Kree-Lar

Yalvis nem nagy örömmel konstantálta, hogy bizony egy újabb krizisbe került, és ez a krizis a következő pillanatban szó szerint a nyakába szakadt. Rozsda kikapcsolt, és a foxiai a következő pillanatba egy halomnyi törmelék alatt ébredt.
Minden porcikája fájt, de szerencsére nem érezte magát annyira gyengének, hogy ne ássa ki magát a felszín felé.
Lassan haladt felfelé, közben hangosan káromkodott, de végül kiért onnan. Kiköpte a szájába került port, és végigmérte a sérüléseit. Több hónapja egy mutáns badoon, aztán most egy csapatnyi kree zombi.
Nagyon jó.
Komolyan, jobb lett volna, ha nem kéri az amnesztiát, hanem inkább marad a börtönben. Ott valahogy sokkal nyugodtabb volt minden. Azt azonban nem tudta kiverni a fejéből, hogy hangos kaparászó hangokat hallott a frissen berobbant rész irányából. Ez így elég ijesztő volt...
Nagyon ijesztő. Először is megpróbálta bekapcsolni Rozsdát, közben a társait várta, hogy életben vannak e...

Jelly amint a törmelék alá került, azonnal elkezdte magát kiásni. A kezéből formált kés segítségével meggyorsította a feljutást. Mire felért csak akkor tudta szemügyre venni a sérüléseit, valamint azt, hogy rajta kívül eddig csak Yalvis jutott ki.
A mutáns döbbenten nézett a társára, aki épp a kommunikátorát próbálta feléleszteni.
- Le se tagadhatod, hogy róka vagy. Azok is rohadt jól tudnak ám ásni. Komolyan, nem lehet, hogy a te fajod valójában a földről származik? Jó, befejezem. Én se tudhatok mindent az idegenekről.
Ekkor eszébe jutott a kaparászó hang amit még ásás közben hallott. A társára nézett.
- Szerintem ássuk ki a többieket, vagy nézzük meg, hogy élnek e még. Rossz előérzetem van, és nem csak a kree zombik miatt. Egyre őrültebb ez a helyzet.

// Bocsánat, tényleg nem tudtam írni//

Tanakodás folytatódott, bár a jelek szerint a dolog ami az emberek szemén volt nem is igazán beültetés volt, sokkal inkább másak tűnt.
- Egy érintéssel terjedő vírus?
Jegyzem meg halkan, levonva a következtetést a látottakból. A fertőzöttek száma nagyot nőtt és a robbanások is meggyarapodtak. A Doktor, Ger és Miller kimentek harcolni, Nebo pedig elbújni.
Alig fogtam fel az egyik eseményt, rögtön követte azt a másik. Egy rakéta áttörte a pajzsot és a robbanással törmelék hullott ránk több helyen sebeket is kaptunk.
Én ki tudtam mászni, de így is fájdalmaim voltak.
- Aki él, adjon jelet és segítek kiásni!
mondom, miközben a sebeim mértékén ellenőrzőm, majd egyszer csak fura kaparó hangot hallok.
- Mi a fene ezt a hang?
Csak sejtéseim vannak, és azok rosszak ezért készen állok, ha esetleg el kéne húznom a csíkot.

