Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora

A helyzet specialitását nézve szerkesztettem a mostani posztot, hogy tudtok írni bele máris Svarog írj a sárkányufódnak, mert elkezdtem leölni minden nem író karaktert!

Akkor, az Outon elfogadott ikreket hoznám a kalandba, ha még beférnek.

Másold be ide az előtöoriket. Javítsd rajtuk az időt, mivel itt 2026 van.

Név: Daniel Bryde
Egyéb név(i): Bátyus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: A testvérével egyetemben félnek az emberektől és ezért utálják őket.
Személyazonosság: Az örökbefogadásuk óta senki se tud róluk semmit se.
Születési helye és idő: 2004. március 23. London
Kor: 22
Család: a szüleit nem ismeri
Ikertestvér: Elizabeth Bryde 22 éves.
Foglalkozás: A Mesterük megbízásait teljesítik, legyen az bármi.
Testmagassága: 180cm
Testsúlya: 67(kg)
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Hollófekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel:
Repülési sebesség: (csak ha képesség)
Egészségi állapot/ betegségek:

Név: Elizabeth Bryde
Egyéb név(i): nővérkém, nővér
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: A testvérével egyetemben félnek az emberektől és ezért utálják őket.
Személyazonosság: Az örökbefogadásuk óta senki se tud róluk semmit se.
Születési helye és idő: 2004. március 23. London
Kor: 22
Család: a szüleit nem ismeri
Ikertestvér: Daniel Bryde Bryde 22 éves.
Foglalkozás: A Mesterük megbízásait teljesítik, legyen az bármi.
Testmagassága: 178cm
Testsúlya: 65(kg)
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Hollófekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel:
Repülési sebesség: (csak ha képesség)
Egészségi állapot/ betegségek:

Életrajza:
Daniel és Elizabeth Londonban születtek, de a családjukról sose tudtak meg semmit se. Állítólag az apjuk már korábban magára hagyta az anyjukat, aki pedig a szülésbe halt bele, de terjengenek olyan pletykák is, hogy az apa ölte meg az anyát, miután az megszülte az ikerpárt. Bármi is legyen az igazság, a lényeg, hogy a gyermekek árvaházban nőttek fel, egy nem éppen kellemes környéken. Szinte mindig együtt voltak, együtt csináltak mindent és majdnem mindenben ugyanolyan volt az ízlésük, tehát ők ízig-vérig ikertesók voltak. Nyolc évesek lehettek, amikor egy egyszerű orvosi vizsgálat kimutatta a bennük rejlő X-gént, ami megpecsételte a sorsukat. Az iskolában és az árvaházban szinte folyton megverték őket és ők nem a nagy harci tudásukról voltak híresek, így nem igazán volt esélyük. A verekedésekből azonban megtanulták zsigerből gyűlölni az embereket és hogy őket sose fogják elfogadni az emberek. Így ment ez egészen tíz éves korukig, amikor úgy döntöttek, hogy elég a pofonokból, itt az ideje visszaütni. Ikrek voltak, ketten voltak és egy rugóra járt az agyuk, így néhány begyakorlott mozdulat után jobbára összeverték a rájuk támadókat, minél többször verekedtek, annál jobban csinálták. Röpke egy év alatt már nemigen mentek a közelükbe, féltek tőlük, hiszen egy emberként mozogtak és mindig győztek.
Tizenhárom évesek lehettek, amikor éppen az iskolában töltötték a büntetésüket, mivel megverték a rájuk támadókat. Tudták, hogy csak azért pikkelnek rájuk, mert mutánsok, de ez nemigen zavarta őket, az az egy óra az üres teremben szinte luxusnak számított. Az egyik hosszú padnál ültek és éppen a verekedés részleteit ecsetelték, amikor váratlanul betoppant a korábban összevert srác a terembe, ráadásul többedmagával. Ami még rosszabbá tette az egészet, hogy az egyiknél egy szép Baseball ütő is volt, aminek a célját nem kellett ecsetelni.
- Ezek azok a mutáns patkányok, akikről beszéltem.- mondta a srác és a társai vigyorogva ropogtatták az ökleiket. Az egyik, akinél az ütő volt, megkérdezte a "főnököt"
- Tesó, ezeknek milyen képességük van? -
- Semmilyen. Eddig még nem mutatkozott és ez nekünk kedvez. - jelentette ki és megindultak feléjük. Az ikerpár eléggé sarokba volt szorítva és látszólag nem volt kiút. Daniel, mint a fiútestvér, rögtön a nővére védelmére kelt, de sajnos a baseball ütő keményebbnek bizonyult és őr rövidesen a földön kötött ki. Elizabeth-et ezidő alatt hárman lefogták, és megnézették vele, hogy hogyan verik ki még a szart is a testvéréből. Elizabeth ekkor egy hatalmasat sikított, de a sikoltásának olyan ereje volt, hogy az ablaküvegek berepedtek és az összes szekáló a fülét takarva rogyott a földre. Daniel ezzel szemben nem érzett semmilyen fájdalmat a nővére sikoltásától, de a rövid időperiódust kihasználva elkapta az ütőt, ami ekkor erősen szikrázni kezdett, majd apró darabokra hullott. Amíg a többiek a földön feküdtek, addig ők fogták magukat és elrohantak a helyszínről.
Az árvaházban mindketten rettegtek a következményektől, hogy vajon ez mit fog maga után vonzani. Féltek attól, hogy esetleg börtönbe kerülnek vagy éppen elválasztják egymástól őket. Rettegtek, amikor a nevüket bemondták a hangosbemondón, rettegtek, amikor az igazgatói irodába mentek és rettegtek amikor benyitottak. Odabent azonban egy idősödő úriember fogadta őket és az elmondottak alapján örökbe akarta az ikreket fogadni. A testvérek persze nem ma jöttek le a falvédőről és eléggé bizalmatlanok voltak, de ekkor az illető megkérte az igazgatót, hogy hagyja magukra őket pár percre. Miután kiment, rámosolygott az ikrekre és kedves hangon mondta:
- Mutánsok vagytok, gondolom ezt ti is tudjátok. A mai napon jelentkezett az erőtök és ez az összes többi ittlévő fölé emel titeket.- mondta, de az ikrek nem dőltek be a nyájas beszédnek.
- Honnan tud maga bármit is erről? - kérdezte Daniel
- Miért kéne megbíznunk magában? - kérdezte Elizabeth. Az öreg csak mosolygott, majd egyszerűen eltűnt a gyereket szeme elől. Aztán hirtelen az egész táj megváltozott és a gyerekek egy trópusi erdő közepén találták magukat. Hallották a víz csobogását, a madarak csicsergését, az egész olyan gyönyörű és meseszép volt. Szinte túl szép. Az erdő hirtelen lángra kapott és az ikrek hamarosan egy lángoló tűzfészek közepén találták magukat. A félelemtől megbénultak és behunyták a szemüket, de amikor kinyitották, újra az irodában voltak és az öreg ugyanúgy mosolygott rájuk.
- Jómagam is mutáns vagyok. Akárcsak ti.- mondta, és az ikrek hittek neki.
Az örökbefogadásukat követően pár nappal később az egész árvaház leégett és az ikreknek semmi nyoma sem maradt, mintha nem is léteztek volna.
Az öreg egy vidéki településre vitte őket, a hegyekbe, nagy valószínűséggel Ázsiában lehettek. Az ikreknek feltűnt, hogy ahol vannak, ott nem egy hozzájuk hasonló egyén van, mintha valami szervezet lenne. Az új életük itt kezdődött. Az öreg, akit később Mesternek szólítottak, kitanította őket, harcművészetre, a képességeik használatára és egyéb mesterségekre. Mire 22 évesek lettek, már mesterien irányították az erejüket és mindketten remek harcosok voltak. A szervezetet a családjuknak tekintették és a helyet pedig az otthonuknak. Egy olyan helyen voltak, ahol nem eshetett bántódásuk. Ahol végre békében lehettek. Ahonnan bosszút állhattak az embereken. A Mester elmondott mindent az emberekről, hogy milyen szörnyű tetteket követtek el a mutáns testvéreik ellen és az ikrek hittek neki. A Mester pedig elmondta neki, hogy hogyan állhatnak bosszút az embereken és az ikrek ezt is elhitték neki.

Képesség (Daniel): Rombolás: Maximum 25 kg tömegű súlyt tud felrobbantani, az érintéssel (minimum 1 kör ideig kell érinteni - minél nehezebb a tárgy, annál többet 3-4 körig is akár) kinetikus energiákat tölt a tárgyba, ami felrobban. Élő, organikus és szerves dologra/személyre nem hat a képesség egyelőre. Természetesen mágikus és speciális ötvözetekre sem (már a titániumra sincs hatással) . A robbanáskor beleszámít az anyag ellenállása is abba, hogy a keletkezett robbanás mekkora lesz.

Képesség(Elizabeth): Hanghullám:A képesség képes több körön át tartó kiáltás után beszakítani az emberi dobhártyát, addig azonban roppant fájdalmas (ugye ha beszakadt már nem hallja az áldozat a sikolyt). Akaraterővel, magas fájdalomküszöbbel leküzdhető (azaz az ellenfél tud tovább harcolni), füldugóval, fül befogásával tompítható, vagy teljesen megszüntethető a hatás. A sikolyt 1 max 2 körig tudja folyamatosan használni (révén levegőt kell vennie utána). A sikoly Danielre nincs hatással.

Szakértelmei: Jól kitanított a közelharcot illetően. Az ikertestvérével együtt szinte legyőzhetetlenek.

Következő körben bemesélek, rögtön New Yorkban kezdesz az egyszerűségem kedvéért.