Mourning Room - Vladislava Cadavru szobája

Slava csak mosolygott, amikor a képességéről volt szó. Az, hogy nem kellemes, nagyon enyhez szó volt rá. Nem akarta részletezni, hogy miért nem beszélt róla. Mindig csak a baj volt ebből.
- De meg próbálhatjuk! A neten is vagy a könyvtárban. Kezdjük a nettel, nálam lehet is. Csak mondanod kell, amiket tudsz és én rá keresek. Lehet, hogy egészen mást fogunk találni, mint amire számítasz.
Ezt vidám hangsúllyal mondta. Szerette volna, ha így lett. Jó érzés volt, hogy Malt sikerült fel dobni egy picit. Amikor végeztek a reggelivel, hozott Malnak, amit kért inni és adott szalvétát. Utána pedig fel kísérte őt a szobájába.
- Még nem voltál nálam. Nálam, ez olyan, mintha a saját lakásom lenne. Nehezen szoktam meg, de most már szeretem. Úgy rendeztem be, ahogy szerettem volna. Elmondjam, hogy néz ki?
Ha Malt érdekelte, akkor le írta s szobát, hogy tudja a lány, milyen helyre érkezett. Be kapcsolta a számítógépet.
- Akarsz zenét hallgatni? Milyet szeretsz? Van kedvenc együttesed?
Volt gyűjteménye zenékből és a neten még többet találhattak.

-Ne szégyelld a képességedet Slava -mosolyogtam- Próbáljuk meg inkább nálad- mondom lelkesen, majd amikor végeztünk a reggelivel, adott egy szalvétát, egy pohár málnalevet kértem amit hamar meg is ittam. Amikor felálltunk vezetett a szobája felé ami nem könnyű hiszen ismeretlen volt a terep, de lassan odaértünk.
Amikor beértünk óvatosan megálltam az ajtóban.
-Elmondod mi merre van, meg örülök hogy megmutatod a szobád vagyis a lakásod-mosolyogtam. Hallom hogy a számítógép zúg, nekem ijesztő volt kissé így inkább távolabb állok.-Zenét akarok... vagyis szeretnék.... nem tudok együttest sőt még nagyon nem is hallgattam csak régen, de azok elfelejtettem már...
A falat fogva kicsit elindultam a szobában de hamar beütöm valamiba az oldalam, gondolom egy asztal vagy éjjeli szekrény vagy ágyba, de inkább asztal mert tapogatom.-Utálom hogy nem látok.-motyogom régen is ez volt mikor az én szobámat fedeztem fel, belegondolva hányszor zokogtam hogy fáj a lábam vagy a karom na meg persze a fejem, de ezt senki nem tudja mert éjjel sírtam nem előttük.

Előtörténet: Mal Noir

- Nem szégyent érzek, csak nem akarlak le hangolni. Arra senkinek nincsen szüksége...
Töltött málnaszörpöt Malnak és utána vezette, amerre kellett.
- Itt jobbra van az ágyam, arra le tudsz ülni.
Ha Mal nem esett el közben, akkor Slava gyorsan oda sietett, hogy segítse. Elpakolta a holmiját, ami a letakart ágyon volt.
- Ezt berendeztem úgy, ahogy nekem tetszik. A bútorok egyszerűek, barnák, a falon vannak plakátok. Picit misztikus hangulatúak, Stonehenge, Salvador Dali-kép, ilyen álomszerű. Szoktál álmodni, Mal?
Slava úgy gondolta, így lehetett legjobban megközelítani, ha már a lány nem látott sokat, talán a Stonehenge-ről azért hallott már. Slava elindította a zenét is.
- Ez jó lesz? Szerintem nagyon szép.
- Majd ha már sokszor jársz nálam, fogod tudni fejből, addig meg segítek. Ne aggódj, Mal! - mondta kedvesen.
- Kezdem akkor keresni. Kansasi családok...
Slava gépelt, egészen gyorsan ment neki és kezdett keresgélni.

-Jobbra?-kérdem hiszen az előbb baloldalt neki mentem valaminek és sajog az oldalam.
Mivel nem estem el, de Slava azonnal odajött és segített, majd hallom hogy zörög.
-Miattam ne pakolj el mindent Slava...- majd hallgatom hogy milyen a szobája, ezen mosolyogtam. Majd mondja a plakátokat amiket nagyon nem ismerem...-Stonehenge az még cseng... de ki vagy mi az a Salvador Dali? -mondom majd elgondolkodtam  hogy szoktam-e álmodni...-Néha szoktam de amiket láttam azokat látom ismét...
A zene tetszett is meg borzongatott is de mosolyogtam.
-Igen jó lesz... Szép de kicsit félelmetesnek érzem... Többször jöhetek ide?-mosolyogva és lelkesen a végét.-Keresed jó de hogyan?-nem értettem semmit de ahogy hallom hogy gépel inkább csendben elfekszek az ágyon. Feküdtem az ágyon kicsit elpilledhetem.
**Álmomban**

Álmomban felriadtam, de nem Slava szobájában ébredtem, azt hittem ismét a gyengélkedőn vagyok, de nem ez olyan rideg és más hely volt. A hely nagyon csendes volt és néhol hallottam egy csipogó hangot, hiába tekergettem a nyakam nem láttam semmit, oh milyen feledékeny is vagyok. Mikor lépteket hallok erre összerezdülve másztam az ágyamnak a rácsaihoz, és megfogtam. ~Na várjunk csak rácsok?~ Elgondolkodtam mikor valami vagy valaki megszólalt.
-Felébredtél tündérkém.-kérdezte egy angyali hang. Majd megcirógatott ami olyan jól esett, éreztem hogy ő biztonságot nyújt, majd a kezem alá nyúlt és kivett ami miatt kacagnom kellett. ~Bárcsak láthatnám aki úgy fog és nevettet~ Majd ahogy jött ez a jó érzés azonnal váltott rosszra. Félelem és riadtság miatt mindenki pánikolt én persze nem érettem ebből semmit.
***
Felébredtem könnyeim potyogtak de közben valami furcsa érzés kerített hatalmába.
-Slava fejezzük be... -szipogva.-Lehet hogy a szüleim nem direkt hagytak magamra... lehet hogy ...-sírás kerülgetett.-Ízé lehet egyik tanár ismeri a múltamat...-nyögtem ki végül.
Előtörténet: Mal Noir