Bandon, Oregon

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

Prológus:
” - Már azelőtt ezen a földön jártam, hogy az emberiség gyermek lett volna. Én parancsoltam a leghatalmasabb seregnek, amit ez a világ valaha látott. A haragom tűzként söpört végig a kontinenseken és egyedül ültem fel a világ trónjára. Feltudod fogni, hogy mit jelent mindez?!
- Azt, hogy soha sem tanulsz!”
- Beszélgetés két ismeretlen között



A Blackbird a város szélén, a tengerparton tudott leszállni, itt volt a lehető legjobb hely neki. Már fentről, ahogyan a gép ereszkedett is látszott, hogy a város teljesen üres és kihalt. Sehol nem volt senki sem látható, pedig egy kellemes nap volt. Annyira nem volt északon a város, és a tenger miatt is, hiába volt november közepe jó 15-16 fokos hőmérséklet volt. Amint megkapták a hírt a SHIELD-től a híreket, rögtön indultak, és alig három óra alatt meg is érkeztek. A rengeteg mutáns az nem volt olyan rengeteg, az aktát a SHIELD a rendelkezésükre bocsátotta, a 3200 fős lakosságból 5 mutáns élt itt. Egy négy fős egyetemista társaság érkezett erre nyaralni, vagyis telelni úgy egy hete, ők mind a négyen mutánsok, vagy egyéb képességhasználók voltak. Panasz érkezett rájuk a helyi rendőrfőnökhöz, hogy részegen randalíroznak, bár embereknek nem ártottak. Csak négy kamasz volt, de a biztonság kedvéért a rendőrfőnökasszony leszólt a legközelebbi SHIELD irodába, hogy nézzenek már utána a három fiúnak és egy lánynak. Azonban a SHIELD semmit sem talált róluk, az összes kihágásuk gyorshajtás volt pár állammal odábbról, amit azonnal ki is fizettek, így csak ennyi volt a rendszerben róluk. Ohio államban jártak mind a négyen egyetemre és két nappal korábban jelentették az eltűnésüket. Ekkor tették fel Instagramra és twitterre az utolsó bejegyzéseket. A városból is ekkor érkeztek az utolsó üzenetek, de csak ma tűnt fel mindez bárkinek, amikor egy rokon telefonált ide, de nem vette fel senki a telefont.
- Az elrablásnak nem lenne nyoma? – kérdezte Hana. – Mármint harcok, lövések nyoma… és effélék, mégiscsak Amerikában vagyunk.
Ha a társaság kiszáll a gépből, akkor semmilyen furcsa illatot nem lehet érezni – Cody részéről –, vagy látni furcsaságot. Csak a teljesen kihalt utcákra látni a tengerpartról. Minden teljesen csöndes és üres. Ami talán furcsa, hogy hiába vannak tengerparton csak a szél és a tenger hangja hallatszik. Sehol sem volt egy madár sem, ahogyan kutyák ugatását sem lehetett hallani.

//Felszereléslistát írjatok//
Hana felszerelése: egy mobil, egy füzet és toll (+ az a szuperhős ruha, ami rajta van a képeken is előtörinél)

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Én uralkodtam mindenen, mind a nyolc kontinensen, én parancsoltam a deviáns seregeknek, mindaddig, amíg Kamuu lázadást nem szított… a háború végén… végül is hányan mondhatják el magukról, hogy elsüllyesztettek két kontinenst?”
- Ismeretlen személy



- Igaz, lehetséges mindez is – értett egyet Eshana végül a többiekkel. – Ha teleport, vagy mágia, akkor hol vannak a madarak?
Az internet szerint alig száz méternyire attól a helytől, ahol leszálltak valóban volt is motel, a tengerparthoz közel és a rendőrség helyét is megtalálhatták.
Ezen idő alatt Alethea nekilátott annak, hogy mágiát érzékeljen, semmiféle mágikus dolog nem volt 20 méteres körzetben, amekkora távon képes érzékelni bármit is. Egyébként is, ha mágiával vitték el az embereket, akkor már úgyis mindegy, hogy mit tesz, nem fogja érzékelni, mert már nem lehet aktív a varázslat. A lány valóban jól gondolta, ha mágikus lenne, akkor a WAND lenne kint.

Ami motel, amit Godlaw keresett alig 100 méterre volt tőlük, külön lejáróval a tengerpartra, ami kifejezetten a Table Rock Motel strandja volt.

motel:

Ez egy egyszintes kisebb motel volt, így viszonylag gyorsan és könnyedén át lehet majd kutatni. Amennyiben Godlaw még mindig ide szeretne jönni, akkor Eshana örömmel vele tart, hogy ne egyedül kelljen megtennie mindezt. Ha oda mennek, akkor a bejárat nyitva van, így könnyedén be lehet jutni a motelbe.

A többiek pedig mehettek a rendőrségre, ami nagyjából egy kilométerre volt a város belsejében. Szerencsére nagyjából csak a 8. utcán kellett végigmenni, ami a Table Rock Motelnél kezdődött.

rendőrség:

Mivel ez a társaság hosszabb utat tett meg, így többet láttak a városból. Mindenhol földszintes, maximum egy emeletes épületek voltak, nagyon soknál kertek. Minden teljesen üres és kihalt, továbbra sem lehetett egyetlen madarat, állatot, vagy bogarat látni, érzékelni. Ha Alethea erre is érzékel mágiát, semmit sem tapasztalt, érzett, nem volt mágikusság a városban. Sok autót láthattak, amik az úton voltak, volt, ami csak leállt, de volt, ami falba, kerítésbe, villanyoszlopba csapódott. Még babakocsikat is láthattak az út szélén, de azok is üresek, vagy éppen kutyapórázt. Úgy negyed óra-húsz perc séta után a csoport meg is érkezett a rendőrség épülete elé.

//de nem szeretem, ha valós helyet adok meg helyszínnek, a képek vadászása egy évbe telik Mivel Tao a hotelbe ment volna, így kettőbe szedtem a dolgokat, hogy ő arra megy Eshana-val, míg a többiek a rendőrségre, mivel úgyis a felnőttek döntenek, nem a diákok a szétválásról. //

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Apokalipszis magát tartja az egyik legnagyobb hatalomnak? Szánalmas… lovasokkal hajtja uralma alá a Földet. Én egy személyben vagyok az apokalipszis, a halál, az éhínség, a háború és a pestis!”
- Ismeretlen személy



A motelnél odafele sétálva Godlaw gondolkodott.
- Ez túl nagy terület mágiához is, nem? – kérdezte. – Több négyzetkilométer. Még ha olyan paramétereket veszünk, mint a mutációnál, mert Mrs. Miller ahhoz szokta hasonlítani, akkor is ez lehetetlen, legalább is a többiektől így hallottam. Még ő sem tudna ilyet tenni, pedig ő az egyik legerősebb mágiahasználó a világon… ha pedig mágiahasználók tették volna, a WAND észlelte volna…
Fejtette ki a lány a gondolatait. Közben beértek a motelbe, ami állt a porban, mintha hónapok, vagy évek óta nem járt volna itt senki. A számítógép azonban szerencsére működött, így Godlaw-nak fél pillanat volt csak megtudni, hogy melyik szoba volt a diákoké, hiszen ők voltak a motel jelenlegi egyetlen vendégei. A pótkulcsok is felvehetőek voltak, így Eshana-nak nem is volt ideje arra, hogy nagyon körbenézzen, hátul nézett valamit és tüsszögve jött vissza.
- Minden működik, de poros, homokos… hapci!
A páros odaérhetett a négyes szobájához, amit kinyithatott. Itt bent nem volt por, laptopok voltak az ágyon, ahogyan tankönyvek. Tengeri madarakról szóló könyvek, jegyzetek. Felírva az egyik lapra, hogy november végén ZH a tárgyból. Teljesen átlagos holmik voltak a négyesnél, egyetemisták voltak, úgy tűnt, hogy tanulni jöttek és vizsgálódni. Azonban az irataik nem voltak itt, ahogyan telefonok sem, csak tablet és laptop, a könyvek, jegyzetek és ruhák.

A rendőrség felé vezető úton Cody próbálta a feszültséget oldani, hogy beszélgetni próbált a diákokkal. Az utcák egészen kisvárosiak voltak, sehol sem volt emeletes épület, csak földszintesek, csak élelmiszerboltokat, egy zöldségest és egy mosodát láttak a rendőrségig. Kamerának nyoma sem volt, telefonok voltak a földön, de mind lemerült, vagy széttört az eséstől, így ezekkel nem igen tudott Alethea mit kezdeni. Kamerának nyoma sem volt, de nem is volt itt olyan bolt, vagy bármi egyéb, ami indokolta volna azoknak a létezését.
Mindazonáltal a társaság megérkezett és Cody volt az, aki bekiabált a rendőrségre, hogy van-e ott valaki. Talán meglepő volt, talán nem, de érkezett válasz bentről.
- Segítség! Segítsen valaki! – hallatszott kifelé halkan a válasz. – Engedjenek ki innen!
Egy fiatal, nagyon riadt női hang volt az. Ha bemennek az épületbe, akkor odabent minden állt a porban, mintha hónapok, vagy évek óta nem járt volna itt senki, ennek ellenére a telefonok csörögtek, és a számítógépek többsége is működött. Ha a hangot követik, akkor hamar megtalálták a fogda részt, ahol az egyik cellában egy vágott – távol keleti – szemű fiatal mutáns lány állt a rácsokat fogva. A félelem szagát egyből érezhette Cody felőle, hála a jobb szaglásának.

a lány:

- Kérem engedjenek ki, nem bírom itt tovább, ki akarok menni innen! – kérlelte a társaságot sírva.

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Jöjj, jöjj, csak jöjj közelebb, s ismerd meg hatalmam valódi voltát!”
- Ismeretlen személy



A motelnél a páros tovább folytatta a kutakodást. Godlaw-nak szerencséje volt, az egyik laptop nem volt jelszóval védve, így meglehetett nézni, amit szeretett volna. Három napja este voltak az utolsó bejegyzések és képek. Éppen buliztak és szórakoztak. A képek alapján három átlagos amerikai fiatal volt, ez két fiú és egy lány volt, a harmadik lány mutáns volt, kő bőrrel és szárnyakkal, ő távolkeleti volt – lásd előző reagban a képet. A tagek alapján, Carol, Dany, Jack és Larry voltak a négyes tagjai. Larry gépét találta meg Godlaw, az utolsó bejegyzés az volt, hogy:
”Carol és Jack részegek, kimegyünk összeszedni őket mielőtt gáz lesz. #józannaklennigáz #innomkellettvolna #éljenekamadarak #vizsgakészülés”
Ez twitteren, ezek után már semmi sem jött, csak megannyi üzenet, hogy hol vannak már. Mi történt? És ehhez hasonlók, voltak, akik azt írták, hogy biztosan részegek, vagy épp szeretkeznek, így majd írnak, ha hazajönnak. Még most pár perce is jött üzenet. Ahogyan a facebookon volt fent Godlaw egy üzenet is felugrott „anya” néven.
„Lawrence Hamilton! Megtennéd végre, hogy válaszolsz az anyádnak így két nap után?! Meg ne várd, hogy meglátogassalak a kollégiumban!”
- Fog neki válaszolni Mr. Godlaw? – kérdezte Hana a férfi háta mögül, aki most ért vissza. – Odakint nincs semmi… minden olyan mintha félbehagyták volna.

A rendőrségnél Cody kiadta a diákoknak az utasításokat, hogy ki mit csináljon. Emily és Rain nekiláttak annak, hogy megkeressék a cellák kulcsát, mindezt a többi mögött a nagy egybenyílt irodában meg is találják felakasztva a többi mellé. Ugyanezen irodában ült le a gépek elé Alethea is. Ez a helység közvetlen a cellák mellett volt és a főbejáratnál található „csarnokból”, inkább előszobaszerűségből lehetett elérni. Amint a kulcs megvolt, oda is tudták vinni Cody-nak, aki könnyedén kinyithatta az ajtót.
- Danielle Ming – mutatkozott be a lány. – Dany, a barátaimnak. Egyetemista vagyok a Portlandi egyetemen tanulok biológiát, tengeri madarak a diplomatémám, ezért jöttünk ide a többiekkel… meghaltak, istenem, meghaltak, mindannyian!
Tört ki zokogásban.
Ezalatt Alethea megtalálta a szükséges dokumentumokat kinyomtatva és gépen is. A lány Danielle Ming volt, Portlandi lakos, az adatai szerint ott jár egyetemre, még két fiú és egy másik lány is Portlandből kellett, hogy a cellákban legyen, csendháborítás miatt lettek behozva. A megjegyzés rovatban az szerepelt, hogy másnap reggel elengendőek mind. Mindez három napja este/éjjel lett rögzítve a gépbe, ezek voltak az utolsó adatok, semmi más nem volt. Megtalálta a lány még Ming és a másik három személy jogosítványát és személyiét is a személyes holmiknál, telefonokat és némi pénzt.
- Behoztak minket – szipogott a lány. – Jack és Carol túl sokat ittak… kimentek az utcára hangoskodni, Larry és én próbáltuk őket visszavinni a motelbe, de a sheriff behozott minket ide… másnap reggel mikor el akart engedni minket egyszerűen mindenki porrá változott. Amit látnak… azok ők… a rendőrök és a barátaim.
Újra hangosan zokogott fel és rogyott térdre.