Maryland

Az események kezdtek felgyorsulni és közel sem annyira a jó irányba, mint ahogyan azt Jon remélte. Lyesmith-t hagyta, hogy elinduljon Creed felé, úgysem nagyon tudná visszahívni és nála kevesebben tudnak jól figyelmet elterelni. Amit telepatikusan kapott üzenetet, annak továbbra sem örült, főleg, hogy ez elvileg a halott doktor volt, aki több mint öt éve halott. Ennek ellenére továbbra is itt volt. Azzal pedig úgy tűnt, hogy tényleg beletalált, hogy lehet, hogy érzékelte Essex-et és azt, hogy a Főnix ellen van, így ezért reagált úgy, ahogyan. Határozottan ki akarta innen juttatni végre a lányt. Azt sajnos ő maga is látta, hogy Lysmith elterelése nem igen akart beválni, mert Kardfogú még mindig Karent figyelte.
- A lehető leggyorsabban tűn...
Arra viszont már nem maradt befejezze, mert Kardfogú túszokat szedett, és kitört a pánik, ráadásul a doktor is meglépett.
- Mindenki, aki nem tud harcolni, kifelé - szólt rá a sajátjaira. - Ha útközben találnak sérült civileket vigyék ki őket, lássák el!
Azzal tisztában volt, hogy terroristákkal nem tárgyalnak, márpedig Kardfogú az volt, de időt kellett nyerni.
- Előbb engedje el a túszokat, utána beszélünk - mondta. - Illetve garantálja azt, hogyha oda megy a lány, akkor nem esik bajuk!
~ Nem áll szándékomban átengedni téged nekik. Be tudod mérni, hogy hol lehet, aki blokkolja az elméjüket? ~
Közben már nyúlt a fegyveréért, ha szükséges használni, akkor elő tudja kapni és homlokon lőhesse Kardfogút vele. Több parancsot nem adott a mesterlövészeknek, mert egyelőre még mindig Carter volt parancsnok, bár úgy vélte, hogy nem sokáig már.

Creed nemigen akart tudomást venni rólam, csak a vadságot láttam benne, akkor még féltem tőle, most már egyáltalán nem. Összeráncoltam a homlokomat, olyan volt, mintha elmentek volna otthonról és még Grey is üzent. Áhá, szóval ezen is olyan védelem, bár úgy tűnt, mintha ennek kisütötték volna a maradék agyát is és távolról irányítaná valaki. Nem mintha lenne elképzelésem arról, hogy ki is fáradhatna egy ekkora barommal. A dokira pedig vissza is jött a válasz, valóban a hulla korzózik errefelé, hurrá! Fokozzuk még az egészet, akkor pedig valahol itt kellett lennie annak is, aki irányítja őket.
~ Nem vagyok olyan erős telepata, hogy mások fejébe csak így bele tudjak nézni, feltűnne neki, ha megtenném ~ üzentem vissza Grey-nek. ~ De kössz a figyelmeztetést, nem mintha érdekelne, hogy a barátnéd mit gondol. ~
És következik a nap fénypontja! A túszejtés és a pánik! Ennyit a fedett és csöndes akcióról, hurrá! Próbáltam a pánikoló tömeget kikerülni, hogy ne sodorjanak el és ott maradjak, ahol eddig voltam. Észrevétlenül igyekeztem egy sokkoló nyilat a kezembe venni, ha kell, vagy lehetőségem adódik, akkor beletudjam "vágni" Creed-be, elég nagy majom volt ahhoz, hogy bárhol megtudjam tenni, lehet hogy regenerál, de a sokkolás még az ő izmait is összerántja néhány pillanatra, amivel időt tudunk nyerni. Egyelőre parancsra vártam, bár engem totálisan hidegen hagytak a túszok és azoknak élete.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

A büdös picsába már, miért kell mindig pániknak kitörnie?! Jó persze ez hülye kérdés akkor is. El kell mennem nyaralni, ha ennek az egésznek vége. Hallom Reena kérdését, de most nem igen érek rá válaszolni neki. Aszem, legjobb lesz ha egyszer leülnek vele és tartanak neki egy ki kicsoda tanórát.
Jon előkapja a fegyverét, Stephanie meg pont leszarja a túszokat, már ha csak a személyiségét nézzük is. Körbe pillantok biztos akad itt egy-egy kuka, vagy próba baba a kirakatokban amire kicserélhetem a két túszt. Gyorsan próbálok keríteni valamit, az sem baj ha kicsit nagyobb a súly különbség a célpontok közt, annyira már képes vagyok ezt figyelmen kívül hagyni. Valamire csak jó volt az a rengeteg edzés. Ahogy megpillantom a megfelelő dolgokat máris teleportálom a túszokat. Siker esetében pedig azonnal lövök méghozzá próbálom Kardfogú szemeit célba venni. Igaz csak nyugtató lövedékem van a tárban, de talán elég lesz, hogy megzavarjam, és a többiek cselekedjenek. Csak akkor lövök ha tiszta a célpontom, remélhetőleg, most már kiürül körülöttünk a terep.

Felszerelés:

Egyelőre a helyzet nem alakult túl jól, mert Kardfogút nem igen akarta meghatni az, hogy Miller az időt húzta, márpedig őneki esze ágában sem volt az, hogy átadja Karent ezeknek. Szerencsére Tyler is tudta, hogy mit tegyen, így szólnia sem kellett a lánynak, hogy meg ne próbáljon odamenni. Ekkor pedig már nem nagyon volt mit tenni, hanem Carter is kiadta a parancsot, így Jon is lőtt, ahogyan többen mások is, így ezekkel szerencsére nagyjából térdre lehetett kényszeríteni, de még közel sem volt vége. Nem érkezett újabb parancs a tüzelésre, így a nő felé kapta Jon is a fejét, és meglátta, hogy miért. Azonban ettől nem blokkolt le, úgyis végig számított arra, hogy át kell vennie a parancsnokságot, így nem is hezitált.
- Kikapcsolom a képességblokkolómat! - mondta a többieknek, hogy felkészüljenek. - Menjetek és segítsetek Karenéknak, ezt lerendezem én!
Közben próbált közelebb helyezkedni Kardfogúhoz, hogy benne legyen a tíz méteres gömbben, amiben a képessége hat. Ekkor deaktiválta a blokkolót, remélte, hogy Kardfogú elsődleges képessége a regeneráció és nem pedig a karmok.
- Most tüzeljenek újra, itt Miller főhadnagy, átveszem az akció irányítását!- szólt bele a rádióba.
Ha ismét lőttek a mesterlövészek és Kardfogú ismét a földre rogyott, akkor még ő maga is belelő párszor, majd az Emma-tól elvett képességblokkolót megpróbálja a férfira tenni, figyelve arra, ha bármit tesz a másik, akkor félre tudjon ugrani.

Miért is akart volna kidőlni? Az lett volna csoda, ha igen, bár már az is elég volt, hogy fél térdre zuhant. Most kellett volna egy olyan mutáns, mint Magneto, hogy kisüsse ezt a rohadékot, mint ahogyan az a féreg tette annak idején Logan-nel. Mindegy, Carter felől nem érkezett további parancs, ő és Jean is eszméletlenek. Naná, mi mások legyenek, ha nem ezek? De legalább a doki is feltűnt és már látszott, hogy kicsoda. De régen nem hallottam erről a tyúkról, honnan a fenéből bukkant ez most elő? Vagyis, ki a halál ásta ezeket elő? Tudom, tudom, Essex. Ezt is Jonnak és Ramireznek köszönhettük, hogy ez van itt. Ezúttal pedig Miller akar öngyilkost játszani, a képességblokkolás nem igen érint, a telepátiámat úgysem blokkolta, nem mintha azt használnám most eszméletlen Jean révén, a tűz meg... mikor használtam utoljára akcióba? Kb. soha sem. Mindazonáltal Rejtélyjel kezdtem foglalkozni, egy területre ható sokkolós nyilat vettem elő. A két eszméletlennek úgysem volt kár, rájuk már nemigen lesz hatással, ha mégis, akkor max tovább alszanak. Nem pont a kék rondaságot céloztam meg, hanem mellette a földet úgy, hogy semerre se tudjon nagyon kitérni és azt higgye, hogy véletlenül lőttem mellé, ha volt ilyen hely, akkor arra a részre engedtem útjára a nyílvesszőt. Ha valaki közben rám támadna, akkor próbálok kitérni.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

A próbababák a helyükön a két túsz pedig szabad, Kardfogra pedig össznépi golyózápor zúdul, ami ont annyira elég, hogy semmire. Rögtön gyógyul és máris áll felfelé. Jon naná, hogy kiakarja nyíratni magát.
Karen meg totál használhatatlan, erről ennyit hogy nagy erejű telepata, egyszerű sokkolóval ki is van fektetve. Ráadásnak Raven is megérkezik, remélem Magneto egész brancsa nem fog itt megjelenni. 
Karent és Carter ügynököt eltüntettem Rejtély közeléből két csinos próba babát hagyva ott, ajándékként, figyelve, hogy azért kikerüljek Jon blokkolása alól. Aztán a két eszméletlenhez sietek, hogy megvédjem őket. Menet közben még rálövök Ravenre, próbálva Stephanie felé szorítani, de nem beleavatkozni az akciójába, így ha ez nem kivitelezhető, hogy ne zavarjak be, inkább arra koncentrálok hogy Cartert és Karent védjem meg.

Felszerelés:

Jon még katonai jelzéssel jelezte Reena-nak a szavaira, hogy rendben van, fedezze. Tudat, hogy a lány ezt megérti annak ellenére, hogy szociálisan igencsak alulfejlett a korához képest. A karperecét mindenképpen deaktiválta, ekkor kezdett el üvöltözni Kardfogú, majd térdre rogyott. Ő maga is látta, hogy szinte csak nyáladzó valami maradt belőle, a vadság és az értelem eltűnt a férfi tekintetéből, mintha valaki lobotomizálta volna, valószínűleg egy telepata az, aki azt az erős pajzsot építhette rá, de ezt nem tudhatta biztosan. Hallotta a rádióban a mesterlövészek szavait. Bármelyik más esetben, ha támadott volna könnyedén kiadta volna a parancsot, de egy védekezésre képtelen személlyel szemben nem.
- Amennyiben van altató, vagy nyugtató lövedékük azzal szedjék le! - mondta. - Egyébként ne lőjenek, ismétlem, ne lőjenek!
Remélte, hogy lesz ilyenük, mert ha igen, és kidőlt Kardfogú, akkor utána bilincseli meg. Ha nem volt, akkor saját maga lőtt bele néhány nyugtatót, vagyis próbál, remélve továbbra is, hogy a képességblokkolás továbbra is a regenerációt blokkolja, majd saját maga próbálja megbilincselni a férfit.
- Fedezzen Reynolds! - mondta a lánynak.
Majd óvatosan próbálja megközelíteni és megbilincselni, ha mégis mozdulna a másik, akkor ki tudjon térni egy esetleges támadás elől. És egy közel sem jó hírt kapott még.
- Tartsák őket távol, semmilyen esetre ne engedjék ide egyiket sem! - mondta az utolsó hírre.

A nyilam túl messze érkezett meg láthatóan, de legalább a kis szajha megkönnyítette a dolgunkat azzal, hogy megadta magát alapból, így nem kellett fáradni mással. Pedig későbbre mennyivel könnyebb lett volna, ha most véletlenül agyonlövi valaki. Karen és Carter eltűntek a kiscsaj közeléből és valami más került oda, okés, akkor ez Tyler volt, mert máshogyan nem lehet megoldani mindezt, csak képességgel, persze.
- Fedezz! - szóltam oda neki. - Az orvosi dolgokat meg hagyd Hajasbabára, azért tartjuk.
És Dave is ide ért, legalább még valaki fedezni fog, elővettem a SHIELD-től kapott felszerelésből a műanyagbilincset és azzal közeledtem Rejtély irányába. Az íjamat addig is a átvetettem magamon és a hátamra került a fém része, az ideg meg elől haladt át a mellkasomnál. Így közeledtem a nő felé, majd ha tudtam, akkor a háta mögé mentem és a háta mögött igyekeztem összebilincselni a kezeit. Arra figyelek, hogy nem támad-e, ha igen, próbálok kitérni és védekezésből fejbe rúgni őt. Vajon, ha Emma próbál beavatkozni és közelebb jönni, agyonlőhetem, mert csak hátráltaná a munkánkat és nem is avatkozhat be külsősként a SHIELD ügyeibe? Nagyon reméltem...

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Megint mi a büdös franc van már?! 
Kardfog és Rejtély mint valami agyatlan zombik térdre esnek, pedig ki sem ütöttük őket, pedig Kardfogat teleaggattuk különböző töltényekkel, mint valami bizarr karácsonyfát. Persze sokat nem ért a dolog. Rejtély meg egyszerűen csak térdre esik, ugyan úgy kifejezéstelen arccal, mit Kardfog. 
Bólintok a doktornőnek és kissé előrébb lépek és célba veszem, Rejtélyt. A legkisebb mozdulatára is azonnal bele eresztek egy-két nyugtatót. Fő a biztonság alapelven. 
-Kiről beszél? Mi a fenét akar Karentől....-
Kérdezem a fickótól, aki most Raven-t használja szócsőnek. Nem hiszem, hogy kapnék választ. Jon és Steph pedig többet tud, mint amennyit elárulnak nekem. Ebből pedig kezd elegem lenni. Mindenesetre, most csak a Testvériség tagjaira koncentrálok egyenlőre.

Felszerelés:

Természetes, hogy Rejtély nem is reagál a kérdéseimre, csak magában zagyvál valamit, közben Dave még mindig itt idegesít mindenkit. Kardfogat elintézik, úgy tűnik mindenki biztonságban van...
Már éppen rászólnék a biztonsági őrre, hogy ugyan tűnjön már el a fenében, mert ez egy Shield akció ha nem vette volna még eddig észre....a következő pillanatban, az agya konkrétan beterít minket. Egy pillanatra elkap a hányinger és öklendezni kezdek, de visszatartom. 
Majd azonnal fedezékbe vágom magam, mikor Jon arra utasít minket, és Karen egyszerűen kigyullad és feltámadásról kezd zagyválni. Kurvára szeretném tudni végre mi a fene folyik itt. 
Egyenlőre sokat nem tehetek, várakozok, ha a közelben vannak még civilek, a kijárat közelébe teleportálom őket, de remélhetőleg volt mindenkinek annyi esze, hogy már a balhé elején elhagyta a plázát, sőt még a környékét is. 
Egy ideig morfondírozok, mi lenne ha megpróbálnám elkábítani Karent, de inkább hagyom a fenébe. Azt sem tudom mivel állok szemben és mi a fene történik a lánnyal.

Felszerelés: