Dzsungelek

Heiwanna Miin Klodov

Figyelem a másik nőt, és hallgatom a szavait nyugodtan állva, nem hagyva, hogy most érzelmeim a hallottak alapján eluralkodjanak rajtam, mert ez most nem az a helyzet, mikor ezt csak egy kicsit is megengedhettem volna magamnak. Nem, most tényleg a lehető legfontosabba a hidegfej, hogy minél jobban átlássam a jelen helyzetet, és ennek megfelelően tudjak reagálni az elhangzott dolgokra. Korra nézek, majd megszólalok csendesen.
- Szerencse, hogy a helyi nagy hatalmak ennyire békések és könyörületesek, vagy már nem lenne kivel és miről beszélni erről. Néha úgy irigyellek, hogy nem emlékszel ezekre. – hangom csendes és nyugodt, ahogy Kornak mondom, aztán ahogy megindul kicsit hangosabban szólok utána.
- Kérlek nézd majd meg Avenay Mestert, hogy jobban van e és ha kell akkor segíts is neki – ezután nézek vissza
- Őszintén sajnálom, ami a népeddel történt, és hogy egy ilyen kegyetlen mészárlást el kellett szenvednetek. – hangomban ott az őszinte együttérzés, és némileg a szomorúság is, bár uralkodom az érzelmeimen, mert akkor kicsit hevesebb kitörés is lenne mellette, azonban, most a nyugodt, kedves, együttérző diplomatikus viselkedés kell és nem más.
- Ha jól értem, akkor Birodalmiak, vagy hasonló páncélt viselők érkeztek a bolygótokra, azonban kérlek javíts ki, ha tévednék, mert én nem vagyok harcban túl járatos, és szeretném megérteni a dolgokat, hogy segíteni is tudjak amennyire tőlem telik, - kezdek bele nyugodt kedves hangon, hogy próbáljam felmérni a dolgokat. - de nekem úgy tűnt, hogy harcosok és Erő terén se vagytok védtelenek, ezek mellett a hely ismeretének előnye is nektek kedvez, ahogy az álcázásotok is, akkor, hogy tudtak így rajtatok ütni? – majd a fénykard markolatra mutatok.
- Mi történt az erőhasználóval, akié eme markolat volt, s ha szabad tudnom, akkor megtudtatok róla valamit? – érdeklődtem teljesen nyugodt hangon, kedvesen. Egyenlőre próbálom tisztán átlátni a helyzetet, mert most nem kéne elkapkodni a dolgokat, aminek az eredménye nagyobb katasztrófa lenne, mint aminek a szélén állunk jelenleg is.

”Felszerelés”:

Az ismeretlen nő szavai hallatán Dendarid ismét nem tud parancsolni értelmeinek és az csak még inkább feldühíti, hogy a Birodalomnak is köze van ehhez az egészhez.
- Hát persze, hogy a Birodalom! Semmiből sem maradhatnak ki. Semmi máshoz nem értenek csak a gyilkoláshoz és a probléma okozáshoz, amit végül nekünk kell megoldanunk. Sejthettük volna az elejétől fogva, hiszen mindenben benne vannak.
Már egyáltalán nem lepődik meg az egészen, hiszen jól tudja, hogy a Birodalom mindig erővel próbálja elvenni azt amit akar. Így vették el tőle drága testvérét is.
- Akkor biztosan valami öntelt sith lovag fénykardját találtátok meg, aki azt hitte elég erős, hogy uralkodjon a világ felett, majd hirtelen rájött, hogy esélye sincs és menekülőre fogta a dolgot. Bár, ha a Birodalom ennyire keresi, akkor valószínűleg nem csak egy egyszerű sith lovag.
A Dendaridban dúló dühös érzelmek kezdenek csendesedni és a helyüket a remény veszi át. Reménykedik benne, hogy az állítólagos sith lovag még mindig itt van életben és talán tud némi információval szolgálni a testvéréről és esetleg az apjáról.

Felszerelés:

Heiwanna Miin Klodov

Hallgatom figyelmesen azt amit mond a fiatal nő, kicsit elgondolkozva, majd a padawanra pillantok a kirohanásakor.
- Fékezd az érzelmeidet ifjú padawan, és kérlek tedd meg nekem azt, hogy megnézed hogy van Ayenay Mester, aggódok miatta. – teszem hozzá, és remélem, hogy megteszi, mivel Kor se ment el, hanem maradt. Valamiből sejtettem, hogy itt marad, de legalább arrébb ment, így nem annyira zavarja talán az előttem álló lányt a jelenléte. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy más számára az idő más lehet, mint számomra. nekem eme idő, nem olyan sok, de a legtöbb fajnál ez az életük harmada, negyede is lehet akár, de ez most más. A lényeg, hogy azért tudok meg lényegesebb dolgokat.
- Szóval a vihart is ti csináljátok, hasonlóan, ahogy Anya azt a támadást bemutatta? – kérdem kicsit elgondolkozva ahogy az ég felé pillantok, majd a nőre. Kicsit várok a válaszára, majd úgy folytatom.
- Akkor eme család és az őket üldöző indította el azt az esemény sort, aminek a végeredményét most szenvedhetjük el. – gondolkozok el félhangosan, majd veszek egy mély levegőt, és nyugodt hangon folytatom.
- Megértem, hogy számotokra a függetlenségetek fontos, és azt is, hogy mennyire nehéz lehet, hogy ezt mások nem akarják elfogadni. Azonban már van akinek ez az otthona szintén, akár csak nektek, és ha most Anya el is űzi az itt lévőket, az nem old meg semmit, sőt, még lehet rosszabb lesz a helyzet. Nem szeretném, ha mind ez háborúba torkolna, mészárlásba, népírtásba, főleg, hogy ti szerencsés helyzetben vagytok, az itteni népek és hatalmak nem olyan vérengzők, mint azok akik a csillagködön kívül élnek. Így van lehetőség leülni, megtárgyalni a dolgokat, és megegyezésre jutni, ami nem jár visszafordíthatatlan következményekkel. – Hangom nyugodt, kedves, de ugyan akkor kissé aggódó is. – Úgy érzem, hogy most van rá esély, hogy olyanokat készültök büntetni a mészárlásokért, akik nem tehetnek róla. Szívesen beszélnénk újra Anyával, de félek nem hallgatna meg egy köztársasági szenátort – mutatok Ravohra felé – és egy csillagködön kívülről érkezett idegent – mutatok magam felé.
- Azonban talán rád hallgat ő, vagy a harcosok, kik vele voltak, hogy talán van más út is, mint a harc, melynek vége egy háború lehet, amit nem nyerhetnétek meg és amit senki se akar. – fejezem be végül és várok, reménykedve, hogy mit fog reagálni, mit sikerül elérnem. Az biztos, hogy szidást igen, mert olyanba ütöm az orrom ami nem rám tartozik, de ha ezzel elérem, hogy békésen lezárulhasson ez, akkor ez nem érdekel, ezzel is szembe nézek utána.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Lehajtom a fejem és veszek egy mély levegőt ahogy hallgatom a nőt.
- Megértelek, tényleg, és elfogadom a döntésed, de most nem csak rólunk van szó. Megértem, hogy ez a néped szemében árulás, de mi lehet annál rosszabb, hogy egy értelmetlen háborúban még többen halnak meg? – hangom még mindig nyugodt, ahogy egyenesen belenézek a szemébe. – Azt mondod, mi nem jelentünk számodra semmit, és megértem ezt is. Idegenek vagyunk számodra, de ne is értünk tedd meg, hogy az életed kockáztatod, hanem a népedért. Kérlek, gondold ezt át, és dönts helyesen, ahogy a népednek jobb. – figyelem, majd mikor hátra lép, akkor csak állok és nem mozdulok meg.
- Nem – rázom meg a fejemet. Miközben hangom bár nyugodt, de mégis némileg jobban átjárják az érzések – Nem vagytok a népem tagjai, ahogyan itt ebben a csillagködben senkise az. Azonban, ahol még elkerülhető a háború, ott próbálok tenni is érte, ezzel elkerülve az ártatlan áldozatokat. Miért? Mert ez a helyes. És mert nem tudnék a tükörbe nézni, ha ezt nem így tenném meg. Ahonnét jövök ott a fajtám az aki békíti függetlenként a népeket, és nem meghátrál előle. Mivel eljöttél ide te is így gondolod, hogy még lehet tenni ellene, hogy ez elkerülhető legyen. – csak figyelem a nőt, hogy mit reagál, ha megteszi.
Tekintetem ezután lesiklik a markolatra amit oda rakott a földre, s követem csak lassan a tekintetemmel ahogy Q’ayem felvesz, majd át is nyújtja azt. Lassan nyúlok érte, majd veszem át, még mindig azt nézve.
- Semmi jó, ha így folytatódik. Valahogy meg kell fékezni ezt az őrületet, mielőtt mészárlásba nem fordul az egész… - markolatot megforgatom a tenyerembe, majd rámarkolok eltartva magamtól, és rányomok a gombra - …egy olyan ügy miatt, amiről itt nem tehet senki, mert olyanok követték el, akik nem tartoznak a Köztársasághoz. – ha bekapcsol még a markolat, akkor figyelem a penge színét, s ha vörös, akkor szomorúság ül a szemeimbe, majd ki is kapcsolom. – Azonban számukra nem jelent ez túl nagy különbséget, pedig kellene. – húzom félre a számat.
- Emlékszem Q’ayem, hogy ahonnét mi jöttünk hogyan oldották meg az ilyen ügyeket: Egyszerűen lemészárolták a bolygók őslakosait túlerővel, és bár ezt nem nézem ki itt egyik hatalomból se, de nem is érzem úgy, hogy hagyni kéne eddig elfajulni a dolgot, még ha ezzel a saját életemet veszélyeztetem is. – hangom csendes, ahogy csak Korhoz beszélek, miközben magam elé emelem a markolatot, majd leengedem a karom magam mellé.
- Beszélnünk kell Avenay Mesterrel is.

”Felszerelés”:

Míg az őslakos a történtekről beszél, közben Dendaridban ezernyi kérdés merül fel, bár többségük most lényegtelen. Kíváncsi, hogy ki lehetett az a család aki idetévedt és pontosabban miért is jöttek ide, mert könnyen megeshet, hogy az előbb feltett elméletei teljesen alaptalanok és szöges ellentéte a valóságnak. Abban biztos, hogy nem jedi lovagok tévedtek ide, a lényeg, hogy volt köztük egy erőhasználó a hallottak szerint. A fénykard meg túl sokat nem ér, legalábbis a Birodalom számára, hiszen értéke szinte elenyésző, kivéve, ha valami ereklye, esetleg kivételesen különleges elemeket tartalmaz vagy netán a használója hírnevéből fakadóan nőhet az értéke. A őslakos amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is megy.
- Most, hogyan tovább? Véleményem szerint egyáltalán nem valószínű, hogy diplomáciai megállapodásra jutunk ezekkel a népekkel. Nincs semmink amivel hatni tudnánk rájuk és ráadásul sokkal erősebbek is mint mi.
Nem sok esélyt lát a sikerre, bár már ezek után kezdi érteni, hogy diplomáciai szövetséget vagy semlegességet kötni valakivel sokkal nehezebb, mint háborúzni. Teljesen tanácstalan az ügyben, ezért a mesterek válaszára vár.

Felszerelés:

Heiwanna Miin Klodov

Hallgatom a lány szavait, majd még utána szólok.
- Ahogy te is, én mégis hiszek abban, hogy nem teszed – a hangom nyugodt, majd hagyom, hogy menjen. Nem tudom mivel meggyőzni és bár képes lennék jó eséllyel beérni és megállítani is nem teszem meg. Csupán állok és figyelem ahogy elmegy, majd lélektükreimben megcsillan a vörös penge fénye, ahogy aktiválom, de más is, a szomorúság is. Kikapcsolom és a Padawanra nézek.
- Sokszor a szó sokkal erősebb és hatalmasabb fegyver, mint a puszta erő, vagy a fegyverek. Talán most is értünk el valamit, de ahhoz idő kell, hogy ennek hatásai is legyenek. Csak jelenleg az idő az ami ellenünk dolgozik és nem tudjuk kivárni, hogy ő hogyan is dönt. – hangom csendes, és nyugodt, majd veszek egy mély levegőt, miközben Ravohra felé fordulok.
– Ravohra, kérlek intézkedj, hogy a bolygóról mindenkit kezdjenek kivinni, mert ha itt megindul a vérengzés, akkor az utolsó lehetőségeket is elveszítjük, hogy ha nem is most, akkor később békésebb körülmények közt próbálhassuk meg ismét a tárgyalásokat. – ezután megindulok a markolatot a kezemben tartva az épület felé, ahol belefutok Morwenbe.
- Az egyik helyi itt volt, és próbáltam vele beszélni. Ő adta oda… – emelem fel a markolatot - …miközben elmesélt egy régi történetet. Sajnos történt egy mészárlás, ami miatt most nem fogunk tudni többet tenni, mint elvonulni. A helyiek nem látják a különbséget, köztünk és azokközt akik mészároltak, és ezt meg is értem. Számukra, mind kívülről jött idegenek vagyunk, egyformák. – közben a markolatot Morwen kezébe rakom, és megakad a szavam… Egy látomás, vagy hallucináció? Nem tudom hírtelen hova tenni, hogy látom, az eseményeket, amik itt történtek. Figyelem a történteket tehetetlenül, majd ahogy vége kicsit megtántorodok, és ha Kor ott van mellettem belekapaszkodok. Tekintetem a markolaton tartom, miközben megszólalok csendesen.
- Kik ő? És mi volt mind ez? Mester? – tekintetem felemelem, és egyenesen belenézek Morwen szemébe. – Ez volt az az esemény, ami miatt itt gyilkoltak sok évvel később?! – kicsit zavartan próbálom összerakni a dolgokat, nyugalmat erőltetve magamnak, de ez most kicsit hirtelen jött. Valamit elmondani, és átélni nagyon nem ugyan az a dolog. Lassan gondolom át a látottakat, de igen csak a hatásuk alatt vagyok, és zavartan, állok még némileg, mire eljut a tudatomig rendesen amit Morwen mondott.
- Negyed század, hogy ez történt, akkor, ha olyan, mint a helyiek akkor már felnőtt - gondolkozok el félhangosan – Avenay Mester, lát rá esélyt, hogy az a kislány, aki mostanra már felnőtt majd képes lehet beszélni a helyiekkel, a népével, hogy egynap békében élhessen egymás mellett a helyi őslakosság és azon személyek, akik itt szeretnének még élni, vagy csak látogatni? – kérdem csendesen, majd ezután elhallgatok egy kicsit, veszek egy mély levegőt, hogy próbáljam nyugodtan átgondolni a dolgokat, és találni valami megoldást, ha nem is rövid távon, de hosszabb távon.

”Felszerelés”:

//Elnézést, most az én hibámból nem lesz új kör, csütörtökön lesz új.//

Amint Miin kézhez kapja a pengét és aktiválja, az vörös színben pompázik, de ezen annyira nem is lepődik meg Dendarid, bár jobban örült volna, ha valami egzotikusabb színű kristályt találnak benne, például feketét, fehéret esetleg lilát. Mindenesetre érdemes lenne az egésznek a végére járni, hiszen akkor talán közelebb tudnának kerülni egy esetleges békéhez. Mii bölcsen szól és Dendarid teljesen egyetért Miin minden szavával, bár igaz a padawan nem annyira tapasztalt még, de igyekszik a lehető legtöbbet megtenni.
- Igen, a szavak ereje valóban hatalmas, kolóniákat emelhet a magasba vagy világokat dönthet romba. Az idő ellen pedig nem tudunk harcolni, nincs másunk csak a remény.
Közben Avenay mester is felbukkan, aki láthatóan még mindig nem érzi túl fényesen magát, de legalább már jobban van. Miin átadja a mesternek a fénykardot, hátha ő többet tud mondani vagy megtudni a fegyverrel kapcsolatban, viszont Dendaridnak hirtelen egy látomása lesz. A történetet látva sok érzés kavarog benne és még több kérdés merül fel benne. Még mindig csodálkozik, hogy miként képes valaki így rátámadni egy kiszolgáltatott családra és, hogy az anya milyen hidegvérrel gyilkolta meg támadójukat, úgy érzi értelmetlen volt a férfi halála, talán még megmenthették volna a sötét oldal szorításától. A legmeglepőbb viszont, Dendarid számára a kislány, aki erősebb, mint azt gondolta volna, de azon lepődött meg, hogy tulajdonképpen már találkozott egy nagyon hasonló felnőttel, tulajdonképpen nem is régen, pontosabban a legutóbbi küldetésén. Próbálja a fejében összehasonlítani a két képet és fontosabb vonások mind megegyeznek, így úgy hiszi, hogy ő már találkozott ezzel a lánnyal. A többiekhez fordul, hogy elmondja nekik megdöbbentő felfedezését.
- Én...én azt hiszem ismerem ezt a lányt, vagyis találkoztam már vele. A legutóbbi küldetésem után ő is a mentőcsapat része volt, akiket értem küldtek egy bolygóra, ahol akaratom ellenére raktak ki a banditák.

Felszerelés: