Re: Gyengélkedő

by **Ammon Einarson** Csüt. 20 Júl. 2017, 20:17

Ammon Einarson

Teljesen a maci válaszála válva nem is vettem észle a nyíló ajtót csupán a kéldést hallottam meg és foldultam az ajtó felé hiltelen. A macimat magamhoz öleltem lögtön. Csendben, talán túlságosan is csendben figyeltem csak a beélkező nénit a nyuszival és ajnálatával a kezében.
- A nyuszi úl biztos nem tud segíteni, nem elég okos hozzá. A maci se tudja.
Leültetem a macit magam mellé, lenézek a kezemle mintha valami hiányozna. A homlokomon még mindig élzem a puszi helyét kicsit. Nem tudom eldönteni, hogy most mit is álmodtam vagy az igazi volt minden? Hiszen ilyent biztos nem tudnék én kitalálni. Hisz se a bácsit se a nénit nem láttam még sosem se a helyet. Az a hely elég ijesztő is volt.
A kérlésle bólogatok, hogy jól vagyok de nem tudom, hogy kéldezzek-e vagy sem az álmomlól majd eszembe jut.
Miélt nem az oviba vagyok? Jó kéldés, hiszen még annak az időnek kéne lennie. És ez a szoba sem tetszik nekem. Nem olyan ijesztő mint ami anyu szellem szobája volt hanem másféle. Molfondílozok tovább magamban. Egyszelűen kitudom delíteni! Hiszen ha az igazi dolog akkol biztosan tudja Sweety néni is. És akkol ezzel nem is álulom el magamamat, nem ám! Fel is nézek lá hatálozottan, eltökélten, hogy én most ezt megkéldezem tőle.
- Sweety néni tudja mi az az asztlál sík?
Ez majd mindent eldönt, ha csak álmodtam akkol biztosan csak valami kitaláció lesz ez. De ha nem, akkol tényleg találkoztam anyuval? Boldog is vagyok ha igen de nem is. Hiszen akkol miélt nincs velem?

by **Sweety Love** Kedd 25 Júl. 2017, 20:34

Sweety elmosolyodott, lám a gyerkőccel máris sikerült felvenni a kapcsolatot. Ez mindig örömmel töltötte el, pedig fiatalabb és szertelenebb éveiben soha nem gondolta volna, hogy a gyermekek segítése lesz az ő végső szenvedélye. Azok a zavolátlan idők.. egészen más szenvedélyeknek engedtek teret. Jó volt emlékezni ugyan, de jobb volt itt, a jelenben, ezzel a különös gyermekkel, aki természetes kedvességgel és nyitottsággal fogadta. A fiúcska nemcsak pozitívan reagált rá, de beszélgetni is kezdett. Úabb jó jel, amit Sweety szeretett volna megragadn, így hát beleegyezően, de kicsit mégis panaszkodva helyeselt.
- Ó igen.. a nyuszikkal ez a gond. Nem túl okosak, inkább csak bújósak.. de ha még a maci sem tudja... akkor fontos dolog lehet. - régen megfigyelte már, egyes gyermekek mennyire élvezik, ha a felnőttek a hangjukkal játszanak, vagy kicsit talán el is túlozzák a reakciókat. Végül még talán egy beszélgetés is játékká válik ő pedig szívesen megy bele ilyen játékokba, ha a kisfiú is vevő rá. A könnyed bolondozást egy meglepően felnőttes kérdés rúgja fel. Sweety kék szemei a fiúra néznek. A vidámság még ott csillog bennük, miközben elméje már egészen más gondolatok felé halad. A kérdés biztosan nem véletlen. A gyermekek meglepően egyenesek, főleg ha valami nagyon érdekli vagy aggasztja őket.
- Asztrális sík? Hol hallottál ilyen bonyolult szót? - Ez nem olyasmi, amit egy ovisnak tudni kellene. Sőt, nem olyasmi, amit neki magának tudnia kellene.. már ha nem csatlakozott volna a csapathoz itt, s csöppent volna bele egy egészen más világba, mint korábban "egyszerű" emberként. Vajon emiatt kell-e aggódnia? A kis rosszcsont milyen beszélgetést csíphetett el?

by **Ammon Einarson** Szer. 26 Júl. 2017, 20:58

Ammon Einarson

Ölülök, hogy nem kell a nyuszival megbeszélnem ezt. Nem tudna segíteni most, nem hiszem, hogy tudna bálmikol is az igazat megvallva. A macimat leteszem az ölembe közben végig Sweety nénit nézve, hát csak leengedtem a kezemet a macival benne szóval nem volt nagy művészet, hogy letegyem az ölembe amiélt elkellett volna foldulnom tőle.
Hiába a kéldésem fulcsasága ami lehetett nem csinált úgy Sweety néni mintha valami losszat kéldeztem volna, végig a szemébe is néztem ahogy kéldeztem és a válaszla válva is így teszek. Reménykedek, hogy kapok választ melt tudni akalom, hogy Sweety néni tudja vagy nem, hogy mi az. A kéldésén meghökkenek, elkalandozik a tekintetem a szobában ahogyan gondolkozom és kicsit el is foldulok Sweety néni felől majd csak vissza foldulok felé de nem nézve a szemébe válaszolok.
- Olvastam. - Válaszolom tömölen, mál mál felnőttes hatálozottsággal. Megplóbálva legalább is de nem tudom, hogy azt hogyan is kell. Pelsze nem olvastam hanem a bácsi mondta de nem tudom, hogy ezt elálulhatom e Sweety néninek.
Egy pillanatra felnézek Sweety nénile majd leszögezem vissza a macimla az ölemben a tekintetemet. Vajon elmondhatom neki? Nem fog meghalagudni lám? Biztos meg fognak halagudni. De lehet, hogy nem, de nem biztos, csak lehet. Pál pillanala csak elcsendesedve teljesen eszembe jut valami ami mál az előbb is eszembe jutott, amikol felébledtem mál.
- Miélt vagyok ebben a szobában? - kéldezem. Mál az előbb is feltűnt, hogy ez nem az ahol elaludtam - Valami losszat csináltam? - kéldezem aggódva.

by **Sweety Love** Szer. 09 Aug. 2017, 22:33

Sweety figyelte a kicsit. Kiültek volna az iménti gondolatai az arcára? Vagy a tekintetében látta meg a gondok árnyait a gyermek? Ezért ez a visszavonulás? Sweety ismét felöltötte a mosolyát, és hagyta, hagy találjon indokot a gyermek maga. Kicsi, óvatos, gyámoltalan jószág ült ebben a nagy és csendes szobában, így ő maga nem szerette volna a félelmeit tetézni. A bizalmát szerette volna megnyerni, hogy rá is épp úgy vigyázhasson, mint a többiekre. Ahhoz pedig óvatosnak kellett most lennie. És nem csupán az asztrál sík kérdésében... Ez a gyerkőc éles elmével volt megáldva, így ha elhallgat dolgokat, ahogyan most is, biztos rá fog jönni, hacsak nem használja ki a gyermekek gondolatfűzésének jellemzőit.
- Ó, hát olvastad? -kacagot fel könnyedén. Egy pillanatig nem hitte, hogy ez lenne a háttérben, de hagy gondolja így a kis Ammon.
- Tudtam, hogy az én ovisaim a legokosabbak. - jókedvvel kacsintott Ammonra. Óvatos próbált lenni, mert valahogy sejtette, hogy bajba keveredhet a gyerkőc, ha túl korán, túl sokat tud meg erről. Ugyanakkor az is veszedelmes lehet, ha figyelmen kívül hagyja a kérdést. Akármennyire Ammon dolga ez, be kell majd avatnia valakit, aki ért ahhoz, hogy megvédje. De mégsem hagyhatja egészen válaszok nélkül...
- Úgy mondják, hogy az álmok világához kapcsolódik, de az álmok a legtöbbször csak álmok. Volt egy idő, amikor az én kicsi Gloriám sem aludt jól. Sajnos ez olyasmi, amiről én sem tudok sokat. Az én erőm másban áll. - Szinte koncentráció sem kellett hozzá, hogy az eddigi szőke haja lila árnyalatot öltsön, majd kéket... Az alakváltás ezen könnyed formája már-már ösztönszerűvé vált számára, és tökéletes bemutató módszerré. Talán oldja majd a gyermek gátlásait is.
- Nem csináltál semmi rosszat, ne félj. Tudod, ez egy pihenőszoba. Ha valaki rosszul lesz, vagy ha valakinek egy kis csend kell, akkor hozzák ide. Itt sosincs egészen egyedül, mert vannak bácsik és nénik, akik figyelnek rá. Nem kell sokáig itt maradnod, ne félj. Ha jobban érzed magad, majd beszélek a bácsikkal és nénikkel. Megkérdezem majd, mikor jöhetsz az oviba. -mosolygott rá.
-De szerintem azzal kicsit várhatunk még. Most biztos sok a dolguk. Inkább halljam, mit szeretsz csinálni?

by **Ammon Einarson** Csüt. 10 Aug. 2017, 10:56

Ammon Einarson

Nem hazuttol meg Sweety néni engem és elhiszi, hogy olvastam valahol ezt a szót és biztos csak ezélt kéldeztem meg tőle most. Megnyugodva mosolygok vissza a nénile, hogy teljesen biza kijátszottam. Fel is kuncogok a dícséletle. Aztán pedig figyelmesen hallgatom amit mesél, hogy álomhoz taltozik az amit kéldeztem és hogy ez csak álom a legtöbbszöl. Hmm, nem tudom. Nem hiszem, hogy csak állmodtam. A színe Sweety néni hajának megváltozik, kétszel is, ámulva nézem a színváltásokat.
Azt nagyon is nagyon ölömmel hallom, hogy nem csináltam semmi losszat, nem azélt vagyok nem az oviban hanem itt. Pihenő szoba? Nem élzem magam losszul, sőt pihentnek élzem magamat és semmi lossz élzés sincs szóval csak csend kellett nekem? Vajon azélt melt tudták, hogy egy nagy segítséget kellett nyújtanom?
- Semmi losszam nincs. Teljesen jól vagyok.
Jelentem ki aztán a kéldésén elgondolkozom, hogy mit is szeletek csinálni. Van pál dolog de pillanatnyi gondolkozás után el is kezdem mondani amiket szeletek.
- Szeletek játszani a játékaimmal, és a többiekkel is néha. Szeletek bújócskázni is, meg lajzolni és, és enni is finomakat nagyon szeletek.
Lemélem nem kell sokat majd itt maladnom ebben a pihenő szobában. Nem olyan mint az ovi, az ovit sokkal jobban szeletem, ott vannak a játékaim is és a, minden. Sokkalta kellemesebb az ilat is. De vajon Sweety néni ismeli az anyukámat? Nem vagyok bajban azt mondta, de nem tudom, hogy bajba kelülök e ha megkéldezem hiszen senki se beszélt lóla nekem sosem. Elősen elgondolkozva meglagadom magamhoz a macimat vissza. A szemébe nézek majd fel vissza Sweety nénile.

by **Sweety Love** Vas. 27 Aug. 2017, 21:53

Nézte, nézte ezt a pöttöm gyermeket. Nem számított milyen a bőre, a szeme, semmi olyasmi, ami csak a fizikai világnak szól. Ez a pici emlékeztette, miért is szereti annyira a ártatlanokat, a gyermekeket, és ismét felébresztette benne azt az ösztönt, amit egészen Glori születéséig, nem gondolt volna, hogy létezhet a szívében. Ez az ösztön volt az is, ami átsegítette a gyászon, mikor el... kellett.. veszítenie Gloria apját.. a férjét.. Oh, mennyire hiányzik neki... még ha az évek enyhítettek is a fájdalmon... még ha arra igyekezett is koncentrálni, hogy mennyi teendője van mennyi apróságnak van rá szüksége, és persze, hogy mennyi örömet képes a gyermek sereg a mindennapjaiba csempészni, van olyan érzés, ami soha nem fog enyhülni. Egy sóhajjal ért e gondola végére. Mellkasa enyhén megemelkedett, szája elnyílt, s tekintete ekkor még valami különös távoli tartományban kalandozott, aztn huss, vissza is tért. Szeme ismét élettől csillogott, és az érdeklődés új erővel támadt fel benne.
- Teljesen jól? Ezt tényleg örömmel hallom. Ezek szerint nem bibis semmid.. Akkor nem fáj a buksid sem? Nem érzed magad fáradtnak? Nem fázol, vagy érzed úgy hogy nagyon meleg van? - kicsit fészkelődött, és közelebb is hajolt, érdeklődve. A gyermek elméje tiszta volt, sehol semmi fátyolosság, bizonyára valóban nincs semmi baja. Semmi maradandó, hacsak nem a gondolatai között befészkelve. Sweety remélte, hogy sokáig megóvhatja majd, s nincs olyan gondolat vagy emlék, mely túl korán, túl nagy teher lenne ennek a csöppségnek, ki fiatal kora okán még a világ rendes működését is épp csak tapasztalgatja... Bármi is volt az oka a mutánsok elterjedésének a világban, bölcsnek találta, hogy megkímélte a kora gyermekkort, s akkor tört az ifjakra, mikor már kezdték megérteni a világ működését, s kezdték fel-felfedezni a helyüket benne. Sweety remélte, hogy a sors elég bölcsességet mutat majd akkor is, mikor ennek a gyermeknek fordítja feje tetejére az életét.
- Tudod, nincs ám baj azzal, ha esetleg gyengének érzed magad. - mosolygott rá.
- Mindennek meg kell adnunk a kellő időt. Volt, amikor nagyon, de nagyon rosszat álmodtam, és utána.. egyszerűen zavart a nyüzsgés körülöttem. Nem akrtam mást, csak eltűnni. Persze hamarosan jobban lettem. - álmodni... megélni... az Ő halálát.
- Ezért is gondolom, hogy a pihenő szoba talán jó lehet most neked. Persze ha nem így van, mondd nyugodtan. - mosolygott rá ismét. Vajon mi hozza elő ezeket a régi emlékeket? Talán az, hogy ismét igazán aggódik valakiért? Vagy mert Glori is kicsi volt akkor? Van értelme egyáltalán ezen rágódni, mikor épp e gyermek sorsa a lényeges?
- Ó, mennyi mindent szeretsz. Ezt örömmel hallom. - egy újabb mosoly.
- Rajzolni nagyon jó dolog, remélem sok szép képet fogsz csinálni. - Sweety elméjén átfutott az a gondolat, hogy e pöttömke talán előbb-utóbb lerajzolja majd azt is, ami történt vele. Egy gyermekrajz kulcs a kicsik gondolataihoz, de ezt végképp nem érdemes eröltetni.
- Ha szeretnéd, majd megkérdezem, hogy pontosan mennyit kell maradnod, és ha még azt mondják, pihenned kell, hozok neked papírt, ceruzát és néhány játékot. - Bár imádott sütni és főzni, sütit még nem ígért. A süti felül tud írni a kicsiknél mindent, elfeledteti a szomorú dolgokat, de azt is, hogy talán pihenni kellene még. Ráadásul meglepetésként mindig nagyobb hatása van.

by **Ammon Einarson** Pént. 08 Szept. 2017, 16:08

Ammon Einarson

Végig figyelve, nézve Sweety nénit hallgatom. Ölülök, hogy nem muszáj itt maladnom de lehet, hogy jobb lenne. Pelsze sok mindent szeletek de ez még messze az összes! Csak bílná idővel, hogy mindent felsololjak de most nem szeletném. Nem szeletnék nagyon sokáig itt maladni bál ha kaphatom a játékaimat ide is és még lajzolni is lehet akkol nem biztos, hogy olyan lossz lenne itt maladni. De inkább lennék az oviban, ott kellemesebb lenni.
Végül bólintok Sweety néniek, hogy teljesen jól élzem magamat. Semmim sem fáj se és fáladt sem vagyok. Sőt nagyon jól is élzem magamat, főleg vissza gondolva, hogy mi töltént is nem légen a kellemes melegségle és az ölelésre, a puszila meg minden még el is mosolyodok boldogan majd kipattannak a szemeim újla és válaszolok is végül Sweety néninek aki közben mál mondott több lehetőséget is közben, hogy én mosolyogva elmelültem az emlékeimben. Akkol csak meg kell győznöm Sweety nénit, hogy teljesen jól vagyok és akkol vissza mehetek a játékaimhoz. Az is pelsze jó ha megkapom őket ide de az csak akkol ha nem mehetek oda.
- Nem csináltam semmi fálasztót és nem bántottak. Nagyon elős és ügyes vagyok!
Mondom büszkén kihúzva magamat nagyban mosolyogva is hozzá.
- Még csokit is ka- a számla csapom a kezeimet ahogyan befogom azt, hogy ne fecsegjem ki, hogy csokit ettem amit idegentől kaptam. Málmint akkol még idegen de utána mál nem. Aztán elfoldulok a másik ilányba mint Sweety néni van és lassan megindulok kimászni az ágyból mielőtt még megkéldezné miélt ettem csokit.

by **Sweety Love** Szer. 11 Okt. 2017, 22:54

- Erős és ügyes! Áhá!- ezen nem lehet mást, mint mosolyogni. Az a természetes lelkesedés olyan bájt hordoz, ami a legkérgesebb szívekre is hatni tud talán.
- Igen, ilyenek a nagyfiúk!- cinkos kacsintás. Hogy is ne érthetné Sweety azt a kicsattanó erőt, ami az ilyen kicsi testben is bőven megférő büszkeségre épül.
- Akkor hát nem remeg a kezed, nem hallod csengeni a füled és macit is meg tudod úgy röptetni, mint én Nyuszi Urat? - kérdezi, s egy kissé feldobja, majd biztos kézzel kapja el a plüsst. A gyermeken nem látja nyomát, bár keresi az esetleges sokknak vagy egyéb problémáknak, mert bár biztosan megkapta a kellő ellátást, egy ébredés utáni felmérés még talán hasznos lehet, s ahogy a beszélgetés halad, úgy haladhatnak szépen titkon ezzel is. A kisfiú szavaiban nyoma sem volt zavartságnak, sőt egészen olyan volt, amilyennek lennie kellett.
- Hú.. Nyuszi Úr még repülni is szeret... látod, neked hála én is felfedeztem valami újat. -mosolyog Ammonra.
- Hasznos, látod, ha időnként összedugjuk a fejünket másokkal, ha valami választ keresünk, vagy ha új dologba szeretnénk fogni. - Nyuszi Úr már kényelmesen ücsörgött az ágyon Sweety mellett, de talán még a kedves plüss arcára is átragyoghatott Sweety jókedve. Ám ahogy Ammon elkotyogot valamit a titkából és ficeregni kezdett, meglepettség suhant át az arcán.
- Cso.. kit? - Nem is maga az édesség, inkább a sumákolás bolt, ami gyanút ébresztett benne. Aztán arcán ismét a felhőtlen mosoly tűnt fel.
- Kitől kaptál csokit, kedves? - nyúlt előr egyik kezével, finoman megérintve a kicsit, hogy meállítsa. Ha az egészségügyisek egyike lett volna a ludas, nem lenne a gyerkőc ennyire titokzatos... lehetséges lenne hogy...
- Csak nem belógott valaki hozzád, míg egyedül voltál? - futott egy rövid kacajra is. Nem kell megijeszteni a fiút. Egy csokoládé nem nagy gond. Ha esetleg valamelyik másik gyerkőc osont be hozzá, természetes hogy Ammon nem akarja elárulni... de azért ha ennyire fontos ez a dolog, jobb a végére járni.
- Nem kell félned, elmondhatod nekem. Ne aggódj, senki nem kerül büntetésbe miatta. - élénken figyelte a gyermek reakcióit... talán ideje lenne természetes bája helyett a képességét is latba vetni?

