Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

by **Albert Shear** Pént. 24 Feb. 2012, 00:52

Yusuf utolsó gondolatai Allah körül forogtak. Ebből tudta volna meg, hogy mélyen még mindig vallásos, ha nem halt volna meg...túl sok a volna. Tehát nem halt meg. Ezt egyébként maga sem értette. Fájdalmat kellett volna éreznie, majd a paradicsomban ébrednie. A tervei vagy inkább a vágyálmai szerint. De hamar rájön, hogy valami nem kerek. A fémes terem, amolyan gyakorló avagy veszélyterem látványa csak lassan húzza vissza a valóságba. Azért csak halálközeli élményben volt része. Ez pedig olyan, amit az ember ritkán felejt. Amit még ritkábban az egy barát, vagy olyan személy elvesztésének és hiányának mardosó kínzása, akit közel érez magához az ember. Yusuf számára ez börtönbéli megmentője missz Miller, akiről azt hitte, hogy meghalt. Most, hogy életben látja egyszerre dühös és boldog. Természetesen ez arckifejezésén a benne kavargó érzések egy mosoly formájában törnek a felszínre. Ez persze leolvad róla az új jövevény, Grigorij láttán. Nem túl szimpatikus számára a férfi. El is indul felé. Majd megáll előtte.
- Je suis Yusuf Azeem Omni. Vous êtes un homme des cavernes et tu pues!

by **Thorhalla** Pént. 24 Feb. 2012, 09:57

2046. október 14. 11:40; vasárnap reggel – Veszélyterem, Főmágustorony
Résztvevők: Lorna Howlett, Ethan Jackson, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

Victoria rámosolygott Daniel-re.
- Köszönöm, a saját tesztünk után, én sem voltam jobb állapotban, mint ti – vallotta be. – Én az Asgardiakkal, Namorral és Michaellel voltam hasonlón. Igaz nekünk más jellegű feladatunk volt.
Mikor a csapat elindulna Rogers rávágott az ajtózáróra és mielőtt bárki kiért volna az ajtó becsukódott.
- Lorna jól mondta, még nem fejeztük be, és nem adtam engedélyt a távozásra – mondta. – Fiam, utaltam rá, hogy kímélettel – nézett Grigorij-ra. – Márpedig ez csak az első volt a sok közül Ethan – mondta Manónak. – Révén rengeteg hibátok van, amivel nem csak magatokat, hanem mindenki mást is veszélybe sodortok. Az utolsó alkalommal majdnem a királynő halt meg a csapat miatt, elvesztettünk egy szövetségest, amit ebben az időben nem engedhetünk meg magunknak. Namor és Apokalipszis ragaszkodott mindehhez, akik katonák, voltak hasonló szituációban korábban, igaz nem ennyire durva szituációk között. De ebből mindenki számára látható volt, hogy miben van a csapat gyenge pontja, így most már fel tudtok készülni a folytatásra. Mert ami odakint megy nem játék, a legkisebb hibátok is milliók életét veszélyezteti. Nem könnyű tudom, de fel kell nőni a feladathoz.
Vett egy mély levegőt, majd újra Grigorij-ra nézett.
- Köszönöm fiam, de nem kell kioktatni erről, pontosan tudom, hogy mit kell tennem. Zyro távollétében a csapat vezetőjének Yusuf-ot nevezem ki, a helyettese továbbra is Miller marad, ha ő nincs a csapatban Rachel lesz a helyettese. És ez esetben, ha úgy alakul, hogy neked kell vezetned a saját részedet szeretném, ha hátra maradnál és nem kockáztatnál, Hannah fog tanítani, hogy miként tudd majd háttérből irányítani a csapatot és összefogni a mentális képességeiddel.
Folytatta volna, amit akart, de ebben a pillanatban mindenki, aki a Reneszánszon ott volt megszédült hirtelen és most kapták meg az emlékeket, amik ott történtek.* Daniel érzett valami furcsát ekkor, hirtelen a teremben mágiát Lorna felől.
- Bard megkért… - kezdte Lorna a sírástól remegő hangon. – Megkért, hogy mondjam el… nem jön haza… ott maradt abban a világban. Valami feladata van… megkért, hogy búcsúzzam el tőletek a nevében.**
Ha valaki a lány felé nézett sírva ült a földön és az ujján levő aranygyűrűt nézte, ami pillanatokkal korábban nem volt ott, Daniel a gyűrűből érezte halványan a mágiát is.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 6 00120

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 6 00120

*Aki játéktéren nem ment el a szüleihez, az nem is látta őket, ehhez az egyhez ragaszkodom az ott töltött majdnem 2 hétről (ennyit voltatok ott ugyanis)
** Bocs, ez így gyorsabb, mintha megvárni, amíg kör vége felé újra írok.

by **Albert Shear** Vas. 26 Feb. 2012, 23:39

Yusuf még egy darabig Gregorij arcába bámult, aztán amikor Rogers belekezdett a mondandójába, felé fordul. Türelmesen végighallgatja, majd tesz felé pár lépést. Aztán kissé meghajol, amolyan "móri" módon. Mindig így gondolt ezekre a gesztusokra. Olyan rituális tettekként, amelyek hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza. Kiváltképp élvezte azokat, ha tiszteletet tudott velük kifejezni. Ez a meghajlás is ilyen volt. Alázatot és alárendeltséget biztosított a vele szemben álló Rogersnek. Ugyanakkor, mint a történelem ismerője, Yusuf tisztában volt vele, hogy a mozdulatsora kétélű fegyver. Ahol a tisztelet és megadás látható nyomai feltárulkoznak, ott könnyen megbújik a csalárdság és az árulás. A történelmet ismerő emberként jól tudta, hogy több királlyal, szultánnal, sejkkel és egyéb méltósággal is végeztek az alázat álcáját kihasználva. A vele most szemben álló férfinek azonban nem volt félni valója. Yusuf szándékai tisztességesek voltak.
- Megtisztel uram. De remélem ez csak átmeneti állapot. - Mondja, majd kiegyenesedik. - Ettől függetlenül erőmön felül szándékozom ellátni a feladatot. Első lépésben szeretnék kérni, hogy távozhassunk a teremből, majd a csapat kapjon néhány nap pihenőt, mielőtt komoly gyakorlatozásba kezdünk.

by **Adam Taylor** Hétf. 27 Feb. 2012, 11:59

Yusuf szavaira nem tud mit mondani. Nem ismerei a nyelvet amin megszólította. Amikor ellép mellőle utána lép.
- Elnézést uram, de nem ismerem a nyelvet amin megszólított. - szólítja meg és kezet nyújt. - Grigorij Taylor. Túlélő és leendő apagyilkos. - mutatkozik be neki. Közben David felé pillant. A fiú nem tud róla semmit mégis úgy beszél mintha mindent tudna. Ez zavarja őt.
Grigorij a kapitányra néz. Látszik rajta, hogy nem örül a fejleményeknek.
- Elnézést uram. Azt hiszem ez még elég finom volt. Valamint a megjegyzésem ne vegye kioktatásnak uram. Csak javaslat volt és kérdés. - feleli a férfi rezignáltan aztán ismét a csapatra néz. A lázongókkal tényleg gond lesz még. Kezdi úgy érezni nem volt jó ötlet az angyalokhoz csatlakozni. A vezetőkkel elégedett. A telepata kifejezetten hasznos lehet. Ő tud a biztonságból parancsokat adni és hideg fejjel gondolkodni. Legalábbis Grigorij ezt reméli. A másik helyettes eddig is az volt. Érdekes. Vajon miért nem ő lett az új vezető. Ha valakit követni kell még a karmos teremtés is szóba jöhet. A közjátékra meglepetten néz körül. Nem ért belőle semmit.
- Ki az a Bard? Sajnos őt nem ismerem. Valamint honnan lett a gyűrű? - kérdezi a férfi azt ami hirtelen foglalkoztatja. A válaszok után ismét Yusufhoz fordul.
- Uram azt hiszem az embereinek a legfontosabb dolog amit tanulniuk kéne a türelem és a taktika. Egyenként rendkívül erősek. Nem hinném, hogy fair harcban le tudnám győzni őket. - mondja nyugodt hangon. Látja, hogy Yusus dühös. Valószínűleg nem kedveli őt sem. Viszont reméli, hogy a profizmus győz és nem az előítélet. Ha a férfi ellenségesen viselkedik ő csak mosolyogva ellép tőle és a csapatot figyeli. Reméli, hogy egység lesz belőlük.

by **Steven** Hétf. 27 Feb. 2012, 18:45

Visszamosolyogtam Viktóriára a válasza után, de ez egy erőltetet mosoly volt, ami nem is tartott sokáig. A kapitány jellemzése nem tetszett. Igaza volt részben, de nem tetszett. A Parlamentnél történt incidenst határozottan az én hibámnak éreztem, elvégre én voltam az, aki hírtelen megjelent és ezzel felborította a csapat működését. Egyelőre Yusuf-t nem igazán ismertem, így nem tudtam, hogy milyen vezető, de gondolom nem ok nélkül választották őt ki. Victoria volt az egyetlen a csapatból, aki valamennyit hajlandó volt beszélni vele, amióta itt vagyok így benne nem kételkedtem, hogy jó lesz helyettesnek. Rachel-t viszont nem tartottam alkalmasnak bár tény, hogy a telepatikus ereje nagyon hasznos lesz, de a szimulációban is azért került bajba, mert nem volt képes uralni az érzelmeit. Persze abban a helyzetben talán én se tudtam volna, ha nem olyan lett volna a gyerekkorom amilyen. Mindenesetre valódi harcban, ha csak arra fog koncentrálni, akkor tényleg jó vezető lesz.
~ Ez meg.. Még is mi volt ez?~ Kérdeztem magamtól. Hírtelen mágikus aurát éreztem Lorna felől. Sírt. Lorna sírt. Igaz csak egy hete ismertem a lányt, de soha nem láttam még sírni. Elég keménynek tűnt egész héten, és emiatt a tény, hogy ő sírt ijesztő volt. Aztán a gyűrű is feltűnt. Abból áradt a mágia, de csak gyengén. Ha nem azt nézte volna a lány, talán fel se tűnt volna.
~Vagy talán eddig is rajta volt?~ Mindenesetre, amit mondott látható volt, hogy elégé nehézre esett kimondani. Keveset hallottam Bard-ról így nem tudtam, hogy pontosan milyen kapcsolatban voltak.
- Hagy most őt békén. – Válaszoltam Grigorij-nak dühösen, mikor a gyűrű felöl kérdezett, ezt úgy is valószínűleg csak Lorna tudná megválaszolni, akit most inkább hagyni kéne megnyugodni. Azonban ennél többet nem is törődtem a sráccal inkább a kapitány felé fordultam.
- Elnézést Uram, de legalább egy tíz perces szünetet adjon nekünk kérem, csak amíg mindenki összeszedi magát. – Ekkor Lorna felé fordultam utalva, hogy főleg rá gondolok, de persze a többiekre és rám is rám férne az a 10 perc. – Sok volt ez így egyszerre. – Ekkor visszafordulok a kapitány felé, majd aztán letekintek a jobb kezemre, ahol még néha mindig egy-két pillanatra egy kis fényesség jelent meg, jelezve hogy nehezen tudom most kordában tartani magamat. – Mindanyiunknak szüksége lenne rá, mielőtt elkezdenénk az edzést szerintem.

by **Tyler** Hétf. 27 Feb. 2012, 19:16

Csak rettentő nehezen bírom visszafogni magam, nehogy nekik forduljak. Dühtől remegő szájjal fordulok feléjük. Most jobb ha nem szólalok meg. Csak a düh beszélne belőlem, amivel egyre jobban nem tudok mit kezdeni. Csak azt érzem, hogy lassan elemészti a belsőmet. S ez ellen nem tudok mit tenni, vagy hogy hogyan tudnám kezelni. Furcsa emlékek árasztják el a fejem. Egy másik világ, ahol én meg sem születtem. Ezzel sem tudok, mit kezdeni s nem is akarok. Lornára pillanatok, egy gyűrű. Furcsa, érzésem támad, mintha.... Egy újabb fekete lyuk az emlékeimben.
-Újabb edzés? Vagy mehetünk végre?-
Kérdezem nyugalmat erőltetve magamra. Tudom, hogy sokat hibáztam. Sokak élete múlik rajtam, rajtunk. Meg kell változnom, különben igazából is úgy járunk, mint a szimulációban. S ezt nem engedhettem meg magamnak.

by **Sarah** Kedd 28 Feb. 2012, 00:06

Rachel kérdésén kissé meglepődök, bár be kell hogy lássam, nagyon szimpla és egyszerű, válaszként pedig csak egy igent vagy pedig egy nemet lehet mondani, de mégsem számítottam jelenleg erre, így hát kell pár másodperc mire felfogom a dolgot. Bár nem vagyok túl jó kedvemben, mégis, akaratom ellenére egy enyhe mosoly húzódik ki az arcomon, s érzem hogy a dühöm szép lassan kezd tovaszállni.
~ A nők ereje... ~ Suhan át a gondolat a fejemen ahogy realizálom mi is történt éppen.
- Miért is ne? - Hirtelen nem jut eszembe jobb megfogalmazás az igenre, és ezt látom a legmegfelelőbbnek is, s bár nem vagyok egy nagy kávés személyiség, de úgy érzem hogy simán belefér ez is az életembe, mondjuk lehet hogy csak egyszer-kétszer, de az is lehet hogy rászokok nem? Pár lépést sikerül is tennem kifelé, azonban rám... Ránk... Illetve hogy helyesen fogalmazzak a csapat egy jó részére ráförmednek, miszerint nem kaptunk engedélyt a távozásra. Alap esetben erre így nincs szükség, de el kell hogy ismerjem, igazuk van, szóval nem kezdek el ezen most idegeskedni, mondjuk ezt amúgy sem tenném Rogersel szemben, hiszen ő inkább egy példakép.. Vagy esetleg verbálisan nekitámadni bárkinek is. Rövidre fogva a dolgot: Csendesen figyelem a közjátékot, nincs sok hozzáfűzni valóm, s ha lenne sem igazán hiszem hogy megtenném, egy ilyen.. "Kaland" után nem sok kedve van az embernek másokkal társalogni, legalább is nem mindenkivel. Rachel kap egy megtisztelő helyettes posztot, ha jól értem, amit meg is értek, hiszen tökéletesen passzol erre a feladatra. Lenne még egy kis oktatósdi, de ekkor egy igencsak különös dolog történik, és úgy tűnik hogy nem csak velem, megcsap egy adag emlék, amik néhol különösebbnél különösebbek, és mind-e mellé jön egy jókora fejfájás, émelyegni és feszülni kezd a gyomrom, és még egy erős részeges szédültség, csak úgy fűszerezésnek…. És egészen biztossá válok benne hogy csont részeg vagyok.
- Ca… - Fejezem be a mondanivalóm, ami még igazából másnak szólt volna, majd végig tekintek a társaságon, mintha nem tudnám hol lennék, de igazából nem sokat látok a többiekből, a kép nagy része homályos, ami meg nem abból három darab van és forognak a szemeim előtt. Mivel Rachel van a legközelebb, őt sikerül úgy ahogy így szemügyre vennem, s az alkoholtól feltüzelve valami olyasmire készülök, amit egészen biztos hogy megbánok majd a későbbiekben.
- Rachel.. – Ám kótyagos mondandómban csak eddig jutok, mert megpróbálom rá emelni a kezemet, mármint nem agresszív módon, sokkal inkább… Kéjesen, de ez is csak egy alap kéz emelésig jut el, ami igazából bárminek betudható, még köszönésnek is, s az ok hogy miért nem megy tovább? Az a gyönyörű tényező hogy ennek a szinte semminek látszó mozdulatnak köszönhetően sikeresen elvesztem a jelenleg amúgy is kevés, és ramaty állapotban lévő egyensúlyomat, és hanyatt vágom magam a padlón, s mindezek után erősen kapaszkodni kezdek drága cimborámba, ki sajnálatosan most nem a föld, hanem csak fém, de megteszi, s mindezt azért hogy ne essek tovább a sötétségbe. Végül hogy mindezt megkoronázzam, egy termetes, üres, és meglepően színtelen létyót, alias rókát adok ki magamból, önön szerény személyem mellé a padlóra, ami nem meglepő miután az egyik pillanatban viszonylag jól vagyok, aztán meg hót becsípve, és nem mellesleg így hányás után sokkal jobban is érzem magam… S igazából az egyetlen ami kavarog a fejemben, ami úgy rendesen kb el jutott mindenből most a tudatomig, azok Grigorij szavai, amire még ilyen állapotban is sanda vigyor kerül a képemre.
- Az biztosh hhhogy mhég így is.. – ( csuklás ) - … megmutatnám neked hogy telhjesen pontosan éppenhogyh…. Te bögre köts’ög. -

by **Serena Davidson** Kedd 28 Feb. 2012, 18:47

Az egyik pillanatban még mindenki egymás torkának esett, főleg annak a nagyszájú alaknak, aki bejött, a következőben pedig még pocsékabbul éreztem magam, mint előtte. Emlékek, ahogyan megküzdünk Fájdalommal, ahova Zack bácsi küldött, majd a találkozás anyával és apával, az, hogy soha sem lesznek ott együtt, pedig szeretik egymást. Bard… a búcsúja. Könnyek szöktek a szemembe, ahogyan rágondoltam, ahogyan visszaidéztem a csókjait, kellemes görcsöt éreztem a gyomromban, mikor szerettem bele? Aztán a fájdalom, nem jön vissza, ott maradt, a kezem levő gyűrűre néztem, nem álom volt, bár az lett volna. Ott maradt és nem fog visszajönni, ki tudja, hogy meddig.
- Bard megkért… - kezdtem a sírástól remegő hangon. – Megkért, hogy mondjam el… nem jön haza… ott maradt abban a világban. Valami feladata van… megkért, hogy búcsúzzam el tőletek a nevében.
De visszafog, azt mondta, hogy visszafog. Miért nem volt szerencsém a férfiakkal? Az első meghal és nem emlékszik, hogy együtt lettünk volna, a másik ott marad egy másik realitásban és ki tudja, hogy mikor fog visszajönni.
- A másik realitásból pubi! – vicsorodtam el. – Ahonnan most jöttünk vissza.
Rachel meg fog ölni, meg fog ölni, amiért Bard gyűrűjét viselem, amit tőle kaptam szerelmi zálogként, nagyjából eljegyzésre. Bár, éppen azt hiszem, hogy… alkohol? Ó, az átokba, ez a reneszánsz világban ivott. David-nek nem lesz szerencséje, egyrészt van Rachel-nek pasija, másrészt még az ördög is randizik vele. Neki legalább itt van mindenki és sorban állnak érte, míg én… felkecmeregtem a földről, még mindig sírva, ha Rogers elenged minket, akkor pedig azonnal távozok a szobámba.

//Folytatás: Főmágustorony (Brooklyn)//

by **Quentine Constantine** Szer. 29 Feb. 2012, 20:03

Eddig jó fej voltam, nem borultam ki, pedig meg lett volna rá az okom, de most már kezdek bepöccenni. Oké, nincs oszolj, megpróbálok nem hisztizni.
Kineveznek valami helyettes-helyettesnek, ami eléggé... Jelentéktelennek tűnik, de tudva, hogy a csapat sok részre szokott bomlani, előfordulhat, hogy szükség lesz rá, annak meg igazából örülök, hogy végre kicsit fejleszthetem a telepatikus képességemet.
-Értettem, uram, köszönöm.
Ami ezután jön, az eléggé összekavar, az emlékek nem mondhatóak kellemesnek, az egész igazából csak furcsa, de aztán sikerül mindent szépen tisztáznom a fejemben, sorba rakni a dolgokat, és...
És ekkor David kis híján letapiz engem, aztán elzuhan, még jó, hogy nem engem rántott magával, és a végén még ide is rókázik. Ennyit a romantikázásról. Aztán meghallok valami gyűrűt, és összeáll a kép. Felszalad a szemöldököm, és azt hiszem a zavarodottság a dühvel keveredik, de ezúttal nem hangosan kezdek szentségelni.
~Te és Bard? Hol? Mikor? Hogyan? Hogy gondolhattad, hogy... És miért pont vele???~ Szól a telepatikus üzenet Lornának.

by **Thorhalla** Csüt. 01 Márc. 2012, 10:16

2046. október 14. 11:45; vasárnap reggel – Veszélyterem, Főmágustorony
Résztvevők: Lorna Howlett, Ethan Jackson, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

Rogers szúrós szemmel nézett Grigorij-ra.
- Nem, nem ismered még őket, a legtöbben sokkal rosszabb körülmények közül jöttek, mint te. Vagy éppen egy másik világból, ahol más normák között nőttek fel, mint akik itt a Földön.
A társaság tagjaira nézett.
- A gyakorlatozás holnap reggel kezdődik, leléphettek!
És ahogyan Rogers megígérte másnap valóban megkezdődtek a feladatok, hogy a csapat összeszokjon csapatépítő tréninggel lett kezdve, beszélgetős, ismerkedős először, a részvétel kötelező mindenki számára. Utána páros és csoportos feladatok, nem feltétlenül harciak, sok játékos feladat főleg, csoportjáték, sport, hogy a társaság összeszokjon egymással és megismerjék egymás képességeit, határait. Rachel-t Hannah kezdte tanítani, hogy a telepatikus képességeivel miként tudja a csapatot összefogni, irányítani és segíteni, illetve Yusufnak és neki is Rogers és Miller tartott vezetéssel kapcsolatos elméleti oktatást is, amiket aztán a gyakorlatokon kellett alkalmazniuk.
A következő egy hónap az ilyen gyakorlatozással telt el, ezalatt senki sem hagyhatta el a Főmágustornyot, mindenkinek itt kellett tartózkodnia. És csak az egy hónap után hívták össze a csapatot arra, hogy új feladatuk van.

Vége.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 6 00120

Akkor ezeket tessék szem előtt tartani, amiket az előbb leírtam, mm később a játék során. És most pár nap türelmet kérek a kezdés előtt, addig is szabadjáték van itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t343-fomagus-torony-brooklyn

by **Godlaw / Tao** Pént. 02 Márc. 2012, 12:04

Hát nem mondanám, hogy értettem, miről volt szó, de egyet kell értenem Mephistoval, tényleg furcsa családom van. A teleportálás után pedig egy másik különös érzés kerít hatalmába, ahogy olyan emlékeket kapok meg, amiket mintha nem is éltem volna át. Egy másik világ, ismeretlen emberek, ismeretlen harcok. Kell néhány másodperc, hogy feldolgozzam, mi is történik itt. És... Az apám! Találkoztam az apámmal. Emlékszem rá, épp olyan volt, mint ahogy az emlékeimben élt. Most már vannak felnőttkori emlékeim az apámról.
Szóval van apám, de csak másik világban, az anyám egy visszavonult Nova, az öcsém félig démon, a húgom a halál istenének valamiféle avatárja, én meg... Próbálom felfogni, hogy kerültem ebben a családba.
Az üres veszélyteremben körülnézve el kell gondolkodnom, hogy vajon miért küldött ide Mephisto? És miért lépett le Tyranis? És miért van itt a pók meg a másik fickó is?
-Oké, öhm, azt hiszem még nem volt időm bemutatkozni. Zyro Tao vagyok, ez pedig itt a Fómágustorony, a New Yorki szuperhősök főhadiszállása. Egy szimulációs teremben vagyunk, mi úgy nevezzük, veszélyterem, de ne aggódjatok, most épp nem veszélyes... Remélem.
Körülnézek az irányítópanelek felé, van-e itt valaki, de úgy tűnik teljesen üres a hely.

by **Vipra Phertelmer** Szomb. 03 Márc. 2012, 22:50

A vörös képű rám nézett majd kifogásolni kezdte a modoromat. A köz hiedelemmel ellentétben ez a Mephisto nem mindent tudó. Ha így lett volna tudhatná nemszokásom a bemutatkozás. A gyilkosságról tudott azonban nem tett ellene semmit, hogy megvédje az emberét. Bár az olyan alkalmazott aki nem tudja megvédeni magát az használhatatlan. Ezután Mephisto arca eltorzult és valami némberről beszélt. Nem sokat értettem ő és a szőke hajú némber beszélgetéséből mindössze annyit , hogy tudják ki tehette és miért. Amíg beszélgettek gyorsan előkaptam a szokásos cetli és egy gyors üzenetet írtam magamnak.
-Röviden a pók megmentett téged és a kék bőrűt az ősz spinétől aki nekitámadt a vörösfejűnek aki Mephisto a pokol fejedelme.
Megjegyzés ha életben akarsz maradni ne udvarolj a nőnek vagy a démon lányának.-
Mikor befejeztem a levélírást egy furcsa villanást láttam majd a nő eltűnt. Ezután a vörös képű csettintett egyet és hirtelen egy teljesen más helyen voltunk mind a négyen.
A kék bőrű bemutatkozott majd elmondta hova is kerültünk.
-Ez tényleg érdekes de mi keresnivalóm van itt? Én csak egy sima ember vagyok szóval lennétek szívesek vissza- a mondatomat viszont nem tudtam befejezni mert az órám jelzet, hogy közeleg a naplemente. Csak azt nem tudtam ezen a helyen most mennyi idő lehet a napnyugtáig. Úgy gondoltam ha éjszaka lenne én már tudatot cseréltem volna.

by **Tyranis** Vas. 04 Márc. 2012, 12:03

2046. október 14. vasárnap kora este – Veszélyterem, Főmágustorony
Résztvevő: Zyro Tao, a Pók és Félvér

Alig néhány pillanatig volt a társaság egyedül, amikor is a veszélyterem ajtaja kinyílt és még Póknak és Félvérnek is ismerős alak lépett be rajta, Steven Grant Rogers, ismertebb nevén Amerika Kapitány, a kezében a pajzzsal, majd meglepetten nézett a társaságra és a halottra.
- Neked nem a Csatabolygón kellene lenned? – kérdezte Zyro-t. – Mi történt?
Ezt már Freyr holtteste láttán kérdezte, nem csak Zyro-tól, hanem általánosságban. A kérdést, amit Félvér tett fel, még ő is hallotta. Néhány pillanatig csak fürkészte a fiút, majd mintha hirtelen felismerte volna.
- Te vagy a V13-as alany! – mondta meglepetten. – Magneto téged, titeket is kerestet, itt nagyobb biztonságban lennél, ha maradnál és nem kellene az utcán élned és veled egykorúakkal lennél együtt. Ezenfelül te lehetsz a kulcs a gyógymódra… mit mondasz?
Még van ideje Félvérnek válaszolni a kérdésre, hogy szeretne-e maradni, és van ideje feltenni a saját kérdéseit is. Rogers odalépett Zyro-hoz, hogy segítsen támogatni a sérülése miatt.
- Mind a hárman, irány a gyengélkedő! – mondta.
Ebben a pillanatban vette át az uralmat Félvér másik fele.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 6 00120

És akkor egy kérdés, ha szeretnétek a főkalandhoz csatlakozni, akkor az utolsó Thorhalla-val írt reagom érvényes rátok is és jelentkezzetek a kalandra, ha nem, akkor is egy hónapig vagytok itt gyakorolhattok a többiekkel stb, de titeket máshova küldenek majd és nem oda, mint a többieket és akkor magánkalandként folytatom nektek kettőtöknek, esetleg Aurélnak, ha beszáll. Ugyanis már van ötletem nektek.
És Tao kérlek majd írd le, hogy mennyit mondasz el a többieknek abból, ami most történt.

by **Godlaw / Tao** Vas. 04 Márc. 2012, 13:34

Rogers belépésekor meglepődöm, de tudom, hogy itt csak barát érkezhet, így nyugodtan konstatálom, hogy igazából otthon vagyok valamennyire.
-Ez egy érdekes történet. Megpróbálom összefoglalni: először is, a másik bolygón mindenki halott, Thanosnak van egy lánya, akit nagyon jól kiképzett, és végzett mindenkivel. Most azt tervezi, hogy ezzel a világgal is végez, természetesen, és a lista elején szerepelünk mi, akik végeztünk az apjával. A sebet is tőle kaptam, de ennél összetettebb a dolog. Ő... A húgom. Thanos az anyámtól szerzett DNS mintát, így hozta őt létre. A lány egy megállíthatatlan gyilkológép, és bizonyos értelemben jobb és erősebb, mint Thanos. Ő hozott vissza.
Közben elindulok a gyengélkedő felé.
-És így futottam össze velük. A menekülés közben pedig megtaláltuk Freyr-t. Halál végzett vele, Apokalipszis lovasa, és Hela magához vette a lelkét. Állítólag már vissza is küldte az élők közé, hogy őt szolgálja. Ennyit tudok.
Megállok egy kicsit, és a Kapitányra nézek.
-Steven, ha nem gond, nem szeretnék még találkozni a többiekkel? A másik bolygóra már nem megyek vissza... Nem mehetek, de kell egy kis idő, amíg kitalálom, mit is mondok nekik.
Igazából attól tartok, nem örülnének nekem, hiszen csak így itt hagytam őket, mikor nagy szükségük volt rám, de azt hiszem, a Kapitány érteni fogja.

Én nem szeretnék csatlakozni a többiekhez, de a Kapitánynak elmondtam mindent, ő továbbmondhatja nekik, ha szeretné.

by **Vipra Phertelmer** Vas. 04 Márc. 2012, 20:02

Amint belémszorult a szó az ajtó kitárult és egy teljesen váratlan játékos bukkant elő. Nem más volt ő mint az élő legenda Amerika kapitány. A kezében volt a szinte már védjegyévé vált a kerek alakú pajzsa. A kapitány arcáról látszott, hogy egyáltalán nem számított a megjelenésünkre. Először a kék börühöz fordult megkérdezte tőle mit keres itt. Utána hozzám fordult és érdekes módon tudta a valódi nevemet. Ez teljesen váratlanul ért. Azt a nevet amit a tudósok attak senkinek nem mondtam el. A félvér nevet az éjszakás műszak találta ki mert a két tudat miatt. Ezután arról beszélt, hogy Magneto rám vadászik és én lehetek a gyógymód és ha ottmaradnék akkor védelemhez juthatok. Kellet egy pár perc mire teljesen felfogtam miről is volt szó.
-Figyelj ide Amcsi hadnagy. Fogalmam sincs mit akarhatna ez a Mágnes Miska tőlem de én nem ártottam senkinek. Ráadásul magányos farkas vagyok. Azzal a gyógymód izével meg szerintem tévedtek.-
A kapitány ezután elment támogatni a sérült kék bőrű fickót.
(Ekkor kissé elszédül miközben a nappali tudat szépen álomba merül az éjszakai pedig végre felébredt.)
Egy hatalmasat nyújtózkodok és még nagyobbat ásítok de mikor körülnézek bennem szorul a levegő a hatalmas hírességek jelenlététől.
-Hé te nem nem Tao vagy te meg Amerika kapitány. Baromi sokat halottam rólad és nagyon örülök hogy találkozhatok veled. Apropó hol is vagyok pontosan?- közben értetlenül nézek körbe. Arra magamtól is rájövök, hogy nem akarnak ártani nekem bárhol is legyek. Megnézem a még mindig kezemben szorongatot papirost.
-Hé te Pókhaver olyan ismerős vagy láttam egy régi kamera felvételt ahol a fickónak szakasztott olyan ruhája volt mint neked. A neve nem ugrik be valami csecsszopó vérszopó. Nem Vérszomjas Pókember nem ismerted véletlenül? Amúgy marhára leköteleztél, hogy megvéted a nappali énem hátsóját a nevem Félvér.- ekkor jut eszembe, hogy nem köszöntem senkinek rajta kívül.
-Üdv mindenkinek nem tudom, hogy bemutatkoztam-e már de ahogy magamat ismerem nem. A nevem Félvér.- ezt egy széles mosollyal koronázom meg és mindenkinek megrázom a mancsát aki kinyújtja azt.

(Fönők aszonny nekem mindegy a fő vagy magán kalandra megyek. Legyen ahogy neked a legkevesebb macerával jár.)

by **Tyranis** Hétf. 05 Márc. 2012, 11:33

2046. október 14. vasárnap kora este – Veszélyterem, Főmágustorony
Résztvevő: Zyro Tao, a Pók és Félvér

Rogers még hátranézett Félvérre, főleg, amikor a másik fele vette át az irányítást.
- Azért most maradj egy estét, aztán majd meglátod, hogy itt akarsz-e maradni. – A többi dologról majd később beszélünk.
A férfi elvitte a három fiatalt a gyengélkedőre, ahova hamarosan egy kree nő érkezett meg, hogy ellássa Zyro-t és megvizsgálja a többieket. Zyro anyja volt egyébként a doktornő, Ko-Rel. Pók és Félvér a vizsgálatok után bőséges vacsorát kaptak, tiszta ruhákat, majd egy-egy saját szobát is, ahol nyugodtan és talán hosszú idő után először aludhattak úgy, hogy nem kellett amiatt aggódni, hogy valaki megtámadja őket, vagy bármi bajuk eshet. Teljes nyugalom és béke, amiben valószínűleg egyik fiatalnak sem volt még része korábban. Másnap reggel pedig továbbra is próbálták itt tartani mindkét fiatalt, kedvesen, hogy legyenek ők is részei a nagy családnak, ami itt van, és az idős házaspár és a többiek sem törődtek azzal igazából, hogy mit tettek eddig, csak az volt fontos számukra, hogy Félvért és Pókot is biztonságban tudják.

//Folytatás: Kaland kezdés itt//

by Ajánlott tartalom