Maryland

Menet közben még ötletelnek egy sort, de nekem aztán tök mindegy hogy alakváltó vagy más valaki a tettes aki zaklatja a célszemélyt. Egyáltalán mi a garancia arra, hogy most is itt van vagy lesz? 
Ja persze itt vagyunk, úgy hogy hamarosan órási felfordulás lesz. Bámulom a kirakatokat és a csajokat, igaz szerencsére nem sokan lézengenek még itt. 
Meg is érkezünk, egy öleléssel és egy kacsintással üdvözlöm én is Karent.
-Milyen rég nem láttuk egymást, Patricia találta ki ezt a kis meglepetést, ahogy látom rendesen sikerült is meglepnünk..-
Játszom a szerepem ahogy bírom, de persze Reena-nak el kell kezdenie sikoltozni.
~Nyugtasd meg rögtön! Többet pedig ne lépj vele telepatikusan kapcsolatba...~
Üzennem neki, közben oda lépek hozzá és lefogom a kezeit nehogy még több kárt tegyen magában.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj...-Közben remélem Karen vagy Stephanie lenyugtatja.
-Csak az én hangomra figyelj, rendben? Csak az enyémre, nem lesz több hang a fejedben ígérem, de most próbálj megnyugodni rendben?-
Suttogom neki halkan, remélhetőleg sikerül megnyugtatni és nem buktunk le már rögtön az akció kezdetén, plusz remélem a többieknek lesz valami hihető magyarázata a viselkedésére.

És valóban be is következett a gond, amitől Jon is tartott, hogy valaki ki fog akadni a telepatikus hangon, elsőre neki is teljesen szokatlan volt, bár találkozott kellően sok ijesztő dologgal, hogy egészen jól kezelje, mióta pedig Lyesmith is rendelkezett vele, már hozzászokott. Ahogyan Reena azonban teljesen kiborult a hangoktól, akkor ő maga is odasietett, hogy próbálja nyugtatni a lányt.
- Nyugalom Reynolds - mondta ő is. - Többször ez nem fog előfordulni, kérsz valamit, amitől lenyugszol?
Közben igencsak sokan gyűltek oda, igazából örült annak, hogy tanult pszichológiát az akadémián, így volt fogalma néhány dologról, alapokról, így tudott egy-két dolgot mondani.
- A hölgynek poszttraumás stressz szindrómája van, egy-két perc és jobban lesz, megtennék, hogy távoznak? - mondta, ha megtudta tenni a nézelődőknek.
Remélte, hogy a biztonsági őr szavai is elegek lesznek, emiatt nem is igen figyelt Greyre, inkább csak Reena-ra, azonban a teljes teste megfeszült, ahogyan a lány a Főnixet említette. Hogy is volt a nő morálja, nem néz mások fejébe. Úgy tűnt, hogy mégis megszegi a szabályt, azonban most Reena miatt nem volt ideje ezzel foglalkozni. Ha már úgy tűnt, hogy a lány kezdett megnyugodni, akkor szólalt meg ismét.
- Most már jobban vagy? - kérdezte.
A biztonsági őr kérdése eljutott hozzá, azt ugyan nem látta, hogy nem Reena-ra értette az orvost, de azért felelt.
- Nincs szükség orvosra, rendben lesz - mondta.

Nos én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége, és a szőke kiabálása is engem bizonyított. Miért is nem tudnak soha rám hallgatni? Mivel már nyugtatják már nincs is dolgom, főleg, hogy egy labilis fejbe eszem ágában sincs belepiszkálni, még az kéne, hogy kiüssön egy jó időre. Legalább is ilyet mondtak más telepaták, hogy előfordulhat. És show time! Hát, ennyit arról, hogy elrejtjük a Főnixet, hogy megérintett minket, igazából kb. az látta és tudta, aki akarta. Vehl, most Grey, aztán ott volt Hela, valahol Mephisto.
~ Hogy is van az, hogy nem nézel más fejébe és nem kutatsz az emlékeikben drágám? ~ kérdeztem. ~ És ez nem is az első eset... hogy is volt az elménkbe ültetett kis darabjaiddal, amikkel végül legyőzted Waltert és lobotomizáltad? ~
Magamban forgattam meg a szemeimet és vettem egy nagy levegőt.
~ Szeretnéd tudni, hogy hogyan? ~ érdeklődtem. ~ Akkor megmutatom, bár lehet, hogyha te csinálnád gyorsabban menne, erősebb és gyakorlottabb telepata vagy mint én, de engedem, hogy a fejembe nézz, a csatorna úgyis nyitva az elménk között, benne van a fejemben Jon és a hajasbaba emléke is.
Ezzel, attól függően, hogy mit is felel nyitva hagyom a telepatikus csatornát és én kezdem el sugározni hihetetlen gyorsan az emlékeket a fejébe, vagy ő olvassa ki az enyémből, a lényeg, hogy mindent, ami korábban történt velünk megmutatok, még az elménkbe helyezett kivetülést is az Ajtók nélküli szobából, majd a halálunktól kezdve mindent, ami Mephisto-tól kezdődött, a három idővonalon át addig, amíg ő rendet nem tett és Hela el nem tűnt, majd Vehl és Jones eltűnéséig. Egyszóval mindent, tudjon meg mindent, hogy miket tettünk.
~ Nos, van valami hozzáfűznivalód? ~ érdeklődtem mit sem törődve a férfival, aki megjelent. ~

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Remek már csak egy fontoskodó biztonsági őr kellett a nyakunkra, Jon és az ügynöknő is segített lenyugtatni Reena-t, aki kezd is megnyugodni. Jon elkezdi lenyugtatni a tömeget. 
Tényleg jól van? Szeretném felsegíteni a földről, de láthatóan, nem szeretné ha hozzáérnénk. Leguggolok és barátságosan rámosolygok.
-Nem lesz több hang megígérem....-Felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem.-...gyere keresünk egy mosdót, hogy rendbe tudd szedni magad, oké?-
Nem akarok túlzottan erőszakos lenni, így megvárom, míg ő nyúl a kezemért, nehogy újabb sokkot kapjon. Remélhetőleg megnyugszik annyira, hogy fel álljon. Így is több figyelmet kaptunk, amit ugyebár el kellett volna kerülnünk. Erről ennyit. Karenre pillantok aki elég ramaty állapotban van, és lefogadom, hogy most is telepatikusan diskurálnak. Nos ha valami fontosról van szó, akkor úgyis szólnak, így egyenlőre Reena-nak szentelem a figyelmemet.

Úgy tűnt, hogy Tyler-rel végül sikerült lenyugtatniuk a lányt, sajnálta, hogy igaza lett, amikor mondta, hogy nem jó ötlet az, hogy ezzel így próbálkozik Jean. A határozott fellépés és a lány szavai úgy tűnt, hogy elérték a hatásukat a biztonsági őrnél, aki kissé hátrébb húzódott és immáron újra csak a csapat maradt itt. Egyelőre még nem ajánlotta fel a kezét a lánynak, hogy segítsen felállni, az akták szerint egyébként is roppant érzékeny az érintésre, mert ha bárki hozzáért, csak bántotta korábban. Így inkább, amíg még őt figyelték Tylerrel "fél füllel" figyelte a beszélgetést telepatikusan. Szóval Steph megmutatta azt, hogy mit éltek át, legalább is ez derült ki a beszélgetésből, amit hallott. Túlságosan is sokadszorra kaptak elnézést a lánytól, úgy tűnt, hogy azért mégsem annyira morális a szabályaival szemben, mint ígérte... nem szerette a telepatákat. Ám ekkor valaki megszólította őket, a biztonsági őr szavai alapján egyértelműen nem az az orvos, akit vártak, az pedig külön nem volt jó, hogy Jean a fejét fogva esett össze.
- Nem szükséges orvosi ellátás, csak egy kis levegő kell a hölgyeknek, illetve az, hogy nyugodtan legyenek - mondta. - Köszönjük a felajánlást dr. Blake, de nincs szükségünk. Inkább terelje el az embereket innen, ön is Dave, kérem.
Közben lopva próbálta az embereket odakint kémlelni, hogy ki okozhatott bármiféle támadást Jean ellen, bár esélyes volt az is, hogy ez a Blake volt az.

A többiek továbbra sem érdekeltek különösebben, így inkább Grey-re figyeltem a továbbiakban is. Aki megdöbbent azon, amit mondtam, mondtunk neki. Nos igen, nem kis erőkkel találkoztunk nem is önként, dalolva, hanem akaratunkon kívül. Ahogyan kérte az emlékeket, a tanult módon erősítettem fel a mentális csatornát, hagyva, hogy kiolvassa őket az elmémből és én is sugároztam át neki. Nem csodálkoztam azon, hogy remegni kezdett, ahogyan azon sem, hogy az, hogy így megosztotta az elméjét és a védőmechanizmus Kovacs elméjében roppant megerőltető lehetett, bár a Főnix erővel annyira talán mégsem abból, amit láttam. Már kezdtem örülni annak, hogy végre nyugton leszünk, amikor még valaki megjelent és Jean pedig a fejéhez kapva esett össze. Azonnal próbáltam elvágni mindenki irányába, hogy ne legyenek támadhatóak vagy rajtam, vagy Jean-en keresztül. Ha ez megvolt, elvileg egy pillanat alatt megtudtam tenni, akkor minden erőmmel próbálok egy vékony mentális pajzsot húzni Grey elméje köré, tudom, hogy egy normális órákba telik megtenni, de most egy gyenge, is megtette, amit talán egy támadás ellen megvédi őt és nekem is segítsen, ha mentális támadás, mert akkor talán megérezhetem a harmadik telepata elméjét is ezáltal.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Remek Reena kezdi végre összeszedni magát, és még akár a mosdóba is kimegy. Rá is fér, miután így összekarmolászta magát, és végre a kedélyek is lenyugodhatnak végre. Sandán bámulom a többieket, van egy olyan érzésem, hogy ezek itt tudnak valamit amit én nem, hisz egy ideje, nem hallok Karen felől semmilyen üzenetet.
A szerencsétlen biztonsági őrt elhajtják a fenébe, majd egy doki kopog be az üzletbe a botjával. Zavaró, de alig lehet látni a szemét. Közben Jon már el is hajtja, Karen meg térdre rogy a fejét fogva. Biztos, hogy telepatikusan támadta meg valaki. De nem biztos, hogy a doki az. 
-Nem biztos, hogy ő csinálja...-
Súgom vissza Reenának halkan. Ezért utálom a telepatákat, ha valaki jól csinálja észre sem lehet venni, hogy éppen babrál valakinek az agyával. Mindenesetre feszülten figyelem a dokit, ha kell időben tudjak cselekedni. Viszont ha valaki a tömegből vagy távolabbról babrál Karen fejével nem fogjuk tudni megtalálni. Mivel még mindig fontos az álcánk így nem eb rudalom ki a dokit meg a biztonsági őrt, de szépen eléjük állok, mint egy véletlenül, nehogy közelebb tudjanak menni Karenhez, akin remélem Steph tud segíteni.

Ezzel kivételesen Jon is egyetértett, hogy a legjobb az lenne, hogyha Karent hazavinnék erről a helyről és nem maradnának sokáig itt, még úgysem, hogy Dave szerencsére odébb tessékelte a doktort.
- Támogatom az ötletet - mondta ki hangosan is.
Azonban úgy tűnt, hogy Grant nem igen akart menni, hanem úgy volt, hogy már jobban van. De, amit mondott az még Jont is aggasztotta. Már csak azért is, mert arról még neki is volt tudomása, hogy Xavier professzor volt a legerősebb telepata, a lány pedig nem folytatta a mint után, csak a szemei kerekedtek el, amik határozottan a félelemre is utalhattak. Valami hatalmas erők mozoghattak itt.
~ Mint? ~ kérdezett rá, remélve, hogy választ is kap. ~
- Karen, betudnád hívni azt, aki helyettesít, örülnék, ha otthon pihennél tovább.
~ Vagyis valami hely, ahol jobban megvédhető az esetleges támadások elől? Van a plázának hátsó kijárata, hogy ott távozzunk észrevétlenül? ~ tette fel a kérdést gondolatban már. ~
Bízott benne, hogy nem kell parancsot adnia, pedig kész volt megtenni, ha Karen akadékoskodik, nem akart egy ennyire katonailag kockázatos helyen maradni, mint ahol most voltak jelenleg.

Talán még engem is meglepett az, hogyha gyengén is, de sikerült egy-egy pajzsot húzni az elménk köré. Igaz én alapból rendelkeztem eggyel, és ha volt esze Jean-nek, akkor neki is, vagyis csak volt, mert láthatóan átütötték. Igen a prof valóban remek telepata volt, kár, hogy akkor még nem jelentkezett a képességem, taníthatott volna a használatára, hogy hatékonyabb legyek. De még most is nekiáll üzenteket küldeni, komolyan én csapjam fejbe, hogy észhez térjen, vagy megteszi valaki más helyettem? Mint? Essex? Gyorsan körbenéztem, hogy a többiek mit reagálnak, de mikor Jon kérdést meghallottam, akkor biztos lehettem benne, hogy rajtam kívül más nem hallotta mindezt.
~ Ott igazából meg sem próbáltam használni, tudom, hogy gyenge a képességem, és inkább nem kockáztatok, csak akiknél biztos, hogy menni fog ~ üzentem. ~ Essex... nem rémlik a párbajból, hogy ez a képessége, akkor viszont áll valaki mögötte, mögöttük, aki nálad, vagy a Professzornál is hatalmasabb mentális erőkkel rendelkezik. Aki viszont nem Frost, és nem is Amora... És ez átkozottul nem jó... ismersz még ilyen erős telepatát? ~
A rádiómhoz nyúltam és a SHIELD irányába próbáltam egy vonalat nyitni.
- Szeretném, ha utánanéznének a lehető leghamarabb Dr. Donald Blake-nek, minden tudni akarok róla öt perccel ezelőttre!

