Kree-Lar

Egészen mostanáig gondolkoztam, hogy ezt a Phalanx problémát miként oldhatnám meg. A nevükre is csak a holttestek kutatása közben jöttem rá, miközben a vírus adatait néztem át. Ráadásul még bosszantott is a dolog, hogy nem tudtam ezzel a kutatással is előrébb jutni. De ennek az is oka volt, hogy ismereteim még mindig hiányosak voltak többek közt az Örökkévalók technológiája terén és a kozmikus energiák terén se tudtam még mindent. Viszont a problémáimat az is tetézte, hogy nem találtam meg azonnal a gyülekező helyszínét. Eléggé nagy volt a város, és mindezek mellett, jobban hasonlítottak az utcák egy porig rombolt háborús zónához, mint egykori virágzó városra. Így hát pár Kree-től kértem útbaigazítást az utcák romjai közt bolyongva. Szerencsémre akadt pár Kree, akik segítettek rajtam, sőt a legutóbbi Kree nő, akivel találkoztam, még arra is vállalkozott, hogy elkísér a hangárhoz. Esetében nem az arroganciájára és a Kree-kre jellemző egocentrikus nézeteire helyezte a hangsúlyt. A nő nagyon segítőkész volt és kedves, ugyan akkor nem kimondottan katona volt az öltözéke alapján az egyik polgár lehetett. De valószínűleg ha harcolni kell, ő is tudná mit és hogyan kell tennie. Kis idő eltelte után sikerült odaérnünk a hangárhoz, közben még beszélgettünk is kicsit... A hangárhoz érve megköszöntem a fiatal Kree hölgy segítségét és mosolyogva távozott. Mikor átsétáltam a hangár csarnokba, láttam Miller tábornok vadászgépét a TARDIS-om és pár összegyűlt "embert" az egyik a Vádló volt, a többiek közül még Millert, Carlt és a Foxiait véltem felismerni, a másik hölggyel még nem találkoztam, így ő ismeretlen volt a számomra.
- Üdvözlök mindenkit! Elnézésüket kérem a késésért, de ebben a romos városban kicsit nehéz volt tájékozódnom. - mondhat mindenkinek elmosolyodva, amint közel értem az összegyűlt társasághoz. Majd egyenesen a TARDIS felé sétáltam, mikor végre újra a közvetlen közelébe értem megsimogattam a kék fülke sarkát. Aztán megfordultam a társaság felé és röviden szóltam pár szót.
- Hölgyeim és Uraim! Előre le szeretném szögezni, hogy az utazásunk kissé rázkódós lesz, illetve jelezném, hogy a vezérlő konzolt odabent majd ne nyomogassák... - ezzel zárva soraimat, vissza fordultam a kék fülke ajtajához és elővéve a kulcsomat, kinyitottam a jobb oldali ajtót és bementem. Odabent kellemes fények, és környezett fogadott és persze a halkan búgó időrotor hangja is, melyet már úgy hiányoltam. Egyből a nagy kupolás terem közepén lévő gombafejre emlékeztető vezérlőhöz sétáltam és elkezdtem felkészíteni a tér-idő hajómat az utazásra.

//Javaslom, az utazás idő alatt a következő kört folytassuk a TARDIS topikjában, ha már van, akkor használjuk ki...//

A TARDIS belüről:

- A helyedben inkább nem mondanám ki hangosan ezeket, az ő jelenlétükben - suttogta Carl a foxiainak, és a kree-k felé intett. - Komolyan, az utóbbi pár hétben ezeknek a lényeknek majdnem elpusztították az otthonát, és ha nem itt élnek, akkor ez a történelmükben egy fontos világ.
Ekkor lépett be Tanath vádló és Miller abba a páncélzatban, amit annak idején a Knowhere-en is viselt. Tanath vádló azonnal elmondta, hogy a csapat csak információt szerezni megy a bolygóra.
Carl felvonta a szemöldökét, és előrelépett.
- Tanath vádló, a Titán ugyanabba a naprendszerbe van mint az én anyavilágom. Mi a teendő, hogy ha esetleg kiderül, hogy a Föld is célpont? 
Ott állt, és minden válaszra készen figyelte a nőt. Abban az esetben még ő sem tudta, hogy mit fog csinálni. Ha ellentmond a parancsnak, akkor könnyedén árulónak bélyegezhetik.

