Dzsungel

~Szirén~

Azt hiszem, hogy én sokkal jobban örültem ennek a "bűntetésnek", mint bárki más. Persze az biztos volt, már csak abból is, hogy kik szervezték a programot, hogy nem egy leányálom lesz, ahol jeep-el körbevezetnek és kis dinókat simogathatunk, mint valami állatkertben. De ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezhetem. Végre egy kis akció, mozgás és természet.
Azt követően, hogy megtudtam, hogy megyünk és hová kutakodni kezdtem. Órákat töltöttem el a könyvtárban és az interneten azért, hogy igazán felkészülten mehessek. Persze az elmélet nem menti meg az életemet a valós életben, de ha legalább azt tudom, hogy hogy kell nekiállni a dolgoknak az már haladás. Ami azt illeti egy katonai kést is rendeltem a netről, már nem azért, hogy leszúrjak vele valamit, de mégsem nyúlhattam le egy kést a konyháról, arról nem is beszélve, hogy lehetséges, hogy azt a vadonban nem is tudtam volna sokáig használni. Ezeket mégis csak arra tervezték, hogy a katonák túléljenek vele, bár lehet, hogy az internetről rendelt példány éppenséggel nem olyan effektív, lévén a katonaság csak nem adja ki a jó fegyvert a kezéből az interneten. A másik dolog amit beszereztem az egy úgynevezett futártáska volt. Mégsem vihettem valami bőröndöt egy ilyen helyre, ez meg épp elegendő volt arra, hogy egy váltás ruhát, egy felsőt és a kést bele tudjam pakolni. Emellett csak egy hálózsákot kellett ráerősítenem és egy kulacsot és már kész is volt az overall.
Aznap a lehető legminimálisabban öltöztem. Egy topba és egy háromnegyedes nadrágba, meg egy fejkendőt is feleszkábáltam a fejemre, hogy legyen ami a hajamat tartsa. Semmi kedvem nem volt összekötni, itt amúgy is minden vad és érintetlen.
A többi jelenlévő közül Alicia volt az egyetlen akit úgy valamennyire ismertem. Remélem nem hozott magával szúnyogriasztót, csak viccnek szántam a dolgot, hisz ha minden igaz, akkor itt a szúnyogok is akkorák, mint mi, ezt pedig nem szeretném megtapasztalni. Azt kicsit furcsálltam, hogy Logan tanár úr mellé zárkózott fel, lehet hogy tetszik neki? Mindegy is, de a pólója azért egy mosolyt kicsalt belőlem. Jurassic Park. Remélem azért a fejünk a helyén marad.

Felszerelés:

~ Borzas~
előzmény itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t205p125-botanika-es-a-kert#53786
Ez a kirándulás büntetés volt valami olyasmiért, mit még akkor nem tudtak megtenni a diákok, mikor még nem is voltam a suliban.
~ Nincs mit tenni. Remélem legalább a dinók nem fognak minket felzabálni. Bár apám elég rendes túlélőcsomagot pakolt össze nekem, pedig mondtam, hogy a java cucc teljesen felesleges. Pedig voltunk nem egyszer ketten kempingezni, de most, hogy egyedül mentem túlzásba vitte egy kicsit a dolgot.
A pakkomból már így is egy csomó cuccot kipakoltam és a suliban hagytam, de még így is volt nálam elég cucc ahhoz, hogy ne legyek elveszve.
Apa csak rákérdezett mi újság van, és amint elmeséltem, hogy kirándulni, vagyis inkább túlélni megyünk vadföldre rögtön intézkedni akart.
Most a gépből kiérve viszont rájöttem, hogy egy dologra, még ő se tudott egy dologra felkészíteni. Hogy meg fogok rohadni a saját bundámtól, pedig nincs is sok nekem. Még jó hogy annak ellenére, hogy buzisnak tartottam az ötletet nem raktam ki azt a fekete hajgumit, ami a pakkban volt, mert most jól jön a sok hajamnál. Ebben a párában és hőségben, még tovább melegítene csak a hajam és büdös lennék, pedig még nem is ijesztett meg egy T-rex sem.
A túrán többen is voltak a diákok közül, de egyet sem ismertem közülük, vagyis eggyel már találkoztam, de csak futólag a könyvtárban, amikor keresgéltem a búvárzsebkönyvek között.
Az a lány is pont azt kereste ami az itteni növényvilágról szólt, de mivel több volt így nem vesztünk rajta össze. Most kicsit hozzá és a lányhoz aki vele volt álltam közelebb, de még így is megvolt a tisztes távolság.
Logan köszöntött minket én pedig próbáltam egy hamis mosoly keretében kiverni a képet a fejemből, hogyha nem vert volna már el párszor hierarchia harcban akkor most neki ugranék legszívesebben.

