Csendes szoba

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”A háború első áldozata az igazság”
- Star Wars bölcsesség



- Nekem még szokatlan – mondta a férfi. – Valahogy nem ezt várná az ember. Kövessen, mutatom, hogy hol van a szerkezet. Hamarosan meg fog érkezni az is, aki úgymond a szakértő vele kapcsolatban.
Ezzel el is indult, ha Erwin követte, akkor a bárpult mellett található oldalsó folyosóra mentek be. Itt több ajtó is volt, mosdók, raktárak, legalább is a piktogramok szerint. A folyosó nagyjából húsz méter lehetett, ennek a végén két irányba lehetett menni, a férfi elfordult balra, majd az itteni hasonlóan hosszú folyosószakasz végégig. Ott egy faajtó volt, ami, tölgyből, vagy efféléből készült. Ezt nyitotta ki, amint megetette, bent azonnal felkapcsolódtak a fények. Egy megszokott modern labor fogadta Erwint, aminek a közepén egy vizsgálóasztal volt, ennek a közepe felett egy energiagömbben egy tárgy lebegett.

a tárgy:

- Ez lenne az – szólalt meg újra. – Ha gondolja egyedül hagyom vele, kér valamilyen ételt, vagy italt a munkához?

Zield ugyanaz.

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”A tévedéseket fel lehet fogni az érzékelés baleseteiként.”
- Frank Herbert: Dűne Istencsászára



A valós világban semmilyen változás nem történt, ugyanazt látta Zield, mint eddig. A hang újra az őré volt, a nőé. A parkban pedig eltudott indulni.
~ Maradjon a lila növények közelében, védelmet nyújtanak ~ mondta. ~
Ahogyan a Csendes szobában Zield leült, a nő is leült vele szembe, a férfi szavaira látható undorral fintorodott el.
- Lehet élni? – kérdezte megvetéssel. – Ez magának élet? Persze… mindene megvan… tisztában van vele, hogy a kree-k megfigyelik a meghitt otthonát? Hogy lehallgatják, pontosan tudják, hogy mit beszél a gyerekének, a feleségének, az állatainak. Mikor mit tesz. Maga meghunyászkodni akar a szavai szerint nem élni…
Szigorú tekintettel nézett a férfira, hogy az vajon mit fog felelni erre, majd folytatta.
- Hogy ki vagyok, nem számít… a feletteseim úgy vélik, hogy maga a mi emberünk lehet. Ez az Ellenállás bázisa, jelenleg a lelke kettőbe van szakítva, egyszerre van úgymond az asztrál síkon és a valóságban. Egyetlen gyors kérdésem van önhöz…
Csak egy pillanatra állt meg, aztán folytatta.
- Képes és akarja az emberiség létét és szabadságát a saját és családja jóléte, akár az életük elé helyezni? – kérdezte.

A szoba valóban nem tartalmazott kree elemeket, valami más volt, olyat, amivel Erwin még nem találkozott korábban.
- Whisky – bólintott a férfi. – Rendben van, mindjárt hozom.
Ezzel távozott, Erwin pedig neki tudott látni annak, hogy megnézze azokat az adatokat, amiket akart. Maga az energiaforrása ismeretlen volt, pulzáló volt a kisugárzása. Mindig egyforma erős hasonló időközönként. Amennyire látszott kellően erős lehetett az anyag – aminek a fajtáját nézéssel nem lehet megtippelni – és jól szigetelő, azaz iszonyú energiák lehetnek benne. Hogy mi lehet, arra nem utalt semmi sem, bármi lehetett és semmi.
- Az itala – szólalt meg egy ismeretlen hang a háta mögött.

Egy zöld bőrű fiatalember volt az, aki belépett a helységbe, tudós köpeny volt rajta, kissé meggyötörtnek, fáradtnak tűnt. Egy tálcán hozta az italt, amit le is tett itt bent,
- Üdvözlöm – szólalt meg ismét. – Leonard Sokol vagyok, korábban a Pegazusnál dolgoztam. Jutott valamire?

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”A tudomány megköveteli a pontosságot mérésben, gondolkodásban és hivatkozásban egyaránt.”
- Beck Mihály



Sokol elfogadta a kéznyújtást Erwintől és határozott, férfias szorítással viszonozta is azt.
- Igen, korábbi miniszter – bólintott. – Bámulatos volt, amit AIM Birodalomként elértek.
Mondta őszintén, őszinte csodálattal a férfi. Mondjuk ez nem volt meglepő, révén pár száz évvel előrébb járt az AIM Birodalom a bolygó többi államához képest minden szempontból – persze itt Wakandát és az Örök Birodalmat nem számolva. Figyelmesen hallgatta végig, hogy miket is mondott Erwin, hogy mire jutott.
- Érdekes elgondolások – mondta. – Azt egyszerűbb mondani, hogy mit zártunk ki. Azt, hogy bomba lenne, folyamatosan ismétlődik a jel, mindig nagyon kicsit változva, de egyenlő hosszúságú. Egy bomba visszafelé számolna. Az is biztos, hogy nem helymeghatározó, bár lehetne, mert eléggé egyedi és specifikus az energiajel, túlságosan gyenge ahhoz, hogy bármit is észlelni lehessen belőle 30-40 méternél távolabb. Igaz, akkor lehetséges, hogy éppen egy tároló ez a valami rajta és ez árnyékolja le.
Fejtette ki a gondolatait, kivárt pár pillanatot, hogy mit is mond minderre Erwin, majd folytatta.
- Az energiajel nem passzol egyik nagy fajéhoz, vagy olyanhoz, amivel egy 6000 éves Vízió találkozott volna – felelte. – Így nem igen jutottunk előrébb, csak annyiban, hogy valahogyan ki kellene nyitnunk, persze védett helységben. Támogatja az ötletet?

- Úgy látom, hogy igencsak más a felfogásunk az életről – mosolyodott el keserűen a nő.
Ezek után a nő tovább folytatta és Zield hallgatott, gondolkodott, a végén pedig egy kérdés elé állította a lemingoidot. A férfi válasza után a nő a füléhez kapott és alig észrevehetően bólintott miközben lehunyta a szemét.
- A szavai mást tükröznek, mint a gondolatai – felelte. – A feletteseim úgy vélik, hogy ön nem a mi emberünk sajnálatos módon, pedig a tapasztalataira és tudására szükségünk lett volna, mégsem adhatja nekünk azt, amit várunk. Természetesen megértem mindezt, de mi pedig nem kockáztathatunk. Hamarosan ez az illúzió szertefoszlik, a lelke visszatér a testébe és mindent elfelejt erről a helyről, arról, hogy beszéltünk, és arról is, hogy létezik Ellenállás. Élheti tovább a kivételezettek életét homokba dugott fejjel. Noha elfelejti úgyis ezt, de azért…
Itt egy pillanatra keserűen elakadt a nő hangja és megrázta a fejét.
- Mindegy, nem számít, nem fontos, valószínűleg úgysem változtat a döntésén…
Bánatosan hajtotta le a fejét, majd nézett fel újra Zieldre néhány pillanattal később.
- Nem akarom, hogy felkészületlenül érje… kész visszatérni a testébe? – érdeklődött.

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

” Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot.
A legtöbb élet menekülés az igazi éntől.”
- Frank Herbert: A Dűne messiása



- Muszáj – mondta a nő. – Nem követhetünk el hibát, az emberiség létébe kerülne.
A nő végül úgy tűnt, hogy sikeresen felkeltette Zield figyelmét, aki vissza, pontosabban rá is kérdezett arra, amit a másik félbehagyott. A beszélgetőpartnere elgondolkodott pár pillanatig, hogy minderre mit is feleljen, végül hangosan sóhajtott fel.
- Rendben – felelte. – A maga lemmingoid szérumának változatát használják az embereken, kísérleteznek velük rajta. Hónapok óta adagolják a vízbe és az élelembe. Ott a víz és az élelem is fejadagokban van kiosztva. Az emberek naponta 14-20 órát dolgoznak, aztán menniük kell a fejadagokért, ha enni, inni és tisztálkodni akarnak. Ezer, tízezer számra hullnak a kimerültségtől, az embertelen körülmények miatt…
A hangja elcsuklott és mielőtt megtörtént még meg is remegett.
- A szérumának változatát használják azért, hogy ne lázadjanak el, elfogadják azt, amiben élniük kell. Felerősítették azt, hogy minél kevesebb élelem keljen, hogy az zsírként telepedjen meg… de nem mindenkinél használ, így is kegyetlenül keveset kapnak, most pedig csökkentették a fejadagokat a kísérlet miatt. Éheznek, megfagynak a hideg télben, odalent nincs mesterséges környezetszabályozás, mint a Felsővárosban. A kree-ket meg nem érdekli, ha meghalnak, hát majd robotok és androidok helyettesítik őket, legalább addig sem kell élelmezni őket… ez a valóság doktor, ami elől a homokba dugja a fejét inkább…

- Valóban – engedett meg egy röpke fanyar mosolyt a férfi magának. - Azért messze nem voltunk privát szektor. A lépést meg egyszerű, volt a SHIELD-nek egy SWORD nevű csoportja, akik az űrbéli dolgokért feleltek. Sok cuccot kaptunk tőlük, nem beszélve az Örök Birodalom és a 3. Shi’ar csoportosulás támogatásáról. Plusz jó sok tudósunk volt.
Fejtette ki a dolgot Sokol röviden.
- Örökkévaló technológia szenzora is vizsgálta, semmi – mondta. – Kétlem, hogy annál a technológiánál bármi erősebb lenne.
Ezt Erwin is tudta, hogy az nem sokkal volt a Celestial alatt és valóban annál nem volt fejlettebb az univerzumban.
- Persze ez lehetséges, hogy valaki pont erre a frekvenciára állította a keresést, annak lehet, hogy menne, de szerencsére egy másik dimenzióban vagyunk és kevés az olyan dolog, ami dimenziókon keresztül sugározna – folytatta.
Elvigyorodott azon, hogy Erwin is benne van a kinyitásban.
- Ez a beszéd! – mondta lelkesen. – Nos, nem tudom, hogy a brutálisabb, vagy még brutálisabb módszer lenne a célszerű… gyémánt, vagy lézer, esetleg vibránium és adamantium vágóeszköz? Persze lehet, hogy simán egyszerűen érintésekkel is kinyitható, még ezt sem próbáltuk… ön szerint miként kéne nekilátni?

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”Kötelesség és felelősség. Milyen biztos menedéket nyújtanak ezek a nehéz döntések idején.”
- Frank Herbert: Dűne Istencsászára



Erwin végiggondolta a lehetőségeket, hogy miket lehetne és hogyan, a végén pedig megszólalt. Sokol pedig nem is maradt adósa a válasszal, még a komolytalanabb Hulkos részre is válaszolt.
- Hulkunk sajnos nincs – mondta. – Nem tudni, hogy mi lett Miaku őrnagy sorsa, ő is az Angyalokkal volt azon a napon…
Harapta el az utolsó mondatot a végén. Zord Miaku pedig a Raft őrnagya volt, más Hulkot pedig nem nagyon ismertek.
- Akkor öné a terep doktor – mutatott a kezével a szerkezethez.
Ha ezek után Erwin odalép és megérinti a tárgyat, akkor roppant furcsát érezhet, mintha egyszerre lenne meleg és hideg a tárgy, rücskös és sima tapintású. Vagy legalább is mintha váltakozott volna mindez. Ahogyan tapogatta és az egyik sarkához ért a tárgynak hirtelen szúró fájdalmat érzett az ujjában, kézfejében, amivel korábban érintette a részt. A pókösztöne semmit sem jelzett sem előtte sem pedig utána. Ha megnézi, akkor vérzett is, mintha több helyen megszúrták volna a vére pedig rácsöppent a felületre, ami rögtön el is nyelte. Hirtelen pulzálni kezdett az egész és hőt kiadni magából, de a pókösztön még mindig „néma” maradt.

- Az ellenállás nem csak a Felsővárosra terjed ki – mondta. – Az Alsóvárosból is nagyon sok emberünk van, nem csak ebből a Megapoliszból, de a többiből is. Többen furcsának találták a víz és az ételek ízét, így behozták és megvizsgálták a tudósok. Vannak embereink az egykori AIM Birodalomból és a Pegazustól is. Hozzáértőknek nem volt nehéz rájönniük, hogy a maga találmányáról van szó.
Zield még végiggondolta, amit akart, majd ismét megszólalt, a nő minderre is válaszolt.
- Belegondolt abba, hogy milyen arányban mentek a szétosztások? – érdeklődött. – Hogy kik kerültek a Felsővárosba és az Alsóvárosba?
Itt kivárt, hogy Zield elmondhassa a véleményét, hogy ő mit gondol, majd folytatta.
- A Felsővárosban persze vannak a talpnyalók, akik mindent megadtak volna, hogy az életük megmaradjon és jó legyen… kollaboráns patkányok. A cégvezetők is itt vannak, korábbi befolyásos személyek, akik maguk mögé tudnák állítani a közvéleményt és az embereket. Olyanok, akikről azt hiszik, hogy hasznosak. Maga lehet, de a családja nekik semmi… ha akarják lehajítják őket az Alsóvárosba, vagy egy másik Megapoliszba… nem egy személy járt így már, amikor már nem volt a kree-k hasznára. És vannak, akiktől félnek, mint Miller-ék, őket a gyerekeikkel zsarolják, de nem meglepő önnek sem, ha azt mondom, hogy ennek ellenére az Ellenállás legbelsőbb körében vannak a családjuk és a világ védelméért harcolva…
Itt kivárt pár pillanatot, hogy had eméssze meg a férfi, amit hallott.
- Miért nem a robotokkal? – nevetett fel keserűen. – Azok tönkremennek és javítani kell őket, ha gond van. Az embert állatszámba sem veszik… maga mivel dolgoztatna? Valakivel, aki dacolt maga ellen és eltaposta, mint egy férget, vagy az értékes robotokkal, amiknek haszna is van és nyersanyagba kerül a legyártásuk, javításuk és nem csak félredobhatják?

//Egyelőre nem tudom, hogy meggyőzte-e Zield-et, amit hallott, így arra a kérdésre nem felelek.//

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

” A túlélés a legjobb bosszú.”
- Penelope Douglas



A hivatalos álláspont… főleg, hogy a bolygó teljes mértékben kree irányítás alatt volt, azt hazudhatták, amit csak akartak. A nő bólintott először arra, hogy tudja a hivatalos közölt dolgokat Zield, aztán arra is, hogy végül belement a férfi, hogy segít. Állta a férfi tekintetét, de a végén a fejét rázta meg.
- Ez már nem az én dolgom doktor – mondta. – Az én feladatom a toborzás, semmit sem tudok arról, hogy kinek milyen feladatot osztanak ki.
Figyelte, hogy Zield mit is fog felelni minderre.
- Fogja fel úgy az egészet, mintha a hírszerzés lenne – kezdte. – Kiosztják a feladatot, maga teljesíti és jelentést ad. Valószínűleg soha sem fogja megtudni a teljes tervet, ahogyan senki sem, ellenben szerves része lesz a siker elérésének.
Kivárt, hogy erre mit reagál a férfi, majd utána folytatta.
- Tisztában vagyunk vele, hogy szereti a feleségét is bevonni a dolgokba, mint az AIM minisztersége alatt államtitkokat is megosztott vele. Remélem most megérti, hogy mindez nem történhet meg.
Ha erre is választ kapott, akkor halványan elmosolyodott.
- Nagyszerű – mondta. – Akkor hamarosan felveszi magával valaki a kapcsolatot, hogy megkaphassa az első feladatát.

Ahogyan a dolog pulzálni kezdett Sokol szinte a semmiből egy félgömb alakú erőteret húzott fel Erwin és saját maga köré. A pulzálás egyre intenzívebb lett, és amikor a robbanásnak kellett volna következnie a tárgy egyszerűen leállt. Majd egy fémes kattanás és csikorgást lehetett hallani a tárgy pedig növekedni kezdett, amíg jó másfélszer másfél méteres nagyságra nem nőtt. Ekkor kezdett kinyílni, Erwin pókösztöne még mindig nem jelzett. Sistergő hangot adott ki a gépezet, ahogyan a benne levő levegő is elkezdett kiszökni. Jó fél perc kellett ahhoz, hogy teljesen kinyíljon és megláthassa benne Sokol és Vayne azt, amit a tárgy rejtett. Egy sárga bőrű, szarvas lényt, amin ugyan nem volt ruha, de külső nemiszervek sem voltak láthatóak, de ettől eltekintve határozottan humanoid volt.

a gyerek:

A gyermek érdeklődve nézett körbe a laborban és roppant elveszettnek tűnt így a szerkezet mellett a földön üldögélve.

//A képhez, hogy pont így néz ki csak gyerekformában.//

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”A tudatlanság néha áldás”
- Dr. House sorozat



Sokol maga is igencsak meglepődött azon, hogy mi is kelt ki a szerkezetből. Amíg Erwin úgy döntött, hogy próbál kommunikálni a gyerekkel, addig a társa nekilátott annak, hogy lefutasson a bent levő gépeken jó néhány szimulációt és szkennelést, ami a gyerekkel kapcsolatos. A kezével mutatta is, hogy odamegy mielőtt Erwin megszólalt volna. Ahogyan megtette a gyerek teljesen odafordult irányába és felhagyott a labor vizsgálatával. Roppant érdeklődve figyelte, hogy mit is mondott neki a férfi, a fejét is kissé oldalra fordította. A beszéd közben elkezdte utánozni Erwin mimikáját, mozdulatait.
- Bámulatos! – szólalt meg hátulról Sokol. – Csak Törpillánál láttam efféle agyi aktivitást eddig. Azt hiszem, hogy elkezdett érteni minket és tanulja a nyelvünket, beszéljen hozzá még doktor, csak könnyed témákkal. Folytatom a megfigyelést.
Amíg Sokol beszélt, addig a gyerek rá figyelt, majd újra a teljes figyelmét Erwin élvezhette, de egyelőre még nem szólalt meg.

- Tudományos feladatokra, nekem ennyi elég – mondta. – Mert ha azt mondják, hogy hiperszuperűregereken kell kiberszonikus változtatásokat kieszközölni egy szonikus csavarhúzóval, vagy fénykarddal, akkor… nos láthatja mennyire értek a tudományokhoz.
Mosolyodott el a végén cinikusan.
- Vegye úgy, hogy én vagyok a buta HR-es egy közvetítő cégnél a régi időben. A HR-es sem ért ahhoz, amire felveszi az embereket. Én megkapom, hogy kit szervezzek be, meggyőzöm és ennyi. A pontos feladatot majd a hozzáértők mondják el, hiszen mindig vannak újabb és újabb feladatok, projectek.
Mivel Zield belement az egészbe a nő folytatta.
- Rendben van – mondta. – Akkor ez a világ mindjárt szanaszét foszlik megadok egy címet, most oda megy, ott egy férfival fog találkozni, aki elhozza ide azok után, hogy néhány biztonsági dolgot kieszközöl.
Ezzel elmondta a címet, ami igencsak közel volt ahhoz a helyhez, ahol most Zield volt a parknál és a képet a férfiról.

a férfi:

Amint mindkettőt memorizálta a doktor újra csak a parkban a lila fáknál találta magát.*

* Írj ide nyugodtan, egy-két posztért nem megyünk vissza abba a topicba

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”A legfontosabb, hogy mindig minimum egy lépéssel előttük járjunk.”
- Jonathan Miller



Zield el is indult a megfelelő helyre, ahova kellett mennie, mert meggyőzték. Semmilyen gyanúsat nem látott, vagy érzékelt, így minden gond nélkül tudott haladni. Igencsak hamar oda ért, egy teljesen átlagos, talán kissé a számára megszokottnál zsúfoltabb térről volt szó. Mindenfelé magas épületek, boltok, még az utcán is voltak árusok, mintha valami piacféleség lett volna a hely. Sok ember és mutáns is volt erre, így igencsak tökéletes helynek tűnt a találkozóra, hogy ne keltsenek gyanút és figyelmet.
Olyan 10 percet kellett várakoznia, amikor a korábban a képen látott férfi lépett oda hozzá.
- Á, doktor Jones! – mondta lelkesen. – Örülök, hogy látom. Elhoztam a könyvet, amit kért. Megiszunk egy kávét, amíg megbeszéljük a részleteket?
~ Kövessen doktor ~ hallotta a férfi szavait Zield a fejében egyszerre a másikokkal. ~
Ha Zield igent mondott, akkor elindult az egyik épület felé, amikor félúton voltak, akkor megérintette Jones karját ott, ahol szabad bőrfelület volt és hirtelen a semmiből előbukkanó épületet látott meg a férfi is. Ebbe léptek be, majd a következő pillanatban egy bárszerű helységben voltak – amit elmosódva korábban már látott a lemingoid, de most élesen és mindenki arcát is láthatta – ahol kellemes zene szólt és sok másik ember, illetve mutáns is bent volt.
- Üdvözlöm a Csendes szobában, a főbázison – mondta.

Erwin tovább próbálkozott a beszéddel, egyelőre a lény nem felelt, de figyelt továbbra is mindenre. Amikor a tárgy lett említve, akkor anélkül, hogy rá kellett volna nézni a gyermek hátrafordult és ránézett. Ebből most már tényleg biztos volt, hogy érti a beszédet, amit mondanak neki. Azok után, hogy Erwin elmondta az utolsó kérdést néhány pillanattal később meg is szólalt a gyerek.
- Kertész vagyok – mondta.
A hangja alapján hímnemű egyed volt.
- Az Epítők készítették – szólalt meg ismét. – Ők küldtek a bolygóra, hogy az ökoszisztémát rendbe hozzam.
Az éhes részre azonban csak megrázta a fejét, hogy nem az.
- Jó helyen vagyok? – kérdezte végül.