Dzsungel

~ Szirén ~

Igazam volt, tényleg volt itt valami, vagyis valaki. Szerencsére nem olyan szándékkal amire alapból számítottam, így az életünk megmaradt. A tanárnő megjelenése egyszerre keltett bennem megnyugvást és félelmet. Határozottan nem a legkedvesebb állapotában volt, és a kinézete sem volt túlzottan bizalomgerjesztő. Az sem töltött el sok örömmel, hogy közölte, hogy a tantárgyak feléből megbuktunk. Fantasztikus. Csak azért mert egy olyan próbán ami lehet, hogy a felnőttek egy részét is kikezdi, pedig nekik van több éves tapasztalatuk, mi elbukunk, és ezért még rossz jegyet is kapunk. Az is felháborító, hogy a többi tanár lelépett. ha valamelyikünk meghal itt akkor mit mondtak volna? Hogy nem teljesítettünk jól?
Mindegy, ezen nincs miért vesződnöm. Azt remélhetőleg otthon majd a többi tanár megteszi, hanem maximum újrajárom az évet és kész. Az nem segít ha emiatt dühöngök vagy sem, most meg amúgy is túl feszült a helyzet ehhez.
- Megyek, szólok a srácoknak. - vállalkozom a remélhetőleg cseppet sem nehéz feladatra és elindulok oda ahova korábban leküldtük őket. Feltehetőleg senki sem fog ebben megállítani és nyugodtan közölhetem velük, hogy megbuktunk. Biztos jól fogják fogadni az egészet.

- Alicia Juliet Silberson -

- Köpök az egyesre és a bukásra, amikor maguk hagyták, hogy megdögöljünk ebben a kicseszett pokolban! Nem most kellett volna arcoskodni, hogy mekkora jó fej és védelmező volt, hanem amikor órákkal korábban majdnem meghaltunk mind.
Olvasok be, a magát felelős tanárnak tartó miss pszichopatának. Mit érdekel az engem, hogy megbuktat, ha bele is halhatunk az itt tartózkodásba? Mit érdekel az engem, hogy egyest ad? Fejre kellene állnom tőle? Nem, már régen nem abban az ideg és elmeállapotban vagyok, hogy érdekeljen az, hogy mit mond egy önmagát tanárnak kiadó, elmebeteg bagázs tagja. Mert elmondása szerint, Logan hagyott volna minket megdögleni egyedül. Mégis mi a fenét képzeltek?

Amikor a villámlásnál kirajzolódik a közeledő alakok sziluetje, ha még ott tartózkodik a tanárnő, akkor felé fordulok.
- Most fogunk megdögleni. Együtt megyünk a pokolra.
Ha a tanárnő már nincs ott, mert meglépett. Hiszen mit várhatunk egy pszichopatától, akkor a többiek után sietek és mint a jó hír hozója, közlöm velük a hírt. Hasonló megfogalmazásban.
- Pokolra jutunk srácok! Az ördög hat angyala jön a lelkünkért, készüljetek a kínhalálra. Miféle bulit csaptatok itt srácok? Kihagytatok belőle?
Kérdezem a dögletes bűz és látvány hatására.

~ Szirén ~

Igazából a folytatásra a tanárnő és Alicia között már nem voltam kíváncsi ezért is vállalkoztam arra, hogy rossz hír vivője leszek. Remélhetőleg a fiúk jutottak valamire ami hasznunkra válhat az elkövetkezendőkben, mert ahogy kinézett a dolog újabb harc várt ránk, és három sérülttel ez elég nehéz lesz.
Először nem láttam a srácokat sehol, aztán jobb körülnézést követően láttam, hogy egy teremben, undorító bűz mellett öklendeznek. Remélem, hogy ennél rosszabbat nem vált ki belőlük, hogy rossz hírt közlök velük.
- Srácok, van egy jó és két rossz hírem. A jó hír, hogy az egyik tanárnő itt van. Az egyik rossz hír az, hogy megbuktunk a tantárgyak feléből, a másik, hogy támadók közelednek és gyorsan. - közöltem velük, mikor hajlandóak voltak kijönni abból az undorító helyiségből. Nem is értem, hogy mi a fenének mentek oda be, több eszük is lehetne, de ezt most nem firtatom. Remélhetőleg hamar helyrejönnek, hisz az erejükre most megint nagy szükségünk lesz, mint korábban a raptoroknál.

A sebem úgy tűnik gyógyult, de sanszos, hoyg nem nagyon kéne hirtelen mozdulatot tenne vele, hacsak nem akarok egy jó nagyot üvölteni. Így lassan mozgatva a sérült karom veszem a két vállamra a két ájultat és indulok el lefele.
Rothadó bűz csapja meg az orrom és még jó hogy hozzászoktam n már a bűzökhöz, lévén sajátom is van, különben sanszos, hogy az érzékeny orrom miatt ott dobtam volna el a két lányt rögvest és kapok az orromhoz, de most csak megtorpantam a bűz miatt, semmi más nem történt. Két osztálytársunk keres valamit majd a két csaj akik eddig velem voltak fennt rikácsolni kezdenek arról ami most engem a legkevésbé érdekelt.
- Mit kerestek ennyire? Persze hogy megbuktunk, de ez nem fog számítani, ha itt hagyjuk a fogunkat... Alicia milyen pokoli angyalokról beszélsz itt? Láttál más embereket errefelé jönni vagy csak dínókat?
Kérdem, svarog pedig hasonló kérdéseket tesz fel.
- Oké hátra arc mindenki fel és menjünk ki valahol mielőtt ezekkel a pokoli angyalokkal találkoznánk.
A levegőbe szippantok friss légáramlat után kutatva, hoyg merre lehet még másik kijárat. ha érzek, akkor szólok a többieknek, hoyg merre ha nem, akkor csak simán válaszolok Svarognak, miközben igyekszem nem hirtelen mozdulatokat tenni, hogy ne üvöltsek a sebem újra felszakadása okozta fájdalomtól.
- 1 tonnás erő és kibírhatatlan bűzfelhő, amúgy meg bundám van meg jó orrom és fülem. Részemről ennyi amit különleges képességnek mondhatok.

//Tudom, hogy itt is csak holnap lenne körváltás, Bio szólt, hogy nem tud írni és jelenleg ő van támadva főleg, meg nekem is van épp ma, meg holnap elég sok melóm, így akárcsak Tükörvillágban, hétfőn kaptok új reagot.//

Egy értelmesebb tervvel áll elő Steg, amire reagálok is.
- Oké, csak mutasd merre van a labor és viszem is a két ájultunkat.
Ha válasz érkezik akkor az alapján megyek a labor fele, ha nem válaszol akkor az orromat követve csak kiszagolom a sok vegyszer szagából, hogy merre lehet, és úgy találom meg a helyszínt.
Lehet sérült vagyok, de az orrom még jó és fél kézzel is elég nagy pofonokat tudok osztogatni.
Elviszem a két csipkerózsikát a kijelölt helyre és várok és hallgatok, hogy mi is lessz ezután. Ha segítenem kell társaimnak, akkor megteszem, de jelenleg nem hagyhatnám magamra a két ájultat sem.
~ Remélem nem sérülök le megint, nem hiányzik, hogy megint elveszítsem a fejem. A végén még a társaimnak is nekimennék azt pedig a legkevésbé, se akarnám.

Mit is várhattam volna egy szociopatától, akinek előrébb való kifejtenie nagyságát, hogy hány büdös gyíkot ölt le és megbuktatni mindenkit, mint a diákjai állapotát megvizsgálni? Ennek, a magát tanárnak nevező nőnek, előrébb való dominanciáját, frankóságát kifejeznie, mintsem arra fordította volna figyelmét, hogy egyikünk se sérüljön meg vagy haljon meg, Osiris ölelje oltalmára szegény vöröskét, aki még a dzsungelben halt meg. Nem értette, nem is érthette meg szörnyű viselkedésem okát, ahogyan azt sem, hogy miért beszélek vele úgy, ahogyan. Ezt mi sem jelezte jobban, mint képen vert, de ez engem már nem érdekelt. Legalábbis abban az értelemben, hogy nem sokban változtatott ama érzésemen, amit irányba éreztem, talán annyiban, hogy még kevésbé kedveltem. Amikor megpróbáltam feltápászkodni, már láthatta volna rajtam, hogy valami megtört bennem. Láthatta volna, hogy a józan ész minden építőkövét, ami felépít egy normális elmét, a Dzsungel, a dínók jelentette rémület, a halál torka elől való menekülés, menthetetlenül összezúzta. Egy robbanás azonban levert a lábamról, azt még láttam, ahogyan a tanárnőt még két alak megtámadja, aztán az én mellkasomra valami békához kicsit sem hasonlító szörny ugrik. ha az eddigi idegállapotomnak nem lett volna elég ez a rengeteg borzalom egyetlen nap alatt, akkor ez a mostani helyzet betette nálam a kaput. Támadóm vajon látja szemeimben az őrület csíráját kihajtani? Vagy ő is olyan vak, mint a tanárnőm, bár mit érdekel ez? Ez a valami is elme roggyant, ez is őrült, egy újabb nem normális. Bőül a család, hát nem szép? Mintha valami családi összejövetelen lennék, ahol azt játszuk, hogyan tudjuk megölni minél jobban a másikat. de végtére is kit érdekel, ha meghalok itt a dzsungelben? A tanáraimat biztosan nem, hiszen Gunny szavait hallva, Logan teljesen magunkra akart hagyni. Pont az, akire számítottam volna, hogy eljön és megvéd minket a dínóktól a növényektől, a labortól, a szociopata tanárnőtől. de nem, pont Ő kezdeményezte azt, hogy hagyjanak itt minket és dögöljünk meg a dzsungelben. Talán Gunnynak volt mégis igaza?
- Szeretnéd, hogy sikítsak? Rohadj meg.
Azzal szemen köpöm a békapofát, ez pár pillanatra remélhetőleg megzavarja, ha másban nem, hogy kitörölje szeméből a nyálamat. Ugyanakkor felrántom mindkét lábamat, hogy két térdemmel, egyenesen a hátát rúgjam telibe. Mindössze szeretném magam felé billenteni ellenfelemet, ha pedig sikerül, akkor szemből még meg is fejelem a rohadékot. Élek e vagy halok, már nem érdekel.

~ Szirén ~

Sohasem szerettem a rossz hírek közlője lenni, és most is elég sok problémát okozott mindez, habár erről nem tehetek túlzottan. Az sokkal rosszabb lett volna, ha nem közlöm a srácokkal, hogy mi a helyzet odafenn.
- Futás. - szólok Borzasnak a robbanást és Steg szavait követve, majd igyekszem előre menni, hogy a srác által mutatott irányba minél hamarabb megtaláljam a laboratóriumot amiről beszéltek, hogy ott állítsuk fel a fedezéket magunknak.
Remélhetőleg sikeresen bejutunk, és akkor igyekszem mindent megtenni, hogy legalább a bejáratot eltorlaszoljam, vagy valami ilyesmi, hogy megnehezítsem az ellenségeink esetleges könnyű bejutását. Remélem, hogy Damian és a tanárnő meg tudják oldani a dolgot, mert hanem nagyon nagy pácban leszünk, és lehet, hogy szó szerint értve is.

Kapkodom a lábam és viszem a két csipkerózsikát a vállaimon, mikor egyszer csak ellenállhatatlan illatot érzek, ami megállásra késztetett azon pillanatban. Még a lányokat is elejtettem, ahogy megfordultam a fenséges illat forrásának az irányába. A dögös feketéből csak úgy sugárzott a dominancia és a szépség. Nem tudtam mi űtött belém, de hihetetlen vágy fogott el. A légzésem felgyorsult és a torkomban dobogott a szivem. Csak egy valami járt az eszemben: A nőt akartam és csak is magamnak.
- Ő csakis az enyém lessz!
Kiáltom el magam miközben rávetettem magam a hozzám legközelebb álló dinósrácra, hogy megharcoljak a nő kegyeiért. Nem is tudtam miért teszem, de nem is érdekelt. Azt se tudtam melyiket verem a kettő közül annyira elhomályosították az érzelmeim a tekintetemet. Nem végzek a pikkelyessel, de az a terv hogy ártalmatlanitom pár közepesen erős ütéssel az egészséges karom jóvoltából. nem akartam kinyirni csak megmutatni ki itt az alfahim. Persze nem terveztem kimélni a másik sárkánylényt sem a kezelésem alól.

//Értelemszerűen nem tudok kört váltani, mert az a többségnek fájna. Kedden lesz új kör annyi fővel, ahányan írtook.//

~ Szirén ~

Azt hittem, hogy semmi nem történhet, mármint, hogy semmi olyan ami tovább nehezíti a helyzetünket, de ennek az ellenkezője hamar bebizonyosodott. A "biztonság" felé való futást abban a pillanatban abbahagytam, mikor az egyik nő hangját meghallottam, majd a tompa puffanást, ami a két ájult lány lehetett jobb esetben.
- F#@%. - jegyeztem meg magam elé, miközben felkészültem arra, hogy valahogy reagáljak arra, ami rám fog várni miután megfordulok és szembenézek vele. A megfordulást követve sem lett jobb a helyzet. Ájul lányok a földön, a srácok, akik a védelemért lennének felelősek egymás torkának estek, és itt vagyok én és a két nő akikből az egyik felelős volt azért, hogy a fiúk esze teljesen elment. Menekülni nem menekülhetek sehova, hisz az egyetlen kivezető utat innen, amiről tudomásom van, azt eltorlaszolják a támadók. Egyetlen lehetséges megoldás, ami közel áll az öngyilkossághoz, nem más, mint hogy felvegyem a kesztyűt és elvégezzem a fiúk dolgát és megvédjem magukat, meg őket úgy a támadóinktól, mint egymástól. És ilyenkor nincs egy tanár, hogy segítsen.
~ Meg tudod csinálni. ~ mondtam magamnak, miközben valamiféle fegyverszerűség felé néztem, hisz biztos kell itt hányódjon valami, vagy ha nem, hát majd puszta kézzel kell legyőznöm két nőt, akik biztosan képzettebbek mint én. Sokkal jobb lenne, ha annyi lenne a dolgom, hogy vízbe fojtsam őket, azt még meglehetne tenni, most viszont már az nagy haladás lesz, ha túl fogom élni ezt az egészet.