by **Ammon Einarson** Szomb. 14 Okt. 2017, 21:45

Ammon Einarson

Csak láztam a fejemet jobblól balla a kéldésekle, hogy semmi baj nem volt velem, teljesen jól voltam és minden ilyen. A fellepülő nyuszit például véve pedig én is megfogtam a macimat feldobtam egy picit magasla aztán elkaptam amikol élkezett.
-Tudom én is! De maci nem szelet lepülni, nem madál ezélt nem szoktam.
Tettem hozzá utána majd ezek után jött a véletlenül kicsúszott szó és a menekülési plóbálkozásom. Plóbáltam megmenekülni lögtön pelsze utána, hogy elkelüljem a lebukást, mintha az így működne de mögülem hallottam Sweety néni meglepődött kéldését majd a pontosabb kéldését is amit a hátam megélintése követett. Meg is tolpantam lögtön tőle mintha csak azt jelentette volna a kis élintés, hogy megvagyok fogva teljesen. Hátla lestem a vállam felett elősen vacilálva azon, hogy most mit is lépjek. Előle vagy hátla, maladjak vagy menjek tovább?
Vacilálásom közepette folytatja Sweety néni amit azélt hallgatok. Alla, hogy valaki bejött hozzám amíg itt voltam és adott csokit nekem csak meglázom a fejemet nemlegesen, nem is itt voltam ezélt ez nem is lehetett a dolog. De csak vacilálok tovább még mindig az ágy szélét fogva, éppen csak egy picinyile el attól, hogy eldöntsem meglépem az utolsó lépést is és kipattanok az ágyból vagy inkább vissza folduljak Sweety néni felé.
- Nem félek!-Mondom hatálozottan, igazából elmondhattam volna mál Sweety néninek melt nem mondták, hogy titok lenne de mál annyila nem akaltam elmondani neki, hogy most mál elmondani meg fula lenne. Most akkol makacsnak kell maladnom? Megfoldulok fejemmel végle Sweety néni felé megint de mint egy kapaszkodva az ágy szélébe maladok mintha még mindig tervezném a meglógást amit azélt telvezek is ha még is kéne. Nem szeletnék büntetésbe kelülni. Fel nézek lá majd le az ágyla.
- Nem mintha titok lenne, igazából, de, biztos nem kelülök bajba?

by **Ammon Einarson** Hétf. 05 Márc. 2018, 11:09

Ammon Einarson

A nyuszila néztem majd a macimla. Letettem a macit a kezemből és ismét felnéztem Sweety nénile aki elvolt melülve a gondolataiban. Majd megtelveztem mindent a fejemben és mál meg is volt mit teszek most. Úgy festett, hogy Sweety néni nem figyelt annyila most lám és nem akaltam bajba kelülni melt úgy festett, hogy az lesz melt valami losszat mondtam szelintem és most azon gondolkozott, hogy mit csináljon velem. Gyolsan feldobtam a takalómat lá, kiuglottam az ágyból és futásnak eledtem az ajtó felé, hogy gyolsan megszökjek innen a szobából.
Lemélem, hogy sikelül is mind ez melt utána egyenesen visz az utam messze! Biza nagyon messze innen, hogy hova az még kéldéses, de vagy eszem vagy játszom. Biztos az egyik valamelyikből ebből a kettőből. Igen, igen.
Szóval gyolsan kisiettem a gyengélkedőből és hamar elfutottam meesszee a szobától, hogy meg se találjon Sweety néni túl hamal!

by **Mickey Thunder** Vas. 28 Okt. 2018, 09:21

Slava meg nyugodott egy picit, amikor kiderült, hogy csak pánikroham volt. Azt könnyebben kezelhetőnek gondolta, mint egy allergiás sokkot. A farkassal váltott még pár szót és aztán menni kellett. Megköszönte Serenának a segítséget és egy kis ideig Mallal maradt, az egész napos alvást viszont nem várta meg. A fényen gondolkodott, szerette volna elhhini, hogy valóban úgy lesz minden, hogy helyreáll az idő. Rosszul aludt, ijesztőeket álmodott, a szokásosnál ijesztőbbeket sok halottal és gyászolóval.
Másnapra Ace már nem volt velük. Slava örült volna, mert Malnak is jót tett volna, ha látta, de hát nem lehetett itt mindig a farkas. Már tudták, hol keressék, ha akartak vele megint találkozni. Amikor Mal fel ébredt, Slava ott volt és megfogta a kezét. A képességblokkoló miatt most bátran meg tehette.
- Szia Mal! Hogy vagy? Sokkal jobban nézel ki.

by **Nariko Cosmos** Vas. 28 Okt. 2018, 10:25

Előzmények:Főbejárat
Játékostársak: @Mickey Thunder ; @Nariko Cosmos
Kalandneve: Szabadjáték

Egy teljes napot aludtam, semmiről nem tudtam, csak a pánikomat próbáltam elvetetni, valami szép álom jöhetett mert nem rémlik semmi. Mikor felébredtem egy furcsa szobába voltam, aminek a szaga kórházéhoz hasonló, igaz nem voltam még nagyon kórházban de a gépműködése és a csend arra következtetek hogy a gyengélkedőn vagyunk. Hirtelen valami gyengéd érintés ami miatt összerezzentem. Amikor Slava hangát hallom meg akkor nem értem hogy nem vettem el az szem világát. Majd emelem a kezem mikor megérzem a blokkoló karkötőt.
-Jó... Reggelt... Jobban...A gyengélkedőben vagyunk? Ace bácsi, vagy Serena néni?-mondom az elején lassan majd hadarok, hát igen rossz szokásom.-És te hogy vagy remélem nem ijesztettelek meg...-igaz én vagyok aki nem akarja hogy segítsenek nekem de rá kéne jönnöm hogy muszáj lesz segítséget kérnem. Még annyi minden kell tanulnom, de nehéz bizalmat kialakítanom bár Slavával én elvagyok ő az aki megért, de én alig ismerem rá kellett jönnöm.-Slava... izé majd mesélsz magadról?-kérdem félve.

Előtörténet: Mal Noir

by **Mickey Thunder** Hétf. 29 Okt. 2018, 22:49

Slava mosolygott a kis barátnőjére. Picit olyan volt neki, mintha a húga lett volna, aki sosem volt.
- Igen, itt vagyunk. Jó helyen, biztonságban. Nem vagy éhes?
Ha Mal azt mondta, hogy enne valamit, Slava adott neki könnyű reggelit, ami ide volt készítve. Kenyér majonézzel, felvágottal és friss paradicsommal.
- Ők most nincsenek itt. Ace tegnap elment, Serena néni bizonyosan az iskola területén van. Azt mondta, nincs komoly baj, csak aludnod kellett egyet.
És átgondolni az egészet. Vagy nem is gondolni rá, ez Slava ötlete volt. Amik az ő fejében meg jelentek, azok után nem volt csoda, hogy sokszor ezt gondolta.
- Örülök, hogy már jobban vagy. Nem, te nem vagy ijesztő Mal.
Slava időnként mindent elzárt másoktól, mert ami legmélyebben volt neki, na az volt ijesztő. Neki is. Malt sem ezzel akarta terhelni.
- Román származású vagyok. Hallottál már erről az országról? Európa keleti részén van, nagyon-nagyon messze és nagyon más az ottani gondolkodás. De vannak gyönyörű tájak és egy picit misztikusabb is a hely. Én már itt születtem Amerikában, de ápoljuk a hagyományainkat. Mal, gondoltál már arra, hogy ha utazhatsz, akkor a világ mely részét keresnéd fel?
Slavának is jól esett egy könnyű beszélgetés. Mal sorsa is nehéz volt és nem kellett attól tartania, hogy lenézte őt vagy különcnek tartotta. Meg értették egymást.

by **Nariko Cosmos** Szomb. 03 Nov. 2018, 10:15

[

Előzmények:Főbejárat
Játékostársak: @Mickey Thunder ; @Nariko Cosmos
Kalandneve: Szabadjáték

Barátnőm hangából hallom hogy mosolyog, és megnyugodott.
-Talán egy kicsit... de nem kérek paradicsomot- valahogy nem akarok olyat enni amit nem szeretek.-Értem hát kár... Serena néni rakta ezt rám-mutatom a karomon lévő karkötőt. Mosolyogtam, mert nem zavart csak tudni akartam hogy miért.
-Csak a képességem az nem-mondom halkan
Éreztem hogy Slava néha mintha elzárkózna mindenki elől.
-Román? Csak nem Románia?-kérdem bár nagyon nem tudtam hová tenni az országot.-Gondolom szép hely lehet, már ahogy meséled... Kár hogy nem láthatom csak ha ellopom más szeme világát...-motyogom a végét. Majd az utazásról beszélve inkább nem akartam mondani neki hogy mit gondolok, megrémít a gondolat is hiszen oly messziről jött én még azért az országból származok. Később a fülemet megütötte hogy hová utaznék el.
-Hát talán megkeresném a szülővárosomat igaz úgy vagyok nyilvántartva hogy Kansas-ből származok, a nevem nem ezt jelzi... mivel a Noir franciául feketét jelent lehet hogy francia vagyok, de nem hiszem... vagy nem tudom...-mondom ki nyiltan

Előtörténet: Mal Noir

by **Mickey Thunder** Vas. 04 Nov. 2018, 19:48

- Rendben, keresek mást. Mit szeretsz?
Slava nem akarta erőltetni. Legyen az, amit Mal szeretett.
- Igen, azért tette rád, hogy ne történjen az, ami tegnap. Ne mondj ilyet! Nem ijesztő a képességed. Ha megtanulod használni és kontrollálni, nem lesz az.
Slava előtt halálesetek jelentek meg néha vagy a gyász érzése, a gyászolók lelkivilága. Ez nem volt kellemes egy fiatal lánynak és ehhez képest egyáltalán nem volt ijesztő, ami történt. Még nem szokott hozzá, pedig már többször meg történt. Legalább már nem ijedt meg annyira.
- De. Hallottál már róla?
Errefelé nem sokan ismerték Slava hazáját. Az iskolákból ő sem ismerte volna, csak a szülei beszéltek róla.
- Van egy jó könyvem, amiben szép leírások vannak. Ha érdekel, egyszer olvasok fel neked.
Slava nem tudta, hogy fel olvasva milyen lehetett. Mal néha látott, azokból az élményekből elképzelhette a tájakat, ha hallott róluk.
- Ó! Ezt nem tudtam. Noir az franciásan hangzik, mint a film noir. Szeretnéd kideríteni?
A lány egészen izgalomba jött. Kinyomozni valamit, ami segíthetett a kis barátnőjének, az nagyon jó lett volna. Nemrég találkozott egy rendőrrel és ő is nyomozónak készült, ez jó próba lett volna és nagy dolog Malnak, ha sikerült.
- Mit tudsz erről pontosan? A nevedet hol adták, hol anyakönyvezték? Bocsánat, csak ha szeretnél róla beszélni...

by **Nariko Cosmos** Csüt. 08 Nov. 2018, 17:57

Előzmények:Főbejárat
Játékostársak: @Mickey Thunder ; @Nariko Cosmos
Kalandneve: Szabadjáték

Hallom Slava hangját majd érzékelem hogy nem erőlteti a paradicsomot.
-Talán valami csemege uborkás majonézes sonkás szendvicset de ha nincs egyik akkor anélkül.
Később szólt ismét ami miatt éreztem egy keserűséget mivel én számomra ijesztő és rémes, és lehet a mellékhatásai elmúlnak de lehet nem. Kissé elhallgattam meg talán elmélázhattam mert a múlton gondolkoztam, ahol Robert apuval próbáltam az erőmet kontrollálni ami kisebb nagyobb pánikok miatt alig mertem hozzá érni a szeretett emberhez, ő mégsem félt tőlem ezt soha nem értettem. Hirtelen a halálára gondoltam ami miatt potyogtak a könnyeim, gyorsan lehajtottam a fejem és megtöröltem a szemeimet míg mielőtt látja a barátnőm.
- Értem, és jobb is... Talán egyszer...-motyogom.- Hallottam Robert apu mesélt az országokról... ő sokat utazott-ekkor a szívem összeszorult most fogtam fel mennyire hiányzik az a ember aki elfogadott amilyen voltam, vagy vagyok.-Persze szívesen hallgatom...
Majd egészen izgalomba jött Slava ami miatt én inkább hálás voltam, így magamra erőltettem egy angyali mosolyt.
-Jó lenne bár lehet aki szüleim lehetnének nem akartak akkor minek tudjam ki is vagyok...-ismét keserűség jött ki rajtam bár szeretném tudni, de közben félek is. - Aki nevelt az mondta hogy a nevem egyik fele francia a másik az amerikai vagy angol...Elvileg a Kansasi anyakönyvi hivatalba bár ezt én nem tudom én nem járhatok utána mert kicsi vagyok... jó lenne de... nem tudok többet mondani...-halkan hallatszik is a hangom hogy lassan sírok, túl sok emlék, túl sok bánat. Én ezt nem bírom sokáig.

Előtörténet: Mal Noir

by **Mickey Thunder** Csüt. 08 Nov. 2018, 21:07

Slava talált minden hozzávalót, amit Mal kért. Nemsokára ott volt a lánynál a finom reggeli és hozzá láthatott.
Nem volt jó ötlet emlegetni a tegnapiakat. Mal érzékeny volt a képességére, neki volt a legijesztőbb, ártalmasnak érezte magát. Slava ezt nem akarta.
- Ezt örömmel hallom! Ritka, aki már hallott róla. Ha gondolod, reggeli után el is hozom a könyvet.
Amit a kislány mondott, ott megint rezgett a léc. Slava nem akarta meg bántani, óvatos volt vele.
- Szerintem nem rossz, ha meg tudod mondani, hol születtél és mikor. Ezeket sokszor szokták kérdezni.
A folytatásra még válaszolt volna, de a kislány majdnem el sírta magát. Slava közelebb lépett inkább és megfogta a barátnője kezét.
- Nem kell folytatnod. Nincs semmi baj, Mal, jó helyen vagy, jó emberekkel.

by **Nariko Cosmos** Szomb. 10 Nov. 2018, 12:36

Előzmények:Főbejárat
Játékostársak: @Mickey Thunder ; @Nariko Cosmos
Kalandneve: Szabadjáték

Míg hallom hogy Slava elment addig sírásomat lenyelve ismét mosolyt öltök magamra. Majd nyúlok a reggelihez, ami nehézkesen megtalálok a majonézbe belenyúltam sikeresen. Elkezdem falatozni miközben a kezem tiszta kosz a majonéz miatt. Majd egy öröm csendül ki a hangjából a barátosnémből.
- Hozhatod miközben eszek...-halkan mondom tömött szájjal.
Amit az előbb elkezdett mondani elégé furcsa volt nem tudtam hová tenni, majd mielőtt megint sírni volna kedvem akkor érzem azokat a meleg kezeket ami igazán nem is melegek de nekem azok, bár nekem minden érintés az már ha nem gonosz szándékú mint régen.
-Slava... tudom hogy jót akarsz, csak hát a régi múltam és aki segített nekem nincs és nem bánthat a múltam, de fáj... Sajnálom...-szipogva még is mosolyogva.-Te vagy az én legeslegjobb barátnőm sőt inkább a nővérem mint egy barát.-mondom és ölelem át amit eddig nem nagyon engedhettem meg ügyelve hogy a lány ruháját és a haját ne kenjem össze, de sírásomat akkor engedtem szabadjára így öleltem és motyogtam hogy " Tesók vagyunk!"

Előtörténet: Mal Noir

by **Mickey Thunder** Hétf. 12 Nov. 2018, 10:32

- Nem, nem hagylak most itt. Inkább én is eszek valamit.
Slava magának is készített és együtt falatozhattak. Eddig senekihez sem került ilyen közel az iskolában, nem igazán voltak barátai. Most vissza fogta magát, nem emlegette a halált, ehhez pedig kellett egy ilyen megtört sors, amit Malban látott.
- Nekem pedig te vagy itt az első barátom. Nem könnyű velem sem.
Meg ölelgette kis barátnőjét és mosolyogva válaszolt.
- Azok, igen. Egyke vagyok, de mindig szerettem volna kis testvért, mert láttam azokat, akiknek volt. Most már nekem is van.

by **Nariko Cosmos** Pént. 16 Nov. 2018, 17:59

Előzmények:Főbejárat
Játékostársak: @Mickey Thunder ; @Nariko Cosmos
Kalandneve: Szabadjáték

Hallom Slava hangját hogy nem hagy itt, ami megnyugtatott. Majd hallom hogy Slava is eszik ami boldogságot okozott, de a nagy öröm az volt hogy barátok vagyunk. Érzem hogy a barátnőm is boldog a maga módján.
-Nem könnyű de megérted az érzéseimet plusz én is megértem a képességed nem kellemes de ne zárd el.-mosolyogva majd még jobban mosolyogtam.- Te nem nézzünk meg hogy az anyakönyvi dolgokat?-mosolyogva.- Kiváncsi vagyok mit találhatunk meg azért a családom ha van, meg miért dobtak el.-még akkor is mosolyogtam de csak azért mert reméltem hogy nyomos indok miatt dobtak árvaházba. Miközben valamin gondolkozom hogy furcsa de Slava kicsit mintha olyan lenne mint én de tévedek lehet.

Előtörténet: Mal Noir

by Ajánlott tartalom