Knowhere

Vron válaszol Jellynek, aki remélem megfogadja  tanácsot és csendben lesz, míg bennt leszünk. Miután leszálltunk felmérem a környezetünk és levonom a következtetéseket.
~ Eddig semmi különös, hacsak azt nem vesszük, hogy eléggé jól néz ki a hely, ahhoz képest, hogy elhagyatott, persze a takarítás sosem árt.
Ahogy haladunk előre egyszer csak egy elágazáshoz érünk, ezt látom meg először, mivel nem én vagyok az első a sorban, de ahogy Nestor megtorpan én is szemügyre vehetem azt a förmedvényt, amit ott láthattunk.
~ Valakinek itt túl sok szabadideje volt az utóbbi időben, de a vér friss, hogy intézett el valaki ennyi embert egymaga. Nem tudom mi tehette ezt, de nem hiszem, hogy átlagosak a képességei.
Végigszkennelem a hullákat és a vérfoltokat, hátha találok valamit nyomot, hátha ki tudom deríteni milyen fajba tartozik a mi "kísértetünk".
Mikor Nestor megindul követem és ha kész az elemzés, nem túl hangosan, de még hallhatóan közlöm az eredményt, a csoporttal.

Végre talán sikerül csöndben továbbhaladnunk, de nem sokáig zavartalanul. A várakozásaimmal ellentétben viszont nem támadás ér minket, hanem egy elágazásnál hullákat találunk. Az rögtön egyértelmű, hogy ez nem egy rabok és őrök közti egyszerű összecsapás helyszíne, hiszen ötből négy holttest a plafonról lóg, míg az ötödik egy figyelmeztető üzenetet írt a saját vérével a padlóra. Ez mészárlás volt. Közelebb lépek, hogy elolvassam a feliratot. „Óvakodjatok az Űrállomás Kísértetétől!” Elfintorodom. Szinte még meg sem érkeztek, de máris alakulnak a helyi babonák. Szánalmas.... Nestor rögtön el is mondja az elméletét, aminek valóban lehet létjogosultsága, de számomra nem tűnik olyan egyértelműnek.
- Nem vagyok biztos benne, hogy "Kísértet" frissen érkezett. Elég ideje áll üresen a hely, hogy legyen ideje a legkülönbözőbb lényeknek bevenniük magukat ide. Valószínűleg az egyikük nem kedveli a betolakodókat.
Innentől kezdve már csak néhány tanulatlan, bűnöző szava kell, hogy kialakuljon egy kísértet legendája.
Nestor utasítását hallva egy pillanatra ökölbe szorul a kezem, de aztán bólintok. Gyűlölöm, amikor ekkora egységben ilyen hangnemben utasítgatnak. Ez mindig is az én dolgom volt. De kénytelen vagyok elismerni, hogy Nestor a vezér, így nem emelem fel a szavam. A feladat pedig, amit kapok valóban fontos, és se Villámra, pláne Jellyre nem bíznám, ha nem muszáj. Haladok hát sereghajtóként, és figyelek a hátunk mögé.

Jelly meglátta a fellógatott, embertelenül megölt holttesteket és elsápadt. Magában szuggerálta magát, hogy ne hányjon össze mident. Az utóbbi időkben erősebb lett a gyomra, sok ronda dolgot látott, és egyet ő tett meg.
Mint mindig, most is próbálta az Obruceni eseményeket az agya hátsó részébe üzni, nem akarta, hogy újra maga alá temesse a tudat, hogy ő is egy gyilkos. Hogy ártatlanok halálért a felelős, olyan ártatlanokéit, akiket nem sokkal azelőtt mentett meg.
Ekkor Jelly megnézte a feliratot és megszólalt.
- Ki írta fel ezt? Mármint, ha itt mindenki meghalt, akkor kiírta ezt ide.
Próbált nem a holttestekre nézni,de nem nagyon ment. Látta, hogy egy lövéssel végeztek velük, a karmolások vagy késvágások csak a haláluk után történtek.
- Mi van ha ez valami áldozat? Megölték a társaikat, hogy aztán odaadják ennek a kísértetnek? - suttogta, miközben folytatták az útjukat. Ekkor hallotta meg, a kaparászást és a beszélgetés hangjait. Megállt, és fülelni kezdett, reménykedve abban, hogy meghallja, hogy kik, miről és milyen nyelven beszélnek.

A szkennelés eredménytelen, semmi nyoma szipolyoknak, bár ha azok lettek volna, akkor nem is maradt volna belőlük semmi csak egy vérfolt. de gondoltam hátha esetleg más fajra jellemző nyomot is találhatok a hullákon. De mivel nem találtam a saját szemere kellett hagyatkoznom.
- Lőtt seb a halál oka, csak később lógatták fel őket.
Jelly kérdését költőinek vettem így nem válaszoltam rá, csak amikor suttogni kezd magában.
- Ugyan már Jelly. Egy kísértetek nincsenek, kettő akkor miért pont 4 áldozat, ez nem logikus. Szerintem ez csak egy eszement játéka.
Mondom, míg megyünk, újabb elágazás következik. Ha Nestornak nem mond semmit a térkép, akkor mérlegelni kezdem, merre is kellene mennünk, főleg, hogy időközben hangokat is hallani kezdtem valahonnan. Megpróbálom kideríteni melyik irányból jött a hang(fülem segítségével nem mással) és a másik irányt ajánlani, vagy ha ezt nem tudom megállapítani akkor ajánlom a társaságnak a bal irányt, mert ott legalább csak egy irány van és nem kell esetlegesen szétválni sem.

Közelebbről is megvizsgáljuk a halottakat. Villám teszi szóvá először, hogy a rabok halálát fejlövés okozta, valószínűleg csak azután tépték szét őket. Tehát ez még valószínűtlenebbé teszi, hogy valamiféle misztikus lény álljon a háttérben. Ahhoz kicsit prózai lenne a lézerfegyveres gyilkolás. Ráadásul utána már minek széttépni őket? Jelly persze rögtön pánikolni kezd. Miért cipeljük magunkkal ezt az alakot? Amit beszél, az valóban ostobaság, de Villám magyarázata nem kevésbé. Csak egy pillanatig nézek rá kérdőn, de gyanítom, hogy nem fogok választ kapni arra, hogy mi a logikátlan abban, hogy négy áldozat legyen. Végül elmondom a saját verziómat.
- Szerintem valaki pánikot akar kelteni, valószínűleg azzal a céllal, hogy elkergesse a frissen érkezetteket. Persze az sem kizárt, hogy közülük valaki próbál a többiek félelméből valamilyen előnyt kovácsolni. A fejlövés precíz és átgondolt kivégzésre utal, viszont az utólagos csonkítás és közszemlére tétel tökéletesen alkalmas pánikkeltésre. A gyilkos valószínűleg kényszerítette az utolsó szerencsétlent, hogy írja fel az üzenetet, mielőtt megölte.
Ahogy haladunk tovább, egy elágazáshoz érünk. Balra egy ajtó áll, jobbra pedig egy hosszú folyosó sok leágazással. Csendben figyelünk egy kicsit, és ennek meg is van az eredménye. A falban valami mocorgás, kaparászás hallatszik. Talán valami állat lehet? Ennél érdekesebbnek tűnik, hogy beszélgetés foszlányai is elhallatszanak idáig, bár kivenni nem lehet, hogy kik és miről beszélnek. Megpróbálom megállapítani, hogy merről jöhet, és ha sikerül, jelzem, hogy arra menjünk. Amikor Villám, a másik irányt ajánlja, rosszallóan szólok hozzá.
- Nem azért jöttünk, hogy kikerüljük a rabokat, hanem, hogy visszavigyük őket. - suttogom.
Ezután Nestorhoz fordulok.
- Ha kell, repülve elég halkan tudok közelebb menni és körülnézni.

Kam figyelmét még mindig lekötötte a túl sok történés és nem volt ideje agresszióval reagálni. A róka a komvonalat nyomkodta és belebeszélt. Kam ezt is próbálta követni. A szellőzőből hangok jöttek, koppanás. Először gránátra gondolt.
~Miért lenne a kísértetnél gránát? Anélkül is ki tudja nyitni, így él meg azóta, hogy itt van, ki tudja, hogy mióta... - gondolta magában
A hangok ott közeledtek, ahol sok rab és őr gyűlt össze. Kam sejtette, hogy valamilyen húsevő, ragadozó életforma már kivetette a hálóját rájuk. Ő nem akart zsákmány lenni. Figyelte a szellőzőt és ha támadás történt, azonnal fedezékbe ugrott. Fedezéknek jó volt valaki másnak a teste is, ha jobbat nem talált. Életben akart maradni, ameddig lehet. Azon ráért aggódni, hogy mi van, ha a nehézfiúk jönnek a komvonalon leadott jelzésre, mert véletlenül hozzájuk jut el a jel. Először az kísértetet kell túlélni és ha kavarodás lesz, az őröktől el akarta venni a fegyvert.

Nem jött be a dolog, a hangok minden irányból jöttek, nemcsak egy felől. Vronnak pedig nem tetszett, hogy más irányba akartam volna menni. Én pedig suttogva válaszolok is neki.
- Felőlem, csak ne az önjelölt kísértet jöjjön szembe. Mert akkor már kereshetjük Jellyt is, amint meglátta azt.
Megindulunk hát az elágazódásos folyosón, mivel a másik folyosó végén az ajtó zárva volt. Ahogy haladunk halljuk, hogy a hangok a második folyosóból jönnek, cselszövés a kísértet ellen. Jó jel, legalább nem tőlük kell tartanunk.
A föld remegni kezd, valahol robbanás volt, majd kirobban a szellőző a fejünk felett, valami fehér por jön ki belőle, amitől alíg látok, majd egyszer csak meglátok valamit, vagy valakit felénk ugrani.
- Mindenki félre!
Mondom, majd én el is ugrok az útból, hogy ne essen rám az a valami a szellőzőből.

~Az első gondolat mindig a jó gondolat. Még jó, hogy fedezékbe húzódtam - gondolta magában a kymmelian.
Nem gondolta, hogy valóban gránát lesz, ami szétrobbantja a szellőzőt. Lövéseket, más fajta támadást várt, a lényeg ugyanaz volt. Elbújt, hogy ne essen baja. A róka nem tette ezt meg, a kommunikációs csatornával próbálkozott. Senki nem szólt bele, a robbanással megsérült Yalvis. Kam csak magára gondolt, nem érezte azt, hogy neki most segítenie kellene akár az élete árán is.
A fémtörmelékek között a lótestű megpróbált szétnézni. Nem volt könnyű, mert sötét lett, minden fény kialudt. A gépek megálltak. Rövid időre jött vissza a rendszer, most újra elment. Kam kihasználta az alkalmat, hogy a halott őr fegyverét elvegye. A közvetlen veszély, egy jól felszerelt ellenség a szellőzőben volt eddig. A robbanást biztosan megvárta odakint és most a tiszta úton akart volna bejönni. A kymmelian maradt fedezékben és a plafont kémlelte, hogy honnan ugrik eléjük valamilyen rém. Egy intelligens életformának kellett lennie, aki gránátot is képes volt használni, azt sokkal komolyabban kellett venni. A kísértet vagy a ragadozó állat nem fedte le azt a fogalmat. Az őröket is szemmel tartotta, hogy ha zokon vennék a társuk fegyverének elkobzását, akkor védve legyen. Remélte, hogy meglátják az igazi ellenséget és nem lesznek túlbuzgók. 
~Egy elhagyott, lesérült űrbázison fölösleges lenne játszani az őrt, aki lefegyverez egy rabot, mikor valaki vadászik mindenkire, aki él és mozog - gondolta magában.
Egyetlen megoldást látott: várni és a megfelelő pillanatban kilőni a lényt, miközben megtámad valaki mást. Utána a szellőzőkben el lehet indulni kifelé és megnézni, hogy mennyire járható az út.

A hangok iránya nem igazán behatárolható, viszont mivel a másik irányban az ajtó zárva van, csak egy irányba indulhatunk. Mielőtt a tervemnek megfelelően előremehetnék körülnézni, a hely megrázkódik körülöttünk. Valahol egy robbanás történt, nem is messze. Nestor szkennere szerint halálos áldozatok is vannak. Sietnünk kell, valószínűleg kezdenek sűrűsödni az események. Néhány centiméterre felemelkedem a talajról, és elkezdek suhanni a folyosón, egészen a második leágazásig. Itt a kanyar előtt megállok, és hallgatom a beszélgetést. Két férfihangot hallok, akik épp arról beszélgetnek, hogy egy másik társaságot készülnek lerohanni. Nem meglepő módon a bűnözők máris egymásnak estek. Érdekes azonban, hogy a támadás célja az, hogy fegyvereket szerezzenek a "kísértet" ellen. Ezek szerint terjed a pánik. Ők sincsenek ugyan meggyőződve róla, hogy nem közülük valaki a kísértet, de hajlanak a babonás feltevésekre. Legalább nem menekülnek el előle, ezt szinte becsülöm bennük. Ekkor hatalmas durranást hallok abból az irányból, ahonnan jöttem, de amikor odafordulok, csak fehér porfelhőt látok. Nem tudom, mi lehet ez, de nem sokat tudok segíteni a társaimnak, mivel nem látom, hogy hol vannak ők, és hol a támadó. Már ha van támadó. A legtöbb, amit tehetek, hogy megakadályozom, hogy a két ex-fogoly, akik nyilván szintén meghallották a durranást, belelőjön a porfelhőbe. Kilépek hát eléjük, és két kezemet feléjük tartva, így szólok:
- Ne mozduljatok!
Mindkét kezem fénylik a kozmikus energiától, arra készülve, hogy eleresszek egy-egy sugarat ha úgy alakul. Nem akarom azonban rögtön kiiktatni őket. Az alapján, amit hallottam, még hasznosak is lehetnek.

Jelly-t most kezdte el bosszantani, hogy Vron milyen lekezelően bánik vele. Majd ő is szóvá fogja tenni a galadorinak, hogy ílyen lenéző másokkal. Amint túllesz ezen, leül vele beszélgetni. Ő próbálja a dolgokat úgy csinálni, hogy jó legyen, de még mindig úgy kezelik mint egy gyereket.
Nem, nem is ez a jó szó. A gyerekeiket valószínűleg szeretik.
Inkább, mint valami idiótát.
Az volt a szerencse, hogy az űrlovag elrepült, hogy kikémlelje a dolgokat.
Morrow nem megy előre, hallgat Nestor parancsának és készenlétben marad, szorosan markolva a fegyverét.
A következő pillanatban kirobbant a szellőző,fehér por borult rájuk. Jelly azonnal engedelmeskedett Kalapácsnak, és elugrana a támadó útjából, de Nestor megelőzte, a földi csak annyi tehettet, hogy nem ellenkezik, hogy aztán az embertelen elintézze azt a valamit, feltehetően a kísértetet.
A látótere elhomályosult, mikor a padlóra veti magát. Közben próbálja ő is keresni a kísértetet, és megpróbálja eltalálni a fegyverével, lehetőleg úgy, hogy egyik társát sem találja el. Ha más nem, megpróbálja jól megfigyelni a lényt.

~Kree létükre nem teng túl bennük az agresszió, ez a szerencsém. A kísértetnek nevezett lény a közös ellenségünk és csak összefogással tudjuk megölni. A hajó különböző részein egyesével pusztított, biztosan itt is ezt akarja. Előtte bedobott egy gránátot, hogy egyszerűbb legyen a dolga - gondolta magában a kymmelian.
Semmi nem történt ezután, várakoztak és hallgattak. Yalvis morgott valamit az orra alatt, mindenki más rejtőzködött és lapult. Kam az ajtót nem bontotta volna meg, hanem a szellőzőben indult volna el, ha ép. Mindezt csak azután, hogy már biztosan tudták volna, hogy a kísértet meghalt. Valamilyen álcázó berendezést viselő vérszomjas lényre gondolt ő, nem természetfelettire. Meg akarta várni, hogy a fémes léptek idejöjjenek és leugorjon közéjük a lény. Nem szólt, várt. Ha valaki nem bírt várni és menekülni próbált és közben a lény lecsapott rá, Kam azonnal tüzet nyitott, nem törődve a társa feláldozásával. A lényt kellett elpusztítani, amint megmutatta magát. Később foglalkozhattak a kiúttal, az erkölccsel és az őrökkel.

A vetődés végül csak nekem sikerült, bár ennek oka lehet a gyorsaságom is, sőt szinte biztos, hogy az. A szellőzőből egy skrull nő pottyan ki egyenesen Nestorra. Végigszkennelem a nőt és a nyílást.
~ Ha szipoly vagy halott vagy.
Miközben előkapom a fegyveremet és a nyílás felé szegezem, nem akarok további meglepetéseket, bár a nő szavaiból ítélve épp most fogunk kapni egyet nagy adaggal méghozzá.
Netor szavaira a ravaszra helyezem az ujjamat, hogyha valami olyasmi jönne elő, amit le kell lőnünk, akkor készen állok rá.
~ Lássuk mi jön most.

A két rab fegyvertelen, így nem kell tartanom komoly ellenállástól, amikor megpróbálom feltartóztatni őket. Nem sikerül azonban annyira megrémítenem őket, mint vártam. Az első gondolatuk nem az, hogy mekkora veszélyben vannak, hanem az, hogy megszerezhetnék a hajót, amivel jöttem. Szeretném látni, ahogy megpróbálják.
Közben a háttérzajból is próbálok minél több információt kiszűrni. Mellettem a falban továbbra is mocorog valami. Eleinte nem nagyon zavart, de kezd egyre inkább rossz érzésem lenni. Lehet, hogy a falban levő valami a legrosszabb pillanatban tör elő és támad ránk. De nem ez az egyetlen gond. A többiek felől puffanásokat hallok, majd egy női hang skrull nyelvű szitkozódását. Egy ilyen féreg lenne a rettegett "kísértet"? A kérdés azonnal megválaszolódik, ahogy tovább kiabál. Ő is menekül valami, pontosabban valamik vagy valakik elől.
Nestor gyorsan reagál, és parancsokat oszt - ezek szerint nem esett komoly baja, és valószínűleg a többieknek sem. A két bűnöző viszont megfogadja a tanácsot, és fejvesztve menekülni kezdenek. Viszont nem a skrull nő figyelmeztetése a valódi kiváltó ok, hanem az, hogy meghallották a zajt a falból. Abból, ahogy odakapják a tekintetüket, amikor kiül az arcukra a rémület, ez teljesen egyértelmű. Hagyom futni őket, ők most a legkisebb probléma.
- A falban van valami. - kiáltok vissza Nestornak, és a fal felé fordulok, továbbra is tüzelésre készen.

Jelly tüdejéből a levegő is kiszökik, ahogy hirtelen Nestor ránehezedik, aztán azt érzi, hogy megfullad, mikor egy harmadik személy is közeli kapcsolatba kerül velük. Mikor kikászálódik Nestor és a skrull nőstény alól, odaszól az embertelennek.
- Kösz! - zihálja és a bordáját tapogatja, hogy nem törte el valamelyiket Nestor életmentő manővere. Nem sokáig tehette ezt.
A következő pillanatban Nestor parancsának eleget téve becélozza a nyílást. A skrull nővel nem tudja, hogy mit tegyen. Akárki lehet, egy őrült gyilkos vagy valaki akit valami kisebb bűnért kaszníztak be.
A lány menekülni próbál, Jelly ekkor utána nyúl, hogy megragadja a vállát.
- Nyugalom! Mi vagyunk a felmentő sereg! - kiáltja a lánynak, ha nem sikerül megnyugtatni, akkor egy kábítólövéssel teszi mozdulatlanná. Ekkor érkezett be Vron, és elmondta, hogy valami a falban van.
~ Ez a valami vagy tényleg egy kísértet, vagy nagyon kicsi.~
- Mit tudunk az itteni falak szerkezetéről? - kérdezte a többieket. - Futnak e bennük csövek, vagy ilyesmi?

Kam várta a lényt, hogy megnézze, lelője, a tásai a többi rab, akiket igazából nem is nézett társaknak, az ajtó felé menekültek. Yalvis küzdött a sebével és azt kiabálta, hogy egy gép jött. Kam fémes csizmákra gondolt először. A rókának lett igaza. Fémgöbök jöttek lábon vagy repülve. 
~Mi a különbség közöttük és ki irányítja őket? Amiknek csak lábuk van, azok nehezebben közlekednek, alacsonyabb rangúaknak kell lenniük. Androidok talán, amik aktiválódtak, kiszabadultak, mikor lerobbant az űrhajó. Még az űrállomás idejéből maradhattak itt és most leszámolnak az idegenekkel - gondolta magában.
Az ellenfél túl sok volt, Kam nem akart támadni. Még csak a szkennelésnél tartottak, ebből azt gondolta, mégsem akartak mindenkit megölni. Nem tudta, mit találhattak a szkenneléssel, ami miatt valakit megkíméltek volna. Fedezékben maradt és az őrökhöz próbált beszélni.
- Mit tudtok arról a régi űrállomásról, ami ez a Celestial fej volt? Tartottak ott ilyen robotokat?
Az őrök jobban informáltak lehettek, de arra is volt esély, hogy semmit sem tudtak. Kam próbálkozott valamit megtudni, hogy megértse a túlélés módját. A közvetlen harc nem volt megoldás ennyi ellenfél ellen, ilyen fejlett technológiával nem tudtak volna megküzdeni. Lehetett volna, csak áldozatok árán és a kimenetel egyáltaln nem volt biztos. Próbálta felmérni, milyen anyagokból lehettek a gömbök, mennyire voltak sérthetőek.