Korbin (Lángoló Galaxis)

Úgy látszik két személy van itt akikre nem figyelnek. Az egyik Miller aki közli, hogy nem az ő népe építette ezt a piramist csak egy olyan faj akik még meg sem születtek csak a jövőben fognak. Na ez egy elég hihetetlen dolognak tűnt Srir számára. Az időben ugrálni nem épp a leghétköznapibb dolog és nem is a legbiztonságosabb ezt tudja ő is. A tábornok története eléggé furcsa és veszélyes hát. A másik személy pedig Srir akinek a javaslatát, hogy meg kéne nézni a sírról, hogy van-e ott csapda csak egy ember hallotta meg. Méghozzá a shi'ar lány. A javaslatra, hogy nézze akkor meg ő meglepődik. Nem ő a tudós honnan kéne értenie ilyesmikhez.
-Nincs ilyesmihez sem tudásom, sem eszközzöm. Tudtommal önök érkeztek azzal a céllal, hogy feltérképezzék a helyet. Nincs erre eszközük?
Kérdi tárgyilagosan. A hangjának semmi éle. Az android páncélon Srir nem akadt fent. Hasznos eszköznek vélte. Ha a többiek mégis úgy döntenek, hogy nem veszélyes akkor segít leemelni a fedőt.

See-Ker az Atria nevezetű félvérre pillant, majd mielőtt eltolnák a szarkofág tetejét, félbeszakítja a műveletet, sőt! Valójában nem is hagyja, hogy elkezdjék.
- Várjunk, csak! Magának, nagyon jól vág az esze, csak rossz irányba indultunk el. Ezt a Piramist, nem építhették a Kilenc Világból való népek! Mert egy Korbininak a sírhelye, nem pedig egy Asgardinak. Hölgyeim és uram, azt hiszem tévúton jártunk, de végül rájöttem, hogy nem kizárólag Miller Tábornokot képes ez a fajta energia mező visszatartani a gyanúm szerint. Képzeljék el, sok-sok esztendővel ezelőtt, ez a hely háborúban állt a tűzdémonokkal, a helyiek segítségére érkezett egy feltehetően asgardi, aki később elesett a harcban. S bár a sírfeliratok megemlékeznek róla, emléket valójában a Korbininak állítanak, aki itt van eltemetve előttünk. Mi betudunk jönni, mert nem vagyunk részei a Kilenc Világ egyikének sem szervesen és elméletben sem. A Tábornok, azonban nem, hiszen ahogyan említette, felmenői között vannak a Kilenc Világból származóak.  Atria, téved ama elgondolásában, hogy a pöröly készítőit akarnák távol tartani a szarkofágtól. Tulajdonképpen mindenkit, aki a Kilenc Világból származik. Ez magyarázná a démonok azon viselkedését, hogy látszólag miért pusztítanak el random tárgyakat és visznek magukkal más dolgokat. Ha ez a pöröly hatékonyan képes harcolni a démonok ellen, olyannyira, hogy egy őslakos kezében is működött, joggal akarják elpusztítani vagy megszerezni. Ebből következik, hogy egyelőre ne nyúljunk hozzá! Tíz teljes napunk van arra, hogy ásatást folytassunk, ne ugorjunk azonnal a mélybe, több ajtó is van még a másik csarnokban, ami mögött további magyarázatokat, információkat szerezhetünk. A kérdés, mi szerint, hogyan csinálják, ismételten jogos és okos dolog. Vendéglátónk elmondta, hogy bár hasonlítanak egyes feliratok a korbini nyelvre, annyira  ősi, hogy nem tudja elolvasni és a fordító gép sem tud vele mit kezdeni. Ha pedig lehetséges egy nyelv, ami annyira régi, hogy nem ismerjük, lehetséges egy technológia is, ami jelenlegi tudásunk alapján felfedezésre vár, de a múltbán már létezett. Ez nem primitív épület, igen komoly mérnöki munkára volt szükség, hogy létrehozzák.
Némi szünet után, meg sem várva, hogy a helyiek megemésszék a hallottakat, a Kree férfi Vízióra pillant.
- Letudja szkennelni a termet, olyan információkra lenne szükség, mint a szarkofág anyaga, energia áramlás érzékelhető-e a falban, padlóban vagy éppen a szarkofág körül? A mezőnek, amely távol tartja a tábornokot, kell lennie egy energiaforrása, ha ez nem létezik, akkor mágikus vagy valamilyen egyéb misztikus úton kell fenntartania a mezőt. Maga a pöröly nem sugározhat ilyesmit, hiszen akkor hogyan vette volna kezébe az elhamvasztott tulajdonosa?  
Ismételten Atriára pillant.
- A főcsarnokban, hozzányúlt az energiát sugárzó tárgyhoz? Előfordulhat, hogy összefüggésben áll a kettő. Nem zárhatjuk ki azelőtt, hogy pontosan tudnánk, hogy mit és miért csináltak a korbiniak elődei. Tüzetesebben át kell vizsgálnunk a piramist, mielőtt bármit is elmozdítunk vagy elvennénk a helyéről.

– Atria –

Miller időutazást sugalló megjegyzésén Atria is meglepődik, de igazán a férfiról leváló páncél az ami leköti a lány figyelmét. Vidáman köszön neki, miközben kiváncsian figyeli a tárgy működését.
- Üdv Vízió! Örvendek a szerencsének.
A kree testőr reakcióján elmosolyodik.
- Ugyan, nincs itt szükség semmilyen különleges eszközre. Egyszerűen odamegy, elmozdítja a szarkofág fedelét és ha túléli akkor biztonságos.
- Néha megéri kockáztatni. - teszi hozzá és már indulna is, hogy részt vegyen a műveletben, de a másik kree megállítja.
A lány felsóhajt és hátrább lép a szarkofágtól. Úgy látszik egyhamar mégsem fogja megtudni mi van benne.
- Igen, a korona már a kinti csapatnál van. Pont akkor mozdítottam meg amikor a tábornok visszatért, szóval nem vagyok meggyőződve róla, hogy köze lehet az itteni helyzethez…

//Ha a robbanások akkor is hallatszanak ha senki nem nyúl a szarkofághoz:

Hirtelen a kivezető ajtó felé kapja a fejét.
- Maguk is hallották? - még be sem fejezi a kérdést, miközben ujjai villámgyorsan végigzongoráznak az alkarjára erősített panelen.
Az antigravi-bakancsok és a szkafander szinte egyszerre aktivizálódnak.
- Megnézem mi történik. - mondja, majd választ nem várva végigszáguld a folyosón a kijárat felé.
Közben eszébe jut, hogy ez talán nem a legjobb ötlet, de még így is sokkal jobb mint bizonytalanságban várakozni a piramis belsejében.
Ilyen sebesség mellet nem könnyű a sötétben navigálnia, de bízik a szkafander védelmében, végülis pont a nagysebességű ütközések tompításának céljából tervezte.
Természetesen igyekszik nem veszélybe sodorni saját magát, de kiváncsisága nincs kimondottan segítségére ebben.

A shi'ar lány mondatára Srir úgy nézett a lányra mint valami állatra. Mégis mit képzel magáról? Srir katona és nem tesztbábú akin megnézhetik, hogy mi halálos és mi nem. A fajtárs hosszú monológja eléggé untatta Srir-t, de a lényeget felfogta. Nem nyitják fel a sírt majd csak később. Most azzal foglalkozzanak, hogy a tábornok miért nem jöhet be.Ő meg csak áll és hallgatja a társalgást. Az itteni társaság nagy része igencsak leszerepelt már a szemében. Talán a tábornokot még tartja valamire a rangja miatt, de annak is taszítja őt az a viselkedése amit a lánnyal szemben mutat. Tudósok. Egy tőle teljesen idegen és általa lenézett csoport. Haszontalanok és csinálják a Srir számára haszontalannak vélt dolgaikat. Az ő dolga meg, hogy vigyázzon az egyik ilyen haszontalanra viszont mivel még nem történt semmi ezért ő a haszontalan.


Ha valaki mégis megmozdítja a szarkofág fedelét és jönnek a robbanások akkor Srir nem marasztalja a lányt. Inkább gyorsan felméri, hogy történt-e komoly kár az épületben vagy még mindig biztonságos és See-hez szól.
-Maradj mellettem.
Ezek után vízióhoz.
-Mi lehetett ez? Ha jól sejtem ön el van látva fegyverekkel ha meg kéne védenünk magunkat ugye?
A beszéde pattogós. Végre kezdi elemében érezni magát.

A szarkofág fedele nem lett végül elmozdítva, így pedig tudunk foglalkozni a többi helyszínnel.
- Szóval már elmozdította?!
Teszem fel dorgáló hangnemben a kérdést a félvér nőnek, nem kis rosszallással.
- Borzalmas következményei is lehettek volna. Tudományos munkát végzünk, nem pedig kapkodva összeharácsolunk mindent, amit lehet.
Toldom még hozzá a mondandómhoz véleményemet, majd a csapat egészére pillantva megszólalok.
- Bőven van még mit átkutatni és megvizsgálni. Először információt gyűjtünk, utána cselekszünk.

– Atria –

Atria a kree testőr arckifejezését látva akaratlanul is elmosolyodik. Sokat gondolkozott már a kree-k társadalmi felépítésén és arra jutott, hogy ha létezett egy “legfelsőbb intelligencia” akkor nyilván kellett lennie egy “legalsóbb intelligenciának” is, amihez pontosan olyan arcot képzelt el mint amilyet most a testőr vág.
~ Még szerencse, hogy nem tudok olvasni a gondolataiban.
A másik kree dorgáló szavaira a lány felsóhajt. Mivel ő gyakorta űz különféle szerencsejátékokat ezért már hozzászokott ahhoz, hogy kockázatot kell vállalni ha nyerni szeretne. Ő maga olyan típus aki inkább veszít de próbálkozik, minthogy ne tegyen semmit, ezért a tudós óvatossága némileg bosszantja.
A második mondat után viszont lélekben elmosolyodik, ő ugyanis pontosan a ”harácsolás” miatt van itt.
- Rendben. Megígérem, hogy a következő ősi, világító koronához nem nyúlok.
Közben azon kezd gondolkodni, hogy milyen indokkal tudna megint külön válni a társaságtól. Persze kétli, hogy egyedül képes lenne megmozdítani a szarkofág tetejét, de biztosan ki tudna találni valamit.
- Akkor jöjjön a következő "szoba"?

Úgy látszik nem csak Srir tartja a lányt felelőtlennek aki csak veszélyezteti a csapatot. A fajtárs is megdorgálja, de az mintha nem is érdekelné, de abban biztos, lehet, hogyha tényleg bajba keveri a csapatot és veszélyezteti Srir-t a munkájában akkor a testőr azt nem hagyja annyiban. Szóval folytatják a kutatást és nem néznek be ez alá. Srir-nek éppen édes mindegy ő csak követi aki kell. Hozzá nem nagyon tud szólni a dolgokhoz hisz nem volt még egy ilyen kutatáson sem és nem is érdekelte soha, hogy miként is folyik egy. Most már tudja. Unalmas, de mindegy ez a feladat csinálni kell.
~El sem hiszem, hogy az öcsém valóban ilyesmikkel foglalkozik. Szerintem valami baja lehet, hogyha ezt élvezi. Össze vissza járkál egy olyan helyen ami valószínűleg tele van csapdákkal és mindezt azért, hogy megnézze és megvizsgálja. Ez leginkább olyan érzés mintha egy múzeumba úgy mennénk be, hogy még ki sem nyitott. Utálom a múzeumokat azokat is csak az öcsém tartotta érdekesnek.~

– Atria –

Mivel a csapat többi tagja nem tűnik túl harározottnak a továbbiakat illetően, ezért Atria felveti a szétválás lehetőségét. Ha a többiek szertnének tovább nézelődni a csarnokban hát tegyék, de anélkül hogy bármihez hozzányúlnának a lány nem látja értelmét annak, hogy maradjon. Az érdekesnek tűnő információkat természetesen ő is elmenti, de azok részletes elemzésére és különös rúnák dekódolására inkább a táborban tenne kísérletet, mivel valószínűleg hosszadalmas munka lesz amit nem szükséges a helyszínen végezni.
Akárhogy is Atria visszafelé indul a folyosón azzal a céllal, hogy megtudja hová vezet a többi ajtó.
Ha más nem tart vele, akkor séta helyett a gravi-bakancsait használja de csak a visszaúton, az eddig felderítetlen területeken természetes egy fokkal óvatosabban fog közlekedni.

//Mivel a fele társaság nem írt és Bio is jelezte,hogy csak hétfőn tud, így halasztom a kört, elnézést azoktól, akik írtak, csütörtökön lesz az új kör.//

Akkor nem marad más, csak a többi ajtó megvizsgálása. Remélhetőleg, ott találunk majd válaszokat és használható dolgokat, amelyek segítségével megvívhatjuk a harcot a Phalanxxal és Anihilussal. Már, amennyiben bármit is találunk, ami használható ilyesmire.
- Nos, akkor menjünk tovább. Minden bizonnyal fogunk még találni, olyan dolgokat, amelyek segítenek megválaszolni bizonyos kérdéseket és segítségünkre lesznek. Illetve, ahová végül Miller tábornok is bejöhet, bizonyára Őt is érdekli az építmény és úgy általában az itt történtek.
Atriára pillantok, majd megszólalok.
- Továbbra sem nyúlkálunk mindenféle dologhoz. A koronával lehet, hogy szerencséje volt, de nem tudhatja, hogy mi lesz a következő csillogó tárgynál.

Amikor a másik csarnokhoz érünk, végig nézek az ajtókon. Jeleket keresek, amelyek elárulhatják, hogy mi lehet az ajtó mögött, vagy éppen miféle eseménnyel köthető össze. Tehát a korábbi csarnokban talált, képekhez hasonlatos elbeszélést keresek. ha ilyen nincs, akkor az ebből a teremből nyíló és a korábbi ajtóhoz legközelebbi ajtóra mutatok.
- Erre menjünk.

A kis róka egyből a felelőtlen shi'ar védelmére kel. Ahelyett, hogy elfogadná, hogy a lány hibázott és akár veszélybe sodorhatta volna nemcsak magát, de a többieket is. Srir csak egy grimasszal reagál a reakciójára. A továbbiakban mivel nem szólítják meg és nem is történik semmi ismét közösen egy teljesen másik terembe mennek. Oda belépve mintha most ébresztették volna fel. Srir inkább gyanakodva méregette a helyet és figyelte hátha érkezik valami veszély.
~Mégis mi ez? Valami előcsarnok? Miféle hely ez vagy milyen szokás ez, hogy egy kriptába ilyen sok ember eljöhet? Mert csak azért lehet itt ekkora hely mert sok embert várnak. Ez talán egy múzeum lenne?
-Tábornok van ötlete, hogy mi ez?
Teszi fel a kérdést és nem a kapura gondol mert az-az egyetlen amit biztosra felismer ebben a furcsa teremben.

– Atria –

A lány furcsának találja a kreek “csak nézelődünk” hozzáállását. Amúgy sem híve a túlzott óvatosságnak, egy régészeti feltárás esetében pedig kimondottan hátrányosnak tartja azt, hogy nem érnek hozzá a feltárni kívánt dolgokhoz.
~ Ha nem nyúlunk semmihez édeskevés lesz ez a néhány nap… persze ha majd kék barátaink nem figyelnek előfordulhat, hogy a zsebembe pottyan valami “csillogó tárgy”.
A foxiai megjegyzésére elmosolyodik.
- Sok mindent mondtak már rám, de a diadémvarangy még nem volt közte.
A következő kérdésre viszont már meglepetten húzza fel szemöldökét. Nem érti mivel árulta el magát, hacsak…
~ Már megint hangosan gondolkoztam volna?
Pár pillanatig kivár a válasszal, ami alatt mérlegeli a lehetőségeket. Végül arra jut, hogy még akár jól is jöhet a kis lény segítsége, ráadásul ha egy ősi, különös energiát sugárzó tárgyat “csillivilli bizsuként”  jellemez, akkor az osztozkodással se lesz nagy gond.
Miután meggyőződött róla, hogy a társaság többi tagja nem hallja őket halkan válaszol.
- 70/30. - mondja kurtán, az első számnál magára, a másodiknál pedig a foxiaira mutatva.
Valójában az előző ajánlat is elfogadható lett volna, de bizonyos kultúrákban kötelező az alkudozás, ő pedig szeretné megtudni, hogy a foxiai is ezek közé tartozik-e. Amennyiben a kis lény nem fogadja el az ajánlatot, akkor a következő próbálokzás a 60/40, utána az 55/45, végül pedig rábólint az 50/50-re ha mindenképp muszáj.  
Az új csarnokba érve lenyűgözi az elé táruló látvány, egészen felélénkül amiért végre valamilyen kézzelfogható technológiát lát. Kibernetikus szemével azonnal szkenneli a teret, műszereivel megnézi érzékel-e a korábbiakhoz hasonló sugárzást, majd az egyik korláton áthajolva a mélységbe bámul és próbálja felmérni a lenti generátorokat is. Amikor már eleget látott bekapcsolja a gravi-bakancsait és a kapu felé indul, ezúttal inkább csak komótosan mint száguldva.
- Engem inkább az érdekelne, hogy hová vezet a kapu.
Odaérve megáll és egyhelyben lebegve kezdi vizsgálgatni a környező jeleket, a túloldalon látható tájat és magát a kaput anélkül, hogy átlépne rajta.

Az általam javasolt út, igen ígéretesnek bizonyult. A fémből kialakított csarnok látványa megdöbbentett, egy ilyen munka kivitelezéséhez, elengedhetetlen volt a fejlett technológia. A kapu végén látott égbolt látványa megragadt, oly annyira, hogy szólni se tudtam. Ajkam nem nyílt szóra, mert a csodálat letaglózott. Végül a foxiai hangja rántott vissza a valóságba.
- Micsoda komikus, kár, hogy egyetlen jó viccet se mondott még.
Mondom röviden, majd megindulok a kapu felé, miközben társamnak szólok.
- Kövess. Ne rémisszen meg semmi.
Miközben elindulok az átvezető hídon, szólni kezdek a társaságnak.
- A korbiniak ősibb faj, mint az ők maguk hitték. Vajon miért építettek egy ekkora csarnokot a hegy belsejébe? Hölgyeim és uraim, most megtudhatjuk a választ.

A foxiai magyarázatára Sirir mordult egy elismerőt. Ezt ő is értette és végre valami hasznát is vették a kis lénynek. A fajtárs megjegyzésére már másképp mordult fel.
-Nem az a parancsom.
Hogy itt a félelemre célzott vagy arra, hogy nem a másik parancsol neki nem fejti ki, de azért követi őt. Ő egy katona. A parancsait nem ez a tudós fogja kiosztani aki egyenrangú vele. Mármint még hisz Srir nem akarja egész életében a lila közlegény egyenruhát hordani. Ezért is van itt és viseli el ezt a szörnyű társaságot. A tábornok az akiről még nem dőlt el teljesen, hogy értelmes-e az ő szemében vagy nem. Most is egy hasznos megállapítása van.
-Aha.
Hát akkor nem érti ezt. Persze tudja, hogy milyen az a vallás, de csak mint hallomásból. Valahogy úgy képzeli el mint katonának lenni. Szabályok és a feljebbvaló tisztelete. Viszont azt nem érti, hogy miért egy sírban van a katedrális. Ha a kapuhoz mentek akkor rájöhettek, hogy a foxiai-nak is igaza volt. Ez nem korbinra vezet.

– Atria –

A kapun túli kietlen tájat szemlélve a félvér lány megszólal:
- Nos, van valakinek kedve próbát tenni a túloldalon?
A maga részéről bizonytalan a dolgot illetően, hiszen műszerei nem mutatnak értelmezhető adatokat. Ezen kívül a távolban látható pusztaság sem vonzza különösebben, bár azért kíváncsi rá, hogy hova is vezet a kapu.
A korláton túl látott energiavezetékek viszont már kecsegtetőbbnek tűnnek és mivel úgy tűnik, hogy valahogy le is lehet jutni közéjük ezért Atria visszafordul a kaputól, hogy felkutassa az oda vezető utat. Ha sikerülne lejutnia és találna valamilyen központi vezérlőegységet akkor pontosabb képet kaphatna a technológiáról és talán még valami értékesre is bukkanhatna.
Amennyiben sikerül megtalálnia a mélybe vezető utat, akkor közli a többiekkel, hogy körülnéz odalent majd óvatosan leereszkedik.

Mivel a fele társaság megint nem írt, így nem tudok váltani.
Következő körváltás: 2016. április 5. (kedd)

A katedrális, vagy minek is nevezte Miller, igen impozáns látvány. Vallási okokból, ekkora csarnokot építeni, aminek aztán nem veszik hasznát, abszolút pazarlás. Tehát a vallás szükségtelen és oktalan dolgokra készteti a híveket, ebből következik, hogy a vallás valójában valamiféle összeesküvéshez lehet csak eszköz.
- Micsoda pazarlás. Mennyi erőforrás és energia belefektetve egy olyasmibe, amit aztán nem használnak...
A térkapura pillantok, ha ez olyasmi, ami valahová eljuttathatja a népeket egy teljesen más helyre, akkor igen csak veszélyes.
- Építene valaki egy térkaput csak azért, hogy kijusson a felszínre, mikor mehetne a kijáraton is? Miller tábornok, megkérhetnénk Víziót, hogy lépjen át a térkapun, aztán térjen vissza adatokkal? Ásatáson vagyunk, kötve hiszem, hogy szükséges lenne átmenni egy másik dimenzióba vagy síkra. Valahogyan le kellene ezt zárni. Nem tudhatjuk, hogy hová vezet, ha pedig mi átmehetünk rajta, bármi más át is jöhet rajta, hogy a mi síkunkra kerüljön. Mielőtt lezárnánk, azért kideríthetnénk, hogy hová is vezet. Ezért kellene víziót egy rövid időre átküldeni, hogy megbizonyosodjunk róla, ez nem-e valami veszélyes átjáró. Jobb ötletem nincs, nem szoktam katedrálisokban leletek után kutatni.