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

-Persze, hogy egyetértünk? Már hogy a viharba ne...Karen te meg állandóan túlhajszolod magad, már a suliban is mindig ezt csináltad...-
Tolom itt a szerepemet, a  jó fej hiperaktív srácot, de amúgy nem tudom mit töröm magam. Mivel a doki is elhúzott és már körülöttünk sincs sok mindenki, meg amúgy is Steph most nyitott egy vonalat a SHIELD felé.
Reena kérdésére csak megvonom a vállam, a doki le volt védve fej babrálás ellen, és ebbe Karen bele is bukott. De a doki elhúzott és most itt vagyunk egy halom kérdéssel meg egy migrénes telepatával. Egy tömegnyi plázázó civillel, meg egy várható támadással egyetemben, egy alig védhető helyen. Szóval jah, húzzunk innen amíg lehet.

Felszerelés:

Időközben Dave is visszaért és ő maga is egyetértett szerencsére azzal, amivel Jon és a többiek, hogy ideje lenne távozni és valamilyen biztonságos helyre vinni Karent, ahol jobban megtudják védeni. Hagyta, hogy a hölgyek támogassák, saját maga pedig elindult előre, hogy ő derítse fel a helyet és ha gond van ő lássa meg azt. Közben telepatikus üzenetet kapott a lánytól, amire igyekezett válaszolni.
~ Igen, így volt ~ gondolta. ~ Ott a jó oldalon állt, Kovacs és a Főnix ellen. Essex egy olyan világból van, ahol a Főnix mindent megérintett és ő formálta a világot olyanná, amilyen. Ha Essex látta el védelemmel, úgy tudom Lyesmith által is, hogy lehetséges... akkor lehet, hogy a saját nyomát érezte meg a doktoron és ez tette nyugtalanná? ~
Igazából fogalma sem volt, hogy mindez működhet-e, de katonai hálózatoknál már látott olyat, hogy bejeleztek egymásra a szkennerek, ha önmagukhoz hasonló energiajeleket vettek és azok csak gépek voltak, nem "élőlények". Amit a SHIELD-től kaptak üzenetet nem volt túl kellemes, szóval a doktor halott volt, akkor mégis ki volt a férfi? Sajnos fényképet nem tudott készíteni, hogy azt elküldje, hogy futassák át az adatbázison. Az pedig, hogy Kardfog is itt van, közel, akit meg is pillantott, legszívesebben kiüríttette volna a teljes plázát és elvitette volna a gyerekeket onnan, de jelenleg nem tudták ezt megtenni.
- Kerüljük el, mintha itt sem lenne, csaljuk el egy kevésbé forgalmas helyre, ahol kevés a civil, vagy nincsenek is!
Adta ki az utasítást, remélte, hogy vagy Carter, vagy Karen mond ilyesmit, hogy arra mehessenek tovább.

Az, hogy miként is indulunk tovább nem kifejezetten érdekelt, a lényeg az volt, hogy végre eltűnünk innen. Ilyen gyorsan is ritkán kaptam választ a SHIELD-től, hogy a dokink már öt éve meghalt, remek! Ennek ellenére itt korzózik valaki a nevével, ami közel sem volt olyan kellemes. Főleg, hogy ezek után fogalmunk sem volt, hogy ki a fazon. Ha még tudtam, akkor a tömegbe pillantottam és lopva igyekeztem a fickóról egy képet készíteni a telefonom által, hogy utána elküldhessem a SHIELD-nek, hogy az alapján keressenek valakit. Ha sikerül, akkor átküldöm, ha nem, hát akkor nem. Közben megkaptam a telepatikus üzenetet is Karentől, egyre jobb és jobb! Már miért is ne alakulna a teljesen veszélytelen akció olyan helyzetté, hogy a világ is belepusztulhat.
~ Le tudod nyugtatni? ~ kérdeztem.~ Nem lenne a legjobb, ha elszabadulna itt. ~
A nemzetközi helyzet pedig tovább fokozódik, még egy személy száll be a küzdelmekbe. Már találkoztam a bolhással korábban, a többiek menjenek csak az öngyilkos hajlamomnak meg úgysem ártott egy adag löket.
~ Én elterelem a bundás figyelmét ~ üzentem a többieknek telepatikusan a szöszit kivéve. ~
Ezzel kiválok a tömegből és mosolyogva indulok el Creed felé.
- Victor bácsi! - köszöntöttem lelkesen. - Olyan régen nem láttalak, merre jártál az elmúlt években?
Ha támadni készül, akkor próbálok kitérni és az útban levő összes ostoba felesleges egyébként feláldozható civilt is menteni, de ha nem, akkor próbálom elcsalni és elvonni a figyelmét a többiekről.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph: