Korbin (Lángoló Galaxis)

A foxiai megjegyzését Srir teljesen nem értette, de a lényeget felfogta. Lehet, hogy ami a kapun túl van az a démonok területe.
-Veszélyes.
Állapítja meg a tényt. Persze az egész hely veszélyes sőt a korona is az lehet amit találtak. A kapuban a shi'ar lány ismét megfontolatlan dologra készül.
-Miért nem te próbálod?
Teszi fel Srir a számára teljesen egyértelmű kérdést. Az a lány eddig minimum háromszor sodorta őket veszélybe és most ugyan ezt akarná tenni méghozzá a legmocskosabb módon. Úgy, hogy saját maga a biztonságos távolban marad. De ugyan ezt teszi a fajtárs is amire a Miller ki is akad, de rendesen. Srir nézi a fajtársat, hogy mit szól ehhez. Ő a maga részéről csak a megfelelő résznél mikor a kree-kről van szó a bal szemöldökét feljebb vonja, hogy ő meg sem szólalt. A felháborodott katona el is megy egy drone-ért. Srir most sem szól az eseményekbe csak akkor ha az indulatok el akarnának harapózni. Akkor is a támadó felet hatástalanítja még akkor is ha a fajtárs lenne az aki nem uralkodik az indulatain.

Amikor Miller elkezd valami érthetetlen nyelven krákogni kérdőn nézek rá, majd kikapcsolom a tolmácsgépemet. Azután a társam felé fordulok és megszólalok, immáron anélkül, hogy bármelyik idegennek is érteném a beszédét. Mindezeket attól függetlenül, hogy tudom ők értik amit én mondok.
- Tönkrement a tolmácsgépem, micsoda veszteség.
Ezután megvonom a vállamat, már úgysem értem, hogy melyik mit krákog. Miközben elmegy Miller valamiért és a foxiai is valamit beszél én továbbra is a társamhoz beszélek.
- Mi a fenének építenek egy hegy belsejébe, egy olyan épületet, amelyből térkapu nyílik egy másik helyre? Ráadásul egy vallási építményből, amely elméletileg fontos egy adott kultúrának. Az első lehetőség, hogy átverés és dezinformálás eredménye. A másik, többirányú kapu lehet, de valami miatt erre a kinti helyre mutat. Informálódnunk kell a helyiektől, vallás ismeretről és kulturális örökségeikről, hagyományaikról. Mert ennek, egyelőre semmi értelme. Ezt a helyet, meg le kellene záratni, a felelőtlen, kapzsi kezek ne hordjanak szét semmit. Még felrobbantanak itt valamit. Van tíz napunk, hova sietünk egyáltalán?
Elindulok kifelé a hatalmas csarnokból, ha társam nem jön, hátra fordulok.
- Nem jön? Eleget láttunk a mai napon, gondolkodnom kell és össze kell rakni, hogy mi a fene ez. Be kell tekintenünk az archívumba.

Pechedre érted, amit mond, révén Miller kree nyelven beszél (mert ők vannak többségben) és nem használ fordítógépet, mert nincs rá szüksége, hogy a gép fordítsa a szavait kree-re - Nefi.

– Atria –

A kree testőr kérdésén a lány elmosolyodik.
- Döntsük el pénzfeldobással, hogy melyikünk menjen? - kérdezi, miközben két ujja között egy átlagosnak tűnő érmét mutat fel a férfinak. Azt már persze nem köti az orrára, hogy az érme nem teljesen szabványos, hiszen feldobás után mindig ugyanarra az oldalára esik.
Valójában erősen kétli, hogy a karót nyelt kree rábólintana az ötletre, de legalább láthatja milyen arcot vág majd.
Miller indulatos monológja végül értelmetlenné teszi a pénzfeldobásos módszert, ezért ha a testőr nem annyira ostoba, hogy belemenjen a játékba akkor Atria egyszer még végigpörgeti az érmét ujjai között, aztán a zsebébe rejti azt.
Továbbra is arra próbál rájönni, hogyan juthatna le a mélyben futó vezetékekhez, de szó szerint zárt ajtókba ütközik. Az irányítópanelek hiánya gondot jelent de reméli, hogy talál valamilyen jelölést ami segítségére lehet ezért alaposan szemügyre veszi mindegyiket.
A kree tudós szavaiból ugyan nem hall mindent, de a “a felelőtlen, kapzsi kezek” kifejezés pont megüti a fülét. Atria mosolyogva elgondolkozik rajta, hogy ezzel rá, a foxiaira, a tábornokra, vagy esetleg a korbini régészekre utalt-e a férfi.
Az viszont meglepi, hogy a kreek máris távoznának, de nem akarja visszatartani őket.
- Mi azért megvárjuk Millert a drónnal. - mondja, félig kérdésként a foxiai felé.
- De természetesen nem nyúlunk semmihez. - Fűzi még hozzá mosolyogva, majd pár pillanattal később jobb kezével finoman megkocogtatja az egyik ajtó melletti falat.
- …mármint mostantól.

A shi'ar lány reakciójára Srir szemöldöke megrándult majd elfordult a lány felől.
-Én nem megyek.
Ő testőr és nem próbababa aminek a társa Miller páncélját nézte. A foxiai megjegyzésére Srir bólintott.
-Nem az a feladatom.
A társa tolmácsgépe elromlott. Srir nem volt benne biztos, hogy a többieknek veszteség lenne hogyha nem értik a kree tudóst, de ezt nem fejtette ki.
-Talán egy korbini meg tudja javítani.
A kérdésre Srir vállat ránt. Ő nem tudós és nem is akar az lenni. Ő katona. Nem azokkal a dolgokkal foglalkozik amik bizonytalanok hanem olyanokkal amik biztosak és azokat igyekszik is megtartani. Azok pedig a szabályok. Most is azokat követi mikor a távozó tudós mögé áll és követi ki. A foxiai megjegyzéséből Srir két dolgot tudott meg. Egyrészt magát azt az információt amit a kis alak mondott másrészt, hogy az beszél kree nyelven. A csarnokból még ki sem értek megremegett a föld és még Srir is elesett. A kapuban megjelenő három alak láttán a katona igyekezett fölállni és a kezét a fegyverére tette. A tudós elé állt és az felé fordult halkan.
-Ha támadnak menjen ki segítségért. Követem önt és közben feltartom őket.
Ha egyből támadnak akkor Srir egy kevésbé kifejtett "Kifelé!" ordítással közli ezt a tudóssal. Jó lenne ha itt volna Miller. Ő nyílt harcba nem bonyolódna. Túlerő és megbízhatatlan segítség nélkül nincs sok esélye. Ha nem egyből támadás éri őket akkor távolságot tartva megszólítja azokat.
-Kik maguk? Ez a Korbin bolygó.

előzmény

Hullócsillag-project a piramison kívül

Van valami bizarr és beteges abban, hogy a hajó és az idomára, gazdája, kapitánya, szeretője, kisbarátja, nevezzük akárminek kedvesebb vele. Az embert a barátai, ismerősei, társai és ellenségei teszik igazán emberré, amikor az életében nagy szerepet játszók eltávolodnak az "emberi" jelzőtől, akkor maga az ember is megváltozik. Hatás és ellenhatás. Okosnak kell maradnia, hogy ez az állapot, ez az elváltozás azért ne legyen túlzó, de nem is lázadozik ellen. Voltaképpen jó és eredményes. Bár az ismert világűr egyik lehetetlen szegletén van, ahol miért is történne bármi érdekes, azért nem rossz itt.
- Még tényleg nem hallottam róluk - vallja be nem különösebben kelletlenül, a világ nagy, és az emberek még csak gyerekcipőben járják a kozmoszt, de az biztos, hogy ez a megnevezés igazából rohadtul fenyegetően hangzik. Talán csak a vörösszemes előadásmód miatt. Megkerüli a másodpilóta széket, aztán lezökken bele, bár még mindig nem mondható, hogy meg tudna ülni anélkül, hogy ne tűnne kínosan karótnyeltnek, ezzel is elkerülve az érintkezést a baljós létformákkal.
- Alkalmasint el kéne látogatnod Asgardba. Gondolom az istenek ott valamennyire rajta tartják a szemüket a többi istenen, talán tudnak valamit mondani. Majd ha itt végeztünk - mert még mindig igyekszik hasznosnak tűnnik, hiába diplomázott le tojásmentésből, az ilyesmi megmarad. Homlokráncolva figyeli az adatokat, aztán az éterből visszacsengő hangokat. Neki is rossz előérzete van.
- "Hagyja el a bolygó körüli űrt?" A többiről nem tudok adni semmilyen szabadfordítást, húzzunk... - el innen. Valahol, ahol robbanás van, ott nem lenne szabad ott lenniük, és lám... megsápadtan megkapaszkodik, beköti a biztonsági csápokat, ahogy roppant luciferi módon zuhanópályára állnak, persze minden segítséget megad a huzharának ahhoz, hogy ebből kihozza magukat, de végül csak a káromkodás és az ima marad, aztán a sötétség.

Rutinos ájulásból ébredő, a tagjait azonnal megmozgatja, a hajó jeleire bámul, csak semmi hirtelen mozdulat, de az impozáns látvány odakint majdnem annyira megélénkíti, mint a tény, hogy éppen az imént zuhantak le, de olyan istenesen magasról, és még mindig élnek. És minden a legnagyobb rendben van. Leszámítva, hogy egy halálhörgő kommunikációs vonal után egy robbanás hozta őket ide az ismeretlen ellenséggel teli bolygóra, nos minden rendben van.
- Egyben vagy?

- Nem találkoztam még idekint olyannal, aki hallott volna. - Ismeri el különösebb érzelmek nélkül, s a vallásból ítélve igencsak egyértelmű, miért ennyire engedékeny a témában Jochemmel szemben is. Aligha hibáztathatja valamiért, ami általános népbetegség a Lothaoron kívül eső űrben, bár... hatalmas és igencsak szerencsés véletlen lett volna, ha a kiborg történetesen tud róluk valamit.
A rögzítést leállítja, bár őszintén szólva nem szkennelést várt a hajótól, hanem hogy rögzítse, amit "lát", akár ha egy fényképezőgép tenné, de nyilván sokat kell még tanulnia technológiai témában, hogy ne robbantson ki kisebb háborút a turistázás miatt. Üzenetben csipog vissza a lázadóknak, elnézést kér a ballépésért, nincs benne támadó szándék, nem akar bajt.
Halkan hümmög az asgardi témára, valószínűleg olyasmit mondott a kiborg, ami kiérdemelte a huzhara figyelmét, mert a kivetített adatok helyett oldalra sandít.
- Meglehet. Kétlem mondjuk, hogy csak úgy beengednének. - Legalábbis nagyon meglepné, bár tény, hogy még soha nem próbálkozott. Talán ha nekiállna felkutatni az asgardi mitológiát...
Megáll a gondolatmenet, ahogy a hajó becsipog és hirtelen sokkal több dolga lesz, mint amire számíthatott volna.
- Rosszul hangzik... - Nem vitatkozik, kiadná a jelet a hajónak az azonnali indulásra, de nem elég gyors. Hogyan is lehetne? Megdermed, ahogy minden kikapcsol. - Dőlj hátra. Most. - Szisszen a hímnek, s ahogy az teljesíti a parancsot, a vörösség behálózza a hajóból és rögzíti a férfi testét, akárha inda, vagy mozgékony gyökér lenne.
Lévén a rendszer kikapcsolt, nem tudnak mi mást csinálni, mint konstatálni, ahogy a hajó zuhanórepülésbe kezd a bolygó légköre felé. Shriad kietlen pillantással nézi végig a zuhanást az ablakon keresztül. Mérhetetlenül érzéketlenül éli meg saját feltételezhető pusztulásukat.

