Korbin (Lángoló Galaxis)

- Köszöntöm tábornok, a nevem See-Ker, a Kree Birodalom archeológusa. Köszönök minden információt, amit megad nekünk.
Válaszolom a páncélosnak, miután bemutatkozik. Jelen helyzetünkben, sokkal inkább a diplomácia lesz a megfelelő eszköz. Mindannyiunk túlélése függhet attól a ténytől, hogy képesek vagyunk-e együtt küzdeni az esetlegesen felbukkanó démonokkal szemben vagy sem.
- Mintha egy elhibázott terraformálás lenne. Nem lennék a közelébe annak a viharfelhőnek, s szerintem senkinek sem lenne jó belegabalyodni. Egyre több? Tábornok, lehet ez a felbukkanó démonok valamiféle fegyvere vagy ... nem értek a mágiához, szóval okozhatnak-e efféle anomáliákat a ... képességeikkel?
Jó lenne, ha nem futnánk bele semmiféle démoni hordába vagy valami ocsmány undormányukba. Semmi kedvem ropogósra sülni vagy ami még ennél is rosszabb ... nem ennél semmi rosszabbat nem tudok, talán a Kree hírszerzés központjában vádlottként tartózkodni, de még az is kevésnek tűnik. Végül megérkezünk a helyszínre és lenyílik a rámpa, amin keresztül kiszállunk a helyszínen. csodálatos, egyszerűen elképesztő ez a terület. ősrégi, mégis sugárzik belőle az erő. Bámészkodásomból, csak a félvér nő elengedett poénja rángat vissza a valóságba, amire hamar megkapja a választ is. Ahogyan elhalad mellettem, könnyedén csapok a nő fenekére. Xenobiológiai szemszögből érdekelne a nő, talán még többre is tartanám, ha meglátogatna a hálókamrámba.
- A Kree kripták hidegek, ajánlanám, inkább egy élő Kree meglátogatását.
Mondom, miközben megvillantom fogaimat egy incselkedő mosoly közben. Majd megszólalok, de immáron témát váltva és a többieket is célozva.
-Tanulmányoztam a Kree építészetet munkám során, ez túl impozáns. Erősen kétlem, hogy Kree építmény lenne, már csak a légkörből adódóan is. Ezen a planétán, nem történt terraformálás, most történik.
Mutatok a távoli tűzvihar irányába.
- Szerintem, először a piramis előterét vizsgáljuk meg, óvatosan haladjunk ...
Amikor a félvér nő előresiet, lemondóan intek egyet. Véleményt, azonban akkor formálok, amikor visszaér.
- Ilyeneket ne csináljon, baja eshet ... ez az építmény nagyon öreg. Nem tudhatja, hogy miben tesz kárt vagy éppen miben botlik meg.

Úgy látszik nem csak Srir az akinek vannak kérdései az őrmesterhez. A fajtárs tudós is érdeklődött nála, de annak más irányú kérdése volt. Srir a saját válaszát hallva bólintott, de nem mutatott semmi más reakciót, hogy megfelelt volna.
-Értem.
Pedig a válasszal teljes mértékben megelégedett. Annihilus nevét hallva sikerült Srir szimpátiáját elnyernie a fickónak. A Legfelsőbb Inteligencia elpusztítása elég okot adott Srir-nek, hogy gyűlölje. Aki Annhilus ellen van az Srir barátja. A Phalanx-ot hallva pedig Srir sokatmondón végignéz a másik páncélján.
~Sok sikert, de abban nem sok reményt látok ellenük.~
Megérkezve a földre Srir megállapítja, hogy szép nagy. A viccelődésre ő a várt reakcióként csak egy morcos pillantást vet a komolytalanokra akik közé most a fajtárs is tartozik. Hallgatja Srir az előadást. Az a piramis pedig az ami őt érdekli. Valamiért valami katonai bázis ugrik neki egyből be a helyről, de valószínűleg csak belemagyarázza. Főként mert azok a kövek nagyon nem illenek ide. A gyorsan elsiető shi'ar lányról is megvan a véleménye, de inkább nem fejti ki hangosan.
~Amatőr társaság. Meggondolatlanok és komolytalanok.~

– Atria –

Atria megjegyzésére a kree tudós egyáltalán nem a várt módon reagál. A lány egy pillanatra lefagy, majd miután feldolgozta a történteket nevetve válaszol.
- Köszönöm a jótanácsot, de azt hiszem errefelé igazán nem kell tartanom a hidegtől.
Az eddig csendben utazó foxiai is megszólal, ráadásul ő is egy szóviccet költ a kree-k rovására. A lány vidáman mosolyogva, elismerő bólogatásba kezd de közben gondterheltséget imitálva összeráncolja szemöldökét.
- Ez fájt. - jegyzi meg nevetve.
A romok közötti száguldozást nagyon élvezi, mióta megérkeztek a bolygóra arra várt, hogy kipróbálhassa az antigravi-bakancsot a felszínen. A szerkezet tökéletesen működik és bár nagyon gyorsan halad, kibernetikus szemének köszönhetően sikerül viszonylag alaposan feltérképeznie a környező romokat.
A próbakör után deaktiválja bakancsait és szkafanderét, majd kipirult arccal (ami az ő esetében inkább vöröses-szürkét jelent), a száguldozástól feldobva visszatér a társasághoz.
- Elnézést, csak meg akartam vizsgálni az elméletet, amely szerint a romok talán egy ősi versenypályához tartoztak. - feleli könnyeden a kree megróvására.
- De nem nyúltam semmihez! - teszi még hozzá kezeit megadóan föltartva.
Miller tábornok kérdésében a ”Lady” szót formális megszólításként fordítja a tolmácsgép, amivel szinte kizárólag az előkelő származású shi’ar-okat szokás illetni. Ehhez Atria a legkevésbé sem megfelelő alany, viszont az udvarias gesztus roppantul szórakoztatja a lányt. Válaszul megpróbálja reprodukálni a shi’ar udvari etikett által előírt pukedlit, ám ruházatának és bakancsainak köszönhetően a mozdulat elég ügyetlenre és komikusra sikerül.
Végül ismét stabil álló helyzetet felvéve válaszol.
- Nos azt hiszem sikerült megállapítanom, hogy az épületegyüttes nem egy versenypálya funkcióját töltötte be… Ha mégis az lett volna akkor nem csodálom, hogy ez a civilizáció nem maradt fönt.
Némileg komolyabb hangon folytatja.
- Az építmények méretei impozánsak de sajnos úgy tűnik, hogy az erózió nem kímélte őket. A vésetek és díszítések szinte teljesen kivehetetlenek. Talán a piramis zárt, belső terében jobb állapotban őrződtek meg a leletek.
A korbini nő felé fordul.
- Mivel önöknek sok munkásuk dolgozik a külső ásatáson, esetleg a mi csapatunk koncentrálhatna az épület belsejére.
Az, hogy a piramisban még nem jártak a helyiek ígéretesen hangzik.
Kiváncsian várja a tobbiek felvetéseit.

A viccelődés rajtuk nagyon nem tetszik Srir-nek, de még bírja. A shi'ar szórakozása a romok körül és az ostoba bohóckodásait már nehezebben tűri Srir. Ő dolgozni jött ide és ezt vegyék komolyan!
~Tudósok. Pfőj! Ez nekik a rend és a fegyelem? Azt hittem csak a testük gyenge, de úgy látszik még az önuralmuk is ha hagyják így elkomédiázni a munkát ami őket érdekelné.~
Az örökkévaló technológia hallatán érdeklődve kezdi nézni azt a páncélt. Szívesen elfogadná maga is. Abban szerezhetne pár rangot és tiszteletet. Az ötletre, hogy menjenek be az piramisba ő nem reagál. Az ötlet veszélyesnek hangzik viszont ha valamit tényleg keresnek akkor annak ott kéne lennie. Ha bemennek akkor Srir csak a tudósát követi. Annak viszont nem lép el a közeléből. Ő nem szól akármit is látnak csak a lehetséges csapdákat vagy támadást keresi a szemével. Úgy gondolja, hogy a csontvázak is efféle jel lehettek.

- Ha évmilliókkal ezelőtt megtörtént volna a terraformálás, Ön most Kree nyelven beszélne. Terraformálás során, degradálni is lehet egy bolygó bioszféráját, nem csak kialakítani. Ezek azonban jellegtelen információk a jelenlegi helyzetben.
A kree-ellenes szóviccekre egyáltalán nem reagálok, ha nekik ez mulatság, hát szórakozzanak. Amíg megtehetik és biztosítanám őket arról, hogy nem én leszek, aki ebben megakadályozza őket. Sokkal inkább érdekelnek a romok, amelyek még mindig nem kree hagyaték. Ha az lenne, itt nem élnének Korbiniak. Elsősorban azért, mert ez a légtér nem kedvez se nekem, sem társamnak. A korbiniak viszont itt élnek és virulnak már, ha lehet virulni, egy pusztuló bolygón. Jó ötletnek tartom, hogy bemenjünk a piramisba, amit ott látunk, az eléggé meggyőz arról, hogy nem kellene egyelőre semmihez sem nyúlni.
- Amondó vagyok, hogy egyelőre ne nyúlkáljunk semmihez.
Mondom, azzal készítek néhány fotót a csontvázakról. A képek alapján, igyekszem elemzést végrehajtani, hogy miféle lények lehettek, illetve mi okozhatta a halálukat. Miután elkészültek a képek a csontvázakról és a készül az elemzés, Millerhez fordulok.
- Miller tábornok, felismer bármilyen jelet ezek közül a jelek közül?
Mutatok körbe a falakon látható rajzok, szimbólumok és ábrázolásokra célozva.
- Nem lennék meglepődve, ha ezek a démonok, erre utaznának.
Mutatok az oltáron elhelyezett valamire.
- Ugyanakkor én a maguk helyében ehhez nem nyúlnék. Amíg ki nem derítjük valahogyan, hogy mégis, mi a fene lehet ez.

– Atria –

Az Örökkévaló technológia említése kíváncsivá teszi a lányt. Hallott  már róla, de még soha nem találkozott olyannal akinek ennyire fejlett szerkezet lett volna a birtokában.
Atria a tábornok mögött haladva próbálja minél alaposabban szemügyre venni az említett páncélt, útban a piramis bejáratához. Az építmény belsejében viszont már teljesen a környező dolgok feltérképezésére koncentrál.
Az előcsarnokban heverő csontvázakat futólag szemügyre veszi, látható külsérelmi nyomok után kutatva a tetemeken. Rejtett csapdákra utaló jeleket is keres a közelben, de igazából nem hiszi, hogy a piramis építői olyan összetett szerkezeteteket voltak képesek készíteni amelyek évezredekkel később is működőképesek lennének.
Pillanatokkal később viszont már ő is érzékeli a furcsa energiajeleket, így rögtön át is értékeli az előbbi kishitű elméletét. Óvatosan lépkedve halad a zavaros jelek irányába.
A következő csarnokba érve különös érzése támad amikor megpillantja a két tökéletesen megegyező oltárt.
Eszébe jut a mese, amit gyerekként hallott az őrült uralkodóról, aki két egyforma sírhelyet építtetett magának és parancsba adta, hogy halála után bizonyos időközönkét egyikből a másikba szállítsák a maradványait.
- Különös konstrukció… - mondja alig hallhatóan, majd figyelmét a fénylő tárgy felé fordítja.
Határozottan kezd érdekessé válni ez a kis kirándulás.
Alaposan szemügyre veszi a falakat, a lépcsőfokokat és még a mennyezetet is mielőtt lassan elindul felfelé az oltárhoz. Szeretne olyan közel menni a tárgyhoz amennyire csak tud, hogy megvizsgálhassa és kihámozhasson valamit az általa generált energiajelekből, ha ugyan valóban az a jelek forrása.
- Érdekelne, hogy mi okozza az aktivitást. - mondja elgondolkodva, inkább csak magának.
- Kétlem, hogy ez a valami évszázadok óta ugyanígy sugározna… - monoton hangon beszél, miközben az alkárján lévő  irányítópanelt babrálja. Láthatóan erősen koncentrál a különös tárgy rejtélyének megfejtésére.
- … ha viszont a sugárzás állandó és valóban több száz éve folyamatos, akkor ez egy rendkívüli energiaforrás.
~ Amiért bárhol jó pénzt kaphatok. - teszi még hozzá gondolatban.

Értetlen arckifejezéssel és kérdőn pislogok a nő azon megjegyzésére, hogy rémisztgetem, meg fenyegetőzök. Igazából, csak arról beszéltem, ha a Kree faj terraformálta volna a bolygót, a Korbiniták nem lennének itt, lévén nem lenne megfelelő számukra a környezet. Ehelyett, itt keménykedik nekem a hülyeségével.
- Hölgyem, maradjunk annyiban, hogy nem ismer. Fikarcnyi kedvem sincs ahhoz, hogy itt bárkit fenyegessek vagy ijesztgessek. Ahogyan a Kree Birodalmi Induló eldúdolását sem igényeltem Öntől, sem a népétől. Kegyed meg a biológia óráról maradt le, bolygójának légköre, koránt sem kedvez a Kree faj számára, mert a torkom kaparásából megtudom állapítani, hogy alacsony a Nitrogén szintje. Ebből következik, hogy a Korbinitákat nem a nitrogén belégzésére tenyésztették ki. Mivel a Kree terraformálás arra irányul, hogy a légkör elsősorban Nitrogénban gazdag legyen, így logikusan következhet belőle, hogy olyan népek élnek-élnének ezen a bolygón is, akik légzőszerve eme gáz belégzésére fejlődött ki. Ezt sajnos, még ezzel a fordítógéppel sem tudom egyszerűbben elmagyarázni. Ezen kívül, köszönöm szépen a politológiai, szociológiai és kulturális elemzését Birodalmunkról. Feltételezem, sokkal jobban érti világunk összefüggéseit és politikai mozgatórugóit. Megkérném, hogy innen, a haldokló sárkupaca, értéktelen kacatdombjáról, irányítsa el Birodalmunkat és vezesse ki a Kree fajt az új aranykorba. Ja kérem, hogy népe évmilliárdokkal előrébb van, mint a Kree és anyabolygójukon egy értelmes ásatást nem képesek maguktól végrehajtani és idegeneket kell idehívniuk, hogy bárhová is eljussanak?! Ez nem Kree terjeszkedési övezet, én azért vagyok itt, hogy megpróbáljak a tudásommal, a maga népének segíteni. Hozzátenném, drága hölgyem, hogy nekem közben teljesen más irányba vinne a kutatásom és mégis kitérőt teszek azért, hogy az önök évmilliárdokkal előrébb lévő fajának a seggét kikaparjuk a retekből, mert önerőből és tudásból nem képesek arra, amire mi, fiatal fajocska úgy tűnik igen, hiszen itt vagyunk. Szeretne még történelem órát tartani vagy kiselőadást adni Kree történelemből és evolúciós fejlődésből, vagy végezhetjük a dolgunkat is? Ki tudja, lehet rábukkannunk valamire, ami segíthet.
Miller ekkor szól közbe, én magadóan magam elé emelem mindkét kezemet.
- Köszönöm, én befejeztem a témát. Folytassuk a munkát.

Érezhető, hogy a kree tudós kissé felpaprikázódott és ha a Korbini nő távozásra szólítja fel, akkor mindenféle teketóriázás nélkül elköszön a csoporttól, majd távozik. Függetlenül attól, hogy mit találhattak volna vagy éppen milyen balszerencsés találkozásban lett volna része bármiféle idegen fajjal vagy technológiával. Amennyiben, erre nem kerül sor, akkor néhány pillanattal később, ugyanolyan nyugalommal és lelkesedéssel folytatja a munkát, mint eddig. Az ajtókra felfigyelve, végül megszólal.
- Amondó vagyok, hogy először a teremmel párhuzamos ajtóval próbálkozzunk a tovább haladással. Teljesen fölösleges lenne szétszóródni, amíg első napunkat töltjük és külső fenyegetés eshetőségével is számolnunk kell.

A korbini nő fenyegetésről való mondatának Srir szerint sincs semmi értelme. Nem hódítóként érkeztek ide hanem vendégként. Ugyan ezért lepődik meg a fajtárs reakcióján. Először unalmas dolgokat mond majd támadóan fordul a nő felé. Arra a mondatra, hogy a korbini fajnak az elmaradottsága miatt van rájuk szüksége Srir sóhajt egyet és fáradtan meggyűri az arcát. Őket nem hívták hanem lehetőséget kaptak, hogy itt legyenek és részt vegyenek a kutatásban. Miután a fajtárs befejezte a hisztit akkor Srir teljesen fa arccal a fajtársara néz és nyugodt hangon, de ellentmondást nem tűrően megszólal.
-Egy barom vagy.
~Mégis mit vártam volna egy tudóstól. Nekem meg meg kéne védenem. Hát a saját hülyeségétől nem tudom megvédeni azt ne várják tőlem. Ha elzavarják akkor én is megyek mert az a dolgom, hogy megvédjem a hülye fejét. Örülhetek ha ez után engem elkerül a megtorlás. Így elszúrni az első küldetésemet.~
Ha a dolog megoldódik akkor a piramisban már visszatér a szótlan szobor hozzáállásához. Az ő dolga, hogy kísérje a védencét és nem az, hogy irányítsa.

– Atria –

Miközben a lány megpróbál kihámozni valami értékelhetőt a mért adatokból szinte nem is vesz tudomást a külvilágról, annyira elmélyülten dolgozik. Végül az zökkenti ki a koncentrációból, hogy a többiek már szeretnének tovább indulni. Atria meglepetten pillant fel.
- És ezt csak úgy itt hagyjuk? - mutat a különös tárgyra.
- Ha van rá esély, hogy ez az amit a “démonok” keresnek akkor inkább magunkkal kéne vinnünk. - vár egy pillanatot mielőtt az ajtók felé intve folytatja.
- Nem tudjuk milyen mélyre vezetnek azok a járatok, talán az egész nap elmegy a felderítésükkel. Mi van ha közben megtámadják az ásatást és mielőtt egyáltalán visszaérnénk ide ők bejönnek, elviszik amiért jöttek és felrobbantják az egyetlen kijáratot? - halványan elmosolyodva még hozzáteszi.
- Ha nálunk van amit akarnak, legalább a lassú haláltól nem kell majd tartanunk…
Féltéldre ereszkedik és közelebb hajol a tárgyhoz.
- Ráadásul ha nem mágikus dologról van szó, akkor szivesen belenéznék, hogy lássam milyen technológia. Talán az egész csak egy világító ékszer, de úgy nem sokat fogunk kideríteni ha csak nézegetjük.
Zsebéből egy pakli kártyát vesz elő, amiből találomra kihúz egy lapot, majd visszafordul a többiekhez.
- Maguk menjenek nyugodtan előre, én még játszom itt egy kicsit. - szélesen elmosolyodik.
- És előre is bocs, ha véletlenül beindítom az önmegsemmisítést, vagy a Skidariai lélekördögök invázióját.
Azzal visszahajol a különös tárgyhoz és a hártya vékonyságú kártyalapot finom mozdulattal megpróbálja becsúsztatni a kő és a tárgy közé, hogy érezze ha van valami más is még ott. A mozdulatsort újra és újra megismétli amíg teljesen körbe nem ér, de azonnal megáll ha a legkisebb ellenállásba ütközik.
Látott már szemét módon elhelyezett aknákat és nincs semmi keve cafatokra robbani amikor elmozdítja a tárgyat.

// Pm-ben válaszoltam Nefinek, szemszögemből fennakadás lezárva. Mivel Nefi, kirohanásomra, hála istennek nem reagált, utólagos bölcsességgel, bocsánatot kérek mindenkitől. //

- Sírbolt? Hol van a szarkofág? Azok a szerencsétlen hullák, beleolvadtak a falba. Biztos nem őket temették ide. Bár lehetséges, hogy megelőztek bennünket.
Szólok hozzá a foxiai és Miller beszélgetéséhez. Igazából, elképzelésem sincs arról, hogy mik lehetnek ezek a jelek. Valóban szólhat egy csatáról és lehet síremlék is, egy uralkodónak vagy nagy harcosnak emlékéül.
- Akármennyire is lehet ez a kulcs a támadó démonokkal szemben, amíg nincs tudomásunk arról, hogy mi lehet és mi nem, addig, tartok tőle nem nyúlhatunk nagyon semmihez. Lehet csapda, rosszabb esetben ez az energiát sugárzó valami, aktiválhat is olyasmit, amire nem vagyunk felkészülve. Nézze csak meg a domborműveket! No és a tetemeket!
Mondom a félvér nőnek, majd tovább megyünk az általam javasolt irányba, hogy felderíthessük a termet. Igazából kellően nagy sötétség fogad minket megint, amelyből végül egy terembe lyukadunk ki, ahová Miller nem tud velünk jönni.
- Ez mennyire szokványos, hogy nem tud belépni helyekre?
Teszem föl számára a kérdést. Egyre inkább titokzatosabb ez a piramis. Ebben a teremben már lángoló alakok voltak a domborműveken.
- Temetkezési hely? A halottak előkészítése a túlvilági létre vagy maga a sírhely?
Teszem fel félhangosan a kérdést.
- Nézzünk körül, az itt fellelhető nyomokból, szerintem következtethetünk arra, hogy mi lehet a másik teremben.
Jelentem ki, majd elkezdem átfésülni a csarnokot. Főleg az emelvény érdekel.

Srir követi a csapatot. A shi'ar nő ott marad. Ez Srir-nek nem tetszik. Főleg mikor a nő viccelődik, hogy sajnálja ha beindítja az önmegsemmisítőt ugyanis a katona is valami ilyesmit néz ki belőle. Viszont nem szól ő csak egy testőr és nem parancsol senkinek. Viszont ha tényleg veszélybe hozza a nő a csapatot akkor arra számíthat, hogy Srir lesz az első aki ezt megtorolja. A következő terembe érve a páncélos férfi nem tud belépni. Srir-nek érdekes ötlete támad.
-Ha jól értettem önök viszályban állnak a démonokkal. Nem lehet, hogy azért nem tud ide bejönni?
A démonok jártak már a bolygón azt tudják. De akkor felmerül a kérdés, hogy mit rejtettek el itt vagy hagytak itt? És miért nem találják? Hogy biztosabb legyen a falon lévő rajzokra mutatott.
-Azok ott démonok?
Tüzesek ahogy a férfi elmondta. Ezért kérdezi Srir. Ő maga nem nagyon ért a régi romokhoz. Az emelvényről is csak annyit tud megállítani, hogy magas alakok lehetnek azok akiket oda felfektettek.

– Atria –

A lány végez a korona vizsgálatával és éppen akkor emeli fel azt amikor Miller tábornok visszaér.
Megkönnyebbülten fordul a férfi felé, örülve annak hogy úgy tűnik nem indított be semmilyen rejtett csapdát.
- Nos azon kívül, hogy nem volt elaknásítva, sok mindent nem tudtam meg, de legalább magunkkal vihetjük… így út közben a világítás is meg lesz oldva!
Kezei közt forgatva szemléli figyelmesen a tárgyat, majd  egyszer csak a feje fölé emeli.
- Gondolja, hogy nem állna jól? - kérdi vidáman, de végül mégsem próbálja föl.
Két kézzel fogva a férfi felé nyújta a koronát.
- Volna szíves segíteni az energiamezővel? - Millerre mosolyog és kíváncsian várja, hogy mit tesz a férfi.
Mivel korábban sikertelenül próbált bármit is megállapítani a tábornok páncéljáról, ezért most örülne ha működés közben láthatná azt.
- Mi a helyzet az ajtón túl? Találtak valami érdekeset? - kérdezi miközben a férfi dolgozik.
- Ha itt végeztünk nyugodtan csatlakozhatunk a többiekhez. De akár megpróbálkozhatunk egy másik ajtóval is. - Teszi még hozzá a járatok felé intve.
Ha Miller végzett a koronával akkor Atria visszaveszi tőle és megpróbálja övéhez rögzíteni azt, hogy aztán indulhassanak is tovább.

– Atria –

A félvér lány érdeklődve szemléli Miller nanopáncéljának működését.
- Nem adná meg a szabója elérhetőségét? Nekem is jól jönne egy ilyen kis játékszer. - mondja mosolyogva.
A férfi javaslata, hogy a kintiek gondjaira bízzák a tárgyat egy kicsit elkedvetleníti. Pár pillanatig mérlegeli a lehetőségeket, majd beletörődően bólint.
- Rendben, de kérem tolmácsolja nekik tiszteletteljes kérésem, hogy NE MERÉSZELJÉK NÉLKÜLEM SZÉTSZEDNI! - mutatóujját fel-le mozgatva szeretné még hangsúlyosabbá tenni a szigorú szavakat, de ezzel inkább csak színpadias jelleget kölcsönöz az amúgy se túl komoly kérésnek.
Ezek után már indul is a többiek felé.
- Maga nem jön? - fordul vissza Millerhez.
- Máris megunta a dolgot?
Ha a férfi nem tart vele, akkor búcsút int neki és tovább indul.
A sötét folyosón az alkarján lévő panel halvány fényével próbál világítani. Talán túlságosan is magabiztosan halad a gyér látási viszonyokhoz képest, nem csoda hát hogy amikor különös ötlettől vezérelve a mennyezetet kezdi vizsgálgatni megbotlik valamiben. Annyi lélekjelenléte még pont van, hogy egy olyan cifrát káromkodjon amit a legtöbb tolmácsgép se tud értelmezni mielőtt elterül a földön. A szitkozódást talán az egész piramisban lehet hallni.
- De legalább nem látta senki. - mormolja maga elé halkan, miközben talpra kászálódik és nekiáll leporolni magát.
Ezután már egy fokkal óvatosabban halad a sötét járatban.
A hatalmas csarnok monumentalitása lenyűgözi a lányt.
Egy darabig némán személi a látványt, vizsgálgatja a domborműveket és rúnákat, majd ő is csatlakozik a többiekhez az emelvényen.
- Na hogy halad a sírrablás? - kérdezi kedélyesen.
- Kedves tőlük, hogy ilyen gazdagon illusztráltak mindent, legalább nem kell a rúnák dekódolásával foglalkoznunk.
Kezével óvatosan megkopogtatja az emelvény tetejét.
- Nos? Megnézzük mi van benne?

Srir csendesen álldogál és figyel. Az írásokból semmit sem ért ezért egyedül a rajzokra összpontosít. A történetet úgy ahogy megérti.
~Volt itt egy háború amit egy ilyen fegyverrel vívtak meg a tűzóriások és a démonok ellen. A harcos aki a fegyvert birtokolta itt van eltemetve és talán a fegyvere is. Ez lenne az amit a démonok akarnak? Ha egy egész háborút el tudott dönteni akkor tényleg hatalmas erejű lehet.~
Az egyik képen Srir megszámolja és kilenc földrész van. Ebből az a tábornok által emlegetett kilenc világ jut az eszébe. A shi'ar nő egyből felteszi azt a kérdést amit nem kéne még.
~Már megint rohanna előre.~
-Előbb meg kéne nézni biztonságos-e.
A foxiai kérdése viszont hasznos.
-Talán Miller el tudná olvasni és tudna is erről a fegyverről.
~Páncélt növesztett a használóján. Mágia vagy technológia lehet? Annyira nem tűnik ez a hely modernnek, hogy technológia legyen.~

A Kree tudóst hosszan lenyűgözik a rajzok és a látott jelek. Amennyire lehet, a történetet ábrázoló rajzot le is fényképezi, elmenti a kis készülékeire. Percekig nem is szól semmit, csak bámulja a jeleket és ujjaival megérinti a kifinomult domborműveket és rajzolatokat.
- Csodálatos.
Jelenti ki és a többiekről, mintha meg is feledkezett volna, majd a szarkofágot kezdi megvizsgálni. Hamar kiderül, hogy üreges a belseje és a rajzok alapján annak a férfinak, illetve hát korbinitának a holttestét tartalmazza, amely felvette végül a harcot a démonokkal szemben.
- Mondja, Miller tábornok, önöknél máglyán szokás elégetni a halottaikat?
Teszi fel a kérdést és a halotti alak temetési máglyáját ábrázoló képet megmutatja a férfinak.
- Részben kiderül, hogy mi történt. Az önök népéből valaki a korbiniták segítségére sietett, majd elesett a csatában. A korbini férfi, felvette fegyverét és onnantól képes lett megküzdeni a démonokkal. Ebből következik, hogy a szarkofág tartalmaz olyan fegyvert, ami alapján a Korbint támadó démonok megállíthatóak. A kérdés az, hogy Miller tábornok, vajon miért nem léphet be, ebbe a helységbe? A Kilenc Világból vannak, olyan ellenségei a népének, amely képes lenne távol tartani Önt egy efféle energiamezővel?
Teszi fel a kérdést, majd a választ megkapva, a szarkofág felé fordul ismételten.
- Nyissuk ki! Korbinnak szüksége van a benne rejlő tartalomra.

– Atria –

Miller ajánlatára mosolyogva felel.
- Vigyázzon mert a szaván fogom!
A terembe érve őt is meglepi, hogy a férfi képtelen belépni oda.
- Talán próbálja meg páncél nélkül. Addig én szívesen vigyázok rá! - a második mondat közben igyekszik a lehető legártatlanabb arcot vágni.
Az emelvény fedelét félretolva egy szarkofág válik láthatóvá, Atria pedig el is kezdi rögzíteni az azon látható rúnákat kibernetikus szemével.
A foxiai kérdésére megrázza a fejét.
- Nekem csak a kalapács, a fogó és az üllő ismerősek… Talán mégsem sírhely, hanem szerszámosláda. - mondja vidáman.
A kree tudós kérdésén elgondolkodik.
- Ha a tábornok egy halott fajtársától vették el a fegyvert amivel aztán meg tudták védeni az egész bolygót, akkor érthető ha nem akarják beengedni azokat akik jogosan visszakövetelhetnék azt. A kérdés csak az, hogy csinálják.
Az ajtóban rekedt Miller felé fordul.
- Szeretné látni, hogy mit fogunk feltörni nemsokára? - ha a férfi igennel felel, akkor odamegy hozzá és kivetít egy képet a szarkofágról.
A kree tudós javaslatára helyeslően bólint és elégedetten összecsapja tenyerét.
- Ez a beszéd! - mondja hangosan, majd a testőr felé fordul.
- Ha gondolja most megnézheti, hogy biztonságos-e. - jobb kezével invitáló mozdulatot tesz a szarkofág felé.