celestial badoon pillanatok alatt ott termett, és egy ütéssel a falhoz kente őket. Mikor a fiatal mutáns felébredt a fal mellett, a feje hátsó része megint vérzett. Mellette ott hevert az eszméletlen foxiai és Nestor. Harcolva a háborgó gyomrával feltápászkodott, és a vállára vette a foxiait, és közben megragadta Nestor ruhájának grabancát és próbálta biztonságba vinni a két ájultat. Addig míg Villám és Miller a lénnyel harcoltak.
Ha sikerül, akkor majd magukhoz téríti őket ott valahogy.

Kam szavaira az egyik Védelmező reagált és a kymmelian bólintott, hogy igen, csinált már ilyet. 
~Pont azért vagyok itt, mert csináltam. Egy egész családot töltöttem meg árammal. Megérdemelték a haragomat, mégis le lettem sittelve~gondolkodott magában.
A folyamatos ügyetlenkedéstől megint kezdte felkapni a vizet. Nem sikerült semmi és menekülni kellett a társaságnak. Becsapódott az idegen páncélos, akit üldözött a badoon és gyorsan kellett cselekedni. 
~A Doktor egy értelmes ember. Rá kellett volna hallgatnunk. Egyáltalán végre nem ostoba bűnözők között vagyok. Futás!~gondolkodott a kymmelian és igyekezett elfutni, az ajtót pedig bezárni maga mögött. Ha a társaságból még jött valaki arra, akkor azt beengedte, csak a badoont akarta kizárni és azt, aki ki tudta azt szorítani az űrbe, ha még ez volt a terv.

- Neem.
Lehelem magam elé a szavakat hitetlenkedve, mikor látom, hogy a Badoon a falhoz vágja a két társam és a foxiait.
A szörny nem tudja eldönteni, hogy melyikünkre támadjon, de úgy tűnik, majd én leszek az akire rávár a csali szerepe.
- Miller segítsen a sérülteken! Egyedül megyek az űrbe ezzel a monstrummal együtt! Siessenek!
Mondom nem túl hangosan. El ugrok a paneltól, hogy ne sérüljön meg ha kergetne a lény, majd felkiáltok.
- Gyere és kap el, te túlméretezett szemétdomb!
Kiáltom a lény felé integetve, majd megindulok futva, hogy időt nyerjek, míg Miller segít az időközben magához tért Jellynek cipelni a sérülteket. Próbálok úgy futni, hogy ne érjen utol a szörny és ne is sérthessen meg, mert ha nagyobb sérülést kap a páncélom, akkor az már nem véd meg a vákuumtól. Ha le akarna csapni és nem tudnék futva kitérni, akkor megpróbálok elröppenni az útból, lévén felhúzott páncélban már repülni is tudok. Ha a többiek biztonságba érnek, akkor igyekszem minél hamarabb, de azért vigyázva visszaröppenni a panelhez, hogy legyen időm kinyitni a zsilipet, mielőtt a szörny odaérhetne hozzám.

Szerencsémre sikerült kijutnom és rajtam kívül még Vronnak és Kamnek sikerült. Sajnos a többiek valamiért inkább ott időztek, a cselekvés helyett. Én meg már túl öreg vagyok ahhoz, hogy erőltetve vonszoltam volnaőket kifelé. Így amint sikerült elég messze jutnunk a folyosón, körülnéztem, hogy a folyosó részleget, hogyan tudnánk lezárni, ha szükséges lenne. De közben az sem hagyott nyugodni, hogy az a rab és a két Galaxis Védelmező ott maradt. Mert biztos voltam benne, hogy így ennek nem lesz jó vége. Íg miután ez új folyosót is felmértem, hogy ott mik a lehetőségek, egy nehéz és kockázatos kérdést kezdtem fontolgatni, hogy visszamegyek értük és megpróbálom őket kihozni valahogy. Bár a jelenlegi fizikai állapotomban már nem tudok olyan nehéz terheket cipelni mint annak idején... De valahogy akkor is segítenem kellett rajtuk, ha már hallgatni nem akartak rám. Már csak azt remélhettem, hogy ezek után belátják majd, hogy jóbb ha rám is hallgatnak, ha kell és nem ellenkeznek. Majd Vronhoz és Kamhoz fordultam és közölni készültem velük mire készülök, amiben vagy segítenek és támogatnak, vagy nem.
- Vron és Kam tudom kockázatos, de nem hagy nyugodni a másik három társuk tétlensége és makacssága. Arra gondoltam, hogy vissza megyek és valahogy kihozom őket a veszély zónából. A baj, hogy egyedül kicsit kevés vagyok. Hisz nem vagyok már fiatal, így az erőm se a régi... Viszont nem is a társainkat a legnagyobb gond kihozni, hanem addig lekötni a Celestial badoon figyelmét. Nyílván Mr. Knigth se nyitja ki a zsilipet, míg a társait biztonságban nem tudja, de ahoz, hogy a terv sikerüljön, a kockázati és veszteségi tényezőket meg kell szüntetni. Mit gondolnak velem tartanak? - vázoltam és tettem fel akérdésemet a két társamnak. Ezután, hacsak a hallásom nem tréfált meg úgy hallottam, azon folyosó felől, ahonnan eljöttünk, hogy valami történik ott és a hangokból ítélve, nem számítottam jóra. Tudtam, hogy a GV tagjai, ha nem muszáj nem kockáztatják egymás életét, így ha a feltételezésem helyes volt a zsilip még nem volt nyitva. S mivel nem bírtam tétlenül ácsorogva végig hallgatni, ami odaét történik, így hírtelen elindultam visszafelé. Nem sokkal később, amint annak a folyosónak a bejáratához értem, ahonnan kimenekültem nemrég, láttam, ahogy a fiatalember próbálja elhozni onnan a sérült társait. Ha amenyiben már a kérdéses folyosó részről kijött a sérülten vonszolt társaival, akkor én is segítettem neki, amenyire erőmből tellett. Persze én már nem mentem a kérdéses részlegbe, ahol Miler, Mr Knight és a Badoon is voltak, hanem a szomszédos folyosó takarásából lestem be, majd vonultam hátrébb, hogy a lény ne is vegyen észre. De sikerült Mr. Morrownak ki cincálnia a szomszédos folyosóig a sérült társait, ahol én is vagyok segíthetek majd neki messzebb vinni őket, hogy a vákumtól ők is biztonságba legyenek magammal egyetemben. Ha azonban még nem értek el hozzám kénytelen voltam idekint csendben megvárni őket, kerülve a feltünést. S ha rajtuk már nem tudnék segíteni, felkészültem arra is, hogy visszatérjek a másik két társamhoz, akikkel korábban kijöttem. Így magamat is biztonságba tudva. Hiszen holtan nem csak magamnak, de másnak se vagyok hasznára, vagy segítségére. Aztán eszembe jutott, hogy még ha ki is üti őket a Badoon és fel is kell legalább az egyikük, ki tudja hozni őket, főleg, ha közülük, kettő is ébren lenne, akkor tudnak egymásnak segíteni és cipelni a harmadikat, míg eljutnak hozzánk.
- Én buta öreg Doctor. - koppintok a fejemre. - Hogy ez miért nem jutott eszembe, azelőtt, hogy vissza jöttem. - így gyorsan szedtem a sátorfámat és indultam vissza a többiekhez, a biztonságba, mielőtt a vákum végezne velem is.

Nemsokkal azután, hogy sikeresen vissza értem Vronhoz és Kamhez, nem sokkal később felbukkant Mr. Morrow és Yalvis akik egymásnak segítve cipelték a még eszméletlen Nestort. Majd lezárták Kamék a folyosót, ahol voltunk, így már teljesen biztonságba voltunk. Jómagam elkezdtem gondolkodni a következő lépésen, közben rövid távon ide-oda sétálgatva. Közben fenhangon beszéltem, mint mikor hangosan gondolkodnak.
- Mi is volt az... Mi is.... - jártam fel, s alá, miközben tűnődtem, majd eszembe jutott. - Áh igen ez lesz az! - a többiek felé fordultam és közelebb is mentem. Közben Nestor is magához tért és motyogott pár szót. Melyek jelentőségét értettem is. Majd a kérdésére is válaszoltam, miután, fel is vázolom majd a továbbiakat, mert minél tovább időzünk ezen az állomáson, annál rosszabb lesz a helyzet.
- Mi történt? Kedves fiam! - szólok Nestorhoz - Az történt, hogy maguk túl sokat méláztak, miközben cselekedniük is kellett volna. S a jelek szerint a falnak röpítette magukat a Badoon. Szerencséjükre ketten időben magukhoz tértek és magával együtt kijöttek a veszélyzónából. Ami Millert és Mr. Knightot illeti, amint rádión, már ha még így hívják, kapcsolatba lépünk velük és megkérdezzük mire is jutottak. Majd később ismét találkozunk velük valahol. Viszont mielőbb meg kéne szüntetnünk a Celestial technológia okozta zavaró frekvenciát is, mert addig a TARDIS-al sem tudok elmenni innen. Felteszem magukkal is ez lenne a helyzet... Viszont azt is meg kéne tudnunk, hogy a kérdéses zavaró jelet, honnan tudjuk lekapcsolni? Netán van valami ötletük, Uraim? - nézek körbe a jelenlévők közt, hátha más is tud gondolkodni rajtam kívül és valami használható információval szolgálni. Kissé bosszús hangulatba kerültem ismét, mert páran közülünk majdnem meghaltak a döntés képtelenségük és az időzésük miatt. Viszont ha a megérzésem nem csal akkor biztosak lehetünk majd abban is, hogy nem a Celestial Badoon volt az utolsó akadály. Míg a rabokkal együtt el nem megyünk innen. Végül közöltem velük még egy apróságot, mielőtt hasonló helyzetbe kerülnénk.
- No fiatalurak, ne mélázzanak tovább sok a tennivalónk és oly kevés az időnk. Remélem most megtanulták a leckét, és ezentúl hallgatnak majd rám is, mikor kell! S bár nem vagyok tagja az önök szervezetének. - célzok itt a Galaxis Védelmezőire - De a továbbiakban hallgassanak rám és tegyék amit mondok. Ha harcolni kell, akkor majd tehetik amihez értenek. Viszont most vegyék elő a kommunikátorukat és beszéljenek Millerel és Mr. Knighttel. Miller bizonyára el tudna minket igazítani, merre kereshetjük a Celestial zavarójel forrását és kapcsolhatjuk azt ki. Vagy meg kell kérdeznünk az egyik rab őrt. Ha ezzel megvannak, akkor tovább kell mennünk, még sok rabot kell összeszednünk és eljutnünk a maguk hajójáig. Nekem meg visszajutnom a TARDIS-ig.

Carl el se hitte, hogy sikeresen bejutottak a rejtekhelyre, míg a társaik a badoon figyelmét terelték el. Kellemesen csalódott a foxiaiba, hogy szó nélkül segített Nestor vonszolásában. Meg is lepődött, hogy mennyi erő van ebbe a kicsi rókalénybe.
Mikor beléptek, azután hallatszott a fémes csattanás, ahogy a folyosó hátsó része megszűnt létezni, vagyis ez túl erős szó volt. Talán már a Galaxison kívül járt, a celestial badoonnal együtt.
Ahogy Millerrel és Villámmal. A foxiai azonnal pofázni kezdett, természetesen miután a Doktor elmesélt mindent Nestornak, aki felébredt.
- Csak mondom, hogy Villám és Miller nélkül valószínűleg már a badoon véres rókát csinál belőled. És szerintem előbb kerítsük elő a társainkat.
Előkapta a kommunikátorát és ráállt Miller frekvenciájára és hívni kezdte.
- Miller, ott van? - szólt bele. Nyelt egyet, és arra gondolt, hogy talán azt kellett volna megkérdeznie, hogy egyáltalán él e. Persze ellenkező esetben nem is válaszolt volna.
- Miller.

Miller vállalta továbbra is a csali szerepét és a többiek magukhoz tértek és úgy tűnt, hogy időben eljutnak a fedezékig. Én készenlétbe állítottam a panelt, hogy csak azt a bizonyos utolsó kart kelljen csak meghúzni.
Amint a sérültek biztonságba kerültek és becsukódott az ajtó, én lélegzetvisszafojtva meghúztam a kart.
- Ideje pályára állítani a badoont!
Mondom míg húzom a kart, bár a szkafander miatt ne sok hallatszik.
A zsilip fala levált minket pedig kihörpentett a vákuum az űrbe. Nekem úgy tűnt nem lett semmi bajom, a baddont ellenőrzöm, hogy terv szerint pályára állt -e, vagy pedig még lessz vele gondunk. Ha nem lessz vele gond akkor Millert kezdtem el keresni, hogy ő rendben van -e vagy segítségre szorul. Mert ha kell akkor segítek neki bejutni a hangárba, ha nem akkor egyedül repülök el oda.

Kamnek végülis, végre sikerült hasznossá tennie magát. Ahová elmenekült, ott nyugodtan tudta kezelni a panelt és a többiek is megtették, amit kellett. Ez a Miller nevezetű furcsa lény, aki felvette a versenyt a badoonnal, kirepült az űrbe. A Doktor kifakadására Kam keze ökölbe szorult, mert hiába volt nagyon okos a Doktor, a kymmelian nem szerette az ilyen beszédstílust.
~Ha nem ő lenne az egyetlen reményünk, a legértelmesebb ember a csapatban, akkor megsütném árammal.~
A nyála még mindig folyt. Végighallgatta a beszédeket, mindenkit. Nem szólt hozzá, mert érdemben nem tudott. Építészként azon a csodán gondolkozott, hogy ez egy Celestial testrésze, feje volt, mégis építmény, amiben talán elindul egyszer a regeneráció úgy, hogy begyógyítsa ezt a zsilipet. Azt szívesen megnézte volna, mert érdekes építkezési módszer lett volna.
Ment a többiekkel és nézte, hogy milyen helyeken jártak. Kezdett megint idegeskedni, hogy mi lesz.
~Végeztünk a badoonnal. Még biztos megvárják, amíg ez a Miller idejön, visszajön és utána visznek el minket. Mi lesz a sorsom? Egy másik börtönben rohadok évekig, csak ott lesz szórakoztató elektronika? Nem lenne sokkal jobb.~
Morcos volt és mogorva továbbra is. Ha támadás érte őket, fedezéket keresett, más esetben próbált segíteni, hogy végre innen elmehessenek. Ebből a helyből már bőven elég volt neki.

Hát erősen rá kellett tenyerelnem a panelre, hogy minket kilőjön, de végül sikerült a dolog. A skafander engem megvédett, de a badoonnak nem volt hasonlója, se semmije, amivel irányíthatta volna a mozgását az űrben, így folyamatosan távolodott el tőlünk. Miután ezt nyugtáztam, végre nyugodtan fellélegezhettem. Millert kerestem ezek utána a tekintetemmel, aki jól volt és meg is indult a hangár felé. Én persze követtem őt. Majdnem egyszerre szálltunk le végül a hangárba, ahol egy kis idő után az oxigén szint is megfelelő lett. Hallom Millert ahogy jelez a helyzetünkről, de azt nem amit neki mondtak.
- Velük minden rendben van?
Kérdem Millert lévén már úgyis beszél a társaimmal.

Ha a fenti társaság valóban elindult és eljutottak ahhoz a bizonyos ajtóhoz, akkor Kam addigra már picit lenyugodott. A séta egészen jó hatást tett rá. Valami történt, nem csak állni kellett és várni, hanem mentek, a tovább jutás reményében. Most a foxiai sem szövegelt olyan sokat, csöndben volt, kivételesen.
Ha elérték azt az ajtót, akkor Kam nagyot sóhajtott a szétlőtt panelt meglátva.
- Barbár népség, ezt miért kellett...
A kérdés költői volt, nem várt rá választ. Mivel az elektronika itt nem segíthetett, megpróbálta bevetni az építészi képzettségét, hogy megállapítsa, hogy működött ez az ajtó, hol volt a legkönnyebb felfeszíteni vagy benyomni. Megpróbálta felmérni, mekkora erőt kellett kifejteni ehhez és végig nézett a csapaton is, hogy kik lettek volna a legalkalmasabbak. Eszközt is keresett, hogy valamivel lehessen feszegetni az ajtót, ha erre volt mód. Ha valamilyen megoldásra rájött, akkor megosztotta a többiekkel. A nyála pedig még mindig folyt, húzta maga után a kondenzcsíkot eddig is és most sem tudott neki parancsolni.
~Ha innen kijutok, kérni fogok egy kezelést, mert ez már zavaró...~gondolta magában.

Mikor odaértek az ajtóhoz, és meglátták a szétlőtt panelt, a Kam nevű kymellian feltette a kérdést, hogy miért lőtték szét azt. Jelly sok régi űroperát látott, amiben az üldözők útját úgy vágta el a főhős, hogy egy lézerlövéssel szétégette az ajtó nyitópaneljét.
A két idegen Kam és Yalvis természetesen az elsők között próbál rájönni, hogy jussanak át. Kam az offenzívabb megoldást támogatja, míg a foxiai a sokkal óvatosabbat és elegánsabbat.
- Ne hangoztasd, hogy miért kerültél börtönbe - sóhajtott Carl, aztán mikor a lény csavarhúzót kér, ő maga lépett oda, és ő is szemügyre vette a kapcsolótáblát.
- Bár lézerpengével vagy skrull orvgyilkos tőrrel nem szolgálhatok, de van csavarhúzóm.
Felemeli a kezét, és csavarhúzót formáz belőle.
- Na, de előbb lássuk, hogy van e mit lecsavarozni.

Végül a kérdésemre nem is érkezett válasz, ugyanis hallhattam a kommunikátoromon keresztül, bár azt hittem megsérült korábban, de szerencsére nem így volt. Miller előre sietett, én egyedül maradtam és beleszóltam a kommunikátorba elsősorban Nestornak címezve a szavaimat.
- Kell segítség a TARDISsal? Nestor lát a skenneren még valakit akik kisebb csoportokban vannak, mint azok akik ellen leamortizálódtunk? Mert ha igen talán itt kéne maradnom őrizni a hajónkat, hogy nehogy aztán meglépjenek vele. Vagy mi legyen Nestor?
Teszem fel a kérdést és várom a parancsot, hogy a szerint cselekedhessek.
~ Remélem nem találkozom még egyszer azokkal a lényekkel. Agykontroll... még a gondlattól is kiráz a hideg.

Miután felvázoltam, a szükséges lépéseket, Mr- Morrow felvette a kapcsolatot Millerel. Persze ő nem szólgálhatott jó hírekkel, miért is mennének simán a dolgok erre felé... Már már kezdtem rosszúl érezni magam, hogy a legnagyobb ékességem a TARDIS tehetetlen ezen technológiával szemben. Persze előált Miller azzal, hogy vigyák a hajómat a hangárba, de nem lesz könnyű dolguk. Ekkor felszólaltam miután Miller és a többiek befejezték az ajtó nyitásával kapcsolatos elgondolásaikat.
~ Csupán remélni tudom, hogy a TARDIS-t sikerül eljuttatniuk a hangárba és elmennem innen. Aztán majd törhetem a fejem, hogy hogyan védekezzek legközelebb ilyen behatás ellen a hajóm rendszereit iletően... Talán egy extrapolátor pajzs, amit át lehetne modulálni a Celestial technológia frekvenciájára is, vagy ha már ismerem a frekvencia mintát, akkor talán át tudnám modulálni a pajzsát, hogy kizárjon eféle zavarokat. ~
Közben elkezdtem végig gondolni, miképp védekezhetnék legközelebb eféle hatások ellen.
- Khmm! Csupán szólni szeretnék Uraim, hogy ha a TARDIS-t akarják a hangárba vinni, szólok, hogy nem lesz könnyű. Esetleg valami szállító eszközzel talán sikerülhet, de Emberi erővel, esélytelen. - ezután jómagam is megvizsgáltam az ajtót, közben helyet kérve magamnak. Hiszen amenyien oda tömörültek, nem igazán fértem volna oda.
- Uraim, engedelmükkel, jómagam is megvizsgálnám az ajtót. - Ha sikerült a zárt ajtóhoz férnem, pár helyen megkopogtattam, hogy megvizsgáljam a szilárdságát, tömörségét. Majd ezután az illesztéseket néztem meg és azt, hogy a fal és az ajtó találkozásánál milyen állapotuak a rések, egyszóval töviről helyire minden érzékszervemmel átnéztem az ajtót. Majd még elővettem a sztetoszkópomat is a zsebemból, s még azzal is megviszgáltam az ajtót, többen közt, hogy hallható-e valami a túloldalról. Amint ezzel is végeztem, hátrébb álltam az ajtótól és teret adtam a buzgó fiatalságnak, had bontakozzanak ki ők is.
- Rendben Uraim, a terep a maguké. - bár ezuttal a többiek próbálkoztak megoldást találni a helyzetre, azomban felfigyeltem pár nem elhanyagolandó tényezőre is. Közben azért kíváncsi szemekkel figyeltem az ajtót kinyitni próbáló társaságot és minden mozzanatukat, hátha abból is tanulok valamit...