felszerelés:

~ Sona~

- Megrohadok.
Hangzottak első szavam miután leszálltunk a gépről. Ami nem volt meglepő dög meleg volt itt Vadföldön. ÉS miért kellett itt ennünk? Mert a tanárok bajba kerültek és minket bűntettek amiért nekünk nem sikerült kiszednünk őket a sz*rból. Annyira igazságtalan ez az egész. Mégis mit fogok én csinálni ezen a helyen. Sehol semmi civilizáció és a dinók csak arra vágynak, hogy megzabálják a csinos kis seggemet. Sokra fogok menni az erős sikolyommal, egy dinó gyomrából mondhatom.
Még mázlim, hogy az unokatestvérként létező őrangyalom most is velem van. Remélem nem lesz gáz, vagy ha igen, akkor ő majd kihúz belőle, ahogy eddig is tette.
A tanár úr szavaira nem felelek semmit, bár többe kérdezősködni kezdenek, így nem is kell. Kira meg már akaratom ellenére lefújt rovarirtóval, így legalább azoktól nem kell félnem, hacsak nem kutyaméretűek az itteni példányok.

felszerelés:

~KataKira~

Most is Kirának kellett kettejük cuccáról gondoskodnia, de hát ismerte az unokatestvérét, tudta, hogy túl kevés cuccot fog hozni. De a lány ezt már megszokta, akár egy anya úgy szólt rá, hogy ezt-azt rakjon be. Bár nem sok cuccuk volt, de mindenük ami volt, az a sulitól és az ARMORtól volt. máshonnan nem is nagyon számíthattak segítségre a lányok. Ennek ellenére egész sok mindent sikerült összeszedniük.
A klíma mikor megérkeztek trópusi volt, mint várható volt. Sonának persze nem volt kedvező, de Kirát hasonló dolgok nem nagyon zavarták. Igaz neki is új volt a környezet, de úgy érezte felkészült sok mindenre.
- Mi lesz az első túlélési feladat tanár úr?
Kérdezte rögtön a lényget a lány,, és remélte, hogy a válasz nem az lessz, hogy túlélni egyedül, mert ő az emberi erején és eszén kívül másra még nem nagyon támaszkodhatott.

felszerelés:

Amikor elterjett az a hir hogy a Vadföldre mennek a tanulók valamért... én is csatlakoztam. Eszt az állitolagos büntetést én edzés nek vettem... de az utazás elött nagyon sokat ettem és ittam... annyit hogy telyesen jol lakjak. nem tudtam elöre hogy mennyit fogok tudni én enni vagy inni. A kirándulás elö estéjén bepakoltam. 4 szer 2 literes vizet amit a lótestemre erösitett két oldalon levö táskába raktam, és egy kisseb háti táskám amibe a váltás ruhám volt és felszerelésem. Egy külön övön vittem a rövid Katana kardot. Endem a reptérre a szokásos ló szálittóval kellet vinni... amit a többi tanulóelöt nagyon szégyeltem. Szerencsére a Repülö gépen volt hátul egy kis külön rámpa amin én is fel tudtam menni.
Amikor felszáltunk és oda felé repültünk én töbnyire aludtam. A leszálás elött ébrettem és nésztem ahogy leszálunk. Én Kentaur lévén, hátul tudtam a rámpán lemenni. Amikor kiértünk a gépböl, jol körbe néztem és a távolba láttam egy pár dinót. Az idö jó volt... jo meleg de lehetett volna melegebb is és nagy volta pára tartalom is.
" Szoval ez a Vadföld... nyugalom gyerekek... ez mind része a tanulásnak és kiképzésnek. " Mondom az én kicsit démonszerü de nöies hangomon.
" Csak ne kérje senki hogy fára másszak. " Nevetek kicsit de utána ujra komoly leszek. Az is gond lehet hogy a terep nem nagyon az én négy lábamra lesz kedvezö, de nagyon remélem hogy nem lesz tul nehéz magy nekem a haladás.

(remélem nem túl rövid a post? )

~ Szirén ~

Elég szedett-vetett banda került össze az már biztos volt. A legszembetűnőbbek talán a kentaur mutáns volt, aki bár próbálta azt éreztetni mégsem tűnt sokkal idősebbnek nálunk, aztán ott volt a méretes sárga srác, helyes volt és vicces amint a repülőn rettegett, meg még a bundás srác is ott volt, bár ő csendes volt, róla sok mindent nem tudtam meg.
- Ühüm. - kegyes hazugság volt részemről a dinókért rajongó fiúnak, de megspékeltem egy kedves mosollyal, hogy ne érezze ezt. Neki is lehet jó napja, illetve jó percei. Remélhetőleg nem kell majd az életéért fusson.
- Nem lehetett volna ezt még a suliban közölni? - tettem fel a költői kérdést miközben a a cuccaimat betettem a gépre. Ennyit a nagy felkészülésről, legalább egy másik alkalomkor már lesz felszerelés és nem kell beszereznem. Igazából megtartottam volna a kulacsot, de lévén tapasztalt tanárokról van szó, így biztos, hogy kiszúrták volna, hogy nálam van. Amúgy sem volt egy zsebdimenzióba nyíló zsebem sem. Pedig hasznos lehetett volna.
- Király! - végig sem hallgattam azt amit mondtak, nekem elég volt annyi, hogy "mindenki belemegy". Elsőként léptem be a vízbe, majd miután a testem megszokta a szokatlan hőmérsékletet akkor fejest is ugrottam. Nekem ugyan nem kellett kétszer mondani, hogy menjek a vízbe. Nyugodtan úszkáltam benne, hisz a fulladástól nem tartottam, a többiek meg amúgy is lassabban fogják belevetni magukat ebbe az élvezetbe.

Felszerelés:

~ Sona~

- Szívemből szóltál.
Mondtam a lánynak, aki szintén szóvá tette a dolgot, hogy minek készítettünk akkor össze cuccot.
Kelletlen képet vágva de leteszek mindent nem tűnnek túl bepalizhatnak a tanáraink, így inkább leteszem a cuccokat. remélem legalább a hajgumit nem fogja kiszedetni a hajamból, mert azt most felveszem még időben, mintha csak megigazítottam volna a coffjaimat.
A tanárok ezek után valami büdös felé vezettek minket, majd rájöttünk,hogy a búz forrása maga a tó volt, amiben fürdenünk kell.
- Szuper.
Mondom szarkasztikusan, majd lassan megindulok Kira mellett a vízben, lépésről lépésre, majd mikor már derékig ért lebuktam egy pillanat erejéig teljesen a víz alá, majd szinte rögtön fel is jöttem és kezdtem el kimászni a vízből.
Kifele menet próbáltam a szememről és az arcomról lesöpörni a vízcseppeket, bár ennek ellenére aztán kaptam még egy kéretlen zuhanyt.
- Vigyázz hova fröcskölsz bundás fiú.
Mondom miközben ismét megpróbálom le söpörni arcomról a vizet.

~KataKira~

Hiába a nagy felkészülés, hiába a sok cucc, mert mindent a gépen kell hagyni.
- Kár volt feltenni a kérdést.
Rója magát a lány, de végül leteszi a cuccot a gépre reméli a sapit nem kell levennie, de ha muszáj leveszi. Még az a mázli, hogy indulás előtt alaposan áttanulmányozta a búvárzsebkönyvet amit a könyvtárból kölcsönzött. Így legalább tudni fogja mely bogyók, növények ehetőek itt és melyektől dobhatja fel a pacskert.
A társaság ezek után egy büdös tóhoz megy, ami bűzlött a kéntől. habozok, de Logan tanár úr szavai meggyőznek, hogy a vízbe menjek.
- Legalább ez a kevésbé büdös.
Mondja a lány, majd unokatestvére mellett sétál be a vízbe, de ő tesz egy kört a vízben mielőtt kijönne, és persze megmártja a fejét is a vízben és a sapiját is. Bár az orrát száját befogja, nincs ínyére a kénszagú víz. Meg nem is túl egészséges.
Kifele menet a vízből újabb fürdőt kap, de legalább az vigasztalta, hogy ő már úgyis vizes volt és van aki még csak most találkozott a vízzel, mert nem mártózott még meg.

~ Borzas~

~ Mázli, hogy legalább a zsebkönyvet áttanulmányoztam indulás előtt, főleg, hogy se azt se semmit se vihetek magammal.
A cuccot lepakolom a gépen, majd ahogy sétálunk megcsapj az orrom egy erősen szúrós szag, bár kellemetlen, de nem zavart lévén már megszoktam, hogyan kell kizárni a büdös dolgokat a figyelmemből, még ha érzékeny is az orrom, de borz lévén hozzászokik az ember a bűzhöz.
A szag forrása egy tó volt, amiben meg kellett fürdeni, vagy ha nem tettük, akkor megtehettük ezt dinóürülékben, ám nekem most nem volt kedvem büdösnek lenni, de azért kuncogtam egy rövidet és a tanárokra néztem.
- Szerintem még mindig felül tudnám múlni a dínók végtermékének bűzét, hogy megússzam a fürdőt, de a többiek nem díjaznák szerintem. Úgyhogy..  vigyázat jön a Borzas!
Mondtam és nekifutásból futottam a vízhez, még benne is futottam pár lépést, majd mikor tudtam, hogy vetődésből már elég mély lesz az beleugrottam abba jól lefröcskölve mindenkit aki ott volt.
Úsztam egy kört, majd kimásztam és ahogy kiértem a vízből megráztam magam, hogy a hajamból és a farkamból csak úgy repültek a vízcseppek ezer felé. Akár egy filmben egy kutya miután kimászott a vízből. Kaptak a többiek is fürdőt, bár igazából inkább viccesnek találtam a dolgot, mintsem hogy visszafogjam magam, az ösztöneimet és kihagyjak egy ilyen poént.
- Bocsika.
Mondom röhögést visszafojtva a jelenet után, miközben még mindig a vizet csavarom ki a farkamból.

A tanáraink nem éppen olyasmivel kezdik a különleges foglalkozást, ami elnyerné a tetszésemet. Már csak azért sem, mert egy kénes szagú, bűzös vízbe kell belemennünk, hogy ne legyünk feltűnőek a dinók számára. Kéretlen kelletlen, leteszem én is a zsákomat, legalább az maradhat a gépben, majd megközelítem a tavat. Még szerencse, hogy ruhástul kell belemenni, mert nem hoztam magammal fürdőruhát. Miért hoztam volna magammal? Elvégre ez egy ragadozóktól hemzsegő, életveszélyes környezet, nem pedig pancsizó gyerekszálló. Végül belementem a tó vizébe és megfürödtem benne. Hát, azt mondják, hogy kismértékben jót tesz a bőrnek az enyhén kénes fürdő, de aztán hamar kimásztam belőle. Csuromvizesen, rám tapadt pólóval, kissé hülyén éreztem magam. Ráadásul, egyhamar biztosan nem fog megszáradni rajtam a ruha.
- Jól kezdődik.
Adtam hangot, enyhe csalódottságomnak.

Amint kiszálltam a gápböl, az után monták a tanárok hogy minden felszerelést és tárgyat a gépen kell hagyni. Ha Még tanuló lettem volna akkor dühös lettem holna de most még inkább érdekesnek és tanitobb nak éresztem a kirándulás célját. A Gépre vissza ügettem és gyorsan lecstoltam a vizestásáimat, a Katana kardot és ledoptam a táskámat is és sietve vissza mentem a töbiekhez. Az volt az utasitás hogy a tóba kel mártozni. Nem birtam nagy mosoj nélkül. Nem törödve a többiekkel én is lbelesétáltam de enkem egy kicsit sem zavart a kénes meleg viz. Kicsit ilyen volt az illat a Démoni siknak ahol szülletem. Hirtelen egy kicsit hienyzott az a hely... de ki kellet zárni a fejemböl örökre aszt a helyet... az igazi othonomat. A magasságom miat még messzebre mentem és ugy egy tesses percig viz alat voltam... annyira jó érzés volt. Nem nagyon akartam kijönni. A farkamat még a többiektöl távol meg probáltam minéél jobban kirázni belöle a vizet, és a hajamat csam megborzoltam. Hagytam hogy a ruhámbol és a lótestemröl magátol folyon le a viz.
Oda sétáltam a nagyon magas és kicsit állatias fiuhoz és megszoitottam. " Hello... a tanárok csak figyelni vannak itt hogy ne legyen nagyon sulyos sérülés vagy valami ilyen... eszt nekünk kell egyedül megoldani... a tanárok majd a célnál fognak várni minket... de én szivesen segitek neked, ha az engedélyezett. " Mosojgok rá és bolintok. Egy pár másogpercig tanulmányozom öt... nagyon magas... úgy akkora lehet mint én... vagy még egy kicsit magasabb is... és jo nagy és erös fiú. Érdekes a mutációja. Az Engedély dolognál a Tanárokra nézek hogy öt majd mit szolnak.

~ Szirén ~

Az úszás kellemes felüdülés volt, mondhatni egy jó start a nehéz futam előtt. Kicsit fura volt látni, hogy sokan ódzkodtak attól, hogy bejöjjenek a vízbe, pedig a víz az csak víz. Nem azt kérték tőlünk, hogy töltsék benn a fél napot, bár ami engem illet ha lehetett volna biztos megtettem volna. Végül mégis ki kellett jönnöm. Milyen kár, pedig ellettem volna mint hal a vízben.
A bundás srác közjátéka, már ami a szárítkozást jelenti, elég visszhangosra sikerült, nem mintha már a vízbe ugrásának örültek volna. Komolyan kezdem érteni, hogy a tanárok miért szervezték ezt a büntető kirándulást, egyénenként senkivel sincs baj, de ha összekerülnek akkor többet ártanak egymásnak, mint segítenek. Én pedig csak állok, csavarom a ruhámból a vizet és csak nézem. Mi van velem?
- No-no, csak finoman, ők a csapattársaid, ezt ne felejtsd el. - teszem finoman a kezemet Borzas vállára jelezvén, hogy a szavaimat komolyan gondolom, de megszorítani nem szorítottam meg, az már túlzás lenne és hiteltelenné válnának a szavaim.
- Én is csatlakozom hozzátok, ha nem gond. - kapcsolódok be én is a beszélgetésbe a dinó fiúhoz és a kentaur nőhöz. Basszus de kicsinek érzem magamat mellettük. Távolról nem is tűntek ilyen magasnak. Komolyan úgy érzem magam, mintha egy csecsemő lennék aki a szülei előtt áll, na jó, lehet, hogy ez így egy kicsit túlzás, de érthető gondolom.
- A nevem Rosemary, de szólítsatok csak Szirénnek, az egyszerűbb. - mutatkoztam be mindkettejüknek és igyekeztem nem közvetlenül a szemükbe nézni, mert nem akartam kitörni a nyakamat már így a kirándulás elején. Pocsék kezdet lett volna.
- Valaki még szeretne velünk jönni, vagy külön csapatban mentek? - tettem fel a kérdést a diáktársaimnak miután megkaptuk a feladatot és a térképet. Tulajdonképp most éreztem át igazán, hogy mekkora súlya is van ennek az egésznek, hisz legalább öt napot itt fogunk tölteni, ami azt jelenti, hogy ezalatt túl kell éljük éhen és szomjan halás nélkül, hisz nem hiszem, hogy Logan tanár úr bedobna nekünk egy sült dinó sztéket a fák közül, puszta jóindulatból. Vicces lenne. Ráadásul ha nagyobb csapat verődik össze, akkor mindenkire figyelni kell és mindenkinek mindenféle baja lesz.
- Hogyan tudjuk értesíteni önöket amennyiben valaki súlyosabban megsérül? Mármint úgy értem, hogy annyira amit az ismereteinkkel nem tudunk ellátni? - fordulok a tanárokhoz mikor felötlik bennem a kérdés. Nincs kizárva, hogy valakivel nem történik valami olyasmi amire nem számítunk, illetve pont az, hogy ezután bármi történik az olyan lesz amire nem számítunk és amennyiben lehetséges nem szeretném, hogy valaki nagyon nagy bajba kerüljön.

~ Borzas szemével~

A reakciók közül csak az lepte meg kissé, mikor a vízben sokáig úszkáló lánya a vállára tette a kezét és néhány szót hozzá intézett.
- Finoman? Mire érted? Ez csak egy kis víz és úgyis meg kell mindenkinek fürödni ebben a ízben vagy nem?
Teszem fel a kérdést egy rövid mosolyt megeresztve, majd a társaságban a beszélgetések olyan irányt kezdtek venni, mintha szét akarnának válni.
- Ha szabad egy megjegyzést. Nem láttam a Jurassic parkot, de a legtöbb túlélésről szóló sztoriban vagy krimiben ott írják alá a halálos ítéletüket az emberek, hogy szétválnak.
- Ebben igaza van. és ha két csoportra is válnánk és mi lennénk egy csoportban a lányok, meg a bűzös macska, akkor nem hiszem, hogy túl sok esélyünk van, mikor mi nálunk, ahogy fogalmaztál nincs "dínószakértő".
- Hé! Először is nem vagyok macska, másrészről meg lehet nem értek a dínókhoz, de legalább tanulmányoztam a környezet növényvilágát, hogy megtudjam mit ehetünk és mitől dobjuk fel a pacskert.
- Arra itt az uncsi tesóm is, ő is olvasott, nemcsak te.
Kezdtem vitába a kék hajú csajjal, majd a néger, aki eddig csak csöndben állt helyretett kettőnket pár mondattal, meglepő volt.
- Csönd mindketten, mert csak idehívjátok a dínókat! Higgadjatok abba a veszekedést, talán a többieknek is van véleménye a szétválás gondolatáról. Aki támogatja, hogy maradjon együtt a társaság emelje fel a kezét!
Indított szavazást, ami a mi hármunk igenével kezdődött, bár még nem tudhattuk mi lesz az eredménye. És én el voltam foglalva azzal, hogy a Kékike szúró pillantásait viszonozzam.
- Ez eddig  három. Többiek?
Persze a szavazás előtt mindhárman elvettük a térképet. Én pedig mérlegeltem, hogy mégis hogy fogunk mi túl élni több napot egymás társaságában.

- Először is kapásból, csendben kellene maradnotok, ahelyett, hogy itt hangoskodtok!
Jelentettem ki még mindig csuromvizesen, a pólóm rám tapadt és feszélyezve éreztem magam a környezetemben található fiúk miatt. Ennek ellenére, megkaparintottam a térképet és némi tanulmányozás után megszólaltam.
- Szerintem a folyót követve, a hegyvonulattal párhuzamosan haladva, igen nagy távot tehetnénk meg. Itt, legfelül, aztán már csak néhány kilométert kellene gyalogolnunk. A folyót követve, legalább ivóvizünk lenne. Növénytárat áttanulmányozó emberünk van. Tehát tisztában lehetünk azzal, hogy mit lehet megenni és mit nem. A hegyvonulatok mentén szűk barlangokat is találhatunk, ahová betudunk húzódni éjszakára, de nagyobb testű dinók nem férhetnek hozzánk. Kicsik ellen tüzet is gyújthatunk. Szétválás... nem javaslom. A növényevők a ragadozók ellen, többnyire csordába verődve tudnak védekezni. Nehezebb a ragadozóknak kinézniük a prédát és a préda is megtudja védeni magát. Képességek! Mivel mindannyian mutánsok vagyunk, nem kell véka alá rejtenünk, hogy mindenki tud valamit. Velem gáz van... fogalmam sincs hogyan tudom előhívni a képességemet. De minél többet tudunk a többiekről, annál ügyesebben tudhatunk elhárítani támadásokat. Én a saját képességemről annyit tudok, hogy az adrenalinom, sokkal erősebbé és agresszívabbá tesz, de mint mondtam soha az életemben nem tudtam még tudatosan bekapcsolni. Közben elindulhatnánk, gondolom, ha túl nagy slamasztikába kerülünk, a tanárok kihúzzák a seggünket a bajból.
Mondom, majd várom a többiek reakcióját, elvégre akár el is indulhatnánk.

Amikor végre kicsit megszáritotta magam, kapzam egy térképet amit átvette, és elkesztem aszt tanulmányozni, memorizálni. De egy pillanatig megáltam és a tanárok felé fordultam. "Az alkar védöim maradhatnak rajtam vagy aszz is it kell hagynom? " Kérdezem tölük... remélem hogy maradhatnak mert azok ojanok nekem mint Amerika Kapitány és a Pajzsa. A választ megvártam és utána tövváb tanulmányoztam a térképet. Több percig csendben tanulmányoztam és nézegettem. A tervem az lett volna hogy nagy ivben megprobálok minden nagyobb veszélyt elkerülni és oda futni a kijelölt helyre... de mivel hogy nem egyedül megyek aszért máásokhoz kell igazitani a tempómat... de még nyugottan sétálva is kicsit gyorsabb voltam az emberi séta sebességénél.
Amikor a nagyon vonzó lány megszolalt odanéztem rá és utána bolintottam. "Helló Szirén... örülök hogy meg ismerhetleg végre. " Mondom mosojogva és kicsit utána halgatom a vitát ami kezd hangos lenni. Amikor a két lány elkezdett vitatkozni, irányithatatlanul kijött belölem egy kicsi az igazi, démoni voltombol. " Muszály vitatkozni?!. " kérdezem eléggé dühösen öket és a kezeimen és lábaimon a Lángjaim kicsit megnöttek egy pár másodpergig. " Ne most egyétek meg egymást... az majd a Dinók dolga lesz. " Mondom már nyugottaban és kicsit viccelödve. Amikor mindenki arra szavaz hogy eggyüt mennyen a csapat, kicsit megint dühös leszek, de csak megrázom a fejem. "Okay okay... akkor mennyünk eggyüt... de induljunk el még ma." Mondom egy kicsit keményen és én el is indulok. De elötte oda fordulok Steg hez. " Hát igen... ahány mutáns... annyi féle erö és képpeség... ne féj... hamar bele fogsz jönni a vadonba és a tulélés hátterébe. " Bolintok neki mosojogva és intek hogy jöjjön velem.

~ Szirén ~

Egyetlen aprócska pillanat, mindössze néhány másodperc kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, hogy hallá változtam. Egy félig humorosra formázott, a továbbhaladásunkat inspiráló szövegemre olyan vita keveredett, hogy csak álltam és szótlanul néztem a káoszt ami ebből született. Nem sok tartott vissza, hogy tátogjak, mint a lazacok a szupermarketek húsrészlegén az akváriumokban. Amikor már odáig fajult az egész, hogy szavazást kezdtek a tök értelmetlen témából indítani, mert természetes, hogy nem válunk szét, egy csapat kellene legyünk vagy mi a franc, akkor egyszerűen egyik kezembe temettem az arcomat. Ha lett volna egy kis lapátom akkor valakit biztos elástam volna, leghamarabb magamat.
~ És én még csodálkoztam, hogy miért találtak ki ilyen típusú büntetést a tanárok... ~ a gondolat csak úgy átrobogott az agyamon, miközben a kezemmel jeleztem a védelmemre szállt dinó fiúnak, hogy értelmetlen ebben a helyzetben bármit is mondania. Ha a semmit így felfújják akkor nem is akarom tudni, hogy mi lesz akkor amikor valóban dinók támadnak ránk.
Szemmel követtem a végül távozás mellett döntött tanárokat. Jelen esetben még némiképp irigykedtem is rájuk, ők kihúzhatják magukat ebből az egészből. nekem továbbra sincs fogalmam arról, hogy ebből a sok emberből, hogy lesz csapat, ha minden apróságon fennakadunk és mindenki csak saját magával törődik. Ennyit a vak bizalomról.
- Köszi. - mondtam halkan mikor a biológiai szakértőnk egyetértését fejezte ki azzal kapcsolatban amit eredetileg üzenetnek szántam, majd én is elindultam a kentaur nyomában. Azt már most elhatároztam, hogy csak akkor fogom kinyitni a számat, ha nagyon muszáj és közel sincs kizárva az, hogy akkor nagyon ki fogom. Addig is inkább kullogok a dinó fiú és a kentaur mellett. Ami pedig a képességemet illeti, jelen környezetben amúgy sem tudnánk semmi hasznát venni. Kétlem, hogy egy T-Rex vízbe akarna fojtani valaha is.

Alicia

Mivel szavaimra senki sem válaszolt, de még annyit se mondtak, hogy hülye vagyok, mint egy üregi nyúl, elkönyveltem magamban, hogy itt igazából nincsenek csapatok. Néhány ismeretlen arc próbál valamiféle csoporttevékenységet kreálni, de úgy tűnik, hogy ez nem lesz az én hetem. Végül vállat vonok, ha már arra se kíváncsiak, hogy egyik tagjuknak fingja sincs arról, hogy miképpen tudja a képességét használható szintre pörgetni, akkor itt végleg elveszett minden. Viszonylag csendben bólogatva és a többiek hasznosnak tűnő mondataira odafigyelve, követem társaimat a kálváriában. Felzárkózom Szirén mellé, amikor elérünk a folyóhoz. A kérdésre, hogy miként tudjuk átszelni a folyót a szárnyas dinó fiúra pillantok.
- Nincsenek szerszámaink, nem tudunk tutajt építeni. De Szirén kiválóan úszik, lehetne ő a révkalauzunk.
Szirénhez fordulok.
- Felmérhetnéd, hogy mely szakaszán lassabb a sodrása és ...
Ekkor a kentaurra pillantok.
- Izé .. bocsi, de tudsz úszni?
Majd folytatom az ötletelést, kissé megvilágosultnak érezvén magamat, hogy ötletem legalább van, még ha tesznek is rá magasról. Ezért is lehet dühös Seth isten, mert senki sem figyel rá. Aztán csodálkozik mindenki, amikor az egész várost beborítja a por.
- Ha valaki nem tud úszni, kereshetünk egy kisebb, kidőlt fát. Arra ráülve, kézzel evezve, átjuthatunk. Szirén imád úszni, szóval, esetleg tolhatja is a fát, akár egy uszály. Kinek van vízhez köthető képessége, esetleg olyasmi, amivel megkönnyítheti az átjutást?

Celine megrovására Borzas és Sona csak a szemüket forgatták. Kira pedig csak egyetértően bólintott. Steg szavaira Borzas még felelt valamit, de azután lezártnak tekintette ezt a vitát, főleg, hogy a többség megszavazta, hogy együtt marad.
- Hát én szó szerint szoktam venni a dolgokat bocs, és nekem ez jött le, de ha együtt maradunk akkor ez csak egyfajta megerősítés volt.
Mondja a srác majd megindul is a folyóhoz ahogy a többiek. Kira és Sona zárja a sort, de ők is mennek a társaság után. A folyónál keletkezett kis tanácskozás következtében Kira kissé közelebb ment a vízhez, de még így is megállt két méter távolságra a parttól.
- Nem jó ötlet átúszni, nagy a sodrás, és rengeteg a túlméretezett pióca és a húsevő hal. Legalábbis olyanok, mint amilyeneket Kira a könyvekben is látott.
Borzas eközben a térképet leste, Sona pedig csak nézelődött körbe körbe, mert nagyon nem feküdt neki  ez a környezet veszélybe érezte magát nem is ok nélkül.
Amikor elhangzik a kérdés, hogy van e valakinek úszással kapcsolatos képessége, akkor a hármas csak megrázta a fejét jelezve, hogy nincs nekik.
A tutajozáshoz kapcsolatos eszmefuttatáshoz, még Borzas szól hozzá miután megnézte kicsit a térképet.
- A folyó délre felé keskenyedik, ha lesznek ott magas fák akkor esetleg kidönthetek egyet és azon át tudtok sétálni. Egy tonnás erővel csak menni fog a dolog.
Ekkor a kentaurnőre nézett.
- Egy jó széles fát... Nos akkor megindulunk dél felé?
Kérdezte a többieket, majd furcsa érzés tört rá, mintha figyelték volna, a biztonság kedvéért azért bele is szagolt a levegőbe, hátha érez ismerős illatot, vagy ha nem is érez, legalább később tájékozódásban még segíthet neki a szaglása.