Re: Mojave-sivatag

by **Phobia** Hétf. 19 Nov. 2018, 18:15

Atya / Phobia

A terv jól alakul, ahogy az el lett tervezve. Igaz, talán másképpen is meg lehetett volna oldani, esetleg kevesebb feltűnéssel, de az idő szorít, így ez is megteszi kezdetnek. Elvégre Ludlow csupán egy kis megálló az utunkon.
Már a boltba fele menet felhívom magamra a figyelmet, mégpedig az egyik tankoló személyében, igaz ez nem sokat számít jelen esetben. Ígyis úgyis nagy port fogok kavarni ebben az unalmas kis porfészekben.
A boltba beérve majnem minden tökéletesen megy, ahogy azt elterveztem. Az erődemonstráció sikeres, a fegyver láttán a kasszás azonnal engedelmeskedik, a túszejtés pedig egy pehelykönnyű nő személyében meg is történik. Mindenki a boltban retteg, engedelmeskedik, és helyesen is teszik azt.
~ Kis városka ez. Félnek az erőtől, és ez így is van rendjén. Kivéve persze egy apróságot...~
Nő sikoltozik, a kasszás kapkodva szedi össze a pénzt, és ahogy minden rablási esetben, itt is felbukkan egy "hős". Bob, az egyik kamionos látszólag nemigen szeppen meg a fegyveremtől, vagy a telekinézistől, pedig pont ő volt az, akit a falhoz vágtam. Sajnos a termete alapján ha valóban nekemugrik, abból komoly bajok születhetnek, szóval kénytelen leszek gyorsan cselekedni.
Gyorsan Bob egyik cipőjére koncentrálnák, és amint megmozdul, körülbelül tíz kilós nyomást fejtenék ki rá. Ez bőven elég egy-esetleg két másodpercnyi megakasztáshoz anélkül, hogy a nőt elejteném. Bob pedig biztosan mozdulni fog, mert gyorsan felé fordulnék, és lehetőleg belelőnék a lábába, hogy nyugton maradjon. A pillanatnyi lassítással ehhez elég időt nyerhetnék, de ha ez mégse jönne össze, a nőt még mindig fel tudom használni pajzsnak, valamint a Bobra mért lövésnek se kell feltétlenül nem halálosnak lennie.
Ha ez a helyzet sikeres, utánna biztosan elég nagy káosz születne. Feltehetőleg a nő sikoltozna, a kasszás megrémülne, Kel lehetségesen agresszívvé válna, kint pedig igencsak felfigyelnének az esetre.
Pont ezért érdemes kissé lenyugtatni a kedélyeket.
- CSEND LEGYEN! Pofa be. - adnám le az első, igencsak hangos fegyelmezést - Én szóltam előre, és ha bárki hősködni próbál, megölöm a nőt, és mindenki mást is. - beszéd közben odafigyelnék mindenkire, lövésre készen állva - Jól tudom, ti emberek csak akkor hisztek, ha láttok, én pedig szeretném, ha elhinnék, szóval... - ennél a pontnál Bob kapna egy halálos lövést, feltéve ha még él. Ha halott, akkor Kel kapná a golyót, tekintve hogy kockázatos.
Ezután a kevéske pénzzel teli szatyorra koncentrálnék, és a kezembe juttatnám, majd a nővel együtt elhagynám a boltot. Ezt természetesen úgy, hogy a nőt magam előtt röptetve, elsőként juttatnám ki, közvetlenül mögötte én, közben rászegezném a fegyvert. Ezzel igencsak hatalmas port kavarnánk, ezért az utcára érve, lehetőleg mindenkire figyelve figyelmeztetném a drága népet.
- Mindenki lassan vegye elő az összes értékét, esetleg fegyverét, és helyezze a földre, utánna befelé a boltba! Bármi hirtelen mozdulat, és a mindenki meghal, ezzel a nővel kezdve! -
A második rész kockázatos, de ismételten a nőt könnyedén fel tudom használni pajzsnak, esetleg hozzávágni valakihez. Ha pedig komolyra fordul a dolog, akkor a nőből bizony fegyver lesz, utánna pedig saját magamra koncentrálva repülnék fel, megtervezve egy tisztogatást.

by **Godlaw / Tao** Kedd 20 Nov. 2018, 13:40

Bobby valóban nem szívesen üldögél a fenekén, és elindulna feléd, de számítasz az akciójára. A lábára kifejtett telekinetikus erő pont elég ahhoz, hogy ne tudja megemelni hirtelenjében a végtagját. Ezt a hezitálást kihasználva célzol, és lősz.

-A K***A ÉLETBE! B****A MEG, A LÁBAM!

Bobby kínkeserves üvöltések közepette markolássza a combját, amibe belefúródott a golyó. Kel a földön fekszik, és barátját próbálja jobb belátásra bírni.

-Mondtam, hogy ne pattogj, a francba is!

Bobby most már nem pattog, a hátán fekszik, és erősen vérzik. A kasszás most már kínaiul kiabál, és a pult mögé bújik, a nő pedig a korábbinál is hangosabban sikoltozik. Miután rájuk szólsz, hogy hallgassanak, mérséklődik a hangzavar, de a monológod után következő lövöldözés miatt ez nem hosszú életű csend. Bobby a földön fekve nem nagyon tud mit tenni ellened, a mellkasába kapott golyó után pedig örökre elhallgat.

A zacskó pénzt magadhoz véve elindulsz kifelé a boltból, előtted a nő lebeg, fegyvered rászegezve. Ahogy kilépsz a perzselő napra, érzed, hogy már eddig is verejtékben úsztál, nem csak a stressz és a meleg miatt, hanem a koncentráció miatt is. A sivatagi összecsapás után még nem igazán volt alkalmad pihenni, a törött orrod még mindig sajog, ahogy a térded is, és a képességed folyamatos használata elég kimerítő, főleg mivel közben meg kell osztanod a figyelmedet. Ezzel együtt egyelőre tudod tartani a nőt, de érzed, hogy már kezdesz kimerülni.

Mivel a lövések kint is hallatszottak, nem meglepő módon már számítanak a bajra a kinti alakok. A négy fős család már csikorgó kerekekkel hajt ki a benzinkútról, amikor kiérsz, és még látod, hogy az anyósülésen ülő feleség telefonál. A középkorú férfi viszont a kocsija előtte áll, arccal feléd fordulva.

-Kérem, engedje el a lányomat - bár nyugalmat próbál erőltetni magára, érzed, hogy remeg a hangja. - Vigyen inkább engem túsznak. Van nálam pénz, bankkártya, és viheti a kocsimat is.

Beszéd közben lassú mozdulatokkal előveszi a tárcáját, és a kérésednek megfelelően a földre teszi azt.

-Apa, ne, ne csináld, apa! - A lány szavai most először halkulnak le üvöltésből, de a sírástól így is nehezen érteni, amit mond.

-Nem lesz semmi baj, kicsikém - nyugtatja a lányt a férfi. - Vigyen engem, hallja? Megteszek bármit, csak engedje őt el! - Könyörög tovább a férfi, közben lassan oldalazik a bolt felé, ahogy kérted.

by **Phobia** Hétf. 26 Nov. 2018, 19:45

Atya / Phobia

A fiatal hölgy sikoltozik, a kasszás kapkod, beavatkozásról szóló párbeszéd, a zajokat pedig kintről hallhatják. Nem kell zseninek vagy telepatának lenni, hogy valaki észlelje, a feszültség növekszik. Szinte tapintható a feszültség mértéke ahogy személyemben egy mutáns épp kifossza a boltot, túszt ejtve. Az ilyen helyzetekben legtöbbször felbukkan egy hős, aki félelem nélkül teríti le a rablót, utánna pedig mindenki boldog.
Undorító egy klisé, de sajnos élőben kell megtapasztaljam. Bob nemigen engedelmeskedik, és valóban hősködni próbál, ami bár látványos, de célszerűtlen. A helyzetét, hogy hozzám képest egy ostoba ember semmi, nyílván felfogja, mikor a telekinézisem lefogja, és golyót kap a lábába. Ostoba ember.
A célom, és a helyzet komolyságának ismertetéseképp Bob kap egy halálos lövést, én pedig minden probléma nélkül hagyom el az üzletet, a túszommal "karöltve". A problémák kint kezdődnek.
Izzadtság, kimerültség, nehezebb koncentráció, ez mind az elkerülhetetlen fáradtság jelei. A sivatagi harcot nem sikerült teljesen kiheverjem, az út egy részét repülve tettem meg, ráadásul pár perc leforgása alatt igen sokat használtam az erőmet. Pihennem kell, a nőt is talán csak pár percig leszek képes fogva tartani, aztán vége.
Szerencsémre akad egy kihagyhatatlan lehetőségem.
- Megállni! - utasítom az egyetlen ittmaradt férfit, aki érdekes módon pont a túszom apja. Egy férfi, akit most komolyan befolyásolják az érzései, és emiatt bármit képes megtenni. Ez számomra tökéletes.
- Mobilt és minden kommunikációs eszközt eldobni. - parancsolom, közben leteszem a nőt a földre, de a koncentrációmat nem töröm meg, ha esetleg valami ostobaságot próbálna meg. - Te is, aztán be a boltba, vagy meghal az apád. - közlöm a nővel, és ha engedelmeskedik, elengedem.
- Maga pedig a kocsihoz. Bármi trükk, és meghal a lánya, maga, és mindenki más is. - mondom a férfinak, közben a tárcára koncentrálva azt magamhoz reptetném, ami utánna a pénzes zacskóba kerül majd. A kocsihoz haladás közben a mobilokra koncentrálva egyszerűen elhajítanám őket messzire.
Amint a kocsihoz érünk, a férfinak megparancsolom, hogy szálljon be, én pedig a hátsó üllésen foglalnák helyet, ha van olyan a kocsin. Ha nincs, akkor az anyósülés marad. Ezután a fegyvert végig a férfira szegezve arra utasítanám őt, hogy induljon el, és vigyen el egy bizonyos pontig.
Az a bizonyos pont a városig vezető út fele lenne, feltehetőleg elhagyatott helyen állnénk meg.
- Csak nyugalom, ha nem próbálkozik semmivel se, senki se hal meg. Ha mégis trükközik, a lánya szenvedni fog. - közlöm a férfival induláskor, csak hogy felfogja a helyzetet. - Van valami egyéb dolog a kocsijában? Ruha, élelem, bármi? - teszem fel neki a kérdést útközben. Szükségem lesz a ruhaváltásra, és bármire, amit hasznosítani tudok.

Ha sikerül zavartalanul eljutni a célállomásig, akkor sikernek könyvelhetem el az út egy részét. Ha nem, akkor a dolgok igencsak csúnyára fordulnak majd.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 26 Nov. 2018, 20:52

A férfi ellenkezés nélkül leteszi a földre a tárcája mellé a mobilját is. Amikor leteszed a nőt, aki ezek szerint a lánya lehet, elsőre összeroskad a félelemtől. Az apja rögtön odalép hozzá, hogy felsegítse.

-Nem lesz semmi baj, kicsim - nyugtatja a férfi, és magához öleli. - Tedd, amit mondd, menj be a boltba, nem esik bajod, ígérem.

A lány reszketve fogad szót, a mobilját a földre teszi, aztán bemegy a boltba, közben többször is hátranéz, és szeméből törölgeti a könnyeket.

-Nem lesz semmi baj - ismételgeti az apja.

Eközben te magadhoz vonzod a tárcát, és berakod a zacskóba a többi pénz mellé. Nem tűnik túl vastagnak a tárca, de persze manapság már a legtöbben kártyával fizetnek, az meg nem foglal sok helyet. Ezután elhajítod a mobilokat a képességeddel, és elindulsz a kocsi felé. Egy pillanatra megszédülsz, meg kell állnod, hogy újra összeszedd magad, és ne ájulj el. Érzed, hogy a fegyvert tartó kezed remeg, le vagy gyengülve, és a képességed további használata sem sokat segített ezen. Végül sikerül erőt venned a rosszulléten, és eljutsz a kocsiig. A férfi a parancs szerint előre ül a volánhoz, te pedig a hátsó ülésre huppansz be, ahol egy nagy sporttáska mellett tudsz helyet foglalni. A fegyvert a férfire szegezed, ő pedig beköti magát, aztán gyújtást ad, és elindul.

Látod, hogy többször a visszapillantóba tekintget, ahogy elhagyjátok a benzinkutat, és kikanyarodtok a negyvenes útra Barstow irányába. A férfi folyamatosan fokozza a tempót, hogy felvegye az forgalom sebességét. A fenyegetésed eközben furán cseng a fülében, hiszen a lányát fenyegeted, akit épp most hagytatok magatok mögött, így talán nem annyira életszerű, hogy még mindig veszélyt jelentesz rá.

-A táskában talál ruhákat. Étel nincs, épp azért álltunk meg Ludlowban, hogy vásároljunk és megebédeljünk - válaszol a kérdésedre a férfi. - És nem fogok trükközni. Elviszem ahová csak akarja.

Ha belenézel a sporttáskába, találsz benne egy csomó holmit: ruhákat, egy pár bakancsot, kabátot, hajszárítót, sminkcuccokat és egy pár könyvet. A ruhák a lányé lehettek, aki nagyjából hasonló alkatú volt hozzád, így ha nem is tökéletesen, de nagyjából passzolhatnak rád.

Úgy 10 perce lehettek úton, az adrenalinszinted ismét lecsökkent, és egy szusszanásnyit pihenhettél is, de továbbra is résen kell lenned a pisztollyal, így igazán nem lazíthatsz. Talán a képességed hosszas használatától, talán a tikkasztó sivatagi melegtől, esetleg a vérveszteségtől, vagy mindezek együttesétől megfájdult a fejed, és egy éles fájdalmat érzel a tarkódnál is, mintha egy sebhely lüktető helye lenne.

Épp egy Pisgah nevű, Ludlowhoz hasonlóan semmitmondó városkát hagytok magatok mögött amikor szemből szirénázó rendőrautók húznak el mellettetek. A férfi ideges tekintettel figyeli a kocsikat, és szorosan markolja a kormányt. Egy pillanatra úgy tűnik, elmennek Ludlow felé, aztán csikorgó kerekeket hallasz, és ha hátranézel, láthatod, hogy a rendőrök megfordultak, és üldözőbe vettek titeket. Négy rendőrautó van a nyomotokban, úgy tűnik, valaki telefonált a rendőrségnek Ludlowból, és a kocsi leírása és iránya alapján nem lehetett nehéz felismerni.

-Mit akar, mit tegyek? Itt nem lehet lerázni őket, a következő rendes településig még vagy 35 mérföld van.

A GPS-től végül nem szabadultál meg, így akár tudod is ellenőrizni a férfi állítását. A térkép szerint Barstowig csak egy-egy földút, vagy rövid leágazás van, amik jóformán sehová sem vezetnek, csak lehajtók farmokhoz. A hátatok mögött a rendőrök egyelőre le vannak maradva, mivel meg kellett fordulniuk, de ők veletek ellentétben padlógázzal mennek, és a forgalom miatt sem kell aggódniuk, így csak idő kérdése, hogy beérjenek titeket.

by **Phobia** Szomb. 01 Dec. 2018, 18:48

Atya / Phobia

Némi pénz kezdésnek, fegyver, elegendő ellátmány, egy engedelmes túsz, és még egy jármű is. A Ludlowi induló kimondottan jól alakul, és eddig csak egyetlen élet veszett oda közben. Phobia módszere sokkalta több áldozatot igényelt volna, bár annak a munkamenetnek is megvannak a maga előnyei. Csak megfelelő helyen és időben kell használni.
A túszcsere zökkenőmentesen alakul, az újdonsült "társam" pedig igencsak engedelmesnek bizonyul. Szinte nincs is sok értelme fenyegetni őt, de ettől függetlenül megteszem. Nem árt néha figyelmeztetni az embereket, hogy jobban járnak ha komolyan vesznek, különben megfizetik az árát. Én pedig gyülölöm, ha nem vesznek komolyan.
Ludlowot minden probléma nélkül sikerül elhagyni, ami remek esélyt ad a pihenésre. A férfire oda kell figyeljek persze, de legalább egy kicsit újra tudok töltődni, amire jelenleg nagy szükségem van.
- Rohadt életbe... - morgom halkan a hirtelen, szúró fájdalomra ami sokkalta rosszabb, mint a korábbi. A hő, a sérülések, és a hirtelen túlzottan használatba vett erőm kellemetlen hatást mér az elmémre, és a legrosszabbtól tartok.
~ Ha tovább használom az erőmet, valószínűleg elájulok. Állj készen, és ha nagyon elgyengülök, azonnal vedd át a kontrollt. ~ gondolatban közlöm Phobiával a helyzetet, és egy rövid hümmögés után biztos lehetek benne, felfogta a dolgot. Legalább látszólag hajlandó együttműködni velem.
A kellemetlen fájdalom, és a gyengeség mellett akad némi jó hír is, mégpedig egy sporttáskányi ruha, ami ha nem is tökéletesen, de jó lesz rám. A véres rongyoktól meg kell szabadulni, szóval ez igencsak jól jön.
Az út elején, félkézzel, a férfira odafigyelve, átpakolom a pénzt, a vizet, az élelmet és a gyógyszereket a sporttáskába, hogy legalább azzal ne legyen problémám. Miután megszabadulok a férfitól, gyorsnak kell lennem, és nem vesződhetek a pakolással. Bár pár perccel később nem ez tűnik a legnagyobb gondnak.
- Taposson bele. Az első elérhető lehajtónál forduljon le! - adom ki a parancsot a férfinak, tekintve a helyzet rohamos romlását.
Valaki értesítette a rendőröket, akik négy autóval karöltve ránk is tapadnak. Talán mégis jobb lett volna egyszerűen megölni mindenkit, de ezen már késő gondolkodni. Új terv kell.
- Álljon meg. Kiszállni, kezeket a tarkóra. - közlöm a férfival, amint sikerül lefordulni az egyik mellékúton, és haladni valamit előlrébb. Sajnos ennyi előnyöm van csak, lehagyni őket lehetetlen, ezért más terv kell.
A sporttáskát felkapva, a férfira szegezve a fegyvert én is elhagyom a kocsit, majd mögé állok, hogy tiszta legyen a helyzet mindenkinek. A java pedig hátra van.

Négy autó, minimum négy, de akár nyolc rendőr, felfegyverkezve. A mutáns jelenlétet nem lehet kizárni, de nem is az a legfőbb gond, hanem az, hogy sarokba szorítottak. Kétszer lőttem a fegyveremmel, le vagyok sérülve, az erőm pedig jelenleg elérhetetlen. Ők többen vannak, jobb állapotban, tele előnnyel.
Más helyzetben egyszerűen kitépném a fegyvereiket, majd azokkal végezném ki őket, esetleg hagynám Phobiát, hogy lemészárolja őket. Ezek sajnos kijátszhatatlanok, így csak egyetlen kártyám maradt.
- Csak semmi ostobaság! Egy rossz mozdulat, és meghal a férfi! - kiáltanám a rendőrőknek, miután kiszállnak, és befejezik a "Fel a kezekkel/Dobja el a fegyvert/Le van tartóztatva" szövegeiket.
Bár az is lehet, hogy csak szimplán agyonlőnek vagy legázolnak.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 03 Dec. 2018, 13:47

A rendőri kísérettel nem vagy megelégedve, ezért kiadod a parancsot, és a túszod engedelmeskedik is. Egy perccel később már meg is látsz egy kavicsos homokutat, ami levezet az útról, a tábla szerint a Hobbler Ranch felé visz. Ti azonban nem mentek végig a hosszú bekötőúton, helyette megállítod a kocsit a kanyar után. Előbb a fickó, aztán te magad is kiszállsz az autóból, és fegyvert fogsz rá, másik kezedben a jól megtömött sporttáskát cipeled. A férfi továbbra is szót fogad, kezét a tarkójára teszi, és hátratekint rád kérdően, majd ismét előre fordul.

Bár az autóban volt egy kis időd pihenni, és a képességedet sem használtad egy ideig, valamiért mégsem lettél közben jobban, sőt! A fejfájásod egyre rosszabbra fordul, émelygés tör rád, enyhe hányinger kerülget, és kiver a veríték. Akármi is okozza, egyelőre talpon tudsz maradni, és a fegyvert a férfi fejének szegezed.

Így érkeznek meg a rendőrök, akik legyező alakzatban parkolnak le a bekötőúton. Az ajtók kicsapódnak, majd azokat és a kocsikat fedezéknek használva összesen 6 rendőr céloz meg téged 10-12 méter távolságból, a legtöbbnél pisztoly van, de az egyik puskát hozott magával.

-Rendőrség, dobja el a fegyvert! - Kiáltja el magát az első.

-Dobja el, és feküdjön a földre! - Teszi hozzá a másik, majd rájuk szólj, hogy ne hősködjenek.

Úgy tűnik, pillanatnyilag patt helyzet alakult ki, a rendőrök nem akarnak tüzet nyitni, amíg nincs tiszta célpontjuk, így a túszod tart téged életben. Eltelik néhány másodperc, majd a puskás rendőr a kocsijába nyúl, és az autóra szerelt hangosbemondóból szólal meg a hangja, ahogy egy mikrofonba beszél.

-Jól van, csak nyugalom, hölgyem! - Kezd bele a férfi. - Ha leteszi a fegyvert, és elengedi a túszt, akkor nem esik bántódása. Bemegyeünk az örsre, és szépen elmondja, mi történt. Nyilván történt magával valami, megtámadták, megijedt, pánikolt, és rossz döntést hozott. De még nem késő jól dönteni. Csak engedje el a túszt és tegye le a fegyvert. Senki nem fog lőni, a szavamat adom rá.

A férfi hangja nyugodtan szól a hangszóróból, a többi rendőr kalapjának árnyékából tekint rád, és rezzenéstelenül céloznak fegyvereikkel.

-Innen nincs kiút - szólal meg halkan a túszod. - Ha megadja magát, én elmondom, hogy nem akart engem bántani, ezt figyelembe veszik majd. Más lehetőség nincs...

//Megjegyzés: ha fizikai rosszullét fog el téged akármilyen okból kifolyólag (akár egyszerű fáradtság miatt, vagy a túlzott képességhasználat miatt, más mutáns képessége miatt vagy akár méreg miatt), hiába "váltasz személyiséget", a tünetek nem fognak elmúlni, hiszen nem az tudatod van rosszul, hanem a tested. Tehát ha pl. Atya émelyeg éppen, és Phobia átveszi az uralmat, ő is émelyegeni fog, hacsak nem kifejezetten telepatikus, csak elmére ható támadás érte Atyát.//

by **Phobia** Csüt. 06 Dec. 2018, 11:48

Atya / Phobia

Pont ahogy sejtettem. A lefordulás és kiszállás után én, és engedelmes túszom bevárjuk a rendőrséget, akik pontosan úgy viselkednek, ahogyan gondoltam. Kiszámíthatóak.
A szokásos szöveg, majd tárgyalás a túszra tekintettel, számomra ez mind jó jel, legalább is a helyzetet tekintve az. Könnyedén lelőhettek volna, jól célozva a túsznak se esett volna semmi baja, de inkább beszélnek, mintha engem is megpróbálnának megmenteni. Nincs is értelme meglepődni, az emberek már csak ilyenek.
Normális esetben a kiszálló hat rendőr a saját fegyvereik által halnának meg, körülbelül öt másodperc alatt. Hat ember, hat fegyver, hat lövés, ennyi lenne az egész. Ha nem lenne sérült a lábam, talán még Phobia is végezni tudna velük, mégpedig a létező legvéresebb, legfájdalmasabb, legkegyetlenebb módon. Sajnos azonban más a helyzet.
A kezdeti, fejfájással kísért elgyengülést pusztán a túlzott erőhasználatnak köszönhető, mentális gyengeségnek tudtam be. Olyannak, amit egy kis pihenés, vagy személyiségváltás is elég, de tévedtem. A fájdalom sokkal rosszabb, amit most igen erős rosszullét is kísér. Egyenlőre még sikerül talpon maradjak, de ki tudja, meddig.
Akármi is okozza, nem fog egyhamar eltűnni, és roppant belezavar a tervünkbe.
- Ne hazudjon nekem. - mondom halkan a túszomnak, majd mivel a képesség kizárva, tárgyalásba kezdek.
- Maguk tegyék le a fegyvert. Meg tudom ölni ezt a férfit, egyet maguk közül, és talán megsebezni egy másikat. Az minimum két halott, akiknek a halála a maguk hibája lesz. Azzal a tudattal kell együttélniük, hogy volt lehetőségük megmenteni őket, de nem tették. - a hangom végig határozott, igyekszem a rosszullét ellenére a legjobb formámat hozni. - Vagy leteszik a fegyvert, megadják magukat, és akkor senki se hal meg. - fejezem be, majd hagyok egy kis hatásszünetet.
- A döntés a maguké. - közlöm véglegesen, és várok a reakcióikra.
Patthelyzet van, de ha valóban tartják magukat a törvényeikhez, akkor nem fogják megkockáztatni egy élet elvesztését.
~ Te aztán szereted hallani a hangodat. ~

by **Godlaw / Tao** Csüt. 06 Dec. 2018, 14:44

A túszod nem mond semmit, csak szótlanul áll kezeit a tarkójára téve. A rendőrök végighallgatják az ultimátumot, amit adsz nekik, de láthatóan nem hatja meg őket különösebben. Továbbra is rezzenéstelenül állnak autóik fedezékében, és a motorháztetők vagy nyitott ajtók mögül, megbújva céloznak rád fegyvereikkel. Érthető, hogy egy ilyen fenyegetéstől nem riadnak meg, hiszen minden túszejtő azzal kezdi, hogy ha nem az lesz, amit ők akarnak, lelövik a túszt.
-Sajnálom, hölgyem, de ezt nem tehetjük - válaszolja nyugodt, kissé szomorú hangon a puskás rendőr. - Ne tegye még nehezebbé a saját helyzetét. A lövöldözéssel nem érne el semmit. Ha le is tennénk a fegyvert, már úton van az erősítés. Néhány perc, és még több autó érkezik, meg egy rendőrhelikopter Barstowból. Nem tud elmenekülni, és hamarosan elbújni sem a túsz mögött. Jobban jár, ha szépen megadja magát.
Eltelik néhány másodperc, aztán a rendőr ismét a hangosbemondóba kezd beszélni.
-Miért csinálja ezt az egészet? Biztosan nem a benzinkútról lopott néhány dollárért, nem igaz? Ki elől menekül? - Kérdi a rendőr, aki láthatóan tippelget, de nincs olyan messze a valóságtól.
Miközben a rendőr szavait hallgatod, és a kora délutáni, tűző napon állsz a sivatagban, érzed, hogy megint rád tör a rosszullét, és hányingered támad, amit már nem tudsz visszatartani. Bármelyik pillanatban kidobhatod a taccsot.

by **Phobia** Hétf. 10 Dec. 2018, 16:49

Atya / Phobia

Vagy elengednek, vagy valaki meghal. Ezt az ajánlatot adtam a rendőröknek, akik mivel a rend őrei, nem hagyhatják ezt figyelmen kívül. Mivel a benzinkútról hívták őket, tisztában lehetnek azzal, hogy nem viccelek, és valóban képes vagyok vért ontani. Ilyen helyzetben a rendőrök leeresztik a fegyvert, és további tárgyalásokba kezdenek.
Vagy pontosan az ellentétét teszik, mint most ezek itt előttem. Hiába vannak tisztában a képességeimmel, nem működnek együtt, sőt még fel is sorolnak pár részletet, amik csak rontanak a helyzeten.
Hatan fegyverekkel, plusz erősítéssel, szemben velem, elgyengülve, egyetlen tússzal, félig üres tárral, sarokba szorítva. A helyzetem egyszerűen tragikus.
~Fogalmazhatunk úgy, hogy elbuktál, tata? ~
~Nem teljesen. Van még egy utolsó tervem, csak...idő kell hozzá. ~
Bár csak gondolatban kommunikálok, érzem a gyengeség jeleit. Izzadok, szédülök, széthasad a fejem, szinte már alig bírok talpon maradni. Az egész olyan, mintha valami belülről szándékosan hátráltatna, valami sokkal erősebb dolog. Ez természetesen nem valószínű, de az érzés pont olyan. Sőt, mintha már az elejétől kezdve valami összejátszana ellenünk, de az is lehet, hogy csak a rosszullét miatt hiszem így.
Már tisztán se tudok gondolkodni, remegek, és bármelyik pillanatban elhányhatom magam, ami csak szebbé tenné a helyzetet. De még van egy tervem.
Hagyom, hogy elfogjanak. Hadd vigyenek el az örsre, hadd ültessenek le a kihallgatóterembe, faggassanak csak ki. Ezzel mind csak időt adnak nekem arra, hogy visszanyerjem az erőmet, és ismét szökést kíséreljek meg.
~ Másodjára keverjük a módszereinket. Ha durván akarják, akkor durván is kapják meg. ~
Szédelegve, de a szabad kezemmel megragadom a kocsit, és már nem rejtem el a rosszullét tüneteit.
- Rendben...van...- nyögöm ki, majd nem túl elegánsan, hagyom a rosszullétet előtörni. Elhányom magam, amiből valószínűleg a túsz is fog kapni egy adagot.
Hadd higgyék, hogy teljesen elgyengültem. Csak segíteni fog.

by **Godlaw / Tao** Kedd 11 Dec. 2018, 16:07

A rendőrség figyeli, ahogy eluralkodik rajtad a rosszullét, és már te sem tartod vissza a dolgot. Kidobod a taccsot a kocsira dőlve, eközben nyilván leereszted a fegyvert, a túszod pedig csak erre a pillanatra várt, már menekül is. A rendőrség emberei azonnal megrohamoznak téged, kettő a tússzal foglalkozik, a többi téged vesz őriztbe.

-Gyorsan fogják el, a rosszullét nem tart sokáig - mondja a túsz sürgetően az egyik rendőrnek. - Csak akkor működik, ha közel vagyok hozzá.

A rendőrök nem totjáznak, elveszik a fegyveredet, megmotoznak a kocsi összehányt motorháztetőjére lökve, majd durván hátracsavarják a kezed, és megbilincselnek.

-Add a blokkolót - mondja az egyik rendőr.

-Nem hoztunk - válaszolja neki egy másik.

-Hogy-hogy nem hoztál? Mondták, hogy mutáns.

-Nem terveztük élve bevinni - érkezik a válasz.

A főnökként viselkedő rendőr, akivel tárgyaltál, most elég bosszúsnak tűnik, állát vakargatja gondolkodás közben.

-Jól van, akkor üssük ki, úgy visszük be!

És a következő pillanatban már érkezik is a halántékodra egy erős ütés, majd elveszíted az eszméletedet.

Egy szürkefalú, üres szobában térsz magadhoz, tipikus kihallgatóterem, egy esztal, két szék, a szoba egyik falán hatalmas tükör. A széken ülsz, a kezeid hozzá vannak bilincselve az asztalon lévő acélkarikához. A halántékod egy kicsit még fáj, de rosszullétnek semmi nyoma, nincs hányingered vagy szédülésed. A fejed mellett a törött orrod is fáj, a térded pedig kicsit zsibog még, de legalább viszonylag kipihenten térsz magadhoz. Az összehányt, összevérzett felsőd helyett egy narancssárga póló van rajtad melltartó nélkül, és a nadrágod is egy idegen melegítő - úgy tűnik, átöltöztettek. A tükörben az is észreveszed, hogy új ékszerrel gazdagodtál: egy nyakörv szerű pánt van rajtad. Mielőtt megvizsgálhatnád, kinyílik az ajtó.

-A maga helyében én azt nem piszkálnám - mondja a rendőr, akinek az arca ismerős, vele tárgyaltál korábban. Ötvenes évei elején járó pasasnak tűnik, cowboy kalapját az asztalra dobja, alatta kopasz feje, napbarnított bőre van, arca ráncos, jól ápolt bajszát simítja ki, ahogy leül veled szemben.

-Dennis Nolte hadnagy vagyok, maga meg le van tartóztatva, csak ezt korábban nem volt időm mondani, mert nem vittünk magunkkal képességblokkolót. Remélem megérti, hogy nem kockáztathattunk azután, amit a benzinkúton művelt. De most már kapott egy szép darabot, úgyhogy ha megpróbálja használni az erejét... Hát, meg nem mondom, milyen érzés, de általában nem vágnak szép arcot a delikvensek.

Egy mappát hozott magával, amit lerak az asztalra közétek.

-Na már most: vannak itt biztonsági felvételek a benzinkútról, szemtanúk vallomásai, és egy túsz elbeszélése. Testi sértés, gyilkosság, emberrablás, autólopás... Ha egy állammal arrébb lennénk, méreginjekcióról beszélnék, de mi itt békés emberek vagyunk, életfogytiglani fegyházbűntetéssel megelégszünk a mutánsbörtönben. Ha aláírja a vallomást, és együttműködik, az ügyész kesztyűs kézzel bánik a családjával, és húsz év múlva jó magaviselettel már szabadulhat is. Egyetlen kérdésem van, amire válaszolnia kell, hogy teljes legyen az ügy: a bal vagy a jobb kezébe adjam a tollat?

A fickó elég magabiztosnak tűnik, és bár sokat beszél, mással nem húzza az időt, a tollat az orrod előtt tartja.

by **Phobia** Szer. 19 Dec. 2018, 12:16

Atya / Phobia

Eszméletvesztés, majd kihallgatószoba. A fájdalmak miatt kissé kellemetlen az ébredésem, és a történteket is nehéz összeraknom, de rövidesen összeáll az egész történet. Nem a legkellemesebb történet.
~ Kijátszott a saját túszod. A saját kib@szott túszod. Egyszerűbb lett volna mindenkit, de mindenkit kinyírni a benzinkúton, majd elszállni, de neeeem. Mert te olyan kib@szott okos vagy.
- Még nincs minden veszve. Emlékezz arra, amit mondtam. - próbálom győzködni Phobiát, de a tükörben észreveszek valamit, ami tönkretesz minden elképzelést, és ami miatt más is szorongatni kezdi a nyakamat.
~ Én emlékszek mindenre. Emlékszem, hogy te azt mondtad, kijuttatsz minket a sivatagból, egyenesen egy biztos helyre. A képességblokkoló miatt bármi terved is volt, megy a kukába. Röviden: elbuktál. Még Lucyval is többre megyek. Többre is fogok. ~
- Még nincs minden veszve. Csak adj egy kis időt. - még magam is megérzem, hiába könyörgök. Valóban elbuktam, méghozzá igen siralmasan. Ellenállni se tudok, és teljesen elveszítem a kontrollt.

Phobia

Fejet erősen az asztalnak csapni, csakhogy teljes legyen a kép. Nem érzek semmien fájdalmat, de ha már ismételten sittre kerülök, adjuk meg a módját. A seriff bizonyára nem vétette el az előbbi műsort, és bár nem lesz olyan mókás, mint felmetszeni a torkát, kicsit elszórakozom vele. Még így utoljára húzom az agyát.
Először sírást színlelek egy kis időre, körülbelül fél percre. Ezalatt Dennis gondolhat azt, amit csak akar, felőlem akár kiabálhat is, de a műsort nem mulaszthatja el.
Sírás után felnézek, széles vigyorral, majd kényelmesen hátradőlök.
- A saját túszunk. Még ilyet. Mondjuk ez elég vicces. - elkezdek röhögni, majd hirtelen elvágom, kezeimmel dobolást színlelve - Ba-dum-Tiss. Látszik, most a krumpli pucolta a hámozót. - előrehajolok, tekintetemet mélyen belefúrom Denisébe, közben nem fejezem be a vigyorgást.
- Tudja, én mit tettem volna? Kinyírtam volna mindenkit a kúton, előbb kint, aztán bent. Mindenkit. Egy igazi vérfürdőt rendeztem volna. - itt megakad a hangom, mert már csak a gondolat felizgat. Az a rengeteg vér, a rengeteg hulla, a sikolyok, majd a semmibe bámuló holt tekintetük...olyan szép gondolat, hogy azonnal hátrahajolok, és egy kicsit el is játszadozom az álommal.
- Ó, Apokalipszis, nem tudod, mit hagysz ki. Az a rengeteg vér, az a rengeteg halál. Oly gyönyörű látvány.
Közel egy percig teljesen csendben maradok, majd visszanézek Dennisre, ha ottvan, ha nincs.
- Emlékszik még arra, amit kérdezett? Miért is csináljuk? A válasz egyszerű: kérdezze a lányt. Vagy már késő? Nem tudja? Ez esetben mégse marad el a vérfürdő, lesz mit takarítania. - mondandómat itt végleg befejezem.
Vagy teljesen összezavartam, vagy egyszerűen nem érdekli, esetleg új véleménye születik, lényegtelen. Ettől a ponttól kezdve már csak a túsz, a p@csa, és Dennis haláltusájának a gondolata érdekel.
Olyan szépen kivéreztetném őket.

///Elnézést a késésért, betegség miatt igencsak összeugrottak a dolgok///

by **Godlaw / Tao** Szomb. 22 Dec. 2018, 17:44

A hadnagy lesajnáló tekintettel hallgatja a vérgőzös képzelgésedet a gyilkolásról, enyhén hunyorítva figyel, fintorog. Mikor befejezed, becsukja a dossziéját, és elteszi a tollat.

-Tőlem aztán megpróbálhatja elhitetni az esküdtekkel, hogy nem beszámítható, a bizonyítékok már megvannak, akár aláír, akár nem - foglalja össze a dolgot Nolte hadnagy, és nagyot sóhajt. - Az én munkám itt véget...

Mielőtt befejezhetné a mondatot, az ajtó kivágódik, és egy nagyon ideges, fekete öltönyös férfi siet be rajta. Erős testfelépítésű, távol-keleti figura, sietsége közben nem is rejtegeti a zakója alatti pisztolytáskát.

-Megmondaná, hogy mégis milyen alapon fenyegeti és kényszeríti együttműködésre ezt a hölgyet ügyvéd jelenléte nélkül? - Kérdezi a fickó, miközben a belső zsebébe nyúl.

-Hékás, maga meg ki a franc? - Kérdi a hadnagy.

-Ez a franc vagyok - válaszolja a pasas, és egy igazolványt tol a rendőr képébe. - Harry Cho, szövetségi ügynök.

-Szövetségi? Mi a fene köze van magának ehhez? Az elkövető kizárólag államon belüli, és helyi illetőségű bűncselekményeket követett el.

-Úgy érti, a gyanúsított, nem igaz? Akit nem elég, hogy ügyvéd nélkül hallgatnak ki, de jogellenes módon hoztak be, anélkül, hogy ismertették volna a jogait. És a halántékra mért ütés sem épp protokoll, ha jól tudom, erre kapták nem kevés pénzért a blokkolókat.

-Honnan a fenéből tudja? Különben is, mi csak... - Kezdene bele a rendőr.

-Semmi kifogás, ez itt és most véget ér. A gyanúsítottját mostantól szövetségi őrizetbe veszem, mivel fennáll a helyi rendőrség elfogultsága és hozzá nem értése miatti fokozott veszélyeztetett státusza - hadarja az ügynök magabiztosan.

-Ezt nem teheti, ehhez bírói...

-Végzés kell, így van - fejezi be helyette az FBI ügynök, és már nyújtja is át a papírt.

-Hogy a fenébe szerezte ezt meg ilyen gyorsan? - Hitetlenkedik Nolte, aztán feléd néz. - Ki a franc ez a picsa?

Az ügynök már csatolja is ki a bilincset az asztalon lévő karikából, igaz, nem veszi le a kezedről a karperecet, és a nyakadról sem a blokkolót.

-Remélem nem mondott semmit az ügyvédje nélkül - szól most először hozzád az ügynök, de nem néz a szemedbe közben. - Kérem kövessen!

A még mindig csak hápogó rendőrt magatok mögött hagyva az ügynök szinte kirángat a szobából, és a legközelebbi kijáraton keresztül egy drága, fekete kocsihoz visz, és a hátsó ülésre ültet, míg ő előre száll be. Miután megbizonyosodik róla, hogy a rendőrség épületéből senki sem követte, és csak ketten vagytok, odafordul hozzád, és most először néz a szemedbe.

-Csak a rend kedvéért: nem az FBI-tól jöttem, hanem Osborn angyalaitól, ha nem lenne világos. A maga érdekében remélem, hogy van valami jó sztorija a sivatagi vérfürdőre, amit találtunk, és a két bálnára. Ilyen közel volt - mutatja összecsippentve ujjait -, hogy aktiváljuk a beültetett nyomkövetőt, és rövidre zárjuk az agyát. Ha ezek a vidéki suttyók nem kezdenek maga után kutakodni a nyilvántartásokban, és így nem tudjuk, hogy biztos kezekben van, már halott lenne. Szóval? És nagyon ajánlom, hogy most ne Phobia rizsáját kelljen hallgatnom, kaparjon elő valami értelmes személyiséget, ha kérhetem.

by **Phobia** Csüt. 03 Jan. 2019, 18:14

Phobia

A drága seriff megállás nélkül vigyorog, szinte már kacag a széles mosolyával, míg a szépséges bajuszát átáztatja a felmetszett arcából ömlő vér. Az egyenruhája rendezett, a torkából spriccelő nedű szépséges karmazsin színt ad neki. Mellette a túsz, minden végtagját elvesztve ücsörög, míg az említett végtagok módszeresen a falhoz vannak szegezve, egy groteszk, mégis gyönyörű műalkotást alkotva. A termet betölti a hisztérikus sikoly, ami a p@csa szájából jön, akinek a végtagjai hasonlóképpen lettek lenyesve, de az övéi vissza is lettek varrva, csak épp nem helyesen.
Oly szépséges látvány, oly gyönyörű, szinte lélegzetelállító. A művésznek oka van mosolyogni.
- Elnézést, nem figyeltem. Éppen a haláltusáját képzelem el. - bármilyen gyönyörű is a látvány, sajnos a nyakörv miatt nem lehet belőle valóság, csak kósza gondolat. Ennyi móka kijár nekem azután, hogy a drága tata elcseszte a dolgokat, és ismét hűvösre kerülök miatta. Ezért legszívesebben ki is nyírnám, bár az sajnos lehetetlen, így csak elnyomni tudom. Nem könnyen, roppant makacs, de szerencsére elgyengült, így most ott marad a sarokban, ahová való.
- Ha akarja, el is... - be se tudom fejezni a mondandómat, mikor egy rizsestál lép be, akiről kiderül, hogy ő a felmentősereg, vagy valami hasonló. Nem is húzom az időt a beszéddel, sajnos a mai generációt nemigen köti le a kínzás és a halál művészete.
A kocsiba érve viszont egy olyan meglepetés ér, amire valóban nem számítottam. Gyorsak ezek a kutyák.
- Kedves Cho ügynök, most megsebzett, de mivel kihozott, elengedem a sértést. A történetet én is pontosan ugyanúgy el tudom mondani, sőt! Csakis én tudom elmondani. - gyorsan felidézem a történteket, majd neki is kezdek a mesedélutánnak.
- A bálnák, és a hullatömeg egyetlen látogató műve, mégpedig valami Nocturnal, vagy Nocturne alaké, akit valami Apokalipszis küldött...kapaszkodjon meg...értem. BIZONY!! A drága Apo engem akart, de mivel maguk már megvettek, így Mr. Smith parancsát követve megpróbáltam kifilézni a papust, ami...nos, nem jött össze. Nocti tudott teleportálni, ezért, bármennyire is fáj, de összevert. Nocti ezután magával vitte Smith ügynököt, gondolom mert erősebb volt, minket pedig otthagyott a sivatagban. Ezután az "értelmesebb személyiségem" kihasználva a legyengült állapotomat, átvette az uralmat, és megpróbált megszökni, éés...ennyi. - bár a sztori nem pontos, sőt hazugság, megadja a válaszokat Cho ügynöknek.
- ÉS! Tudom most mire gondol! A válasz pedig roppant egyszerű: Én egy egyszerű személy vagyok, akárcsak Lucy. Nem érdekel semmi más, csak a gyilkolás, az pedig, hogy kinek a parancsára teszem azt, lényegtelen. Magamnak, maguknak, tökmindegy, de Atya...vele vigyázzon.

by **Godlaw / Tao** Szer. 09 Jan. 2019, 09:53

Bár Cho kérésének nem teszel eleget, hogy más személyiségnek adj helyet, azért egész koherens módon mondod el a sztorit, és a kisebb ferdítések első ránézésre nem keltenek gyanakvást.

-Apokalipszis... - Ismétli maga elé nézve Cho, ahogy morfondírozik. - Nocturne közismert mutáns Apokalipszis soraiból, de hogy bálnákat teleportáljon? Valakinek elmehetett ott az esze.

Még egy pár másodpercig gondolkodik az ügynök, aztán visszatérve a valóságba ismét hátrafordul hozzád.

-Ha tényleg szembeszállt Nocturne-nel, kész csoda, hogy túlélte. A fickó nem éppen arról híres, hogy kesztyűs kézzel bánik az ellenségeivel. Ez a benzinkúti vérengzés viszont Atyától... Úgy tűnik, nem voltunk elég alaposak a személyiségei felmérésekor. Ezt még pótolnunk kell. Addig is, Phobia, most ideje eljutni végre Los Angelesbe, a központba. Mostantól főutakon megyünk, és nem állunk meg, remélhetőleg senki nem fog az utunkba állni. A nyakörv és a bilincs egyelőre fennmarad, ha rendőrrel találkozunk, maga még mindig a szövetségiek őrizetében van.

Ezzel újabb autóút veszi kezdtét. Cho ad neked néhány pirulát a fájdalomra, amíg a központban el nem látják a sérüléseidet, hogy a kocsiban ne nagyon szenvedj. Talán a gyógyszerektől, a hosszú autóúttól, vagy a nehéz nap fáradalmaitól, de végül elnyom az álom, és már arra ébredsz, mikor az autó megáll.

Osborn Angyalainak Los Angelesi központjában végre megszabadulsz a bilincstől, nyakörvtől, és orvosi ellátásban is részesülsz. Cho végig melletted marad, és ő kísér körbe a központban is. Megkapod a saját lakrészedet, és az első igazi eligazításodat, amin tájékoztatnak a következőkben a teendőidről. Első körben egy komolyabb kiképzésen kell majd részt venned, ahol a fizikai teljesítményedet, állóképességedet fejlesztik. Ezzel párhuzamosan harci kiképzést is kapsz majd, ez közelharcra, és kisebb lőfegyverekre irányul. Ha pedig a kiképzést befejezted, már indulhatsz is első éles bevetésedre.

//A kalandnak ezzel vége! Nem volt könnyű, és sokszor fennállt a veszélye annak, hogy idő előtt véget ér, de sikerült! Bár Apokalipszis próbatételét elbuktad, az Angyalok bizalmát nem vesztetted el, így mostantól hivatalosan Osborn Angyali közé tartozol. Mivel a kalandot még a tikkasztó augusztusi (bizony!) sivatagban kezdted, most pedig már január van, úgy vesszük, hogy az intenzív kiképzést az elmúlt fél évben teljesítetted. Ezek alapján felírhatod a szakértelmeid közé a kézifegyverek használatát, az autóvezetést (erre is megtanítottak), a közelharc, kézitusa haladó szintjét (mivel már korábban is értettél hozzá valamennyire). Ezen kívül külön figyelmet fordítottak arra, hogy meditációval segítsék a különböző tudatok kézben tartását, így könnyebben tudsz a tudatok közt váltani. Gratulálok, és remélem, élvezted a kalandot!//

by Ajánlott tartalom