Városháztér, Salem Center

A városház körül megannyi fontosabb étterem és a legtöbb kulturális épület van. köztük Egy memorandum szobor, amin polgárháborús katonákról emlékeznek meg.

Nézek kifelé az ablakon hátha meglátok én is valami olyan kajáldát ami nem ugyan az mint az összes többi. Nem mintha különösebben érdekelne, hogy mit eszünk de nem feltétlen szeretnék most valami gyomor gyilkost enni.
- Az az öreg vonza a bajt én mondom... Ahogy az összes gyerek is.

Támasztom a fejemet a kezemhez, könyökkel meg az ajtónak támaszkodok.
- Heh mi legalább tudunk magunkra vigyázni, azok még azt se tudják mit jelent bujkálni a szerelmük elől, nem hogy mutáns vadászok elől.
Kezdek egyre halkabban már csak morogni magamnak amíg nem érünk a városháztérhez el. Mint egy realizálva a helyzetet átfordulok Hood felé.
- Van itt valami ami nem mexikói vagy nem salátabár? Egy hamburgerest keressünk már, vagy kebabosat.

Hood nézelődik és egy étteremnél megáll.
- Ez jónak tűnik.
Mondja és kiszállva körbe néz.
- Tudod igazad van.
Mikor Sakura is kiszállt akkor egy gombnyomással lezárja a kocsit.
- Persze ez az egész veszélyes, de nem lennének nagyobb biztonságban a srácok ha hagynánk őket a nagy világban lógni erőkkel, amiket nem értenek és nem tudnak használni. A suliban együtt több esélyük van. Kiindulva a maiból nem sokkal több.
Mondja picit cinikus mosollyal és ajtót nyit Sakunak majd mikor bementek beül egy boxba és felkap egy étlapot.

A kocsi megáll miután meglát Hood egy helyet ami úgy fest, hogy nem fog ételmérgezéssel elbúcsúzni tőlünk. Remélhetőleg egy jót kajálunk is majd itt. Kiszállok a kocsiból én is és a mankóra támaszkodva becsukom az ajtót majd ellépek egyet elfelé a kocsitól. Pittyent egyet Hood a kocsira és az már zárva is van.
Igazam van, na ná, hogy igazam van. Nem egy génsebészet ez. Csak rájuk kell nézni. Nem kell sokat törni a fejemet azon, hogy mikor volt több bajom, mielőtt vagy miután megismertem a proffot meg a többit.
Elindulok utána az ajtó felé, egy pillanatra habozok majd rá jövök mi a baj. Átveszem a másik kezembe a mankót, a jobbomba, hogy ne nézzenek kreténnek távolról, hogy a bebuzerált lábammal lépkedek simán. Amikor meg odaérek az ajtóhoz kinyitja azt nekem. Kicsit elmosolyodok és egy halk - köszi - hagyja el a számat miközben belibbenek a nyitott ajtón. Aztán meg nézem, hogy hova lehetne leülni majd végül követem Hood-ot aki be is vágódott egy boxba, letámasztom magam mellett a mankót és felkapok egy étlapot én is.
- Úgy mondod, mintha mi teljesen tudnánk, hogy mi van a sajátunkkal. - mondom belemélyedve az étlapba - Nem tudom, hogy te hogyan vagy ezzel, de a hálátlan dögöknek ha tudnák se tanítanák meg semmit.
Duzzogok félhangosan. De megválasztott hangerővel, hogy Hood hallja de azért ne legyen közönségünk így hirtelenjében.

Hood legyint.
- Ugyan. Ha nem tanítod őket csak rosszabb lesz. Építeni csak anyagból lehet és nem akarom tudni miféle szörnyekké válnának a diákok, ha ennyit se foglalkoznánk velük. Már átvitt értelemben. Max a prof tanít nekik dolgokat. Én általában semmit se csinálok, de azt is csak fél aktívan.
Mondja cinikus mosollyal az arcán.
- Amúgy is az én erőm a legkönnyebb, én vagyok a legcsövesebb vámpír valaha.
Ezzel elkezdi olvasni az étlapot és elég hamar választ valamit.
- Szólj, ha kérhetünk.
Mikor Saku is válaszott hívja a pincérnőt.
- Egy mntdew és egy chilis dupla sajtbugrer krumplival.
Majd várja mit kér a hölgy.

- Mintha a tőlem származó tanítástól jobb lenne... - sóhajtok fáradtan - Rendes tanárokat kéne kerítenie a prof-nak. Miután befogadta a Wright gyereket, a pénz nem lehet gond. Még a leggyűlölködőbbeket is meg lehet fizetni eléggé, hogy pesztrálja őket. Bár egy jó sztorit biztos ki tudnék kerekíteni az iskoláról. Biztos lennének akik jó pénzt fizetnek érte.
Gondolkozok el hangosan majd felnézek az étlapból.
- Ugyan már, nem is vagy csöves. Legalább ez az egy perkje van a szituációnak, hogy egy palotába lakunk szinte.
Mosolygok rá majd még egyszer átfutom az étlapot majd helyeslően bólintok magamnak.
- Oké kérhetünk, megvan mit akarok.
Aztán amikor leadta a rendelést az odajövő pincérnőnek én is mondom utána.
- Egy kóla és egy sima hamburger, krumpli nem kell.
Csukom be majd meg teszem le az asztalra az étlapot. Miután elment a pincérnő kezdek bele csak a beszélgetésbe megint.
- Vámpírnak modnod magad a képességed miatt. És mi, szívod a vért mint valami filmes vámpír, szűz lányok nyakából?
Már a végére komolytalanná váltam és vigyorogtam a hülyeségem közbe. De azért érdekel, hogy most, tényleg vagy csak referenciából hasonlítja magát egy vámpírhoz.

A kastélynál elgondolkodik Hood és mikor kihozzák az innivalókat mosolyogva emeli a poharát.
- Xavierre és a kastély életre.
Koccintás után elkuncogja magát a szűzlány dolgon, majd belegondol.
- Szűznek még nem ittam a vérét...
Mondja elgondolkodva.
- Az erőm... szívás. Bocs.. rossz vicc, de tényleg. Mikor vért kóstolok nem csak megemésztem azt, de megkapom a személy emlékeit és a prof szerint lehet, hogy valakinek az erőit is, ha vannak neki. Kvázi a vérrel átveszek a tulajdonostól tulajdonságokat. Minél több vér annál több memória és tovább maradnak meg. Utólag kicsit olyan, mint egy durva piálást összekaparni. Részletek megvannak, de nem hiszed, hogy te csináltad... meg ilyesmi. Összesen kétszer próbáltam ki, amióta élek. Szóval... valahogy én vagyok a legamatőrebb mutáns egy csomó pelenkás között.

Az üdítőink kiérkeznek én meg Hood fejét nézem, hogy valamiben elmerengett majd felemeli a poharát koccintásra mosolyogva.
- Csírsz!
Válaszolok és össze koccintom a poharat az övével.
A koccintás után belekortyolok és kiváncsian figyelem, hogy mégis min kuncog de a válaszát azt nem vártam amit ad végül. Nagyon bele van merülve így nem tudom, hogy most ez komoly vagy sem. Én csak viccelni akartam vele de.. komolyan elgondolkozott ezen. De ha már meséli nem fogom félbeszakítani, nem az egész volt viccelődés, érdekel is azért, hogy mit tud.
- Kétszer, hát. Nem mondom valahol meglepő is de így bele gondolva a magyarázatod után. Azért nem mindennapi esélyes a dolog. Emiatt nem hiszem, hogy amatőr lennél. Én se megyek körbe körbe, hogy összekaparjam a sebesülteket. Vagy megyek el kórházakba, ilyesmi.
Elhallgatok kicsit közben elnézve a pultok felé hogy a kajáink is érkeznek-e lassan.
- És az emlékek amiket kapsz, az mindig a legerősebb vagy legfrissebb emlékek?
Kérdezem meg fisszafordulva felé közben.

Hood lelkesen falta a burgert és itta az üdítőjét.
- Eh nem tom. Mégis csak a te erőd csak érintés és bekapcs. Nem is tudom, hogy akarom e a sajátomat gyakorolni. Sőt... fúj. Biztosan nem. Így meg teljesen bizalmatlan vagyok, hogy mégis mi a francra jó ez az erő.
Mondja húzva a száját.
- Öhm... is-is. Az emberben nyomott hagy, hogy vérzett szal az utolsó emlék így vagy úgy nyomott hagy benned. Fájdalom, rémület, boldogság. Ezek megmaradnak. Fura, ahogy kopik elvesztem az emlékeket, de emiatt másként látok idegeneket. Mert valahol az agyam hátsó részében fakó-képek vannak róla. Exek, barátok... mosolyogni kezdek ismeretlen emberekre, mint egy idióta. Vagy ingerült leszek, hogy miért nem ismertek fel. Ezért hagytam ott a várost. Egyre idegesítőbb lett.

- Azért több mint "csak" érintés, de jah. Egyszerűbb a dolgom ha gyakorolni akarnék.
Bögdösöm kicsit a burgeremet a szívószállal közbe hallgatom Hoodot aztán végül csak abba hagyom és elkezdem befelé tolni én is azt. Szóval azért maradnak emlékek egy ideig meg neki, és még ismerősnek is tűnnek az illető ismerősei. Bizarr azért. Elég szar lehetett tényeg így. Már kitalálni, hogy melyik a tied meg meik a másik emléke. Uw...
- Ez tényleg kellemetlenül hangzik.. De hé, ha mutáns az illető legalább a képességét is viszed, nem? Meg nem feltétlen kell nyakból nyakalni. Mármint ott vanak a kis üdítős dobozok - kezdek el a kezeimmel is artikulálni közben vigyorgok - kannák, üvegcsék ... meeg, meeg... Meg mindegy. Inkább valami másról beszéljünk, tökre megöl az unalom. Kéne találni egy jó kocsmát vagy bulit és jól berúgni. Vagy csak simán berúgni! Mit szólsz hozzá?