Kree-Lar

Egykor ez volt a Kree Sztelláris Birodalom központi bolygója, amit később Hala vett át.

Kam élete megint kapott egy szabad utat és a kymmelian végtelenül boldog volt attól, hogy nem kellett egy börtönben megrohadnia. A nyáladzást is megszüntették, újra munkába állhatott. Így sem volt egyszerű dolga. Nem volt hová hazamennie, mert az Univerzális Város elveszett. Senki sem tudta, hova lett, eltűnt. Utazó építésszé kellett válnia és megkeresni a helyét egy új módszerrel. Legutbb adódott egy munka ezen a bolygón, zsíros állás, a leggazdagabbak megengedhettek maguknak egy olyan hatalmas projektet, amiben Kam is részt vehetett, a valaha látott legnagyobb fizetésért. 
Minden rendben is volt a támadásig, ami tönkretette a bolygót nagyon rövid idő alatt. Kam szerencsére túlélte és alig sérült meg, az is rendbe jött azóta. Megpróbálta felvenni a kapcsolatot a megrendelőivel, hogy mi legyen. Ragaszkodhattak a bolygójukhoz, a kymmelian inkább az életéhez ragaszkodott. Arra is figyelni kellett viszont, hogy ne szó nélkül távozzon, mert akkor megbízhatatlan iparos lesz és ennek híre mehetett. A terveit át kellett alakítania, mikor hallotta a blokádot és a kilőtt csempészhajókat. A királynő és az ellátmány fontos volt, Töltés is akart a holmikból. Elment, hogy sorba álljon, amit utált ugyan, de muszáj volt élelemhez jutnia. Gondolkozott azon is, hogy mennyire lett volna értelme fosztogatni, mennyire vették ezt észre. A kree szankciókkal nem akart ujjat húzni. Eljött a térre, hogy minél előbb ételhez, italhoz, energiaforráshoz jusson és igyekezett annyira előre menni, amennyire csak lehetett. Nagyon korán érkezett, hogy elöl lehessen, amennyire ezt a nem kreeknek megengedték. Az elmúlt időben beszerzett fegyverét elhozta, mert már nem érezte magát biztonságban. Az Univerzális Város jó lett volna, de egy ilyen vérengző faj között meg kellett védenie magát.

felszerelés:

A legutóbbi kalandunk után ismét az idő-örvényre bíztam magunkat, hogy hol is kötünk ki. Így kerültünk Carlal a Kree-Larra. Nem sokkal az érkezésünk után kimentem a TARDIS-ból és körülnéztem. Ezután visszatértem a hajómba és magamhoz vettem egy-két mérőműszert és egy az életjeleket figyelő műszert. Ezek után ha Carl is követett, kimentünk a hajómból. Ekkor leptek meg a helyi hatóságok, akik közölték, hogy a bolygó veszteg zár alá lett vonva és ezért elkobozzák a hajómat. Némi beszéd párbaj után sikerült megegyezni velük, hogy amint javulnak a bolygón az állapotok, vissza kaphatom a TARDIS-t. S ennek érdekében megbeszéltem velük, hol vehetném át, ha eljő az ideje.
Ezek után megbeszéltem Carlal, hogy mérjük fel a város állapotát. Nem sokkal később találtunk egy helyet, ahol a városra nyílt kilátás. A látványa pedig szörnyű volt. Látni lehetett a hatalmas pusztítások nyomait. Röviddel ezután, ha Mr. Morrow végig követett, megpróbáltam egy helybélitől információkhoz jutni. Na ez volt a neheze. Mert ha találtunk is egy túlélőt, akkor is többnyire sietve tovább álltak. Nagyszeben sikerült találnom egy Kree nőt akitől megtudtuk, hogy a császárnő a Kree-Larra látogat három nap múlva. Mellyel segíteni kívánja a bolygó kritikus helyzetét és segély ellátmányokat is hozat majd.
Mind ennek három napja volt már. Ha Carl is egyet értett, akkor felvetettem neki, hogy látogassunk el a Kree császárnőhöz és legyünk ott mikor megérkezik. Így ha ő is felkészült, akkor ha minden jól alakult sikerült eljutnunk a császárnőt fogadó ceremóniára is. Ahol elvegyülve a tömegben próbáltam közelebb jutni a császárnőhöz és a kíséretéhez.

Felszerelés:
- Egy-két mérőműszer
- Egy eletjel szkenner
- A TARDIS kulcsa
- kommunikátor
- Zseblámpa

Alig, hogy megmentették egy helyi nomád hercegnőt valami több karú, démoni mutánstól és elköszöntek, a Doktor újra az időgép szeszélyére bízták magukat.
Hamarosan a Kree-Laron kötöttek ki, amely a Kree birodalom régi központja volt. Az a város ahova érkeztek romokba hevert.
Három napja voltak itt, próbáltak információt szerezni, végül sikerült rájönni, hogy Anhilus és a bogarai rontottak rá a bolygóra.
És hogy a kree császárnő is úton van.
- Jó, amúgy is ismerem Nebo-t - mondja a Doktornak. - Egykor ő is a GV tagja volt, bár nem tudom, hogy mennyire kedvel.
Kettesben elindulnak az érkezés helyszínére és próbálnak elvegyülni a tömegben. 
- Doktor, elfelejtettem megkérdezni, de ugye önök véletlenül nem találták fel a pszichikus papírt? Mert azzal biztosan a közelébe tudnánk férkezni! Tényleg, igazolvány.
A barna szövetkabátjának belső zsebében ott volt az az okmány, ami azt igazolta, hogy a GV tagja. Odalépett a legközelebbi őrhöz, és felmutatta.
Aztán kree nyelven odaköszönt neki, végül a sajátján folytatta.
- Carl Morrow a Földröl. A Galaxis Örzői közül az egyik. Szeretnénk  audenciát kérni Lady Boltagontól, természetesen leellenőrizheti, hogy én-én vagyok, és nem egy skrull beszivárgó, aki véletlenül rátalált erre az okmányra.

Felszerelés:
- kábítófegyver
- kommunikátor
- zsebláma
- mérőműszerek

Könnyű feladat, de csak annak tűnik, mert tapasztalatom szerint ami könnyűnek tűnik, az úgyse lesz az a végén. A feladat az volt,, hogy elkísérjük és védelmezzük Nebot egy kree bolygóra történő látogatása közben, amit letarolt Annihilus serege és most gazdaságilag rommá dőlt. Ezért jött ide Nebo ellenőrizni a segélyeket.
 feladatunk a GV tagokkal az volt, hogy elkísérjük és védelmezzük őt. A siklón  őt kísérte Acil, és a Galaxis Védelmezői közül Én és Miller is. Tehát eléggé kevesen voltunk a csapatból. Amint találkztunk Neboval én megadtam neki a kellő tiszteletet, de csak akkor feleltem neki a következőekben a köszönésen kívül ha kérdése volt.
Persze rögtön meg is kaptuk, hogy nem vesszük komolyan a munkánkat, mert csak ketten jöttünk el, pedig ez nem volt igaz. Vádló szavaira pedi csak röviden, de annál határozottabban reagálok:
- Sajnálom, hogy most csak ennyien tudtunk itt lenni, de higgye el komolyan vesszük a dolgunk, még ha csak ketten is vagyunk itt jelenleg.
Válaszolom Vádlónak és Nebonak, majd tovább fürkészem a terepet ahogy eddig. Mikor megérkezünk a testőrséggel előre megyek le és biztosítom a terepet, még végig is ellenőrzöm a páncélba épített szkenneremmel, hoyg tiszta e a terep, ha minden rendben van, akkor jelzek, hogy a terep tiszta és Nebo is utánunk jöhet. Ha pedig nem tiszta akkro utánajárok a hiba forrásának.

felszerelés:

Yalvis  hiába várt, nem jött senki sem, akivel esetleg csencselni tudna. Az utca is teljesen üres volt, kifújta a levegőt. Eszébe jutott, hogy mindenki a császárnő fogadására indul, aki valamiért erre a bolygóra jött. Széttárta a karját, és kikapcsolta  Rozsda hangközlő rendszerét.
Ha esetleg a kicsit engedetlen mesterséges intelligencia beszélni kezdene, akkor az könnyű célponttá teheti a tömegben egy zsebtolvajnak vagy egy rablógyilkosnak. Elindult a leszállóhely felé, Azonnal észrevette a helyet őrzö kree katonákat, és persze a fent lebegő Novákat, akik bizony kree-k voltak.
Megőrült a galaxis, de Yalvis-t nem nagyon érdekelte. Őt az érdekelte, hogy túlélje ezt az egészet. Felsóhajtott, és a tömegben három ismerőst látott meg.
A Carl nevű földit, meg a Doktort, azt a fura szerzetet. És persze Kam-et. Yalvis azonnal a háta mögé lopódzott.
- Te, Kam! - rikkantott rá hangosan. - Alig jutottunk ki a Knowhere-ről, és neked annyira hiányzik az egész helyzet, hogy a kékfejüek foglya leszel inkább? Csak nem elhagytad azt a bolygót, hogy is hívják? Nem tudom, de ahogy látom, ezek után egy magadfajtának lesz itt munka.
Körbenézz a romokon.
Yalvis látja, ahogy egy kree vádló és a GV két tagja lépett ki a hajóból, valamint Nephthys Boltagon a kree birodalom császárnője. Aki nem is volt kree.
- Hát, azt vágod, hogy a Kree birodalom uralkodó párja még csak nem is kree? - suttogja oda a kymmeliannak. - Viszont ha itt vannak a Galaxis Védelmezői valamint a Doktor. Nos, akkor kétféle képpen is elmehetünk innen. Tényleg, mit szólnál, ha te csinálnál valami menő tervezetet és látványtervet a város újjáépítéséhez, és megmutatnád a helyi kormányzatnak.

Jelly-t nem lepte meg a kree biztonsági lenéző arckifejezése, sőt azt is tudta, hogy mi jár a fejében. Valószínűleg azon gondolkodik, hogy ő miért itt van előtte.
És miért nem egy fa tetején ugrál, banánt zabál és szarral dobálja a többi, talajlakó állatot. Az ember máskor összehúzta volna magát, de inkább kiegyenesítette a hátát és mélyen a kékbőrü szemébe nézett.
- Jó, megértem, hogy a kötelességét végzi, hisz attól, hogy még nem vagyunk skrullok, akár még általuk vagy egy másik birodalom által felbérelt orvgyilkosok is lehettünk.
Mondja, közben próbálja figyelmen kívül hagyni a nova egyenruhában feszítő kree-ket, akik felette lebegnek. Hát Unspoken a novát is irányítja. Jaj lesz a Földnek, hogy ha minden erejét bevetik.
Carl továbbra is tartotta a szemkontaktust a katonával. Ő nem fog meghunyászkodni, akármilyen barbár bolygóról is jött ő.
- Amúgy lehetne egy kérdésem? Kérem, ne vegye udvariatlanságnak, de, önök kree-k, mikor láttak majmot? Mert annyiszor hallottam, már ezt a szót az önök szájából velem vagy a fajommal kapcsolatban, hogy kíváncsi vagyok, hogy honnan vették. Nos?

A nagy tömegben sikerült a kordonokhoz küzdeni magamat Carl társaságában. Közben a hangzavar ellenére figyeltem mindenre amit mondott. S mikor valamiféle "pszichikus papírt" említett. Erre én kicsit elnevettem magam, majd közöltem vele a nagy igazságot is.
- Nos, sajnos nem. De majd felvetem az otthoniaknak, had törjék a fejüket rajta. - közöltem a társammal mosolyogva.
Aztán a tömegben megpillantottam két régi ismerőst is Kam-et és Yalvist. Őket és Carl csapattársait már több mint fél éve nem láttam. Ezért kicsit furcsálltam is, de nyilván nemsokára mindenre fény derül.
Közben, míg azon gondolkodtam, hogy a két régi ismerősünk miképp keveredhetett ide, Mr. Morrow kissé össze szólalkozott egy Kree őrrel, mikor próbált a Galaxis őrzők közelébe jutni. Persze én is oda mentem, ahogy tudtam, hogy segítsek neki. Aztán a Kree őr szemébe néztem, mint aki félelmet nem ismer és egyenesen a szemébe mondtam Kree nyelven.
- Nem az ellenségeik ként vagyunk itt! Csupán segíteni akarunk! Szóval ne jöjjön itt nekem a magasztos Kree büszkeségével. Törődjön a dolgával és hagyja, hogy segítsünk! - mondtam az őrnek félelmet nem ismerve, remélve, hogy ezen fellépés elég lesz ahhoz, hogy Villám és Millerhez közelebb kerülve segíthessünk a császárnőnek. Hiszen egy merénylőnek egy ilyen alkalom, remek lehetőség lenne a békés törekvés meghiúsítására. S egyúttal az uralkodói család egy fontos tagjának kiiktatására is. Aztán Jelly-re néztem és halkan mondtam neki, ha esetleg a Kree őr még előttünk állna.
- A Kreek mindig is arrogáns és büszke nép, ráadásul meglehetősen harciasak is. Nehéz rájuk úgy hatást gyakorolni, hogy komolyan is vegyenek. Ezért se rajongtam sose értük. Ráadásul a népemnek is volt jó régen konfliktusa velük. De persze nem szokásuk foglalkozni az általuk eltiporandó fajokkal... - Mondtam Mr. Morrownak, kicsit megemlítve a népem történetének egy kritikus pontját.

Felszerelése:

A halálának körülményei:

Úgy tűnt szavaimra nem is figyelt semmit, de ezt már kezdhetem megszokni, nemcsak vádlótól, hanem úgy általánosságban, igaz Nebo reagált valamit, ami nem is volt butaság én néhány szóval reagálok még rá, mielőtt lemennék felderíteni a terepet, és biztosítani azt.
- Ettől többen tartunk, de reménykedhetünk benne, hogy nem így lesz, és a remény sokaknak erőt adhat.
Mondtam mielőtt leléptem volna. Kis szkennelés itt, kis nézelődés ott, de semmi gyanúsat nem láttam egyelőre. Vádló szavai nem hatottak rám parancsként lévén magam is arra készültem, hogy átvizsgáljam a terepet. Aztán egy tiszt siet vádlóhoz és közli, hogy itt van pár társam a galaxis védelmezőiből, abba az irányba néztem amerre a tiszt mutogatott, és valóban felismertem őket. közelebb lépek vádlóhoz, hogy beazonosítsam társaim.
- Valóban ők azok, és a segítő erők. Személy szerint Jelly, Kam és a Doktor.
Ha kell még több adat akkor azokat elmondom Vádlónak, vagy akinek kell, hogy átengedjék őket.

Miller nem nagyon ismerte Jellyt, de ez engem nem zavart meg, abban, hogy én attól még kiálljak mellette és beazonosítsam. Mondjuk a jelek szerint Kam nem akart hozzánk csatlakozni, így mikor láttam, hogy távolodik róla nem is beszéltem semmi többet. Viszont Yalvis, Jelly és a doktor láthatóan örömmel csatlakoztak hozzánk. Végül csak sikerült elérni, hogy beengedjék őket.
Még utoljára végig szkenneltem a helyet és miután mindent rendben találtam jeleztem Acilnak is. Aki hasonló következtetés nyomán jelzett Nebonak, hogy most már nyugodtan kijöhet.
Az uralkodónő most is elegáns, de mégis egyszerű és szép ruhát viselt.
A tömeg szinte azonnal elnémult és tiszteletét tette az uralkodónő előtt. Én csak azért nem hajtottam fejet, mert a többi kísérő sem tette.
Lassan és kecsesen haladt uralkodóhoz méltóan, aztán egyszer csak megállt egy férfinál a koron mellett, aki elfogadta az ajánlatot és úgy tűnik velünk folytatja majd az utat.
Én nem bántam a dolgot, de a biztonság kedvéért azért végigszkenneltem kellő távolságból a férfit, hogy esetleg nem átváltozott szkrull vagy szipoly -e az illető. Mondjuk ő ezt nem fogja észlelni, lévén, nem megyek túlságosan a közelébe. Csak tartom a tisztes távolságot, ahonnan még zavartalanul tudom figyelni a párost és környezetet is. Nem szeretnék meglepetéseket ezúttal.

//Bocsi ezt elfelejtettem megírni//

örömteli halál:

felszerelés:

//Mivel a többség nem írt és mivel éppen szét megy a fejem, így nem váltok ennyi főre új kört. Legkésőbb vasárnap kaptok új kört, akkor ha nem is írtok, akkor is kaptok, így jó lenne, ha addig megtennétek.//

- Ó értem, de az előemberek sem voltak már anatómiailag majmok. Eszközöket használtak, ruhát viseltek feltételezhetően, törzsekben éltek, tehát volt társadalmi berendezkedésük. Ismerték a tűzet. Jó, bocs a történelemóráért, egy olyan fejlett fajnak, mint a kree, mi emberek csak majmok vagyunk.
Jelly gúnyosan mosolyogva nézett a kree őrre, mikor az egyik kree vádló engedte be őket. Gondolkodott már valami vicces megjegyzésen is, de aztán inkább letett arról.
- Nos, Doktor menjünk.
Épp időben érkeztek meg, mikor Nebo kiszállt a hajóból. Már akkor nemes jelenség volt, mikor a GV tagja volt, most pedig, hogy teljes császári díszben állt előttük.
Millernek nem kellett intenie, Jelly magától is meghajolt, majd hat másodperc múlva felállt, és azzal nem törődve, hogy Yalvis is ott van, odament Villámhoz és Millerhez.
- Üdvözletem! - kiáltotta, és barátságosan megpaskolta az űrlovagot. - Történt valami az utóbbi hét hónapba, ó, hisz mit beszélek? A Galaxis Örzőivel mindig történik valami.