Bandon, Oregon

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Holmi egyszerű börtönnek nevezett semmiségek nem állíthatnak meg a terveim elérésben!”
- Lord Vanath



Ahogyan Emily a kommunikátor anyagát próbálja felszívni semmi sem történt. Az idő leteltével megérkezett Charles és azonnal faggatni kezdte a lányt, aki felelt is. Ahogyan Emily szájából elhangzott, hogy mind meghalnak egy férfi hangját hallhatták. Emily már tudta, hogy Joe az, de Charles-nak ismeretlen volt.
- Nem fogunk meghalni – mondta. – Kifelé haladva rosszabb a rádiók és telefonok adása. Azóta így van, hogy ez az egész történt. Ha bármi olyanba futottak volna, ami miatt menekülni kellene, vagy gond lenne, akkor Tom már szólt volna. Joe Edwards vagyok, a helyi iskola igazgatója és a reptéren diszpécser.
Mutatkozott még be.

Joe:

- De a kishölgy jól mondja a golfpályára mentek… egyékbént ön kicsoda, ha az X-ek tagja, akkor hogyhogy nem velük érkezett?

Rain tovább aggodalmaskodik, ezalatt Cody próbált kapcsolatba lépni Emily-vel, de nem volt kapcsolat, a kommunikátorok teljesen süketek voltak, a telefonoknak meg térereje sem volt. Godlaw tévedett, ezek nem úgy néztek ki, mint akiket 65 millió éve láttak, hanem úgy, akiket a jelenben, az ébredésük után. Igaz tény és való, hogy nem tudhatták, hogy a hatalmas időintervallumban mikor váltak ilyenné a Végsők.
– Nekem eléggé réginek és elhagyatottnak tűnik a hely – mondta Eshana.
- Én pedig végre nem érzem azt a kellemetlen „háttérzörejt” – tette hozzá Tom.
Ami azt illeti Godlaw sem érezte már, csak a többieket. Mindazonáltal a csapat úgy döntött, hogy körbenéz itt és felméri a terepet. Az egész hatalmas volt, legalább egy kilométer hosszú és ötszáz méter széles az egész platform. A híd, aminek a hegyek felé kellett volna vezetnie félúton leszakadt és egy jó harminc-negyven méteres hézag tátongott, így ott nem lehetett tovább menni. Kint a szabadban semmit sem találtak, elszáradt fák, növények fogadták a társaságot azokon a részeken, ahol nem az út volt. Az út több helyen megrepedt, kívülről pedig a három itt levő épületen sem látszott, hogy lakná valaki, vagy elárulná, hogy mi lehet bent. Egyikből sem szűrődött ki fény, és be sem lehetett látni. Nem mintha nagyon más lehetősége maradt volna a társaságnak mintsem azokat is átvizsgálni.

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Hogy azok? Jelentéktelen senkik.”
- Lord Vanath



Emily kérdése után Joe elkezdi mondani, hogy miként lehet odajutni. Legalább 2,5 percen keresztül beszél, ilyen olyan leágazásokról, méterekről, fákról, amiről ez felismerhető és hasonlókról. A lány ebben az állapotban, amiben most van a második mondat után követni sem tudta már a férfit, de ez neki is feltűnt.
- Ott van a telefonja kishölgy, miért nem nézi meg google mapsen? – kérdezte.
Így belegondolva tényleg ez volt a legjobb megoldás és legegyszerűbb. Azon megtudta nézni a lány, eléggé messze volt innen. Plusz nem látott a közelben másik biciklit sem, csak azt, amin Charles ült.

Cody könnyedén végigtudott szaglászni mindent, de a levegőben saját magukon kívül semmi mást sem érzett, így végül a kisebb épület felé mutatott és ezt is mondta ki, hogy azt kellene elsőként megnézni. A többség egyetértett, Eshana és Tom is bólintott, majd a lány még helyeslően bólintott és meg is szólalt Alethea szavai után.
- Teljesen egyetértek – mondta.
Mivel nem volt ellenvetés így elindult a társaság. A bal oldali felé. Ahogyan közelebb értek láthatták, hogy a másik épületből, amihez a másik híd vezetett szinte semmi sem maradt meg, csak romok, hatalmas tátongás az oldalán, mintha valami szétrobbantotta volna. Ez volt igaz igazából mind a két hídra és ezt a legnagyobb platformon levő épületeket kivéve. Tom megrázta a fejét a feltett kérdésre, egész eddig koncentrálhatott, mert most vette csak el a kezét a halántékától.
- Még egy állatot sem érzek itt, nemhogy mást – mondta. – Magunkon kívül semmit sem érzékelek…
Godlaw ráhibázott, mert az épület ajtaja valóban kinyílt, amint a közelébe. Odabent az épület belül igencsak romos állapotban volt, a falak beszakadtak, leomlottak, már feljárat sem volt a felsőbb részekre, de szerencsére végig lehetett látni. A romok között csontvázak látszottak, leszakadt végtagokkal, vagy éppen fejjel, összetörve. Nagyon, de nagyon régóta halottak lehettek, nem most haltak meg. Amennyire a helységet ki lehetett venni a benne levő tárolók és konténerszerűségek alapján tárolóegység lehetett. A tárolók többsége még érintetlen és némelyikhez hozzá is lehet férni a romok között.

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Olyan gyönyörű volt, mint az ékkövei… de a legszebb ékkő mindig is a hatalom marad.”
- Lord Vanath



Cody úgy döntött, hogy megnézi a tárolókat. Sikerül könnyedén az erejével a törmelékeket odébb tenni, ahogyan a leomlott falakat is, így most már hozzá lehetett férni a ládákhoz. Nem voltak lelakatolva, vagy egyéb biztonsági zárral ellátva, így könnyedén ki lehetett őket nyitni. Négy darabhoz fért a társaság hozzá, két nagyobbhoz, ezek jó négy méter hosszúak, két méter szélesek és másfél méter magasak voltak (400x200x150 cm). A harmadik 200x100x50 cm paraméterekkel rendelkezett, a negyedik pedig apró az előzőekhez képest mindez 60x40x30 cm-es.
A két legnagyobból az egyik megsérült korábban, így amikor ki lett nyitva csak por volt benne, bármi is lehetett az idők során porrá omlott. A másik három nem ilyen volt, a másik nagyban a kinyitás után ruhaneműket lehetett látni, furcsa tapintású öltözékek, leginkább egyenruhához hasonlítottak, bár a rangjelzések és egyéb szimbólumok ismeretlenek voltak. Az anyaguk furcsa, de roppant könnyű és rugalmas. A középső ládában tudományos felszerelés, bár jócskán fejlettebb, mint amije volt az iskolának – akik az Atlantisziaktól és Embertelenektől, meg Shi’aroktól kaptak sokat. A negyedik piciben pedig egy nagyobb ékkőkristály volt, amin egyszerre megannyi fajta drágakő és kristály pompázott.

Charles és Emily elindultak a golfpályához úgy, hogy Emily felült a bicikli vázára és így haladtak.

//5 kör múlva érkeztek meg, ezen idő alatt is kérem, hogy írjatok, ha nem teszitek, akkor csúszni fog, hogy mikorra értek oda.//

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

”Eljött a perc, amikor mind nekem fogtok hódolni!”
- Lord Vanath



Eshana és Tom is nagy érdeklődéssel figyelték a dobozokat és azoknak a tartalmát. Godlaw körbenézett a falakon, de semmi olyat nem látott, amit keresett, vagy csak nem ismerte meg, ha volt is. Majd eltudta tenni azokat a dolgokat is, amiket szeretett volna, ahogyan mindenki más is. Alethea egy toll szerűséget talált érdekesnek, amit még fel is ismert, csak éppen azt nem tudta megmondani, hogy mire jól.
- Érdekes ez a hely – mondta Tom miközben nézelődött. – Ha ők az őrség lehettek… vajon hol lehet a kijárat a dimenzióból? Persze, ha feltételezzük, hogy nem rabok voltak és a korábbi emlékkép alapján nem hiszem.
De azzal ő is egyetértett, hogy menjenek és nézzék meg a többi épületet, így hát a társaság el is indult, hogy így tegyen. A séta után, aminél át kellett vágni újra a kis „szigeten” megérkeztek a legnagyobb épülethez. Ez is ugyanúgy nyitotta az ajtót, mint a másik, azonban itt bent teljesen más látvány fogadta a társaságot, mint az előző épületben. Az romos volt, ez pedig úgy tűnt, hogy még mindig használt, a most is bent levő fényjáték és a hatalmas csarnok is ezt támasztotta alá.

a csarnok:

– MÁR AZT HITTEM, HOGY SOHA SEM ÉRTEK IDE! – hallatszott egy hang minden irányból, amint mindenki beért.
Azonban a hang tulajdonosa nem látszott egyelőre.
- Nem érzem senki jelenlétét – suttogta Tom.

Emily és Charles haladtak tovább a kocsikat. Ami bizonyos volt, hogy mind a ketten nagyon elkezdtek fázni rövid időn belül. Mégis november volt, igencsak északon voltak és még a hideg tengeri szél is ott volt. Az ujjaik, füleik és egyéb testrészeik már az első öt perc után teljesen átfagyott, ahogyan Emily-nek még a feneke is, mert a hideg fémen ült, és még mindig legalább húsz perc út volt hátra.

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

” - Mi lesz, ha egyszer kiszabadul?
- Nem fog tudni…
- És ha mégis?
- A Nagy Evolucionista kegyelmezzen nekünk!”
- Két Végső beszélgetése



Alig telt el fél perc azok után, hogy Charles felhozta az ötletet, hogy mit tegyen a lány a hidegrázástól leesett a bicikliről Emily és megütötte magát. Egyelőre annyira fázott, hogy nem nagyon tudott visszaülni sem a biciklire, így még mindig 20 perc volt nagyjából odaérni a többiekhez, már ha egyáltalán eltud a páros indulni. //Továbbra is 4 kör, míg odaértek.//

Tom és Eshana is idegesen nézett körbe a hangok után. A lány közelebb is lépett a három felnőtthöz, remélve, hogy azok megvédhetik. Valószínűleg teljesen ösztönös mozdulat volt a részéről.
- Ez az egész helyzet csak szerintem nagyon ijesztő? – kérdezte a lány halkan.
Godlaw próbálkozott hangosabb szavakkal, amik némileg vízhangoztak a helységben, olyan jót tíz másodpercig. Amint ez elült erőteljes, hangos lépések zaját lehetett hallani. Mivel a csarnok kialakítása olyan volt továbbra sem lehetett megállapítani, hogy honnan jött. Hosszú másodpercek teltek el, mire a fényekben a csarnok belseje felől árnyék is feltűnt, majd végül egy hatalmas alak. Legalább 220cm magas lehetett, fekete páncélszerű ruhában volt, fekete köpeny rajta, aminek egy része a fejét is takarta. A férfi bőre fekete színű volt, a szemei vörösek, a mozgása nagy tapasztaltságról, hosszú életről és harcedzettségről árulkodott azoknak, akik ezt képesek voltak kiszúrni. A kisugárzása hatalomról árulkodott, nagy erőről és „akaratlanul” is félelmet, tiszteletet ébresztett azokban, akik látták.

Lord Vanath:

- IGEN, ÉN VAGYOK! – mondta az alak. – MIVEL NEM VAGYTOK VÉGSŐK, ÚGY ÍTÉLEM MEG, HOGY HÍVEIM VAGYTOK, KIK KISZABADÍTANI ÉRKEZTEK ENGEM. HELYES! TÉRDELJETEK LE URATOK ÉS PARANCSOLÓTOK ELŐTT! ÉS UTÁNA MONDJÁTOK EL, HÁNY ESZTENDŐ TELT EL AZÓTA, HOGY BEZÁRTAK IDE.
Ezzel egyelőre még türelmesen várakozva nézett a társaságra, hogy tegyék, amit parancsolt.

//Ha vkinek van ötlete, hogy milyen színt használjak Vanath-hoz, akkor örömmel fogadom a tippeket //