Sejtettem, hogy Miller nem fog örülni annak, amit mondtam. Aminek tanújelét is adta. Persze mikor én magam is nagyobb mélységekben gondoltam át a dolgot, magam is úgyan arra jutottam, melyre a tábornok is rávilágított. Talán a Kree-k iránti ellenszenvem miatt akartam az erőszakosabb megoldást, kihasználva megoldani a problémát. Viszont ha mi is mészárlásba kezdenénk velem az élen, akkor nem lennék különb azoknál, mint akik ellen nap mint nap harcolok a magam módján.
~ Így hát egyenlőre két opció maradt. Megpróbálni a lehető legtöbb információt megtudni erről a kollektív tudatról és ha szükséges odébb állni. Illetve valami módon megszüntetni vagy elvágni a kollektív tudati összeköttetést. Bár ez utóbbi sem lesz könnyű eset. ~
Nem sokkal azután, hogy mindezt tanulságosan végig gondoltam, a kis ezüstös szemű közönség is reagált rám, miközben gondolkodtam. S bár a közös tudat is magyarázatot ad egy-két kérdésre, arra még semmi kép sem, hogy miért használnak Kree-et gazdatestnek... Így hát további válaszok reményében folytattam a beszélgetést velük, hátha még többet elárulnak magukról. Közben a palota felől is egy robbanás hangja volt hallható, majd annak a következménye láthatóvá is tette az egészet. Persze magam is aggódtam, a bent rekedtek életéért, viszont abban is bíztam, hogy a palotában maradt csapat eléggé rátermett, hogy egy efféle helyzeten is úrrá legyenek. Legalábbis reménykedtem benne, hogy tanultak a Knowhere űrállomáson történtekből is. Most viszont nekem a kereskedő Kree-nek és Miller tábornoknak a kinti káoszon kell felül kerekednünk és előnyt kovácsolni a cseppet sem jó helyzetünkből...
- Áh értem! Akkor árulják el, hogy minek nevezik magukat?! Honnan érkeztek erre a bolygóra?! S miért van szükségük Kree gazdatestekre, vagy bármilyen más gazdatestre?! S ha meg is hódították a bolygót és a teljes népességet is a kollektív tudatukba olvasztották, mit akarnak tenni mind azok után?! Mi a célja a létezésüknek?! - tettem fel pár fontos kérdést, mellyel más sok mindent lehetne kezdenünk. Viszont arra is ki kell találnom egy opciót, ha nem állnak kötélnek és nem mondják el, amit tudni akarok... Közben továbbra is folyamatosan résen voltam a váratlan meglepetésekkel szemben... Majd mielőtt a kereskedő Kree barátunk is meggondolatlanságot követne el, félig megfordultam és felé is szóltam pár szót.
- Megértem az aggodalmát. Magam is aggódom a bent rekedtek életéért, viszont a bent rekedt csapat is úrrá kell legyen a helyzeten. Nekünk most az utcai frontokon kell helyt állnunk! Ráadásul létszámban sem állunk a helyzet magaslatán! Ha most vissza megy, azzal ronthatja is az esélyeinket a sikerre. - mondtam a Kree kereskedőnek a nem túl kedves, de logikus érveimet. Majd ismételten a kollektív ezüstös szemű társaságra összpontosítottam a figyelmem.

Ez az egész felhajtás nem érdekelte Töltést. Csak a kaja, a ruházat, az ellátmány, amit hoztak a nehéz helyzetbe került bolygóra. Kellő felszerelés, technológia nélkül nem tudott olyat építeni, amit szeretett volna, amivel elégedett lett volna, ezért nagyon is várta, hogy rendeződjön a helyzet. Barátkozni nem akart. Hálás volt az Őrzőknek, hogy elérték az amnesztiát, hogy tanúskodtak mellette, de beszélgetni, jópofizni nem akart velük. A foxiaival sem, aki rengeteget beszélt, már a köszönéssel is lefárasztotta az eléggé antiszociális kymmeliant. Hátat fordított inkább és bunkó módon, pofátlanul elment, hogy minél előbb kapjon a hozományból.
Amikor kitört a pánik, először a forrását kereste. 
~Ha egy kree megijedt, annak komoly oka kellett, hogy legyen. Ez egy bátor és harcias nép, még akkor sem mentek el, mikor a bolygó a túlélés szélére jutott. B...ki, már látom!-gondolkodott magában.
Az üres szemű, szembogár nélkül népség közeledett. Ilyeneket még soha nem látott vagy gondolkodott, hogy látott-e valaha, ismert-e ilyen betegséget, fertőzést vagy olyan fegyvert, ami ezt okozhatta.
~Ezeket meg mi lelte? Pont ma, mikor itt van az egész bolygó és a császárnő? Nem tudom, den makarok úgy járni, mint akiket megérintenek
Megpróbált minél messzebb kerülni. Már megint itt tartott, hogy menekülnie kellett. Akár csak a börtönben a rendszerek leállása után. Az ellátmány várhatott. Ha agyatlan mozgó báb lesz belőle, fújhatja a holmikat. Megpróbált minél távolabb kerülni a fehér szeműektől és közelebb a harcosokhoz vagy a Védelmezőkhöz. 
~A Doktor a hajójával el tudna repíteni innen. Múltkor is mindent megoldott. Merre van?
Nézte, kereste a többieket. Beszélgetni nem akart velük, de a segítségük kellett, hogy életben maradhasson. Ha tehette, a kommunikátoron megnézte, mik a hírek, beszámoltak-e ilyen esetekről a bolygó más részein vagy bárhol máshol.

Résztvevők: Yalvis Trewero / Bíbor Kisértet, Zeck / Villám, Kal-Ger, Acil / Vádló, Lady Nephthys Boltagon, Eyjolf Ragnar Miller, Doctor, Carl Morrow / Jelly és Kam Flyrthibate / Töltés
Következő körváltás: 2015. július 9. (csütörtök)

Az épületben nagyjából sikerült mindenkinek Acil-t kivéve kiásnia magát, amikor a kaparászó hangok már egészen felülre értek. Jelly ekkor hozta fel, hogy ki kéne ásni a katonákat is, meg Acilt. Mindannyian meglátták az Annihilus bogaraira hasonlító lényeket, mármint ők voltak, de a szemük ugyanolyan, mint a kree-knek és ez nem volt természetes. Zeck szinte pánikrohamot kapott és ebben a pillanatban mindenkit hátrahagyva fordult meg és kezdett el rohanni. Mire észbekapott már félúton volt a kijárathoz, ahol fél tucat kree katonába ütközött.
- Mi történt odafent? – kérdezték.
Eközben a fenti teremben a bogarak alig két méterre értek a Yalvis és Jelly pároshoz. És Jelly, Acil, illetve Zeck ekkor kaptak Miller-től komvonalon egy-egy üzenetet. (Lásd lejjebb)

A városban Kam figyelmét is felkeltette az, hogy mi is történik, hogy már a kree-k is pánikolnak. Meglepetésre nem Annihilus tért vissza, hanem valami teljesen más támadt. A kree-k olyan furák lettek és érintéssel azokat is olyanná tették, mint maguk, akiket sikerült megérinteniük. Egyelőre Kam szerencsére kissé távolabb volt ezektől, így nem volt veszélyben. A hálózatra feltudott csatlakozni a kommunikátorával és megnézni, hogy miről számolnak be. Senki sem tudta, hogy mi ez, mindenki csak találgatott, de voltak képek, az a fura „sereg” már a palotánál járt, ami előtt kint volt Miller, Doctor és egy civil ruhás kree. Az öregember éppen megint beszélni próbálkozott, ezúttal a kree-kkel. Hang sajnos nem hallatszott, de a felvételek alpaján úgy tűnt, hogy időlegesen feltartotta a lényeket.

A palota előtt a trióból mindenki felkapta a fejét a robbanásra, Ger pedig szóvá is tette mindezt. A kree férfi szóvá is tette, hogy fel kéne menni megnézni, hogy mi történt.
- Mindenki rendben van, nincs halálos áldozat – mondta, majd komvonalra váltott, hogy a fentieknek üzenjen. – Egy tucatnyi valami mászik fel a helységbe, furcsa életjeleket érzékelek, mint a lenti kree-knél, ezek is fertőzöttek legyen bármi is ez!
Közben a Doctor továbbra is sikeresen feltartva tartotta a fertőzött kree-ket. De azok úgy tűnt, hogy nem hajlandóak tovább kérdezz-feleleket játszani, hanem teszik a dolgukat.
- Az egység részei lesztek – mondták teljesen egyszerre.
Ezzel újra elindultak a Doctorék és a palota felé.

felszereléslista:

//Amíg nem szükséges nem írok újra Nebo-val, úgyis csak meglapultan várna.//[/color]

~Ó, csak a szokásos. Ma, a jövőbeli ember után még egy beszélő róka is leteremtett a viselkedésem miatt. Na, ennél rosszabb már úgy sem jöhet.~
- Igen, kezdjük ásni. Aki most tudná, hogy mit csináljunk az Acil vádló - felelte a társainak és nekilátott elrakosgatni a köveket az útból. A kapirgálásból hallotta, hogy a halom aljában lévő kree-k még ott vannak.
A sérülései még mindig fájtak, de meg kellett mentenie azokat a katonákat. Remélte, hogy a társai beszállnak.
Villám futásnak eredt, ahogy néhány rovar, vagyis Anhillus katonái bejöttek. A szemük alapján ugyan az a dolog támadta meg őket, mint a kree-ket. Jelly hirtelen hátrálni kezdett, a kommunikátorában ekkor szólalt meg Miller hangja. Kiderült, hogy ezek a rovarok is fertőzöttek. Viszont az volt számára a durva, hogy Zeck, a kőkemény űrlovag, aki Vronnak olyan volt, mint Batmannek Robin egyszerűen kiszaladt....
Yalvis azonnal válaszolt neki, de Jelly túlkiabálta.
- Itt is mindenki rendben, de Acil és néhány kree katona a romok alatt ragadt. Villám pedig pánikba esett és kirohant Anhillius katonái ezek. Azt nem értem, hogy mit keresnek itt, hogy ha elvileg visszaverték a támadásukat. Várjunk csak, több ezer bolygót megtámadtak és elfoglaltak a bogarak! Ez a bolygó akkor mégis miben volt más?

Figyelmesen hallgattam a körülöttem zajló eseményeket. Kiderült, hogy a palotában rekedt társaink közül senki sem hallt meg. Bizonyára megsérültek, de remélhetőleg senkinek sincs komolyabb baja. Illetve a kis kollektív sereg is megunta a beszélgetésünket is ismét nagyra-törő tervével a kollektíva részévé akart minket is tenni. Ráadásul a kedves Kree kereskedőnk is rendesen felhúzta magát a kollektív tudatú Kreek szavain és kemény szavakkal védve a becsületét vissza is vágott. Persze jómagam értettem mire gondoltak, azok akikkel szemben is állunk. Abban a pillanatban, ahogy elhangzott tőlük az utolsó mondat, kicsit elgondolkodtatott, az ahogyan magukra hivatkoztak és ahogyan beszéltek.
Viszont amíg ezen elmélkedtem, a Kree kereskedő, akinek még a nevét sem tudom, lényegesen fontos kérdéseket vetett fel. Végtére is igaza is volt. A palotában rekettek, majd idővel kijutnak onnan és a császárnő is bizonyára nagyon érti már a rejtőzködés művészetét is...
Viszont mi hárman még sebezhetőek vagyunk, amíg nem tudunk hathatósan visszavágni a fura lényeknek. Így hát megtettem a szükséges lépéseket, hogy ha már a kis közönség nem óhajt válaszokat adni, magam járok utánuk. S ennek fügvényében szóltam Millerhez és a Kree kereskedőhöz is.
- Jól mondja barátom, nincs okunk itt maradni. A többiek is tudnak vigyázni magukra. - ekkor kissé elfogott némi kételkedés ebben, hiszen a Knowhere állomáson se remekeltek a Galaxis őrei. Majd folytattam.
- Miller tábornok kérem mutasson egy biztonságosabb utat oda, ahol elkezdődött az ezüst szeműek hadjárata. Talán ott válaszokat is kapunk majd. Ha tovább maradnánk, mi is úgy végeznénk, mint azok, akikhez hozzá értek. - Így megfordultam a mögöttem lévő társaim írányába és vissza tértem a közelükbe, majd amilyen gyorsan csak tőlem telt követtem Miller-t, aki mutatta az utat a balhé forrásához. Ha esetleg mégsem mutatná az utat, magam is előveszem a zsebemből az egyik műszeremet és próbálok rendelenes értékek forrását bemérni. Közben elkezdtem összerakni a fejemben az eddig látottak alapján a kirakós darabjait is.

// hű, nem ennyire erősen gondoltam  a dolgot.//

Amint megláttam mik bukkannak elő a romok mögül inába szált a maradék bátorságom is.
~ Annihilus bogárserege terjeszti a kórt, én már el is tűztem.
Azonban hiába voltam gyors hamar újabb akadályba ütköztem az őrök képében.
- Ránk robbantották a falat és itt van Annihilius bogárserege és a jelek szerint ők terjesztik a kórt, vagy legalábbis ők is fertőzöttek.
Ekkor meghallom Miller szavait mire reagálok is.
- Itt van Annihilius bogárserege, és valószínűleg ők terjesztik a kórt, nem egy kellemes bagázs, egy csapással tépték le annó a páncélomat. közelharci eszközökkel nem sokra megyünk főleg, ha nem akarjuk úgy végezni, mint a kree-k odakinnt az utcán.

A kommunikátoron a kymmelian látta, hogy már a palotánál voltak a fertőzött kreek. Nem tudta, mik voltak, fertőzésre gondolt hirtelen. Egy ilyen támadás után megjelenhettek betegségek, akár az űrből is. 
~Most mihez kezdjek? Ahonnan ezek jöttek, ott lehet a forrás és terjedhet. Ha megfertőzik az ellátmányt, akkor kész
Látta, hogy a Doktor beszélni próbált velük és sikerült is. Azt nem hallhatta, hogy mit mondtak. Az az ember már a múltkor is nagyon sokat segített és megint vele volt Miller, akit a kísértetnek hittek a hajón. Töltés úgy gondolta, jó lesz, ha ebből nem marad ki. Lehet, hogy minden kézre szükség lesz és észre is. Ő csak építész volt, de talán széleskörűebben gondolkodott, mint egy átlag kree, akikből nagyon sok volt itt. Elindult a Doktorék felé és figyelt, hogy ha támadás volt, vagy fertőzés veszély, akkor fedezékbe kerüljön.

Kis kerülő után Töltés be tudott érni a szűk mellékutcákba. Mindenki, aki ünnepelni vagy ellátmányt várni jött, inkább a szélesebb közutakon ment. Ott látott többet ezekből a furcsa szeműekből is.
~Megunt milyen betegség ez? Remélem, hogy a Doktor vagy Miller látott már ilyet más idősíkban vagy univerzumban. Akkor nagyobb az esély, hogy meg lehet oldani. Nem engedtek el senkit a bolygóról, akkor legalább ne haljunk itt meg fertőzésben. Nem is halálos, mert ezek nagyon is élnek, mozognak. Én nem szeretnék így élni~gondolkodott némán.
Mindenki vagy majdnem mindenki elmenekült már, nem tudta, hová, de hagytak utat neki. Akiket keresett, pont elé jöttek. Nem úgy látszott, hogy menekültek, inkább nyugodtan jöttek. A megoldást keresték, nem féltek, nem tartottak fertőzéstől, úgy tűnt. Miller valahogyan múltkor is mindent megoldott. Rajta és a Doktoron kívül volt még egy harmadik, egy kree, jó magas és erős alkatú, picit hájas is. Kam nézte, nézte, hogy ki csatlakozott.
- Ugyanez. Láttam a videón, hogy a palota környéke is tele van. Tudnak már valamit?
A lelkiismerete nem furdalta, hogy az előbb, mikor barátkozni próbáltak vele, hátat fordított. Ő máshogy gondolkodott. Amióta kijött a képessége, nagyon-nayon nehéz eset lett belőle. Neki sem köszöntek, ő sem köszönt most. Azt se kérdezte, ki volt a kree. A megoldást kereste, hogy ne fertőzödjön meg és ha lehet, szerezzen tiszta ellátmányt is. Nézte, hogy abból volt-e esély elvenni anélkl, hogy agyonlőnék vagy megint lecsuknák.

Carl már maga elé emelte a kábítófegyverét, de tudta, hogy ezzel csak lelassíthatta őket. Tehát, ha csak Villám vissza nem tér, akkor itt fognak meghalni.
A lábai remegtek, de ő kihúzta magát, be és kifújta a levegőt, és becélozta az elől lévő csótányt. A következő pillanatban ez feleslegesnek bizonyult, mivel Tanath vádló robbant elő a sziklák közül.
Nem hogy Jelly tűzvonalába állt, de még el is intézte a bogarakat, aztán feléjük fordult és megkérdezte, hogy tudnak e boncolni. Yalvis azonnal rávágott egy - valószínűleg szerinte - frappáns választ, aztán hálálkodni kezdett a kree-nek.
- Jesszus, a róka szerelmes, legalábbis a Knowhere-en nem köszönte meg, hogy megmentettük - előrelépett, és kést formált a kezeiből. - Boncoltam már bogarat még a gimnáziumban. Tudok segíteni, legalábbis remélem.
Az egyik bogár mellé állt.
- Akkor, kezdjük a mellkassal.
És elkezdte a keze helyén lévő késsel felvágni a lény külső vázát.

- Ja volt kiképzésem, de arra nem képeztek, hogy hogy hogy ne érjek hozzá az ellenfelemhez semmi mód mikor kardot forgatok.
Ahogy Miller kiadja a parancsot egy sóhajtást halhat a vonalban.
- Értettem.
Mondom csak röviden és sietek visszafelé, miközben igyekszem lenyelni a félelemtől okozta gombócot a torkomból. Nem mintha a bogarak nem lennének elegek, most még hozzájuk se érhetek. legalább a kardom az övemhez volt erősítve így nem vesztettem el, de még így is elég nehéz dolgom lesz.
Ahogy visszaérek látom, hogy Jelly is alakítja magát a harchoz.
- Adjunk nekik haver!
Mondom miközben én egy másik rovar lágyabb, gyengébb részeit próbálom megsebezni a kardommal és halálos döfést okozni annak. Közben persze a gyors reflexeimet is bevetem, főleg, hogy kitérjek mindenféle csapása elől, mivel nincs sok kedvem bamba pofájú agy mosott katonaként végezni.

Miután elindultunk, sikeresen találtunk egy biztonságosnak mondható utat a célunk felé. a műszeremmel is eléggé érdekes adatokat mértem, a haladásunk közben. Kis idő múlva ismét egy régi ismerőssel futottunk össze, immár második alkalommal. Aki nem más volt, mint Kam Flyrthibate. Ráadásul végre nem kínozza többet a nyála sem, mint legutóbb tette. Aztán Miller tábornok rögtön rákérdezett, hogy ő maga is mit tudott meg míg távol volt. Viszont a válasza után sajnos nem lettünk okosabbak. De legalább az már biztos volt a számomra, hogy az ami a Kree-el történt az egyáltalán nem betegség volt. Ráadásul ők már nem is Kree-k többé. Így hát választ is adok az imént feltett kérdésre is.
- Örülök, hogy újra látom Mr. Flyrthibate. Igen, mondhatni már többet tudunk, de még vannak megválaszolatlan kérdések ezzel kapcsolatban. Egy már biztos, azok a Kree-k nem betegek. Ők már egy teljesen új fajt képviselnek, mely a látottakból ítélve nagyjából a Császárnő érkezése és a mi palotába érésünk közti időben alakultak át olyanná, amilyenek most lettek. De valószínűleg az átalakulásuk még nem teljes. S ami nem kedvez nekünk az az, hogy a számuk is exponenciálisan növekszik. Az értelmi és intelligencia szintjük is valószínűleg még nem érte el a csúcs pontját. Ráadásul, mivel kollektív tudattal rendelkeznek, bizonyos szempontból még komoly gondokat fognak a későbbiekben okozni. Amely még rosszabb is lehet, mint az eddigiek voltak. Most indultunk a forrás ponthoz, hogy többet is megtudjunk ezekről a kollektív tudatú Kree-ről. Tartson velünk, bizonyára még az ön szemléletmódja vagy akár a tudása is sokat segíthet a későbbiekben.
Próbáltam arra biztatni Kam-et, hogy most tartson velünk, mert még szükségünk lehet a segítségére. Viszont lassan tovább is kellene, hogy induljunk, mert a helyzet akár pillanatokkal később is rosszabbra fordulhat és nekünk előnyt kell kovácsolnunk jelenlegi szorult helyzetünkből.
- Ha nincs ellenükre, akkor folytassuk utunkat a célunk felé, mert az idő is fontos tényező ebben az esetben. Ha kérdése van még Mr. Flyrthibate, akkor azt majd útközben igyekezzük megválaszolni. Most pedig jöjjenek, kevés az időnk. - ezzel lassan, hogy a többiek is követni tudjanak elindultam a forrás irányába, remélve, hogy a többiek is velem tartanak. Közben folytattam a méréseket is.

Carl hozzálátott volna a boncolásnak, de a következő pillanatba valaki félre majd a falnak lökte. A mutáns feltápászkodott, és csak annyit látott, hogy Villám a tetem mellett áll, és többször is beledöfi a pengéjét a bogárba.
Míg nem a vádló kalapácsa képen nem törölte és őt is a falnak repítette. Tanath úgy küldte ki az űrlovagot a teremből, mint egy tanár a rosszalkodó, antiszociális gyereket az óráról.
- Mi ütött ma mindenkibe? - kérdezte döbbenten, aztán a rókára nézett, majd visszament a másik tetemhez, mivel a másik - hála a veszett galadorinak - tropára ment.
Jelly azt vágta fel, és döbbenten nézett le a bogárra. Látott már felboncolva ilyen lényt, és a mechanikusnak tűnő részekre határozottan nem emlékezett.
- Úristen, ez itt a borg. A bolygómon van a Star Trek című tv sorozat, na abba vannak ilyen kiborgok. Közös tudat köti össze őket, és hasonló implantátumaik vannak. Elméletben lehetséges, hogy valakik talán nanitokat juttattak be a bogarak szervezetébe, azok meg összeálltak ilyen beültetésekké, persze miután az előző szervet felfalták. Ha ezek ennyire erősek és összehangoltan képesek támadni, akkor...
Aktiválta a kommunikátorát és ráállt Miller sávjára.
- Miller, itt Morrow. Felboncoltuk az egyik ilyen lényt. Valamiféle kiborgokká változtatták őket, meg a kree-ket is. - Aztán rövid és pontos leírást adott a bogár testében talált eszközökről, majd utána tette fel a kérdést. - Látott már hasonlót?