Elmhurst - Kórház

A régi topic

A NY-i nagy kórház a legfelszereltebb kórház az egész államban. Négy emeletes és az alagsorban található a hullaház. A dolgozok száma:
70 orvos
200 ápolló

A régi topic

#1 2009-02-14 22:28:08
A NY-i nagy kórház a legfelszereltebb kórház az egész államban. Négy emeletes és az alagsorban található a hullaház. A dolgozok száma:
70 orvos
200 ápolló


#2 2009-08-11 17:17:11
Walter
Több sebből vérezve hozattam el magam egy kórházig… aztán eszméletemet vesztettem.

Fenébe… Olyan tehetetlennek érzem magam… Olyan--

ÉBREDJ, WALTER! GYERÜNK!

Hm…? Mi…? Rorschach…?

Igen, Walter! Sikerült. Eljutottál a kórházba, a sebeidet ellátták, rendben leszel. A fájdalom még nem múlt el, de nekünk mennünk kell. A rendőrség valószínűleg nemcsak engem fog keresni, hanem téged is.

A… rendőrség…? Ó igen. A Times Square-i eset. Emlékszem, hogyne…

Nagy nehezen feltápászkodok, majd amennyire tudok, felöltözöm, és megpróbálok minél gyorsabban kibicegni innen…


#3 2009-12-14 21:57:07
Walter
Re: Elmhurst - Kórház

Úgy tűnik, nem kerülhettük el, hogy kórházba kerüljünk…

Nos, nem először és nem is utoljára járunk itt. Ugyebár. Meg így legalább szemmel tarthatod a többieket. Különösen Miller ügynököt és a menyasszonyát.

Szép munkát végeztek. Hamar összevarrtak. Hálásak lehetünk…

De csakis az Úrnak, amiért megmentett minket. Áldassék az Ő neve.

Úgy van. Áldassék.

Ugyanakkor jó lenne visszaszerezni a ruháinkat… meg persze a fegyvert.

Lassan feltápászkodok, és egy nővért vagy orvost keresek, aki útba igazíthatna…


#4 2009-12-14 23:22:59
Thorhalla
//Előzmény: Grey Fox – Fedélzet//

Beértek a szárazföldre, ahol azonban máris el kellett válnia Stephanie-tól, mert a lány egyből a rendőrségre vitték, míg őt magát a kórházba. Türelmesen hagyta és tűrte, amíg az orvosok összevarrták és foltozták rendesen, minden kis apró sérülését. A végén legalább nem akarták itt tartani, hanem engedték, hogy felkeljen az ágyból. A pincér is itt volt a közelben, tudta, hiszen együtt hozták be őket és akkor valahogyan úgy gondolta, hogy Shadow-t is ide kellett volna. majd a főnökei elintézik, nem akart papírmunkát ezzel kapcsolatban, telefon… a főnökeit tájékoztatnia kell majd, illetve nem ártana felhívni Olaf Svenson-t sem, hogy minden rendben van velük és hozzon be váltó ruhát neki, mert a sajátja enyhén elhasználódott és abban az utcára már nem fog tudni kimenni. Amint végre végeztek a foltozgatással, varrással, tűzdeléssel magára vette a kórházi hálóköntöst és elindult lassan óvatosan keresni egy illetékest, hogy néhány telefont megejthessen, illetve elintézze, hogy kiengedjék innen, mert egy kis fájdalmat leszámítva jól volt és nem akarta Stephanie-t sem egyedül hagyni. A másik nagyon fontos dolog pedig az volt, hogy nem szerette a kórházakat és a lehető legtávolabb akarta magát ettől a helytől tudni pontosan ezen okból kifolyólag.


#5 2009-12-15 14:11:26
Shadow
//előzmény: fedélzet//

Sötétség... csend... üresség... Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, mire ismét felfogok bármit is a körülöttem lévő világból, de az biztos, hogy teljesen máshol vagyok. Érzem, hogy egy cső van a számba, s lemegy a torkomba, s ahogy kinyitom a szemeimet látom, hogy egy kórházban vagyok. Fekszek, s minden jel szerint eddig egy gép tartott életben. Ahogy lassan tisztulni kezd a homályos kép, akkor látom, hogy még más is be van kötve. Nagy eséllyel vér és infúzió, de nem tudom, nem vagyok orvos. A jó hír, hogy nem egy tartályban lebegek, s kísérleteznek rajtam, a rossz, hogy nem tudom, hogy hol vagyok és mi van a többiekkel. Ujjaimmal egy gombot vagy hasonlót keresek, amivel jelezhetek az ápolóknak, de nem mozgok túl sokat. Ha másképp nem megy, akkor a farkammal kocogtatom meg az ágy végén lévő táblát, hogy valaki felfigyeljen arra, hogy magamhoz tértem. Akkor talán kiderül az is, hogy mi lett a többiekkel, s én hol vagyok. Közben azért amennyire lehet végig nézek magamon. Főleg az érdekel, hogy mennyire látták el a sebeimet. Meg talán a sebek állapotából arra is következtethetek, hogy mennyi idő esett ki. Bár nem hiszem, hogy olyan túl sok, de kitudja. Próbálok a lehető legnyugodtabb maradni, s pihenni addig is, míg valakinek fel nem tűnik, hogy jé felébredtem.


#6 2009-12-15 23:26:30
Morsus
Shadow kórtermében csend van. A légzés még nehéz és a gépnek segítenie kell.

Walter talál is egy nővért, aki azonnal segítőkészen oda adja neki a ruhákat, amiket maga Walter adott oda mivel őt, mint sérültet kezelték így nem nézték át a felszerelését vagy vetkőztették le, így eltudta rejteni a maszkot és a fegyvert. Kifelé pontosan Shadow kórterme előtt kell átmennie, ameddig a nővér elkíséri, mert elmondja milyen gyógyszer szedjen és ne használja a karját, mert felszakadhat a varrat, aztán elindul Shadowhoz a terembe.

Millert kitolják a műtőből ahol egy ismerős arc fogadja. Donald Blake.
- Üdv Miller ügynök. Nem fest túl jól.
Mondja mosolyogva a sántító orvos.


#7 2009-12-15 23:49:16
Thorhalla
Végül végre valahára kitolták a műtőből, már azt hitte, hogy soha sem fogják kitolni innen, addig tartott az egész. A feje kissé még kótyagos volt és minden túlságosan gyorsan zajlott körülötte legalább is így érezte a gyógyszereknek és mindennek hála. Miközben kifele tolták egy ismerős érzés kerítette a hatalmába és a fejével már kereste a tulajdonost, de a legnagyobb megdöbbenésére nem az az arc fogadta, akit várt volna, nem Stephanie volt az, hanem az orvos a rendőrségről, aki adta a feladatot neki, ugyanis most már tökéletesen tudta, hogy a férfi nem másnak a halandó alakja, mint Thor Odinson-nak.
- Még mindig jobb állapotban uram, mint mielőtt kimentett és leküldött ide – mondta Miller halkan. – Beszélnünk kell négyszemközt, ha lehetséges. A lánya jól van, megtettem, amit tudtam… de tudnia kell, hogy ez a vállalkozás szinte lehetetlen feladat. Odahaza nem akarták ennyien megölni, mint itt, vagy nem ennyire látványosan. Fél óra alatt legalább nyolc golyó, arról nem is számolva, hogy leszúrták… igen uram, már emlékszem…
Ezzel megadóan dőlt vissza az ágyra és figyelte a doktort, hogy az mit fog mondani neki. Volt egy olyan érzése a férfinak, hogy nem ezt a hírt várta tőle, bár ismerte nagyon jól a nőt, hogy tudja, hogy eléggé reménytelen feladat a megvédése és a felsorolásból még azt is kihagyta, hogy megpróbált Halla Judassal lepaktálni. Felnyúlt és kisöpörte a haját a szeméből, rémesen hosszú nap volt ez a mai…


#8 2009-12-16 00:47:08
Shadow
Csend van a kórteremben, amiben vagyok, s talán most túl nagy is a csend számomra. Túl sok időm marad emlékezni, s ilyenkor nem csak szép emlékek jönnek elő, hanem rossz is. Bár most az igaz, hogy akármennyire is utáltam, most annak a tartálynak nagyon tudnék örülni, hogy súlytalanul lebegjek abban a folyadékban. Az is jobb, mint itt feküdni... sokkal jobb, pedig az is pokoli érzés, hogy mások kezében van az életem. Nem könnyű lélegezni, minden bizonnyal még a vérveszteség mellékhatása lehet, vagy pedig a golyó okozta károsodások, esetlegesen a műtét, s az ott használt gyógyszerek utóhatásai lehet. De mindegy is, a lényeg, hogy egy gépen, s annak kezelőin múlik az életem. Remélem, hogy hajdani főnökeim nem akarnak élni eme remek alkalommal, mert akkor esélyem se lesz. A plafont nézem, hiszen egyenlőre nagyon mást nem tehetek, s várok, hogy valaki bejöjjön. Egy nővér vagy doktor jól jönne, de Millernek is tudnék örülni, még akkor is, ha a szentbeszédét hallgathatnám. Remélem, hogy hamar talpra állok, s kimehetek innét.


#9 2009-12-16 10:49:25
Walter
Kész vagyunk már? Dolgunk van, Walter!

Csak egy pillanat… A ruha megvan, a felszerelés megvan, de a nővér most éppen a gyógyszerekről beszél… Ez fontos nekem.

Bah! Gyógyszerek… Az Úr ereje a legjobb gyógyír, Walter!

Igen, tudom… de ha már itt vagyunk…

Végighallgatom a nővért, majd megköszönöm a segítségét, és felkészülök a távozásra… ám ekkor pillantom meg az alakváltót, akihez belép a nő. Hm…

Ha nem zavarja a nővért, akkor én is belépek, épp csak kicsit, hogy lásson az alakváltó. Békésen, barátságosan köszöntöm.

- Üdvözletem. Mondja… jól van? Elég súlyosan megsérült a hajón, ha emlékeim nem csalnak.

MOST meg mit művelsz???


#10 2009-12-17 20:55:29
Morsus
Millerre a doktor békésen rámosolyog miközben elhúzza a függönyöket.
- Rossz helyen voltatok a rossz időben. Nem véletlenül kértelek meg, hogy vigyázz rá. Valami közeledik. Atyám nem beszél róla, de ez nem teszi nem létezővé. Midgard veszélyben van és vele Asgard is. Fel kell készülnöd. A medál a nyakadban az átjáró a két éned között. Thorhallának nagy szüksége van rád és Midgardnak is. Én nem befolyásolhatom az eseményeket, minden a te kezedben van.

A nővér felültetti finoman Shadowt és bólint Walter felé.
- A barátja jól lesz, de nagyon súlyos sérüléseket szenvedett el. Szerencséjére a képessége miatt gyorsabban gyógyul, mint mások. Beszélgessenek egy kicsit addig én elmegyek a gyógyszerért.
Ezzel leveszi a maszkot Shadowról, akinek a légzés még mindig fáj, de már megy magától is.


#11 2009-12-17 21:20:01
Thorhalla
Miller megcsóválta a fejét, nem, már elég régen megtanulta, hogy a lány esetében nincs olyan, hogy véletlen és rossz helyen, rossz időben. Ő egyszerűen vonzotta a bajt és mindig megtalálta bármerre jártak, vagy bármit csináltak, mindig is így volt és félt tőle, hogy a nő haláláig pontosan ugyanígy lesz, de akkor ő nem csak Stephanie-t, hanem Einar Thorhalla-t is elveszíti, amit pedig nem éltek volna túl. Miért ilyen bonyolult és nehéz az élet? Egyszerűen nem jött rá, főleg emellett a nő mellett.
- Ezt te sem gondolod komolyan uram – fakadt ki. – Egy héten belül a második nagyobb káosz körülötte? Te is tudod, hogy ez nem véletlen… otthon voltak barátaim, bajtársaim, embereim, akikkel ezt könnyű volt megoldani, de még így is időnként meghaladta a képességeimet…
Nem avatkozhat be? Thor nevére! Hiszen ő volt Midgard védelmezője, neki kellett volna az emberekre vigyáznia és most azt mondta, hogy nem avatkozhat be? És neki kell megoldania mindent, amit a királyának kellene? Tehetetlenül és keserűen nézett az orvosra és megint a fejét csóválta.
- Túlbecsülsz uram, csak egy egyszerű harcos vagyok, egy hadvezér, ennyi, semmi több – mondta. – Nem lehet, hogy az lenne a legjobb, ha hazavinnéd, ott legalább, még ha börtönbe is zárod azért, amit tett jobban megvédhető, mint idelenn. Nem akarom megkockáztatni, hogy esetleg meghal, mert nem vagyok ott vele és mert Midgardot védem… - vett egy mély levegőt. – Szeretném tudni, ha lehetséges, a nevelőszüleit… Loki ölette meg, ugye? Még mindig téged okol azért a napért…
Most leginkább Einar kétségbeesése szólt belőle, mert Miller-ként soha sem mondott volna ilyeneket, a katonai neveltetése nem engedte volna, hogy megtegye. A kezébe vette a nyakláncot, ami a hajóút óta a nyakában volt és keserűen pillantott rá, majd ejtette ki a kezéből és nézett vissza az orvosra.


#12 2009-12-17 21:58:26
Shadow
A nővér bejön és még egy ismerős férfi is. Láttam már korábban, s sejtem is, hogy ki is az. A nővér jókat mond, legalábbis arról, hogy gyorsan gyógyulok, miközben segít felültetni, s a maszkot is leveszi rólam. Nehéz levegőt venni, s fáj is, de egyedül is megy, s ez a lényeg. A Nővér elmegy, s ekkor szólalok meg halkan.
- Igen, eléggé pórul jártam... és Hogy van Rorschach? - kérdem, s a reakcióját figyelem, majd némi várakozás után, még hozzáteszem – mivel látom, hogy ön már távozóban van, így gondolom nem volt súlyos baja. A többiek is megúszták könnyebb sérülésekkel? - a beszédem akadozik, hogy vehessek nehézkesen levegőt, vagy épp a fájdalomtól hallgattam el egy pár pillanatra. Nyugodtan ülök az ágyon, s úgy figyelem a férfit.


#13 2009-12-19 19:46:31
Walter
A… barátunk? WALTER!!!

Nyugalom. Nem gondolod, hogy illene megnéznünk, hogy van? Még olyan fiatal, és belekeveredett ebbe a borzalomba…

Nyilván ő is bűnös cinkosa azoknak az alakoknak!

Akkor ilyen durván ellátták volna a baját? Nem tudom, Rorschach… De azzal csak jól járhatunk, ha megtudunk tőle egyet s mást.

… Ám legyen.

Rámosolygok a nővérre, ahogy távozik, majd az alakváltó lány mellé lépek.

- Örülök, hogy jól van. Úgy tűnik, a képessége most jól jött. Rorschach? Heh… Őt nem kell félteni, kisasszony. Túlél mindent. De jól látja, ezt most én is elég könnyedén megúsztam. A többiekről nem sokat tudok, bevallom… Reméltem, hogy valahol itt találkozom velük is. Nézze… Elég rosszul kezdődött a kapcsolatunk, de mivel mindig ott van, ahol én és a baj, érthetően gyanús volt nekem és Rorschachnak is… Mit is mondott, hogy hívják?


#14 2009-12-19 19:57:37
Morsus
Donald megrázta a fejét.
- Te nem Einar vagy és én nem vagyok Thor. Nem tudok mindent, amit ő, de emlékszem rá. Évek óta kísér a viharok istenének lelke és meg kell mondanom egy pillanatig sem hiszem ő tette volna ezt a saját lányával, mond te elhinnéd róla?
Mondja a férfi.
- Rád és Einarra sok minden vár az, hogy te kevésnek érzed rá magad nem állítja meg az eseményeket.

Walter és Shadow kettesben maradnak a kórteremben.


#15 2009-12-19 20:23:53
Thorhalla
A férfi fáradtan nézett a másikra, amikor az mondta, hogy ő nem Thor. Pedig emlékezett rá, hogy a rendőrségen pedig Thor volt az, aki megjelent Einar előtt, bár lehetséges, hogy csak kivetülés volt, a mágiával lehetséges ilyet tenni. Óvatosan próbált meg fekvésből felülni egy kicsit az ágyban, hogy ne a nyakát kelljen kitörnie, ahogyan Blake-re néz. Hátra nyúlt és a párnát megigazította maga mögött, ez az egész, minden annyira új volt még számára…
- Tudom, hogy nem vagyok ő… és te sem ő – megrázta a fejét. – De ez az egész annyira új és még össze vagyok zavarodva. Nem, amire emlékszem az emlékeiből kizártnak tartom és Einar sem hitte soha sem, egy pillanatra sem, hogy Thor-nak köze lett volna ahhoz. Akkor viszont marad Loki, aki rákente a mostohabátyjára az egészet. És ő pedig elhitte – mondta keserűen.
Tényleg nem tudott ilyesmit elképzelni Thor-ról… keserűséget érzett, nagyobbat, mint valaha életében. Ha valaki elmondja akkor a nőnek az igazat, akkor lehet, hogy még mindig otthon lennének mind a ketten és boldogan élnének. Miért nem próbálta meg Thor elmondani neki, miután hűséget esküdött Loki-nak? Érezte Einar fájdalmát ezzel az egésszel kapcsolatban, hiszen a férfi az életét áldozta a nőért és mégis ez lett a vége, nem tudta megmenteni teljesen.
- Tudod, hogy ki az anyja és miért bízták másokra? – érdeklődött. – És miért nem próbáltak valamit tenni, hogy kikerüljön Loki befolyása alól? Hiszen a vigyázás nem volt elég…
Nagyon bízott benne, hogy a férfi tud ezekre válaszolni neki, mert igazán érdekelte volna a válasz.


#16 2009-12-20 20:58:33
Shadow
Figyelem a férfit, s hallgatom, amit mond. Nehéz a levegő vétel, s miután elhallgatott egy kis ideig nem szólalok meg.
- A civil nevem Syn Lora Black, de mint biztos önnek is feltűnt, mindenki Shadownak szólít. Eme név a katonaságnál ragadt rám... igen... Katona vagyok. Tudom, hogy túl fiatal vagyok mindenki szerint, de ennek is meg van a maga története. A társa... Rorschach, gondolom elmondta, hogy ha feladatom van, akkor kicsit se vagyok angyal. Jelenleg az FBI-nak dolgozok, hála Miller ügynöknek. - egy kicsit megállok, majd a tekintetem lefelé fordítom – Így már érthető gondolom, hogy miért vagyok mindig ott, ahol a baj van... De Rorschach minden bizonnyal azt hiszi, hogy önként választottam eme utat, de téved. Születésem óta a katonaságé vagyok, s ők azok akik felneveltek, kiképeztek. Sokkal több kérdést vet ez fel, mint amennyire esetleg választ ad, tudom.. nagyon jól tudom. Ha kíváncsi valamire Mr... hm... lehet a sérülés miatt, de nem emlékeszem a nevére... hogy is hívják? - pillantok kérdően a férfire, s várok.


#17 2009-12-20 21:48:53
Walter

Syn Lora Black…?

Black. Fekete. Mint az éjszaka. Sötét és kegyetlen. Nem bízhatsz ebben a nőstényben.

- Akkor üdvözlöm újfent, Ms. Black. „Shadow”… Kissé baljós hangzású ez a név, nem?

Árnyék. Tökéletesen illik hozzá. Pfuj. Undorodom tőle.

- Ön tehát… katona lenne? Bevallom, ezt nem néztem volna ki kegyedből. Valóban túlságosan fiatalnak és képzetlennek találom. Pontosan hol szolgál? Hogy lehetett egy ilyen leányból katona? És miért? Angyalnak pedig nem kell lennünk, de az emberségességet nem irthatjuk ki magunkból soha. Erre azért figyeljen oda.

Ahogy te is odafigyelhetnél erre, Rorschach…

Hmpf.

- Tehát… FBI-ügynök. Miller ügynök társa? Ezt nem említette nekem eddig… De igen, így minden érthető. Amikor legelőször találkoztunk… talán már akkor is ügynökként ténykedett? Mondja, mit tud pontosan a támadóinkról? Ha megosztanánk az információkat, bizonyosan okosabbak lennénk. A nevem…? Ó, valóban, még én sem mutatkoztam be illendően… Andrew Richter, különleges ügynök.

Ugyanaz a név, amit a hajón használtál, amikor bemutatkoztál Miller ügynöknek… Ügyes.


#18 2009-12-21 20:11:59
Morsus

- Miller...
Mondja mosolyogva a doktor.
- Az asgardiak sose befolyásolják egymás sorsát. Thorhalla választott és az apja próbálta segíteni, de nem kényszeríthette. nem tudom Thor miért tette azt amit. Bár tudnám, de...
Ezekre a szavakra érkezik meg Steph a kórterembe, amibe egy nővér kísérte.

Walter és Shadow kettesben maradnak a kórteremben.


#19 2009-12-21 21:42:52
Thorhalla
A férfi kérdőn pillantott az orvosra, hiszen a legjobb tudomása szerint megtették, hiszen ő maga is, amikor védte, akkor végig a lány sorsát próbálta befolyásolni azzal, hogy életben tartsa. Igaz, hogy saját maga döntött, de akkor is. Az egész olyan bonyolult volt a számára, igenis kényszerítenie kellett volna, elmondani az igazságot. Az a lány akkor össze volt zavarodva, még szép, hogy elhitte Loki-nak azokat a hazug szavakat, amiket mondott neki. Figyelmesen hallgatta végig, hogy a férfi mit akart mondani, amikor végre odaért volna, hogy de… Blake elhallgatott. Miller oldalra fordította a fejét és rájött, hogy miért is. Mindig a lehető legrosszabb pillanatban tudott ez a lány megérkezni mindenhova. Főleg, hogy jellemzően most róla volt szó. Vajon mit szólt volna, ha tudná, hogy ki is az orvos, akivel a férfi beszélgetett? Talán jobb lesz, ha nem fogja megtudni… de nem tudta ezt sem biztosra.

//Előzmény: Bronx – Rendőrkapitányság//

Végre valahára megérkeztem a kórházhoz, ahova mennem kellett, kifizettem a taxit, majd pattantam ki belőle és futó lépésekkel a recepcióra, ahol azonnal Jon után érdeklődtem. Megtudtam, hogy műteni is kellett, hogy rendbe hozzák, de jól van és egy nővér fel is ajánlotta, hogy elkísér hozzá. Hálásan fogadtam a kíséretet, majd rövid séta és liftezés után megérkeztünk egy szobához, ahol csak Jon-t láttam benn és egy orvost, akivel mintha régebb óta ismerték volna egymást, mert bensőségesebb beszélgetésnek tűnt, amit folytattak, mint egy megszokott orvos-beteg kapcsolat. Mosolyogva léptem be a helységbe és Jon-ra pillantottam, majd az orvosra.
- Rendbe fog jönni doktor úr? – kérdeztem az orvost, majd kezet nyújtottam felé. – Stephanie Smith vagyok, Jon mennyasszonya.
Ismét Jon-ra pillantottam, úgy tűnt, hogy egészen jól van, csak eléggé zaklatott, mondjuk Einar emlékei miatt meg is tudtam érteni, hiszen tudtam, hogy milyen voltam én is, amikor Thorhalla felébredt, így igazán érthető volt, ha emiatt zaklatott.


#20 2009-12-22 19:05:13
Morsus
/Mivel Walterék beszélgetésébe nem szólok bele egy ideig így ők is írhatnak a köröktől függetlenül, szóval addig mesélek Einaréknak./

A doktor a lányra néz mosolyogva és a hátrébb lép teret adva neki, hogy Millerhez tudjon menni ha szeretne.
- Vasból van a fiú, de a sebei még frissek. Pár hétig ne ugráljon és jól lesz.
Mondja boldogan és a doktor kezet fog vele.
- Doktor Blake.
A kézfogás zavarba ejtő a lánynak, furcsa mágikus érzés ragadja meg őt, de nem tudná megmondani mi is ez az érzés, csak azt tudja, hogy máskor, máshogy már érzett így.


#21 2009-12-22 19:21:19
Thorhalla
Odaléptem Jon-hoz és lágyan csókoltam meg néhány másodpercig, nem akartam sem őt, sem az orvost túlságosan zavarba hozni, majd visszafordultam az orvos felé. Örültem annak, hogy jól van és rendbe fog jönni hamarosan. Néhány hétig nyugton tartani? Ezt próbálja meg valaki, azonban most is feltűnt, hogy mennyire közvetlen, nem megszokott egy orvostól, hogy ennyire örül a betege egészségének, hacsak nem ismerik egymást tényleg. És most úgy tűnt, mintha ez lett volna a helyzet.
- Ismerik egymást korábbról is? – érdeklődtem.
Ekkor jött a kézfogás és a bemutatkozás az orvos részéről, Blake… azonban valami furcsa volt a kézfogásban. Egy pillanatra lehunytam a szemem és nyeltem egy nagyot, mágia volt, nem volt kétségem efelől, de olyan furcsa, nem tudtam volna hova tenni ezt az érzést. Egyben voltam csak biztos, hogy korábban már éreztem ezt, de hogy hol és mikor nem tudtam volna megmondani, lehetséges, hogy Thorhalla volt, aki érezte, de őt ugye nem hívhatom most elő, hogy megmondja nekem, hogy mégis hol volt ez, ha ő tudta volna. Végül kinyitottam a szemem és az orvos kék szemeibe pillantottam. És zavartan húztam ki a kezem az övéből.
- Találkoztunk mi már valahol? – érdeklődtem még mindig kissé megilletődötten.

Miller is rámosolygott a lányra és a csók után még végigsimított kedvese arcán, majd hagyta, hogy had beszéljen az orvossal. Most jutott a kérdésnél eszébe, hogy ő maga nem is nem is kérdezett rá, hogy saját magával mi van, csak Steph és Halla érdekelte. Ennek így nem lesz jó vége, de most legalább már tudta, hogy meg fog maradni, bár a néhány hét teljes nyugalom, ezt nem tudta, hogy miként fogja összehozni. Feltűnt neki, hogy a lány kiszúrta azt, hogy nem csak orvos-beteg kapcsolat van a két férfi között, hanem valami teljesen más, aminek most nem örült, hogy ilyen apró dolgok is feltűnnek neki. Egy pillanatra gondterheltség futott át az arcán, amikor Steph erre rá is kérdezett, majd a kézfogásnál azonban neki is feltűnt, hogy valami történt „apa” és „leánya” között. Kérdőn pillantott végül az utolsó kérdés után a párosra, ő maga nem érzett semmit, így fogalma sem volt, hogy miért kérdezhette a lány azt, amit.


#22 2009-12-22 19:50:11
Morsus
Donald a lány kérésére meglepetten megfagy egy pillanatra és kellemetlen csend lesz a teremben mire az orvos válaszol mosolyogva.
- Mi ketten? Nem hiszem.
Mondja teljesen őszintén.
- A múltkor is én kezeltem a jegyesét. Vigyázzon rá valahogy vonzza a bajt.


#23 2009-12-22 20:07:23
Thorhalla
A kérdésem úgy tűnt, hogy igen érzékeny pontra tapintott, mert egy pillanatra igen kellemetlen és feszült csönd lett egy pillanatra a helységben, végül az orvos válaszolt is.
- Pedig meg mertem volna esküdni rá – leheltem halkan.
Ah, most már kezdett világosabb lenni az egész, akkor a rendőrségen is ő volt ott, hiszen valaki ellátta Jon fejét ott, bár nem mondott semmit az orvosról és arról, hogy mi volt ott. Hogy ő vonzza a bajt? Nem, ha tudná az igazat doktor úr, akkor be sem engedett volna ebbe a helységbe, már megint miattam volt ilyen rossz állapotban, mert engem védett. Csak könyörgöm… egyszer ne halljon bele abba, hogy engem próbál megóvni a veszélytől, vagy Thorhalla-t. bánatosan pillantottam Jon-ra, majd végül mosolyt erőltettem az arcomra és ismét az orvosra néztem.
- Hogy ő? – kérdeztem mosolyogva. – Nem, én vagyok az, aki vonzza a bajt. Mintha el lennék átkozva, ő csak igyekszik megvédeni engem. Sokszor érzem úgy, hogy meg sem érdemlem, hogy velem legyen – majd zavartan hallgattam el. – Mikor fogja kiengedni innen Dr. Blake? És mire kell figyelni majd, hogy hamar rendbe jöjjön? Nem erőssége betartani az orvosi utasításokat.
Főleg, ha megint olyan két hetünk lesz, mint a múltkori, hogy betegszabadságon kellett akcióznia, mert a rossz fiú mutánsok éppen akkor kezdenek gonoszkodni, amikor a világmegmentésére felesküdött jegyesem éppen sérült és nem százszázalékos egészségi állapotát nézve.


#24 2009-12-22 20:25:44
Morsus
A doktor kicsit kényelmetlenül figyeli a lány szavait majd a kérdésre elkezdi a beteglapot kitölteni.
- Szeretném ha ma még bent maradna, de holnap már mehetnek.
Aztán kiír egy lapra gyógyszereket és a lánynak adja.
- Ott az adag és a név. Kérem figyelje, hogy szedje be őket, különbön nem fog rendesen gyógyulni. Ha segíteni akarja ne hagyja az első pár héten, hogy súlyosan megerőltesse a felső testét. Nincs súlyemelés, verekedés és egyéb ilyesmi. Ez idő alatt ilyesmiből bevérzés vagy felszakadás lehet, sőt rosszabb akár izomszakadás. Szóval ne hagyja, hogy túl dolgozza magát. Ohh még még valami.
Ezt a papírt Millernek adja rajta a kérdéssel, hogy felfedje e magát, de lejebb egy orvosság neve van így Miller tökéletesen eltudja Steph elől takarni ezt a szöveget ha akarja.


#25 2009-12-22 21:07:48
Thorhalla
Miller figyelte a beszélgetést Blake és Stephanie között és igazából nem tudta volna eldönteni, hogy melyiket is feszélyezi jobban a beszélgetés. A férfit nem irigyelte főleg, hogy tudta, hogy kicsoda a lány, míg Steph… neki egyelőre fogalma sem volt arról, hogy kivel is beszélget. Vajon hogyan reagált volna, ha megtudja. Igazából Thorhalla reakciójára lett volna kíváncsi, bár örült, hogy a lány nem abban az alakban van, hanem az emberiben, amelyik jobban kezeli az ilyen dolgokat. Hallgatta, hogy mit is kellene betartania, hogy rendbe jöjjön, és roppant sajnálatos módon a lány végig felügyelni fogja, hogy rendben legyen, ott fogja maguknál tartani és nem fogja a hotelbe engedni visszamenni. De legalább együtt lesznek. A legvégén a doktor még egy papírt adott át neki, amin gyorsan végigfuttatta a szemét és elolvasta az üzenetet, majd behajtotta a papírt úgy, hogy csak a gyógyszer neve látszódjon Steph felé, ha ránézne. Vett egy mély levegőt, igazából nem tudta, hogy mennyire szólhat bele ebbe az egészbe és mit kéne tennie, de tudta, hogy Einar mit akarna…
- Ha nem jelent gondot, akkor tedd meg – mondta végül nehezen. – Én és tudom, hogy ő is szeretne ennek az egésznek véget vetni, hogy a hazugságok eltűnjenek és tisztázódjanak. Igazából neki kellene ebben döntenie, nem nekem… csak azt tudom, hogy azt szeretné a legjobban, ha nem lenne többé a Cselszövő oldalán és ebben te tudsz segíteni neki.

Kissé túl sokat beszéltem már megint, amikor láttam, hogy az orvos zavarba jött én is elvörösödtem és elfordultam tőle. Azért fél szemmel még odafigyeltem, hogy nekiállt kitöltögetni a beteg lapot, átvettem a gyógyszeres listát, majd elmondta, hogy mire kell, hogy figyeljek, hogy teljesen rendbe jöjjön. Szóval holnap kiengedi, bólintottam, akkor még váltás ruház is kell neki hoznom, mert amiben behozták nyakig volt véres és szakadt. Végül úgy tűnt, hogy végeztünk is itt a szükséges formaságokkal, majd még egy papírt adott Jon-nak, aki gyorsan elolvasta, majd behajtotta, lepillantottam a papírra és egy gyógyszer nevét láttam még meg a lapon, de Jon mitől lett ennyire gondterhelt? Végül hosszú kínos csend vége után megszólalt és megdermedtem attól a hangsúlytól, ahogyan mondta. Letegezte az orvost?! Döbbenten néztem a két férfira felváltva, nagyon kevés személy van, akit ő tegezni szokott a legjobb barátain kívül. Ki volt ez a férfi? Először fogalmam sem volt, hogy miről beszél és kiről, bár volt egy olyan érzésem, hogy Einar-ra utalt, ki ez az orvos? Majd amikor kimondta Loki-t éreztem, hogy elsápadok és ösztönösen léptem hátrébb a párostól. Félve néztem mindkettejükre főleg az orvosra.
- Ki… ki maga? – a hangom akármennyire is szerettem volna határozott lenni, remegett.

#26 2009-12-22 21:12:11
Morsus
Az orvos egyetértően bólint, de ő maga nem dönthetett. Ez nem róla szólt és ő nem ismerte elégé Thorhallát. Miller döntött és ezzel a válasz is megszületett, de ez Steph-et nagyon megrémisztette. A férfi sóhajtva hajtotta le a fejét és nehézkesen nézett fel a lány szemeibe.
- A nevem doktor Donald Blake, de hozzátok hasonlóan nekem is van egy másik oldalam. Egy asgardi felem. A tiéd apja, Thor Odinson, a viharok istene.
Mondja a férfi gyámoltalanul.


#27 2009-12-22 21:36:32
Thorhalla
Miller végül elfordította az arcán Steph-éről képtelen volt a lány szemébe nézni azon után, amire kérte Donald-ot és így valamilyen szinten Thor-t is. Nehéz volt számára is, talán a legjobb az lett volna, ha a három Asgardi személy beszélte volna meg az adott helyzetet, de erre nem volt lehetőség. Látta, ahogyan Stephanie Loki nevére hátralép és elsápadt, milyen helyzetbe hozta ezzel vajon a lányt, hogy ennek tette ki? Se Blake, se Stephanie nem olyan, mint Thor és Thorhalla, de még Miller sem volt olyan, mint Einar, csak egy-egy vonás, vajon így mire jutnak? Noha tudta, hogy a lány így legalább képes lesz nem az elvakult gyűlölettel dönteni és talán Halla is megérti és felfogja azt, amit kell neki. A bemutatkozás már nem volt új neki, hiszen tudta, hogy mit is fog mondani Donald, hogy Thor Halla apja, most nem szólalt meg, ebbe neki sem volt beleszólása, ezt kettejüknek kellett lerendezniük.

Az orvost figyeltem, illetve Jon-t is, aki ezek után elfordította rólam a tekintetét és ettől csak még jobban megrémültem, mint korábban. Mégis mire ment ki ez az egész játék? Fogalmam sem volt, végül visszanéztem félve az orvosra, aki nagy sóhaj kíséretében hajtotta le a fejét, majd nézett bele az enyémekbe, kék szemek, valahol megnyugtatónak találtam őket, máskor annak fogtam fel volna őket, de most képtelen lettem volna. Végül újra bemutatkozott, ám ezúttal a név és rang után folytatta, Asgardi volt ő is, tudtam, éreztem, ezért volt olyan ismerős ez az érzés és a név. Megdermedtem az asgardi énje nevén. Thor Odinson, ismét léptem hátra, amíg a másik ágy meg nem állított, könyörgően néztem a férfira.
- Nem kellene, hogy itt legyen – mondtam nyöszörögve. – Könyörgöm menjen el… Thorhalla ártani akar magának és én nem akarom… tudom, hogy ő téved és… - elakadt a hangom.
Döbbenten néztem a doktorra, mit mondott? Jon-ra néztem, de ő meg sem döbbent a bemutatkozáson, ő tudta, Einar is tudta, Thor is, és Blake is. Úgy éreztem magam, mint Halla érezhette, amikor mindenki ellene fordult a száműzetéskor, hogy senki sem állt ki mellette és teljesen egyedül volt. Az nem lehetett igaz, amit mondott. Einar is mondott valamit a hajón, hogy nem harcolhat vele tovább, erre értette volna. Megszédültem ennek a hírnek a hallatán, ahogyan felfogtam, hogy mit is mondott, de számomra még mindig nem volt teljesen világos egyetlen kérdést tudtam elsőre kipréselni magamból.
- A kije?! – kérdeztem még mindig döbbenten. – Itt valami tévedés van, az ő apja Asvald "Skogul" Eldgrimson…


#28 2009-12-22 22:14:55
Morsus
Blake megrázza a fejét.
- Ez bonyolult. Halla Thor lánya, de Loki miatt nem nevelhette. Jó ideig maga sem tudott róla. Önökhöz hasonlóan én magam sem emlékszek mindenre. Sok titka előttem is rejtély. Viszont az biztos, hogy Thor Thorhalla apja. Loki egyik csúf játéka volt Thorhallából saját lányát nevelni. Sajnálom, de egyszer meg kell tudnia.
Mondja a séta botját szorítva az orvos, hisz valamennyire ő is beleéli magát ebbe.


#29 2009-12-22 22:54:44
Thorhalla
Fájdalommal figyelte Stephanie reakcióját, ahogyan legszívesebben menekült volna azon hírek elől, amit hallott. Egyre inkább az volt a meggyőződése, hogy az élet és a mágia csúf játéka volt, hogy ez a halandó test lett az övé. Noha Einar révén tudta, hogy régen tényleg ilyen volt, de ma nem és az a személy, aki ma volt az halálra rémítette. Érdeklődve hallgatta ő is Donald-ot, mert ezek most már számára is olyan információk voltak, amiket nem tudott és nem ismert. Ökölbe szorította a kezét, amikor Loki került szóba, valahogyan nem csodálkozott, hogy annak a csótánynak is benne volt az egészben a keze és bizonyára jól szórakozott, miközben kihasználta a lányt és a saját képére formálta, hogy Thor-nak fájdalmat okozzon vele. Még mindig nem szólt semmit, csak végül fáradtan a párjára nézett, hogy az miként reagál arra, amit most megtudott.

A doktor szavai, mintha ostorként értek volna, minden egyes szava úgy hasított belém, régi és mély sebeket tépve fel miközben olyan dolgokat mondott, amikről nem hittem volna valaha is, hogy fogok hallani. Megfordult velem a világ és lerogytam a szabad betegágyra, aminek korábban nekimentem és innen néztem fel dr. Blake-re. Thorhalla a legnagyobb ellenségének a lánya? Akit gyűlöl és megölne, mert azt hiszi, hogy ő volt az, aki megölette a szüleit? Nem ez annyira abszurd volt, amit a férfi mondott, hogy már-már tényleg igaz lehet. Mélyen legbelül tudtam, hogy igaz és nem hazudik a férfi, de mégis annyira hihetetlen volt az egész. Kétségbeesetten néztem fel rá.
- Akkor ezek szerint Loki azért ölette meg a szülőket, hogy Thor-nak fájdalmat okozzon, hiszen nagyon jó barátok voltak és az összezavarodott Halla pedig elhitte a mesét, amit beadott neki… Asgardra! – mondtam döbbenten. – Ha Thor nem tudott róla… Odin keze volt a dologban, hogy oda kerüljön a szülőkhöz? Mióta tudhatta ezt Loki? – kérdeztem megrökönyödve. – Ez az egész olyan hihetetlen… és ha engem ennyire sokkolt, őt mennyire fogja? Miért nem mondta el neki soha Asgardon?
Még mindig csak magam elé néztem, szinte képtelen voltam feldolgozni azt, amit mondott, túljutni rajta. Annyira hihetetlen…


#30 2009-12-22 22:56:05
Shadow
Hallgatom amit a férfi mond, majd sóhajtok.
- Szigorúan Titkos kísérleti egység. Ha úgy tetszik egy kicsit hibás szuper katona program. A természet közbe szolt, s mutáns lettem ember helyett. Genetikailag módosított szülők gyermeke vagyok, s születésem óta a katonaság nevelt, s képzett titokban. Feladatom az úgy nevezett hivatalosan nem aláírt ügyek lerendezése volt. Kettőt tippelhet, hogy hogyan, de egyiket se mondja ki hangosan. Abban igaza van, hogy az emberiséget nem irthatjuk ki magunkból... de más megteheti. Mutáns vagyok, egy betűt se talál rólam. Hivatalosan, ön most magában beszél, s eme kórterem üres. Ha bárkinek beszél az elhangzottakról, akkor még Rorschach se lesz képes megvédeni. Így most nézzen meg jól Mr Richter, s felejtsen is el hivatalosan. Amit most elmondok, az sohase hangzott el, s ha bárki rákérdez akkor játssza a hülyét, aki semmiről se tud. Jól tudom, hogy ez jól megy az ügynököknek, ahogy a katonáknak is, ha titkos dologról van szó. Rorschach minden bizonnyal ördögnek, démonnak néz, s igaza is van. Az vagyok, hála annak, hogy születésem óta rabláncon élek, s ezt értheti szó szerint. Ha Miller ügynök nem lenne, akkor azaz akció alatt, aminél a doki gyilkosát kerestük, akkor nyomtalanul el kellett volna tűnnöm az élők közül, de az FBI nem hivatalosan bevett a soraiba. Valójában a civil nevem hamis, a kódnevem szintén az, legalábbis sehol se említenek így. Mindezek ellenére Shadow nevet tekintem az igazinak, hiszen mindenki így hív. Remélem ennyi elég rólam, s jól tudja, hogy az életébe kerülhet, ha hangoztatja. - egy kicsit elhallgatok, hogy emészthesse a férfi amit mondtam, majd újra megszólalok – Sajnos a támadókról semmit se tudok. Az ottlétem csak véletlen volt. A sors furcsa játéka, hisz az utóbbi két alkalomnál csupán pihenni, feladat nélkül beilleszkedni próbáltam a társadalomba, hogy megtanuljam a civil életet. Lehet furcsán hangzik, de nekem idegen a civilek világa, hiszen sohase élhettem benne, csak annyira, hogy elvégezzem a feladatom, s utána a találkozási ponton felszedjenek, s vissza a bázisra. - ezután a plafonra pillantok, de még felteszek közben egy kérdést. - Mondjon valamit Rorschachról... Mindig ilyen „Szentember”? Furcsa egy fickó eléggé megszállott, ha valamit el akar érni, ha jól tapaztaltam.


#31 2009-12-23 14:11:58
Walter
Szigorúan Titkos Kísérleti Egység? Sose hallottam róluk.

Gondolom, ezért titkosak, nem…?

Elhallgass!

- Szuperkatona-program… Úgy hiszem, ezek olyan információk, amelyekről átlagember nem tudhat, úgyhogy köszönöm, hogy ennyire megbízik bennem. Ilyesmiről az én megbízóim sem hallottak még, pedig befolyásos emberek…

Kegyes, nemes hazugság ez Isten érdekében. Ne marcangoljon miatta a lelkiismereted, Walter.

Hogyne…

- Az pedig, hogy még az életét is elmondta nekem, több, mint amit vártam. Ígérem, a titka biztonságban lesz nálam.

Már ha igazat mondott, ez a kis nőstényördög… De legalább beismerte, hogy egy démon. Undorodom tőle.

- Szomorú, tragikus a sorsa, és még én is zaklatom itt… Talán hagynom kellene pihenni. Rorschach pedig természetétől fogva szigorú és bizalmatlan mindenkivel. A civil élet pedig valóban… nem könnyű feladat az olyanoknak, akik nap mint nap titkos bevetéseken teszik kockára az életüket. Hm… Mit is kérdezett? Rorschach?

Ne válaszolj, Walter! És ha mégis… jól vigyázz, mit mondasz.

- Igazából én sem tudok róla sokat. A maszkját soha nem veszi le, az igazi nevét talán csak páran ismerik a szervezetünkben. Ő a mi aduászunk. Teljes titokban ténykedik, és ez így van jól. Jó, ha van valaki, akinek a kilétét jótékony homály fedi. Nem egy szent ember, nem, csupán nagyon erős a hite a Bibliában és Isten tanaiban. Jómagam is keresztény vagyok, és megértem a kötődését az Úr igéjéhez, nincs ebben semmi rossz. Ebben a munkában kell, hogy legyen egy kis fény, a vallás, ami kivezet minket a sötétből… Ezt is Rorschach szokta mondogatni.

Hrrrm…


#32 2009-12-23 19:33:13
Morsus
A doktor rágódva néz a kérdésekre.
- Bár tudnám... Thor rosszat tett a múltban és ezért bűnhődik azóta is. Halla elvétele volt a büntetése, de holtnak hitte, Loki tudta az igazat, de nem tudom, hogy honnan. Kijátszotta Thort majd az orra alá dörgölte, felfedve a titkot. Ennyit tudok. Sajnálom.
Mondja az orvos.
- A két társatok a folyosó végén vannak.

/Rori és Shadow mehet tovább közben/


#33 2009-12-23 21:37:14
Thorhalla
Döbbentem hallgattam, amit Donald mondott tovább, szóval Thor csinált valamit, ami miatt elvették tőle Halla-t és került oda a nevelőszüleihez. És hagyták, hogy Loki kénye és kedve szerint szórakozzon a saját unokahúgával. Mármint azok hagyták, akik tudtak erről az egészről. És Loki tudta, hát persze, hogy tudta, hiszen az az alak mindenről tudott, amiről nem kellett volna tudnia. Vettem egy reszketeg levegőt legszívesebb sírni támadt volna kedvem ettől az egésztől, és ha én így reagáltam, akkor ő vajon hogyan fog? Miért pont vele történt ilyesmi? Valamilyen szinten ő én voltam és így az egész külön rosszul esett. És miért pont nekem kellett megtudnom ezt, miközben neki kellett volna? Láttam, hogy milyen nehéz volt neki is ez az egész. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha magával Thor-ral beszélhettem volna meg ezt, vagy igazából Thorhalla. Igaz abból kellemes háború is lett volna, de úgyis legyőzetett volna és akkor kényetlen lett volna végighallgatni ezt az egészet. Nehezen keltem fel az ágyról és mentem oda az orvoshoz, egy kissé ágaskodnom kellett a magasság adta különbségek miatt, de ha engedte, akkor kapott tőlem az arcára egy puszit.
- Köszönöm, hogy elmondta az igazat – mondtam halkan. – Végtelenül hálás vagyok érte Donald – itt elcsuklott a hangom. – Azt… azt tudja, hogy ki az anyja?
A két társunk? Volt nekünk kettő? Egyedül Ms. Shadow volt az, akiről tudtam, hogy velünk van, de a másik, ó a férfi, a pincér.
- Az egyik a nő Jon munkatársa, ha jól vettem ki a szavaiból… - néztem a férfira.
–A férfit pedig le kell tartóztatni – mondta. – Ő nem a társunk, hanem igen jó eséllyel ő is egy bűnöző. Köszönöm, hogy mindezeket elmondtad, még ha nem volt könnyű akkor is. Ez olyan hihetetlen… soha sem hittem volna, hogy ennyire súlyos és komoly az ügy.


#34 2009-12-24 06:03:43
Shadow
A plafont vizsgálom továbbra is.
- Igen, mindenkinek kell valami, csak engem nincs ki kivezetne... Ha Rorschach-al találkozik, akkor mondja meg neki, hogy... - elhallgatok, majd a férfira pillantok. - … hogy egyszer találkozunk biztosan... de akkor remélhetően nem a fegyverek fognak beszélni... - ezután újra a plafonra emelem a tekintetem. - Egy kicsit még pihenek azthiszem, s egyszer még magával is biztosan találkozok Mr. Richter. - lehunyom a szemeimet. - Legyen kellemes napja... - teszem még hozzá. Nem alszok el egyenlőre még, csak a szemeimet pihentetem.


#35 2009-12-24 18:49:50
Morsus
Donald megrázza a fejét.
- Nem. Nem tudom. Sajnos...
Aztán Miller szavaira felkapja a fejét.
- Letartóztatni? Induljunk! Egy súlyos beteggel van jelenleg is!
Mondja és bicegve elkezd rohannia folyosókon a doktor idegesen.
- Őrség!
Hívja a segítséget és ront be Shadow termébe, aki éppen lecsukja a szemeit, de amikor kicsit kinyílnak Walter már eltűnt.
- Hát... tud valami az alak.


#36 2009-12-24 20:44:42
Thorhalla
Azon elcsüggedtem, hogy nem tudta, hogy ki lehet Thorhalla anyja, bár a zöld szemből igazán jól ki lehetett indulni, csak tudni kellene, hogy hány zöld szemű nőt engedett Thor az ágyába. Reménytelen volt, hogy ezt így kideríteni. Jon szavaira felkaptam én is a fejemet, majd Donald után fordultam, amikor kibicegett a teremből. Jon-ra néztem szigorúan, hogy maradjon az ágyban mielőtt felszakadna a sebe, majd a férfi után siettem. Odakinn hallottam, hogy még az őrségért kiáltott, miközben a folyosón haladtunk. Reméltem, hogy itt van és végre megkapja azt a büntetést, ami kijárt neki, igaz a maszkos barátját sem ártott volna letartóztatni, de ő nem volt itt. Ahogyan beértem mögötte a terembe a férfi már sehol sem volt, csak Ms. Shadow feküdt az ágyban.
- Sajnos igen – mondtam halkan, hogy csak ő hallja. – Ő és a maszkos ismerőse, az, akit köröznek… az, akit kezeltek lőtte fejbe a Time Square-n Jon-t, illetve velem is erőszakoskodott… a maszkos pedig – nyeltem egy nagyot. – Thorhalla-t akarta lelőni, de Jon miatt nem sikerült.
Aggódtam, hogy még mindig szabad lábon van, és ki tudja, hogy mit mondott Ms. Shadow neki, illetve a férfi neki. Elég sok cső állt ki belőle, és rosszabb állapotban volt, mint Jon, igaz ez már odafenn is látszott a hajón. Még kész szerencse, hogy életben maradt és megúszta
- Ön jól van Ms. Shadow? – kérdeztem Donald mellől. – Nem ártott magának az az alak?


#37 2009-12-25 13:39:45
Shadow
Mire kinyitom a szemem, már nincs sehol a férfi, de más igen. Emberek rontanak be, s hirtelen fel se fogom, hogy kik, hanem reflexszerűen ragadom meg az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, azaz jelen esetben a párnám, s vágom hozzá az ajtón berontókhoz morogva. Szemeimben semmi nyoma érzelemnek, ahogy a bejövőket méricskélem. Már képességemet használnám, mikor végre eljut a tudatomig, hogy Miller csaja velük van. Elterülök az ágyon, s mérgesen a plafont bámulva szólalok meg.
- Ezt ne próbálják meg újra... - az oxigén maszkért nyúlok, majd veszek néhány mélyebb levegőt. Ezután pillantok csak Stephaniera – Ne aggódjon értem, elég jól vagyok, akár egy újabb küldetéshez is, igaz Doki? - egy kis erőltetett mosoly csúszik az arcomra, majd el is tűnik. Furcsa, hogy valakit is érdekel, a hogylétem, s nem is ez az első eset, mióta nem a katonasághoz tartozom... bár teljesen fölösleges... A következő kérdésre kérdőn pillantok a nőre.
- Mármint Andrew Richter? Nem, nem ártott, s fölösleges keresni. Ha ügynök, akkor ez nem a valódi neve, ha Rorschach társa valóban, akkor meg 100%, hogy álnév. - a plafon felé fordítom a tekintetem. - Csak egy árnyék, aki az utca sötétjében rejtőzik, s azt az utat járja, amit önként, vagy kényszerből kell járnia... Nem rosszabb az olyanoknál, mint én... kicsit se. - lehunyom a szemeimet, s egyenletesen veszem a levegőt. - Miller ügynök, hogy van? Ugye nincs komoly baja? - kérdem, de hangom tárgyilagos, szemeim, meg nem nyitom ki. Nem akarom, hogy lássák, hogy aggódok érte, bár főleg azért, mert tőle függ, hogy meddig vagyok még szabad.
- Doki, a testembe raktak valamit, ami esetleg problémát okozhat a képességem használata közben? Alakváltó vagyok, ha esetleg még az orvosi aktám nem érkezett volna meg... - amit persze tudtam, hogy úgy se érkezne meg sohase, mert titkos, akár csak én...


#38 2009-12-25 17:47:50
Morsus
A doktor megnézi a kórlapot.
- Infúziók a vér vesztesség miatt. Pár napog gyenge enni és vért is kell kapnia, hogy a szervezete feltöltődjön. Az alatt ne nagyon akarjon alakot váltani.
Mondja az orvos.
- Nézzék el nekem.
Fordul Stephék felé.
- Orvos is vagyok, még sok mindent el kell itt intéznem.
Mondja és ezzel elindul kifelé.


#39 2009-12-25 18:39:27
Thorhalla
Egy párna repült felénk, ahogyan beléptünk, így le is húztam a fejemet és reméltem, hogy Donald-ot sem találta el, bár ez még mindig veszélytelenebb volt, mintha fegyverre lőnének ránk. Még mindig olyan furcsa volt a doktorra nézni, Thorhalla apjának halandó énje. Megborzongtam erre a gondolatra, de ő már elkezdte mondani, hogy mi a baja Ms. Shadow-nak, nagyon rossz bőrben volt, ha Thorhalla nem égeti ki a sebeit, akkor lehet, hogy már fenn a hajón elvérzik. Amint elmondtam elnézést kért tőlünk, hogy mennie kell és elindult kifelé, még utána fordultam és tettem utána néhány lépést.
- Donald – szóltam még a férfi után miután elindult a folyosón. – A későbbiekben, ha fel szeretnénk keresni magát, akár csak beszélgetés miatt is, végül is, nem mindennap találkozunk olyan emberrel, mint maga, ebben a kórházban találjuk Jon-nal? És még egyszer nagyon köszönöm, hogy elmondta, amit tud. Örökre lekötelezett vele és köszönöm, amit Jon-ért tett.
Még megvártam a válaszát, majd utána visszafordultam Ms. Shadow irányába, hogy vele is foglalkozzam egy kicsit, ha már Jon nem tud itt lenni és beszélni a saját beosztottjával. Kerestem végül egy széket és odahúztam a nő ágyához és leültem rá. Tudtam, hogy mit ígért Halla-nak, hogyha megmenti és végül, de nem akkor megtette, de ismertem annyira, hogy tudjam, hogy be fogja hajtani rajta azt az ígéretet.
- Igen jól van – mondtam. – Itt van néhány szobával arrébb, őt holnap már kiengedik. Műteni kellett a has szúrását, illetve több helyen össze kellett varrni a sérüléseit, de megmarad szerencsére. Ma még nem kelhet fel, ezért nem is jött át, hogy megnézze magát. Szeretném hallani az igazat katona, hogy érzi magát? – kérdeztem és elmosolyodtam. – Nem a főnökei egyike vagyok, hogy hazudnia kelljen.
Jon-nál be szokott válni, ha így kérdezek rá, ha nem mond el valamit, pedig látszik, hogy rosszul van, reméltem, hogy Ms. Shadow-nál is működni fog.


#40 2009-12-26 00:40:52
Shadow
A doki nem épp azt mondja, amit hallani akartam, na de legalább az igazat mondja az állapotomról. A szemeim kinyitva a plafonra nézek újra. A doki távozik, Miller barátnője egy széket az ágyam mellé tesz, majd oda ül, s válaszol. Legalább Miller is jól van. Bár komolyan megsérült ő is, de nem annyira vészesen, mint én... ez legalább jó hír. Ezután felém intéz egy kérdést a nő, s egy halvány mosoly kúszik az arcomra.
- Az igazat? - nem nézek még rá, s egy nehézkes sóhaj hagyja el az ajkaimat.
- Kicsit jobban ellátták a bajom, mint ahogy általában, de így jár az, aki nem tart magánál fegyvert katona létére, de voltam már jobban is és rosszabbul is. Bár a mostani helyzet más, mert egy kórházi ágyban ébredtem fel, s nem egy tartályban valami folyadékban lebegve, vagy egy cellában. Őszintén szólva nem vagyok hozzászokva, hogy az orvoson kívül, aki rendbe rak bárkit is érdekelne a hogylétem. Furcsa az egész, ahogy a szabad élet is. Bár ez is csak látszat. Ígértem valamit, s állom a szavam... - tekintetem a nő felé fordítom, s egyenesen, mélyen a szemébe nézek - ...Láttam a titkát, érzem, hogy nem alakváltó, hanem valami más. Egyszer majd elmondja, vagy nem, ez az ön döntése. Amire kérném viszont, hogy hívjon egyszerűen Shadow-nak, a miss nem kell. Vagy a civil nevemen. Syn Lora Black. Tegezést se ellenzem. - A plafon felé fordítom a tekintetemet. - Ha vannak esetleg velem kapcsolatos kérdései, akkor hallgatom, s válaszolok is, ha tudok.


#41 2009-12-26 19:08:15
Morsus
Donald megrázza a fejét.
- Sajnálom, de nem leszek itt amikor engem kerestek, de én emgtalálak titeket. Bár elmagyarázhatnám, de ez megint olyan nagyok játéka rendszer.
Mondja karjait kitárva.
- Ám mikor szükségetek lesz rám én ott leszek, ahogy ő is ott volt nekik mindig. Vigyázz magadra.
Mondja és eltűnik a folyosó tömegében az orvos.


#42 2009-12-26 20:00:31
Thorhalla
Donald még visszafordult arra a kérdésre, hogyha keressük megtaláljuk-e itt. Valahol mélyen éreztem, hogy mi lesz a válasza, de mégis így kimondva teljesen elkeserített. Nem kételkedtem abban, hogy nem lesz itt, ha keressük. Haza kellett mennie, hiszen Thor-ra otthon is szükség volt, nem élhetett csak a halandó énje idelenn. Egy hely, ami számára tiltott, hiszen száműzték onnan. Csüggedten néztem Donald-ra, de bólintottam, hogy értem mire gondol. Valószínűleg így sem nagyon avatkozhatott bele az életünkbe, ha igaz, amit Einar mondott Thorhalla-nak megmentette Thor őt a haláltól, kételkedem benne, hogy Hela nem őrjöngött ennek hírére. Feltűnt azonban, hogy most először tegezett le, amin halványan elmosolyodtam.
- Értem – mondtam. – Azt hiszem, hogy tudom mire gondolsz…
Végül széttárta a karjait és újra beszélni kezdtem, lágyan mosolyodtam el, majd ismét belém csapott a mérhetetlen bánat és az érzés, hogy mindjárt sírva fakadok az egésztől. A kép, amit Thorhalla átélt, a szülei holtteste a két katona, aki rá támadt, hogy most ő következik a szülei után. Bizonyára mágia hatása alatt voltak. Majd pedig a végtelen magány, Thor palotájának börtönében egy ideig, majd a száműzetés, amikor senki sem állt ki érte, csak kilökték Asgardról. A saját családja ítélkezett felette, ahelyett, hogy Loki-t vonták volna felelősségre, azért, amit vele tett. Éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon és megremegek. Végül felnéztem Donald-ra, aki ekkor fejezte be a mondandóját.
- Igyekszem – mondtam még.
Letöröltem a könnyeket az arcomról és azok nélkül néztem vissza Ms. Shadow-ra, aki ekkor kezdett bele a beszédbe. Ahogyan hallgattam a meséjét, neki sem lehetett könnyű sorsa, vajon volt olyan ember a világon, akinek igen? Mutáns volt, efelől semmi kétségem sem volt, ám mégis nekünk még több rejtegetni valónk volt. Egyszer sima emberek voltunk, máskor pedig egy másik személy, istenek és istennők, hatalmas erővel, többel, mint az embereknek van. vettem egy reszketeg levegőt és, amikor a titkomhoz ért Ms. Shadow éreztem, hogy az arcom megmerevedik és lefagyok a szavaira. Nem tudtam, hogy megbízhatok-e benne, hogy nem fogja elmondani senkinek sem, felelőtlen voltam, túlságosan is, de Einar kérésének nem tudtam nemet mondani. De végül megkért, hogy tegezzem, azt hiszem, hogy ennek nem mondhatok nemet.
- Akkor Syn – mondtam. – Te pedig hívj Steph-nek nyugodtan. A lényeg, hogy jól vagy, más nem számít. Jon-nál sem volt fegyver, és nem fog hibáztatni, hogy nálad sem. Nem kockáztatta, hogy esetleg úgy befolyásolnak titeket, hogy megöltök mindenkit, mert ezt parancsolja Judas. Így legalább mindenki élve megúszta azt az ötöt leszámítva. A titkom – mondtam bánatosan. – Köszönöm, hogy megőrzöd. Tudom, hogy Einar megígérte, hogy elmondja… talán már Jon is megteszi, de… de… én nem akarok erről beszélni. Abban igazad van, hogy nem vagyunk mutánsok, egészen mások vagyunk. Vagyis ők mások, mi csak egyszerű sima emberek.
Néhány pillanatra elhallgattam, majd egy nagy levegő után szólaltam csak meg.
- Ne haragudj, ha indiszkrét leszek, tartály vagy cella? – néztem rá döbbenten. – Úgy tudtam, hogy FBI ügynök vagy te is.


#43 2009-12-26 21:30:55
Shadow
Stephanie megengedi, hogy én is tegezzem, s nem mondja el a titkát, de majd Millertől megtudom. Nekem megfelel bármelyikük is mondja el. Majd feltesz két kérdést, mire akaratlanul is elmosolyodok.
- Steph... Miller ügynök nem mondta el neked igaz? Persze, hogy nem, hiszen óvni szeretne téged ettől a világtól. Egyszerűen fogalmazva hivatalosan most egy szobában ülsz egyedül, és magadban beszélsz egy üres ágy mellett, ahol nem volt senki. Az orvosok nem kezeltek egy FBI-os mutánst, s sohase láttak engem. - Stephaniera nézek, egyenesen a szemébe.
- Engem sohase képeztek ki hivatalosan, nem voltam hivatalosan egy szervezetnek se a tagja, s hivatalosan meg se születtem sohase. Egy katonai titkos projekt keretében születtem meg, s lettem a tulajdonuk, amivel bármit megtehetnek, hisz senki se tudja, hogy a világon voltam. Börtön, rablánc, kemény kiképzés, kemény nevelés, egyetlen céllal. Egy élő fegyver létrehozása, egy tárgy, mely eltakarítja azokat, akik a kényes ügyek útjába állnak. Sohase akartam katona lenni, de genetikailag van bennem. Azonban a feladataim elvégzései nem mindig mentek csendesen, s az anyagi károkat nem lehetett mindig terroristákra, meg hasonlókra fogni úgy, hogy mindenki elhiggye. Így hát tartályba raktak, s aludni küldtek. - A plafon felé fordítom a fejem – 10 évet aludtam. Hivatalosan, ha élnék és lenne születés napom, akkor 29 éves vagyok, de valójában csak 19 évet éltem és nem öregedtem. A katonaság nem ölt meg, inkább felébresztett, s a szabad élet esélyével hitegetett, majd újabb küldetést kaptam. Ekkor találkoztam Miller ügynökkel. Biztos emlékszik a halott doktorra. Ő annak a doktornőnek volt a testvére, aki az egészségemért felelt a projekt alatt. A szereplők a helyére kerültek, a színdarab elkezdődött, de Miller másképp lépet, s nem ölt meg, hanem az FBI-hoz átrángatott. Mivel hivatalosan nem létezek, így sehol se szerepelek. A civil nevem is hamis, s olyan adatok, melyek elbújtatnak az átlag emberek közt. Csak az talál meg, aki tudja, hogy létezek. - hangom elég tárgyilagos, ahogy elmondom a dolgokat. - A cella vár rám, ha Miller ügynök meghal, vagy olyat teszek, amiért elfordul tőlem. Egy cella valamelyik szigorúan titkos börtönben. Vagy egy tartály vár egy laborban, hol kísérleti alany leszek, hiszen a többi előttem lévő kísérleti alany vagy meg se született, vagy azonnal meghalt, de én élek. - kényszerű erőltetett nevetés tőr ki belőlem, mely igen szomorú is egyben.
- Kegyetlen egy világ ez, melynek sötét titkait jobb lenne elfeledni. Miller kicsit mérges lesz, ha megtudja, hogy elmondtam, de egyszer úgy is túl kell ezen esni, s jobb nyugodt körülmények közt. - Stephre nézek – De nem kell tőlem félned. Bár nem mondanám, hogy érzelmekben gazdag vagyok, de nem is egy érzéketlen vadállat. Miller bízik benned, véd téged, így ezt én is megteszem. S nem tudom, hogy az a tűzistennő, aki te vagy, vagy nem tom hogyan, de benned van, miért néz le mindenkit ennyire, de nem érdekel. Megmentette az életem, s lehet most ilyen, de van egy olyan érzésem, hogy ő se önszántából lett ilyen. - hangom csendesebb, de arra ügyelek, hogy a lány jól hallja minden szavam.


#44 2009-12-26 22:06:24
Thorhalla
Kissé elvörösödtem, amikor az került szóba, hogy Jon nem mondta el nekem, hogy kicsoda ő. Az az igazság, hogy alig tudtam valamit a munkájáról, már amikor katona volt megtanultam, hogy nem szabad erre rákérdezni, hiszen igen jó eséllyel úgysem mondhatja el, hogy milyen bevetésen van, és az FBI-nál is igen sokszor volt így, hogy nem beszélhetett, így ez a téma pedig mindig tabu maradt köztünk. Nem mondtam, hogy nem aggódtam érte, de… igazából mindegy.
- Soha sem beszél a munkájáról – mondtam zavartan. – Régen katona volt, sok titkos bevetés és nem kérdezek rá, tudom, hogy kicsi az esélye, hogy beszélhet róla. Manapság is, az, hogy vigyáz rám… ez bonyolult, nagyon. És köze van ahhoz, amit láttál a hajón.
Ekkor kezdte mesélni az élete történetét, ami közel sem volt olyan vidám és meseszép, ahogyan gondoltam. Vagyis még annál is rosszabb volt. Már-már Thorhalla szerencsétlenségéhez is hasonlíthattam volna az egészet. Bár ez a lány talán még mindig jobban járt, mint ő. Ah, szóval Jon parancsot szegett érte, vagy éppen megint kettős ügynököt játszott és az egyik fél szabályait megszegve átvitte a lányt egy másik helyre. Szóval rá is Jon vigyáz. Kénytelen voltam elmosolyodni, mindig mindenkire vigyázni akar, még ha nem is képes rá. Ebben a vonatkozásban valóban ugyanolyan volt, mint Einar, ő is mindig ezt tette.
- A Seals – bólintottam. – Emlékszem az esetre – majd leesett. – Ugye nem azt akarod mondani, hogy Jon is ott volt…
Pedig úgy hangzott nagyon is, hogy tényleg. Nem voltak túl jó kilátásai a lánynak, de vajon ránk mi várt volna, ha kiderül, hogy mik is vagyunk? Vagy Thorhalla-val mi lenne, ha meghalna Einar, vagy velem Jon nélkül? Fogalmam sem volt, elképzelni sem tudtam volna nélküle az életemet, még úgy sem, hogy a korábban hallottak alapján eleve egymásnak voltunk rendelve és a mágia hatalma hozott minket össze, de nem bántam. Mindkét valónkban szerettük egymást, mi mást kívánhattam volna?
- Sajnálom, hogy ilyen rossz körülmények közül származol – mondtam. – De őt nehéz megölni és nem fog meghalni. Thorhalla? – kérdeztem vissza, bár tudtam, hogy róla van szó. – Ez bonyolult újfent, ő… soha sem szerette az embereket, vagyis semlegesek voltak számára. De azt nem tudta megemészteni, hogy a lelkének egy részéből én lettem és osztozkodnunk kell az életen, illetve, hogy száműzték ide a Földre a világából. Többre tartja magát nálunk és ezért ilyen a stílusa, illetve köszönhetően a nagybátyjának, aki ezt tette vele… Einar mondta neki, hogy égesse ki a sebeidet, hogy ne vérezz el. De ahogyan látom végül megmenekültél és ez a lényeg.
Az ajtó felé kaptam a fejemet, amikor meghallottam Jon hangját. Nem lett volna szabad kikelnie az ágyból…

Nagy nehezen végül kikászálódott az ágyból Donald és Stephanie távozása után és a megfelelő irányba botorkált, miután felvett egy köpenyt azokból, amik itt voltak a betegek számára. Mire odaért a megfelelő kórteremhez, benn már csak a két nőtt látta meg, Donald-ot sehol sem, és kinn a folyosón sem. Belépett a helyégbe és a fájdalmai ellenére rámosolygott a két nőre.
- Miről folyik a beszélgetés hölgyeim? – érdeklődött.
Majd odament Shadow ágyához és ő maga is leült egy székre Stephanie mellé.


#45 2009-12-27 01:07:56
Shadow
- Nem is lehetne beszélnünk róla senkinek se... de jelen esetben, úgy fest, hogy jobb, ha mégis. - mondom, majd a Sealsnél némán bólintok elsőre. - Ott fejbe lőttek, és Sakura mentett meg. Igen, ő se egyszerű lélek. Érdekes kis társaság állt össze, talán csak véletlenül, talán valakinek köszönhetően – ezután elhallgatok egy kicsit, s hallgatom Stephet.
- Nem a legjobb az tény, de a civilek optimizmusával élve: „legalább élek”. És ami Thorhallát illeti. Nem fogom elvárni, hogy szeressen, kedveljen, ezt sohase fogom, csak annyit szeretnék, hogy tűrjön meg anélkül a közelében, hogy megölni akar. - mondom csendesen, majd az ajtó felé nézek, ahol Miller áll.
- Ha nem gond, akkor nem vágom magam vigyázzba. A Doki kitekerné a nyakam, ha újra kéne foltozgatnia, bár szerintem fejmosásra számíthat Mr. Miller ügynök az FBI-tól, ha bárki meglátja. De félre értés ne essék, örülök, hogy látom, hogy jól van. - figyelem, ahogy leül Steph mellé, s érdeklődik.
- Arról, hogy hogy vagyok, meg titkokról, mik összekötnek minket. Bár sok minden maradt még titokban, ahogy a közös jövőnket is titokzatos homály fedi. - nézek Miller szemébe egyenesen. - Van egy kis problémánk főnök, és igen megint én vagyok az... Tudom, egy kisgyerekkel kevesebb gond van, mint velem, de ez a kis probléma egy kicsit közös gondolkozást igényel. Egy ideig képtelen vagyok alakot váltani, s ha megoldható, akkor nem szeretnék FBI, S.H.I.E.L.D. vagy katonai védett helyre kerülni. - nézek egy kicsit talán kérlelően, bár nem sokáig, de valóban nem szeretném, ha addig valamelyik szervezet vigyázna rám, mert annak úgy se lenne jó vége.
- Pontosabban, míg az állapotom nem javul, addig szeretnék eltűnni a hivatalok szeme elől. Kell a képességem, hogy elrejtőzzek a civilek közt feltűnés mentesen. Mivel a régi katona Dokinő nem jöhet szóba, így egy hely kéne, ahol tudok pihenni, s erőt gyűjteni.


#46 2009-12-27 11:08:12
Thorhalla
Fejbe lőtték? Akkor biztosan nem volt olyan komoly az a sérülés, hogy ilyen hamar talpon volt. Sakura? Ah, hogy az a fotóriporter, akkor ezek szerint ő is mutáns lett volna? Lehetséges, bár semmi gondom nem volt velük, hiszen kedves Olaf-ról is tudtam, hogy az, bár ő azóta ott volt velem, hogy a Smith család örökbe fogadott, és az ő képessége egyáltalán nem veszélyes, csak megjegyez dolgokat, konkrétan, amit olvas.
- Értem – mondtam. – Nos Thorhalla – húztam el a számat. – Én nem tudom befolyásolni, ő egy teljesen külön személy tőlem. Lehet, hogy megkedvel, lehet, hogy nem. Ha lát benned fantáziát még meg is tart, hogy dolgozz neki…
Ekkor ért be Jon így elhallgattam, de Syn megmondta, hogy miről beszélgettünk, aminek nem tudtam, hogy örüljek-e vagy pedig nem, így igazából az igazat
- A S.H.I.E.L.D. már nem okoz gondot – mondtam. – Beszéltünk Spartan ügynökkel a rendőrségen. Tyler a csápos mutáns, meg én. Szerencsére kihagyta az összes részletet Einar-ról és Thorhalla-ról. Ahogyan én is. Nem tetszik, hogy hazudnom kellett a hatóságoknak, de félek, hogy mindketten, mind a négyen valamilyen kísérleti alanyként végezzük, mert még nem láttak Asgardi istent vagy istennőt.
Jon ekkor ölelt át és én pedig egy kicsit reszketve bújtam bele a karjaiba és innen figyeltem arra, hogy Syn mit is mesél tovább.

A férfi megcsóválta a fejét. Inkább halt volna bele ebbe az egészbe, vagy került volna kómába, hogy ne kellett volna azt hallgatnia, hogy Shadow már megint hány helyen szegett meg minden szabályt. Az arcát a kezébe temette, majd néhány másodperc után onnan
- Maximum azért, hogy korábban a Seals-nél elengedtem Rorschach-ot, de parancs volt a mindenkinek elengedése is. A betegszabadságot pedig néhány héttel meghosszabítják. Ugye tudja Ms. Black, hogy Ms. Smith-t le kéne tartóztatnom azokért az információkért, amiket maga az orrára kötött és legalább két tucat titoktartási nyilatkozatot aláíratnom vele mielőtt kiengedném? – kérdezte teljesen komolyan, majd végül megenyhült az arca és halványan elmosolyodott. – De remélem erre nem lesz szükség, mert tud hallgatni Steph, ha akar.
Ezzel közelebb húzta magához a lányt és gyengéden ölelte át. Lehet, hogy Thorhalla-nak Einar-ra volt szüksége hihetetlenül ezekben az időkben, de tudta, hogy Stephanie-nak pedig rá. Azért annak örült, hogy Einar kötelességei nem szólították másik személyhez, hanem ugyanazt a személyt óvták és védték mind a ketten lényegében. Homlokon csókolta még a lányt mielőtt megszólalt.
- Ő megmondta volna az igazat – mondta Jon. – De talán valóban jobb, hogy egyelőre nem derült ki. Nem kell aggódnod, remélhetőleg többé nem kell hazudnod nekik.
Végül felnézett Shadow-ra és megcsóválta a fejét. Nem igazán akarta Stephanie-hoz vinni, így is bőven elég volt, hogy a lány felajánlotta neki, hogy költözzön vissza, oda amíg rendbe nem jön és nem kezd el megint ingázni Washington és New York között és akkor már ott is maradhatott.
– És ha hozzánk jönne addig? – kérdeztem végül. – Persze elrejtve, hogy miként néz ki. Olaf is örülne egy kis társaságnak – mosolyodtam el gonoszul.
Miller felnevetett ezen.
- Biztosan ki akarod tenni Ms. Black-et Olaf-nak? – kérdeztem mosolyogva. – Ez több, mint emberkínzás, a Genfi egyezmény pedig tiltja az ilyet. De ha úgy gondolod, a te lakásod Steph.
– Mit gondolsz Syn el tudsz viselni egy végtelenül kedves és öreg, de rémesen vallásos és erkölcscsősz komornyikot bármilyen időtávon?


#47 2009-12-27 13:49:30
Shadow
Bólintok csak arra, amit Steph mond, mivel másra nincs időm, majd hallgatom, amit Miller ügynök mond, s teljesen komoly képpel szólalok meg.
- Jól tudom, ahogy azt is, hogy köteles vagyok jelenteni, hogy mit is láttam, s akkor utána véletlen eltűnnénk mind valami titkos helyre – arcom hűvös nyugalom ül, majd egy kis hatás szünet után miközben a farkam végét az államhoz emelem, olyan elgondolkozó képet vágok. - Bár mint tudjuk, mostanában valahogy véletlen megszegek pár aprócska szabályt. - majd a párosra nézek, s farkam végével bökök Steph felé. - jobb ha tudja, hogy mi a helyzet, főleg azok után, amiket átélt mellettünk. Mindannyiunk életét már közös titkok kötik össze, ha tetszik ha nem Miller... - ezután elhallgatok, s Stephre nézek, mikor felveti, hogy mi lenne, ha hozzájuk költöznék. Bár eme gonosz vigyor valahogy nem akar tetszeni, se Miller nevelése. Talán egy pillanatra félelem is csillan a szememben már, majd Miller szavaira a kezeimbe temetem az arcom. Steph mondatára a kezeim félre húzom az arcomról.
- Az eddigi főnökeim szigorú utasításai, ártatlanságom szigorú védelmére hozott intézkedéseik, Rorschach vallásos szövegei és Miller ügynök poénjai után, egy kedves öreget nem lehet olyan nehéz elviselni. Ráadásul mi probléma lehet belőle? Mi problémája lehet velem? Jóóó nem illemre lettem nevelve, az meg az idősek mániája, de azon kívül szerintem nem lesz egymással semmi gondunk. Csak egyenlőre kéne valami ruha, ami a testem eltakarja, míg oda megyünk, s ott leszek, s a képességem újra nem vagyok képes rendesen használni. Remélem, hogy nem lesz gondja eme Olafnak azzal, hogy mutáns vagyok. - mondom majd kérdőn pillantok kicsit gyanakodva méregetve a párost. - Valóban olyan szörnyű, vagy most azt tesztelitek, hogy mit hiszek el?


#48 2009-12-27 14:21:57
Thorhalla
Ha azt hiszi, hogy nem láttam rosszabbat, akkor nagyon téved, sajnos láttam, vagyis emlékeztem. A legfájdalmasabb azonban mindegyik közül az volt, ahogyan Einar ott térdel előtte és egyszerűen lefejezi minden gondolkodás nélkül Loki parancsára. Megborzongtam a képektől és éreztem, hogy Jon kezei szorosabbra fonódnak körülöttem, megszorítottam a karját, hogy tudassam minden rendben van velem és jól vagyok.
- Láttam már rosszabbat, hidd el – mondtam. – Olyat, amit elképzelni sem tudsz. Thorhalla emlékei megvannak nekem is, ha nem is minden jelentősen sok, ez a mai, elhiheted semmiség volt. Lehet, hogy nehezen viselem, de láttam…
Nem tudtam erős maradni a hajón sem, végig féltem és rettegtem, ahogyan a másik felemtől is. Én nem ő voltam, hogy semmitől se féljek. Még mindig mosolyogtam azon, hogy milyen reakciói lettek Syn-nek arra, hogy felhoztam az Olaf témát. Egy kis nevelés? Ó, ha tudná, szegény lányt már most sem irigyeltem azzal kapcsolatban, ami várta. Én szerencsére elég hamar tudtam alkalmazkodni, így a szabályokat is hamar megtanultam és be tudtam illeszkedni a felsőbb körökbe.
- Nem tesztelünk, de Jon többet tudna mesélni, neki meggyűlt a baja Olaf-fal – mosolyogtam még mindig. – Azzal nem lesz baja, hogy mutáns vagy, ő is az. Bár semmilyen látványos képessége sincs, inkább csak passzív. A ruha pedig megoldható, tudok szerezni, ha nincs ellenvetése a hosszú egyrészes ruhához.

Miller komor arccal bólintott arra, amit Shadow és Steph mondott, tudta, hogy mire gondolt a lány amikor a nő szavaira megborzongott, hogyne tudta volna, hogy pont Einar halála jutott az eszébe, hiszen eléggé sokkoló volt az a pillanat. Végigsimított a lány arcán, hogy próbálja megnyugtatni, most már tudta, hogy miért szakított vele nem is olyan régen és hogy mennyire felkavarták az emlékek. Őt annyira nem, bár még mindig zavarban volt emiatt az egész miatt.
- Rám kellett volna, hogy hagyja ezt az egészet – mondta Shadow-nak. – Sokkal érzékenyebb és nehezebben viseli ezeket a dolgokat, mint mutatja. Ami azt illeti, most már senkinek sincsenek ilyen megkötései magával kapcsolatban, azt tesz magával, amit csak akar, csak ne keltsen feltűnést. Igen, tudom és jó lenne, ha nem történnének ilyen balesetek, mint szabálymegszegés a későbbiekben. Megígértem a feletteseimnek, hogy magán tartom a szemem, de az elsődleges feladatom Stephanie és Thorhalla védelme, akárcsak a Földé, ezért vagyok itt, ezt tartsa szem előtt Ms. Black.
Szúrós szemmel nézett Steph-re, amikor megint Olaf-ot hozta fel. Látta Shadow szemében megcsillanni a félelmet, amin jót mulatott ismerve az öreg svédet, és valóban talán volt ennyire rémisztő. Amint Shadow a végére ért, akárcsak Stephanie utána szólalt csak meg.
- Nem elrettentés, ez az igazság – mondta pókerarccal. – Steph a felső tízezer tagja, és Olaf pedig ott komornyik több mint negyven éve már. Felből tudja a bibliát, és az összes etikett és etikai könyvet. Teljesen komolyan mondtuk azt, amit mondtuk. Igaz én is felsőbb körökből származom, de még belém is belém nevelte a legfelsőbb körök illemtanát, így maga is számíthat arra, hogy az öreg svéd leckéket fog adni magának. Már előre készülhet, hogy nem menekül. Bár még visszamondhatja a meghívást.


#49 2009-12-28 02:37:39
Shadow
Miller szemébe nézek.
- Miller... szerintem meg jobb, ha tőlem tudta meg rólam az igazságot. Ha valóban elkezdhetem az életem élni, s Steph befogad a házába, akkor joga van tudni, az igazság egy részét minimum. Az akciókról nem beszéltem neki, s nem is fogok. Mindről, kétlem, hogy ön is tudna Miller ügynök, vagy a főnökei az FBI-nál. Különben meg nem fogok olyan szabályt szegni, vagy akkora feltűnést kelteni, hogy abból baj legyen. Ismerem a katonaság módszereit, hogy mennyire érdekli őket a hivatalos út. Ami pedig feladatát illeti, úgy fest, hogy Thorhallaval kapcsolatban akaratlanul is, de osztozkodni fogunk, bár nem tudom, hogy mennyire. Kértem tőle és ígértem cserébe, s betartom azt amit ígértem, ha ő is úgy akarja. - majd a plafonra nézek. - Egy terepnadrágnak, bakancsnak, fekete ujjatlan felsőnek és fekete kabátnak jobban örülnék, de lehet az egybe részes ruha is, bár a tűsarkúrt nem rajongok. Nem tudom mit szeretnek benne, de kínzásra alkalmasabb, mint járásra – húzom félre a számat. - Ami pedig Olaf-ot illeti, szerintem sikerül valahogy megoldanunk egymás közt, hogy békében éljünk, míg egy fedél alatt vagyunk, anélkül, hogy bármelyikünknek valami baja essen. Különben meg bármilyen hihetetlen tudok udvarias is lenni. Kellett jó pofizni a magas rangú barmokkal... ó hogy utáltam, mikor játszanom kellett a boldog normális ember jó kislányt... - lassan felülök és úgy nézek a párosra. - Na de ez a múlt... Körülbelül mikor leszünk innét kiengedve?


#50 2009-12-28 10:59:46
Thorhalla
Miller megrázta a fejét, tudta, hogy Steph már így is jóval több igazságot hallott a mai napon, amennyi egészséges lett volna, de talán a kettőből Shadow-é volt a könnyebben emészthető. Hiszen ez Thorhalla-t sem fogja érdekelni, de a másik. Igen, most már kezdte érteni, hogy Donald mire is mondta, hogy a nőnek szüksége lesz Einar-ra és most már kezdte látni, hogy ez tényleg így lesz.
- Elhiheti, hogy úgy akarja – húzta el a száját a férfi. – De legalább abban biztosak lehetünk, hogy Einar nem nagyon fogja hagyni, hogy azt tegyen, amit akar.
Igazából nem nagyon értette, hogy a férfi mit eszik azon a nőn azon felül, hogy valóban gyönyörű volt. De a viselkedése és minden. Vett egy mély levegőt, aki régen volt, az egy teljesen más tészta, hiszen akkor még kedves is volt és jószívű, de mára csak feketeség maradt a lelkében és semmi más. Furcsán nézett a nőre, amikor az egy igen furcsa ruha összeállítást mondott, hogy abban akarna menni Stephék házába. Nos, nem volt túl valószínű, hogy beengednék úgy oda, egy normális és kultúrált öltözék kellett, hogy egyáltalán a biztonsági őrökön és a portáson átjusson az ember. Úgy tűnt, hogy Shadow nem nagyon értette meg, hogy mit is akartak neki mondani.
- Ms. Black, felső tízezer – mondta. – Az öltözködésre is hasonló áll. Én elvileg holnap, de hogy maga arról fogalmam sincs.

Sajnos osztanom kellett Jon véleményét, hogy Thorhalla nem fogja annyiban hagyni, hogy ne hajthassa be az ígéretet, amit neki tett Syn. Asgardiak, akik ezekre építkeznek, szegény lánynak fogalma sem volt, hogy mibe vágta a fejszéjét, amikor bármit felajánlott neki. Szomorúan pillantottam fel, majd elmosolyodtam. Azt hiszem, hogy Olaf-nal tényleg lesz vele dolga, mert nem fogja hagyni, hogy ilyen legyen. Sőt az öreg svéd kiszagolja, ha valaki csak megjátszza, hogy udvarias, még a hangnembe is képes belekötni.
- Ilyen öltözékben, amit mondasz, sajnálom, de a ház biztonsági őre sem engedne be még velem sem a házba – mondtam. – Nem gondoltam tűsarkúra, egy sportcipő, vagy egy könnyű lapos sarkú szandál is megteszi.
Jon holnap jön, a nőt elnézve a csövekkel, infúzióval nem hiszem, hogy egy-két hétnél korábban szabadul, ha csak nem gyógyul gyorsabban az átlagnál. Bár akkor nem biztos, hogy Donald azt mondta volna neki, amit, illetve a hajón sem került volna olyan rémesen rossz állapotba, mint amiben volt.
- Esetleg van még valami, amit tudni szeretnél? – néztem a lányra. – Akkor én szerzek neked ruhát és cipőt, vagy szandált, hányas a méreted és a lábad?


#51 2009-12-28 22:03:24
Shadow
- Civil élet, s szokások, na meg elvárások – morgom miközben a plafonra nézek – és azt hittem, hogy a seregnél van sok szabály csak... - morgom, majd Stephre pillantok. - Legyen akkor az a ruha, de edző cipőt kérek, meg ha illik ha nem nem érdekel, de egy sapkát is... - bökök a füleimre, amiket meg is mozgatok, majd egyszerűen lekonyulnak. - meg egy napszemüveg se ártana. Ha a ruha elég bő, akkor a farkam nem probléma... Gyűlölök így emberek közt megjelenni – majd sóhajtok egyet nehézkesen. - Remélem, hogy a számozás hasonló, mint a ruházatnak, amit hordani szoktam... - ezzel elmondom a méreteket, súlyom, magasságom is, majd Millerre nézek.
- Tudom mit jelent a felső 10.000, csak eddig ha ilyen körbe kellett mennem valami titkos feladattal, akkor kényelmes cuccban oda mentem, valahol levetkőztem, alakot váltottam, s bementem, majd feladatom végeztével ki, alakváltás, öltözködés és elsétáltam a találkozó pontig, ahol felvett a kocsi. - majd Stephre nézek ismét. Meg ha kérhetek valami egyszerű ruhát a lakásba, mint bő póló, fehérnemű, és egyszerű rövidnadrág. Sajnos a csini ruhácskák rosszul viselik, ha a képességemet használom bennük, így kell valami olcsóbb is, mert Olaf tuti kiverné a balhét, ha jelen állapotomban minden nélkül mászkálnék a lakásban. - nézek kedvesen a nőre. - Ugye nem nagy kérés?


#52 2009-12-28 23:09:16
Thorhalla
Stephanie még bólintott a nőnek, hogy megszerzi ezeket a ruhákat, jó pihenést kívántak mind a ketten és Steph visszakísérte Jon-t a szobájába, majd órákkal később a látogató idő végén hagyta csak ott a vőlegényét. Mivel még nem volt túlságosan késő, ezért azok után, hogy otthagyta a kórházat elment bevásárolni Syn-nek némi ruhát, amit fel tud majd venni, mert a méreteik nos, valóban nem egyeztek, hogy tudjon kölcsönadni a nőnek ruhát. Felhívta Olaf-ot és a férfi a szállodából, ahol Miller megszállt az összes holmiját átszállítatta magukhoz, hogy ott legyenek. Ebből válogatott másnap a férfi számára ruhákat és azt vitte be neki a kórházba. A legnagyobb bánatára már nem találta benn Dr. Donald Blake-t, úgy tűnt, hogy tényleg a férfi majd megtalálja őket, ha szükségük lesz rá. Taxit hívott, majd azzal mentek haza és ő jött csak be Syn-ért aznap, amikor a nőt kiengedték, addigra megkapta a ruhákat is, illetve egy részüket már otthon betette a szobába, amit a lány fog kapni. Segített a nőnek mindenben, amíg le kellett kísérni a taxiig, majd azzal elindultak saját magukhoz.

//Folytatás: Stephanie Smith lakása//

Jarrett megérkezik a kórházba a küldetése szerint. Rutin felmérés. Civilben besétál mintha egy célpont ismerőse lenne és beérve felméri, hogy ténylegesen szállít-e idegen szuperhumán felszerelést. Az ügy egy ideje már tart. Állítólag az Azaniai kormány gamma alapú kísérleti anyagot próbál beszállítani az államokba. A kinti ügynökök jó ideje jelentettek erről amikor Jarrett megkapta, hogy menjen az idős célpont után. Ashada Dah-Marreka, zavaros mikor született, de ide Amerikába érkezett pár napja majd szinte azonnal rosszul lett a hotel éttermébe és kórházba kellett jönnie. Egyetlen aktatáskával jött be, amihez ragaszkodott.
A földszinten a váróba érkezik az ügynök. A hely tömött, nem kicsit. Alig jut el a pultosig a háttérben az egyik pasi üvöltözik.
- Konshu végezz veled!
Üvölti az őrnek, aki kíséri ki az épületből.
- A bosszú az övé!

Jarrett Al-hamedi

Milyen szép nap is ez a nyaralásra. Kék az ég, süt a nap. Ilyenkor jó sétálgatni a városban. Nagy kár, hogy a kórházba kell mennem. Szerencsére nem én vagy valamelyik barátom beteg, csak egy apró szívességet kértek tőlem. Nem is tudom már, hogy hányadik apró szívesség ez. Valahogy mindig pont jó helyen vagyok, hogy az egyik kollégámnak segítsek. Persze mikor felhív, ideges hanggal és elkezdi ecsetelni, hogy mennyire nagy gázba van és a főnöke a fejét veszi, ha nem találja meg rögtön ezt és hasonlók. Az Azaniai kormány állítólag gamma kísérleteket folytat és ezek eredményét akarják a jó öreg USA-ba hozni. A célpont egy bizonyos Ashada Dah-Marreka, aki pár napja érkezett. Csak fel kell mérnem a környéket, remélhetőleg semmi komoly akcióban nem lesz részem. Ahogy várok a pultnál a soromra, valamelyik őrült üvöltözni kezd, de gyorsan kiviszik az épületből. Látom itt sem unalmas az élet.
- Jó napot. A nevem John Sayegh. Ma találkoznom kellett volna Dah-Marreka úrral. Ugye jól van?- mondtam a recepciósnak. Ha válaszolt, akkor folytatom - Meg tudná mondani, hogy melyik szobába van?-

A pultos nő gondolkozik.
- A hangos arab bácsi!
Mondja felcsattanva.
- Hát jó, hogy jött. Ahhoz képest, hogy szinte a halálán van nagyon lelkes. Zaklatja a nővérkéket. A legtöbb már teljesen megőrült tőle és állítják, hogy akkor is érzik a kis csontos kezeit amikor nem is nála vannak. Nagy mocsok az öreg. Menjen fel a másodikra. Ott balra lesz övé a 002-es terem.
Magyarázza a nő, de már megy is tovább a következő embernek válaszolni fáradtan.

Jarrett Al-hamedi

Szerencsére a recepciós elhiszi a kis sztorim. Bár az öreg a halálán van, úgy tűnik perverzkedni még mindig van ideje. Nem hibáztatom őt, a halál kapujában már mindegy. Bocsánatot kérnék a nevében, de már el is fordult a nő. Hát jó, akkor nem viselte meg. Ahogy megyek a kórterem felé elgondolkozok a recepciós szavain. Régebben csak egy legyintéssel elintéztem volna, de fura időket élünk. Lehet, hogy a gamma kísérletekhez van köze? Nagyon kevés infó áll rendelkezésünkre, bármi megtörténhet. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kérek erősítést, de elvetem. Túl nagy felhajtás és még lehet, hogy ki is röhögnének.  Ha megtalálom a kórtermet, akkor óvatosan nyitok be. Nem kockáztatunk. Ha éppen aludna, akkor nem szólok semmit és próbálok halk maradni.
- Üdvözlöm. Remélem nem zavarok.- kezdem kedvesen.- A nevem John Sayegh. Hogy érzi magát?- mondom neki, miközben árgus szemekkel keresem a táskát, hiszen az a fő szempont.

Mikor megy el a folyosón az egyik nővér magyarázza a másiknak:
- Mondom, hogy láttam valakit egy pillanatra! Hallottam is hangját!
- Ugyan már ezért kár volt kirohannod az öltözőből. Megint csak azt az a képzeletbeli óriás gyíkod!
A furcsa szavak után beérkezik a terembe. Az öreg kacarászva az ágyán könyököl és valamiben mattat. A szavakra riadtan eldugja azt, amivel vacakolt. Nem tudni mi lehetett az, mert az ablak felé volt fordulva nem az ajtó felé. Morogva és kapkodva magára rántja a takarót és megnézi ki az. Mikor az ügynök bemutatkozik a férfi megvetve néz rá.
- És mit akar tőlem?

Jarrett Al-hamedi

Nem tudom, hogy a nővérek mit szívtak, de valakinek szólnia kéne a D.E.A.-nek. Mondjuk az biztos nem én leszek, amíg nem hal meg ez miatt beteg, addig nekem mindegy. Komolyra fordítva a szót, az biztos, hogy itt valami nincs rendben. Vagy tényleg mindenki drogos, vagy az öreggel valami nagyon nincs rendben. Ez az érzés csak tovább fokozódik, amikor belépek az öreg kórtermébe. Éppen valamit matat és nevetgél magának. Nos, ez nem valami bizalomgerjesztő. Sajnos nem tudom mit csinált, mert nekem háttal volt. Természetesen rögtön megfordult és eltette bármi is volt az. Nagyon, nagyon remélem, hogy nem egy urán rúddal játszott. Hoznom kellett volna egy Geiger számlálót. Na mindegy. Keresek egy széket és a támlával a hasamnál ráülök.
- Ugyan, kérem. Mi mind barátok vagyunk itt. - mondom egy halvány mosollyal, ami aztán gyorsan elillan - A barátaim szerint maga folytatott egy igen érdekes kísérletet. Gamma kísérletet. Ennek az anyagáért jöttem. - mondom neki, majd felkészülök, hogy az első gyanús mozdulatra rárúgom a széket és ráugrok, hogy lefegyverezzem.

A kezét lassan húzz aki a takaró alól. A jobbon egy fekete kesztyű van. A lenőtt kis szakállába túr hallgatva Jarrettet majd kacarászni kezd.
- Idióta shield ügynök.
Mondja megvetően majd a férfi lábai elé köp egyet.
- Hát nem érted? A Gamma teszt egy hazugság volt! Kifogás, amivel elköltöttem a csoport pénzét majd elszöktem mikor elkezdtek eredményt várni!
Mondja hatalmas büszkeséggel majd köhögni kezd. Egyre rosszabba köhögése és szinte fulladozik. Létszik, hogy egy másik kesztyűt rak közben az asztalra és halkan súg mikor levegőt kap újra:
- Még ne. Még nem megyek hozzád.

Oscar:
A fiú a kórház előtt landol fakó fehér fénybe borult aurával, amire mindenki dermedten nézik. még új így senki se ismeri fent a kint lévők közül, de többen kamerázni kezdik.

Jarrett Al-hamedi

Előhúzza a kezét a takaró alól amin egy fekete kesztyű van. Érdekes. Nem tudom mi lehet az, de nem tetszik. Közben kinevet, hiszen olyan okos tervet talált ki. Senki más sem volt ennyire zseniális mint ő. Leszámítva persze a rengeteg embert, aki ugyan ezt csinálta. Nem akarom kipukkantani a buborékot, de a legtöbben rosszul jöttek ki belőle. Nem tudom, hogy van-e kiadatás, de nem is számít. Ahogy a nővér mondta, hamarosan meghal. Ez a köhögéséből is nyilvánvaló. Előhúzz még egy kesztyűt, amihez el kezd beszélni. Oké, ez már kicsit túl sok. Valami biztosan nem stimmel itt és a kesztyűre fogadnék. Ha nem is tudok Gamma terveket visszavinni, ezeket kéne. Legfeljebb lesz egy pár fekete kesztyűm.
- Zseniális.- dicsérem meg szárazon a csodás tervét.- Mik azok a kesztyűk? - kérdem tőle. Nem számítok rá, hogy válaszol, de arra igen, hogy vagy megint köhögni kezd, vagy belelovalja magát a monológjába és saját gonoszságába. Ha ez így történik, akkor gyorsan cselekszem. Rá dobom a székem és rögtön az asztalon lévő kesztyűért ugrok. Ha igazak a félelmeim, akkor nem lesz baja az öregnek. ha nem igazak, nos lehet hogy most öltem meg egy öregembert. Amit nem lesz nehéz eltusolni.

Jarrett:

Az öreg megvetően néz majd látja, hogy a shieldes a kesztyűit nézi ettől ideges lesz.
- Ostoba hitetlen kutya! Mit tudhatsz te a zsenialitásról...
Már kezdené a szavait amikor a férfi gyorsan a székért kap és az öreg szinte azonnal leforog az ágyról. hallania testet puffanni még valamit hangosan koppanni is, mintha csont törését hallotta Jarrett. Mégis mire átér az ágy másik oldalára az öreg nincs ott. Sőt sehol sincs. Az ágy alatt egy felnyitott aktatáska van és benne két fekete cipő. Kézzel készült bőrcipő. Egyszer köhögést hall maga mögül és mikor odafordul egy pillanatra lát egy vöröses köpenyt.

Az öreg újabb fájdalmas nagy levegőt vesz és ezzel kámforrá válik.

~Oscar Bryde~

Természetesnek tűnik a repülés, nem is kell megerőltetnem magam, mintha csak a gondolataim irányítanának, és mintha születésem óta ezt csinálnám. Hamar megérkezek a kórházhoz, ahol csodálkozva néznek rám az emberek, sokan fel sem ismernek. Sóhajtok egyet, sajnos ilyen az újak sorsa, csak egy arc vagyok a sok közül, csak az enyém most már világít is. Miután földet értem, megindulok lazán az épület felé, nem akarok további káoszt vagy hasonlót, és az embereket pánikoltatni. A zsebemből kiveszem a kitűzőmet is, hogy tudják itt dolgozom. Ha megállítanának, vagy kérdezősködnek, akkor elhárítom az akadályokat.
- Fontos, hogy elvégezzek magamon néhány tesztet, ez csak egy kísérlet. - mondom, és remélhetőleg ez elég, hogy ne tegyenek fel új kérdéseket. Sietek a laborba, hogy vértesztet végezhessek, és a szövetmintáim is érdekelnének. Jelenleg nem igazán izgat a kórházi szabályzat, meg hogy mennyi idő lenne az átfutás, azonnal akarok mindent, és magam csinálom ha kell.

Oscar:
A fiatal doktor berohan a kórházba, ahol a kint állók még értetlenül és ámulva figyelik őt. Senki se megy utána bár páran nézik őt a betegek közül, akik látták az ablakból a repülését. A kitűzője miatt az őrség átengedi és a legtöbb orvos vagy nővér is csak fél pillantást vett rá. Páran felismerik és biccentenek neki. Az egyik orvos társa állítja meg:
- Hé, hogy hogy nem a múzeumban...
Kérdezné mire Oscar elmondja a válaszát és tovább rohan. A férfi megértően bólogat majd megrázza a fejét.
- Várj... mi?
Kérdi a folyosókon eltűnt kollégájától. Oscar belépve a laborba vért kezd venni magától. Itt már minden felszerelés megvan a kivizsgáláshoz, de hamar befognak nézni, hogy megtudják mit csinál.