Jochem képtelen azonnal mozdulni, a hajó vörössége úgy öleli, mintha soha nem akarná elereszteni. Az ülés hidraulikája a becsapódás egy részét képes volt elvezetni, de egyáltalán nem csoda, hogy elájultak az ütközés sokkjától.
Hirtelen emelkedik a mellkasa, ahogy mély levegőt vesz, félig kábán is automatikusan a rendszerre kapcsolódik vissza saját fizikai állapotának ellenőrzése helyett. A huzhara esetében más a prioritási sorrend, a tojás diagnosztikája megjelenik a kijelzőn. Halkan fújja ki a levegőt.
- Az állapotom megfelelő. Te? - Kissé rekedt a hangja, félig már a hajó komputerére csatlakozik, ha háború lesz, ha nem, ezúttal alaposan végigszkenneli a környezetet, a légkört, vannak-e más élőlények a közelükben, lezuhant-e más is. Második körben beindítja az adatbázis-ellenőrzést, hogy az előttük lévő építészeti formák alapján meghatározható-e, milyen feltételezhető célt szolgál az építmény, mekkora lehet a kiterjedése, illetve hogy érzékelhetőek-e itt a korábbi energiahullám nyomai.
- Korbin, itt az Usworth. Van ott valaki? - Próbál kapcsolatba lépni a bolygóval, hátha az ő rendszereik is helyreálltak időközben. Ha nem történik semmi...
- Próbáld felvenni velük, vagy más hajóval a kapcsolatot. Ellenőrizd, hogy minden rendszer stabil-e. Ha van valami, szólj a hajón keresztül. Mindjárt jövök. - Kiszáll a székből és megveregeti a kiborg vállát, arról időközben lekúszott a vörösség és csak az alap fertőzésszerű állapot van, mely jelzi, hogy képes elmerülni és utasításokat adni a hajónak. Nyilván Shriad munkája...
A huzhara eltűnik és megnézi fizikailag is a tojást. Jó tudni, hogy minden rendben, megsimogatja kicsit, kattog neki megnyugtatólag. Nem lesz gond. Most egy darabig magára marad, de az Usworth vigyáz rá. Csak nyugalom. Okosan.
- Jochem? - A hajónak kattog, de törvényszerűen a kiborg is hallja. - Vannak új infók?

– Atria –

A félvér lány a lökéshullám után gyorsan feltápászkodik és meglepetten méregeti a három, nem túl bizalomgerjesztő alakot.
A hasonlóság elég szembetűnő köztük és a domborműveken látott alakok között.
- Talán mégis jobb lesz ha megyünk… - mondja halkan, mintegy csak magának.
Ha az idegenek támadnak valóban ajánlatos lesz mihamarabb eltűnni innen.
Első gondolata a csarnok, ahova Miller képtelen volt belépni és ami kis szerencsével ezeket a lényeket is távol tartaná. Persze ez mindenképp csak ideiglenes megoldást jelentene, de talán nyernének vele elég időt arra, hogy előássák a sírban található fegyvert ha az csakugyan ott van.
Ez a gondolatsor rögtön fel is vet egy újabb problémát, mégpedig azt, hogy ha meg is szerezik a fegyvert ki tudna azzal hatásosan bánni. Magát a legkevésbé sem érzi alkalmasnak arra, hogy egy mágikus pöröllyel hadakozzon és valahogy a foxiai mancsában sem tudja elképzelni azt. Ha Miller nem tér vissza hamarosan akkor jobb híján marad a két kree, de közülük is talán csak a ”nagyszájú” testőrnek van tapasztalata a közelharcban. Érdemes lesz odafigyelni rá, hogy a férfi ne ölesse meg magát idő előtt.
Nem sok jóval kecsegtető kilátások, de persze a látszat ellenére nem biztos, hogy a jövevények ártani akarnak nekik.
Talán csak… vándor mutatványosok.
Nagy, gonosz kinézetű vándor mutatványosok, lángoló kardokkal, akik egy ősi, elhagyatott piramisban szeretnének bemutatót tartani.
Azért ha fogadnia kellene mégis inkább a “gyilkos tűzdémonok” opció mellé tenné le a voksát.
Biztos ami biztos, Atria aktiválja antigravitációs bakancsait, hogy ha kell gyorsan távozhasson.

Srir szemében a másik egy tudós és nem kree. Persze a saját logikája szerint még ő maga sem olyan katona aki kree-nek mondhatja magát. Ezért se szeretné ezt a feladatát elrontani. Szégyent hozna magára és a szülei bizalmát játszaná el. Viszont a tudós nem megy. Srir akkor is igyekszik a másik elé állni egy esetleges támadás elől. A hatalmas harcosok pedig megértették amit Srir nekik mondott. A nő szólalt meg. Srir-nek minden diplomáciai érzékét össze kellett szednie, hogy ne ordítsa le a nőt amiért szolga fajnak tekintette őt. Így is érződik a feszültség a hangjában.
-Ez itt a korbin bolygó. A lakói a korbiniak mi pedig *Mutat magára és a fajtársa.* kree-k vagyunk. Nincsenek isteneink és parancsot is csak a saját vezetőinktől fogadunk el.
~Haladj Miller mert szükség lesz itt egy harcosra. A shi'ar első dolga a menekülés lesz és a foxiai-tól sem gondolok többet. Vagyis ketten három páncélos fegyveres óriás ellen. Az esélyeink kevesek.~

Hullócsillag-project a piramison kívül

Ez az információ a számára azt valószínűsíti, hogy talán ezek az istenek nem is léteznek, de óvatosan bánik az ilyen kijelentésekkel. Mindenkinek megvan a maga hite, ki ő, hogy Shriadéba gázoljon, ha egyszer neki van.
- A földieket is beengedik hébe-hóba, hidd el, nem sokkal vagy rosszabb náluk, csak más - ő már csak tudja hang, teljes büntethetőség-tudatában ki meri jelenteni, mert ismeri a földiek árnyoldalait. Most pedig az űrhajószerencsétlenségek árnyoldalait is lesz szerencsétlensége megtapasztalni, bár erre annyira nem vágyott...
Rögtön hanyatt vágja magát a huzhara kérésének, de hé! ez nem jellemgyengeség, pusztán a túlélés tánclépései között a fehér hajú szimbionta párosuk vezető tagja. A szemét nem hunyja le, amíg az elméjére nem borul sötét, megmártózik az érzésben, amitől titkon egy kicsit mindig is félt, és ez után is félni fog, ahogy befonja a hajó magába és ő nem szenved nagyon tőle... szörnyű. Kiforgatott valóság.

Elég kényszerzubbony érzés ez így, a vörös húsnak feszegetve a tagjait figyeli, hogy megzúzódott-e a teste, vagy valami más kárt szenvedett-e, de jól véd a magzatburok, akár hálás is lehetne, és voltaképpen az, de szavakba ezt nem fordítja.
- Én is megúsztam. És a hajó is megúszta, szerencsénk volt - forgatja körbe a fejét, elnézi a huzhara próbálkozását a kapcsolatfelvételre és a környezetérzékelésre, közben óvatosan kiemelkedik az ülésből. Előbb kinéz az ablakon, aztán indul csak körbe, nem szeretné, hogyha egy kínos egyensúlymegváltoztatással szakadékba taszítaná az űrjárót velük és a tojással együtt.
- Rendben... megpróbálok rávenni a kommrendszert, hogy szolgáltasson, ha meg nem megy, és van valami, akkor ordítok, hagyd nyitva az ajtót - elvigyorodik kínjában, mintha ez ennyire egyszerű lenne, pedig nem az, de hát mit ér az egész túlélés, ha csak rágörcsölésre használja. Visszacsatlakozik a hajóra, hogy a szükséges alkalmasságait felmérje, amíg a férfi hátravonul ellenőrizni a porontyot, reméli hogy nincs semmi baja, na és azt, hogy nekik se lesz semmi bajuk.
- Gyerünk hajó - biztatja a nősténykét, ám a figyelme nem egészen az övé, így ahogy kitekint az ablakon azonnal meglátja a közeledő alakokat. Gyanakodva összehúzza a szemeit, kiszáll a székből, az ablak elé áll, végigtekint a társuláson, mélyre szívja a levegőt a tüdejébe, a páncélos láttán határozott balsejtelmei vannak. Korbin invázió alatt volna? A korbiniakat felismeri, hiszen egy erre tartó kereskedelmi hajón kempelt a kalóztámadásig, de amíg nem tudja, hogy nem ők szedték le a hajót, nem érzi, hogy különösebben indokolt volna az öröm. Főleg egy páncélossal kiegészítve. Ő, mint kiborg pontosan tudja, milyen elmebeteg dolgok lehetne egy páncélban, akármennyire nem ismeri ezt a módszert.
De egy kis activity nem árthat. Mutatja a nemzetközi jeleket, egymáshoz ütögetett nyújtott kézzel, és ráfordított területtel, hogy "pillanat, szünet", megemelt mutatóujjal, hogy "egy perc", még egy fehér kendőt is lengetne, ha volna kéznél, de inkább odahagyja a vezérlőt.
- Heyyy, Shriad! - a folyosón már szólítja, hogy időt spóroljanak.- Megtaláltak minket a helyiek, békésnek látszanak, beszélni akarnak, kimegyek hozzájuk, de szemmel tarthatnád őket idebentről.
És ha a szót tett követi, hamarosan lesétál a rámpán, kissé eltartva magától a kezeit békés szándékának jeleként.

A futás nem lehet megoldás. Egyetlen csatából sem lehet elfutni még akkor sem, ha vesztett az ügy. Persze, igazából jó ötletnek tűnik, hogy elfussunk a szarkofág terembe, ahol is megkaparinthatnánk a fegyvert vagy legyen bármi is a halott mellett. A három rémalak közül a nő szólal meg és érdekes módon értem, amit beszél, pedig hát az előbb kapcsoltam ki a fordítógépet. Társam pedig igen csak elhamarkodottan szól, legalábbis az ellenkezés nem tűnik jó ötletnek, három ilyen lángoló valami ellenében. Még hogy istenek? Micsoda baromság, ezeknek semmi közük az istenekhez, egyszerűen a kellően primitív népességet behülyítették és próbálják megjátszani nekünk az isteneket. A falakon látott felíratok alapján, pontosan tudjuk, ( pontosabban képekből ) hogy ezek ekkor harcoltak az itteniek ellen. Persze, lehet valamilyen ellenszegülő csoport akart nekik rosszat. Megfordulok, majd társam mellé lépek és balomat a vállára teszem. Enyhén megszorítom a vállát, nem úgy, hogy fájjon, mindössze annyira, hogy értésére adjam, majd én átveszem a prímet. Majd a nőhöz szólok. Itt most időt kell húzni, különben megsütnek minket, ha a társamra hagyom a dolgot, akkor biztosan kicsinálnak minket. Persze nekem sem fűlik ehhez a fogam, de hírszerző vagyok.
- Kérlek bocsásd meg fajtársam elhamarkodott szavait, nem akart senkit sem megsérteni. Neveltetéséből adódóan kissé elhamarkodott. - majd társamra pillantok. - Kérj bocsánatot az Űrnőtől!
Próbálom játszani a bazári majmot, arra várva, hogy Millert visszaeszi a fene és megverekszik ezekkel a tűzdémonokkal, vagy micsodákkal. Közben igyekszem elkezdeni letérdelni, persze igen lassan, de hát láthatják belőle, hogy a szándék él. Újabb alig észlelhető szorítással, próbálom a társamat is erre rávenni.
- Utolsó látogatásotok óta, sok idő eltelt. Vártunk benneteket, de nem adtatok jelet és hírt magatokról.
Hozzá tenném, hogy fogadjátok el ajándékainkat és rámutatnék a félvérre meg a foxiaira, de ez itt most biztosan nem segítene. Jobb ötletem nincs. Harcolni biztosan nem fogok fegyvertelenül, nem vagyok hülye.

Láthatóan elgondolkodik az Asgard témakörön, bár sok ideje nem jut rá, hogy komolyabban is elmélyedhessen a kérdésben. Az utolsó gondolata a sötétség előtt nem a bolygó és nem az istenek, melyek nélkül az előbbi pusztulásra ítéltetett. Az utolsó gyertyaszálat a végtelen semmiben egy meg nem született gyermek gondolata jelenti.

- Nem hiszek a szerencsében. - Sem a véletlenekben. Tapasztalatai szerint ebben a világban semmi sem történik ok nélkül, pusztán sokszor idő kell ahhoz, hogy a valódi eredő megmutassa magát. Rosszabb esetben az ember, vagy éppen huzhara sosem tudja meg egyes eseményeknek mi lehetett a forrása, ám ez még nem jelenti, hogy véletlenszerűen történtek volna.
- Semmi nem működik a létfenntartáson kívül. - Tájékoztat csendesen, enyhén biccent, mintha csak komolyan vette volna az ajtónyitvatartási kérést. Ebből tudható, hogy nem csak hogy módja, hajlandósága is van erre. A ritka alkalmak. Ugye.
Biccentéssel hagyja hátra a férfit, hogy tevékenykedjen, amíg ő lecsekkolja a tojást. Bámulatos, hogy egyetlen karcolás nélkül megúszták ezt az egészet. Kifejezetten... különös. Nem tudja, mi történik odakint, de ettől függetlenek következő tettei, amivel összeszedi a tárolókabin egyik szekrényéből a felszerelését, illetve elszerzi a hálóból Jochem tatyóját is.
Felkapja a fejét, ahogy a kiborg hangja keresztülszánkáz a hajón, összeszűkült pillantással les ki a folyosóra, míg a férfi a kijárat felé tendál. Kifejezetten nincsenek jó érzései a helyzettel kapcsolatban.
- Csak okosan! - Sziszeg vissza, elvégzi az utolsó simításokat. Mivel a hajó rendszere még nem működik, manuálisan zárja el a jármű hátsó traktusait, hogy szabadon ne lehessen elérni a tojáshoz, illetve a tárolórészhez. Ugyanezt megteszi az elülső kerülettel is, így a vezérlő szintén blokk alá kerül. Csak ezek után lép Jochem után, bár ő nem sétál le a rámpán, megmarad a hajótest belsejében, takarásból szemmel tartva az eseményeket. Remélhetőleg Jochemnek nagyobb a diplomáciai érzéke, mint neki.

– Atria –

A lány egy pillanatig némán áll amíg felfogja az óriás szavait.
A “Láng Bajnoka”… mintha nem is olyan régen már találkozott volna ezzel a névvel. Az emlék fájdalmasan hasít belé.
Épp átutazóban volt az egyik Shi’ar felségűrön túli, független űrállomáson, ahol volt szerencséje kellemetlen élményeket szerezni egy hasonló nevű italkülönlegességnek köszönhetően. Akaratlanul is megborzong az emlék hatására.
Őszintén szólva maga az ital nem volt rossz, de erősen kétli hogy a “démonok” ennek az imádatára szólítanák fel őket.
Eltöpreng azon is, hogy a hatalmas lények által keltett lángok vajon hagyományos vagy inkább mágikus jellegűek. Mivel zárt térben vannak kíváncsi rá mi történik majd ha elfogy az égéshez szükséges oxigén, mármint a saját fulladásos kínhalálukat leszámítva.
Akárhogy is, jelenleg nem szándékozik behódolni a tűzlényeknek, ugyanakkor meghalni sincs kedve.
Az időhúzás tűnik a legkézenfekvőbb megoldának és valószínűleg a kreek is erre játszanak, de sajnos a hatékony közös blöfföléshez még nem elég összeszokott a csapat. Mindenesetre az “Űrnő” megszólítás kifejezetten szórakoztatja, akár nyelvbotlásról van szó, akár nem, és ha még ezek után sem támadják meg őket akkor ő is kiegészíti pár szóval az elhangzottakat.
- Hatalmas istenek, legyetek üdvözölve! - mondja miközben szertartásosan meghajol, de nem térdel le a lények előtt.
- Jelenlétetek öröm és kitüntetés számunkra, ugyanakkor kötelességem tudatni veletek, hogy jelenleg más istenek is tartózkodnak a közelben, ráadásul egyikük azt állítja, hogy százszorta hatalmasabb mint a Láng Bajnoka. Engedelmetekkel rögvest a színetek elé hozzuk őt társaimmal, hogy méltó büntetésben részesíthessétek.
Azt reméli, hogy ha elbizonytalanítani nem is de kíváncsiságukat felkelteni talán képes lesz az elhangzottakkal, és ha az “istenek” kellően jelentéktelennek ítélik meg őket akkor talán lehetőségük nyílik a távozásra, hogy megkeressék a nem létező riválist.

Résztvevők: Yalvis Trewero / Bíbor Kísértet, Srir'Gur, See-Ker / WP-01, Atria Tarazed, Eyjolf Ragnar Miller, Shriad és Jochem Schallamach / P35796
Következő körváltás: 2016. április 21. (csütörtök)

Odabent elsőként Srir szólalt meg, utána pedig Yalvis egészen elhátrálva próbált üzenetet küldeni Miller-nek, de tapasztalhatta, hogy nem működött a komvonal, a kommunikátora sem érékelt semmiylen hálózatot, komvonalat. Ez mindenki máséra is igaz volt, aki megnézte, még a kozmikus hálót, netet sem lehet elérni jelenleg. De nem csak ez nem működött, hanem a technológia sem, így a kommunikátor sem semmilyen formában. Atria eszközei is kikapcsoltak, a lány "lezuhant" talpra a földre. Ezalatt See-Ker próbálta menteni a menthetőt, a szavai után a nő érdeklődve pillantott Srir irányába, hogy megteszi-e, amit mondott neki a másik.
- Nem Korbiniták vagytok - állapította meg a nyilvánvalót. - Hanem kree-k... egyszer majdnem a ti galaxisotokat is leigázta az előző királyunk! Ők meg mások, kik hamis istenekben hisznek, kik nem méltók ezen rangra, hisz nincs nagyobb s hatalmasabb úr, mint a Láng Bajnoka!
Ezt a másik részt már Atria szavaira reagálta, amik láthatóan nem igen nyerték el a tetszését. Néhány pillanatig kivárt, majd folytatta.
- Most pedig betolakodtok királyságunkba s ellopnátok kincseinket, s mindazt, mi minket illet! Pusztuljatok s égjetek, miként világaitok is fognak a Láng Bajnokának tettei nyomán!
Intett a kezével, mire a két férfi rohanva indult a társaság felé, lépteik nyomán remegni kezdett, igencsak gyorsan mozogtak a méretüket meghazudtolva.

Odakint mindkét férfi megtudta tenni, amit szeretett volna, hogy kihozni a hátizsákot, arámpáig elmenni és ott Shriad el tudott úgy bújni, hogy ő mindent hallott, de őt nem látta senki. Már csak azért is, mert nem is keresték valószínűleg hála annak, hogy Jochem kijött. Egyértelműen munkás ruhák, szerszámok voltak a korbinitáknál.
- Jól érzi magát, nem esett baja önnek a legénységnek és a hajónak? - tették fel ezeket a kérdéseket főleg.
Elsőként kree nyelven próbálkoztak, hátha megérti a férfi azokat, mert jelenleg a hajó sem tudott fordítani az energiatakarékos üzemmódban. Semmi gyanús nem látszott idekint, talán az volt furcsa, hogy az ég vörös volt. De ezen felül roppant száraz, poros és forró a levegő, emiatt talán picit nehézkes a légzés, de egyébként teljesen könnyedén lehetett lélegezni. Itt egyáltalán nem tűnt úgy, mintha támadás alatt állna a hely, túl nyugodtak voltak a helyiek, az izgalmat leszámítva, hogy az űrhajó ide zuhant.
- Mi történt, hogy lezuhantak? - kérdezte egy nő a munkások közül.

//Elnézést az esetleges pocsék reagért, de a fejem migréntől megy szét egész nap és a fájdalomcsillapító sem használ.//

Hullócsillag-project a piramison kívül

Hát pedig biztos nem egy isten óvó tenyerén siklottak le a földre, és nem robbantak fel a becsapódástól, de... aztán ki tudja. Jobb, ha nem kételkedik, még a huzhara vörös jeleiből egyszercsak kimászik egy belső isten, és ő itt marad a cinizmussal jól befürödve.
- Látom, hogy rohadjon meg - dünnyögi csendesen, ezt a problémát azonban egyelőre nem tudja orvosolni, mert odakint megindul a busójárás, és neki hirtelen nagy szüksége lesz Shriad jóváhagyására.
- Nempara - hunyorítja össze a szemét megnyugtatóan, miközben a rámpához meg. A szemét a fehéren tartja, amíg biztos helyet keres magának, a nyugalmából úgy véli, hogy a tojás teljesen rendben van, nagyszerű, nagyszerű, egyelőre nem veszi el tőle az övtáskáit. - Jobb is, ha kimegyek, legalább megnézem van-e valami külső sérülése a hajónak. Jelzek, ha ártalmatlanok.
Vagy legalábbis remélhetőleg ki fog derülni a huzhara számára, és az ő számára is, hogy a korbiniak azok, noha nemigen bízik bennük, de hé, az imént zuhant le a bolygójukra, ezek meg úgy csinálnak itt, mintha nem is innen jött volna a balesetes lökéshullám. Neki meg tollas a háta.
- Masszív kis szerkezet ez, megvagyunk, de egyelőre csak a létfenntartó rendszerek működnek - tájékoztat az első kérdésre, kreere fordítja a szót, gyakorlottan és folyékonyan. A rámpa alján megáll, a kezét leengedi, érdeklődve méri végig a társaságot, a normálisnak tetsző korbiniak után a páncélos alakot kissé összevont szemöldökkel. A kezét a szája elé emelve köhint néhányat, megreszeli a torkát, majd kell hoznia egy arckendőt, ha sokáig időznek ezen a felszínen. Nem szereti a port, a meleg, párás hajóbelső után különösen.
- Maguk nem tudják? Elég furcsa. A kinti űrhajókonvojban várakoztunk, amikor a kommunikációs vonalak megszakadtak, és volt egy óriási robbanás a felszínen valahol... fuh, nem tudom megmondani, hogy hol, zuhanás közben elveszítettem az eszméletemet, de őszintén szólva meglep, hogy itt semmi nyoma. Akkora robbanás volt, hogy megszórta a hajókat a gravitációs mezőben, a mi rendszerünk összezavarodott és lezuhantunk. Egy ekkora robbanás óriási lökéshullámot generálhatott, ez valami védett hely? - a háttérben levő piramissal ez jó magyarázat lehet mondjuk.- Attól tartok, hogy valami nagy baleset érhette az irányítóközpontjukat vagy támadás. Sajnálom a rossz hírt, de ha esetleg megpróbálnának velük kapcsolatba lépni...

A fajtárs viselkedése tökéletesen alátámasztotta Srir azon elméletét, hogy ő közelíti meg egyedül azt a csapatból ami egy igazi kree-t jellemez. A másik alávaló viselkedése nyomán összeszorult a katona keze a fegyverén. Lenyomni pedig hiába próbálta szálfa egyenesen állt és nézett a Lángbajnokra és a két emberére. Inkább hal meg büszke kree-ként minthogy fejet hajtson azok előtt.
~Semmirekellő tudós! A sok gondolkozás során már a szabályokat is elfelejti. Azt sem tudja miképp kell viselkednie egy igazi kree-nek.~
Ha a kis foxiai hatására nem állnak meg azok a rohamozók akkor Srir is fegyvert ránt és hátrább löki a fajtársát.
-Most tűnj innen. Fegyvertelen tudós!
Még ha teljes szívéből meg is veti a másikat akkor is az a dolga, hogy megvédje. Így szól a parancsa. Egyetlen igazi harcosként túl sok esélye az óriások ellen nincs főleg, hogy a többi tudósra sem számíthat. Viszont feltartóztathatja talán azokat. Az egyenruhája is ad neki egy kis védelmet, de a kardok már minden bizonnyal képesek komoly sérüléseket okozni neki is.

Shriadnak nem ilyen elrugaszkodott az istenképe. Nem hisz abban, hogy bárki is vigyázná lépteit az univerzumon keresztül, istene messze nem törődik azzal, hogy ő él-e, avagy hal, mi több... igen csekély a valószínűsége, hogy tud egyáltalán a létezéséről. Az isten egy szó saját fajának teremtőjére, az Írisz alkotójára, egy felső hatalomra, melynek munkásságát saját szemmel látta. Nincs szüksége vak hitre ahhoz, hogy tudja létezik valahol, pusztán még nem sikerült megtalálnia. Rendkívül csekély a valószínűsége, hogy valaha is sikerrel jár, ám ha ő nem, hát fajának más tagjai, avagy saját ivadékai megteszik majd helyette. Hogy a véletlenekben és a szerencsében nem hisz, pusztán abból fakad, hogy szerinte, s tapasztalatai szerint általában minden történésnek jelentősége és oka van. Az általa ismert világ logikai elemekre épül, s mint olyan, célja van. Még vele is.
- Na! - Elégedetlen mordulása félúton van a kígyósziszegés és valamely nagymacska morranása között, hosszú pillantása olyan vádló, hogy még a Kreek is megirigyelnék nagybetűvel. Ne káromkodjon. Hányszor mondja még el? Jochem szerencséje, hogy mostanában jó nála, továbbá kisebb gondja is nagyobb ennél.
Legközelebb már akkor figyelmez a másikra, mikor az kifelé halad, biccent a férfinek, a cuccokat készenlétben tartja maga mellett, amíg sikeresen elrejtőzik a Korbiniták elől. A szavakból ítélve teljesen szükségtelennek tetszik az ilyesfajta elővigyázatosság. Csendesen, mozdulatlanul figyel a munkások reakcióira, melyek valóban őszintének tűnnek. Egyszerűen csak furcsa, hogy nem érzékelték az energiahullámot, bár tény az is, hogy egyelőre semmit nem tudnak róla. Rengeteg elképzelése van a dologról, ám momentán mind csak találgatás. Pillantása felméri a környezetet, próbálgatja a levegő összetételét, hatékonyságát, amíg Jochem beszél és... különös, hogy nem teszi... elégedetlenné a férfi viselkedése, a szavai, az egész lénye, a helyzetre adott reakciója. Egészen furcsa érzés, hogy mintha... megbízna benne? Heh. Ó nem. Ez bizonyára igen súlyos hiba lenne.
Merengőn figyeli a másik hátát pár pillanatig, aztán az újonnan felszólaló nőt fixírozza. Szemmel tartja a környezetet a beszélgetés erejéig, esetleg amíg Jochem nem jelez, hogy segítségre van szüksége.

Társam, sajnos nem eléggé fejlett ahhoz, hogy felfogja a fejjel a falnak stratégia nem mindig menő, időnként olyan gondolkodókra is szükség van, mint én. Még akkor is, ha kissé meredek stílusban ütöm elképzeléseimmel a szokványos Kree felfogást. Szegény nem tehet róla. Nem jutott elég protein az agyába ahhoz, hogy felismerje attól, hogy fegyvertelen vagyok, koránt sem jelenti azt, hogy pánikszerűen menekülő elme roggyant is. Amikor a tűzóriások megindulnak, akkor tisztává lesz előttem, hogy fegyvertelenül semmire sem megyek azzal, hogy itt maradok. Viszont van egy jó ötletem. Nem tudom, hogy a többiek hogyan vannak vele, de én figyeltem a megelőző néhány félórás történelem órán.
- Halj meg bátran, amíg én kitalálok valamit.
Mondom, azzal felpattanok és elindulok a csarnokból kifelé, persze rohamtempóban. Nem, ez nem eszeveszett menekülés, ahogyan a gyávák szoktak dezertálni. Foxiai nyelvén nem beszélek. Ellenben a félvérrel, talán egy nyelvet tudok érteni, bár kötve hiszem, hogy lenne olyan belátó és bölcs, hogy végre egyetlen egyszer azt tegye, amit egy Kree mond.
- Jöjjön segítsen, a szarkofág teremben lehet esélyünk. A tábornok, meg előbb utóbb megérkezik.
Ezt persze a vállam fölött átnézve kiáltom, reménykedve, hogy Ő is figyelt a korábbi történelem órán és leesik neki, hogy mit akarok tenni. Konkrétan kinyitni a szarkofágot és kivenni belőle a fegyvert vagy legyen benne bármi is, ami használható ezek ellen a dögök ellen. Aztán úgyis megérkezik Miller. Ha a nő még mindig makacskodik, akkor is a szarkofág terembe indulok és egymagam próbálom letolni a tetejét, komoly erőfeszítésbe fog kerülni, de legalább, ott biztonságban leszek egy darabig. Mit érdekel engem a Kree kód, ha fegyvertelen vagyok és nem tudok mit tenni a túlerővel szemben. Az a három barom túl agresszív ahhoz, hogy bevegye a trükkömet, így kénytelen vagyok a magam módjára gondolkodni és cselekedni.

– Atria –

Atria hangosan káromkodik egyet amikor hirtelen leállnak az elektromos eszközei.
A gravi bakancsok, a szkafander és a tolmácsgép nélkül jelentősen csökken a komfortérzete, de ami igazán kellemetlenül érinti az az, hogy kibernetikus szeme szintén kikapcsol, így minden szerencsétlenség mellé ráadásul félig meg is vakul.
Ha ez még mind nem lenne elég, határozottan úgy tűnik, hogy a lánglényeknek nincs kedvük tovább beszélgetni.
A lány már éppen menekülőre fogná amikor elkerekedett szemmel veszi észre, hogy a foxiai az elhangzottak után még tovább szeretne csevegni az óriásokkal. Nem érti ugyan amit mond, de azt erősen kétli, hogy szavakkal bármit el tudnának még érni.
- Elnézést! - hadarja shi’ar nyelven, majd megpróbálja fölkapni a kis lényt, hogy aztán nekiiramodjanak a kijárat felé. Ha a foxiai túl nehéz a művelethez, akkor egyszerűen csak megtaszítja a helyes irányba, lehetőleg ügyelve arra, hogy Yalvis a mozdulattól ne essen el, hanem inkább lendületet kapjon a futáshoz.
A kree nyelvtudása finoman szólva is kicsit rozsdás, de azért megérti a “szarkofág” és a “terem” szavakat, az ötletre pedig jóváhagyólag bólint. Úgy látszik See-Kernek is ugyanaz jutott eszébe mint neki nem sokkal ezelőtt.  
~ Helyes, legalább nem kell magyaráznom. - gondolja, majd a lemaradó testőr után kiált kree nyelven.
- Taktikai viasz-vonulás… - a bizonytalan hangsúlyból nem lehet eldönteni, hogy kérdésnek vagy felszólításnak szánta-e a mondatot ráadásul szinte teljesen biztos benne, hogy valamit nem jól ejtett. Szegényes kree szókincse főleg káromkodásokból áll, ezért most kifejezetten büszke lenne magára, ha nem kellene épp az életéért futnia.
Nem, ez nem is futás, sokkal inkább eszeveszett menekülés, amit bármelyik dezertálni készülő gyáva megirigyelhetne.
Ha lehet, meg sem áll egészen a szarkofág csarnokáig.