Re: A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan)

by **BlackMail** Hétf. 14 Nov. 2011, 22:49

Eh, a főnök mindig is a nyugalmáról volt híres, de hogy egy angyal csajszit akarjon megdugni? Manapság az ördög se normális... Eh, ez megakarja etetni az angyalokat a kutyáival. Hát nem gondol szegény kutyuk gyomrára? Tudom, hogy valószínűleg nem városi elkényeztettet ebek, de akkor is! Angyalhús démon kutyáknak... Mindegy nem azért fizetnek, hogy okoskodjak... Belegondolva nem is fizetnek engem, hanem szinte rabszolga munkát végzek. Mindegy is lássuk miből élünk. Egy adag ember, akikről semmit nem tudunk, de a parancsok azok parancsok.

Nevetséges démon? Ez most szíven ütött. Várjunk csak... van nekem egyeltalán szívem? Fene se tudja, majd beugrok egy klinikára és kivizsgáltatom magamat, de lényeg, ami lényeg ez rosszul esett.

- Tudod már meghaltam, ezért lettem démon. - súgom oda bűbájosan a lánynak. - Bocs főnök, de nem hagyhattam szó nélkül. Már indulunk is nem is zavarunk tovább.

- Hölgyeim is uraim! Kérem kettes sorba sorakozzanak az ajtó előtt és várják meg míg a kísérő démonuk a csoportjuk elé áll! - mondom, miközben a pincérre, még ráhajítom egy elegáns mozdulattal a zakót. - Jé, ti parancs nélkül is hallgatok rám... Mindjárt sírok... jah elfelejtettem, nincsenek könnycsatornáim, szívás... - a végét már csak magam elé motyogom.

Elindulok kifelé, mint a menetelő katonák, közben hangosan mondogatom a hőn szeretet katona mantrát. "Jobb...Bal...Jobb... Bal..." Szép is az élet így démonként és félig őrülten. Ki kéne találni valami dalt, amit katonák szoktak énekelni, fenének nincs itt most Vinci ő biztos tudna egy dalt, de... biztos már az örök procimezőkön hentereg más MI-kel. Eh... a régi szép idők.

Mikor kiérünk a jobb kezem köré irányítom a láncomat, hogy kéznél legyen szükség esetén, valamint a pisztolyaimat is előveszem. Katona reflexből megnézem, hogy van-e bennük elég golyó, aztán a fejemre csapok. Hogy is lehet ennyire butus, hiszen sohasem fogynak ki! Nah mindegy, itt az ideje tisztázni pár szabályt ezekkel az emberekkel.

- Nos, harctéren vagyunk én meg a rangidős tiszt lennék! A régi szovjet módszerek a kedvenceim. Aki meghátrál, meghal... Aki nem teljesíti a parancsot, meghal... Aki csak rossz szemmel néz rám, meghal... Vili? Jah és mielőtt hőbörögnétek... én vagyok a legöregebb, és ha nem akkor a Főnök nyír ki titeket, szóval harcra fal! Csak a szárnyát azoknak a galamboknak, kellenek a kutyáknak vacsira! - mondom miközben orosz akcentussal beszélek és egy komisszárt utánozok.

by **Thorhalla** Szer. 16 Nov. 2011, 10:11

2046. szeptember 27. 07:50 csütörtök reggel – A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan)
Résztvevők: Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Rachel Wilcox, David Ethan, Remus Woodson és BlackMail

Mephisto felvonta a szemöldökét a vádakra.
- Elrabolni? – kérdezte felháborodva. – Csupán vigyázok a befektetéseimre! Legalább is nagy részükre, rád. Hogy ki volt az? Az unokahúgát és unokaöccsét még ismeritek is… Hela Lokidottir. Mikor halottak voltatok is utaltam rá, hogy akart titeket, mert keresztülhúztátok Asgardon a számításait, de nem sikerült neki.
Felkapta a fejét a rendelésed közben és a kinti társaságra nézett.
- Bocsáss meg! – mondta Mephisto Rachel-nek.
A démon kisétált a többeikhez, miközben BlackMail befejezte a feladatok kiosztását, és kellemesen erősen csapott Freyr, David és Remus vállára és bizalmasan hajolt oda a hármashoz.
- Tudom, nem akartok harcolni, de… akkor a társaitok újra az enyémek. A szerződésünk 632. pontjának 3. bekezdése alapján. Freyr küldte őket hozzám, ő adt el a lelküket. Ha nem harcoltok, harcol visszajönnek velem és te is! Szerintetek nem ölnének meg azért, hogy újra meghalnak? – kérdezte vigyorogva. – Odalent megkapnak és kiderül mennyire kreatívak! Szóval rajtad áll, de nekem éppen randevúm van!
Ezzel vigyorogva indult el újra befelé.
Alighogy becsukódott az ajtó a társaság mögött, amikor az ég az egyik pillanatról a másikra sötétedni kezdett. Valami a sötétségből kezdett a csapat előtt megjelenni, Remust és BlackMailt hányinger fogta el és rosszullét kerülgette, de még az odabent ülő Rachel-t is kirázta a hideg. Alig pár másodperc alatt pedig végül teljes fizikai valójában jelent meg a csapat előtt az égiek küldötte.
- Takarodjatok az utamból! – mondta nem túl kedvesen. – Hol az apám?!
A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan) - Page 2 Qck8

A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan) - Page 2 Qck8

Odabent Mephisto leült az asztalhoz és kinézve elfintorodott.
- Mondtam már, hogy az is csal? – mutatott felfelé. – A saját lányomat…

by **Quentine Constantine** Csüt. 17 Nov. 2011, 21:06

Hela. Igen, így már rémlik, tényleg utazhat ránk, megvan rá az oka. Jobban belegondolva, elég sokaknak adtunk okot arra, hogy utáljanak minket. Note to self: az ellenségeinket meg kell ölni, különben folyton visszajönnek cseszegetni.
-Persze, menj csak - intek Mephistonak, amíg kimegy fegyelmezni a többieket. A kiszolgálókra nézek.
-Higgyék el, ha együttműködnek vele, nem esik bajuk, és holnapra csak egy rossz álomnak tűnik majd! - Én is ezt remélem. Rágyújtok egy cigarettára, és a kávémba szürcsölök, mikor megérkezik Mephisto.
-Ez egy ilyen játék, biztos ő is alaposan átnézte a szerződési feltételeket, és talál egy kiskaput, ahogy te is szoktad csinálni. Csak vigyázz, nehogy megint legyőzzön téged a te játékodban.
Leteszem a csészét, és a cigibe szívok.
-Amúgy nem is tudtam, hogy van egy lányod. Látod, az ilyen részletek nem jutnak el az emberekhez, csak a sok rossz dolog, pedig alaposan javítana az imázsodon egy ilyen részlet. "Mephisto szerető kislányával uralkodik a sötétség birodalmán, együtt kínozzák a halott terroristákat." Egy jó PR-os kéne neked, én mondom! - Megint a cigibe szívok. Azt hiszem, egész jól alakítom a nemtörődöm nőt. Ő is csak egy férfi, nem igaz? - Mesélj a lányodról!

by **Sarah** Pént. 18 Nov. 2011, 23:11

Alakul a helyzet, csak éppen nem pozitív irányba, Mephisto bácsi még utánunk jön kioktatni a népet, hogy mi lessz ha nem neki segítünk. Közönbösen fogadom amit mond, végül is én nem vagyok benne az alkuban, és annyira nincs is igazán semmi ami ehhez a társasághoz kötne, hiszen nagy részüket csak pár hete ismerem. Ettől a két apró tényezőtől eltekintve, végül is már a csapat tagja vagyok.
- Hova keveredtem? - Kérdem egy nemtörődöm sóhajjal együtt, miközben tétován megvakarom a tarkóm, majd a frissen érkezett nőszemélyre nézek, aki mint kiderül, az ördög leánya.
- Heló szé... Öhm... Szép hölgy? - A köszönés inkább kérdésbe torkollik, majd kérdőn nézek a többiekre.
- Gondolom, a többieket nem hagyhatjuk veszni hagyni, szóval, lássunk munkához, szerintem... - Mondom kissé bizalmatlanul, egyértelműen jelezve ebből hogy a többiek megerősítésére várok.

by **The Prof** Szomb. 19 Nov. 2011, 18:47

Nemsokkal azután, hogy kimentek, kimegy Mephisto és Remussal meg néhány társával közli, hogy ha nem harcolnak baj lesz. A fiú nem nagyon érti a dolgot, neki esze ágában sem volt tétlenül kivárni az események végét. A sátán visszafárad a randijára, s ekkor megjelenik ellenfelük, egy csinosnak mondható hölgy, aki igencsak morcosnak tűnik. Remust meggyengíti a fehérnép megjelenése, hányinger és szédülés keríti hatalmába. Megpróbál továbbra is egyenesen állni és koncentrálni, de elég nehezen megy neki. A felszólításra egy tapodtat sem mozdul, inkább még jobban megszorítja a két tőrt, amit a kezében fog.

by **Ammon Einarson** Vas. 20 Nov. 2011, 01:22

Kiérünk és nem sokkal utánunk ki jön Sátán felvigyázónk. Csak felvonom a szemöldököm de ahogy érkezett úgy viharzik is vissza a randijára. Az egész egy nagy katyvasz. Rögvest érkezik az is akit kint kell tartanunk.
-De örülök, hogy nem sikerült kicsinálnod a cellában Freyr...
Háát nem tehetek róla de kicsúszik a számon, de ez van. Ahogy az érkezőt nézem csak örülni tudok, hogy még megvan a lehetőség az alattomos ott van benn és elfutásra és még nem is kerülök a pokolba érte. Legalábbis nem rögtön.
- Ömm... Van esély rá, hogy megbeszéljük?
Teszem fel a kérdésem még magamban is kétkedve, hogy volna értelme de ki tudja talán apja utáni elvakító gyűlölete mely idáig vonzotta őt mégse annyira vakító gyűlölet amiért ne beszélgetne pár vadidegen gyerekkel. Ez de rossz ötlet volt.

by **Henry White** Vas. 20 Nov. 2011, 15:30

-Al, inkább fogd be.....-
Szűröm a fogaim közt, dühösen és kétségbeesetten, miután Mephisto utánunk jön. Cseppet sem szívderítő dolgokat mondva. Próbálok valamit kitalálni, de ebből nem tudok kibújni. Ha nem harcolunk akkor a többiek..... és nem hiszem, hogy blöffölt volna. A többiek sem tudják mihez is kezdjenek, ha megint rosszul döntök....
-Az apád? Benn van, de nem engedhetünk be, különben a társaink újra meghalnak.....esetleg tudnál segíteni nekünk....-
Kérdezem a lénytől, korántsem túlzottan bátran. Nem hiszem, hogy segítene nekünk. Ha támadna akkor energia gömbökkel próbálom meg távoltartani az épülettől. Nem hiszem, hogy győzhetnénk ellenne...

by **BlackMail** Vas. 20 Nov. 2011, 18:11

Eh, a főnök is kiosztja a maga kis utasításait, így szép az élet, ha én kifelejtek valamit őt kipótolja. Szép az élet.... Hmmm ezen érdemes lenne elgondolkodni, pláne úgy, hogy egy rohadt démon vagyok, de végülis élek és virulok stb stb stb. Najó nem virulok, hanem rothadok, de ez csak nézőpont kérdése mifelénk az a virulás. Ki a tököm ez a csajszi csak nem segítséget kaptunk? Az apád? AZ apád? AZ APÁD??? Basszus főnök, erről nem volt szó a munkaköri leírásomban! Zabi gyerekek hajszolása és megölése, én csak sima gyilkosként vagyok jelen. Eh, mindegy is, ahogy elnézem a fejét úgyis belénk fog kötni, nameg ott van a dumája, hogy kinyír minket. De éljen a diplomácia próbáljuk meg elsimítani az egészet, szép szavakkal!

- Kedves hölgy! Ki voltál számomra oly kedves és ezt a másnapos érzést rám hozta figyelmezz! Édesapád éppen most keresi a leendő mostaanyádnak való fehérnépet, épp egy ilyennel bájolog odabent. Kérve kérlek, hogy ne zavard meg apuci és leendő anyuci első randiját, vagy morcos lesz mind a kettő! Egyébiránt bocs, de most idehányok! - azzal teljesítem is ígéretemet.

A fenébe ezzel a rosszul léttel, egyeltalán mit tudok kihányni? Mindegy is, remélem meghatotta ez a szöveg a sarjadékot, ha nem, akkor jöhetnek a pisztolyok nomeg a lánc! Szóval, ha nekem támad, akkor amolyan John Woo-san hátra ugrok és elkezdek tüzelni mind a kétpisztolyommal. Mikor elég közel értem a földhöz, akkor egy hátra bukfenc majd guggolás és lövöldözés!

by **Thorhalla** Hétf. 21 Nov. 2011, 10:49

2046. szeptember 27. 07:55 csütörtök reggel – A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan)
Résztvevők: Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Rachel Wilcox, David Ethan, Remus Woodson és BlackMail

Odabent Mephisto morfondírozni kezdett.
- Kettőnk közül én vagyok a tisztességesebb – mondta végül. – Ő nem engedett volna titeket csak úgy vissza, örül, ha időnként jut neki valaki! A mai világban az pedig kész csoda, nincs olyan, aki ne esett volna valamivel bűnbe – dörzsöli meg a kezeit elégedetten. – Csak féltékeny, hogy én hihetőbb vagyok, ő ki sem dugja a fejét az akváriumok közül, nem élvezi a földi gyönyöröket, mint én. Pedig a mi szakmánkban igazán fontos, hogy mindig kipihentek legyünk és legyen időnk szórakozni.
Belekortyolt az italába, miközben Rachel-t hallgatta.
- Rontana az imázsomon. A pokol célja, hogy rosszként emlékezzenek rám, hogy féljenek tőlem! Igaz néha fárasztó, mert elbűvölő személy vagyok, de az Ő reklámjával nem versenyezhetek, vagyis nem teszem. Én másra fordítom az időt, kínzásra, lelkek eladására, üzleti ügyekre, tervek szövögetésére – kezdte számolni a kezén. – Randevúra… A lányomról?!
Akadt ki a végén.
- Nem igazán tudok róla semmit… Mephista a neve, ez még rémlik – gondolkodott el újra. – Talán százévente, ha egyszer látom… egy magasabb rangú angyal az anyja, emlékeztet rád. Baleset volt! – védekezett. – Aztán ő tartott rá igényt, néha visszaküldi, hogy bosszantson. Ezalatt démonok vadászata, a játékaim tönkretevése, vagy csak az idegeimre menést kell érteni. Persze az anyja is olyan, amilyen… megment egy halandót, majd gyereket szül neki, vele persze nem törődnek odafent, eladhatja nekem a lelkét, még mindig nem, de persze, ha randevúra viszem… már itt vannak! – fejezi be felháborodva.

Odakint a démonvérűek kezdenek egy kicsit jobban lenni és a heves rosszullét egy enyhe émelygésbe fordul át, ami úgyszintén múlni kezdett egy kicsit. A nő, amiről igazából még mindig nehéz eldönteni, hogy angyal-e vagy démon tett egy lépést a társaság felé, már a lépése is erőt sugárzott, de nem lehetett eldönteni még mindig, hogy ez mennyei vagy pokoli erő volt-e. A köszönések és kérdések után meglepetten megtorpant, láthatóan nem hitte volna, hogy lesz merszetek megszólítani őt.
- Nem foglalkozom olyanokkal, akik hozzá tartoznak! – mondta. – A társaitok tudták mit vállalnak amikor lepaktáltak vele. Ha akarnék sem segíthetnék.
Egy újabb lépést tett a csapat felé, majd BM szavai után felvonta a szemöldökét.
- A húgommal van odabent! – mondta a nő szigorú hangon. – Félre!
Ezzel megannyi árnyék, ami a nőből csapott ki kezdett a csapat felé áramlani nagyon gyorsan.

by **Ammon Einarson** Hétf. 21 Nov. 2011, 15:48

Azta, megtorpant, nem támadott ránk rögvest. Mindenki hozzá adta a saját részét a beszélgetés kezdeményezéséhez, a démon kísérőnk még gyomortartalmat is ad hozzá. Próbálnám a következő mondatom mikor csak a szám nyitom ki és előre mutatok de aztán megfagyok. A húga?
Én beadom a kulcsot mindjárt. Ez a legbizarrabb dolog amit az utóbbi időben valaki is válaszolt nekünk. Várjunk, az apjával randizik Rachel? Vagy az anyjuk a közös? Remélem az anyjuk a közös.
A nő viszont időközben támadásba lendült. Lassú a reakcióm, de remélem nem túl lassú és sikerül elvetődnöm még mielőtt komoly sérüléseket szerzek.

by **Sarah** Hétf. 21 Nov. 2011, 21:45

-... MÖÖÖÖÍÍÍÍH? - Csúzik ki a számon ez a tehénbőgéshez hasonlító, emelkedő meglepett hangnemű értelem kimutatás.
- Anyám ez nagyon beteg, azt a ku... Ez életem legtutibb napja bazzze! - És tényleg, ilyen üggyel még életembe nem találkoztam és nagyon gyönyörűen vette ki magát a dolog, most még egyenlőre csak röhögve vetődök el a lángok elől, remélem nem követnek. Ha semmi sem zavar tovább akkor még el is sírom magam.
- Öcsém, mocskosak ezek a természetfeletti dolgok, hjahj istenem... - Sóhajtozok méjeket hogy meg tudjam állni a további nevető rohamot.
- Mondcsak csillagbogaram, ugye legalább az apátok nem közös? - Vigyorgok rá, bár ezt ő nem láthatja, óh és készülök még egy újabb menekülésre, támadni még mindig nincs kedvem, és szívem szerint megnézném hogy ebből mi sül ki, de a többieket meg mégsem kéne cserben hagyni.

by **Quentine Constantine** Kedd 22 Nov. 2011, 23:14

Bólogatok Mephisto beszéde közben, jól van, most már aztán tényleg nagyon jól elbeszélgetünk, nem lehet kifogása, maradéktalanul teljesítem a találkozó feltételeit, és többet nem cseszegethet.
A cigarettát szívom, és a kávémat kortyolgatom, mígnem a lányáról kezd beszélni, ez már jobban érdekel, így a kávét félrerakom, úgy hallgatom.
Egy angyal az anyja? Nocsak, nem is tudom, minek tudhatjuk ezt be, Mephisto botlott meg, vagy az angyal? Végülis az anyjánál maradt a gyerek, úgyhogy valószínűleg ők profitálnak belőle, Mephisto hibázott.
Megment egy halandót... Gyereket szül neki... Eladja neki a lelkét... RANDEVÚRA VISZI???
-TE LEFEKÜDTÉL AZ ANYÁMMAL??? - Sikítok fel, és jó, hogy félretettem a kávét, különben most biztosan félrenyeltem volna. - Te jó atya úr Isten, lefeküdtél az anyámmal, még jóval azelőtt, hogy megismerte volna az apámat! Odakint épp a féltestvéremmel harcolnak, aki félig angyal, félig démon! TE! Te! Te... Te lefeküdtél az anyámmal! - Valahogy az egész olyan kifacsart lett hirtelen, hogy nevetni kezdek. Méghozzá egyre jobban, hogy a végén már a hasamat fogom. Kell fél perc, hogy végre megnyugodhassak.
-Háh, az anyámmal feküdtél le, és semmi közöd hozzám. Ugyan már, hogy is lehetne, te az anyám volt pasija vagy. Egy régi ex, ennyi. Háh, ez megnyugtató, komolyan megnyugtató - lihegem ki magam, és felveszem a cigit, amit még az első megszeppenésnél ejtettem el.
-A többiek nem fognak vele harcolni. Tényleg nem, Freyr és Al fatökűek, David pedig azzal áltatja magát, hogy hanyag és laza, de kevesebb a tapasztalata, mint a kiköpött rágógumimnak. Előbb ugranak neki a démonodnak, és néznek szembe a te haragoddal, minthogy a nővéremnek menjenek. Gond nélkül végzik ki brutálisan azt, akire valaki azt mondja: ellenség; de ha valakin szárnyak vannak, és angyalnak mondja magát, annak még a lába nyomát is megcsókolják, egyszerűen erkölcsileg túl lanyhák.
A nővérem... Van egy nővérem! Ez nem semmi. Mindig is gondoltam rá, hogy milyen lenne egy testvér, és most tessék, kiderült, hogy van egy. Bárcsak beszélhetnék vele... Basszus, Washington! Nem szabad elfelejtenem, Washington!
-Hol késik már a rendelésünk?

by **Henry White** Szer. 23 Nov. 2011, 19:34

-Az apád? Rachel testvére vagy?-
Kérdezem meglepetten a lénytől. Ilyesmire nem számítottam, ráadásul iszonyatos erőt sugároz magából. Mephisto nyilván tudja, hogy nem tudunk sokáig ellen állni neki. Nevetséges....
Ahogy árnyék hullámokkal támad, a levegőbe emelkedek, és energia gömbökkel támadok rá, próbálva az árnyékokat elkerülni a levegőben.
-Sajnálom, de nem hagyhatom hogy a társaim halálát okozzam...újra....-

by **The Prof** Csüt. 24 Nov. 2011, 20:48

Hamar kiderül, hogy épp az ellenfelük testvérkéjének a randiját kell felvigyázniuk, milyen jó. A csaj kicsit dühös, s nem elég, hogy Remusnak démoni vére miatt nehezebb elviselni a csaj jelenlétét, de az most még meg is támadja őket.
- A fenébe. Muszáj volt felhúzzátok? -néz rá a többiekre, hangja eléggé olyan, mint aki másnapos, valószínűleg a kis angyal-démon hibridnek köszönhető.
Ellenben most másra kell figyeljen, a csaj támad, valami fekete árnyékszerű csápokkal. Remus hirtelen el is felejti, hogy két tőr van a kezében és el is dobja azokat. A csápokat megpróbálja telekinetikus erejével ellökni magától a csápokat. Ha ez sikerül akkor a hölgyemén a következő célpontja, megpróbál teljes erejével taszító erőt kifejteni a törzsére, amitől remélhetőleg arrébb repül. Ha nem tudja a csápokat ellökni, akkor utolsó pillanatban félre ugrik, majd mielőtt földet érne elkezdi magát lebegtetni. Felszáll pár méter magasra és onnan próbálja meglökni a csajt. Hátha összejön.

by **BlackMail** Szomb. 26 Nov. 2011, 16:55

Hohohóóóó Főnök, te kis huncut! Nem csak, hogy fiatalabb nálad, de még a lányod húga is? Gondolom nem teljes testvér különben ugyanúgy nézne ki, mint az itteni lyányka, de hát ki tudja... Elvégre az Ördögről van szó, neki meg se kottyan egy kis családon belüli digi-dugi.

- Nem, nem és nem! Sajnos azt a parancsot kaptuk, hogy nem mehetsz át. - aztán elkezd felénk elindulni. - Modortalan egy izé vagy te már ne haragudj, na majd beszélem apáddal, hogy osszon le egy-két atyai pofont.

A nő csápjai elkezdenek felém tekeregni, mire én hátra vettem magamat, miközben a pisztolyaimmal egyenesen elkezdem lődözni a maca mellkasát, vagy fejét, igazából nem érdekel az a lényeg, hogy eltalálja. Mikor közel érek landoláshoz abbahagyom a lövöldözést, csinálok egy hátra bukfencet, guggolásba próbálok érkezni és onnan lövöldözöm tovább a nőcskét.

Ha közben valaki belesétál a tűzvonalba, kirántom a lánccal... csak vicceltem. Démon vagyok így járt, legközelebb figyeljen oda, hogy hol rohangászik lövöldözök tovább, mint az állat.

Ha a csápok mégis elérnének engem oldalra vetődök és megpróbálok pár golyót beléjük lőni hátha ez meghatja egy kicsit.

by **Thorhalla** Vas. 27 Nov. 2011, 17:55

2046. szeptember 27. 08:00 csütörtök reggel – A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan)
Résztvevők: Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Rachel Wilcox, David Ethan, Remus Woodson és BlackMail

Úgy tűnt, hogy a nő egyelőre csak ijesztgetett, mert a csápok nem voltak túl pontosak. Mindenki könnyedén tudott kiugrani előlük, volt, aki félrevetődéssel, volt, aki a levegőbe emelkedéssel, vagy egyszerűen hátraugrással. A csapat támadásai azonban sikeresebbek voltak, mint a nőé, noha a csápokat telekinetikával nem lehetett hátrébb küldeni, de a nő néhány lépést hátrébb tántorodott ennek köszönhetően, a lövések és az energiatámadások eltalálták. Ezeknek hála kisebb robbanás történt odakint, amiben a féldémon eltűnt. Ahogyan a füst eloszlott mindenki láthatta, hogy a nő sérült részeit éppen most fedték be szépen az árnyak és így gyógyult. Kitárta a karját és az ujjaival felfelé csapott, mindenki előtt centikkel 1-1 tucatnyi apró árnyakból formált nyílhegy jelent meg, amik az újabb intés után el is indultak a társaság felsőtestének irányába.

- Én vele? – kérdezett vissza a démon ártatlanul. – Nem, ő velem. Igazából még erőltetnem sem kellett, nincs senki, aki a csáberőmnek ellenállna.
Vigyorgott még mindig Rachel-re. odakint közben látszott, hogy Rachel tévedett, a féltestvére volt az, aki nem akart harcolni, a többiek viszont lelkesen támadtak a félangyalnak. A megrendelés a kérdés után azonnal megjelent és már tálalták ki a párosnak, amit kértek.
- Nem, hozzád semmi közöm – mondta végül. – Csak egy befektetés, aki még csinos is és… nem, nem vagy a rokonom. Annyira messzire még én sem megyek el, meghagyom Loki-nak és a véreinek mindezt.
Letámasztotta a könyökét az asztalra, az állát belefektette, és kissé unottan nézett kifelé.
- Vajon mit akarhat itt? – érdeklődött.

by **Ammon Einarson** Vas. 27 Nov. 2011, 21:34

Nem hiszem el. Sikerült könnyedén elvetődni a támadás elől, a többiek pedig támadásba is lendültek, füst is lett amiben eltűnt a nő egy pillanatra. Felkelek a földről és kardot ragadok mind két kezembe és úgy megindulok a nő felé. A többiek támadása úgy festett nem győzték meg a kin maradásról, nincs mit tenni mindent bele adni és kint tartani amíg nem unja meg Mephisto a randiját és lép végre le. Kicsit oldalasan közelítek és amint kellő távolságba érek először a bal kezemben majd a jobban lévő karddal vágok a nő felé vízszintesen. Remélem menet közben nem kap el a nő újabb támadása és sikerül el is érni.

by **Sarah** Hétf. 28 Nov. 2011, 19:43

Okkké ez elég egyszerű volt, és nagyobbat kapott tőlünk, mint mi tőle, ráadásul sokkal! Nem örülök a ténynek hogy harcba keveredtünk vele, én a magam részéről még mindig hagytam volna besétálni, mert hát végül is, miért szakítanák sátán bácsit félbe pont a randija közepén? Bár ezek az emberfeletti teremtmények... Hát bizarr szokásaik vannak, és még a kérdésekre is csesznek válaszolni. Az előttem megjelenő nyilak meglepnek, és hát mi mást is reagálhatnék rájuk minthogy egy alapvető mozdulattal hanyatt vágom magam a földön, és remélem hogy ennyi elég, ha nem, mert esetleg követnének... Nos az kellemetlen lenne, de az esetben gurulok. Az álcázó berendezést mindenképpen aktiválom, és ha sikerül hárítani, akkor bizony felpattanok a földről, és megindulok a fattya felé. Végignézve a többiek taktikáját... Főleg a démonét, nos nem vigyáz az embereire, elég pocsék katona lehetett, szóval ha közel érek a nőhöz akkor egy becsúszással próbálok elsuhanni mögötte, s közben két szép mély vágást ejteni az egyik lábán a vádlijain. Ha a belső testfelépítése hasonlít egy emberére... Nem hiszem de remélem, akkor ez elvileg lassítani fogja a mozgásban, amíg meg nem gyógyítja magát persze. Ha sikerül mögötte elsuhanni, egy tigrisbukfenc, majd gurulás után hanyatt a földön maradva sortűz a mellkasa felé, elég jó tervnek tűnik, Bár fejjel lefele picit bonyolult lesz célozni de hé! Képzett katona vagyok vagy nem? Ó és ha menekülni akarok akkor csak egy gurulás oldalra, ami hanyatt könnyebben megy, legalább is nekem, nah meg persze úgysem látja senki hogy mit csinálok.

by **Henry White** Kedd 29 Nov. 2011, 14:21

A levegőbe emelkedve sikerül elkerülnöm az árnyékokat és a támadásaim is célba találnak, noha egyáltalán nem okoznak túl nagy kárt az angyalnak. Talán nem is akarok neki túl nagy sérülést okozni, de nem is tudnék neki. Még mindig bizonytalan vagyok benne, hogy ez az egész jó ötlet volt-e. Nyilak jelennek meg előttem, azonnal energia gömböket küldök feléjük majd ezzel egy időben arrébb is repülök. Majd kékes-fekete ködöt idézek az angyalra ezzel próbálva legyengíteni őt.

by **Quentine Constantine** Kedd 29 Nov. 2011, 15:31

A rendelés már meg is érkezik, és legnagyobb meglepetésemre közben odakint a társaim harcba szállnak a nővéremmel.
-Hát persze, az az ellenállhatatlan vonzerő, mi? - Kérdek vissza kicsit szarkasztikusan, de csak úgy csipkelődve, mintha már régi jó barátok lennénk. Nem tudom, miért viselkedem vele ennyire bensőségesen, talán a tény, hogy az anyám volt pasija, némileg lazábbá tette a dolgot.
-Azt hittem a mondás úgy szól, nézd meg az anyját, vedd el a lányát... - Jegyzem meg szórakozottan még, miközben szemügyre veszem a rendelésemet. Először az omletthez látok hozzá, nem túl sietősen, de azért tempósan eszem.
-Ha engem kérdezel, részben biztosan azért jött, hogy megöljön téged. De valószínűleg azért választotta pont ezt a percet, hogy egyúttal velem is eldumcsizhasson. Gondolom nem jöhet le csak úgy bármikor, hogy találkozzon velem, szóval kapóra jött a dolog, hogy egy helyen vagyunk.
~Üdv, Mephista! A nevem Rachel, és közös az anyánk, épp az apáddal reggelizem együtt, aki mellesleg a sátán. Ha lehet, ne öld meg a barátaimat odakint. Miért vagy itt?~ Küldöm a telepatikus üzenetet a nővéremnek, bár valamiért kétlem, hogy el is jut hozzá. Hátha...
-Szerinted? - Kérdezek vissza, majd leöblítem a falatot egy kis kávéval.

by **BlackMail** Szer. 30 Nov. 2011, 22:14

Valahogy túl egyszerű lenne, ha csak így egyszerűen szitává lőnénk. Biztos csinál valamit magával, talán gyógyul, talán többszöröződik, talán azzal egy hidrával állunk szemben. Ki tudja, hogy mi jön ki a főnök fa... jézusom lekéne állnom a magamban lévő állandó kommentálással, de hát mit tegyek, ha egyszer már csak így funkciónál az agyam, vagy izé... jobb híján maradjunk az agynál. Áh, csak gyógyul, az még mindig jobb, mintha többszöröződne, ez laza lesz. Addig lőjük, míg a főnök nem fejezi be a kis dumálást a csajszival.

- Ugyan már... nincs itt szükség ezekre a nyilakra megoldhatnánk ezt nyugisan is. - abbahagyom a lövöldözést, ám a nyilak megindulnak. - Te akartad, szivi...

Ha van helyem, akkor nekifutok egy kicsit és megpróbálok a nyilak alatt térden átcsusszanni, ha nincs helyem, akkor egyből a földre vetem magamat és feltápászkodok és elkezdek futni a Főnök lánya felé, miközben folyamatosan tűz alatt tartom. Ha sikerül viszonylagos közelségbe kerülnöm, akkor a mozgásom irányát hirtelen bal oldalra irányítom át, abbahagyom a tüzelést és a lánccal megpróbálom elkapni őt, így effektíve a testsúlyommal rántom őt az irányomba. Ha nem sikerül a közelébe férkőzni, akkor elvetődik a támadásai elől és tűz alatt tartom őt.

by **Thorhalla** Csüt. 01 Dec. 2011, 11:58

2046. szeptember 27. 08:05 csütörtök reggel – A New York-i Columbia Egyetem (Manhattan)
Résztvevők: Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Rachel Wilcox, David Ethan, Remus Woodson és BlackMail

- Eddig senki sem tudott ellenállni nekem – vigyorgott tovább. – Ti sem tudtatok, visszajöttetek, feltámadtatok, te is itt vagy. Ki tud egy ilyen ajánlatnak ellenállni? Senki!
Mephisto ismét kinézett az ablakon, majd megcsóválta a fejét.
- Nem ölhet meg, itt nem – nevetett. – Ha megtenné, az is elvesztené a hatalmát. Ha az egyikünk megszűnik a másik is. A létezésünk követeli a másikét és ki is zárja. Egyikünknek sincs hatalma a másik világában, ez semleges terület. Időnként ő is eljön ide. De jobban szeret ott lenni, mert itt fél, hogy bűnbeesne. Ami pedig lássuk be, csak nekem jó reklám, neki nem.
A homlokát ráncolta a kérdésre.
- Miattad jött, nem miattam – mondta végül. – Az anyátok nem tudott felvenni a halálodkor, így most jött ellenőriztetni, hogy nem nyúltam-e hozzád. Még nem!
~ Ők támadtak, az egyik pedig démon egy másik pedig félig, csak önvédelemből teszem. Miattad jöttem, anyánk küldött… ~

Algernon nem vette észre a nyílhegyeket, amik megjelentek előtte, Remus pedig meg sem mozdult, hogy kitérjen előlük, így kettejüket eltalálták. Fájdalmas sebeket okozva mindkettejüknek, amiktől földre kerültek mind a ketten. Al-nek nem kezdtek rögtön gyógyulni a sebek, mint hozzá lett volna szokva, Remus számára pedig pokoli fájdalommal jártak.
Ellenben a többiek sikeresen kitértek ezelől. Először David indult el és sikeresen a nő mögé jutott, a vágása meglepő módon szinte azonnal begyógyult és úgy tűnt, hogy az ellenfele észre sem vette, hogy megvágta, vagy csak a fájdalomtűrése volt igen magas. Azonban a következő cselekedete már hatott, a lövések után felsikoltott a nő és térdre rogyott, ebbe igencsak belesegített az, hogy BlackMail is sorozatosan tüzelt. Freyr ekkor támadott szürkés-fekete füsttel, ami pontosan az ellenkező hatást érte el, ahogyan körbevette a nőt az pillanatok alatt lett olyan fekete, mint amilyen füst a nőt ölelte körbe és a sebek ennek hála újra begyógyultak rajta, mágiával táplálkozott. A maradék „füst” pedig kicsapott belőle és a fekete valami erősen csapta mellkason Freyr-t, aki a földön kötött ki ennek hála úgy, hogy alig kapott levegőt.
Ekkor kapta el a lánc Mephista-t, aki rámarkolt a kezével, a tüzes láncon a tűz lassanként aludt ki és vált feketévé. Egy erős mozdulattal rántotta a nő magához BlackMailt és csókolta meg.
- Fegyverezd le őket! – suttogta.
A férfi pedig érzi, hogy nem a főnöknek, hanem a lánynak akar engedelmeskedni.
Ekkor tűnik fel Algernon-nak és David-nek, hogy Remus testéből, ahol a nyilak eltalálták nem vér folyt ki, hanem furcsa feketés fény kezd áramlani miközben a fájdalom továbbra sem akart múlni.

by **Ammon Einarson** Csüt. 01 Dec. 2011, 15:54

Elnézem a tüskéket nagyon és telibe is kapnak amitől a földre esek. A karom is el kezd sajogni mert valószínűleg Freyr varázsol. És még a sebeim se úgy kezdenek el gyógyulni ahogy szoktak. Nem tudom milyen tüskék ezek de jobb lenne nem még egyszer kikapni. A földön fekvésből feltérdelek és a sebeimre nézek... Tényleg remélem nem hosszú távú a lassulás. Átnézek Remus-hoz, még őt találták el a tüskék és elámulok a sebein. Nem vérzik, hanem valami más jön ki a sebeiből. Egy fej döntést értetlenkedve megengedek magamnak majd a figyelmemet a nőre koncentrálom. Teljesen szét vagyok szórva. Mikor a nőre nézek az az idegesítő démon van ott a közelében a láncai meg... Na most mivan? Megragadom a balomba a kardot és feltápászkodok két lábra. A kardot jól megfogom majd hátra tartom felső testem kifordítva és ebből minden erőmmel előre fordulva a karomat ostor szerűen előre csapva elhajítom a kardot a nő felé, hogy át döfje a felső testét valahol. Hát ha a démon fazon útba van hozzá akkor ő is részesül az élményben amit nyújtok. Egyébként is ez talán a legjobb esélyünk ettől a démon fazontól megszabadulni, nem mintha ennyibe beledöglene de legalább le lesz foglalva egy ideig amíg talán szét kapja az ellenfelünk. Felkapom a másik katanámat a balomba át és egyenlőre csak egy alapállást veszek fel és várok. Ha a nő megint támad akkor az elől próbálok meg ellépve, leguggolva kitérni előle.
Gondolkozz, gondolkozz... A fenébe is, hogy folyton ilyen helyzetekbe kerülünk... Legközelebb otthon maradok inkább. Ott is tudok egy kiadós verést kérni nem kell hozzá mérföldeket utaznom.

by **Sarah** Csüt. 01 Dec. 2011, 18:40

A vágásom, nos meg sem érzi, ami elszomort kicsit, mégsem olyan a testfelépítése mint reméltem, ám a lövések már hatásosabbak, én pedig elég értetlenül állok a dolog előtt. Úgy néz ki hogy siekrül azért benne elég okés kárt tenni, ám kap egy kis füstöt, és máris sokkalta jobban érzi magát.
~... Anyádat. ~ Suhan át a gondolat a fejemen, mert ezt még egyszer nem igazán kéne. Le eresztem a karjaim, hagyom őket pihenni kicsit, és nézelődök hanyatt fekve, egyenlőre biztosnak látszik a helyzet, senki sem tudja hogy itt vagyok, és ez így van helyén. Az angyalféleség oda rántja magához a démont és...
~ Rohadt mázlista... ~ Enyhe irigység, velem utoljára még kamaszkoromban esett meg hasonló eset.. Hehe, régi szép emlékek, de hiányoznak, mondjuk most is ugyan olyan fitt, egészséges és jóképű vagyok, és cseppet sem vagyok egoista. Mindenesetre is ismételten gőzerővel tüzelni kezdek, nem igazán érdekel ha eltalálom a démont is, ő se cselekedne másként, meg amúgy sem hiszem hogy nagyon megérezné. Ha valami probléma akad, menekülni kell, akkor még mindig maradok a gurulásnál, és ha nagyon vészes a helyzet akkor gurulás után, annak lendületét kihasználva gyors felkelés a földről és pozíció váltás.

by **Henry White** Pént. 02 Dec. 2011, 08:11

Köhögve próbálok levegőt venni, ami elég nehezen jön össze. Az ütés miatt alig kapok levegőt és lassan szédülni kezdek. Ha nem lenne elég, Rachel testvére mágiával táplálkozik, így aligha tudom megsebezni, hisz rögtön begyógyulnak a sebei. Gyorsan megpróbálom magam összekaparni valahogy, mielőtt az angyal nekünk támadna. A mozdulat közben ledermedek, Mephistára pillantok. Mi lenne ha hagynánk hogy ki üssön minket, így bejuthatna az épületbe, talán így lezárhatnánk ezt az egész értelmetlen verekedést.
~Ennek semmi értelme így. Mi sem tudunk segíteni a többieknek, és te sem Rachelnek....Rég ki tudtál volna ütni minket, igaz? Nem vagyunk ellenfelek neked....Tégy minket ártalmatlanná, így az apádnak nem lehet kifogása az ellen, hogy nem álltunk ellen neked...~
Próbálok gondolatban üzenni neki. Talán együtt működik, ha igen, akkor próbálok jelezni a többieknek, hogy hagyják magukat. Ha rám támad, megpróbálok arrébb gurulni, hisz nagyobb mozdulatra nem hiszem, hogy képes lennék míg újra nem kapok normálisan levegőt. De nem nagyon, feltéve ha nem olyan erős a támadása, hogy ne csak ki üssön.

by Ajánlott tartalom