Mojave-sivatag

Godlaw szóviccén Cody nem derült annyira. Ezt szóvá is teszi.
-Ez morbid. A halottakat tisztelni kell mindegy kik voltak.
Érti ő a viccet, de nem az ilyet. Bár ma úgy látszik mindenkit magára haragít. A diákokat és most Godlaw-nak is megjegyzést tesz. Úgy érzi kicsit olyan ma mint egy morgós öregember.
-Mindenesetre szép volt. Egy pillanatra már én is elhittem.
Neki újdonság, hogy a fejében szólalnak meg úgyhogy kell egy pár pillanat mire felfogja, hogy ez az amiről a végsők beszéltek, hogy ők így kommunikálnak. Godlaw mindenesetre most is jól reagál a helyzetre. Cody ismét megjegyzi magában, hogy a másiknak jó kommunikációs képességei vannak. Ő is belemegy a játékba.
-Bocsáss meg, hogy megszegtük a parancsot.
Ezzel rizikózik, hogy tönkreteszi a játékot, de ő úgy gondolja, hogy egy idősebb harcos biztos megtenne ennyit a felettesével szemben. Godlaw mondatára bólint.
-Rendben.
Ezzel ő is szétnéz a szobában. Hiányzik a szaglása.

//Mivel csak Tao írt, így szombaton lesz új kör.//

Volt egy nagy fém ajtó mint egyetlen út ami kivezetett innen majd, megálltam előtte és végig páztáztam. Valószínűleg ezt is valami panelnek a segítségével fogjuk tudni kinyitni -ha nincs nyitva- de legalább most még nem kell tartanunk attól, hogy ránk rontanak mivel úgy fest nem tudnak a jelenlétünkről még. Godlaw úr nak sikerül megtalálnia a kapcsolót a lány bilincseihez és el is oldozza.
Hamar, bebuktunk. Kérdőre vont minket, hogy kik vagyunk még is mert, hogy nem az ő emberei és rám mutat én meg rá nézek. A test ami bele kerültem az a legmagasabb rangú tisztje? Váó, elég hamar beette akkor a mostanra lefejezett nő, hogy mi mennyire dezertálunk. Azért ha mást nem legalább ennyit tudsz az ellenségedről. A nő nem csak, hogy a fejünkbe beszél de még az érzései is, így a gyanakvása felénk is jön. Viszont tudja, hogy ki küldött minket, Godlaw úr pedig meg is erősíti ebben. Mikor engem mutat be akkor felemelem a kezemet, reflex szerűen aztán le is teszem rögtön rájőve, hogy nem iskolában vagyunk és nem névsor olvasás... A lány is megnyugszik, már az érzés sugallása alapján és még elmondja azt is nekünk, hogy a felmenőinknek a testében vagyunk. Hát, ez, érdekesen alakult. Még jó, hogy pont egymás mellett álltunk ott a mezőn meg minden. Bár némi jó érzéssel tölt el tudni, hogy legalább valamelyik felmenőm el is ért valamit inkább a figyelmemet vissza irányítottam a lányra. Aki be is mutatkozik nem sokra ránk. Dupla hercegnő, wáó. Még sose láttam hercegnőt, már más uralkodót se de ez most mindegy. Így már több értelmet nyer az is, hogy a fejetlen miért akarta, hogy megöljük hűség bizonygatásért. Már gondoltam, hogy valami fontos ember lehetett de, hogy hercegnő is!
Vissza rázkódva viszont a jelenbe, inkább hallgatom tovább mit mond Brahe. Némán született meg de a végsők megtanították valamilyen telepátiára. Aztán folytatva felvázolja nekünk a terveket, mivel nem tudjuk, hogy mit kéne tennünk itt. Remélem persze, hogy azt meg fogjuk tudni amiért jöttünk. Elindulok amerre mutatta, hogy menünk kell Brahe óvatosan, hogy ne csapjak zajt vagy feltűnést. Eddig nem volt itt más de ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz hirtelen. Egy pillanatra elmerengek a séta alatt a teleport szobáig, azt mondta, hogy a nevelő apja nincs itt? Már mint Lord Vanath a nevelő apja? Érzem ahogy végig fut a hidegrázás rajtam a gondolatától is, főleg vissza emlékezve a találkozásra vele.
- Készen - Biccentek, lelkileg meg fizikailag meggyengíteni, menni fog ez! Nincs probléma, még is csak emlékek ezek szóval igazán nem fog semmi se múlni ezen! Lelkesítem magamat mielőtt még bemennénk.

Juj, de kellemetlen. Egyből lebuktunk. Na, ezt igen nehéznek tűnik kimagyarázni, de mint kiderül nem szükséges. Cody is megkönnyebbülten sóhajt és a bemutatásra biccent. A nőről is megtudják, hogy ki ami szintén elég meglepő. Két birodalom uralkodója egyszerre? Ez eléggé meglepő. Cody szinte le is sokkol ezektől a hírektől és még koránt sincs vége. Az egyik ősének a testében van, hármójuk ősei itt küzdöttek egymás mellett és a nő nevelőapja volt Vanath? Hát ez nagyon sokkoló. Az utóbbi főleg. Cody-nak muszáj rá is kérdeznie.
-Várjunk! Akkor ha jól értem az ön nevelőapja Vanath? Mármint Lord Vanath.
Javítja ki gyorsan hisz eszébe jut, hogy mégiscsak egy nagy hatalmú uralkodót tegezett le az előbb. Tény ami tény. Ez a helyzet nagyon durva. A kérdésre viszont biccent. Ha a nő visszaadja a képességeit akkor bárkit meg tud gyengíteni úgy érzi. Főleg, hogy itt úgy gondolja a képességei különlegesen veszélyesek, hisz nem lőhetnek rá fegyverekkel nyilak és kardok ellene meg szinte hatástalanok.

//Mivel a többiek nem írtak csütörtökön lesz új kör.//

//Továbbra sem tudok írni, ha nem írtok akkor is fogok most már hétfőn és az fájni fog.//

Amikor vissza kapjuk a képességeinket, kapjuk az extrákat is vele ami az őseinké volt. Azt is, hogy miképp kell használni és mikre lehet használni így amikor ezeket csak hirtelen tudni kezdem egyszerű rájönni, hogy a sima képességem is működik így nem kell próbálkoznom sem vele. Viszont el is vigyorgok, hogy micsoda képessége volt az ősömnek. Kapukat nyitogatni síkokra ahonnan áthozhatok magamnak segítőket is, és az is, hogy ezeken keresztül azonnal tudok utazni is és minden. Kézmozdulatok és rúnák, az idegen és nem idegen ismeretei az egésznek kissé zavaró volt, de mégse. Szóval se-se de király! Oké! Tudjuk mi ezt csinálni! Érzem a lelkesedést felgyülemleni bennem, hogy menni fog ez a harc majd itt nekünk és mutatok egy okét a kezemmel.
- Mehetünk!
Válaszolok lelkesen is. Ami persze remélem akkor is ki fog tartani ha már átértünk a túloldalra és meglátom az ellenségünket. És teleportálunk is át egy új helyre, ismét ismeretlen közegre de már az elsőhöz képest jóval szebbhez. Középen egy fa tornyosul a kör alakú füves mezőn.
Godlaw úr vállalja a mentális részét, a képessége most igazán bivalyosabb lehet. És persze ott is van előttünk Lord Vanath, kijelentve, hogy elkéstünk felénk se fordulva. Na most kezdődik a móka majd igazán. A többiektől elkezdek eloldalazni miközben a kezem megindul és az emlékeimből elkezdem felvetni a jeleket, csinálni a kézmozdulatokat ahogyan emlékszek, hogy kell és elsőre egy, de ha egyszerűen megy vagy épp túl apró lenne akkor inkább kettőt már elsőre hozok át a másik síkról és az uralkodóra uszítom őket. Ha Godlaw úr a mentális részét teszi akkor nincs más hátra mint előre, fizikailag legalább egy kicsit lefárasztani ha máshogyan nem is akkor minél több lénnyel a többi síkról, eléggel, hogy azokat ne tudja csak úgy elsodorni magáról. Lassan indulok be ezzel, mindent tudok ami kell a használatához, de még is kell egy kis bemelegítés. Lehet, hogy csak emlékekbe vagyunk de azért megpróbálhatok beleadni mindent egy kis tapogatózás után, úgy sem lehet bajunk itt.
Miközben előidéztem pár lényt az alrébb oldalazásom a többiektől egy pár méter után megáll. Igazából nem akarok túlságosan eltávolodni tőlük hiszen Lord Vanath valószínű, hogy könnyedén fogja bezárni ezeket a távolságokat közöttünk szóval csak annyira kell, hogy ne vigyen el minket egy svunggal ha így tesz.

Könnyedén fel tudom idézni a jeleket amit tanított Brahe, a mozdulatok is könnyedén követik azt és egy kis kaput ki is tudok nyitni amin át is hozok két ember méretű lényt. Démonok lehetnek, már nem mintha sokat láttam volna de ezt tudom róluk. Egy zavart pillantást vetünk egymásra a démonokkal majd rájövök, hogy mi a baj és rámutatok Lord Vanathra.
- Öljétek meg!
Adom ki nekik a parancsot. Bár kétlem, hogy megtudnák egyáltalán karcolni majd a végsőt ... de legalább valamivel nyitottam? Talán valami nagyobbat kéne kihúzni a kalapból, vagy több picit? A fáradtra idegesítés talán járható út, meg tesztelgetni is vagyunk itt, még is csak meg kell majd keresni a saját időnkben és ha a képessége más is már fizikailag biztos nem gyengébb. Legalább most nem zaklat fel a nyomás amit akkor éreztem amikor először össze találkoztunk vele a börtönbe, meg ez csak emlék. Ha a dolgok nagyon lefutnak a sínről meg csak kipattanunk amikor akarunk. Ezt mondta legalább is a másik végső, meg ha ez a test meg is hal, mi nem fogunk. Szóval igazán nincs mitől félni itt.
Az elméletem folyik és folyik a fejemben, teljesen egyet értek már magammal a végére. Aztán ha tudok egy jó tucatnyi majom méretű kis ördög fattyakat kihúzni a másik síkról akkor így teszek. Ha túl sok lenne ismereteim alapján az irányításuk vagy kordában tartásuk akkor inkább egy nagyobbra pályázok be amit még irányítani tudok.
Bármelyik eset is legyen amint megjelenik amit hozott a kapu uszítom is rá őket Lord Vanathra.

Cody ismét érezte a világot ugyan úgy mint ez előtt. Kicsit olyan mint mikor megfázásra eszik valami csípős levest és kitisztítja az orrát. Sőt mintha egyenesen elmúlt volna az a megfázás. Hirtelen visszatértek a szagok és a hangok és a mozgása is ugyan olyan egyszerű lett mint az előtt volt. Sőt sokkal többet érzett. Az erő majd szét feszítette és sokkal többet is tudott. Az őse hihetetlenül erős volt. A teleportálásra bólintott. Vanath magabiztossága sértette volna ha fiatalabb, de már volt annyi tapasztalata, hogy ne idegesítse őt hanem a lehetőséget lássa benne. Ugyanis ha lebecsülik akkor az neki előny. Godlaw üzenetére bólintott és várta az eredményt, de az nem nagyon történt. Rain viszont egész ügyesen összehozott két valamilyen démont akiknek ki is adta az utasítását. Godlaw következő üzenetére ő szintén bólintott. Elindult Vanath felé, a kardját előrántotta és igyekezett az őse képességét használni. A békák lábára gondolt és próbált egy gyors elrugaszkodással Vanath közelébe kerülni és fegyverével annak fejére támadni. Ha a mutáns képességeket az agy irányítja akkor talán annak a támadása a végsők ellen is jó lehet.

Cody-nak sikerült amit akart. kicsit vicces érzés volt ahogy a teste átalakult úgy ahogy ő akarta, de nem fájt. Őszintén szólva meg tudta volna szokni ezt a képességet. Vanath lángokat idézett amik a Rain által létrehozott démonokat szétégették. Cody is ott végezte volna, de egy pajzs megvédte. Ismerős helyzet volt. Mindenesetre átugrott a lángokon és egy tökéletesen kivitelezett vágással megsebezte Vanath-ot. Ha egy sima ellenfelük lett volna akkor valószínűleg a meccsnek itt van vége, de sajnos nem így volt. Vanath dühösen kapott Cody felé aki harcművész tapasztalatait és emberfeletti gyorsaságát igyekszik kihasználni, hogy kitérjen. Még segítséget is kap néhány majomszerű valami képében úgyhogy talán esélye is van. Ha pedig sikerül és lát rést Vanath védelmén amit remél hisz az ellenfele dühből mozdult, akkor egy magas rúgással igyekszik úgy gyomron találni Vanath-ot, hogy az remélhetőleg jó pár métert elszálljon. Most próbálja ki az saját fizikai erejét.

//Bocsánat, tegnap nagyon pocsékul voltam azért nem írtam, kozmik már kész volt... így szombaton kaptok új kört. Bocsi.//

Nem volt nehéz kiszúrni, hogy a mellettem nem messze álló össze esik, el is kapom arra a fejem egy pillanatra de aztán vissza is irányul a tekintetem az ellenfelünkre inkább.
- Mi történt vele? - kérdezem meg az ott álló Brahe-t.
A lények eddig tartottak. Bár úgy festettek az elején az apró kis démonok, hogy hasznosak lesznek ahogy tépték az örökkévalót de végül csak leégette magáról mindet. Tűz megint. Tüzet használta a másik kettő ellen is ahogyan ezek ellen is. Valami olyan démont kéne hoznom ami vagy ellenálló a tűznek vagy valami olyannal harcol ami erősebb annál, másik elemmel harcol mint vízzel vagy földdel.
Sok helyet a gondolkozásra nem hagy viszont Lord Vanath és felénk irányítja a tüzét. Először Brahet és Godlaw urat alrébb teleportálom a lángok irányából, hogy ne legyenek veszélyben aztán én magam is alrébb teleportálok, hogy engem se tudjanak a lángok elkapni. Ezek után újabb apró démonokat eresztek ki parancsolva nekik most másképp mint az előző porrá égetett adagnak.
- Támadjátok meg őt - mutatok Lord Vanathra - és segítsétek azokat akik támadják.
Remélem tiszta lesz nekik, hogy azt akarom tőlük, hogy segítség Atkinson urat aki ott van a közelében Lord Vanathnak miközben persze kaparják azt is. Miközben ezek kitartanak, ami lehet sok idő nem lesz míg elégnek, elgondolkozok azon, hogy vajon volt-e az ősömnek valaki olyanja is a tarsajában aki ellenfélnek is bizonyulhatott ennek a tűznek, valahogy le kellett győzniük még is csak, valami csak volt. Addig is amíg nincs jobb ötletem és fenn tudom is tartani anélkül, hogy kifárasztanám magamat próbálom tartani a kis démonok létszámát egy hat körül. Közben figyelek, hogy ha megint támadás indulna felém akkor legyen időm elteleportálni előle megint és ha kell akkor Brahet meg a mozdulatlan Godlaw urat is ki tudjam húzni a veszély vonalából.

Cody is meglepődik azon ahogy a rúgása nem talál célt és ahogy érzi azt a hőt amit Vanath hagyott maga után rá kell arra is jönnie, hogy még jól is járt. Ez ellen a forróság ellen nem is tud olyan állatot aki ne sülne meg. Tudja, hogy a szalamandráról azt mondják, de azt is tudja, hogy az valójában nem igaz és csak azért terjedt el ez mert nagyon hűvös a szalamandra bőrének tapintása. Akkor viszont valami mást kéne kitalálnia. Olyat sem tud aki valami gyúlékony anyagot lövellne ki, pedig az is jól jönne most Vanath ellen. Akkor valaki olyan aki messziről is gondokat okozhat anélkül, hogy hozzáérne az ellenfeléhez. Na, ilyet viszont tud. A tűz elől igyekszik a békalábaival elugrani és közben a tarajos sül tüskéire gondolni. Ha sikerül amit tervez akkor megpróbál egyet pördülni és a tüskékkel megkínálni Vanath-ot. Azt nem hiszi, hogy túl hatásos lesz, de talán sikerül egy kicsit felidegesíteni a Végsőt.