Jork városa

~Veresíj / Morsus , Günther Von Blüdheim / Darren Cain, Fúria / Irina Shane, Svagor / Svarog~

Mindenki betódult a házba, és elsőként Veresíj szólalt meg. A kérdésére a farmer megvonta a vállát.
- Pá'napi járófüld bittó megvan, biza. Dö nö fíjjenek, adhatok el maguknak lovakat. Azzal sittysutty ottan vagytok, ahó akartok. - mosolyog barátságosan a farmer, majd kissé pironkodva vonul félre Fúriával, az övét igazgatva. Látszik, hogy ruhán keresztül is tetszik neki az asszony, a felesége pedig úgy méregeti a szőke hajú nőt, mint aki bérgyilkosokat készül felbérelni. Ahogy félrevonulnak, látszik a férfin a csalódottság, mikor a nő elmondja mit akar, de megvonja a vállát.
- Őhetünk egy deget, oszt az csak elíg. Samu fijam, gyer apáddal. - inti magához a fiát, és elindulnak kifelé. Bözske, miután a férfiak után becsukódik az ajtón, igazít kicsit a ruházatán, jobban kibontja a dekoltázsát, mint az illem azt engedné, és Svagoroz lép.
- Mondja jóuram, nem volt magányos az az út? - kérdezi, igazgatva magán a ruhát, egyértelmű hogy mire gondol a dagadt asszony. Veresíj néma kísérője megcsóválja a fejét, és továbbra is iszogat, illetve most már kivesz egy szelet kenyeret is maga elé, majd elkezdi pakolni rá a húsokat. Némán figyeli a többieket, de ha valaki kérdez, vagy hozzá szól, akkor válaszol, nem ignorál senkit sem. A csapat ehet, ihat, a gazda és a fia biztos, hogy ellesz egy darabig, mire leölik Fúriának az állatot.

*Fúria*

Elhívtam a gazdát hogy gondoskodjék nekem megfelelő energia forrásról, hogy bírjam majd a kemény harcot ha oda jutunk. De nem tudom mire számított, ez a nadrág igazgatás, ne haragudjon meg de az ilyen emberek normál esetben hozzám se szólhatnak, max munka miatt ha van megfelelő vagyona hozzá. Láttam hogy kicsit csalódott lett amikor rá jött hogy csak a vére kell nekem, jobban mondva egy állatáé, indulnak is ki a fiával intézkedni, nagyon helyes. Közben elkaptam a feleség lángoló tekintetét is, ha jól bánna a férjével nem viszonyulna így egy másik nőhöz, főleg nem olyanhoz aki szó szerint lábujjtól fejbúbig be van öltözve, csak mosolyogtam. Miután az asztalhoz mentem és levettem a maszkot rá mosolyogtam és kacsintottam is egyet, kissé lenézőre sikeredett, no nem baj, hamar el felejti úgyis. Többet elkezdték az étkezést iszogatást és az asszonyka is megindult, pont a gyíkszerű tagunkhoz kezdene dörgölőzni, hát anyus, kicsit félre fogott, de vissza fogtam a nevetésem amit Svarognak címeztem volna és terelésként feltettem a kérdést ki miben jeleskedik. Apropó, közben fürkésztem az arcokat, senkin nem láttam hogy felismerte volna az arcom, tehát nem fejvadászok, remélhetőleg nem is akarnak majd feldobni a vérdíjért ha vége a küldetésnek. Ja de, egy reakció érdekezett, Günther-től, egy felkiáltás hogy neki volt igaza, de nem lehetett biztos benne, hacsak nem ismert már...hmm, asszem rá kicsit figyelnem kell, lehet tud valamit amit a többi nem. Nem soká a kérdésemre is tőle érkezik a válasz mint azt gondoltam is, ő a csapat dalos pacsirtája, nem volt még szerencsém ilyen emberhez úgyhogy nem tudom mi haszna lehet egy különleges hangnak a harcban, ez nem színház...de majd kiderül. A válasza után hozzám fordul és vissza kérdez, szívrablás, mi? Ajjaj ha te azt tudnád, de csak szélesebbre húzom a mosolyom és közelebb hajolok hozzá és próbálom rá bírni hogy tartsa velem a szemkontaktust, elterelve figyelmét arról amit közben készülök tenni. Előhúzok egy tőrt, a másik kezemmel meg művészien csenem el a pénzes szütyőjét ,ha van nála, muszáj legyen hisz gazdag és azóta már biztos kiszúrtam merre is találom.
-Gyors vagyok, - mondom halkan - nagyon gyors és pontos, - ekkor dobom fel ha sikerült elcsennem a kis zsákot, vele együtt dobok egy tőrt is ami a sárkány feje mellett haladt el épp hogy érintve az arcát és szegezte a falra a zsákocskát - és a helyedben távol tartanám magam tőlem. -fűztem még hozzá egy kedves intelmet, ami igaz, hálás lehetne érte, ugyanis pont az ilyen ficsúrokra vagyok szakosodva amikor nincs semmi meló, könnyű elcsavarni a fejüket és megszerezni az értékeiket, beleértve az életüket is akár.
Majd újra hátradőlök a széken kényelmesen, türelmetlenkedve topodva a fél lábammal és szuggerálva az ajtót várva az italom, ekkor a gyíkfejű is válaszolt, de a többiek, pont a két újdonság, nem mukkan meg, ami az imént válaszolót is zavarhatja és intéz egy kérdést a némához. Ekkor tisztázom a dolgot, miért is tettem fel a kérdést, nem hátsószándékkal ha azt gondolnák először.
-A kérdés egyszerű volt és mindenki annyit mond amennyit akar, egyébként csak azért érdekel hogy hogy lesz a csapat eloszlás, mivel együtt harcolunk, lesznek akik az első fronton lesznek és közvetlen harcolnak és lesznek akik kicsit messzebbről támogatnak - ekkor felemelem a kezem jelezvén hogy az egyik én lennék - de eddig úgy fest akik így állnak, képesek beszállni a buliba ha nagyon muszáj.
Szóval sóhajtok és tisztességesen felülök, az asztalra könyökölve a lábaim a szék lábába akasztva teljesen magam alá húzom és körbenézek a társaságon, majd fordítom a tekintetem a mellettem ülő bárdra.
-Szóval, te ömm kábítani tudsz a hangoddal vagy mi, tehát egyértelmű, támogató vagy, de tudsz harcolni is, - majd fordítom a fejem Svarog felé - rajtad messziről látszik hogy bika vagy és elől fogsz aprítani - fordítom a két idegen felé a tekintetem - én íjjal bánok jól meg a tőrökkel, a lényeg hogy szintén támogató leszek, de én is tudok harcolni ha muszáj. -majd türelmetlenül oldalra döntöm a fejem és felváltva nézem a két tagot - Mi felfedtük a lapjaink, ti következtek. - és örülnék ha közelharcosok lennének, érdekes lesz úgy a harc ha mindenki hátul áll és lő, egy személy meg elől hadakozik és remélem most már méltatnak válaszra mert kezdek türelmetlen lenni, még az a csöppnyi mosolyom is letörlődött amikor előre dőltem, fagyos kissé lenéző tekintetem ostromolja a társaságot.

~Veresíj / Morsus , Günther Von Blüdheim / Darren Cain, Fúria / Irina Shane, Svagor / Svarog~

Svagor elutasítja a tüzes menyecske közeledését, miután Veresíj visszafogta magát, és nem ontotta szerencsétlen sárkányfatty vérét. Ahogy a társaság kezdte jól érezni magát, és Günther belefogott a zenéjébe, egyszer csak velőtrázó sikolyt hallottak odakintről, amit nem sokkal később egy másik követett. Ezzel egyidőben árnyak kezdtek mozogni odakint, ha valaki kinézett az ablakon fekete humanoid sziluetteket látott, amik folyamatosan közeledtek a ház felé. A tanyasi asszony ordítani, sikongatni kezdett, egyértelműen pánikrohamot kapott, ha senki nem törődött vele, akkor elvágódott a földön, és ott vergődött, miközben folyamatosan ordított tovább. A csapatnak nem volt sok ideje tervezgetni, füstölő szagot is érezhetett Fúria, és a néma férfi is elhúzta az orrát.
- Ránk gyújtják a házat! - jelentette ki, és elrúgta magát az asztaltól, és harcra készen nézett körbe, miközben fémkarmok nyúltak ki a kézfejéből. Ekkora a kintiek már nem törődtek a csenddel, csatakiáltásokat lehetett hallani, de a nagy hangzavar miatt ezek nem voltak tiszták, nem ismerte fel a csapat.

*Fúria*

A beszéd után, azaz kb csak én beszéltem az asztalnál, az egyik néma új társunk szólalt még meg miután kissé érdekesen reagált pikkelyes barátunkra amire csak félmosolyra húztam a szám és vártam mi lesz a vége de semmi, majd elárulta hogy ő egy vadász,.
De olyan szintűnek találtam itt a passzív viselkedést hogy felesleges koptatni a szám, a két már ismertebb társam beszédképes, a másik kettő nem, jó, nem baj, nekem főleg nem, csak próbáltam csapatot építeni hamár ilyen helyzetbe kényszerültünk. Nagyot sóhajtva hátra dőlök inkább és várom hogy érkezzem a vacsorám immár egész türelmetlenül, ha türelmetlenségemben utánuk megyek annak nem lesz jó vége. Közben hallom meg hogy a kis pacsirta dalolászik halkan mellettem és nem tudom hogy de a gazda mellett találom magam. Ahogy észre vettem kissé undorral és haraggal az arcomon ugrok fel azon nyomban a székről azt messzire rúgva a lendülettel, de ezzel gondolom el is tűnik ez a kép, csak egy illúzió, tudom ki a tettes, egy villám gyors mozdulattal ki is rúgom a széke egyik lábát hogy a földre érkezzen majd morgok egyet. Szerencséje a ficsúrnak, nem akarok ártani neki mert a sérült csak hátráltat, a létszámhoz viszont kell, úgyhogy eddig tartott a jó lét, tényleg jobb lesz ha távol marad. Lenéző tekintetet vetek rá ha a földön fekszik ha más miközben megcsapja a fülem bizonyos sikoltás, igazi halál sikoly majd érkezett a párja is.
-Nah, ennyit a vacsorámról. - szólalok meg lemondóan, tényleg csak azt sajnálom egyedül, közben visszakapom a fegyvereim magamra, szépen a helyükre. Közben az asszony is elkezdett sikoltozni meg vergődni, irtó zavaró a hangja füleimnek, be is csukom a szemem kicsit össze húzom a szám és megingatom a fejem.
-Valaki hallgattassa el,- mondom összeszorított fogakkal- sajnos én finoman nem tudnám. - teszem hozzá fél halkan, közben kezd egyre inkább idegesíteni, mindjárt örökre megnémítom.
Valami lényegesebb dolog köti le aztán a figyelmem, füst szag van, ki is pattan a szemem de a megállapításban megelőz az eddig teljesen néma társunk, igen, ránk gyújtják a kunyhót, néztem a fickóra aki kirúgta magát az asztaltól és fém pengék csúsztak ki a kezeiből, hmm nolám, röviden lekötötték a figyelmem valamiért, újdonság, húztam kis mosolyra a szám, miközben felkaptam a maszkom. Már hangoskodnak is oda kint, egybefolyó kiáltások, sokan lehetnek, úgy látszik nem csak mi készültünk és ők a meglepetés erejével éltek, alattomos és ügyes, miért nem mi léptük meg ezt hamarabb, ezzel a "pihenéssel" semmire se mentünk, nem lett jobb a csapat szellem, nem laktam jól, nem is aludtam, elvesztegetett idő.  Kirajzolódó sziluettek a sötétben, sajnálom pazarolni a nyilat még, nem tudom hányan lehetnek, elhúzom a szám és nagyot sóhajtok, maradnak a pengék, húzom elő őket megforgatva, na csapjunk szét oda kint, persze megvárom a társaim is, nem ám majd egyedül, pheeersze.

Svagor mereven, de belül teljes vigyorral figyeli a menyecske reakcióját. Aztán a maszkos nő felé fordul, és arra jut, hogy az ő közeledését is körülbelül úgy fogadná, mint a gazda feleségéét. Nem nagyon érdekelték az emberi nőstények.
Ha nem ismerné az ismertetőjegyeket, akkor nem is tudna megkülönböztetni egy hím egyedet a nősténytől. Tarajok, különféle színű pikkelyek meg a plusz szemfogak vagy a különleges forma szárnyak?
Ugyan, a sárkányfattyak elsőre megtudták volna különböztetni a nőstényeiket.
- Valami olyasmi. Előcsatározó lennék, ha a törzsemnél lennék - mondta Svagor fagyosan. Az íjász reakcióján viszont nem lepődik meg. Az emberek sokszor így reagáltak a külsejére.
A férfi ellöki magát az asztaltól, a keze az íja felé vándorolna és továbbra is a sárkányfattyat figyeli. A tányérját is eltolja.
Az ösztönei azt súgták, hogy jobb lesz vele vigyázni.
- Ahogy én is - felelte a sárkány halkan és érzelemmentesen.
Ekkor felgyorsulnak az események. Kintről sikoly hallatszott, és árnyak kezdtek el mozogni.
A gazda fehérmájú felesége meg vinnyogva veti magát a földre.
- Örömmel - morogja Svagor és előhúzza mind a két kardját, és leguggol a nőhöz és a torkához nyomja a kardot, hogy érezze a hideg pengét. - Bosszant a sikoltozásod, még egyet nyikkansz, elvágom a torkod és a húsodat a farkasoknak vettem, világos?
Mikor a néma fickó kimondja, hogy felgyújtják a házat, feláll és megszólal.
- Nekem is kedvem támadt gyújtogatni - felelte érdes hangon, és az ajtóhoz lépett. Szerencsére a maszkos nő is így gondolja. - Akkor négy penge, hasznosabb, mint egy rozsdás bökő.
Ekkor kiront a házból, közben megidézi a varázserejét, és három tűzgolyót bocsát ki a ház körül álló árnyak felé, megkísérelve eltalálni őket. Ha esetleg azok távolsági támadással próbálkoznak, akkor Svagor megpróbál kitérni. Reméli, hogy kényszerű szövetségesei, most megmutatják, hogy nem pofára vették fel őket ehhez a melóhoz.

//Srácok?//