Felszerelés:

Én érkezem először, de még mindig nem próbálom el érni, a családomat vagy a bandámat, hogy tudják, hogy élek és jól vagyok. Engem, egy férfi követ akivel most találkozom először. Ő biccent nekem először, amit viszonzok is neki. Látom, hogy itt van egy vadászgép, és egy valami, amivel szintén most látok életemben először. A férfit egy másik is követ egy fickó hozzám is szól.
- Helló, én pedig Fenn-Lee ki kébzett katona, és híres énekesnő. Egyébként nagyon őrvendek a találkozásnak Yalvis a Foxiáról. - vigyorodok a fickóra. Majd, a vádló is meg érkezik, de nem egyedül, ha nem egy nos egy eddig nem látott páncélos valakivel, már ha van a páncélban valaki, de lehet az is, hogy csak egy android vagy mi a manó. Csak, hárman vagyunk, de a negyedik csak késve érkezik meg, és a fura valamihez indul, pedig a vádló szerintem még nem fejezte még be a mondandoját, de a későn jövő, már nyitja is azt a valamit. Vagy csak én nem figyeltem eléggé jól, és már be is fejezte. Minden esetre, kérdésem nincs vagy nem is tudom csak nem akarom fel tenni. Így csak ott állok. Egy másik kérdésem is fel merül, de ezt már a fura valami tulajdonosához intézem.
- Ő szóval izé, akarom mondani. Egyesével viszel oda minket? - Kérdem, utalva ezzel arra hogy ez a valami, így kivülről nézvve, nem négy személyes a kicsike.

Résztvevők: Fenn-Lee, Yalvis Trewero / Bíbor Kísértet, Eyjolf Ragnar Miller, Doctor és Carl Morrow / Jelly
Következő körváltás: 2015. szeptember 15. (kedd)

Doctor szinte meg sem várta, hogy mit is mond a kree nő, hanem egyből besietett a Tardisba, hogy az ottani dolgokat rendbe tegye az indulás előtt. Odakint nagyjából csak Jelly-nek volt kérdése, a nő úgy nézett rá, hogy komolyan gondolta-e a kérdést, vagy sem, de aztán válaszolt.
- Intézzék el, hogy bizonyosan azt a bolygót támadják meg elsőként – mondta.
- Remélem nem várt mást Mr. Morrow… révén háború van – jegyezte meg némileg keserűen Miller. – Eyjolf Ragnar Miller tábornok.
Fordult a páncélos Fenn felé, hogy bemutatkozzon. Mindezek után valószínűleg mindenki elindult a Tardis felé, aki azzal megy, Eyjolf pedig ment a saját gépéhez. A Tardis már korábban megkapta a koordinátákat, így miután mind a két gép megkapta a felszállási engedélyt, felemelkedett és elindult a bolygó légkörén kívülre. Mindez néhány perc alatt megtörtént, ott pedig létre lehetett hajtani már a térváltást a megadott koordinátákra, ami után meg is érkezett a Titán körüli pályára a Tardis és Miller hajója is.

felszereléslista:

//Nem lesz ilyen egyből a Titánra ugrunk, bocsi és már oda is írjatok.//

Mo-Fell és Fenn-Lee
Végig sétálok a Kree-Lar utcáján, mert egy találkozóra sietek, egy Kree nővel. Ő akart a kantinban találkozni velem, ahol dolgozom. Mondjuk, kiváncsi vagyok, hogy mit is akar, deaggódom is hisz nem tudhatom, hogy mit is tervez. De, azért a kiváncsiságom is hajt. Egy Kree kémmel lesz találkozom, ami valahol izgis is hisz köztudot, hogy az ő világuk a megtévessztés, és a csalás meghasonlók. Én, mondjuk nem bonyolódnék bele a dologba, de végül is mi baj származik abból, ha végig hallgatom amit mondani akar. Amint megérkezem, egyből keresni kezdem a nőt, aki már itt van. Meg indulok felé, szépen lassan és kecsesen.
- Üdv, bocs a késésért, csak el nézztem az időt. - Kérek tőle bocsánatott, közben az asztalához ülök. A csaj, mintha nem venné észre, hogy itt vagyok, bár kicsit késve, de itt. Direkt pár percel késöbb szólalmeg, mint ahogy én szólaltam meg gondolom, hogy kvittek legyünk. Bár, szerintem ő nem ezt gondolja.
- Üdv, ne aggódj nem késtél olyan sokat. - Mondja, közben le teszi a ital lapot. Kezeeit arra helyezi, és a tekintetünk találkozik. - A nevem, Mo-Fell és a segítségedet szeretném kérni egy küldetésben. Ja, bocs megse kérdeztem, hogy tegezhetlek-e téged. Nos? - Nézz rám azokkal az elbővülö zöld szemeivel.
- Persze, hogy nem gond. És én tegezhetlek? - Kérdek vissza, ha már ő megkérdezte.
- Ez magától érthetődő dolog kedves, sőt el is várnám, ha már egyszer én is tegezlek. - Mondja, közben kezei az én kezeim felé nyúlnak, hogy meg érintsék őket. Nem húzom el, mert kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ha hagyom neki, hogy megfogja a kezeimet. Az újjai, lassan gyengében a jobb kezemre fonódik, majd meg is emeli, hogy egy csókot leheljen a kezemre. A puha ajkainak az érintésére, egy kellemes érzés tőr rám. Talán, lehetséges lenne? Talán, megtörténhet? Nem, nem történhet meg. Velem, biztos nem. Én, Kree vagyok, és nem egy fejletlen majom, hisz abból amit hallottam róluk, olyan Kreektől, akik jártak náluk, hogy léteznek egy nemü párok náluk, de ez velünk Kreekel, nem történhet meg. Vagy, mégis? Lehetséges lenne? Remélem, nem. De, lehet más magyarázata is a dolognak, mint amit gondolok, hogy érzek. Kicsit fura, hogy a Kree birodalom egyik kéme, pont tőlem kér segítséget. Nem hiszem, hogy ilyen előfordult volna a birodalom történelmében. Vagy, csak egyszerűen nem volt fel jegyezve.
- Az én nevem pedig, Fenn-Lee.
- Tudom. - Mondja nekem Mo, amin elis csodálkozom. Nem rémlik, hogy elötte bemutatkoztam neki, de ettől eltekintve még hallhatta a főnökömtől, a nevemet. Így, érthető a dolog, hogy tudja a nevem. De, erre is csak késöbb jövök rá.
- Miről lenne szó? - Kérdem, közben a hajamat a fülem mögé simitom. Mo, nagyon kedves, csak még nem tudom, hogy meddig.
- Csak annyiról, hogy elkisérj mint a társam, vagy mint a testvérem. Nem lennék érte hálátlan, ha ezt megteszed nekem. Nos, benne vagy? - Kérdi, némi játékos mosolyal az ajkán. Bevallom, hogy nem tudom, hogy mit is mondjak erre, csak csodálkozással nézek a másikra. Mondjuk, egy kalndra mindig vevő vagyok, vagy legaláb is én úgy gondolom. De, ez majd akkor kiderül.
- Rendben, benne vagyok. - Jelentem ki, egy fejbólintás kiséretében.
- Rendben, akkor találkozunk a 94-es doknál. - Mondja, majd kezd fel állni.
- Akkor a társad leszek, vagy a tesod? - Kérdem, miközben a kezem a csuklójára fonódik. - Valamint, hova megyünk, és mi ott a dolgunk? - Faggatom tovább a nőt, de valami azt súgja, hogy mindent megtudok a maga idejében. De, azért mégis jó lenne tudni, hogy mire is számítsak.
- Ne aggódj húgi, csak a birodalom perem vidékére megyünk, egy új fejlesztés prototipusáért, hogy azt el vigyük a tudósainknak.
- Értem, és köszönöm. Akkor, ott találkozunk. - Mondom, majd én is felállok, és kilépek az épületből, ki az utcára.