Maryland

//Előzmény: Florida//

Jon az utazás során nemcsak a jelentéseket kapta meg, hanem Steph-től telepatikusan azt is, hogy pontosan mi történt azon a helyszínen. Nem csak Emma viselkedését, hanem azt is, hogy Essex ott volt. Ő maga is tudta, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, hiszen nem is őt küldték vissza a múltba. Ráadásul nekilátott annak, hogy az idővonalakkal szórakozzon, ami miatt tudta, hogy meg kell állítani. Karen sem volt kellemesebb, őt Melissa révén tudta, hogy nem más, mint Jean Grey, aki segített nekik legyőzni Kovacs-ot és még az elméjükben is ott volt. A Főnix. Nem alakultak jól a dolgok, főleg nem úgy, hogy még a beosztottjai között is rendet kellett csapnia.
Még Floridában az ottani helyszínen kért további két képességblokkolót, azokat pedig White-nak és Richards számára, hogy ők viseljék. Emma-nak nem engedett egyetlen egy fegyvert sem használni, vissza sem adott egyet sem, ahogyan a SHIELD-es és Különítményes papírjait sem, ugyanez volt igaz Richards is, illetve Lev Hudson is a jelentések alapján. És még valaki, kezdte unni, hogy folyamatosan új embereket raktak be. átfutotta a kommunikátoron az adatlapot, a szemeit forgatta közben és felsóhajtott. Komolyan nem értette, hogy Danvers miért akart ilyen személyeket integrálni, akik röviden és tömören elmebetegek és gyógyszeres kezelés alatt állnak.
- A bevetés során White, Richards és Lev Hudson a buszon maradnak, ahogyan Mr. Suzuya is. Mivel egyelőre nem tudom egyikkőjüket sem hazaküldeni, így itt maradnak és nem vesznek részt a bevetésben a korábban mutatott hozzáállásuk és viselkedésük miatt. Az első adandó alkalommal, amikor lehetőség van, magukat négyüket azonnal visszaküldöm New Yorkba!
Amennyiben a civilek közül valaki jelezte, hogy nem akar kimenni és maradna, akkor azt természetesen megérti és nem fogja erőltetni, hogy olyat tegyenek, amit nem akarnak.
- Carter ügynök megosztaná velünk a legfrissebb információkat? – kérdezte a nőt.

A következő jó fél napban a busz leghátulján ültem, zenét hallgattam és írtam a következő regényemet, illetve egy esszét, amit le kell majd hétvégén adnom az egyetemen. Most úgyis volt időm. Az út közben még arra szakítottam időt, hogy megosszam a dolgokat telepatikusan is Jonnal, ami Essex-et illette azt Hajasbabával és Ramirezzel is megosztottam, hogy tudják mivel állunk szemben. A küldetés érdekesnek nézett ki, szóval a Főnix után megyünk, vajon mi lehet olyan ellenfél, amivel a nagy Jean Grey, ah bocsánat manapság Karen Grant nem tud megbirkózni? Igazából volt egy olyan érzésem, hogy utána is Essex caplat, arra pedig még mindig nem kaptam választ, hogy mi és kik azok, akiket meg akar akadályozni. Egy pláza? Most komolyan Jean valószínűleg tudta, hogy minket küldenek, Jon-t, engem, Ramirezt és még Hajasbabát is ismeri. Már, ha emlékszik abból valamire, amikor lobotomizálta Kovácsot. Felvontam a szemöldököm, amikor egy nő jelent meg, felismertem, ez… ennek a testében volt benne Hajasbaba a múltban Namorral. Roppant érdekes, hogy pont ez van itt. és még valaki. Most komolyan? Nem unják még? Főleg, hogy Jon most akarja a fél csapatot kihajítani a fenébe. Jogosan. Végigfutottam az aktát, remek! Még valaki, aki nálam is nagyobb pszichopata. Bőven elég vagyok egyedül a csapatba, főleg, hogy egyik jelenlevő sem versenyezhet velem. Egyelőre még mindig hátulról figyeltem az eseményeket, hogy mit is akar majd a nő mondani, mit kell tudnunk.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Andrew Ramirez

Annyi minden lehetőség lett volna a még Floridában, de valahogy kiestem. Nem számít, a lényeg, hogy a nagy képet magam előtt tartsam és arra koncentrálhassak. Néhány ügyes sor amúgy sem számít sokan. Azon csak mosolygok, hogy sikerült az akciónk és ezért dicséret jár. Ugyan miért ne sikerült volna? Ennél sokkal nehezebb feladatokat is megoldott már nagyjából ez a csapat. Csak mosolyogni tudok ezen. A buszúton a képességem segítségével zenét hallgatok, filmet nézek. Ha Reynolds igényli, mutatok neki filmet a dinókról. Még mindig csak mosolyogni tudok rajta! Mennyire sérült személyiség, hihetetlen. Egyébként, alváson kívül az arcfestésem teszem fel és igazítom meg. És persze a tervemen is gondolkodom, hehehe. Stephanie információi hasznosak, ezek szerint mégsem Kábel hanem Essex került át a múltba velünk. És biztos vagyok benne, hogy egy hatalmas nagy poénon dolgozik már most is! Kérdés csak mikor fogja ellőni! Amint meglátom az aktát elmosolyodom.
~ Jean Grey. Remek. Úgy tűnik kezd minden összeállni az idővonalban, amit a jövőben láttunk. Hehe. Nem is foglalkozok vele. A jövőt már elkerültük, ideje valami újat alkotni.
Összeszedem magam, a felszerelésem, végigropogtatom a végtagjaim és felkészülök a kiszálláshoz. Carter ügynököt és Miller végighallgatom. Ellenőrzöm az aktát a kommunikátoron. Hangosan, őrült módon nevetni kezdem és közben alig tudom visszafogni magam, hogy ne az előttem lévő széket csapkodjam.
- HAHAHAHAHA ez nagyon jó, nagyon ötletes. Remek választás, tetszik a fekete humor.

Felszerelés:

Lev Hudson

Félreértettük egymást a halandókkal. Nem értem miért pazaroltuk egymás idejét. A SHIELD-nek elvileg szüksége volt az Én és a testvérem módszerei, megengedtem nekik, hogy felkeressenek és megtisztelve őket elfogadtam az ajánlatot. Az isteni nyomozóképességem azonban nem használtam, felesleges lett volna és most, egy akció után úgy döntenek, hogy felesleges volt a próbálkozás. Megértem, hogy nem képesek isteni tökéletességem felfogni, de ez elég gáz a SHIELD-től. Elmosolyodom. Megvonom a vállam. Lazán felállok, megigazítom az öltönyöm, és leszállok a buszról.
- Mielőtt nagyon beindulna a buli, én felmondok és lelépek. Nem kell sehova vinni, megoldom, a papírmunkát meg a titkárnőmmel. Kössz a bulit, na lépek, csácsá. Kofi majd hívlak, szervezek partit meg keresek eltűnéses ügyet. Ja, Carter, jó a segge, 10/10.
Lehuppanok a buszról, feldobom a napszemüvegem, fülhallgató be, benyomok egy remixet és elindulok. Keresek a neten elsőosztályú járatot New Yorkba, a legközelebbiket, ha nincs elég gyors, nézek helyi bulit estére is. Utazni taxival megyek, fogok is egyet ha van. Felhívom az otthoni rendőrséget, csekkolom van-e náluk valami ügy, amin lehet dolgozni. Ja meg felhívom az ügyvédünket is, felesleges időpazarlás volt a SHIELD-es cucc, hátha lehet perelni egyet és legalább valamit visszanyerni az isteni időm értékéből. Kofyt hagyom, be akar épülni meg ilyesmik. Laza arc. Arra nem is számítok - isteni hatalmam miatt - hogy esetleg ne hagynának távozni, nem tudnak megállítani, amíg le nem tartóztatnak, szóval elsétálok.

Felszerelés:

Connor Hudson

Kofy leblokkolt az akció végén, pedig egyszerűen kivihette volna, akár egymaga is a célszemélyt, de valamiért megszűnt körülötte a világ. Máskor volt már húzósabb helyzetben is, ezért átmeneti anomáliának könyvelte el a jelenséget. A buszon ülve átnézte az elérhető aktákat és jelentéseket. A jelentés olvasásakor összeráncolta a homlokát és a szemöldökét. Nem tudott mit kezdeni azzal a jelentéssel. Három alkalomból az egyiknél, mint kiderült a célszemély teljesen beszámíthatatlan és tévképzetes volt. Mégis miért tervezett egyáltalán a SHIELD? A másik esetnél, ahol nem sikerült a feladat, a Különítmény két tagja volt jelen. Ez ebben a mértékben semmit nem mért a gyakornokokon, csak annyit, hogy a Különítmény két tagja nem tudta véghezvinni a feladatot. Gyakorlatilag két mintás volt a próba, abból a sikertelen, ami mérhetett volna valamit, mérésre alkalmatlan. Megvakarta a halántékát, ilyen jelentést azért nem tenne a pártban, fura a módszer. De nem szólt. Tanulni van itt, saját magát képezni. Inkább figyelt a feladatokra. Az úton aludt és rádiót hallgatott. Megérkezés után Carter és Miller ügynök tájékoztatóját hallgatja végig, összefont karokkal, komoly tekintettél figyelve. Levre csak érdeklődően felhúzza az egyik szemöldökét.
- Szia Lev, hívj.
Nem is próbál semmit tenni. Ismeri a bátyját, a legegyszerűbb könnyen továbbengedni, had csinálja amit akar, csak felesleges konfliktus ellen menni neki.

Felszerelés:

2012. szeptember 26., szerda, 10:00.
Timofei

Az előző akció úgymond "sikerei" után bezsuppoltak minket egy luxusbuszba, azzal a feladattal, hogy most Baltimore-ba kell majd mennünk. Én persze csak bólogattam meg csendben maradtam, mondjuk a Hudsonéknál történt kirohanásom után sokkal jobb ötletnek tűnt csendben maradni. Ha tovább feszíteném a húrt akkor lehet, hogy kihajítanak az egész S.H.I.E.L.D.-es cuccból, és mehetnék vissza az utcákra. Mondjuk az se volt olyan rossz élet, a lopások eléggé könnyen mentek a képességem miatt, de akár el is kaphattak volna a laborpatkányok újra. Szóval inkább a S.H.I.E.L.D.
A luxusbuszon üldögélve a szememet lehunyva próbálom megemészteni a történteket. Tehát a mi akciónk Hudsonnal sikeres volt, bár én és az a Reena nevű lány kissé bepánikoltunk, utólag pedig meg is tudtam, hogy őt is valami laborban szurkálgatták, szóval megértem. Talán beszélnem kéne vele, mert talán ő megértene, vagy mi a szösz. Hasonló cipőben járunk és nem is lenne rossz öltet barátokat szerezni. A másik érdekes dolog, az a bizonyos új kölyök, valami Richards. Fura kölyök, az aktája szerint eléggé pánikbeteg, meg bármikor felrobbanhat, szóval vele inkább nem társalgok.
Az alig egy napos út után megállunk valahol, elsőre nem is tudom beazonosítani, hogy hol is vagyunk. Azután valami Carter ügynök mondogat valami, meg valami új társról beszél. Azonban amikor meglátom ennek az "új" illetőnek az aktáját, azonnal kinyílik a szemem.
- Tehát a kis csapat egy elmebeteggel bővül...csúcs. - mondom halkan

Jonnak esze ágában sem volt megakadályoznia azt, hogy Lev távozzon közülük. A többiek egyelőre úgy néztek, hogy maradtak és senki sem szólt semmit miatta. Csak senki sem értette, hogy miért is osztottak be még egy őrültet közéjük. Nos ezt ő maga sem. Carterrel egyetértett, hogy nem mindig értenek egyet azzal, hogy mit mond Danvers, Lyesmith hangosan ki is szokta ezt mondani, de ezt másnak nem igen ajánlotta.
- Attól, hogy valaki nem ért egyet a paranccsal, vagy épp nem kedveli a parncsnokát nem azt jelenti, hogy nem is kell engedelmeskednie neki - egészítette ki Cartert. - Ez nem csak mostanra igaz, hanem minden helyzetre.
Itt ennél egy pillanatra White-ra nézett, többet nem mondott, csak bólintott Carter szavainak a végére, hogy bárki, aki akar az távozhat, nem fogja ő maga sem megakadályozni. Igen az álcázás logikus volt, nem is volt kivetnivalója ellene, azzal már viszont voltak gondjai, hogy mit is vegyen fel. Végül is álbajuszt és szakállt választott magának. A cowboy kalapot úgyis magán akarta hagyni, így úgy vélte, hogy mindez elég lesz.
- Szinte semmit sem tudunk Ms. Grey-ről - mondta. - Így örülnénk, ha mindent elmondana, amit csak lehet.
Ez persze hazugság volt, de a többség tényleg semmit sem tudott. Közben, ha Carter nekilát beszélni, akkor igyekszik felvenni az elvett holmikat.

Mindenki kiakad és bla-bla, legalább az ostoba szajha nem fog velünk jönni, mert még vizsgálják az ügyét. A végén amekkora mázlim van egy ejnye-bejnye mondattal megússza miközben háborúban ezért kivégeztek embereket. Az egyik barom távozik, igazából nem sok vizet zavart és nem is volt útban, de legalább annyival is kevesebben lennénk, ha nem rakták volna be a másik elmebeteget a helyére. Hurrá! Még egy kis lelki beszéd is, és végre valahára rátérhetünk a lényeges dolgokra. Titokban kell kapcsolatba lépni vele, igazából amilyen erős telepata, már innen sikerülhetne a dolog, hogy próbálom keresni és elérni. Persze, nem szabad azt nem szabad tudni, hogy Grey telepata, így egyelőre fel sem vethettem mindezt.
- Hallgatjuk - mondtam én is.
Közben a kapott kellékeket nézegettem, hogy mit is vegyek fel, végül egy rövid vörös paróka mellett döntöttem és hozzá majd arcra még felviszek egy-két mintát. Így neki is láttam mindent felvarázsolni magamra, hogy készen legyek. Ha pedig kész vagyok, akkor még az eredménnyel is roppant elégedett voltam azzal, ahogyan kinéztem.* Ha az eligazítás alatt Carter felhozza, hogy Grey telepata, akkor szólalok meg.
- Akár megpróbálhatok vele innen is kapcsolatba lépni, hogy merre van - mondtam. - Valószínűleg megérzi a kutakodásomat.

* kis érdekesség, ezzel a külsővel rendelkezik alapból AoA Steph és minden realitásban Bishi-nél is Steph+Jon legidősebb lánya, Ingrid ^^ A multiverzum vicces hely.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Szótlanul ülöm végig az utat, és a képesség blokkolót piszkálgatom. Kényelmetlenül érzem magam benne és nem is biztos, hogy egyáltalán jogosan adta rám Jon. Megtagadtam a parancsot? Nevetséges, igaz nem úgy ugráltam ahogy Stephanie fütyült, de ezért rám aggatni ezt már sok.
Csendben és a helyemen ülve hallgatom végig a többieket, és az új tagot, jelöltet, aki ha lehet még inkább instabilabb, mint a többiek. 
Lassan fel állok, nincs itt a helyem. Bármit is és bármennyire is próbálkozok, nekik nem vagyok elég jó....pedig vagyok annyira jó, mint a többiek. Nem hallgattam a parancsra? Nem érdekel, csak segíteni akartam, és csak ezt is akarom tenni. Az hogy, ez nem egyezett a SHIELD és Stepahnie parancsaival, csak mert egy szegény negyedben élő síró gyermeket akartam megnézni...
Ebből nem kérek többet...leveszem a képesség blokkolót és Jon kezébe nyomom, majd beülök Lev mellé a taxiba. Nem tudom, mit fogok csinálni ezek után, de úgy érzem, nincs helyem a shieldnél....

Remek, még egy dilipata a csapatban, de ezt már nem kell hál istennek pesztrálni és figyelni rá nehogy bekattanjon és őrjöngeni kezdjen....és végre egy normális ügynök aki egyetért velünk.
Persze a többi se kutya, aki még maradt. Főleg ez csaj, akiről nem tudunk semmit, ami lehetőleg változik majd. Míg a többiek beszélgetnek választok egy vagány sapkát mellé egy napszemüveget. Hát remélhetőleg ennyi azért elég álcázásnak, igaz egy holografikus álcázónak jobban örülnék.
Emma távozik...remek, csak sikerült kiutálniuk innen. Nem szólók rá semmit, úgy sem tudnám lebeszélni róla, látom a szemében, hogy elszánta magát a távozásra.
-Arról van infónk, hogy ki követi vagy ez csak a vak világba tapogatózunk?-
Várakozóan pillantok az ügynökre, lehetőleg azt is elmondja milyen képességekkel rendelkezik a célszemély, és nagyon remélem hogy épelméjű. Már épp elég dilissel vagyok körülvéve.

Jon visszavette a blokkolót Emma-tól, de nem állította meg a lányt, amikor távozott. Egyetértett azzal, hogy a páros túl fiatal ahhoz, hogy kimenjen, de voltak egyéb okok is, amik miatt ő maga sem engedte volna ki őket. Carter szavaira bólintott, hogyha kell, akkor majd visszaveszi az akció irányítását.
- Rendben van - mondta. - Ha úgy alakul a helyzet leváltom önt.
Arról az akcióról hallott, McKenzie elmondta,hogy mi történt, a célszemélyt pedig ismerte szem, nem igazán hangzott el a számár újdonság ezen ismertetés során. Azért figyelt, mert a többségéről nem lett volna szabad egyébként tudnia.
- "Jack Black" a nevem a küldetés alatt - tette még hozzá.
Ha már úgyis Black Jack volt a hívójele a légierőnél, akkor ha rendes polgári név kellett, akkor ez megtette így hirtelen. Azt nem találta megnyugtatónak, hogy nem volt meg az, aki követi, főleg, hogy valószínűleg többen is. Eddigre valószínűleg az álcával is végzett, főleg, hogy Carter már mondta is, hogy késésben vannak. Ha pedig mindenki készen volt, akkor leszállt ő maga is a buszról, a megadott hely irányába veszi majd az útját, nem túl feltűnően elvegyülve az emberek között.

Persze, mert Grey nem néz bele mások fejébe. Erről volt híres, csak saját magam alig tudtam volna megszámolni két kezemen, hogy hány személynek ásott bele a fejébe és ültetett el dolgokat benne. Köztük mi is! Az legalább pozitívum volt, hogy az ostoba szőke sértett liba módjára elviharzott innen. Nem, nem fog hiányozni. A sminkeléssel, álruhával készen voltam, miközben Carter tudatta a feladatot. Közben a kapcsolatot is sikerült Jeannel felvenni, aki már várt ránk, noha mi voltunk késésben. Sajnos az én erőm nem volt olyan nagy, főleg nem a telepatikus, hogy végignézzem a környéket, hogy kik figyelhetik őt. Engem kevésbé érdekeltek a morális és etikai kérdések, mint őt. A főnix nyugtalanító volt, nagyon nem tetszett, hogy még mindig ott lehet benne.
- Ms. Grant a helyén van és vár minket - mondtam. - Előbb beszéltem vele.
Még kellett egy név is, amin szólíthatnak, a saját neveim nem voltak jók, révén még a könyveimet is álnéven adom ki, nem mintha nem tudnák a rajongók, hogy én vagyok az.
- Legyen Laura Sheppard - mondtam hanyagul.
Amint pedig végre indulhattunk, akkor leszállok a buszról és elindulok a plázában a többiekkel, kirakatokat nézve abba az irányba, ahol Jean dolgozik.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Andrew Ramirez

Ülök és hallgatom Carter ügynököt, figyelem a többieket ki hogyan reagál, és az egész egy vicces fekete komédiává válik a szemeim előtt. Legszívesebben hangosan elnevetném magam és kicsorduló könnyeimet törölgetném, de nincs szerencsém.
~ Hehehe... ez nevetséges. Már nekem is leesett, hogy ki Karen Grant, pedig itt semmi nincs róla. Kovacs soha nem találja meg, nem jelent veszélyt! Vicces. Persze, a jövőben történtek után, meg a kis lázadók leölése után nem jelent akkora veszélyt, de ha nagyon akarná, megtalálná. Ez a huszonegyedik század... na meg a SHIELD programjában sem bízok annyira. Nem csoda, pont emiatt vagyunk mi is itt! Ráadásul Carter a legjobb barátnőjeként épült be? Meglepetés parti? A Columbián, én meg Redbow, meg a többiek? Hahahahahaha! Csodásan fog működni.
Kínosan elmosolyodom és megigazítom a ruhám nyakát. Összekészülők, az arcfestésem is ellenőrzöm, nem lesz gyanús, ha valóban sok furcsa külsejű mutáns van odabent. Követem a csapatot, a bal szárnyon maradok, folyamatosan figyelem a környezetem, elég paranoid vagyok anélkül is, hogy elültették a bogarat a fülemben. Ha valaki a pszichológiáról kérdez mesélek neki a saját személyiségzavaraimról, mintha egy páciensemé lenne.
- Nagyon rossz ötlet ez az akció. Amatőrebbek nem is lehetnénk.
Mondom magam elé, keserédes mosollyal. Kíváncsian várom mi fog ebből kisülni.

Felszerelés:

Lev Hudson

Lazán ülök a taxiban, váltok valami retrora és élvezem a helyzetet. Hamarosan a jócsaj Emma is csatlakozik, király. Nem szólok egy szót se, túl király ahhoz a pillanat, csak teljesen magabiztosan intek neki. Egyáltalán nem találom különösnek, hogy a taxi zárja az ajtókat és elindul. Végre egy normális arc, aki tudja hova akar isteni személyem menni, anélkül, hogy mondanám, vagy minden a városban taxit fogó öltönyös ember, a reptérre. Élvezem a szolgáltatást. Kicsit érdekes mikor a sofőr megáll és elkezd beszélni, sokat nem foglalkozok vele, fél fülben mehet a zene. A nagyon béna célozgatásaival nem is foglalkozok, otthon apámék halálra oltanák az ilyen amatőröket. Lejjebb tolom a napszemüvegem és bedobom a képességem, a lehető legjobban.
- Először is Pietro, nem vagyok SHIELD-es, az előbb mondtam fel. Másodszor, bénák a célzásai, legalább rendesen megfenyegetne vagy valami. Harmadszor én és a hölgy is a reptérre megyünk, ott minden bizonnyal szívesen megiszunk magával egy kávét, én legalábbis biztosan. Ami azt illeti épp azt próbálom elérni, hogy rám bízzák egy gyilkossági ügy nyomozását, ha ennél jobbat mond, már van egy jelentkezője. Egyébként a Walking on Sunshine megy a fülemben, szóval ne zavarjon bele a feelingbe és hajtson a reptérre. A hölgy úgyis mondja a többit.
Visszateszem a fülhallgatót és figyelem az úton elhaladó kocsikat, a lábammal még dobogok is. Nem, majd nem csinálja, amit mondtam neki... Mintha nem ebben a világban élnénk.

Felszerelés:

Connor Hudson

Connornak itt minden új, pontosabban nem minden, rendőrökkel már dolgozott együtt korábban és politikai párt működésébe is beleláthatott, de itt minden konkrét információ és személy új. Egyelőre csak hallgat és próbálja összeszedni az információkat. Ami nagyon fontos az beírja a telefonjába a jegyzetek közé. Amikor meghallja a nevét felnéz és furcsán összeráncolja a homlokát, a kezével int Carternek.
- Én még itt vagyok, a testvérem távozott.
Kissé megzavarja Kofyt a névtévesztési hiba, főleg azért mert máshol nem szokott előfordulni, alkatilag nem hasonlítanak, csak öltözködési stílusban. Mindenesetre aktívan részt vesz az akcióban, megy és teszi a dolgát, követi a többieket, próbál hátrébb és csöndben maradni, figyelni és tanulni, azért van itt. Ha kell valamiben az ereje, rendelkezésre fog állni.

Felszerelés:

Megvonom a vállam, mikor az ügynök rákérdez van-e valami gondja valakinek az utasításaival. Személy szerint nekem nagyon nincsenek, és őszintén szólva még örülök is neki, hogy nem nekem kell irányítani a csapatot, még ha azok kezdők is lennének. Nem nekem való az az igazság.
Körbe pillantok a többieken...nekem valahogy túl személyesnek tűnik, ahogy az ügynök beszél a célszemélyről, de ahogy látom a többieknek nem tűnt fel...vagy csak én lettem nagyon paranoiás. Mondjuk lehet az utóbbi az igaz....már csak az hiányzik, hogy én is meghülyüljek itt a rakat dilis között.
-Ryan Scott...-
Nyögök ki egy álnevet ami, épp elsőre eszembe jut.
Leszállva a buszról, először is veszek kólát és felhajtom, úgy indulok a többiek után. Nah ez most jól esik. Próbálok nem úgy viselkedni, mint egy SHIELD ügynök, ez láthatóan nem fog menni mindenkinek...én sem vagyok valami nagy színész az igaz.

~Ralf Shaw~

Az előző kalandunkat sikernek könyveltem el, tekintve hogy elég komoly sokkhelyzet ért, mégis sikerült uralkodnom magamon. Van értelme az egyetemre járásnak, ez tegnap meg is látszott, bár a nap végén úgy éreztem, hogy többet ért az egész, mint egy hónapnyi egyetemre járás. Megismerkedtem Ms. McKenzievel, akivel egymásra támaszkodva vészeltük át az egészet, és szerencsére a kórház se robban fel az érzelmileg instabil gyerekkel. Bár nem sok profizmust láttam a S.H.I.E.L.D. részéről, úgy döntöttem adok nekik még egy esélyt. Főleg azért, mert a stresszhelyzet ami ért bár segíthet, ha gyakori lesz, mégis kontrollálhatatlanná teszi az erőmet, és jó lenne, ha olyanok mellett robbanna ki, akik tudják kezelni, és meg tudnak fékezni. Reméltem, hogy bennük nem tennék kárt vele, ráadásul amíg ezzel a csapattal vagyok, addig se más civileket veszélyeztetek.
Ma nem vonat, hanem egy busz vitt minket, ez is légkondis volt, és adtak a kényelemre, ha mást nem, ezt azért a SHIELD számlájára lehet írni, bár én ugyan úgy feszengtem, mintha csak egy rozsdás tragacsban lettünk volna. Szerencsére Melissával tudtam beszélni az úton, és ez valamelyest elterelte a gondolataimat. Kedves személyiség, akivel jó társalogni, reméltem, hogy barátság fog kialakulni közöttünk.
Mikor megérkeztünk, egy újabb nő jelent meg, katonás stílusban közölte, hogy ő lesz a vezetőnk, meg ilyenek, illetve a korábbi parancsnokunkkal is társalgott. Próbáltam Ms. McKenzie közelében maradni, jelenleg ő jelentette a komfortzónám határát, valamiért mellette nyugodtabbnak éreztem magam. Talán a jámbor személyisége tette. Örültem, hogy a labilis személyiségeket kizárták, bár nem voltam benne biztos, hogy nekem több jogom lenne jelen lenni, ettől függetlenül bíztam a parancsnok, és saját magam ítélőképességében. Inkább a parancsnokéban. Aztán amikor elmondja a helyzetet, bátortalanul nyújtom fel remegő karomat, mintha jelentkeznék.
- Le...lehet, hogy hülyeség. - kezdem bizonytalanul, ha szót kapok, és minél többen fordulnak felém, annál inkább vagyok zavarban. - Ne-ne-nem lehe-het, ho-ho-hogy a-akire gya-gyanakodtak... - mély levegő, menni fog ez -- az ugyan az a személy? Alakváltó? - teszem fel a kérdést.

Felszerelés:

Szépen lassan haladtak át a plázán, közben semmilyen gyanús dolgot nem látott ő maga sem. Shawn felvetésére Steph-re pillantott, hogy neki milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban, nem azért, mert a lány alakváltó lett volna, hanem a telapata minősítése miatt inkább. Sajnos Ramirezzel kellett egyetértenie, hogy mindez nagyon, de nagyon rossz ötlet volt. Csak remélni tudta, hogy nem fog totális kudarcba fulladni az egész. A megérkezés után a bolton gyorsan végigfuttatta a szemét, nem úgy, mintha a boltot nézné, hanem katonásan, hogy hol bújhatott el odabent esetlegesen ellenség. Ettől a szokásától nem tudott elvonatkoztatni, főleg nem az adott szituációban. Meg kellett állapítania, hogy Grey-nek a vörös haj sokkalta jobban áll, mint ez a depressziós fekete. Ahogyan az ölelkezésre került a sor, ha tehette inkább kibújt alóla, mert nem volt az a fajta, plusz nem is ismerte a lányt annyira, azon kívül, hogy többször babrált a fejükkel és segített Kovacs ellen. Így inkább, ha tehette, akkor csak kézfogással köszönt, de azért igyekezett egy mosolyt erőltetni magára.
- Örülök, hogy újra találkozunk - mondta.
A telepatikus üzenet őt nem zavarta, már hozzászokott több idősíkban is hozzá.
~ Nem biztos, hogy a legjobb ötlet, mert vannak olyanok, akik még ilyet soha sem tapasztaltak...~ fejezte ki aggodalmát. ~ Mit kell még tudnunk, amit nem mondott el Carter ügynöknek? ~

- Még, ha nem is néz bele a fejükbe, a gondolathullámok alakváltás után is ugyanolyanok maradnak, mert ugyanaz a személy - mondta. - Hacsak nem profi és a felületes gondolatait, érzelmeit és efféléket is változtatja. Nem kell más fejébe belenézni ahhoz, hogy észleld a közelségét és azt, hogy ott van és rá gyere, hogy már őt érzékelted.
Bár más kérdés, hogy Greynek volt-e annyi esze, hogy legalább ezt megcsinálja, mert még így sem kellett belenéznie más fejébe, ami ő nem akar megtenni. Egyébiránt nem arról volt szó, hogy nem olyan nem jön, aki nem teljesen biztos magában? A nyárfalevélként rezgő Shawn pedig nem tűnt olyannak, aki biztos lenne. Közben, amíg haladtunk én is figyeltem a környéket, de láthatóan minden rendben volt és sehol sem látszott gyanús egyén. Ahogyan beértünk a boltba remek színészi képességeimmel örömmel fogadtam az ölelést és a puszit is, amiket viszonoztam.
- Én is úgy örülök, hogy látlak, el sem hiszem, hogy végre láthatunk és itt lehetünk. Nem is tudtam, hogy ilyen csini helyen dolgozol. Mesélj, mi van veled, olyan régen beszéltünk!
Mondtam hangosan miközben megkaptam a telepatikus üzenetet is, szerencsére már gyakoroltam eleget, hogy a kettőt eltudjam különíteni egymástól.
~ Történt valami a közelmúltban, ami miatt elkezdődhetett az,hogy figyelnek? Felhívtad valamivel magadra a figyelmet? ~ kérdeztem. ~

felszerelés Jon:

felszerelés Steph: