Mojave-sivatag

Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén terül el, négy állam területén (Kalifornia, Nevada, Arizona, Utah). Bár három város van ebben a sivatagban (Las Vegas, Victorville, és Henderson) azok nem részei a topicnak. Ez csakis maga a kaktuszokkal benőtt száraz-sziklás földterület.

A délutáni napsütésre ébred fel Markus. Az arca fáj. Nehéz felemelkednie. Ahogy nagyobb levegőt vesz megérzi a szájában a vére izét. Nem bírja a bal szemét rendesen kinyitni. Mikor megérinti érzi, hogy duzzadt és az első pár próbálkozásra még annyira fáj, hogy azonnal elrántja az ujjait. Szédeleg és nem emlékszik rá, hogy került ide. Minden zavaros számára. Körbe nézve valahol a sivatag közepén van. Annyira nincs semmi, hogy nagy messzeségekben látja a magányos sziklákat és kaktuszokat. A légzés nehéz több lila foltja van és talán egy bordája is eltört. Valakik rendesen elverték, elvették a tárcáját és minden tulajdonát csak a ruháját hagyták rajta és a földön megtalálja a családjáról mindig magánál hordott képét, amire bordós vér foltok száradtak.

/ Amit kértél feljegyeztem.    Szerintem soká fogok rájönni, mert nem sokat ismerek  /

Felébredése pillanatától számítva pocsékul érezte magát. Ilyen még nem történt vele, még ha jól is megveri valakik, akkor emlékezni szokott az élményre, az átélt érzelmekre. Az izgalomra, az adrenalinra, és minden olyasmire ami a verekedéssel jár, vagy járhat. Nehezen, és sokára tudott csak felemelkedni a földről, majd amikor egy sikerélménnyel lett gazdagabb elkezdte keresni a szivarját, de eszébe jutott, hogy hiába keresné nem találná meg, elvették az értékeit, és amúgy sem tette be az öngyújtóját. Pech gondolta magában, pedig pont az ilyen remek alkalmakkor esik jól egy száll szivar, félig meddig összetörve, kint a semmi közepén. Tudta, jól, hogy bárki is bánt el vele, és hozta ide halárra ítélte. Még egy kése sem volt, hogyan fog így kaktuszt hámozni? Nem fogja sokáig bírni víz nélkül, felvette a véres családi fényképet a "földről". Letörölte, pár percig hunyorogva nézte, majd eltette a fényképet.
- Legalább ez megvan, és kellene már egy szivar... Úgy néz ki drágáim hamarosan találkozunk - jelentette ki félmosollyal az arcán, s fütyörészve elindult egyenesen, a sivatagban.

A lépteit nehezek voltak. Bár legalább a lába nem sérült meg. A forróságban lassan emlékezni kezdett. Látta Las Vegasban az öltönyös férfit. követte a limuzinját. Meg-meg ing az egyensúlya, ahogy az emlékei lassan visszatérnek. A kaszinó, ahova az öreg ment. Markus utána futott. A kapuban pár őr megállította. Az öreg egyetlen pillanatra a szemébe nézett. Elmosolyodott majd oda súgott az egyik öltönyös kísérőjének valamit. Mire Sol áttörte volna az őrök sorát az egyik egy sokkolót nyomott az oldalába. Innen kezdve minden homályos. A férfi a sivatagban térdre borul egy pillanatra. A meleg kezdi átvenni az uralmat, de végre lát valamit a távolban. Nem tudja mi az, de mit tud tenni, mint menni felé? Már emlékszik a verésre. A kocsi csomagtartójára. Az autó rezgésére. Az újabb verésre. A távolban az dolog valami kocsi méretű acélosan fémszerű dolog.

Emlékek sokasága kezd feltörni elméjében , úgy néz ki komoly fejsérülést is kapott, ha olyan lassú az agya, hogy utólag közvetítette a dolgokat. Düh, és csalódottság fogta el az emlékek hallatán. Hogyan lehetett olyan balek, odafut, és utána? Mit várt? Hamar lényegtelenné vált az egész, elkönyvelte érzelmei játékának, és csak a lassú bicegésnek, dülöngélésnek tesztelte perceit. Majd aztán meglátott egy dolgot a távolban. Úgy gondolta megnézi mi az, hátha megrövidíti szenvedését, jobb mint kínok közepette meghalni.
Tehát tovább is bandukolt előre, noha most már gyorsabban, ha lábai engedik.

Minél gyorsabban közeledett annál tisztábban látta a csillogó fémtárgyat. Embermagasságú és széles fém kupola volt furcsán az oldalai kilógtak. Drótok, és apró kijelzők sora volt rajta. A gép egy pillanatra felvillant. majd egy hatalmasat robbant. A robbanás sárgás fényt generált. A sivatag homokját felkavarta, ami forogva száguldott a férfi elé. Bár mindez pillanatok műve volt mégis Markus mindent lassítva látott. A sárga energia hullám előszeleként hatalmas homokvihar kapta el a férfit. A ruháját és a bőrét tépte szét a megszámlálhatatlanul sok apró homokszem. Még fel se tudta fogni a fájdalmas mire a sárgás robbanás elérte. Hátra zuhant és érezte, hogy mindene semmivé válik.

/Na most már van tipped? /

/ Mi az hogy , nem követtem egy ideje a filmeket, és a képregényeket, de ezt egyből felismertem . /

Egy gépezetet, vagy szerkezetet vélt észrevenni a távolban.
" Nos, mit ne mondjak, egy késnek, egy kaktusz mellett jobban örültem volna." - Gondolta majd megállt, és újfent mérgelődött, hogy nincs szivarja. Nem tudott sokáig elmélkedni, sem nézelődni. Bekövetkezett a váratlan robbanás, és noha lassan látta a feléje jövő gyilkos homokvihart, sejtette, hogy most jött el az előrendelt gyors halála. Felkapta őt, a vihar belsejébe került, és ott, megannyi megszámlálhatatlan apró homokszemcsét, elsőként a ruházatát, majd őt magát tépte szét. Fájdalom maga leírhatatlannak tűnt, megannyi apró mozzanat egy egészben teljesedett ki, elájulni nem tudott, helyette se perc alatt a fentebb írt módon , megszűnt korábbi teste.
Ha tudta volna kommentálni utolsó percét akkor ezt mondta volna : " Ilyen furán meghalni. "

A száraz kietlen sivatagban nem sok minden élte túl a robbanást. De lassan a föld megmozdul. A homok kipúposodik és egy kar emelkedik fel. Csakhogy az a kar nem a homok alatt van.... hanem maga a homok.

Markust a túlélés ösztöne hajtja. Húzza fel magát a föld alól köhögve és fuldokolva. Furcsa, mert rendesen kap levegőt ez inkább reflex mintsem szükséglet. Ahogy deréktől felfelé már kiemelkedett érzi meg a testét. A kezei és mindene homokból van. Furcsa élmény, mert most először ura minden apró molekulájának. Minden egyes homokszemet ural. Először elkezdi magát megszilárdítani ameddig felfogja mit is tehetett vele a kísérleti bomba.

Majd teljesen emberé válik újra. Térdelve a sivatagban. Már nem szomjas és fáj semmije. Úgy fest a homokból még az utoljára hordott ruháját is újra tudja alkotni mintha az is csak része lenne a testének.

Újfajta érzés járta át, egy pillanatig azt hitte meghalt, míg a másikban azt, hogy nem adhatja fől, mert minden még csak most kezdődik érzés. Talán ez sem tükrözi igazán a történteket, mert újszerű, és felfoghatatlan volt Markus számára az egész. Mintha egy másik világ tárult volna fel előtte, a tettét alkotó részeit tetszés szerint tudta magát alakítani, mozgatni. Most leginkább kellett ez az újszerű tudás, hiszen össze kellett raknia magát.
Erős koncentráció, elhatározás, és a fellángoló élni akarás segített neki a műveletekben. Majd sikerült összeraknia magát, a homokot magát tudta irányítani, formálni, alakítani, csak ez lehetett az ésszerű magyarázat az esetre.
A ruháját is vissza tudta produkálni, így újfent ott volt ahonnan kiindult aznap, egy dolgot kivéve, amivé vált. Biztosan tudta, hogy nem ember, most már valami más. Esetleg több? Markus nem volt boldog, se szivarja, és már szivarozni sem tud többé, legalábbis feltételezi. A családi fotója sincs meg, pedig azt hitte már, hogy láthatja őket. Mégis magának köszönheti, hogy még mindig itt van. Talán a korábbi célja erősítette ösztönét, hogy életben maradjon? A vén róka nem úszhatja meg?
Magához térésétől számítva gondolatok sokasága járta át elméjét, mégis, mindnek egy volt a vége: Hogyan tovább?
A kérdés, melyre ahány szemszög annyi válasz létezhet. Álljon bosszút az öregen? Hagyjon szenvedést? Ő több lesz annál ha esetleg megölné? Vagy kedvére tenne minden igyekezete ellenére, azzal, hogy még értékesebbé vált? Biztos találna módot, hogy elfogná ha oda menne hozzá, az a bomba sem volt véletlenül itt. Ha pedig elkezd másoknak segíteni Las Vegasban, vagy a környező városokban arra felfigyel az öregember, ha ő meghal akkor meg a csoport amiben van.
Markus nagyon jól tudta milyen ereje lett, és azt is megtanulta az egyedüllét során, hogy a hatalommal csínján kell bánni, mert erősen visszaüthet.
Ezért arra jutott, hogy megrészegülés helyett úgy dönt, hogy rejtegeti erejét, legalábbis egy darabig, és hadd higgye az öreg, hogy ő meghalt. Megnézi így mennyivel lenne másabb az élete, ha nincs a háttérben olyan személy aki hátráltatja.
Majd talál valami más módot, hogy bosszút álljon a családján, de nem most.( A zene talán jobban elmondja mit is tervez, mint én. )

Még mielőtt elindulna Las Vegastól messzire, még gyakorolja, és tesztelgeti az "erejét", mennyire tudja alakítani, formálni magát a homokot, és a testét, ami szintén homok.

Markus képes magát és azt, ami nála volt az átalakuláskor homokká alakítani. vagyis a homokból a puha és könnyű verzióvá, amin mindenki könnyedén átcsap. Sőt mikor egy fémdarabbal megakarja magát vágni a penge csak felhasítja a bőrt, ami homokként válik szét. Képes megszilárdítani a homokot így buzogány, kalapács formákat teremteni pl és azokkal egy legalább 10 tonnás ütést generálni, amivel könnyedén összezúzza a bomba maradékát tesztként. Képes kerek 200 kiló homokká átalakulni majd vissza az emberi testalkatává. A testét összeépíteni egy marék homokból, ha szerez még homokot, de minél jobban szétszóródik annál kevésbé tiszta az agya, mint egy durva nyugtató úgy lassul be a gondolkodása. Mikor megérzi a szelet rájön, hogy tud azon repülni teljesen homokká válva, de csak arra amerre a szél viszi és ha túlerős lesz már nem képes ellenállni a szélnek. Ekkor persze megint a zavarossá válik. A szélben így tud utazni, de csak annyira bír egyben maradni amennyire emberként csak úgy állni a szélben. Mikor már emberként is elsöpörné akkor homokként sem bír egy kupacban lenni. Viszont így hamar eljut egy hegyre és onnan már látja is a szerencsejáték otthonát.

Képesség tesztelés sikerrel végződött. Még mindig ámulat fogta el új képességeit illetően, és, nos... hátrányai is. Volt korábban egy terve amit végre akart hajtani, ám a sors keze, vagy az időjárás maga felülírta azt. Felkapta egy szél, persze érdekelte is a dolog, egy hegyre jutott, ahonnan belátta Las Vegast, a szerencsejáték igazi otthonát. Nem tudott mit mondani, se gondolni, csak nézte, elkomorodva, majd elmélkedésbe kezdett amit a replikált kalapját megfogta, és úgy tett mintha lefelé húzná kicsit, ám ezt gyakorlatilag nem tudná megtenni, ezért a fejét is vele együtt lefelé mozgatta kicsit, ezáltal nem a várost nézte. Mi értelme lenne oda mennie? Kockáztasson mindent? A sors valamit akar vele, és Las Vegassal, Markus mindig is hitt az ilyesmiben.
Bármi is következik, úgy gondolta felszáll a következő szél taxira, és majd utána kitalál valamit.

A szél békésen söpri be a férfit a városba. Apró forgószelekben táncolja körbe a városiakat. Páran fuldokolnak és köhögnek tőle. Szép lassan eljön a délután mire meglátja az épületet, ahol utoljára látta az öreget. A város neonjai haloványan kezdenek világítani, ahogy párat már kitakarnak társaik a nap elől. A város máris teli van részegekkel. A kaszinóba áramlanak be az emberek. Empire Hotel és Kaszinó. Neonjain két Római emeli fel az épület logóját. Még pár légiós jelmezes fickó is sétálgat a kapun kívül és belül. Főleg kuponokat osztanak. Maga hotel semmi emléket nem ébreszt a férfiben sem az Empire név. Szerencsére senki sem veszi őt észre az utcán úszó tömegben.

/ Fallout NV hangulat? Miután győztek a Caesar’s legion . Köszi az élményt . /
/ Pár lehetséges összevisszaságom miatt kiemeltem mit is csinálna, a megkönnyítés kedvéért. Az érdekessége, hogy még csak eldöntötte, következő mese hozzászólások után szeretném fizikálissá formálni a döntését. /

A szél taxi csak-csak oda vitte ahová nem akart menni, ember tervez, sors végez ugye? Aztán újból testet öltött, később érkezett ide, mint gondolta. A tömeg jól takarta, sajnálatosan nem tudta szabályozni hol érjen földet.
„Empire Hotel, nem is tudom, olyan megszokott hangzású, ők meg mit osztogatnak? „ – tette fel a kérdést magában, miközben elindult feléjük, gondolta elvesz egy darabot az osztogatott valamiből, és amint tovább állt, megnézi mi az.
„ Nem véletlenül kerültem ide, idő előtt kellene móresre tanítanom a fickót? Vajon miért? Később, mint nem lehetne olyan egyszerűen elintézni? Nem találnám meg? „ – gondolkodott egy kicsit helyzetén, és hamar dűlőre kezd jutni mit is kellene tennie.
„ Az emberek elfelejtik a vadon törvényét, ha egy ellenfelet legyőzöl, jön majd egy másik is. Mi a megoldás? Helyváltoztatás, és magad megváltoztatása. Elég könnyen felismerhető vagyok, lehet nem is tudnék elrejtőzni előre, főleg, hogy ruhát sem tudok váltani. „

A kuponokon akciók és a szolgálatok listája van. páran furán néznek Markusra, de senkinek sem feltűnő a férfi. Mikor fogja kupont látja, hogy az ereje még nem tökéletes. A ruhájából még hullik némi homok, mintha csak meghempergett volna a földön egy órája és nem porolta le magát elégé. Az egyik őr jobban nézi magának Marksut, mintha felismerné, de úgy fest annyira biztos benne, hogy megölték, hogy nem is akarja elhinni, hogy ugyanaz a személy lenne most a hotel előtt. Markus így dönthet, hogy tovább megy vagy betér, hogy bevégezze a bosszú adta sorsát.

" Ch, semmi hasznos adat, na essünk túl rajta." - gondolta, és elejtette a kupont ami szép lassan a talaj felé szálldogált, szép lassan, ide oda ringatózva. Még mielőtt leért volna. Gyorsan megfordult, és szó szerint berontott az épületbe ahol valószínűleg az öreg tartózkodik. Ha útját állják akkor csak annyira bántja az embereket, hogy azok eszméletüket vesszék, szóval igyekszik nem túl durva lenni. Ha pedig mégis a koordinálása ellenére meghalna egy-két őt gátoló őr felé, nem fogja őket siratni, mindenesetre nem az a célja, hogy mindenkit kivégezzen... A fő célpontja az öreg, és így vagy úgy de eljut hozzá. Abban a reményben, hogy talán fény derül egy két dologra őt illetően.
" Ha ennek vége, ígérem jobb útra térek..." - ígérte saját magának.

Az első pár őr csak megszólítja mikor megérintik Marcus akkor löki őket el. A keze hatalmas homoksugárban taszítja őket a messzeségbe. Majd ő ő sétál tovább ahogy a homok vissza folyva a karjává válik újra. Mire a földszinten a lift és a lépcső elé ér, hogy eldöntse mivel megy a tömeg őrjöng és menekül a legtöbben nem is tudják mi van csak megrémültek. Mindenki lökdöste egymást, hogy kijussanak csak páran látták, hogy a félelmük oka az a homokkal takart szakadt ruhás alak.
Mire a homokember erejű férfi eldöntötte volna, hogy mivel induljon fel a hallban lévő őrökből négy körbe állta. Fegyveres öltönyösök, mind egy-egy félautomatával, feltehetőleg berretával céloztak rá. A napszemüvegük eltakarta a félelmüket és az egyik a füléhez kapott majd lőni kezdtek. A golyók úgy repültek át Marcuson, ahogy várta. meg se érezte csak kevéske homok szóródott ki a behatolás és kijutási pontokon.

Erősebben ütött mint akart, de ez letudható az új erejének, és a jelenleg még bizonytalan céljának. Tudja mit akar tőle a sors, de nem tudja utána mi lesz, de még a sikere is kétséges volt ezidáig. Tovább növelte önbizalmát, hogy a fegyveres Mafiozok nem tudták megsebezni, csak kicsit átformálni. Erre féloldalas mosolyt lejtett, és ezt mondta:
- Nos, uraim, ez nem fog menni - jelentette ki mikor egyértelművé vált, hogy a golyók átmennek rajta, és egy darabig annak behatolási helyén lyuk marad. Nem cécózott sokáig, választ sem várt. Tettem amit tennie kellett, úgy kezelte őket ahogy ők őt: Durván, és keményen. Ütötte, lökte, vágta őket, ahogy a lehetőség hozza, sokan voltak, így feltehetőleg mindegyik más fajta bánásmódban részesül, de nem radikálisan különbözőben.
A homokember nem igazán reagált a civilekre, arra viszont igen, hogy őket ne érje baj. Hisz családja is ilyen körülmények között veszett el, egy harc kereszttüzében.
Ha simán megy minden akkor a lépcsőt választja, azon suhan fel homok formájában, vagy ha olyan a szerkezete akkor feltekergőzik rajta. Sose szerette a lifteket, és azt elvághatják, és ő lezuhanhat akárhová.

Markus mosolyától megdermednek az őrök. Még a szemüvegben is látni a rémületet az arcukon. A férfi kezei könnyedén nyúlnak ki homokká válva és ütéseket mérnek az őrökre ököl formákkal. Párszor a homok inkább egy pengeszerű alakot vesz fel és vágást ad, le az ütések erősek és durvák, de nem halálosak. Mivel a férfi képessége nem egyszerű így szinte pár pillanat mire legyűri a teljes csapatot. Bár jót akart mégis a még bent lévő civilek csak rettegve nézik az eszméletlen őrökkel körbe vett férfit:
- Mutáns!
Üvöltik rettegve és a pánik nagyobb lesz, mint valaha. Hiába az X-men hősi tette a mutáció még mindig egy rettegett gondolat. A homokember mégsem törődik velük csak belép a lépcsőn majd teste teljesen homokká válik és egy lágy szellővel megindul spirálisan felfelé a legfelső emeletre. Páran berohannak a lépcsőre, de a legtöbben csak rémülten ugranak vissza a folyosóra mikor meglátják a hihetetlen eseményt.
A legfelső emeleten az ajtón túl vagy húsz fegyveres őr áll.

Minden könnyedén ment, a testének formázása még nem egészen, még meg kell szoknia, ez nem kérdéses. A tömegre fátyolként borult rá a pánik, persze az események látván. Emberek félnek attól amit nem ismernek, megmozgatja korlátozottá vált, monotonitást megszokó elméjük kapálózik ilyesmi helyzetbe. Sőt az énképük tovább hecceli őket: " nézd mit csinál, nézd végig". Ezzel kockáztatva testi épségüket, és ezzel növelve pánik szintjüket, de végül nem sérültek meg, ez volt Markus számára a legfontosabb.
Úgy tűnt elintézte az útjába állókat, és sikeresen feltudott jutni a felső szintre, ott húsz fegyveres őr várta. Érzékelve őket nem rakta össze magát, tovább kúszott az egyik fal, és a talaj sarok találkozásánál. Ezzel valószínűleg feldönt pár dolgot ami ott van de nem foglalkozik vele, ez jelen esetben teszt is. Majd amikor elég közel érkezik hosszújuk, rájuk támad az őrökre. Félig összerakva magát, ütésekkel kedveskedik nekik, miközben ha tudja megragadja az egyiket megnövelt egyik kezével, és neki dobja a másik őrnek. Nem tiszta erőből, csak, hogy feldöntse célpontját.
Harc közben végleg összerakja magát kivéve karjait, ezt is egy tesztelésnek szánja, mire is képes, harc közben.
A küzdelem után beront a helyiségbe amit ajtó zár el.

A homok lassan bekúszik még fel se fogják az őrök. Majd egy kar elkapja az egyiküket és hozzá vágja a társaihoz. Hármat dönt le. Ahogy emberi formát vesz le a lövések cafatokat tépnek ki belőle, amik homokként hullnak a lába mögé majd kúsznak végig a karjai közben még mindig homokból készült csápok, amik ütései nem túl erősen, de határozottan csapja le a fegyvereket. Mire a harcnak vége minden őr eszméletlenül vagy véres homokot köpködve a földön fekszik.
Az ajtó viszont problémás lesz. Külsőre fa, de érezhetően acéllal megerősítgetett. Ez egy kész széf. Az őrökből páran halkan próbálnak elkúszni, úgy fest feladták, de Markus tudja hamar lesz ebből rendőrségi ügy. Nem sok ideje van.

Csakhamar véget ért az egész "játszma", Markus, sose gondolt ekkora hatalomra, noha sose vágyott rá, mégis most meg adatott neki. Az ajtót nem tudta betörni, legalábbis úgy tűnt elsőre. Úgy döntött nem fog őrjöngeni, és kongatni az ajtót. Érdekes számára, hogy "páncélozott" ajtó van ezen a helyiségben, bizonyára akkor megerősített talapzat is, ha tényleges kész széfként viselkedik a hely, hacsaknem ez a hely, pénz raktározója.
Tehát erőszak helyett igyekszik újra homokká válni, és a kulcslyukon befolyni a szoba belsejébe, vagy az ajtó alján beperegni.
Ha sikerül így bejutnia akkor összerakja magát, és körülnéz.

A férfi nem használ nyers erőt. Finoman apró homokszemek soraként kezd becsúszni, de érzi, hogy a kulcslyuk is le lett zárva. Sőt lassan végig kúszik a fém mentén át a fa résein, de sehol sem érez pontot. Lassan rájön, hogy már a falban van és ott körbe járva megtudja, hogy a szoba légmentesen le lett zárva. A benti rész tömör fém, de van pár nagyon vastag (feltehetőleg golyóálló) ablaküveg. Úgy fest az öreg vagy nagyon paranoid vagy nagyon veszedelmes ellenségei vannak mindenhol.

Meglepetésére nem tudott tovább jutni, és felfedezte, hogy a hely légmentesen le van zárva. Majd rést kereset de nem talált. Megpróbálkozott pár ablaküveg kereténél, hátha be tud alatta folyni, bár feltehetőleg nem fog menni. Még igyekszik letesztelni azt, hogy abban a résben ahol van, ott elzárja a helyet, tehát összesűrűsíti magát, neki feszül az ablak keretnek, és a fal belső részének, hátha kitudja feszíteni az ablakot a helyéről, és úgy bejutni.
Ha nem jön össze akkor visszautat keresi kinti részre, és egyszer ahogy a teljes erejéből telik, a bunkóra formált karjával rávág a fém ajtóra, ha eredménytelen akkor a talapzatot, és a plafont, és a kétoldalt elterülő falakat üti annyira, hogy azok vagy meglazuljanak, vagy horpadjanak. Erejével mégis leginkább a talapzatra összpontosít, hogy ott keletkezzen akkora süllyedés, hogy be tudjon menni az ajtót fogó keret alatt, és ezzel megkerülve az ajtót magát.

A külső ablakot lassan és fokozatosan befedi a homok, ami egyre erősebb nyomást generál ameddig az üveg halk reccsenéssel nem kezd repedezni majd teljesen betörni. Markus most először több tonnás erőt használt valami ellen. Ez egy új érzés volt. hamar rájött, hogy az eddigi támadásai mennyivel gyengébbek voltak. Még az is lehet, hogy a több centis acélajtót is betudta volna törni ezzel a hihetetlen erővel.
- Nem tudom, hogy hogyan élted eddig túl, de itt vége a mázlidnak te hobó!
Mondja az öreg komoran miközben a kezében egy hatlövetű pisztollyal céloz a homokemberre. Mind a hat golyót kilövi a férfira. És mind egyszerűen átmegy rajta még komolyabb kárt sem okoznak. Az öreg még párszor meghúzza a ravaszt, és a pisztoly sikertelenül kattan. Feladva megvetéssel az arcán kihúzza magát.
- Gyerünk te szörnyszülött.

A bejutása végül sikerült, az ablakokon át, olyan erővel ami elképesztette. Olyannyira hatott rá a tapasztaltak, hogy csakhamar elfeledte pár másodpercre igazi feladatát, miért is van itt. Majd az öreg kizökkentette elkalandozottságából, és elkezdett lőni rá. A homokember csak nyugodtan sétált felé, tudja, hogy ilyesmivel nem okozhat kárt benne. Amikor pedig az öreg is rájött erre készen állt a halálra, dacosan.
- Maga csak tudja nem igaz? Rendben, véget vetek a szenvedéseinek, semmi információ nem érdekel öntől - dörmögte a szavakat, majd gyorsan megakarta fogni az öreg nyakát, és a kezét akkorára növelné, hogy az össze roppantsa nyakát, és talán még mást is. Ha sikerrel jár, elengedi áldozatát, és gyorsan elhagyja az épületet, homok folyam formájában, nem kívánja tovább mutogatni arcát, amit lehet a kamerák rég felvettek.