A Végtelen Birodalom alkonya (alter)

A Végtelen Birodalon Alkonya





Tatooine

Az utóbbi évtizedekben megannyi helyen tört ki lázadás a Végtelen Birodalom szerte, ennek ellenére Trill és Isk úrnője – Seer’ka – úgy döntött, hogy újabb bolygót, újabb világot hódít meg. Ez volt a Tatooine, egy gyönyörű virágzó bolygó egy kétcsillagos naprendszerben. Ám a bolygó ellenállt. A harc jó pár hónapja, már egy éve is tartott, a helyiek makacsul tartották magukat és Seer’ka nem kapott utánpótlást. A harcok közepette Trill elárulta úrnőjét és a több másik bolygóról idekerült, illetve itt élőkkel kötött szövetséget és harcoltak a rakaták seregével, amit most már Isk vezetett…
Nyu és Oziff is a megszállás elején kerültek a bolygóra, mint rabszolgák és Trill volt az, aki felszabadította őket, majd a bolygón levő erőhasználókat képző rejtett templomba vitte és ott leltek menedékre. Az itteniektől tudták meg, hogy van egy természetes forrásból származó főzet/méreg, ami hatásos a rakaták ellen. A feljegyzéseik szerint, évszázadokkal, vagy évezredekkel korábban már jártak itt a rakaták, de betegek lettek, elszakadtak az Erőtől és meghaltak. Ez a főzet létezett légnemű állapotban, de fegyverre is kenhető volt, így sok féle képpen lehetett megfertőzni az ellenséget.
Azonban a rakaták is tudomást szereztek erről, így egy végső elkeseredett lépésben el akarták pusztítani a templomot, ahonnan azonban a Nyu, Trill, Oziff egy twi’lek nő társaságában már elhagyták a helyet és a vírust is magukkal vitték a rakaták erődjeihez.
Jelenleg az óceán partjától nem messze egy barlangban húzták meg magukat, az erődök jelenleg nem túl védettek, hála annak, hogy a haderő jelentős része a templomhoz vonult…




Az utóbbi évtizedekben megannyi helyen tört ki lázadás a Végtelen Birodalom szerte, ennek ellenére Trill és Isk úrnője – Seer’ka – úgy döntött, hogy újabb bolygót, újabb világot hódít meg. Ez volt a Tatooine, egy gyönyörű virágzó bolygó egy kétcsillagos naprendszerben. Ám a bolygó ellenállt. A harc jó pár hónapja, már egy éve is tartott, a helyiek makacsul tartották magukat és Seer’ka nem kapott utánpótlást. A harcok közepette Trill elárulta úrnőjét és a több másik bolygóról idekerült, illetve itt élőkkel kötött szövetséget és harcoltak a rakaták seregével, amit most már Isk vezetett…
Amíg a lázadók a legnagyobb titokban a bolygó másik felén voltak már Isk az úrnője parancsára egy nagyobb sereggel – nagyjából száz fő, révén igencsak limitált volt az itteni sereg az utánpótlás híján – érkezett meg a templhoz. A kibernetizált harcosok igencsak ütőképesek voltak a szegényes fegyverzetű helyiekhez képest, bár Trill árulása miatt többeket elvesztettek már. A templom egy dzsungeles részen volt bent mélyen a déli kontinensen. Seer’ka nem is jött személyesen, mert állítólag a templomnak van a rakatákra veszélyes vírusa. Ezt is el kellett pusztítani.
A templom egy tó közepén volt, ennek a szélén szállt le Isk és harcosai. Természetesen megvolt a módja annak, hogy könnyedén átjussanak, voltak antigrav platóik. Holografikusan kivetítve Seer’ka is figyelemmel kísérte az eseményeket.
< - Induljatok és ne hagyjatok túlélőket! – adta parancsba rakata nyelven. >

statisztika:

A Végtelen Birodalon Alkonya





Tatooine

Trillnek valóban nem volt túl könnyű dolga a többiekkel, Oziffal csak telepatikus úton lehetett kommunikálni, vagyis a férfi csak úgy tudott, aztán ott volt a kislány Nyu is. De nem igen voltak mások, akik itt próbálkozhattak, keveseket hoztak a lázadókból erre a bolygóra, a többiek a többi planétán próbálkozhattak.
- Úgy tudom, hogy kellenek valamilyen járatoknak lennie itt a föld alatt a barlangrendszerekben, amin át ki-be lehet közlekedni, jutni – mondta a nő. – A munkások ilyet mondtak, akikkel építették mindezt.
Trill erről nem tudott, de nem volt ez meglepő, efféle dolgokat a korábbi úrnője nem igen bízott sem rá, sem pedig Isk-re. De azt valóban igaz lehetett, hogy vannak ilyenek itt is, mert más bolygókon tényleg voltak vészkijáratok, vagy leginkább erősítést hívó járat, amin át érkezhetett erősítés, stb. Itt a környéken azért a tengerpart közelsége miatt olyan sok barlangrendszer nem is volt, de ez, amelyikben voltak így jobban megnézve nem természetes volt, hanem mesterséges és nem sokkal beljebb két járat is haladt a tenger felé.




Isk parancsba adta az embereinek, hogy induljanak a kiborgharcosok pedig úgy tettek, ahogyan a Force Hound parancsolt. A gravitációs pajzsok alig egy perc alatt mindenkit átvittek a szigetre, ahol a templom volt. Ott letudtak szállni a harcosok és újra visszarendeződtek több sorba, ahogyan korábban is voltak. Itt Isk a piramisszerű emelvények falán domborműveket láthatott, amik különböző személyeket ábrázoltak, ahogyan tanultak, harcoltak. Sima egyszerű fegyverekkel, kardokkal, lándzsákkal. De középen volt egy férfi, akinek a kezében az Erőkardhoz nagyon hasonló fegyvere volt. A férfi korábban nem is hallott volna, hogy a rakatákon kívül más ismerte volna ezt a technológiát. A Force Houndok is tőlük kapták a fegyvereket.
A templom szélén, oldalán volt a bejárati ajtó, amit a harcosok könnyedén betudtak törni mind fizikai erővel, mind pedig fegyverekkel. Az ajtón túl egy lépcső vezetett lefelé, a nap fény bevilágított, így látszott, hogy a leérkezés után egy előtér fogadta őket, ha elindulnak és innen északi irányba kanyarodik majd tovább az egész, de oda már nem lehetett innen fentről belátni, hogy ott mi fogja várni őket.

statisztika:

A Végtelen Birodalon Alkonya





Tatooine

Nagyon jó ötlet volt Trill és Oziff részéről, hogy erőérzékeléssel próbálkoztak, a bal oldali járatból ugyanis masszív sötét oldali zavarokat érzékeltek mind a ketten, amit a férfi továbbított is telepatikusan a többieknek. Hogyha elindulnak arra, akkor rövid alig egy perces séta után egy kitágult csarnokba érkeztek, aminek a közepén egy szerkezet volt, mögötte pedig az irányító konzol. Mindez Trill számára ismerős eszköz volt, ezzel tudtak helyek között teleportálni a rakaták. Valószínűleg ide érkeznek az erődökből a rakaták. Ha megnézte a konzolt – ami rakata nyelven íródott, így valószínűleg a többiek nem értik meg –, akkor három közeli és két távolabbi helyre lehetett innen teleportálni. A három közelebbi a három erődnek a belseje volt, ahova menni akartak. A számok 1, 2 és 3 voltak. A korábbi tapasztalatok alapján az ez egyes számú a helyi főbázis, azaz, ahova ténylegesen menni is akartak. Ami a másik kettőt illette az egyik a kontinens másik felén volt, a másik pedig a bolygó másik felén, azaz lényegtelenek a küldetés szempontjából.
Azonban ez volt az utolsó pont, amikor még valaki visszafordulhatott, ha vissza akart fordulni. Ha elteleportálnak, akkor onnan már nincs visszaút, csak akkor, hogyha győzelmet aratnak, a csillagköd békéjének érdekében pedig nem igen volt más választásuk, mintsem győzelmet aratni a rakaták felett.




Isk és az emberei haladtak tovább lefelé, minden gond nélkül letudtak menni, közben a férfi is kinyúlt az Erőbe, de semmit sem érzett. Nem voltak idelent élőlények, akiket érzékelni lehetett. Mikor leértek, akkor onnan északi irányba, azaz balra lehetett fordulni és tovább haladni egy következő kisebb csarnokba. Amint ezen végig értek jobb oldali irányba vezetett egy rövid út, ahonnan tovább északra egy folyosó, majd újra keletre egy kis járat, ami egy hatalmas csarnokba vezetett. Itt határozottan olyan volt minden, mintha laktak volna. Tüzek a földön, fekhelyek elkészítve, a falakon úgyszintén domborművek. Több helyen még mindig főtt az étel, vagy kiborult tányérok a földön, amik még gőzölögtek. Közvetlen a beérkezési hely mellett balra egy négyzet alakú nagyobb emelvény is volt, aminek a közepén valamiféle oltár helyezkedett el. E körül virágok, szárított élelmiszerek voltak, az oltár tetején pedig valami volt, bár innen lentről mindez nem látszott.

A térkép.

statisztika:

A Végtelen Birodalon Alkonya





Tatooine

- Én sem hátrálok meg – mondta a nő.
Így Trill ügyködése után egy villanás következett és a következő pillanatban mindenki egy fémcsarnokban találta magát. Egy ugyanolyan eszköznél, mint amivel ide jöttek. Ezenfelül egy hatalmas rakata szobor is volt a helységben. Csak egyetlen kijárat volt innen, Trill pedig tudta, hogy jelenleg a föld alatt vannak és egy hosszú folyosó vezet innen a felvonókig és lépcsőkig, amivel a feljebbi szintekre lehet menni. Addig nagyjából fél tucat őr szokott lenni, ami most is valós lehet, mert kintről mindenki rakata nyelven zajló beszélgetést hallhatott és még fémes, páncélos lépteket is.
Az ajtó, ami kivezet azonban szerencsére(?) csukva volt, így legalább biztosan nem fog feltűnni senkinek az, hogy megérkeztek ide.




Isk igyekezett jelentést tenni az úrnőjének, aki vette is az üzenetet, de az úrnője válaszát már nem hallotta, a holokép megremegett majd az eszköz kikapcsolt. A férfi erős zavart érzett az erőben, néhány pillanattal később már nem is látta az embereit, sem pedig a csarnokot, ahol voltak korábban. Egy gyönyörű kertben, egy halakkal teli tó partján. Mindent áthatott a világos oldal ereje és megnyugtató érzés volt. Utoljára akkor érzett ennyi nyugalmat és békét Isk, amikor még gyermek volt és a saját bolygóján élt, mielőtt a Rakaták elvitték volna és kínzásokkal azzá nem tették, ami most volt. Egyelőre senkit sem látott csak a tó túlpartján egy árnyakban levő nőt, két gyereket és saját magát valamivel idősebben a mosthoz képest, boldognak látszott és a gyermekeivel játszott.
- Az a lehetséges jövő – szólalt meg a háta mögül egy férfihang. – Olyan is lehet, nem kell örökké a rakaták árnyékában rabként élned.
Ha hátrafordult egy csuhás alak állt úgy tíz-tizenöt méterre tőle a levelek és fák között, a csuha alatt a sziluettje olyan volt, mint a szoboré, amit odakint látott. A férfi aurája meleg sárgás fényben izzott, ahogyan a világos oldal ereje áthatotta őt.

statisztika:

A Végtelen Birodalon Alkonya





Tatooine

Nyu már a harcra készült és felhúzta az íjat, miközben Trill nyugalomra próbálta inteni. A nő nekilátott hallgatózni így hallhatta, hogy kint miről beszélnek. Leginkább azzal volt mindenki elfoglalva, izgatottan, idegesen – az Erőn át érezhette Trill és Ozif is mindezt – beszélgettek. Arról volt szó, hogy Seer’ka csapatot küldött a bolygó másik felére, ahol egy templom van. A nő volt Trill korábbi úrnője és a nevét mindenki ismerte, hogy ő uralkodott a bolygó felett. A templom pedig egyértelműen az a hely volt a leírás alapján, ahol a trió az elmúlt közel egy évet töltötte. Szóval a templomhoz küldte Isk-et és elég sok harcost, hogy felszámolják a templomot és megtalálják azt, amivel a rakaták elpusztíthatóak. Azonban a kapcsolat megszakadt néhány perce a férfival és annak embereivel. A trió tudta, hogy azért a templomnak elég szép védelme van és a Je’daii rend képzett erőhasználói is ott vannak, akik megtudják védeni magukat.
Ami a szellőzőjárat keresését illette Trill talált az egyik oldalfalnál egy ilyen járatot, míg ő és Nyu könnyedén beférnek Ozif-ra ez már nem valószínű, hogy elmondható.




A férfi csak állt és hallgatta, amit Isk mondott, egyelőre azonban nem felelt. Amikor a force hound erővillámokat indított felé a férfi kinyújtotta a karját és mintha elszívta volna a villámokat. Isk ilyet eddig csak a legerősebb rakatáktól látott, hogy képesek voltak effélére. A csuhás kezében a villámok néhány pillanatig még izzó gömbként voltak jelen, majd szépen eltűntek és egy kicsit füstölgött a tenyere, de ez is elmúlt.
- Csupán azért, mert most kényelmesnek találod a helyzetedet. Mi lesz, ha már nem kellesz az úrnődnek? – kérdezte. – Te is tudod, hogy megöl, és nem elenged.
Ahogyan közelebb jött lehajtotta a csuháját is, így már látszott az idősebb férfi arca is. békés, nyugodt, némileg szomorkás.
- Te is tudod, hogy a rakatáknak vége van – mondta. – Egyre több a lázadás az ismert világban már nem képesek arra, hogy a rabszolgatartó társadalmukat fenntartsák túl sokáig. Ahogyan egyre többet akarnak markolni, úgy szalad ki egyre több minden az ujjaik között. Neked még van esélyed arra gyermek, hogy túléld a bukásukat. De ez attól is függ, hogy mi a nagyobb benned, a harag és a gyűlölet, vagy az élni akarás.
Egészen közel ért, pár méterre állt meg Isktől, továbbra sem mutatva semmilyen agressziót és így várta, hogy mit is fog lépni a másik.

statisztika: