Re: Elmhurst - Kórház (Queens)

by **Thorhalla** Szer. 13 Jún. 2012, 10:55

2046. november 30. péntek – New York, Elmhurst kórház (Queens)
Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton

A doktornő szinte meg sem hallotta a nemleges választ, ha meg is hallotta, akkor sem küldte el a két fiút, hogy akkor távozzanak. Azok után, hogy azt mondták, hogy maradnak a nő még vért vett a fiútól, vérnyomást mért, majd távozott.
- Hamarosan visszajövök a többi vizsgálathoz – mondta még.
A nővér is vele tartott így a páros újra egyedül maradt Abrahammal. Úgy tűnt, hogy ő sem vett észre semmit sem abból, ami vele történt, vagy ha igen nem foglalkozott vele. Felnézett a kérdésnél és bólogatni kezdett.
- Igen, csak fáj mindenhol – mondta. – Tegnap kezdődött… és nem tudják, hogy mitől van.
Daniel gondolkodását egy furcsa jelenség szakítja félbe, az előbb még nem látta, de most igen, és David is kiszúrja, bár számára nincs jelentősége, a fiú körül egyre nagyobb gömbben kezdett minden fekete lenni, fény, az árnyékok pedig hófehér fényességet vettek fel. Abraham még mindig a két fiút nézte, továbbra sem érzékelt semmit abból, ami vele történt.

by **Sarah** Szer. 13 Jún. 2012, 23:34

Hát, úgy tűnik hogy az első válaszomra, melyet sikerült tényleg rövidre és tömörre fognom, nem érkezik válasz, bár ezen nem is csodálkozom, az orvosoknak nem szokása csak úgy válaszolni bármire is, legalább is ha nem fontos, és hát mivel nem lettünk elküldve, azt hiszem ez pontosan a mellékelhető információk kategóriájába sorolható, esetleg annak az egyik mellékágazatába, igen, be kell látnom hogy egy kissé azért zavar, egy „ oké „ vagy egy „ értem „ azért jöhetett volna, de nem teszem szóvá, mert hát miért tenném? Kinek mi a norma, meg hát mi most éppenséggel itt a legfontosabb ugye, és persze, hogy azzal kell foglalkozni, és ez rendben is van, senkinek sincsen problémája ezzel, de tényleg nincs, mert egyszerűen nem lehet, nekem meg főleg nem, mivel én hívtam ide őket, és így belegondolva talán egy kicsit viccesen venné ki magát a helyzet, ha ezen elkezdenék „ hisztizni „, utána lehet, hogy heteken keresztül ezen vigyorognék, noha valószínűleg nem azért mert hogy mennyire vicces volt, mert nem, a hisztizés nem vicces, inkább az, hogy tudtam hogy milyen iszonyatosan gyász húzás, mégis megtettem és utána még „büszkén” távoztam, persze mind ezt eszem ágában sincs megcsinálni, csak egyszerűen elképzeltem hogy milyen lenne. Bólintok még arra, hogy tervez visszajönni, persze hogy tervez visszajönni, ez a dolga, bár szerintem amúgy, ha eddig nem találtak a gyereknél semmit, akkor ezután sem fognak, attól hogy mi ketten látjuk hogy mi történik éppen, erősen kétlem hogy ők ezt ki tudnák mutatni a szerkentyűikkel, vagy valamiféle vegyszerrel, amúgy így belegondolva, nem értem teljesen, mi lehet bennünk más, úgy értem Danielben és bennem más? Mi lehet az, ami miatt mi ezt láthatjuk, más viszont nem? Hmm, talán nem számít, talán igen, remélhetőleg erre előbb vagy utóbb meglelem a választ, most azonban csak nézem ahogy az orvos és a nővér kisétálnak, kár kissé, a nővér csinos darab volt, persze nem egészen az esetem azzal a kissé „húsos” fejével, de jól van az, nem mintha amúgy terveztem volna bármit is ilyen téren, csak nézelődni mindig jó, és mivel nincs kedvem nyilvánosan senkit se cseszegetni, kivéve a narancsot ha úgy adódik az alkalom, és esetleg nem vagyok megértő hangulatban, mint általában vele, szóval igen, rajta kívül azért nem nagyon cseszegetek másokat, nyilvánosan meg főleg, esetleg azon a bizonyos barátságos módon. Leülök a gyerek mellé, aki válaszol is a feltett kérdésemre, igazából a válasszal nem tudok mit kezdeni, max csak gyorsan összerakni egy ilyen bátorító, nyálas választ, már megint, tököm kivan ezzel, azt hiszem, hogy gyerekem egészen biztos nem lesz egy jó darabig, bár lehet hogy máshogy viszonyulnák hozzá, ha a saját véremről lenne szó, persze, de az is lehetséges hogy nem, igazából ezt így tán nem is tudhatom előre, de mindegy is.
- Nos, minden csak idő kérdése, úgyis kiderül majd hogy mi okozza, megtalálják, és majd elmulasztják. - Igyekszem bíztató lenni, bár nem értem hogy miért, mondjuk de, mégis csak értem, de nem tartom ezt most eléggé fontosnak ahhoz, hogy így nem is tudom hanyadjára elmagyarázzam magamnak az okot, vagy okokat. Ahogy a srác körül elkezdenek megváltozni a dolgok, nos próbálom szemmel követni az eseményeket, kicsit fenyegetőnek tűnik, de eléggé lenyűgöző ahhoz, hogy meg tudjam állni az elugrást, bár igyekszem gondolkodó, kissé elmerengő fejet vágni, hogy úgy nézzek ki, mint aki tényleg gondolkodik, és nem csak bámul a levegőbe, mint egy idióta.

by **Steven** Pént. 15 Jún. 2012, 19:08

Egy pillanatig eltart, míg realizálom hogy honnét is olyan ismerős az a jelenség amely Abrahámból kiindulva kezd el növekedni, de képtelen voltam elhinni. Eddig szentül hittem, hogy apámon kívül nincs más aki, vagy ami képes lenne oda átjárót nyitni.. Illetve ez így nem igaz. Mindig is úgy gondoltam, hogy mint minden más helyre, ide is vannak alternatív utak, de mivel még csak mendemondákban sem utaltak erre a helyre, ezért úgy gondoltam hogy még senki sem volt képes megtalálni egy ilyen utat, vagy ha még is akkor nem élte túl azt.
~ Ha ez az, amire gondolok, akkor egyikünknek itt kéne maradnia míg a másik át megy megnézni, hogy mi a helyzet odaát.. Azt hiszem David sem vitatkozna azzal, hogy nekem kéne mennem míg neki maradnia.. De ő van az eseményhez közelebb, így ha ez tényleg egy épp megnyíló átjáró, akkor ő lesz az első aki átkerül rajta.~
Egy pillanatra az is eszembe jut hogy a pengémet előidézve megpróbálom meggyengíteni az eseményt, hogy hátha még így kialakulás közben összeomlik, de mi van akkor ha ez nem véletlen és nekünk nyitották meg? Erre enged következtetni az is, hogy mások nem látják. Egyikünknek át kell menni.
- David vigyáz vele. – Szólok neki és megpróbálom odébb húzni, mivel ő túl közel van hozzá. Ezzel lehet hogy megijesztem Abrahamot, de most hirtelen nem tudtam olyasmit kitalálni, amivel ne hangzott volna más számára fenyegetően.

by **Thorhalla** Szomb. 16 Jún. 2012, 16:44

//Szabadkör, hogy lebeszéljétek egymás közt, hogy mit is tesztek, révén akció most nem igen volt.//

by **Sarah** Vas. 17 Jún. 2012, 20:51

Nos, nem igazán történik semmi, tágul ez az izé itt a gyerek körül, más még mindig nem látja, és hát én meg továbbra sem tudom, hogy mit kezdhetnék a helyzettel, valószínűleg semmi értelmeset, illetve megfordul a fejemben az, hogy esetleg felhívom az apámat, és hát ő csak tud valamit, de kétlem hogy ő találkozott volna hasonlóval, és hát fölöslegesen zargatni meg nem akarom, gondolom most is sok dolga van, vagy csak visszavonultan elvan otthon… Hmm, régen néztem el már a rokonság felé, azt hiszen talán ideje lenne már ezután meglátogatni őket, mert már azért kezdenek is hiányozni, habár eddig is ott volt a hiányuk, persze, de eddig volt más is amire figyelnem kellett, és hát így eltörpültek a dolgok mellett, persze a család az család és mindig is fontos lesz, és tán még addig kéne őket megnézni, amíg tehetem, amíg nem leszek én is „közellenség” a nyilvános módon, vagy amíg nem történik valami olyasmi, mint ami nem is olyan nagyon régen a veszélyteremben volt, kicsit azóta is pikkelek persze az „ öregekre „, de annyira nem izgat, a hirtelen alkohol löket amit magammal hoztam abból a mit tudom én milyen világból, elég volt ahhoz, hogy végül is gyorsan túltegyem magam a dolgokon. Furcsállva nézek Danielre, realizálva a szavait, és igazából nem tudom hogy mi baja van, veszélyes lehet ez az izé persze, de azért egy gyerekről beszélünk, és vannak itt mások is, úgyhogy legalább megválogathatná a szavait, persze ha ezt megemlíteném úgysem foglalkozna vele, és hát túl sokat várnék tőle ha azt mondanám, hogy kicsit civilizálódjon, na mindegy.
- Várj egy kicsit. - Mondom a gyereknek, majd pedig felállva mellőle oda lépek Danielhez.
- Na, mi bajod van? - Kissé lekezelő a kérdés hangneme, de már hozzászokhatott.

by **Steven** Vas. 24 Jún. 2012, 09:25

Végül David eljött Abraham-tól, ezáltal kicsit eltávolodva az eseményhorizonttól, bár úgy tűnik őt abszolút de nem zavarja az esemény. Vagy ő talán nem is tartja ezt olyan veszélyesnek?
- Lehet hogy épp egy átjáró alakul ki Abraham közelében ami vagy félbe szakíthat, vagy akár be is szippanthat. Egyik lehetőség sem túlkedvező. Persze még az sem biztos, hogy egy protálról van szó, de eddig arra hasonlít leginkább. Aggasztó hogy egyáltalán létrejöhetett, pláne hogy egy gyerek közelében. Viszont csak mi látjuk, ami egy nem elfelejthető tényező. Egészen biztos, hogy nem természetes eseményről van szó. Szerintem csak egyikünknek kellene átmennie, a másiknak pedig ezen az oldalon maradnia, ha esetleg bezárulna legalább a többiek így tudhatják hogy hova tűnt az az egy ember. Azonban te vagy a tapasztaltabb ilyen helyzetekben szóval mi a te döntesz? – Válaszoltam Davidnek feltűnően hosszan és nagyon jól látszódott rajtam az aggodalmam is. Elvégre ha nem az apám hozta ezt létre, az azt jelenti hogy valaki más is képes átjutni a túloldalra, és rossz kezekben ez egy erőteljes fegyvert jelenthet.

by **Thorhalla** Vas. 24 Jún. 2012, 10:51

//Akkkor még egy szabadkör nektek, vagyis addig, amíg nem döntötök, hogy mit tesztek.//

by **Sarah** Vas. 24 Jún. 2012, 13:10

A narancs válasza, nos meglepően hosszú és összetett, és még értelmet is találok benne, azonban az nem igazán tiszta nekem, hogy ő honnan tudja mindezt, úgy értem hogy oké, feltételezésnek oké, de ő viszont eléggé biztosnak tűnik a dologban, és ez egy kissé piszkálja a csőrömet, és bár először úgy vagyok vele hogy talán most az egyszer, csupán tényleg csak most az egyszer, azt kéne mondanom hogy „ oké, hiszek neked, lássuk mit tehetünk „… De még mindig rohadtul gyűlölöm ezt az idiótát, és így ez az ötlet eléggé gyorsan el is úszik a semminek nevezett süllyesztőbe, ahonnan kétlem hogy valaha is vissza fog jönni, vagy ha mégis, az nem most lesz, csak majd miután kicsit civilizálódott a srác, és több intelligenciája lesz egy picivel.
- És te mindezt honnan tudod? - Igen, így ez az első reakció, ami úgy jut az eszembe, hogy ki is mondom, mert hát erre különösebb magyarázatot nem adott, vagy csak nekem nem tűnt volna fel?... Nem, tényleg nem adott, az meg hogy „ egészen biztos hogy nem természetes jelenség „… Nos nem mondod? Ezt viszont nem jegyzem meg neki, nincs kedvem most az ilyen apróbb ostobaságain fennakadni, főleg a helyzet miatt, kissé zavaró, és hát úgy tűnik hogy bár neki van fogalma a dologról, nekem meg nincs, mégis tőlem várja azt, hogy találjak ki valamit a dologra, vagy legalább is hogy döntsek, hogy maradjon-e valaki, avagy mindketten megyünk, már ha ez az egyáltalán amit ő mond, esetleg hogy mindketten maradjunk. Mivel úgy tűnik hogy tudja, hogy miről beszél, így valószínűleg van valamennyi tapasztalata ilyen téren, így pedig egy kevéske gondolkodás után végül arra jutok, hogy bár nem szívesen küldök be embereket a semmibe, vagy egy ilyen izéhez, jelenséghez, de ha történik valami, akkor ő azt hiszem tudni fogja hogy miként tud meglógni a baj elől, ha már egyszer olyan nagyon ügyesen játszotta a csapattársai ellen fordultat, még nagyon régen, amiért le is ütöttem… Hmm, szép emlékek, de szívesen megtenném még párszor.
- Mivel úgy tűnik hogy van egy kevés tapasztalatod ilyen téren, menj te, és ha bármi van, megtámadnak, vagy magadtól szarba keveredsz, ami most megmondom hogy nem fog meglepni, akkor jelezz, már ha tudsz. - Bár kétlem hogy lesz ilyesmire lehetősége, és igaz ha ez tényleg egy átjáró, akkor én is eléggé szívesen átlépnék rajta, mert hát nem mindennapi egy ilyet látni, és ha a másik oldalon is minden ilyen, na az eléggé kellemes lenne, de abban igaza van, hogy kockázatos lenne mindkettőnknek egyszerre átlépni, és esetleg ott ragadni, szóval most kissé arrébb húzódok, majd pedig várok hogy kezdjem magával valamit, ha már erre a döntésre jutottam, aztán hogy helyesen-e, avagy sem, nos az majd kiderül ezután.

by **Steven** Csüt. 28 Jún. 2012, 22:50

- Egész gyerekkoromban portálokon keresztül utaztam be a világokat. – Válaszoltam röviden David feltett kérdésére, miközben egy pillanatra sem vettem le a szememet az eseményről. Biztosra nem mertem mondani, hogy tényleg az aminek gondolom, de arra hasonlított a leginkább. Végül miután David is egyetért velem, lassan de elindultam a portálnak vélt dolog felé. Gondolkodtam hogy szoljak-e arról, hogy ha tényleg az Elődök Földjére vezet ez a valami, akkor nem fogok tudni kommunikálni vele, de mivel ez még nem volt biztos, ezért végül feleslegesen megosztott információnak tartottam. Én nem védelmeztem annyira az Elődök Földje titkát mint apám, de azért a szükségesnél én se mondtam róla soha többet. Pláne hogy rengeteg dolog van, amit én se tudok róla.
- Abraham. Jól érzed magad? – Kérdeztem közben a fiút, aki az egész központjában volt. Elvégre ő volt az egyetlen, aki ha egy kicsit is, de valamennyire érzékelte rajtunk kívül, hogy itt nincs minden rendben. Kétlem hogy véletlen egybeesés lenne a fájdalma, és az esemény létrejötte. Amikor a portál határához érkeztem, először csak szépen lassan az ujjaimmal érintettem meg, és ha elfogott az ismerős érzés, vagy legalább csak nem éreztem fájdalmat, akkor lassan de tovább mentem és áthaladtam rajta.

by **Thorhalla** Pént. 29 Jún. 2012, 12:37

2046. november 30. péntek – New York, Elmhurst kórház (Queens)
Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton

A két fiatal férfi végül is egyezségre jutott végül és Daniel el is indult a fiú felé, aki érdeklődve figyelte végig a párost, hogy azok miről is beszéltek mindeddig. Bólogatni kezdett a kérdésre, majd hangosan is válaszolt.
- Igen jól, már nem fáj a hasam* – mondta.
Ám ebben a pillanatban odakintről sikoltozások és puffanások hangját lehetett hallani. Abraham egyből arra kapta a fejét és, ahogyan Daniel ekkor érte volna el az átjárót az egyszerűen eltűnt, mintha ott sem lett volna. Az ajtó ekkor vágódott ki és egy közel sem barátságos alak tűnt fel.
Elmhurst - Kórház (Queens) - Page 2 Probe_by_juancaque-d4ydp1b

Elmhurst - Kórház (Queens) - Page 2 Probe_by_juancaque-d4ydp1b

- El a kölyöktől! – mondta a párosra nézve, miközben a fémgolyók ott repkedtek körülötte.
A szobában kitört a pánik a szülők és a gyerekek között, a legtöbben sikoltozva bújtak gyerekestül az ágy alá, mások könyörögni kezdtek.
- A kölyök jöjjön ide, ha nem, itt mindenki meghal! – szögezte le.
Abraham kérdőn nézett a vele levő párosra, láthatóan nem igen értette, hogy mi folyik itt.

* a km nem mondhatja el ezt magáról… eh.

by **Sarah** Vas. 01 Júl. 2012, 07:43

Minden úgy alakul ahogy kell neki, legalább is azt hiszem, úgy tűnik hogy továbbra sincs semmilyen különösebb probléma, a gyerek is jobban van, nem mintha ez olyan sokat számítana, és a narancs is hamarosan átlép azon a bigyón, már ha azon át lehet lépni, és nem csak egy mindennapos torzulás, vagy mi a fene, bár mondjuk ő meg merne rá esküdni hogy azon át lehet menni, mert hogy elvileg sokat látott már eddig ilyet az életében, de ettől függetlenül… Nos a narancsról beszélünk, továbbra sem adnék neki sokkal több bizalmat, akármit is mond, de most úgyis kénytelen vagyok, így hát végül is nem számít, vagyis de, számít, csak valahogy mégsem, és ezt most nagyon jól megmagyaráztam, maradjunk is ennyiben. Minden szép és jó… Egészen addig, amíg sikoltozást, meg valamiféle puffanásokat nem lehetett hallani a folyosóról, ami vagy valamiféle lövedék, vagy pedig elvágódó teste hangja, és hát akármelyik is, egyik sem túlzottan jó, az meg megint csak egy dolog, hogy a gyerek körül is eltűnt az-az izé, nem mintha rá koncentráltam volna, de a szemem sarkából sikerült kiszúrnom hogy valami hiányzik, és hát eléggé logikus a dolog, mármint hogy ha valamit nem látsz akkor valószínűleg már nincs ott… Ugye hogy logikus? Persze van amit azért nem látsz, mert mások nem akarják hogy lásd, de az egy másik eset, és nem sok kedvem van most rá kitérni, ugyanis az ajtó kivágódik és belép rajta… Hát nem tudom, valamiféle mágneses, labdadobáló hústorony hurka Gyurka, és máris parancsolgatni kezd, kapásból kettőt is, és hát egyik sem túlzottan jó. Egy kicsit el kell gondolkodnom a dolgon, mérlegelés, azzal fenyegetőzik hogy mindenkit megöl, ha nem adjuk neki a gyereket, amit persze valószínűleg be is fog tartani, mert miért ne tartaná be? „Taktikusan” nézve mi vagyunk hátrányban, mivel az egyetlen kijárat a szobából pont mögötte van, és hát kétlem hogy át tudnánk jutni rajta, valamint mire én előhalászom a maszkomat, addigra úgyis lecsap az egyik olyan golyójával… Hűha ez bizarrul hangzott... Ott van még a pisztolyom, bár igaz annak messze nincs olyan ereje, ami elég lehet, mert hát biztos hogy felkészültebb annál, minthogy bármiféle páncél nélkül idejöjjön és úgy fenyegetőzzön, meg hát ha már fémgolyókat mozgat… Bár mondjuk az nem lehet probléma, mivel a pisztoly se, és a benne lévő lövedékek se fémből vannak, szóval ez egy jó pont, de akkor sem hiszem hogy többre mennék vele, mint amennyire gondolom. Szóval most egy nehéz döntés előtt állok, mivel a Narancs úgysem képes rá, szóval vagy adom a kölyköt, elúszik egy ki tudja milyen lehetőség, esetleg elbaszom az egész feladatot, de legalább mindenki megmenekül a teremben, és megússzuk anélkül hogy valaki betöri a pofánkat. Avagy ott van a másik lehetőség, pisztolyt rántok, valószínűleg többen meg is halnak, mi is megsérülhetünk, és ha nagyon elbasszuk akkor magával is viszi a gyereket, ami pedig egy meglehetősen súlyos öngólnak minősülhet… Nos döntenem kell, és bár nem egyszerű, egy fél perc után sikerül is úgy ahogy meggyőznöm magam arról, hogy melyik is a helyes, vagy legalább is azok alapján, amit eddig a toronyban próbáltak belém nevelni.
- Abraham, tudsz járni? - Ha a válasz igen, akkor:
- Légy oly kedves, és menj a bácsival. - Aztán remélhetőleg ennyivel le lehet tudni a dolgot, de mindenesetre is utána kéne menni, és elkapni egy olyan helyen ahol esetleg nem veszélyeztet túlságosan sok embert, mert hogy nem kéne hagyni hogy csak úgy lepattanjon a kölyökkel, az biztos.

Amennyiben nem tud járni:
Nos, akkor egyszerűen odasétálok hozzá, felveszem, majd pedig átadom a Gyurinak, bár nem szívesen teszem, a közelébe sem szívesen megyek, de a helyzet megkívánja, és hát ami muszáj, az muszáj, szóval igen.

by **Steven** Hétf. 02 Júl. 2012, 16:52

Ha kockáztattam volna, akkor talán átjutottam volna a kapun. Illetve az is lehet, hogy félbevágott volna és most az óvatosságom mentette meg az életem. Mindenesetre a kapu bezárult és szerencsére én még ezen az oldalon voltam. Viszont a szerencsénk ezzel el is fogyott, ugyan is egy elég zajos alak törte ránk az ajtót. Azonnal megpördültem az ajtó felé fordítva a tekintettem és elkezdtem az Eltérítés varázslat igéjét mondani, hogy védjem magamat és a gyermeket, de aztán abba hagytam mikor realizáltam a helyzetet.
~ Igazam volt hogy őrt kellett volna állnia, akkor most nem lennénk sarokba szorítva.. Magasan vagyunk, nem ugorhatok ki a gyerekkel együtt az ablakon. Plusz itt vannak a túszok is.. Azonban ha a gyermek hozta létre azt a valamit, akkor nem kaparinthatják meg.. Egyszer már letudtuk követni a gyermekből áradó mágikus jelenlétet. Talán ismét sikerül. Az viszont feltűnő, ha csak úgy átengedjük.~
- A gyermeknek valószínűleg belső sérülései vannak a műtétje következményeitől, épp az előbb mentek el a nővérek orvosokért. Nem mozoghat. – Szóltam rá az idegenre és David-re is persze David tisztában lesz azzal hogy ez csak kamu. – A szövődmények miatt, akár bele is halhat ha most elviszi. Már ha élve kell önnek.

by **Thorhalla** Kedd 03 Júl. 2012, 14:58

2046. november 30. péntek – New York, Elmhurst kórház (Queens)
Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton

Abraham arcán még mindig nem volt félelem, gyerekként nem értette, hogy mi történik körülötte, talán az tetszett neki, hogy mennyien érdekelődnek utána. Elbűvölve figyelte a golyókat, amik ott repkedtek a férfi körül. A játék kötötte le, vagyis az, amit ő maga annak vélt. David kérdésére bólintott, hogy tud járni és lecsúszott az ágyról. Már indult is volna a megérkező férfi felé, amikor Daniel szavai megállították. Kérdőn nézett a vele álló párosra, majd az ajtóban álló férfira és vissza a párosra. Az idegen láthatóan megunta, hogy itt próbálják tartani a gyereket és láthatóan nem akarják őt átadni neki, az első ágyhoz lépett és felrúgta azt. Az ágy alatt kuporgók felsikoltottak, az anyuka sírva próbált a férfi után kapni, amikor az a három év körüli kislányt a nyakánál fogva emelte fel a földről. Csak néhány másodperc volt a golyók szinte belerobbantak a kislány testébe és átlyukasztották megannyi helyen. Vér fröcskölt mindenfelé, a gyermek néhány pillanatig sikított, majd mintha elvágtak volna egy zsinórt csönd lett, halott volt. A férfi hanyagul dobta vissza a zokogó anyához a gyereket. Abrahamen először látszott félelem, most kezdte csak el felfogni, hogy mi is történik itt.
- Nos ki lesz a következő? – kérdezte a férfi.

by **Sarah** Kedd 03 Júl. 2012, 15:44

Abraham tud járni, és úgy tűnik hogy nem igazán fogja fel a dolog jelentőségét, ami nem is baj, s én mint ahogyan el is terveztem, hagyom is, had menjen, nincs szükségem arra, hogy elszámoljak a toronyban arról, hogy esetleg miattam mészároltak le egy tucatnyi, vagy több embert, bár nem biztos hogy... De egészen biztos hogy számon kérnék rajtam, és kinézem belőlük hogy csak rajtam, mert ez a nyomorult akit velem küldtek még nem ismeri az ebben a világban működő rendszereket, és sajnos ez meg is látszik rajta, főleg amiatt, amit mondott, ugyanis sikeresen megállítja a gyereket, aki idő közben már megindult az alak felé, aki erre reagálva egyszerűen kivégez egy gyereket, és hát mi meg végignézzük, bár engem nem igazán érint meg a dolog, persze, fiatal volt még és meggyógyulhatott volna, az anyuka meg sír, de... Valahogy akkor sem érzek sajnálatot, és az egészet végignézve csak egy nagyon kevés undor jelenik meg az arcomon, de semmi több, sajnálatnak nyoma sincs, valószínűleg csak a családomat, vagy esetleg a nagyon közeli barátaimat tudnám sajnálni, ha ilyesmi érné őket, bár lehet néhányukat akkor sem, ez végül is akkor derülne ki, ha történne velük valami - Nem kívánom persze, nem is igazán akarom hogy ilyesmi történjen, de az életet ismerve úgyis fog, mert mindig van valami, ami belerondít a napba, mint például most ez az alak, és hát mennyivel könnyebb lenne a dolog, ha az a Kree... Nem jut most hirtelen az eszembe de az, amelyik beszélgetett velünk a kék körzetben, na ha az hagyta volna, hogy megtartsuk a fegyvereket, egy lövés lenne csak, ez a hústorony sem halna bele, de mégis megoldódna a helyzet, mivel magamat ismerve utána azonnali hatállyal távoznánk a kórházból a gyerekkel. Egy sokat mondó, megvető tekintetet vetek a Narancsra, s gondolkodom rajta hogy most mondjak-e neki valamit, avagy sem, és végül arra jutok, hogy igen, mert végül is elcseszte itt a dolgokat, és ha emiatt elővesznek valakit, az remélem hogy nem én leszek.
- Ilyen helyzetekben Te inkább legyél olyan mint egy növény, kussolj és fotoszintetizálj. - Hmm, ez így belegondolva még eléggé jó is, egy rögtönzött szöveghez, mindenesetre is nem gondolkodok tovább rajta, kissé letérdelek a gyerek mellé, aki úgy látszik, hogy kezdi realizálni a dolgot, megfogom a vállát, majd megpróbálok valamiféle mélyen bátorító szöveget mondani neki, nem tudom hogy mi fog ebből kisülni, de veszek egy mély levegőt és belekezdek.
- Abraham, tudom hogy ijesztő a helyzet, de legyél bátor, és menj a bácsival, nem lesz semmi baj, majd meglátod. - Nos nem egy hatalmas szöveg, de azt hiszem hogy egy hiszékeny, fiatal elme esetében működni fog, és még ki is erőltetek mellé egy magabiztos mosolyt, majd pedig felállok, és vissza nézek az alakra.
- Megvan amit akart, távozzon. - Hűha, magázódók, úgy tűnik hogy a komoly helyzetekben ez valamiféle reflex minden embernél, mert nekem nem szokásom, aztán innentől végül is csak remélhetem hogy tartja magát az amúgy ki nem mondott szavához, és távozik, már ha a gyerek lesz olyan bátor, hogy odamegy hozzá - remélhetőleg lesz, és a sárga pedig befogja azt a lepcses pofáját, mert ha még egyszer megszólal és ront a helyzeten, kezdetnek kiütöm az egyik fogát, aztán pedig kidobom az ablakon, és elkönyveljük úgy, hogy az-az alak lökte ki az egyik olyan golyóval.

by **Steven** Kedd 03 Júl. 2012, 17:57

Az ellenség könyörtelenül megölt egy kislányt, remélve hogy így átengedjük a fiút. Ez azonban csak megerősített abban, amit eddig is sejtettem.
~ Vagy nem elég erős hogy megmerjen kockáztatni kettőnk ellen egy összecsapást, vagy túlságosan tart attól, hogy a gyermeknek baja esik.~
David mondani valója viszont ledöbbent. Kis részben az abszurd elképzelés miatt mi szerint növényként viselkedjek, viszont főleg amiatt hogy ne csináljunk semmit. Nehezemre esik elfogadni ezt az utasítást, mivel igen nagy tét forog kockán és ha most kijut az ellenfelünk a gyermekkel a kórházból, akkor már biztosan el fogjuk veszteni.
~ Bízhatok vajon benne annyira, hogy feladjam az adunkat? Jelenleg nálunk van a gyermek és nem tudja elvenni tőlünk, ha csak oda nem adjuk neki. Fordított helyzetben viszont lehet eltudna menekülni a gyermekkel kettőnk elöl. Nem ismerjük a kórház alaprajzát így nem tudnánk bekeríteni sem. Vagy talán még is? Eddig soha nem tűnt nagy észlénynek de talán most tényleg tervez valamit.~
- Jól van. De ez nem változtat azon, hogy minél többet mozog annál súlyosabb belső sérülései lehetnek. Szóval gyorsan juttassa el egy orvoshoz. – Válaszoltam miközben elálltam Abraham útjából, hogy oda mehessen a férfihoz. Amint kiértek a teremből, én is elindultam kifelé hogy követhessem őket, de közben azért megemlítettem egy apróságot David-nek.
- Remélem van terved, mert ha sikerül meglógnia a gyermekkel, akkor képes lesz elpusztítani a világot.

by **Thorhalla** Szer. 04 Júl. 2012, 12:56

2046. november 30. péntek – New York, Elmhurst kórház (Queens)
Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton

Abraham felnézett a párosra, majd bólintott és elindult az ajtóban álló felé. Látszott, hogy remegve és meglehetősen bizonytalanul megy. Félúton megtorpant és könnyes szemmel nézett vissza a két fiúra, hogy segítsenek neki és nem akarja ezt az egészet. De bátran nem szólt semmit sem, csak ment végül tovább. Mikor odaért a fickóhoz az egyszerűen felkapta a vállára, nem törődve azzal, hogy milyen sérülést okozhat neki, és már fordult is ki az ajtón. A páros azonnal ment utánuk, hogy lássák, hogy hova is tartanak. A folyosó végén állt egy másik furcsa öltözetű alak, egy nő. A gyerekkel pedig a férfi láthatóan felé tartott. A páros felismeri a nőt, már látták a SHIELD-es adatbázisban, a Testvériség egyik belsőkörös tagja, aki közel áll Magneto-hoz és a képessége a teleportáció. Ha nem sietnek, akkor tényleg elfogják veszteni a gyereket.

by **Sarah** Szer. 04 Júl. 2012, 22:50

Abraham meglehetősen nehézkesen megy már így, hogy felfogta a dolgokat, és bár most egy egészen sablon szöveget fogok mondani, de ezen jómagam nem csodálkozok, és azt hiszem, hogy senki más sem, végül is ő is látta a történteket, itt volt bent, és ez alapján az derült ki számomra, hogy egyrészt a kisember kibaszott tökös, bár visszanéz és láthatóan sír, továbbra is biztatóan nézek rá, s ő megy is tovább. A másik dolog amit realizáltam, hogy ezek szerint eléggé jól tudok lelket önteni az emberekbe, agy legalább is rávenni őket olyan dolgokra, amiket nem tennének, persze nem vagyok erre jelen helyzetben büszke, de ha nem akartam ugye, hogy jó pár család itt hagyja a fogát egy gyerek miatt, akkor meg kellett ezt tennem, és ezt fölösleges is tovább ragozni. Ahogyan kiérnek a teremből, megindulok utánuk, hallgatom hogy mit beszél a narancs, meg persze pár lépés után már húzom is a maszkot a fejemre, majd pedig iszonyatosan megerőltetem a fejemet, és eszembe is jut valami hirtelen működőképes terv, bár kibaszottul nehéz lesz kivitelezni, ha az alak egyedül van akkor simán működhet.
- Tulajdonképpen van bár felér egy kisebb öngyilkossággal, kell egy kibaszott erős mágnes tudom is hogy honnan kotorhatjuk elő ezen a helyen, én álcázva... - Olyan hangon beszélek, hogy csak a narancs hallhassa, de amint odaérek az ajtóhoz eláll a szavam, főleg azért mert meglátom azt a bizonyos nőszemélyt, akivel eddig még igazából nem találkoztam, de felismerem, képen láttam, elvileg Magnetó egyik közeli embere, ez pedig azért meglehetősen gáz. Azonnali hatállyal aktiválom az álcázóberendezést.
- Franc! Felejtsd el, támadás! - Nem ordítva mondom, továbbra is halkan, majd pedig előrántom a fegyvert, élesítek, majd pedig pár öles lépéssel " kitáncolok" a folyosó másik oldalára, visszatartom a levegőt, célzok, egyenesen a nő két szép szeme közé, majd pedig meghúzom a ravaszt, tulajdonképpen ötször, csak az első lövést szánom fejre, ha az tiszta találat és a nő feltételezhetően holtan elterül, akkor a többi lövést hanyagolom, de ha nem, akkor fentről lefelé haladva a másodikat a nyakára próbálom meg, igaz az még nehezebb célpont, a maradék három lövést pedig a mellkasába. Elvileg az emberi reakció olyan lassú, hogy csak a harmadik lövésnél fogja fel hogy mi is történik, elvileg, valahol olvastam, nem tudom már hol, nos ez majd most kiderül, reméljük hogy igaz az állítás, és nem csak valaki jókedvűen odakamuzott, mert ha ez a lövés most mellé megy, nos akkor ezt beszoptuk, ráadásul tövig és tartósan. Amennyiben sikerül a nőt ilyen " egyszerűen " leszerelni, a maradék golyókkal megpróbálom leszerelni a golyós pasast, persze ügyelve arra, hogy csakis és kizárólag tényleg csakis akkor lőjek, ha ezzel nem veszélyeztetem a gyerek épségét, tehát nem célzok magasra, és a narancs sincs a lövedékek útjában, mert nem akarom cipelni a még mindig mocskosul feltűnő fejét. Azt hiszem, ha ezt az akciót sikerrel végezzük, akkor mi is rajta leszünk Magnetó bá' feketelistáján, éljen ez a szép világ amiben élünk! Végül is sehogy sem jó, de ha ezt most valahogy megoldjuk, még az is jobb mintha elpusztulna az egész világ, vagyis ha jól emlékszem erről panaszkodott a sárga.

by **Steven** Pént. 06 Júl. 2012, 20:02

~Remek. A biztos helyzetet néhány ember életéért cserébe, felcseréltük egy öngyilkosságra. Remélem, hogy megéri.~ Gondoltam miközben a gyerek rabló után mentem, ám miután kiértem a folyosóra egy újabb nem a környezetbe illő tag is előkerült, akit ráadásul már láttam is. Nem is akár hol, a SHIELD-es adatbázisban volt benne, mint Magneto belső körének egyik tagja. Jól sejtettem, hogy az ő keze volt a dologban és hogy teleporttal akarnak kijutni, de azt hittem hogy nem a kórházon belül akarnak portálni, elvégre akkor már egyből jöhetett volna a másik fickóval együtt és már rég messze járnának. David elég gyorsan tudtomra adta, hogy a terve már is befuccsolt, ami azt jelenti, hogy most muszáj rögtönöznünk.
- Abraham! Csúsz át a férfin és a padlón, aztán pedig fuss. – Kiáltottam a gyereknek miközben rohanni kezdtem a férfi felé, és ha sikerül a közelébe kerülnöm akkor a vállát megragadva magam felé rántom és a lábammal megpróbálom elgáncsolni, akár nála van a gyerek akár nem. Próbálom úgy végrehajtani ezt, hogy én is a földre kerüljek, de a férfi fölé, elvégre David lehet hogy mögöttem van és főleg pisztollyal harcol, aminél nem árt ha nem vagyok célkeresztben. Így legalább lelassítom az ellenfelet. Azonban ha a golyókkal próbál meg eltalálni vagy lelassítani, esetleg csak akadályozni, akkor a reflexeimre bízva megpróbálom őket elkerülni, és úgy előre haladni. Egész életemet a vadonban töltöttem, különböző vadállatokkal együtt, így a reflexeim elég jók ahhoz, hogy adjak egy esélyt arra, hogy el tudjam kerülni a golyókat. Amúgy sem állhatok meg védekezni, mert akkor elkések.

by **Thorhalla** Pént. 06 Júl. 2012, 21:02

2046. november 30. péntek – New York, Elmhurst kórház (Queens)
Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton

A férfi megérkezett már a nőig, amikor David bekapcsolta az álcázó berendezést. Mire eldördült a lövés és a kiáltás Daniel részéről már sárgás fény ölelte a hármast körbe. A golyó becsapódott a nőbe, mire a fény szinte robbanásszerűen csapott ki belőle minden irányban és vakította el a párost is, akiknek a lába alól eltűnt a talaj és zuhanni kezdtek.

by Ajánlott tartalom