Dzsungel

//Vasárnap kaptok új kört, addig remélem a többiek is írnak.//

//Mivel továbbra sem írt senki és Emily jelezte is, hogy nem lesz keddig, meg a meleg miatt is kaptok még egy kör haladékot és csütörtökön lesz új kör.//

~ Szirén ~

Csak álltam és néztem ki a fejemből. Na jó, védekeztem az indák támadásaival szemben, de a ragadozókkal én semmit se tudtam kezdeni. Jelenleg teljesen ki voltam szolgáltatva, hisz tulajdonképp csak olyasvalakik tudtak bármit is tenni, akiknek harciasabb képességük volt, nem pedig túlélést szolgáló. Ráadásul még különösebb harci kiképzésem sincs, hogy azt lehessen mondani, hogy valamivel kompenzálni tudom az egészet. Egyszerűen fölöslegesnek és hátráltatónak érzem magam ebben a helyzetben.
- Ez most komoly? - teszem fel a kérdést, közben azt próbálva kitalálni, hogy a "kis" dinók a szárnyas barátunk produkciójától megszeppennek kicsit, vagy kitörnek röhögőgörcsben. Ez utóbbi igazán a hasznunkra válhatna, bár kétlem, hogy lenne ezeknek az állatoknak ilyen funkciójuk.

- Alicia Juliet Silberson -

Úgy tűnik, hogy minden erőfeszítésem hiába. Próbálom társaimról levágni az indákat, amik cseppet sem érzik magukat megszeppenve. Ráadásul felém is kapaszkodnak, így a kiszabadító hadművelet egyre inkább átmegy életmentő hadműveletbe. Nem tudok, arra figyelni, hogy a többiek mit alkottak a raptorokkal szemben. Egyszerűen nincs ilyesmire kapacitásom, elkeseredetten próbálom kivágni társaim, de hiába.
- Rozsomááááák!
Kiáltom kétségbeesetten Logan tanár úr jól ismert álnevét. Azt mondták figyelnek! Azt mondták, hogy ügyelnek arra, hogy ne essen senkinek semmi baja. Hát akkor most jöjjön és adamantium karmaival aprítsa fel ezt a gazt! Jöjjön és szégyenszemre húzzon ki bennünket a csávából, mert különben, ezek hárman meghalnak. Nem akarom, hogy meghaljanak. Nem akarok a tanárok szemébe nézni azután, hogy ők meghaltak. Senkinek sem akarok a szemébe nézni úgy, hogy a társaim meghaltak egy kicseszett gaztól.
- Segítsetek mááár... nem bírok egyedül a növénnyel!!!
Kiáltom kétségbeesetten és már magam sem tudom, hogy diáktársaimnak szól a kiáltás vagy a tanároknak. Ebben a pillanatban szinte lényegtelen, hogy kinek szól a segélykiáltás.
- Könyörgöm Anubis, Halál Ura, fel ne tárd előttünk Osiris kapuját. Engedd őket Ra fényére ...
Magam sem tudom miért, kétségbeesettemben egy régen, apámtól hallott egyiptomi imába kezdek. Furcsa is lehet a többiek számára, hogy az Ókor, egyik mára elveszett birodalmának isteneihez fohászkodom s nem a keresztény istenhez. Szívem mélyén, azonban jobban hiszek az egyiptomi istencsalád létében, mint bármelyik modern vallás által kreált istenfigurában. Ezen nőttem fel, ezt hallottam és tanultam. Természetesebb, legalábbis nálam, hogy Anubistól remélek segítséget, mint mondjuk Allahtól vagy Jézustól.

//Mivel kevesen írtak én meg pocsékul vagyok, így kaptok péntekig lehetőséget az írásra.//

~ Sona, KataKira, Borzas szemével~

A támadó fenevadat el akartam ütni, de az gyors volt és egy olyan szépet hasított belém, hogy az a vállamtól majdnem a csuklómig ért.
- Árggh.
Üvöltöm fájdalmamban. Reflexből a sebemre tapasztottam a másik kezem, hogy elálljon a vérzés. A fájdalom kezdi visszahozni az emberi tudatomat, ami nem segített. A dögök egyre csak jöttek, míg meg nem hallották dínóra hasonlító barátunk krákogását. ennek hatására fejvesztve kezdtek el menekülni, én pedig alig hittem a szememnek. Persze az ámulat nem enyhívtett a fájdalmamon, de a fájdalom ellenben visszahozott a földre. És ránéztem a lányokra akik csúnyán pácban voltak. Steg már utánuk is ment, én pedig igyekszem elkerülni az esetleges újabb indákat, és ha kell segítség a mentésben, akkor amit fél kézzel tudok azzal segítek, de ha elboldogul egyedül is, akkor nekiállok valami gyógynövényt keresni, miközben igyekszem elkerülni az indákat és nem kerülni távol a többiektől. Amiket a búvárzsebkönyv áttanulmányozása után tanultam csak hasznomra lesznek most. Hátha találok olyan növényt ami csillapíthatja a saját és a lányok fájdalmát is, ami bizonyára lesznek miután leérkeztek. ha pedig találok valami ehető bogyót vagy immun erősítőt, akkor az is bónusz most ebbe na helyzetben. elvégre ha a fogam szorítom össze, az nem sokat segít.
ha viszont találok valamit, akkor azt rögtön a társaimhoz viszem és elsősegélyt adok, amennyire itt lehet.

~ Alicia Juliet Silberson ~

Úgy tűnik, hogy végre valami eredményt is feltudunk mutatni, ha másért nem, hát azért mert a raptorok megléptek, a növények elől pedig lehetőségünk van meglépni. Én személy szerint, mindezek ellenére sem vagyok elégedett, sem pedig nyugodt. Várhatják, ezek a gyökerek, hogy legközelebb mikor megyek velük, bármilyen kirándulásra. Celine, legnagyobb meghökkenésemre, eltűnik, mint a kámfor. jellemző, ezekre az ördögfiókákra, amikor szükség lenne rájuk, akkor meglépnek. Mondjuk, nem volt rá szükségünk. Lényegtelen. Amennyire betudom azonosítani a még mindig vészterhes időkben zajló helyzetünket, elég vacakul van mindenki. Borzas morog és sürög forog, mintha valami állatkertben lenne. Hát, ez elég szánalmas. Erre semmi szükség és semmi hasznunk. Mivel van két eszméletlen lányunk, akik nem igen fognak feltápászkodni varázsütésre sem, nekem támadt egy ötletem.
- Ezek nem fognak felkelni egyhamar! Fiúk, melyikőtök akar jó pontot szerezni, két csinos csajnál? Arról lenne szó, hogy a lehető leggyorsabban fel kellene kapni ezt a két hétalvót, különben Nitrát-telep lesz belőlük! Valaki szóljon a Borzfiúnak, itt az ideje a távozásra, ne most rajzoljon gabonaköröket! Különben sem érünk rá, itt ténferegni.
Mondjuk az egyik Sign lánynak csúnya szögben áll a lába. Azonnal eszembe jut a tervmódosítás!
- Szirén, segíts nekem! Fogd meg a kezemet, ezzel ülést formázunk, Steg, emeld fel óvatosan Kata-t és ültesd a kezünkre. A karjait, meg tedd a nyakunkba, hogy ki ne essen az ülésből.
Ha sikerül a terv és Kata az általunk formázott hordszéken ül és felkapták Sonát is, akkor itt az ideje angolosan távozni. Szirén elméletileg sokat úszik, tehát nem lesz problémája velem vállvetve Katát cipelni. Ahogyan én sem vagyok egy nyeszlett csajszi, bár tény, hogy nem is vagyok kigyúrva, de attól még menni fog. Sonát meg Steg vagy a másik dinó srác, csak elbírja. Ránézésre, egyikőjük sem lehet ötven-hatvan kilónál több.
- Gyerünk, gyerünk! Tipli van innen! Keressünk valami helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat, mert nyílt terepen, ragadozóktól hemzsegő dzsungelben, semmi esélyünk sincs, két sérülttel a nyakunkban.

//Így érthetően újfent nem tudok kört váltani. Szombaton kaptok új kört.//

// Eddig vártam a többiekre így kicsit félszar lessz a reag így, de legfeljebb reagálok megint//

~Boras szemével(A Sign lányok ájultan)~

Alig éreztem a fájdalmat, de azért egy kisebb üvöltés elhagyta a számat. Viszont mintha jobban éreztem volna magam mint eddig, mint eddig akármikor is. Szabadnak éreztem magam, vadnak, aki félti a területét.
A dögök elhúztak valami rémes rikácsolás hallatán, ez engem megmosolyogtatott.
~ Fussatok csak gyáva dögök, ez az én területem, nem vadászhattok itt.
Dúltak agyamban a gondolatok, ahogy elindultam, pontosabban köröztem a területem körül, közben pedig a borzfarkamat a fák ágához simítva jelöltem meg a területem szagmintával, bár igazából annak is kénes folyó szaga volt csak igazából, de ez engem nem érdekelt.
Kis ideig köröztem mire újra a társaimba botlottam. Megálltam tőlük messzebb ahogy megláttam őket. Valami furcsa ösztöntől vezérelve és talán mert hidegen hagyták a jelenlétem, morogni kezdtem kissé, de nem mentem közelebb hozzájuk. Utólag biztos nem is fogom érteni, mi késztetett most erre, de mintha háttérbe szorult volna az emberi tudatom, és csak az vad borzzé lett volna előtérben.

~ Szirén ~

Csak néztem ahogy a srácok elűzik a dinókat, meg ahogy kiszabadítják a fogságba esett társainkat. Azt is csak pislogva néztem végig ahogy a kentaur mutáns egy pukkanással köddé lesz. Az biztosan nem a tanárok csinálták, illetve remélem, hogy ők, bár fogalmam sincs, hogy miért őt akkor és miért nem valamelyik eszméletlen lányt tüntették így el.
- Megyek! - kaptam fel a fejem Alicia hangjára, végre nem voltam teljesen használhatatlan és fölösleges. Csendben követtem az utasításait, közben pedig a srácokat figyeltem. A legfurábban a borz srác viselkedett. Lehet, hogy az agyára ment a sok dinó és miegymás és azért viselkedik ilyen furcsán, vagy lehet, hogy minidg is ilyen furcsa gyerek volt? Ezt most nem fogom kideríteni az biztos.
- Menjünk. - egyeztem bele én is abba, hogy hagyjuk el ezt a helyet. Nem szeretném megvárni amíg a korábbi társaságunk visszajön, vagy a sokkal nagyobb barátaik.

~ Szirén ~

Végre magunk mögött hagytuk azt az átkozott erdő részt. Részemről bőven elegem volt az életre kelt növényzetből és nagy valószínűséggel a többiek is hasonlóan éreztek. A nemrég még különösen viselkedő srácról nem tudom, ő fura.
Sokat mentünk, legalábbis nekem nagyon soknak tűnt, mert már kezdtem érezni, hogy a testem kezd ellenkezni a továbbhaladás ötletével. Nem örültem annak, hogy egy ponton beljebb kellett mennünk az erdőbe, de inkább az, mintsem újabb élő bokrok és fák. Nem akartam úgy járni, mint az eszméletlen lányok.
- Van ott valami. - szólalok meg, mikor a félhomályban meglátok valamit. Lehet, hogy csak képzelem a fáradtság meg a hely miatt, de remélhetőleg ez nem áll fönn és tényleg van ott valami. Közelebb érve egy épületet láttam meg, olyat ami nem igen tartozott a természetes látképhez.
- Ti is látjátok, amit én látok? - jobbnak tartottam megkérdezni, mert ha kiderül, hogy valóban csak az agyam játszik velem akkor hülyén nézne ki ha itt örömujjongásba kezdenék egy vélt dologgal kapcsolatban. Nincs kedvem a sérültek táborát erősíteni.

~Borzas szemével(A Sign lányok ájultan)~

A szavak csak úgy röpködtek felém, de csak kevés jutott el a tudatomig. főleg a dinó fiú szavai maradtak meg.
- Túlélni?... Vadászni?... Falkában?...
Ismételtem magam elé miközben éreztem, hogy a pillám lassan már nem szűkül többé össze és az emberi tudatom is lassan visszatér.
megrázom kicsit a fejem és csapkodom az arcom.
- Brrr. Mi a fene történt velem?
teszem fel a kérdést,lévén sejtem mi történt, lévén mégis meglepő volt mivel nagyon ritkán történt velem ilyesmi valaha is. a csapat elindul, hogy menedéket keressen.
Én is megyek és útközben igyekszem összeszedni a gyógynövényeket amik segíthetnek rajtam és a lányokon, meg persze ha találok fogyasztásra alkalmas bogyókat is, akkor azokat is magammal hozom. Persze nem pakolom túl magam, lévén cask az egyik kezem épp most jelen pillanatban. Az indákat a farkammal még le tudom csapni annak ellenére, hogy a kezem tele lenne, és az se lenne jó, ha éhen halna a társaság. Út közben pedig hálát adok hogy indulás előtt nagyjából eszembe vertem az egész búvár zsebkönyvet.
Ahogy haladunk egy romos házhoz lyukadunk ki, amit már részben belepett a moha és a növényzet.
Szirén is látja a helyet és én is, akkor nem a képzelet játéka az egész.
- Én is látom a házat.
Válaszolom, majd elkezdek szaglászni a levegőben, hogy érzem e  környéken más élőlény szagát is. Esetleg odabentről, nehogy aztán megint éhes dinókba ütközzünk.
ha nem érzek semmilyen friss élőlénytől eredő szagot, akkor szólalok meg ismét.
- Szerintem nincs bent senki, se ember se dínó. Itt meghúzhatnánk magunkat éjszakára.

Hát, ezt a kirándulást nem így képzeltem el. Sokkal inkább az volt a fejemben, hogy a tanárok majd jönnek velünk és mondják, hogy mi micsoda meg ... meg ... egyszóval, ez nekem túl brutális volt. Köszönöm, nekem egyelőre, kirándulásokból, ez bőven elég volt. mehettünk volna Egyiptomba, ott legalább otthon éreztem volna magamat. Miközben a kirándulásból, végezetül sokkal inkább fuss az életedért túra lett és kezdett a nap is lemenni, már fáradtnak éreztem magamat. Feltehetően már az iránytól is eltértünk és kénytelenek voltunk bemenni az erdőbe, amikor feltűnt a mentsvárunk. Egy épület. Tény, hogy elég romos volt, de éjszaka a ragadozók sokkal jobban látnak, mint mi. Ebből kifolyólag semmi esetre sem lenne jó, ha kint töltenénk az éjszakát. Hogy odabent lehetnek váratlan meglepetések? Lehetnek. Ezek lehetnek ránk nézve, életveszélyesek? Minden bizonnyal. Mindezek ellenére bemenjünk? Mindenféleképpen. Először is, kapásból van két ájultunk és egy sérültünk. Erősen remélem, hogy egyik se gennyesedik el, mert nincs nálunk semmi, amivel fertőtleníthetnénk, akkor pedig napokon belül vérmérgezést kaphatnak és kaput. ott vagyunk megint, ahol a part szakad.
- Ha ennek vége, beverek egyet Rozsomáknak meg a másik két buggyantnak is.
Mondom elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják, hogy én vagyok a csapatban jelenleg az, akinek a nemlétező töke tele van a három buggyant tanárral. De a tekervényeim már máshol járnak. Társainkon segíteni kell, semmi esetre sem lenne jó, ha Borzfiú elvérezne, vagy sebláztól hallucinálna és szét akarna minket tépni.
- Készüljetek fel, hogy az X-men nevében, meghódítjuk eme Szentföldet és benépesítjük büszke mutáns nemzetünkkel.
Próbálom kicsit tréfával oldani a mai nap feszültségét. majd valami használható tervet is kiötlök gyorsan, hogy miképpen is kellene meghódítani magunknak, eme veszélyes hely, kissé biztonságosabb szegletét. Ha tovább nem is, de legalább a mai napra.
- Bemegyünk! Svarog, gyere légyszíves velem. Neked jó a szaglásod, ha pedig valami megijeszt minket, annak én bitang nagy pofont le tudok keverni. Borzas, Szirén és Steg, vigyázzatok a Sign lányokra, amíg bemegyünk Svaroggal és körülnézünk. Ha jönnek a Raptorok, Steg próbáld elijeszteni őket, Borzas pedig fedezzen a karmaival. Gyerünk, nézzünk körül.
Mondom, azzal, ha az ajtó nyitva van, akkor lassan benyitunk az épületbe. Én legalábbis biztos, ha Svarog jön az jó, de ha nem az is jó. Reményeim szerint, valami előcsarnok félébe juthatunk vagy bármilyen, olyan helyre, ahová letudjuk tenni a sérültjeinket és amíg jobban felfedezik a helyet, addig eltudjuk látni a sérüléseiket. még akkor is meg kell próbálkoznunk, ha minimális lehetőségeink vannak. Ha bejutunk és elsőre biztonságosnak tűnik, kipillantok az ajtón és megszólalok.
- Jöhettek!
Ha sikerült a "partraszállás", akkor a következő lépés a "hídfőállás" kiépítése. Amikor bent vagyunk, bár cseppet sem tetszik a szerep, úgy érzem valakinek meg kell tennie. Addig jó, amíg nem kezdünk azon agyalni, hogy ki a főnök. Én nem tartom magam főnöknek, igazából túlélésre játszunk és azt használjuk, amit tudunk. Ha van valami ülőalkalmatosság, vagy bármi puhább felület, oda az épebb Sign lányt tesszük le, egy asztalra vagy tisztább felületre Katát fektetjük. Törött lábbal, nekem nem tűnik jó ötletnek puha felületre fektetni. Borzast leültetem Kata mellé.
- Szirén, Steg, Svarog, keressetek vizet. Minden átkozott bázison kell, hogy legyen valami víz. Hátha maradt épen konyha, fürdő, mosdó vagy bármilyen vizesblokk. Én addig tartom a frontot.
Mondom és bezárom az ajtót. nem kellene, hogy bármi utánunk jöjjön. Amikor elindulnak, Borzas felé pillantok.
- A karmaiddal tudsz vágni valami csíkot a pólódból? Valamivel be kell kötözni a sebedet. Csesszék meg a tanáraink, hogy ilyen putri módon képesek voltak minden nélkül itt hagyni.
Ha Borzas nem tudja használni a karmait, akkor kénytelen vagyok a pólómat megtépni, hogy azt használjam kötözőanyagnak. Persze nem tépem le magamról az egészet, bár elég meleg van.
- Egy sunyi pillantás vagy kaján vigyor és beverem a képed!
Jelentem ki Borzasnak, hogy egyértelmű legyen a pubertás bundásnak, hogy ez itt nem álmai ingyen show-ja.