1. számú orvosi- és büntetőtelep (Csendes-óceán)

A képességblokkoló szerkezet nem tolerálta, hogy megakartam tőle szabadulni, erős árammal rázott meg ami igazán kellemetlen élmény volt, neki is tántorodtam a falnak tőle.
~ Tehát van valami védelme. Szóval ez kieset, enélkül kell boldogulni. Én nem örülnék annak, ha ezt a sokkolót távvezérléssel tudnák valahonnan ki-be kapcsolni, gyorsan vége lenne a szökési kísérletünknek...
Végigmegyünk a folyosón, a végén el is érünk a fordulóhoz, de meglepetten és sajnálattal veszem észre, hogy egy zsákutcában kötöttünk ki, ez nem jó, más utat kell találnunk. Visszamegyek a második ajtóig amin nem volt jelzés, előtte benézek még a folyosóra, hogy ott van-e valami érdekes, bár nem szeretnék oda menni hiszen azt a részt figyelik a kamerák, inkább a felirat nélküli ajtó nyitásával próbálkozom, remélem sikerül. Ha nem jön össze, akkor a jelzett ajtóhoz megyek, ott is benézek a folyosóra, utána pedig szépen lassan nagyon óvatosan kinyitom azt az ajtót, remélem nem valami sugárzó dolog van bent, bár szerintem ez a ruha meg kell, hogy védjen ha ebben dolgoznak itt.
Hogyha egyik ajtó sem nyílik akkor felteszem a társaimnak a kérdést.
- Most mi legyen? Ha a leágazásokon megyünk a kamerák biztosan látnak, a másik folyosó zsákutca. De sokáig itt sem maradhatunk...

2046. december 6. csütörtök – 1. számú orvosi- és büntetőtelep, Csendes-óceán
Résztvevő: Jared Aaron Voice

Heka elérte a folyosószakaszának végét. Egy hosszú folyosó fogadta, aminek a végén egy hatalmas fémajtó nyitva volt. amit elsőként meglátott, hogy három sárgaruhás AIM ügynök bemegy egy helységbe, de őt nem vették észre, mindez nem messze volt a folyosó végén levő ajtótól. A folyosó úgy 150 lépés lehetett, a fiú még két leágazást lát, tud kivenni maga előtt, 50 és 100 lépésnyire magától és a folyosó vége pedig a 150 lépés. Kamerákat látott, ahogyan ajtókat is a folyosó mindkét oldalán, a kamerák leginkább ezek felett voltak elhelyezve. A három eltűnő AIM-est leszámítva minden teljesen nyugodt és csendes volt egyelőre.



2046. december 6. csütörtök – ??????
Résztvevők: Ka-Zar, Daniel Hamilton és Andrew Ramirez

Visszaérve a főfolyosóra, az még mindig üres, így Andrew a nem jelzett ajtóhoz megy oda, hogy azt nyissa ki a mágneskártyával. Szerencsére működött és az ajtó ki is nyílt. Egy nagyobb szobába érkezett be a csapat, ahol minden tele volt polcokkal, dobozokkal és még két nagyobb konténer is volt ott. Fény volt a szobában, így könnyedén meglehetett állapítani, hogy egy raktárról volt szó. Minden volt ezen a helyen, a fegyvertisztítótól és felmosó szerektől kezdve az orvosi és egyéb berendezések alkatrészééig. Azonban fegyverek nem voltak itt, és semmi olyan, amivel le lehetne szedni a képességblokkolót.
Ezek után jött a másik ajtó (úgy veszem, hogy azt is megnézitek), az is nyílt a mágneskártyával, nos itt is polcok voltak mindenfelé, de itt mindenféle állatok és emberek darabjait találta a csapat különböző edényekben és üvegekben lebegve. Még a saját kiszedett szövetdarabjaik egy részét is megtalálhatták tárolva. Egyetlen sugárzó dolog volt itt bent, gammasugárzással bombáztak egy csoport kísérleti egeret, de semmi más.
Mindezek után már csak két leágazás maradt, amit nem látott a csapat.

Az egész hely:

Sikerül bemenni az egyik ajtón, egy nagy raktárban kötünk ki, van itt minden ahogy látom, a legapróbb dolgoktól a legfontosabbakig csak éppen fegyverek nincsenek, de ez nem is meglepő azokat külön elzárva fegyvertárban kell tartani, nem raktárban. Kicsit nézelődök, hátha találok valami hasznosat de igazából nincs itt semmi ami segíthetne, ezért átmegyek a többiekkel a másik terembe, ott már sokkal több érdekes dolog van, ezért gondosan be is csukom magam mögött az ajtót, ne legyen gond ha kicsit tovább nézelődünk. Bent van mindenféle biológiai eredetű dolog, szövetek, szervek, végtagok, valamilyen folyadékban úsznak az átlátszó edényekben. Nyilvánvaló, hogy ezek a dolgok mindenféle kísérletezésre kellenek, amint megpillantom a saját mintám közelebb lépek és kíváncsian vizsgálgatom.
~ Vajon mire kellhet nekik? Mire hasznosítják konkrétan ezeket a kétes eredetű mintákat... érdekelne a dolog, de valahogy a szökés mégis csak fontosabb jelenleg. Talán a két dolgot összelehetne kombinálni.
- Tovább kellene mennünk. De merre? Én személy szerint azt ajánlom sorba nézzük meg a leágazásokat, talán az nem is olyan feltűnő. Lehetséges, hogy esetleg találunk egy kijáratot.
Ha a többiek egyet értenek akkor kimegyek a teremből és az első leágazáson megyek végig, hátha találok valami érdekeset, ha nem akkor következhet a második utána pedig a harmadik. Végig jobbra balra figyelek. De ha valaki másnak jobb ötlete van ennél akkor azt a tervet követem.

Ahogy járkálunk a termek között a folyosókon egyszer csak szembe kerülünk egy másik sárga ruhás őrrel, hirtelen leizzadok és nem mozdulok, nem akarom, hogy kiszúrja, hogy mi nem éppen AIM őrök vagyunk hanem csak álruhába bújt rabok, vagy esetleg bármilyen kommunikációt folytassunk ami a lebukáshoz vezethet, de fogalmam sincs, hogyan oldhatnánk ezt meg, talán, ha szépen elsétálunk mellette vagy egy szót se szólunk, de akkor is nagy a kockázat, hiszen láthatólag fogalmunk sincs merre megyünk. Gyanúsak vagyunk így is. De, ahogy elnézem az őrt feltűnik nekem a botja, egy ideig vizsgálgatom de nem AIM fegyvernek tűnik, nem tudom ezt mire vélni, utána pedig egy integető mozdulat is érkezik.
~ Na ez már gyanús, ez nagyon gyanús. Mi keres nála az a bot? És miért integetett? Talán ismerne minket, de a ruhán át hogyan? Fogalmam sincs. Közeledik. Mit tegyek?
Mikor a másik lassan közeledni kezd és el akar menni mellettünk akkor lassan lekövetem a mozgását, de nem teszek semmit, nem akarok bajt, de utána odaszólok a többieknek.
- Szerintem ő sem ide tartozik...

Nagy szerencsékre a másik gyanús alak csak úgy elsétál közöttünk, de egyenesen be a börtönbe és én már tudom, akármikor észreveheti azokat az őröket akiket otthagytunk, tehát sietnünk kell, nem is kicsit, mert ha netán mégis ide tartozik és tévedtem nagy bajba kerülhetünk. Miközben megyünk belefutunk négy másik őrbe, ennek sem örülök, főleg annak, hogy rögtön kommunikálni akarnak.
~ Nem tudom mi kellene mondanom, ha nem mondok semmit az is gyanús, de ha mondok valamit és a hangom elárul az még rosszabb.
Ezúttal egy másodperc alatt döntök, lehet hogy rosszul de most ez tűnik talán a legtermészetesebbnek, így a legkisebb az esély, hogy eláruljam magam, legalábbis szerintem. Bólintok és hüvelykujjammal a hátam mögé bökök, jelezve, hogy mehetnek, közebn semleges hangon egy "Persze"-t is odalöktem. Remélem minden simán megy, de már készítem az izmaim, ha valami rosszul alakulna, akkor tudjak védekezni, de remélem erre semmi szükség.

A szerencse kitart, Heka pedig csak az ajtót elérve engedélyezi magának, hogy kifújja a levegőjét. A hármason átjutott, kicsit könnyebben is, mint ahogy számította, az egyik alak még vissza is integetett, noha, ahogy vissza nézett rájuk, még mindig túl közel tartózkodtak. Pláne az a kettő, akik felől mágiát érzékelt. Az AIMes fejfedő alatt összevonta a szemöldökét. Soha nem gondolta volna, hogy a vállalat egyszerű lótifuti csoportokat pakol össze varázslókból...azokat elit egységekbe kellett volna sorolni, ha már valami furcsa és nyilván torz módon kitenyésztettek párat... bár talán nem is voltak rendes varázslók, másként már riadóztatniuk kellett volna, amint megérezték az ő erejét, hiszen a ruhában eredetileg nem varázsló feszített.
És épp ebből az okból nem tétovázott tovább, hanem benyitott a cseppet sem szívderítő látványt mutató terembe.
Börtönök. Jó helyen volt, mégis a cellákba belesve AIM alakokat talált. Kegyvesztett mukik? Akkor miért eszméletlenek és frissen "cirógatottak "?
Ha tehette, a vért elkerülve tett még pár lépést odabenn, hátha lát bármiféle feljegyzést arról, kiket tartottak odabenn, vagy felfedez egy másik ajtót, ami mélyebbre vezet.
Minél többet időzött ott, annál biztosabb volt abban, hogy friss kitörés még fel nem fedezett nyomait látja, ami azt jelenti, hogy a menekülők még nem lehetnek messze, vagy olyan tulajdonságokkal bírnak, amikkel észrevétlen elmentek nem csak az őrök mellett, de talán mellette is. De lehetett olyan képességük, amit az AIM nem fedezett fel?
A cellákban három fickó feküdt... és ő most jött el három alak mellett, akik közül kettő mágiát használt. Lehettek Hamilton és a Kegyelt? Egész jó esély volt rá...
Akkor pedig jobbnak tűnt, ha a végére jár a dolognak, így elindult a folyosó felé vissza, bár ha talált feljegyzéseket az itteni rabokról szemlélődése során, azt még magához veszi, mielőtt távozik, és bedugja a sárga ruciba, ahová lehetett, mondjuk az öv részbe.
A benti, eszméletlen AIM- esekre tekintettel egy pillanatra megáll az ajtónál, és úgy dönt, amennyiben üresnek tűnik a folyosó, nyer egy kis időt a menekülőknek, és megreckíroz egy kisebb varázslatot, hogy a csendesen elsuttogott kérésére az ajtó egy darabig zárva maradjon, majd elindul, hogy megtalálja a hármast. Szerencsére nem kell teljesen vaktában keresgélnie, hiszen kettőről ordít a varázslat.

// a kéréssel tulajdonképpen élet varázslatát alkalmazza a záron arra a rövid időtartamra míg nem kell koncentrálnia //

Nagyon nagy szerencsénk van, az őrök nem fognak gyanút még akkor sem mikor az egész csoport feszülten vár és készül az esetleges lebukásra, de azt hiszik, hogy valami ismeretlen elzárt lénytől tartunk és amiatt vagyunk feszültek. Nem kicsit könnyebbülök meg, most közel volt a mi kis szökési akciónknak vége, de végül elkerült a lebukás, ezúttal mázlink volt, de sokkal óvatosabbnak kell lennünk, még egy hiba végzetes lehet. Az őrök elmennek becsukják maguk mögött az ajtót és elmennek, mi pedig egyedül maradunk, kis idő múlva szemem sarkából látom, hogy a botos őr kijön a cellák térségét elválasztó ajtón, megint ő.
~ Vajon ki ő? Biztosan látta az őröket, riadóztatni akar, vagy más tervei vannak? Annyira bizonytalan, ha valóban AIM őr és nem intézzük el időben nekünk végünk, de ha valóban nem idevaló ahogyan sejtem akkor nincs gond, valószínű ő sem akar gondot. De Steven azt mondta szerinte csak egy specko őr, most magamnak vagy a társamnak higgyek ez a nagy kérdés. Döntsön a nép azt mondom.
- Most mi legyen vele? Gondolom látta az őröket...
Mondom társaimnak miközben fejemmel a botos őr felé biccentek, én mindenre készen állok akárhogy döntenek. De egy biztos ezen a leágazáson nincs lejárat, szóval minél előbb meg kellene néznünk a másik kettőt.

A másik sárga ruhás közelebb jön és vezetéknevén szólítja Danielt, ez engem meglep, vajon honnan ismerheti, vagy egyáltalán honnan tudja a nevét, hiszen mi tőlünk soha nem kérdezték itt és nem is neveztek minket néven, tehát valahonnan máshonnan kell tudnia a nevét, már tudom azt is, hogy mágus és egyre erősebb bennem az a kép, hogy ez az alak akárki is legyen nem az AIMhez tartozik, ahogyan mi sem, de azon kívül más ötletem nincs, hogy ki lehet ő, vagy, hogy egyáltalán megbízható-e. Jobb lesz vigyázni. Közben érkezik felém egy kérdés.
- Persze. Kiengedjük, jó ötlet, csak akkor senki ne álljon az ajtó elé és találjuk ki merre megyünk.
Ezután elállok az ajtó elől nagyjából Daniel mellé, a leágazás azon részéhez ami a főfolyosóhoz vezet, hogy ha netán futni kellene, akkor ne fussunk bele egy zsákutcába vagy egy ismeretlen helybe, bár ki tudja mi lehet odabent. Hogy mi fog most történni az kérdéses, de remélem nem lesz nagy gond ebből az ajtónyitásból és meg tudunk lógni, én ezért mindent el fogok követni, csak tudnám merre van a kijárat, bár lehet hogy az ismeretlen alak tudja, meg is kérdezem.
- Tudja merre van a kijárat? Jobb lesz gyorsan lelépni.

Az ajtó egyszerűen kirobban a helyéről mikor a közelében vagyunk, nem jó, nagyon nem, főleg hogy Loki tetemét is meglátjuk ha valóban az ő teteme és nem csak valami trükk, nála ha jól tudom soha nem lehet biztos az ember semmiben. Egy ideig csak nézek és picit hátrálok, az ajtó a hulla és ami bent van az a csápos lény, tele szikével meg vágásokkal és még valaki, egy sötét aura veszi körül és magából egészen kifordultnak látszik de mégis olybá tűnik, hogy Aian az, nem tudom mire vélni. Talán ő is itt volt fogva tartva és most szökik vagy csak megszállta valami, esetleg egy pusztító klón vagy egyéb... teljesen mindegy az előbb látottak után biztos vagyok benne, hogy nem kicsit veszélyes, a többiek felfedik az arcukat, én is így teszek.
~ Jó. Hát szerintem elérkezett a nyúlcipő effektus ideje. Régen nem volt már ilyen, épp itt az ideje. Na nem mintha gyávaság lenne ez, csak egy kis elővigyázatosság, óvatosság, mielőtt mi is úgy végezzük mint az ott az ajtón.
Közelebb lépek Danielhez és ha tudom megfogom a vállát és lassan hátra fele kezdem el húzni, de csak nyugodtan mintha minden tejesen rendben lenne.
- Üdvözletem Aian. Mond hogy nem akarsz bántani...
Hogyha látom, hogy baj lesz akkor készen állok hogy félre lépjek vagy ugorjak és magammal rántsam Danielt is. De ha nem olyan veszélyes a helyzet akkor maradok a dumánál.
- Szerintem itt valami félreértés történt és a riasztó miatt jobb lesz minél gyorsabban menni. Szóval mi megyünk is...