A Kerék űrállomás

FORGÓTŐKE

Essia újabb küldetése ezúttal egyenesen a szenátustól jött, akik felkérték a Jedi Rendet, hogy segítsék ki őket. Ez azért volt elkerülhetetlen számukra, mert máskülönben a Köztársaság nem indíthatott nyomozást a halott kutatójuk ügyében. A haláleset olyan helyen történt, ahova katonákat érthető okokból nem küldhettek, és a civil erőknek nem volt hatáskörük. A padawan a Kerék névre keresztelt űrállomásra kellett ellátogasson. Az űrállomás belső részénél dokkolt a hajója, és mire kiszállt két üzenet is várta. Az egyiket az űrállomáson tartózkodó köztársasági tudósok egyikétől kapta, akivel az állomás kantinájában kell találkoznia, és aki a segítségére lesz a nyomozás alatt. A másik üzenet is ehhez volt köthető, de az sokkal elszomorítóbb volt, mégpedig, hogy azalatt a két nap alatt, mjg errefelé utazott újabb haláleset történt, vagyis újabb köztársasági tudós vesztette életét.
A kantinába való belépést követően rögvest vele, vagyis a bejárati ajtóval szembe, az egyik asztalnál egy nőt vehetett észre. Hosszú fehér haja volt és szép nőies arca, akár egy modellnek, habár ettől némiképp elütött a világoslila színű páncél, amit viselt. Egyedül a sisakja hiányzott, ami ott pihent mellette az asztalra letéve, de az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy egy mandalóriai harcosról van szó.
Az egyik kezét az asztal alatt, a másikat a poharán tartotta miközben tüzetesen megnézte magának Essiát. Ez nagyjából olyan érzést keltett, mintha nagy teljesítményű szkennerrel vizsgálnák át teljesen. Az egész végén egy tizedmásodpercig olyan arcot vágott, mintha valami nagyon rossz illatút szagolt volna, majd figyelmét visszafordította az italára. A helységben érezhető volt a feszültség, amit az itt levőkben valószínűleg a nő jelenléte válthatott ki, hisz tényleg olyan benyomást keltett, mint egy királynő. Egyedül a barista volt nyugodt, de droid lévén ez érthető is volt.
- Üdvözlöm a Kerék katninájában. Mit parancsol? Vagy esetleg óhajtja, hogy ajánljak valamit? - fordul Essia felé a droid amennyiben a bárpulthoz lép, vagy elég közel ér ahhoz. A tudósnak, akivel találkoznia kell, egyelőre nyoma sincs.



A Renliss fejvadász céhet az Atrisia-i nemesség feje, Tching császár, kereste fel. A hónapokkal korábban szerzett hírneve miatt egyenesen Silhanát kérte, mint az a személy, aki elvégzi a feladatot. Néhány nappal korábban elrabolták a lányát, Oeana Tchinget, és váltságdíjat követelnek érte, amit egy hét múlva kell átadjanak. Mivel a lánya életének érdekében saját erőit nem küldhette, ezért fogad fel fejvadászt. Az emberei annyit kiderítettek, hogy a rablók a lánnyal együtt a Kerék nevű űrállomás külső gyűrűjében rejtőztek el a csere napjáig. Sil feladata, hogy még a csere napja előtt megtalálja őket, kiszabadítsa a lányt és likvidálja az emberrablókat.
Az űrállomásra két napi utazás után érkezik meg és nem kis meglepetés lehet számára a belső rész után, ahova először érkezik meg, a külső gyűrű. A nő számára őrültnek tűnhetnek az itt élők, akik közel sem modern környezetben élnek, és bár egyikük sem erőhasználó, de mind az Erőhöz imádkoznak. A nő pedig egy ilyen faluba érkezve kell megtaláljon egy lányt, akiről csak egy fényképe van, és az elrablóit, akiknek pontos kiléte ismeretlen.
A falu több, egyszintes, házból áll. Van egy kisebb, leginkább kávézóra hasonlító, "kocsma" épület, ahol teákat és kávékat szolgálnak fel. Ezen kívül van egy főtér, ahol kisebb csecsebecséket, ruházati cikkeket és hasonlókat lehet vásárolni, bár inkább cserekereskedelemmel, mintsem credittel, valamint egy nagyobb dombon található egy talá szentélynek nevezhető építmény, ami az imádkozás központi és társas helye.

FORGÓTŐKE

- Ha gondolja rendkívül finom koktéljaink is vannak. - ajánlotta a pultos droid a víz felszolgálása után, feltehetőleg bele volt programozva, hogy reklámozza őket, vagy legalább a figyelmet felhívja rájuk.
"Rendben, Sagan. Kerülje a konfrontációt a mandaloriaival, és értesítsen, ha a halálesetekről megtudott valamit." - A Jedi Templom elég hamar választ is küldött a tőle kapott üzenetre, jelentésre.
Néhány percet kellett várakoznia még, közben a mandaloriai nő elhagyta a helységet és még néhány személy érkezett. Végül, egyszer csak, egy lila bőrszínű nautolán nő lépett be, fekete ttesthez simuló ruházata volt, és egy kissé szakadt, fehér, bő toppja. A kezében pedig egy datapadot fogott.
Unott képpel igyekezett átvágni a termen, de egy nagydarab férfi, feltehetőleg katona vagy zsoldos, italával a kezében nekiment és feltartóztatta ezzel. Az innivaló szerencsére elkerülte, de olyan rondán megnézte a férfit, hogy az még csak bocsánatot se mert kérni, csak fülét-farkát behúzva odébb állt.
- Hali. Maga a jedi akit kiküldtek, igaz? A nevem Asas Luts. Melyik szerencsétlennel akarja kezdeni? - a datapadot az övén levő tartóba csúsztatta és a jobb kezét lazán Essia felé nyújtotta kézfogásra. A lekkui egy része össze volt fogva a háta mögött, egyeseken fehér csíkminta is volt, az egyiken pedig kötések is voltak. A szemei fehérrel kicsit ki voltak sminkelve, a bal szemének aljától az álla aljáig pedig egy jól látható heg húzódott. Így közelről látszott, hogy elég jól karban tartja a testét.



Természetesen nem Sil volt az egyetlen twi'lek vagy nem emberi fajba tartozó, így a kinézete nem keltett feltűnést az emberek között. A templomhoz, ahová el akart jutni, egy dombra kellett felmenni, meredek lépcsőkön. Ezt feltehetőleg azért így alakították ki, hogy az azt megmászó hívek közben magukba fordulhassanak, vagy csak szimplán szadista volt az építész.
Az épületbe belépve egy eléggé puritán kialakítású, tágas belső teret láthatott maga előtt padsorokkal, gyertyatartókkal és különböző szimbólumokkal ellátott szőttesekkel. Mindössze egy elég nagy darab, őszhajú férfit láthatott bent, az egyik első padban ülve, fejét a kezeire hajtva. Ha közelebb ment, akkor néhány padsorral odébb már halhatta, hogy mormol valamit az orra alatt magának. Egész közelről már látható volt, hogy olyan 50-60 év közötti, fekete reverenda szerű ruhát visel és hosszú fehér sálat.
- Üdvözöllek, gyermekem. Miben segíthet neked ez az öreg szolga? - fordult felé a férfi, ha Sil ráköszönt, jelezte ottlétét valahogy, vagy a mormolás befejeztével észrevette őt a férfi. Fiatalabb korában nagyon jóképű lehetett, bár most sem panaszkodhatott, kék szemei pedig elég áthatónak tűntek. Lehet tudta, hogy a nő külsős, vagyis nem azért van itt, hogy a népesség tagja legyen, de ha így is volt, ennek semmi jelét nem mutatta.

FORGÓTŐKE

- Bocs, de nem különösebben izgat, hogy halottként érdemelnek-e tiszteletet vagy sem. Különben is, önök nem azt mondják, hogy ilyenkor "egyesülnek" az Erővel vagy ilyesmi. - vonta meg a vállát a nautolán nő közben pedig a rágóból amit rágott egy kisebb lufit fújt, ami egy csattanással pukkadt ki.
- Akkor jöjjön utánam, ne kóboroljon el. - azzal sarkon is fordult és egyenesen az ajtó felé ment. Amennyiben Essia követte úgy előbb folyosók tömkelegén vezette keresztül, majd laborok következtek. Egy elsötétített labor bejáratánál állt meg végül. Még az üvegen keresztül sem lehetett sokat látni, mert eléggé igyekeztek elérni, hogy kintről ne lehessen belátni. Ekkor egy kódcilindert vett elő és azzal nyitotta ki az ajtót. Ő ment előre és felkapcsolta a villanyt. A labor állapotából ítélve látszott, hogy a halott tudós megpróbált ellenállni a támadójának, de nem sok sikerrel, amit mi sem bizonyított jobban, mint a holttest, ami nem messze az ajtótól feküdt, bár most egy fehér lepellel le volt takarva.
- Ő lenne az. Már akkor múmia volt, amikor megtalálták. Valaki megcsapolta rendesen. - adta át a terepet Luts Essia számára miközben nekidőlt az ajtófélfának és némán folytatta a rágózást.



A fejvadász kérésére összevont szemöldökkel és ráncolódó homlokkal próbálta meg a pap felidézni a szükséges információkat. Ez persze néhány másodpercnyi csendet jelentett, ami a vége felé már-már kínosnak lehetett mondani.
- Sajnálatos módon ilyet nem tudnék mondani önnek, természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem lehetséges, csupán nem hallottam olyanokról, akik akarata nélkül hoztak volna ide fiatal hölgyet. Az utóbbi időben több család is érkezett, talán több is, mint amennyit ön gondol. - szólalt meg végül miközben felállt ültéből. Így az is nyilvánvalóvá válhatott Sil számára, hogy a férfi jó pár centivel magasabb nála. - Elég sok kisgyerekes család is költözött be, nem tudom hogy ilyet keres-e. Olyan akiknél fiatal hölgy van, olyan fiatal felnőtt szerű és nem rég költözött be olyanról csak háromról tudok, de egyik sem tűnt úgy, hogy bárki elnyomásban szenvedne, vagy akaratán kívül lenne itt. - mondandója közben kimászott a padsorból és a fal mellett felállított egyik szekrényhez ment. Egy sötétbarna, masszív szekrény volt, alul három nagyobb fiókkal, felül pedig két kis ajtóval. Ezeket az ajtókat nyitotta ki, aminek köszönhetően láthatóvá vált a tartalma, ami több kisebb tároló és fiók volt, valamint egy írólapszerű dolog. Egy nagyobb felcsavart papírszerű dolgot vett el és leterítette az írólapra. Ha Sil közelebb ment, akkor láthatta, hogy ez egy térképszerű dolog akart lenni rajta a településsel, házakkal és nevekkel.

FORGÓTŐKE

Amikor Essia kinyúlt az Erőbe, akkor mindössze csak annyit tudott érzékelni, hogy valami zavar van benne, viszont ez nem az előtte levő laborból jött, és a pontos helyét nem tudta meghatározni.
Ha lennének, akkor nem hívtak volna ide, nem igaz? Kitörölték a felvételeket. - a nő hangja nem volt épp barátságos, és érezhetően megkérdőjelezte azt, hogy a megfelelő jedit küldték-e a feladatra, vagy úgy általában jó ötlet volt-e egy jedire bízni.
Ami a helyszínt és a testet illette, látható volt, hogy valaki gondosan odafigyelt a részletekre. A laborban a kárt nem dulakodás okozva, az szándékosan volt annak feltűntetve. A testen látható sérülések a végtagtörések voltak, azt, hogy ezeket halál előtt vagy után szerezte nem lehetett megállapítani. Ahogy a test mellett guggolt, Essia érezhette, amint megremeg a föld a talpa alatt, ami egy űrállomáson nem sok jót sejtetett, azonban reagálni már nem tudott erre, mert egy egészen más helyen találta magát. Körülötte teljesen fekete volt minden, viszont meglepő módon magat elég jól láthatta, mintha a teste egyedül napsütésben lenne. Ezután fagyos, hideg fuvallatot érzett a háta mögül, ami a ruháját és haját is megmozgatta, amikor pedig annak az irányába fordult, akkor újabb helyváltoztatás következett.
Egy bolygón volt, valahol a hegyekben, az égbolton a napként szolgáló csillagon kívül még két kisebb égitestet, holdakat láthatott. Az egyik hegycsúcsra a jedikéhez hasonló gyakorlópályát épített valaki, Essia is ezen találta magát. Rajta kívül három kisebb csoport volt még itt, köztük minden fajba tartozó egyedekkel.
Az egyik csoport különböző erőképességeket gyakorolt. Volt aki telekinetikát, volt aki gyorsítást, stb. Az egyik férfi meglepő módon erővillámokat gyakorolt, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy sötét oldali lett volna.
A második csoport tagjai meditáltak egy togruta nő vezetésével. Talán ez a nő hasonlított kinézetre egy jedi mesterhez, de a "diákok" is túl idősek voltak ahhoz, hogy tanoncok vagy padawanok lehettek volna.
A harmadik és egyben hozzá legközelebb elhelyezkedő csoport egy fehér bőrű és fehér hajú nőt hallgatott. Az arcára az Aurabesh ábécé trill betűje volt tetoválva, vörös színű páncélt viselt, valamint ő volt az egyetlen akinél fénykardhoz hasonló szerkezetet látott.
Legyetek nyitottak. Hallgassatok az Erőre és a megérzéseitekre. A rakaták vadászok, könyörtelenek és nagy hatalommal rendelkeznek, de nem halhatatlanok. - magyarázta a nő, majd fegyveres bemutatót tartott a "diákjainak", amit aztán csoportos gyakorlás követett. Ezt Essia már gyorsított felvételként nézhetett végig, majd ismét minden teljesen fekete lett.
Elárultál, te nyomorult kis féreg! Gyenge vagy, és azt sem érdemled meg, hogy felfaljalak. Inkább elpusztítalak, hogy még csak egy porszem se maradhasson belőled! - Essia előbb a mennydörgő hangot hallhatta, majd a csillagokkal teli világűrben egy hatalmas rakatát láthatott maga előtt. A lény több százezer csillag nagyságával ért fel, közel sem olyan volt, mint a rakaták, amikről Essia tudhatott, és csak csoda volt, hogy a teret nem görbítette meg maga körül. A lány most annak a fehér hajú nőnek a testében volt, akit korábban látott. A rakatához képest akkora volt, mint egy rovar, vagy egy porszem. A lény felemelte a kezét és Essia úgy érezte magát, mintha valami belekapaszkodott volna a köldökébe és húzná lefelé egy siprálban. Több milliárd csillag kavargott körülötte, mígnem újra sötét lett minden.
Lövések hangját, droidok zaját és távoli kiáltásokat, sikításokat hallott. Ezután forróságot érzett, füst szagot, gáz szagát és sült hal illatát. Ha kinyította a szemét egy kicsit forgott vele a világ, de nem annyira, hogy rosszúl legyen tőle, viszont kellett párat pillogtatnia, hogy minden normális legyen.
A laborban volt, egy oldalára döntött asztal takarásába . A földön feküdt és a jobb válla fájt egy kicsit, ahol a ruhája is hiányzott egy foltban, és a bőre, valamint az anyag széle is meg volt pörkölődve. Nem messze tőle egy bogárra hasonlító, szétlőtt, droid darabjait láthatta. Ha felült, akkor észrevehette maga mellett a nautolan nőt, amint a fedezékből részben kibújva tüzel valamire a jobb kezében levő sugarpisztollyal. A nő bal oldala csúnya látvány volt. A vállától a kézfejéig, a háta és mellkasának azon része, valamint az arca csúnyán meg volt égve. Így pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy honnan ered a sült hal illata.



A férfi csak bólintott, mikor Silhana felhozta, hogy mutat neki képet a lányról. A holoprojector, valamint a kivetítés, nem ijesztette meg, feltehetőleg látott már ilyet, vagy talan használt is, de az látszott, hogy viszojog tőle némiképp. Ettől függetlenül igyekezett megvizsgálni a képet amennyire csak tudta.
Sajnos nem mondhatom azt, hogy láttam már a hölgyet. Mindenesetre itt a három család címe és, hogy hol találhatja meg a házukat. Őszintén remélem, hogy sikerrel jár. - nyújtott at egy papírlapot a férfi és az arcan is látszott, hogy komolyan gondolja mindazt, amit mondott.
Viszont ekkor földrengés rázta meg a helyet és robbanást is hallhattak. Sil és a férfi is meg kellett kapaszkodjon, hogy el ne essenek. Az ajtó irányából Sil először jéghideg fuvallatot érezhetett, mintha egy hegytetőn lenne, aztán azt a meleg levegőt amit az újabb robbanások okoztak.
Segítenem kell! - kiáltott fel a férfi, amikor kintről kiáltások és sikolyok hallatszottak be és az egyik fiókból egy furcsa kis szerkezetet vett elő.
Sil látott már ilyet, egy fénykard colt, de az is látszott rajta, hogy nagyon régi darab lehet. Kifele futás közben a férfi be tudta kapcsolni, de azt még Sil, laikusként, is meg tudta állapítani, hogy a férfit sohasem képezték ki annak használatára, így nagy eséllyel több kárt okoz majd magának, mint bárki másnak.
Sil ha kimegy akkor odakint egy mészárlást láthat. A lakosok fegyvertelenek és védtelenek a rengeteg kis bogárszerű droiddal szemben, amelyek tüzet okadnak, és igazából egymásra sincsenek tűl nagy figyelemmel, így mikor valamelyik egy másik tűzvonalába kerül, akkor újabb robbanás következik.