Mojave-sivatag

Az öreg markolja a férfi kezét, ahogy az a torkát szorongatja. Ütlegeli hörögve akart, de a homokember szinte semmit sem érez meg ebből. Az arca lassan lilul, kékül majd a szemei bevéreznek, A hófehér golyók karmazsinná válnak és a könnyei hosszas csíkokban csöpögnek Markus kezére, ott a bőre bebarnul, mint a benedvesedő homok szokott. A férfi befejezi a ficánkolást. Az eddig vadul lüktető ér a keze alatt elnémul. Az arc fehérré válik. Egy utolsó halk sóhajjal a férfi meghalt.
Markus mélyen a kamerába néz és hallja, hogy kint a rendőrök gyülekeznek. A hotel legmagasabb emeletén van. A betört ablak az utcára néz, ahol hat-hét rendőr autó és egy nagyobb páncélos kocsi sorakozott fel.

A bosszú semmit nem adott ahogy várható volt. A sors adott alkalmat rá, Marcus élt vele. Majd amikor látta, hogy a rendőrök kint várják, igyekszik olyan irányban haladni az épületben, hogy keressen valami hátsó kijáratot, vagy az egyik lentebb lévő ablakot kinyitja, és ott kifolyik homokszerűen a háztestre tapadva halad lefelé. Terve szerint nincs miért megmutatnia magát összerakva, vagy harcolni fölöslegesen azokkal akik feltehetőleg nem korruptak. Eliszkol, azt az utcákon "kígyózva", vagy egy szél áradattal tovább vándorol az ismeretlenbe, bármelyik variáció történik, ő nem hajlandó sem együtt működni a rendőrökkel, sem harcolni velük. Kötve hiszi, hogy értenék a helyzetét, és elfogadnák igazság szolgáltatását. Az, hogy később mi lesz vele ezek után, mennyire fogják keresnek, üldözni, az-az ő keresztje lesz.

Markus szép lassan kinéz és felméri a helyett. Elfogadva, hogy mit is tett egyszerűen homokká válik majd az ablakon távozik. A késő esti szél enyhén fúj és felkapja a homokszemek sorát. A férfi hangtalanul távozik miközben a rendőrség betöri az ajtót, mikor már egy darab sincs a gyilkosból ott. Szinte a nappal ellentétesen repteti az ég kelet felé, ahogy mögötte a szerencsejáték világának neonfényei felébrednek és és a sárgás ég elsötétedik. Még hónapokig fogják kutatni e rejtélyes ügy részleteit és keresni az ismeretlent, akit a nép Homokemberként emleget.

/Kalandodnak itt van vége. Jelentkezz Ezüstkoron, ha kérsz újat és írd meg ott ha van valami specifikus vágyad./

F4 kaland: U-foes!

U-foes: Imamu (Vektor, Pára és X-ray) és Svarog (Páncélos)
A U-foes űrhajója egy tíz perces kocsi útra csapódik be Las Vegastól. A legénység jól van. Az egész út erre volt. tervezve. Még kicsit szédelegnek, de a testük máris átalakult és látják az átváltozás hozta képességeket. Páncélos papírként hajtogatja le magáról a fém roncsokat és töri ki a hajó ajtaját. Pára átlebeg az övén és ki emelkedik a hajóroncsból. X-ray elperzseli sugárzással az öveit, kényelmesen repül fel az égbe Pára mellé. Látja, hogy még a hajó vázát és megtudja olvasztani egyetlen sugárral. Vector erejével nem elég a szabadulásra, de ő úgy csináltatta a hajót, hogy túléljék a balesetet. Most kényelmesen kiszabadul a béklyóiból és a gép monitorjai már jelzik a hadsereg közeledtét. A távolban látható egy harci helikopter, két tank és hat dzsip.

F4: Jenna (Sue), Darren (Lény), Raten (Reed és Fáklya)
A csapat már a helikopteren van és tart a célállomás felé. A helikopter és a dzsipek kamerái mutatják a becsapódást. Ők a felvételeket élőn nézik tableteken. A közelben lévő egy fegyvertelen dronon látszódik, hogy mozgás van a hajón. Mikor a társaság kilőtte magát azonnal hívták a csapatot. Reed az utolsó simításokat csinálta a térkapun mikor elrángatták. Persze tudja miért ők mennek és nem az angyalok. Ez az ő asztaluk. Kozmikus sugárzás adta erők. Ehhez ők értenek. Ameddig a csaló asztronauták csak képességet szereztek és lehet velük beszélni addig ez egy F4-féle tudományos ügy, ha háború tör ki hívják az Angyalokat. Ám most még ez "csak" a Föld bolygó első engedély nélküli sikeres űrutazása és Földre való behatolása.

~ Vektor, Pára, X-ray ~

Az út sikeres volt. Habár az űrhajó becsapódott a földbe gond semmivel sem volt. Mondhatni minden így volt megtervezve, hogy sikeresen visszaérnek szuper képességekkel, sérülések nélkül. Ann talán az első aki a leghamarabb magához tér és képességét használva hagyja el a járművet. Ekkor veszi észre, hogy Mike már kinn van. Ironikusnak tartotta, hogy a férfi a nevéhez méltó képességet kapott. Hamarosan a bátyja Jimmy csatlakozott hozzá a levegőben, bár határozottan nem hasonlított arra az emberre akivel elindult.
- Üdv, húgi. - a szavaiból hamar rájött, hogy a bátyjával van dolga. Válaszként mindössze csak egy morgást hallatott. Valahol reménykedett, hogy a kinézetével a személyisége is változáson ment keresztül, de ebben tévedett.
- Inkább menj és szedd ki Simont. - mutatott a roncsra ahonnan az említett férfi még mindig nem bújt elő. Jimmy csak bólintott és el is indult a tárgy felé.
Vektor ynugodtan várta meg, hogy a becsapódást követő szédelgés elmúljon, majd a még működő rendszereket figyelte. Próbált kitörni a képességével, de csak annyi sikerült, hogy kicsit meggörbítette a fémet. Szerencsére hamarosan lilás fényt látott meg amint egy kiutat készít az neki. Mikor már nem kapcsolódott a fém rész a hajóhoz teljesen akkor ismét használta a képességét és az "ajtó" elreppent.
- Készüljetek fel. Társaságunk érkezik. - lépett ki a roncsból úgy, mintha a leghétköznapibb dolog lenne mindez és végignézett a társaságon. A leghamarabb Ann-t tudta felismerni. Mike-ot ezt követően, mert ő még hasonlított emberi önmagára, és így következtetésképp azt is tudta, hogy a lila energiabomba csakis Jimmy lehet.
- Egy harci helikopter, két tank és hat dzsip. - adott pontos jelentést Ann, miután a földön levőkhöz csatlakozott a levegőből.

A légkörbe való belépés és a földnek csapódás rázós volt, valószínűleg máskor csontja is tört volna. Azonban Mike teljesen rendben volt. Eltekintve azt, hogy nem lélegzett.
Meg fog fulladni, villant át az agyán a gondolat, ahogy próbált kijutni a hajóból.

Megváltozott, ezt akkor vette észre, mikor egy jókora lyukat tépett az űrhajó oldalába. Az erő eltöltötte az izmait, ami már valami másból voltak.
És még mindig élt.
A nap megcsillant fémes bőrén, a többiekre nézett, és felröhögött.
- Ez életem legszebb napja, gyerekek! - kiáltja és összecsapja az ökleit. - Simon, igazad volt! Megcsináltuk a fenébe is!
Az emberdöglesztő meleg, ami a sivatagban honolt, nem hatott rá. Nem is érezte. Nem izzadt meg.
Végignézett a többieken.
- Nos, túlléptünk az emberin, uraim és hölgyeim - mondta öntelten. - Mi a következő lépés?
Ekkor derült ki, hogy társaságuk lesz hamarosan. Steel - aki most már méltó volt a nevéhez - a távolba nézett.
- Egy helikopter, két tank és hat dzsip - ránézett Simonra. - Nos, mit gondolsz, haver. Teszteljük az erőnket? Rajtuk? Lett is egy ötletem.
Odalépett az űrhajóhoz és egy jókora, lehetőleg köralakú lemezt letépett a burkolatáról. Ha ez sikerül, akkor elrejtőzik az egyik szikla mögött.
- Ez jó móka lesz - kacsint. - Bújjatok el ti is és lepjük meg őket.
Ó, igen. Erős lett. Már nem egy senki, aki mások árnyékában élt. Isten lett a halandók között.
Nem mutáns, aki születéssel szerezte az erejét. Ő kiérdemelte a hatalmát. Megvárja míg a helikopter "lőtávolba" ér, és ha ez összejön, akkor teljes erejéből, mint valami hatalmas frizbi próbálja elhajítani a hajó burkolatából kitépett darabot. Lehetőleg úgy, hogy a helikoptert trafálja el.

~Sue S.~

Gyanútlan reggel telt, mindenki azt csinálta amit mindig szokott, legalábbis egy emberben biztos voltam hogy mit csinál. Már jó ideje ki se dugta onnan a fejét, kis idő után gondoltam jól eshet neki egy kávé és megkérdezem hogy halad. Épp főzni indultam amikor riasztottak mindannyiunkat, vészhelyzet van, valami becsapódott és vélhetően nem üresen. Szokásos 5 perc elkészülni és futás s helikopterbe. Siettem ahogy csak tudtam, minden perc számít, akár életeket is jelenthet, remélem a többiek is veszik a példám. Aztán felszállunk, gondolom azóta kicsit több mindent megtudtak, nem kérdőjelezem meg miért minket küldenek egy ilyen küldetésre, mintha máskor kissé összetettebbeket szoknánk kapni, pl a láva emberes ügy, az például egyáltalán nem úgy nézett ki elsőre ahogy végül történt. Lehet itt is lesz egy kis turpisság. Közben kapunk tableteket amikkel előre lecsekkolhatjuk a terepet. Egy roncs, 4 alak akik nem tűnnek sima embereknek, már ha láthatóak a képen. Elvileg lemásolták a balesetünk hogy képességeket szerezzenek ami valószínűleg sikerült is, de a fő bibi hogy a műveletet illegálisan csinálták meg. Érdekes lesz, előre érzem, 2 hasonló csapat vág össze, kivéve ha szerencsénk van és az ő agyasuk is okos mint a miénk, és fizikai harc helyett csak el vitáznak, de ez csak egy álom, egy szép álom amire vágynék de belül érzem ez nem így fog történni. Nagyon figyelem a kis kijelzőt hátha látom az embereket és ki tudom következtetni a képességeiket, nagy előny lehet ha tudjuk mire számítsunk, ezt egészen addig folytatom amíg le nem kell szállnunk és élesben folytatnom az elemzést szemtől szemben.

~George Reed Richards Martin~

Már majdnem kész volt az a gép, nem sok hiányzott, de elrángattak a gyermekem mellől. Könnyes szemmel néztem a szinte tökéletes gépezetre, és tényleg átéltem a szülés fájdalmát, amikor ott kellett hagynom. A szívem, éreztem ahogy eltört, már sose leszek ugyan az az ember. Már szinte kész van! A végtelen lehetőségek tárháza, a dimenziók titkai, minden, amire valaha vágytunk! A kereszténység népbutításának alkonya, a történelem egy fontos mérföldköve, valami, ami sokkal fontosabb mint néhány hülye, akik úgy gondolták tök jó buli lenne, ha lemásolnának minket. Tudtam, hogy le kellene védetni az eljárást, de azt hittem még van időnk rá. Erről jut eszembe, mi lenne, ha így képeznénk szuperkatonákat az országnak? Távirányítású gép, amivel felviszem őket, paff egy kis sugárzás, és voila. Vagy energiaforrásnak se lenne utolsó... Maghasadás, atomenergia, mind kiaknázott és biztonságosan hasznosítható erőforrások, a kozmikus sugárzás miért ne lehetne ilyen? Talán a dimenziókapu után el is kezdhetek ezekben gondolkodni... Bár nehezen szakadtam el a gépemtől, ettől függetlenül siettem, főleg azért, mert így minél előbb visszaérhetek befejezni. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha valaki most törne be a Baxter épületbe...
A gépen nézem a tableteken a közvetítést, és agyalok. Nincs okom feltételezni, hogy ugyan az az erejük, mint nekünk, nálunk is személyenként változott. Logikusnak tűnik, hogy teljesen más amivel találkozni fogunk, mint mi magunk, ezért erre nem is alapozok.
- Szóval, valószínű hogy teljesen más lesz a képességkészletük, mint a miénk. Nincs okunk feltételezni, hogy ellenségesek, de azt se, hogy békések. Igazából több az érv amellett, hogy nem lesznek békések, és készüljünk is erre, a legjobb esetben kellemes meglepetés ér minket. Fabeszla és Tűzvihar a két fő támadó vonalunk, Sue intézi a védelmünket, de emellett persze mindenki harcolhat. Szervezettebbek kell legyünk, mint legutóbb. - vázolom a helyzetet, és a stratégámat.

~Tűzvihar~
Hát persze, hogy ma se mehetek ki szórakozni, bulizni, ehelyett mehetek harcolni a többiekkel. A legutóbbi kaland után azt hinné az ember, hogy nem lesz kedvem hozzá, de épp ellenkezőleg. Ez is van olyan jó buli, mint bármelyik extrém sport, felküldi az adrenalint az egekbe, és aztán mehet a halálfélelem. Imádom. Ráadásul legálisan repkedhetek mindenfelé, remélem fel is gyújthatok dolgokat. Vajon Reed morcos lenne, ha felgyújtanám? Csak a haját. Vajon égett gumi szaga lenne? Tesztelni kellene egyszer, majd azt mondom, hogy  "hopp véletlen volt". A gépen végignézem a tudósítást, közben hallom Reed unalmas beszédét. Hát persze, mintha ő olyan sokat tett volna legutóbb is. Lópélót a seggedbe öregapám, majd úgy csinálom ahogy nekem jó, úgy tűnik amúgy is ez megy itt a csapaton belül, mindenki magáért. Te legalábbis nem vagy csapatjátékos.

U-foes: Imamu (Vektor, Pára és X-ray) és Svarog (Páncélos)
A csapat össze szedte magát és megértette kb miféle erőik vannak mikor Pára jelentést tett Páncélos kisétált és az űrhajó egy burkolat darabját leszaggatva egy határozott dobással a helikopterek egyikének vágta. Az megpróbálta elmozdulni, de az oldalát így is megcsapta a fémtörmelék amitől az égi vadász peregve kezdett zuhanni majd becsapódott a földbe.
A dzsip most már élesítette a fegyvereit és a tank is bemérte Páncélost. Az egyik tank tüzelt egyet, ami telibe kapta a fémembert, aki úgy repült hátra, hogy az űrhajónak zuhant majd azon is átszaggatta magát mire földet ért. A mellkasa közepe kormos volt és fájt. A légzés, amit eddig nem is csinált nagyon nagy fájdalmakat okozott.
- Adják meg magukat!
Hallatszott a felgyorsult dzsipből a parancs. A kocsit lassan odaértek olyan tíz méternyire és a tankok harminc méterre fékeztek le. Egy a triót célozta egy pedig a hajó maradványainak takarásában fekvő Páncélost. A messzeségben egy ében csapatszállító helikopter közeledett.

F4: Jenna (Sue), Darren (Lény), Raten (Reed és Fáklya)
A csapat látta, ahogy a fémalak könnyedén kiszedett egy darabot az űrhajóból és hozzá vágta a helikopterhez majdnem teljesen pontosan, de még így is elintézte azt végezve négy katonával. Ekkor tank vissza lőtt és mindenki hadrendbe állt. A helikopter elég közel került, hogy már látni lehetett őket a távolban az ablakból.
- Mindjárt zéró ponton vagyunk.
Jelentette a pilóta.
/Következő körben érkeznek meg./

/Kaland lezárult. Köszönöm mindenkinek a semmit./