Hydra űrállomás

A helyzet nem olyan mint ami megfelelne, George számára. Az ellenfélnek közelebb kéne kerülnie ahhoz, hogy aktívan részt tudjon venni a harcban. Ez pedig meg is történik. Ugyanis azok elkezdik kifelé tolni őket a teremből. George-t nem is kell kérni. Elkezd ki is hátrálni a teremből viszont az ajtó mellett megáll, hogy ha lehetséges akkor hátulról a közelükbe tudjon kerülni.
-Toljuk hátrább az állásainkat!
Ha a társai tényleg megfogadják a tanácsát és sikerül ezt a trükköt megcsinálnia és tényleg még kifelé is követik őket a HYDRA katonái akkor kihasználva azt, hogy az ajtó mellett maradva képes a közelükbe kerülni kivont karddal nekik is támad. Próbálja a fejüket célozni. Igaz kétes, hogy tudna komolyabb károkat okozni bennük, de nem tudja mi mást tudna tenni. Ő végül is egy középkori lovag és egy kémia tanár. Egyik sem tökéletesen alkalmas modern robotkatonák ellen. Ha pedig a kardjához is úgy tudnak hozzászokni mint a többi támadáshoz akkor csak bajba kerül.

Zene lövöldözéshez

~ Sz@r...sz@r...sz@r ~ pörög az agya miközben látja, hogy még mindig semmit nem érnek a lövései. Néhány rövid sorozat után visszabújik, pozíciót vált és újra felbukkan. Kiküld a csövön három lövedéket és vissza. Véletlenszerűen változtatja a teste pozícióit és a felbukkanásai közt eltelt időt, hogy ne tudják kiszámolni. Közben azon pörög, hogy miért tudnak ők kilőni a pajzsuk mögül, míg ő nem tud mögé lőni. Meg hogy mennyi pénzük van. Nem csak embereket fizetnek vagy droidokat építenek, de még fel is szerelik az összeset személyi védőpajzzsal. Mérgelődik egy sort, mikor a középkori lovag akcióba kezd.
- Várj még.... - próbál utasításokat osztogatni, miközben reménykedik a fekete páncélos képességeiben, de kezd számára egyre kilátástalanabbá válni a helyzet. Mintha a társaság fele lefagyott volna. Önmagával egyetemben, bár inkább a tanácstalanság hajtja. Azt meg nem igazán hiszi, hogy ilyen nyíltan, ahogy a lovag próbálja, be tudják csapni az ellenfeleiket. Egyelőre kivár és fedező tüzet ad. Aminek semmi értelme, mert meg sem torpan az ellenség.

Felszerelés:

Úgy látszik, hogy a George által javasolt taktika nem nyerte el a többiek tetszését. Ezek szerint ő is marad a fedezékben viszont nem tudja, hogy mégis miért. Ekkor vette észre a lehetőséget. Nem szívesen ment a közelébe lőfegyvereseknek viszont elvállalta , hogy itt lesz és nincs mit tennie. Megy hát egy lovagi roham és egy olyan lefejezés ami becsületére válnék minden más lovagnak. A terve sikerrel járt. Az ellenség pajzsai nem tudtak hozzászokni ahhoz, hogy egyetlen halálos csapást mérnek rájuk. Viszont azt is megtudta, hogy robotokkal állnak szemben. Végül is kiderült, hogy nem sebezhetetlenek úgyhogy mindegy is, hogy robotok vagy nem. Még meg is nyugodott kicsit, hogy nem ölt embereket. Viszont nincs túl sok ideje megnyugodni mivel egy még talpon van és rálő. Megpróbálja a pajzsával hárítani a lövéseket és odarohanva félrelökni a robot fegyverét és szétcsapni annak fejét egy határozott vágással.

Zene lövöldözéshez

~ Ez de el van bszva ~ gondolja, miközben a tizenkettedik rövid sorozatát küldi a támadóira s mielőtt visszabújna a fedezékbe. Rövid mérlegelés után úgy dönt, hogy igaza volt a középkori lovagnak. Gyorsan felméri a mögöttük lévő terepet és döntést hoz ha már más nem teszi. A következő sorozatánál feláll és hátrálni kezd.
- Békázunk hátra... - adja kvázi utasításba, miközben halad, majd a következő fedezékbe húzódik. - Kész! - Vár néhány másodpercet, majd ismét kibukkan és lő. Reménykedik, hogy társai is hátrálni kezdenek. Aztán észreveszi Talont, úgy ad le kevesebb és célzottabb lövést, hogy ne találja el a droidokat hátulról támadó páncélost. Majd visszahúzódik, mert nem biztos abban, hogy nem találják el amíg a társa eliminálja őket. Amikor pillanatnyi szünet áll be a csatában, felnéz és látja az utolsó droidot Georga támadni s a férfit aki megrohamozza az ellenfelét. Ő maga is megiramodik. Fegyverét ép kezében tartja. Az a terve, hogy ha a lovag nem üti ki sikeresen a gépembert, akkor ő az implantjával mér a gépre "halálos" csapást.

Felszerelés:

Úgy látszik, hogy George kicsit elszámolta azt, hogy milyen erős is lehet egy energiafegyver lövedéke. Nemhogy nem tud a közelébe menni, de még hátrálni is kényszerül. Abban viszont szerencsére igaza volt, hogy a pajzsa mivel mágikus képes kivédeni az ilyen lövéseket. A társai pedig elintézik azt a támadót. Egyenlőre úgy tűnik, hogy más támadó robotkatonák nem érkeznek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem is fognak. George szerint minél gyorsabban el kéne jutniuk ahhoz a vezérlőhöz. Főleg mivel a többiek arról még nem szóltak neki, hogy a hátramaradt páncélos társuk haldoklik. Megnézi a szétvágott robotokat hátha a fegyverüket el tudja venni és talán használni is megpróbálhatja ha egyáltalán van fogalma róla hogyan kell. Ha nem akkor marad a középkori lovag stílus.
-Azt javaslom, hogy ne időzzünk túl sokáig mert ha jön az erősítésük akkor sosem fogjuk ezt a helyet eltéríteni a céljától. Szerintem haladjunk.
~Ez az egész olyan kényelmetlen. Nem vagyok túl sok hasznára a többieknek és nem is tudom mit tudnék segíteni. El sem tudom képzelni, hogy egy tűzokádó sárkánnyal, hogy küzdöttek meg a lovagok ha még néhány fegyveres robotkatona is képes kellemetlen helyzetbe hozni.~

~ Szép. ~ Állapítja meg magában, magáról. Ez volt az első olyan csatája, ahol valódi dicsőség övezhette tettét, felmérhette páncélja és fegyverei igazi képességeit. Azt sajnálta, hogy nem gondolkodó emberek vagy tisztességes mesterséges intelligenciával mérhette össze az erejét, de úgy vélte ez sem késhet soká. Körbenéz a társain. Egy régi lovag, meg egy félkarú katona. Már-már teljes értékű is lehetne, ha több implantátumot kért volna megalkotóitól....elmélkedik röviden, majd nagyot sóhajt. Ez valószínűleg a teljes testmozgásán meglátszik majd.
- Helyes. - Mondja kurtán furcsán, majd visszahúzza markolatába a kardja pengéit. Megfordul és elindul abba az irányba, ahonnan jöttek a doridok. Miközben elteszi a páncél egy rejtett tokjába a két összecsukott eszközt, visszanéz a válla fölött.- Utánam. - folytatja hasonló stílusban, mint elkezdte. Bár ütemesen halad, megpróbál ügyelni arra, hogy ne csapjon nagy zajt. Ha egy sarokhoz vagy ajtónyíláshoz érnek, óvatosan tekint be először és megpróbálja gyorsan felmérni a következő helyiséget vagy fordulót úgy, hogy fedezékbe tudjon gyorsan húzódni, ha lövések zúdulnának rá. Közben kezei járnak és utasításokat ad a páncéljának. Amellett hogy a vizuális képet megpróbálja felvenni, váltogatja a különböző vízorokat: hő, energia, mozgás érzékelő szűrőkkel figyeli a környezetüket és keresi a vezérlőbe vezető utat.

Felszerelés:

Zene bandukoláshoz

Lupin igyekszik megmenteni a társát, de a fekete páncélos alak hamarabb ér oda és szabadítja fel a nyomás alól. Lupin lefékez és miközben a két, eltérő évezredből származó páncélos megszakértik a szituáció állását, újra célzásra emeli a fegyverét és pásztázza azt a területet ahonnan jöttek a droidok. Ha nem jöttek várt tovább. Ha másra nem is jó jelenleg a fegyvere, akkor arra mindenképpen, hogy riasztóként funkcionáljon. Amikor Talon elindul, azért ő maga is körbenéz. Egy pillanatra még Georgehoz fordul.
- Egy igazi ninja nem is vár köszöntetet. - Mosolyodik el kedvesen és fejével a távozó fekete páncélos után int, majd maga is elindul Talon után. A következőkben követi a fekete páncélost és fedezi. Mármint leköveti a mozgását és folyamatosan olyan pozíciót vesz fel, hogy amennyiben a férfinak szüksége lesz rá, ő azonnal lefogó vagy fedező tüzet tud biztosítani a sarkok után, a következő folyosókon és helyiségekben. Arra azonban célzásnál folyamatosan ügyel, hogy ne kerüljön célkeresztjébe az aktuális társa.

Felszerelés:

Megnézte a robotokat, de csak azt tudta megállapítani ismételten, hogy nem ért hozzá és tényleg eléggé kétségbe lehet esve a SHIELD, hogy őt küldte ide. A fekete páncélos pedig átvette a vezetést eléggé flegma stílusban. Geroge ismét kezdi azt érezni mint múltkor azzal a másik csapattal. Jól is esik neki Lupin kis megjegyzése. Bár nem látszik a sisaktól, de halványan el is mosolyodik.
-Szomorú, hogy akkor a legtöbb önjelölt hős nindzsának hiszi magát.
Viszont nem panaszkodik és követi hisz ő nem tudja, hogy merre kéne menni. Rá kell magát bíznia azokra akiknek megvannak a megfelelő eszközeik, hogy megtalálják hova kellhet menni. Viszont úgy látszik, hogy azok is rosszul tudják. George nem is tudja visszafojtani a megjegyzését.
-Ez a hely nem úgy néz ki mint valami irányítóterem.
~Nagyszerű. Ha a robot hősök sem tudják mit csinálnak akkor én mégis mit tudnék csinálni? Amennyiben nem találunk egy jól felszerelt kémia labort nem tudok komolyabb segítséget nyújtani csak kardot lóbálni.~

Határozott, de óvatos léptekkel haladt előre a következő teremben is. Pattanásig feszült idegein nem segített a folyamatos vizor váltások eredménytelensége. Dühítette, de kihívásként tekintett rá. ~ Mintha az egészet úgy építették volna, hogy felkészültek ránk. Több mint vicces paranoia és pazarlás. ~ Elmosolyodik a maszkja alatt, amikor felméri, hogy erre végre. Nem foglalkozik George megjegyzésével. Egyrészt biztos benne, hogy mind felismerik a helyzetet, másrészt még szüksége lehet a lovagra, nem akarja már most ketté vágni. Inkább fordul és elindul visszafelé. A többieknek csak a kezével int, hogy kövessék...tovább, visszafelé, a már ismert helyiségeken át a másik irányba. Nem átkozódik, nincs miért. Nem biztos, hogy ő nem ezt az utat választotta volna....aztán bejön a vészjelzés. Nem is érti a dolgot. Hogyan és mi juthatott be a páncéljába...gyorsan kiadja az utasítást. Lekapcsolja a szoftvert. Így mondjuk a közvetett irányítást elveszíti, a vizorja nem vált majd, és kívülről kell a paneleket megérintenie, hogy elővehesse a fegyvereit. Továbbá mozogni fognak az elektromos motorok is, mert valójában azok nem kompjuter vezéreltek, hanem a mechanikus, emberi testi mozgás indítja be őket a rásegítés miatt. Így kizárja az AI és a számítógép vírusokat.

Felszerelés:

Úgy látszik csak George-t zavarja annyira az, hogy nem tudják mennyi idejük van megmenteni a földet mégis rossz irányba indultak el, hogy még szót is emel. Visszamennek abba a szobába ahonnan indultak és George ott veszi észre, hogy az a társuk aki nem tartott eddig velük nyáladzva fekszik a földön. Gyorsan odasiet hozzá és ellenőrzi a pulzusát. A többiek talán nem tarthatják a legjobb ötletnek hisz lehet, hogy fertőző, de George mégiscsak egy lovag még ha nem is szívesen gondol így magára. Amit tapasztal Jelly-vel kapcsolatban azt megosztja a többiekkel és mivel nem tud érte tenni túl sok mindent még ha él is ott kell hagynia.
-Nem tudom mi lehetett az. Talán azokból a hordókból szabadult ki valami. Viszont tovább kell haladnunk.
Az ajtó nyitás ismét a páncélosokra hárul. Ha mint kiderült az irányt nem tudják megállapítani, hogy merre menjenek az ajtókat eddig még ki tudták nyitni.

Talon kikapcsolta az MI-t, miközben haladt visszafelé. Amikor George elkezdi vizsgálgatni Jelly-t, ő csak egy pillanatra áll meg. Rátekint a földön fekvőre, a segítőre, majd az üres hordóra. Arra sem méltatja őket, hogy megvonja a vállát vagy sóhajtson egy nagyot. Egyszerűen tovább halad a másik zárt ajtó irányába. Nem is igazán tervez. Egyszerűen duplikálja az előző módszert. ~ Ha egyszer már bevált... ~ gondolja és ahhoz a mellkasi paneljához, amiben még van robbanó töltete. Nyomással kifordítja, óvatosan benyúl és elővesz belőle tízet, valószínűleg az összes tartalékáról van szó. Bal kezébe fog kilencet és a maradékot egy pontra dobja úgy, amitől elvileg fel kell robbannia. Aztán ezt a műveletet megpróbálja elvégezni a többi töltettel is. Aztán, mint korábban, ismét megpróbál nekifeszülni az ajtónak és kinyitni azt.

Felszerelés:

Dubhh...dubhh...dubhh, dubhh...robbantak egyesével egymás után a töltetek. Talon egy röpke másodpercig megszemlélte "művét". Egész jól sikerült eltalálnia azokat a pontokat, ahol meggyengítheti az ajtó szerkezetét annyira, hogy kézzel folytathassa a nyitási műveletet. Valójában egy pillanatra elgondolkozik arról, hogy kell-e neki egyáltalán ez a robbantásos előjáték. Talán sikeres lenne akkor is ha csak a páncéljára támaszkodna...viszont így is elég jó röppályákat számolt...tehát elég jól működik a kompjuter nélkül is. Ez kicsit büszkeséggel tölti el. Majd természetesen sikeresen kinyitja az ajtót és körbetekint odabent. ~ Semmi új...unalmas űrbázis, tényleg csak ki kéne lyuggatni az egészet. ~ Elmosolyodik és továbbhalad. Egyenletes léptekkel de most már a fejét is folyamatosan forgatja, mivel már nem támaszkodhat az AI-re. Két kezét maga elé emeli. és felkészül a váratlan támadókra. Ahogy halad, folyamatosan azt figyeli, hogy hova tud majd fedezékbe ugrani ha lőni kezdenek rájuk.

Felszerelés:

-Még él.
Ennyit tud tenni. Meg tudja állapítani, hogy az átmeneti társuk még él. A képességeit kiismerte már annyira, hogy tudja, hogy bár képes gyógyítani, de csak saját magát. Mivel pedig többet nem tehet a néma továbbra is előre haladó társuk után megy aki nem vesztegeti az időt. Hogy mit tervez majd akkor tenni ha ismét egy csomóan megtámadják lézerfegyverekkel az érdekelné George-ot, de nem teszi szóvá. Ő is inkább csak követi és figyeli az esetleges támadásokat. A következő folyosó mögül sem támadás érkezik, hanem valami egészen más. A számítógépekhez bár George ért és a munkájához is gyakran használja őket, de úgy sejti, hogy az itteniek teljesen más kategóriába tartoznak mint amiket ő használ. Így ismét csak a páncélosra kell hagynia a munkát. Igaz mikor idehívták nem volt túl sok ideje átgondolni a dolgot sőt talán kicsit elhamarkodottan is döntött mikor jött, de azt nem hitte volna, hogy csak kísérő lesz a szuper fegyverekkel felszerelt profik között.

Miközben pattanásig feszülnek az idegei, elgondolkozik azon, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élete ha nem az idegei dolgoznának hanem az agyába ültetett RAM memória dolgozna azon, hogy feldolgozza a környezetéből érkező ingereket. Leegyszerűsítené az életét. Akkor akár egyszerre dolgozhatna fejben önnön...azaz a páncélja fejlesztésén és az ellenségei eliminálásán. Most azért viszonylag behatároltak az agyi és érzéki kapacitásai. Még egy ilyen teljesen érdektelen folyosón is. Ami hamar megváltozik amint meglátja a két ajtót, amik fel is tárultak. Ekkor a jobboldali felé int.
- Ez a maguké. Én balra megyek. Tegyük tönkre az állomást. - Azzal megindul balra és belép a helyiségbe. Terve szerint ha nem támadnak rá éppen és per vagy nem folytatódik más irányba a helyiség, a kompjuterhez lép és megvizsgálja, mit tud vele kezdeni.

Felszerelés: