Szellemhold

Hódítás: A Múlt Kísértete





Szellemhold

---

A segítség megjött Munjitól, amiből az jött le, hogy ő maga is legalább annyira fasiszta volt, vagy frakciófób – van erre egyáltalán rendes szó? – mint a többiek. Élből az, hogy mindenkit szeparáljunk el mindenkiből. Felsóhajtottam.
- A huttok emberei és a köztársaságiak bizonyosan nem esnének egymásnak, hiszen a háborúban is egy oldalon harcoltak – fogattam meg a szemeimet.
Egyébként csak én gondoltam azt, hogy senki sem okozna semmilyen gondot? Lehet, hogy túl naiv vagyok, de… ha akartak volna, akkor hagyhatták volna az impek meghalni a másik két legénységét és senki sem szólhatott volna érte egy szót sem. Rossz is kimondani, hogy mennyire jó fejek voltak ezúttal. Arról meg nem is beszélve, hogy a huttok aztán mindenkivel totálisan kompatibilisek, hiszen mindenki használ zsoldosokat, fejvadászokat és egyik sem illegális, hanem teljesen törvényes. De pont ez a két frakció kerül egymástól el, köszönhetően annak, hogy a hajó két ellentétes oldalán levő hangárokba kerülnek. Ha nem akartak gondot, akkor a birodalmiakat kellett volna kizárni, de őket meg pont nem lehetett. Ezt inkább megtartom magamnak, mert azt hiszem, hogy úgyis teljesen felesleges bármit mondanom. Azonban legalább megvolt az, hogy miként szállnak át a menekültek erre a hajóra. Jó ötletnek tűnt, hogy a landolás el van felejtve, így legalább annak az ideje kiesik. Közben a monitorokra néztem, hogy nézzem miként áll a helyzet odakint.

---

- Mert ezek voltak a parancsaink és udvariasságból – mondta a férfi Miin-nek majd odafordult Kolby-hoz. - Azonnal uram!

Ezzel a tiszt bele is szólt a komvonalba, hogy mindenhova menjen egy-egy tiszt, vagy katona a zsilipekhez, aki aztán tovább küldi az embereket és nem hagyja, hogy feltorlódjanak. Mivel az egész hajón voltak emberek, így azt küldjék egy-egy hangárhoz, aki a legjobban bánik az emberekkel. Ezzel még hatékonyságot is növelni lehet. Igazából ennél többet nem nagyon tudtak a tisztek hozzá tenni a dologhoz.

- Még van valami, amit tehetünk önökért? – kérdezte.

Közben itt a hangárban látszott, ahogyan az első hajó elhaladt ezen hangár előtt és egy apró rázkódással érezni lehetett, ahogyan megremegett a hely. Alig észrevehetően csak, amikor a hajó rácsatlakozott a zsilipekre. Nem is kellett egy egy-két további perc, amikor az első köztársaságiak a fedélzetre léptek, főleg technikusok és karbantartó személyzet.

Ami egyből látszott, hogy mindenki nagyon fél és roppant ideges, megviselt állapotban van. A többség nem is értette, hogy miről van szó, miért vannak ki téve ennek az egésznek. Úgy tűnt, hogy nagyon megviselte az elmúlt órák eseményei az embereket, főleg valószínűleg a rakata megszállás. Szinte biztos volt, hogy a hajó túloldalán a huttok emberei sincsenek jobb állapotban ennél.

---

Nalah hálásan pillantott Vlimtron bácsi irányába, amikor próbálta megvédeni a macskanénitől.
- Mi azaz erővadász és a je’daii? – kérdezte. – Én Mandaloriai vagyok!
Kérte ki magának a dolgot nem pedig olyas, amit mondott a macskanéni.
Nem igazán értette, hogy mire is gondolt a másik, hogy a Tatooine nem volt sivatag, azt még ő is tudta, hogy az a bolygó az volt. Inkább figyelt arra, hogy mi van körülöttük, így érezte, ahogyan többen bejöttek az épületbe, bár ő maga már nem látta őket. Inkább Vlimtron bácsira pillantott, hogy mi is fog történni, hogy ő mit mond. Ha leérkeztek akkor ő is igyekszik körbe nézni, bár ez nem volt könnyű, mert nagyon sötét volt lenn. Így maradt az, hogy próbál majd az Erőre hagyatkozni, hogy az vezesse a lépteit, vagy aktiválja az energia íjat, hogy az adjon némi fényt. A fénykardját még nem akarta elővenni. A macskanéni kérdésére összerezzent, ahogyan belemerült a gondolataiba és ez rántotta vissza a valóságba.
- Mindjárt kiderítem – mondta.
Feleslegesnek érezte ezt a siettetést a rakata úgysem megy innen sehova. Szóval, amikor már lent annak, akkor nekilát koncentrálni és kinyúlni az Erőbe, hogy itt lent még pontosabban megtudja határozni azt, hogy merre is van az ellenségük. Ha sikerült mindezt megtenni és megtudja mondani, hogy merre is induljanak innen, akkor megteszi és halad a többiekkel. Ha nem, akkor ezt mondja és várja, hogy a többiek mit is fognak tenni, hiszen ők voltak a felnőttek. Közben pedig elővette az energiaíját és aktiválta, így ez adott némi fényt.

---

Rhys csak elfordította a fejét, amikor azt mutogatta, hogy épp a szemeit forgatja a szavaira, közben a saját szemeit forgatta meg.
- Időnként nehéz elhinnem azt, hogy nem egy nagyra nőtt óvodás vagy, hanem elvileg a Sötét tanács egyik legbefolyásosabb tagja! – morgott.
Odabent pedig nem találtak semmit sem, már nem volt itt senki, igazából erre nem is számított itt fenn, de később még lehetnek, plusz olyanok is, akik elrejtik magukat az Erőben. Látott még valakit a lépcsőknél, hogy elindult lefelé, akkor viszont tényleg voltak olyanok, nem voltak befolyás alatt és már ők is idebent voltak. remélte, hogy ugyanazok a szándékaik – azaz megöli a rakatát – mert akkor talán lett volna némi esélyük a birodalmiak ellen is. Legalább is, amíg saját maga egyedül lefoglalja az ügynököket és halálosztagosokat, esetleg Xeth-et is. Bár tudta, hogy mindez csak elképzelésnek jó, mert közel sincs ereje, sem hatalma ahhoz, hogy ezt kivitelezze. A katonákat és ügynököket talán még eltudná intézni – ismerve, hogy mennyire kemény a képzésük és mivel turbózzák őket – főleg, hogy fénykardja is van, mert egyébként képzési szint egyforma, de a túlerő náluk érvényesülne.
- Látod, igazam volt, csörtetsz is, mint egy rancor! – értett egyet.
Azt sajnos nem vághatta a fejéhez, hogy olyan ronda is, mert akkor a férjére is ugyanez vonatkozott volna és mindkét férfit – révén egyformán néztek ki – nagyon jóképűnek tartotta. Ha Xeth sikerrel járt, akkor odafordult a kadéthoz, révén nem nagyon látott nála olyat, amivel a lány könnyedén lejuthatott volna, arról meg nem tudott, hogy erőhasználó lenne-e. Bár ezt elvetette, ha az lenne, akkor valószínűleg padawan lenne, hiszen köztársasági volt.
- Letud jutni valahogy? Ha, nem, akkor kapaszkodjon – mondta.
Ha igen volt a válasz, akkor békén hagyja, ha nem, akkor felkapja a lányt a földről, kinyúlik az Erőbe, hogy majd telekinetikával tompítsa az ugrást és ezen esetben Xeth után ugrik. Ha a lány letud jutni, akkor nélküle csinálja meg. Bármelyik is legyen a leérkezés után azonnal körbenéz és ha Shani ott van nála, akkor le is teszi a földre, hogy ne akadályozzák egymást.

---

Ingrid nem igen látott mozgást odabent, csak egyet, de az is hamar eltűnt a csigalépcsőn. A nagyúr pedig hamar meg is érkezett, nem akart láthatóan lemaradni a csoporttól. Odabent nem volt túl sok minden, csak romok, annyi bizonyos volt, hogy ők maguk is lefelé szándékoztak elindulni. Már ment volna a lépcsőhöz, amikor a nagyúr szavai megállították, hogy keres valami jobb utat lefelé, mint a csigalépcső. Igazából az itt kellemesen hasznos volt, mert nem fértek volna el sokan a megszálltak és könnyű lett volna lefelé tisztítani az utat a lerúgásukkal, vagy efféle módszerrel. De mivel láthatóan a nagyúrnak volt valamilyen másik terve, így akkor azt kellett kivárni, hogy milyen eredménnyel fog zárulni. Ha nem jár sikerrel, akkor természetesen nincs más megoldás, mintsem gyalog lecaplatni a megfelelő szintre, de mivel a fénykardok szinte mindent átvágnak, így nem hitte, hogy gond lehet. Szóval a szemeivel már azt kereste, hogy a huzalpuskával hova fog tudni belőni, hogy majd azon keresztül leereszkedhessen. Mindezt csak a szemeivel, a fejével ugyanúgy előre felé nézett, így nem volt látható, hogy valójában nem előrefelé néz. A nagyúr és az őrnagy szurkálódásával, viselkedésével nem foglalkozott, feltételezte azt, hogy csupán amiatt viselkedik így a nő, hogy véletlenül se lehessen árulással gyanúsítani és egyébként megadja a kellő tiszteletet. Különben már nem élne, ahogyan az az udrarrok körében megszokott szokott lenni.
Ha Lord Xeth valóban sikeresen csinál lejáratot itt nekik, akkor a korábban kinézett pontba/felületbe próbálja lőni a huzalpuskát és így leereszkedni. Ha leért, akkor próbál majd azonnal körbenézni, felmérni, hogy mivel is állnak szemben, mi is van odalent. Ha szükséges, mert vannak megszállt személyek is, akkor azokat igyekszik elkábítani.

---

~ Mindenki ~
Odafent Xeth kinyúlt az Erőbe és máris meglátta azt, amit keresett, közben persze a többieket is, hogy nekik hol vannak sérüléseik. A sajátjainál végig a testen mindenhol, ahogyan az nem meglepő a Halálosztagosok és ügynökök kemény képzését illetően, ez Ingridre is igaz volt. Shani is hasonló volt, egy bántalmazott gyerek, tele a teste kisebb-nagyobb sérülésekkel, törésekkel. Rhys-nél valószínűleg tudta, hogy mi vár rá, de ez közel sem volt igaz.

A feleségét már nem egyszer látta ezen keresztül, ismeret az összes sérülését, a legkomolyabbakat, a szinte egész testre kiterjedő égési és fagyási sebeket, amikor még Keth-ként ő gyógyította meg ezt Mon Calamari ostrománál, amikor a nőt lelőtték és a hajója a fagyos óceánba zuhant és órákkal később találták csak meg. Urdrarr féle gyógyítás kellett, hogy megmenthesse.

A másik legsúlyosabb a nő két tüdejét érintette, amikor megtelt vízzel és úgyszintén ő mentette meg, az első találkozásuk alkalmával. Ezeken felül a képzése és élete miatt végig a testen megannyi kisebb-nagyobb sérülés. De ez nem volt minden, ezeken felül természetellenesen sok olyat is talált, amik korábban nem voltak ott, ősieket, nagyon ősieket, amik olyan régiek voltak, hogy Rhys akkor még nem is élhetett, amikor ezeket elvileg elszenvedte. Ezek ott voltak a régiek mellett, alatt.

Plusz még egy, Rhys hasánál, pontosan azon a részen, ahol Xeth annak idején leszúrta a jedit azon az éjjelen, amikor Rhys Coruscanton elvetélt és árnyjárással jelen volt és pont a jedi előtt állt, így a szúrás őt is érte. Az életkötelék miatt pedig a lelki sebeket, töréseket is látta. Talán ez volt a legfájdalmasabb még Xeth számára is. mintha nem is a felesége állt volna előtte, régen kiegyensúlyozott volt, magabiztos. Most viszont, a lelke milliónyi darabból állt…

Mintha valaki fogott volna egy tükröt és leejtette volna, az pedig darabokra tört. Az egyik rész még szinte pulzált, az volt az, amit odakint ejtett rajta Xeth. Amilyen állapotban volt Rhys szinte biztos volt, hogy a lelki törések folyamatos erős fizikai fájdalommal is jártak neki, ennek ellenére képes volt még mindig tartani magát és külsőre erősnek mutatni, még akkor is, ha belül egy ronccsá vált amióta Xeth otthagyta őt Coruscanton.

Az egész sokkalta jobban felőrölte és kikészítette a nőt, mint talán valaha is gondolta volna férfi. Így talán nem is volt olyan meglepő a folyamatosan támadó viselkedése sem, amivel leginkább magát igyekezett védeni és erősnek mutatni. Ezeken felül persze megtalálta azt a részt is, ahol letudott jutni az alsóbb szintekre anélkül, hogy az komolyabb erőfeszítésbe került volna. Vagy telekinetikával, vagy csak simán fénykarddal, de beomlasztotta a plafont…

Odalent még elbeszélgetett egy kicsit a csapat, Vlimtron figyelmeztette Nyu-t, hogy hagyja ezt az ijesztő beszédet és utána még fényforrásokat is kért. Nalah enegiaíjat aktivált, a katonák, vagyis zsoldosok pedig zseblámpát vettek elő, illetve a fegyverükön is ilyesmit aktiváltak. Így már azért kellően sok fény volt, ss Nalah is megtudta, hogy merre kellene menniük innen. Azonban arra már nem maradt idő, hogy ezt ki is mondja, vagy elindulhassanak, mert ekkor meghallották, hogy a fejük felett valami gond van…

A következő pillanatban a plafon beomlott, amit pillanatokkal később egy páncélos alak követett, majd a Havoc Squad egyik tagja egy fiatal köztársasági ügynökkel a karjaiban, aki nagyjából Nalah-val lehetett egy idős, és őket még úgy fél tucat halálosztagos és birodalmi ügynök. A Halálosztagosok is úgyszintén kapcsoltak lent lámpát, az egyik ügynök pedig egy fényforrás droidot küldött fel a levegőbe a társaság feje fölé, ami bevilágította a teljes helységet.

Ezzel mindenki teljesen egy helyre került. A végjáték elkezdődött.

A könnyebb olvashatóság miatt előre tettem az űr részt és az összes holdon levő utána van.

Kérlek olvassátok el mindenki részét, reagját, mert vannak keresztbe menő üzenetek, amik mindenkire vonatkoznak, mindenki hallotta őket!

Felszíni térkép: itt található! (friss 11. körös!)
Űrbéli térkép: itt található!

Magyarázat: a vörös a lávát jelenti, a sárga az elméleti ellenőrzött határvonalat, de minden frakció mindenhol megtalálható és jelenleg lövik egymást. Mivel nem találtam scifi város térképet felhőkarcolókkal, így vegyétek úgy, hogy az épületek mind tornyok, felhőkarcolók, lássátok a topic nyitó képeket.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

LORD XETH

Mindig kellemes meglepetés az elmém számára, hogy mennyi mindent fel tud fedni előttem az, ha megfelelő módon tekintek rájuk. Ez pedig hatványozottan igaz akkor, ha a töréspontokat veszem szemügyre. A katonák és ügynökök olyanok voltak, mint amire számítottam, minden sérülésük pontosan tükrözte a kiképzést amin keresztül kellett menniük, habár egyedül csak Hetes volt az, akinek eddig úgy állt a szénája, hogy élve elhagyja ezt a holdat. Az élőhalott lányon bántalmazások nyomait láttam, és nem csak az elmúlt pár hónapból, vagyis nem a Felinxi kiruccanásán szerezte mindeniket, ez viszont az ő dolga volt és engem cseppet sem érdekelt, ahhoz túl közönséges volt, hogy felhívja magára a figyelmemet.
A feleségem viszont volumenekben különbözött a többiektől, mindössze egy mély sóhajjal nyugtáztam magamnak, hogy nagyon sok dolgom van, hogy rendbe szedjem mindazt, ami történt vele. Újdonsült öcsém úgyse lenne rá képes, hiszen ő ténylegesen csak a gyengébb részeket kapta belőlem, lévén a világos oldalon is csak rövid ideig voltam, ami pedig kevés volt ahhoz, hogy nagy hatalmat halmozhassak fel, ő pedig ezeket kapta meg. Azon se lepődnék meg, ha számára Rhys nem is jelentene, és valószínűleg nem is jelent annyit, mint számomra. Az ami miatt oly annyit jelent, az még mind bennem van, hiszen a lényem elég erős részét képezi, amitől nem is akartam megszabadulni úgy, mint a többitől, ami abban a másolatban van.
Közben a számomra kellő repedést is megtaláltam, majd aktiváltam a fénykardomat, hogy a kellő kis lökést megadjam ahhoz, hogy kinyíljon az új lejárat.
- Ha zavar a dolog, akkor maradhatsz a lépcsőzés mellett. - válaszoltam még a feleségemnek ugrás közben. Arra nem számítottam, hogy a korábbi csapat lesz annyira lassú vagy tanácstalan, hogy pont ott legyenek, de a köztársaság és a hutt frakciók rendre alul szokták múlni az elvárásaimat és nem is kevéssel. Ezzel pedig könnyedén elérhettem azt, hogy ténylegesen hatásos és akár félelmet keltő legyen a megérkezésem, a védekezés sem jelentett gondot, hiszen aktivált fénykarddal a kezemben aligha lett volna olyan lövedék vagy bármi ami gondot jelenthetett volna, és az Erő széles skálája is a rendelkezésemre állt.
- Vigyázz a szádra! - dörögtem az újdonsült farghul szavaira, aki egyértelműen nem volt tisztában azzal, hogy kit is becsmérel, arról nem is beszélve, hogy egyértelműen a társai sem voltak elég elszántak ahhoz, hogy erről felvilágosítsák, vagy megakadályozzák ebben. Természetesen a szavaimnak kellő nyomatékot is kívántam adni azzal, hogy megpróbáltam kinyúlni az Erőben és előbb telekinetikával a fal irányába indítani a nagyszájú bolondot, majd mindezt megfűszerezni némi villámmal. Csak egy személy van a galaxisban akitől ezt a hangnemet eltűröm.
- Jobb lenne, ha a népedhez méltó csapatban játszanál, kicsi mandalóriai! - szólok utána a vörös hajú fiatalhoz, aki a Vizsla klán jelét viseli a köpenyén. Azt nem firtatom, hogy miért erőhasználó, lévén azokat a maguk soraiban eléggé gyűlölik és irtják a mandaloriaiak, ahogyan azt sem, hogy ugyan annak a személynek a nyomait látom, aki Rhyssel is foglalkozik. Egyszer meg kell majd kérnem, hogy mutasson be neki. Viszont ennél többet senkire se pazarlok az időmből, hanem az Erőben ismét kinyúlva a rakatát próbálom meg bemérni, majd erősen gyors tempóban, továbbra is aktív fénykarddal abba az irányba indulok el. A többieknek lehet időbe telik majd, míg a történtekből felocsúdnak és elindulnak utánam, talán még a saját csapatomnak is, de ez most nem igazán érdekel. Most már vége annak, hogy a kedves Urdrarr Nagyurat játszam, ideje annak, hogy a Hírszerzés szféra nagyúra megmutassa milyen az, ha ténylegesen a helyszínen van.

Hódítás: A Múlt Kísértete





Szellemhold

---

- Én azt viselném nehezebben, ha próbálnának másoktól elszeparálni – mondtam.
De felemeltem a kezem, hogy hiszek neki és megadom magam az ötlete alapján, mivel ő foglalkozik emberekkel – és nem úgy, hogy a levadászásuk a fő feladat – így bíztam benne, hogy jobban ért hozzájuk, mint én. Így a terminálba is ezt vittem be, amit Munji mondott, lehetőleg úgy, hogy könnyedén láthassa, hogy megfogadtam a tanácsát, annak ellenére, hogy mit is mondtam ki hangosan. Nem szerettem volna megsérteni, de tudatni is akartam vele, hogy megbízom a szavában és adok is arra. A következő szavaira bólogattam, hogy ez tényleg jó ötlet.
- Köszönöm a segítséget Munji – mondtam is ki hangosan végül.
Közben megérkeztek ide az első köztársaságiak, akik nagyon nem voltak jó bőrben, szerencsére mi meg sem tapasztaltuk azt, amin ők átmentek, maximum a jedi, de ő meg nem tudott érdekelni és pont neki kellene rendet tennie ezek között. Igyekeztem ezek után odafordulni a tisztekhez, ha még itt voltak a közelben.
- Megtennék, amit Munji kért a hajó másik felénél, a huttok embereinél is? – kérdeztem.
Még megfordult a fejemben, vajon ha megkérném őket, hogy kísérjenek át a másik oldalára a hajónak vajon megtennék? Nem hittem, hogy megtörténne, szerintem túlságosan is védték azt, hogy mi van ezen a hajón, amit megtudtam érteni. Ez egy titán, valami félelmetes, amiből tizenhárom van csak a csillagködben. Szóval azok után, amit láttam a köztársaságiakon igencsak aggódtam az enyémek miatt és még valamin…
- Munji, megtudod kérdezni, hogy Cadera Aliit'alor ott volt-e a kilőtt birodalmi hajón? – kérdeztem.

---

A tisztek bólintottak arra, amit Munji és Silhana kértek tőlük, hogyha mindezt lehetséges, akkor tegyenek úgy. Mivel Munji volt hutt – ha ez pedig látszott is raja valamilyen módon – akkor arra azonnal ugrottak és a szájukat sem nagyon húzták, a diplomáciai kapcsolatokkal ők is tisztában voltak, hogy a mandaloriaiak a szövetségeseik. Miin szavaira közel sem volt ilyen barátságos a válasz.

- Ezért tart ott a köztársaság, ahol… – horkant fel a tiszt. – Ezen a hajón nem fogják biztonságban érezni, pont az a lényege, hogy félelmet keltsen mindenkiben már a puszta jelenléte. Nincsenek kényelmes gyengélkedők, luxuspihenők, mint a maguk hajóin. Aki gyenge meghal…

Mindezt nem gúnyosan mondta, vagy lenézően, pusztán tényközlésként állította mindezt. mondjuk ez igaz volt, Lucky is hasonlókat mesélt Miin-nek és mindenki más is hallott arról, hogy miként bánik a Birodalom a katonákkal. Hogy amíg a köztársasági vadászgépekben van katapult a TIE vadászok ezt is nélkülözik, ha valakit eltalálnak annak vége.

Végül Kolby döntött úgy, hogy kiáll és próbál tenni valamit, szerencsére cégvezetőként neki megvolt a kisugárzása, hogy azonnal magára vonja a beérkező köztársaságiak figyelmét. A szavaival már sikerült némileg megnyugtatnia az embereket, lehet, hogy páran meg is ismerték. De a kérdések azért záporoztak felé és a többiek felé.

- Most mi lesz velünk? Mi történt velünk? Miért kell itt lennünk? A birodalom foglyai vagyunk? Hogy jutunk haza? – ilyen és ehhez hasonlóak hangzottak el.

---

Szegény kislány nem tudta mondani, hogy merre menjenek, mert ebben a pillanatban a fejükre szakadt a plafon és nagyon sokan érkeztek meg szépen egymás után odafentről. A roppant érdekes csapatot megnézte magának, egy páncélos hozzá hasonlóan vörös hajú néni, egy talán vele egykorú macskalány, és több furcsa páncélos személy volt az, akik megérkeztek ide le. A teljesen fekete páncélok voltak azok, amik leginkább lenyűgözték, nem tudta, hogy kik, vagy mik hordták mindezt. Végül is ezt is elég hatékony megoldásnak találta és biztos volt benne, hogy a macskanéni nem fog ennek örülni és valószínűleg valóban így történik. Ha a páncélos csúnya bácsi végre tudja hajtani, amit akart, akkor némileg összerezzen, mert nem sűrűn szokott Nalah egyrészt kínzásokat, másrészt ilyesfajta kínzásokat látni. A figyelmeztetés miatt inkább meg sem kérdezte, hogy miért bántotta a macskanénit. Mindezen agresszivitás után azonban, ha a férfi tényleg neki intézi a szavakat, akkor meglepetten néz rá, mert ezek már-már kedves szavak voltak.
- A barátaim itt vannak bácsi, őket kell megmentenem a csúnya rakatától – mondta.
Vlimtron bácsira nézett, hogy most mi is legyen, nem nagyon tudta, hogy mit is kellene tennie, annyit tudott, hogy nem szeretett volna úgy járni, mint a macskanéni. Amikor azonban a páncélos bácsi elindult pontosan arra az irányba, amit ő maga is mondani akart a fenti csapat megérkezésekor, akkor fog megszólalni.
- Arra kell menni, mint amerre a csúnya bácsi ment – mondta.
Ha a többiek, de főleg Vlimtron bácsi is elindul a megfelelő irányba, akkor ő maga is így tesz vigyázva arra, hogy nehogy megtámadják őket.

---

A leérkezés után Rhys is körbenézett a lépcsős dologra nem reagált, az ugrás tényleg gyorsabb volt, csak éppen hangosabb is. Letette Shani-t és már készült volna szólni, hogy a nőnek nem célszerű az, hogy ilyen hangon beszéljen Xeth-el, amikor már a lila villámok meg is csapták. Igazat megvallva saját maga sem tudta, hogy őt miért nem bántja ezekért a szavakért a férfi. Lehet, hogy így tartják fenn a látszatot, hogy egyáltalán semmi közük egymáshoz miközben mester és tanítvány? Vagy azért, mert a férfi vonzódik hozzá és szórakoztatónak találja mindezt? Vagy az életkötelék miatt nem, mert nem akar saját magának sem fájdalmat okozni? Nem, ez nem stimmelt, mert akkor nem akarta volna Keth-t sem megöletni, hiszen abba Rhys majdnem belehalt és lehet, hogy a férfit is magával rántotta volna. ahogyan körbenézett főleg, amikor Xeth említette, a kis mandaloriait megakadt a szeme a kislányon. Egyből megismerte, hiszen Kael mutatott neki róla képet, nagyon büszke volt a nevelt kislányára, Tish Vizslára, avagy:
- Nalah?! A nevelőapukád sokat mesélt rólad – mondta kedvesen.
De volt benne egy keserű érzés, hiszen a férfinak miatta kellett elhagynia a kislányt, mert a jedi rend visszahívta. Azonban erre most nem volt túl sok idejük, mert Xeth nem várt sokat, hanem elindult. Így nekik sem volt túl sok idejük már, ez tényleg a végjáték lehetett már.
- A rancoron és a többi impen kívül mi azért vagyunk itt, hogy megöljük a rakatát. Szóval meg kell oldani, hogy ne tudják elvinni… azért mondom ki hangosan, mert úgyis tudják, hogy ez a felállás – tette hozzá magyarázatként.
Ezek után nem akart túlságosan is sok lépéselőnyt biztosítani Xeth számára, így rohanva próbálta a sith nagyurat utolérni. Ha pedig útközben találkozik megszálltakkal, akiket még Xeth esetleg nem vág le, akkor próbálja elkábítani őket már távolról.

---

A leérkezés után az egyik farghul a fajtáját nem meghazudtolva szólt be a nagyúrnak, amit a férfi sem tűrt el. mindez megerősítette Ingridet abban, hogy az őrnagytól azért tűrheti el, mert ez is csak egy szerep része. A farghulnak pedig iszonyatosan nagy mázlija volt, ugyanis Ingrid, amint a telekinetikus lökés megtörtént már őt igyekezett célkeresztbe fogni, ami valószínűleg nem is volt túl nehéz. Csak az erővillámok miatt nem likvidálta a nőt abban a pillanatban. Már megtanulta a nagynénje mellett, hogy a nagyurak, vagy nagyasszonyok, de úgy általánosságban egyetlen egy urdrarr sem szereti, vagy legalább is a nagy részük nem, hogyha valaki beleavatkozik az ő szórakozásukba. Hiszen a legtöbben a kínzást annak élték meg, ha pedig megteszi, akkor valószínűleg ő maga is úgy végzi, mint a nő. Vagy pedig fejetlenül, mert kellően közel van a férfihoz, hogy fénykarddal lecsaphasson rá. A többiek beszólásával, vagy éppen megjegyzéseivel mit sem törődött. Amikor a nagyúr elindult, hogy már nincs sok idejük, akkor intett a többieknek is – a sajátjaiknak – hogy kövessék és saját maga is mozdult igyekezett az implantjai és a Halálosztagos génkezelése által biztosított előnyöket felhasználni abban, hogy követni tudja a nagyurát. Ő maga is készült arra, hogy odakint a folyosón, vagy milyen helységbe jutnak megszállottak lesznek, akik védeni akarják majd az újdonsült urukat, így visszaállította a fegyvert kábítóra, legalább is addig, amíg meg nem fognak majd érkezni a rakatához, ott majd próbálja visszaállítani. Az odáig vezető úton pedig igyekszik minél több személyt leszedni majd, hogy ezáltal is könnyítse és gyorsítsa az útjukat.

---

~ Mindenki ~
Nyu-nak a beszólása után nem sok esélye volt, még szinte fel sem fogta a dolgokat, amikor a talaj kiszaladt a lába alól és a falon nyekkent. Még le sem érkezett a földre, amikor a nagyúr ujjaiból lila színű villámok találták telibe a lányt. Ha már volt ilyenben része korábban, akkor tudta, hogy milyen érzés, ha nem, akkor mintha milliónyi tűvel szúrták volna meg egyszerre az egész testét. Az elektromosságtól minden izma összeugrott görcsösen, ami újfent nagyon fájdalmas volt. Miután az egész abbamaradt még mindig görcsben volt mindene és Nyu füstölgött egy ideig, de lassanként feltudott állni. Futni még egy ideig nem fog, de sétálni igen.

Kilépve a folyosóra talán egy nem várt meglepetés fogadott mindenkit, elöl természetesen Xeth haladt, mögötte Rhys és Ingrid, őket követték az ügynökök és halálosztagosok, majd a huttok emberei és Shani. Szóval a folyosóra kiérve semmilyen ellenfélbe nem ütköztek és nem azért, mert nem voltak sehol. Több tucat személy feküdt a folyosón minden frakcióból, eszméletlenek voltak valamilyen oknál fogva. Az egésznek elég hátborzongató hatása volt, az Erőhasználók úgyis tudták, hogy a rakata tudta, hogy itt vannak, valószínűleg azóta, hogy a holdra léptek.

Így, hogy nem volt semmilyen akadály nem volt nehéz végigmenni a folyosón. Itt már az is érezte az erőhasználók közül a rakatát, aki ki sem nyúlt az Erőbe, annyira közel volt. Csak egy nagyjából negyven-ötven méter hosszú kör alakú folyosón kellett végighaladni és a végén még egy rövidke lépcsőn lemenni. Ez nem csigalépcső volt, csak lefelé és előre vezetett, egészen pontosan befelé az épületbe, hiszen jelenleg ez a körfolyosó annak a szélén volt. Még mielőtt beléptek volna a birodalmiak üzenetet kaptak, bár semmi sem volt érthető belőle.

- A… [statikus zaj] i… v… [statikus zaj] s, e… [statikus zaj] [statikus zaj] ár… [statikus zaj] [statikus zaj] [statikus zaj] sa… [statikus zaj] [statikus zaj] …k? – hallatszott az üzenet.

A következő lépéssel beérkezett az első pár személy, majd szépen a többiek is. A teljes szint egy hatalmas körcsarnok volt, benne oszlopokkal, itt volt fény fáklyákból és egyéb fényforrásból. Az egész terem mintegy nyolcvan méter átmérőjű és négy-öt méter magas lehetett, az egésznek a közepén pedig ott ült meditálva a rakata, aki ekkor nézett fel a társaságra. Az arca nem látszott páncél miatt, ami az egész testét borította. A hatalmas félelmetesen nagy volt, még azoknak is jeges borzongás hatolt a csontjáig, aki nem voltak erőhasználók.


A végső helyszín kinézete a térkép.

A könnyebb olvashatóság miatt előre tettem az űr részt és az összes holdon levő utána van.

Kérlek olvassátok el mindenki részét, reagját, mert vannak keresztbe menő üzenetek, amik mindenkire vonatkoznak, mindenki hallotta őket!

Felszíni térkép: itt található! (friss 11. körös!)
Űrbéli térkép: itt található!
Rakata terme térkép: itt található.

Magyarázat: a vörös a lávát jelenti, a sárga az elméleti ellenőrzött határvonalat, de minden frakció mindenhol megtalálható és jelenleg lövik egymást. Mivel nem találtam scifi város térképet felhőkarcolókkal, így vegyétek úgy, hogy az épületek mind tornyok, felhőkarcolók, lássátok a topic nyitó képeket.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Múlt Kísértete





Szellemhold

---

Láttam, ahogyan a kérésemre Munji is elkomorodik, tudom, hogy nagyon kellemetlen lenne az, hogyha valamelyik klán vezetője ott lett volna azon a hajón. Még akár belháborúhoz is vezethet, hogyha az egyik klán meggyengül a másik megerősödik. Jelenleg csak nagyvonalakban ismertem a Mandaloriai politikát, mert Torian annyit nem mesélt róla, nem akart untatni vele, vagyis inkább magát stresszelni. De azt tudtam, hogy polgárháború felé sodródnak annak köszönhetően, hogy az uralkodójuk a Lone klán befolyása alá került. A Cadera pedig nem tartozott a Lone szövetségesei közé, meg elég sokan nem nézték jó szemmel ezt. Ha bármelyik is kiesett volna ezen klánok közül, akkor bizonyára egy Lone közeli erősödhetett volna meg, ami pedig a teljes Mandaloriai birodalomnak tett volna rosszat. És ekkor esett le, hogy ő is az…
- Remélem az Ordo klánból sem volt rajta senki – mondtam még neki.
Lehet, hogy nem ismeri őket személyesen, de akkor is egy klánnak a tagjai és ez feléjük nagyon fontos kötelék volt. A tiszteknek bólintottam, hogy próbálják majd azt tenni, amit Munji mondott. Azt legalább jó volt látni, hogy neki jobban teljesítik a kéréseket és parancsokat, mint nekem. Amíg megkérdezi a dolgokat, addig is én próbálom megnézni a terminálon, hogy miként is állnak a mi embereink. Végül is… maximum nemet mondanak a kérdésemre.
- Van valamilyen lehetőség arra, hogy átjussak a hajó túloldalára, ahol a huttok emberei vannak? – érdeklődtem.

---

Miin szavaira megvetés és undor kúszik fel a tiszt arcára, a nőnek éreznie sem kellett, pontosan látható volt, hogy ezúttal nagyon, de nagyon rosszul válogatta meg a szavakat. Valószínűleg nagy szerencséje volt az nem volt túl magas rangú személy.

- Xeno-korcs egyáltalán hogy mered összehasonlítani a korcs és undorító fajodat az emberekkel?! – a hangjában is megvetés és lenézés volt. – Inkább adj hálát annak, hogy nem lettetek kihajítva a zsilipeken!

Ezalatt Munji és Sil is faggatták az egyik itt levő tisztet. Nekik továbbra is Munji származása révén nagyobb szerencséjük volt és neki is látott annak, hogy utána nézzen. Mivel azonban valószínűleg nem volt utas listájuk, így kénytelen volt a tiszt a Dromund Kaas-i Mandaloriai nagykövetséget felhívni, hogy onnan kérdezze meg, hogy kik azok, akik kijöttek.

Az adatokat át is küldték, szerencsére nem voltak túl magas rangú személyek, a két legmagasabb rangú személy, aki az adatok között szerepelt Kando'alor (őrnagy) volt. A jelenlevők fiatalok, hogy ténylegesen a harctéren gyakorolhassanak, összesen félezer fő, ami azért nem olyan nagy veszteség, de azért még így is fájó lehet, hogy harc nélkül estek el.

Sil kérdésére azonban nemleges válasz érkezett, hogy nincs lehetőség arra, hogy most átvigyék a hajó másik oldalára, mert mindenki elfoglalt a mentés miatt, így innen kell koordinálnia az egészet.

Közben Miin is odament, hogy nyugtassa az embereket, de valahogy Kolby-ra jobban figyeltek az emberek, neki cégvezetőként erre jobb kisugárzása volt, ráadásul nem csak erre a részre hoztak embereket és nem csak ebbe a hangárba, így most Miin annyit ért el, hogy ugyanazoknak mondta el a nyugtatást, mint akiknek Kolby is az előbb.

---

Nalah meglepett tekintettel nézett a vörös hajú nénire, aki mondta, hogy ismeri a papáját, sőt a papája beszélt is róla neki. hogyan volt mindez lehetséges? Feltűnt neki az is, hogy a néni ugyan múlt időt használt, de a papa azóta nem hagyta el a bolygójukat, hogy ő maga ott volt.
- Hogyan mesélhetett, a papa meghalt nagyjából egy éve – mondta szomorúan.
Így nem nagyon tudta elképzelni, hogy a néni miként érthette. Mindazonáltal gyorsan megszaporázta a lépteit és követte végig Vlimtron bácsit, nem akart róla lemaradni. Egyre jobban és jobban érezte a rakatát, ahogyan közeledtek. Soha sem érzett ilyen erőt korábban, nem is hitte, hogy létezhet efféle hatalom. Az egész picit letörte, fogalma sem volt arról, hogy így miként tudná megmenteni a barátait, mert bizonyosan nem elég jó vadász ahhoz, hogy egy ilyen lényt levadásszon. Liamea bizonyára elég jó lett volna, de nem tudta, hogy vele mi lehet. Ahogyan a folyosón haladtak látta azt, hogy mindenki eszméletlen, vajon azért, mert már felkészült a rakata a végső összecsapásra? És odaértek, meglátta lényt, néhány pillanatra megtorpant, ahogyan azt a valamit figyelte. Soha sem látott még efféle lényt korábban, a páncélsisak miatt nem tudta eldönteni, hogy a fején melyik rész micsoda, még ilyen páncélt sem látott. Sem pedig fénykardot. Azonban annyi bizonyos volt, hogy nem akart itt kint maradni a nyílt területen, hanem fedezéket próbált keresni. Arra próbált menni, amerre Vlimtron bácsi is és meglapulni az egyik oszlop mögött. egyelőre nem nagyon tudta, hogy mit kellene tennie, így inkább figyelt.

---

– Nem halt meg, Coruscanton van, a Jedi rend hazahívta – mosolyodott el.
Rhys magában mosolyodott el azon, amit az életköteléknek hála érzékelt Xeth felől, amikor azon morfondírozott, hogy miért nem hagyja le senki.
~ Ne aggódj, csak azért nem megyek előtted, mert hagyom, hogy a te hátsódat rúgják szét elsőként és ne én haljak bele a meglepetésbe ~ üzente gúnyosan ~
Éppen ezért is hagyta azt, hogy a férfi menjen elől, ha pont fordított lett volna a helyzet, hogy ők akarják élve és a Birodalom holtan, akkor leelőzte volna, de így nem volt különösebben értelme. Úgyis Xeth volt messze a legerősebb és legképzettebb közülük. Őt követve lépett be a helységbe, amit katonásan igyekezett azonnal fel is mérni, hogy mi hol van és persze a rakatát is. Eddig csak az elkorcsosultakról látott képeket, de ennek messze más volt a kisugárzása, félelmetes. El kellett fojtania a fellépő kényszert és késztetést, hogy Xeth-hez bújjon, vagy legalább is mögé, hogy kimutassa, hogy örülne a férfi védelmének és annak, hogy biztonságban érezze magát. Szerencsére az, hogy a férfi megszólalt el is terelte erről a gondolatait.
- Szerinted beszéli a galaktikus közöst? – kérdezte csípősen. - Pontosítok, szerinted lealacsonyodik addig, hogy ezt használja?
Utalt arra, hogy még Xeth sem volt hajlandó közös nyelven megszólalni már ha ketten vannak, csak urdrarrul.

//Többi része lejjebb a KM reagban.//

---

A haladás közben a rossz üzenetnél megpróbálta Ingrid megtenni, hogy visszaszól a Shadow Hand-re, hogy nincs üzenet, mármint egészen pontosan, hogy rossz a vétel és semmit sem lehetett hallani az üzenetből.
~ Itt Rejtjel Hét a Shadow Hand-nek, nagyon rossz a vétel, nem hallunk semmit, ismételjék meg az üzenetet, vagy küldjék el szöveges formátumban! ~
Arra sajnos a gyors haladás miatt nem volt ideje és lehetősége, hogy saját maga elküldje ezt írásos formában ezúttal, így csak remélhette, hogy a hangformátum feljut a hajóra. Bár igazából nem gondolta, hogy ezt a rakata zavarja, nem is tudta, hogy tudna-e ilyet az a valami. Inkább a földalatti védett, pajzsolt helyre gondolt, mert régen fontos dolgok miatt levédték a helyet. Akkor pedig igazából cseszhették az egészet, mert nem fog kimenni semmi sem. Hamarosan meg is érkeztek a rakatához. Végignézett rajta, soha sem látott még efféle páncélt, de még hasonlót sem. Azonnal próbálja felmérni a terepet, hogy mi is van itt, a kezével pedig inteni próbál a többieknek, hogy vegyék fel a megfelelő pozíciókat idebent és ő maga is így tesz. Nem szándékozik ott maradni a bejáratnál, hanem az egyik elsőre egyik közelebbi oszlop mögé próbál bebújni, aztán majd, ha van lehetősége, akkor tovább haladni. Egy olyan helyre igyekszik majd eljutni, ahonnan remek rálátása van a rakatára, akit ugyan egyelőre nem szándékozik meglőni, de a fegyverét továbbra is kábítón hagyja. Egyelőre próbálja felmérni az ellenfelüket és páncélját.

---

~ Mindenki ~
Odakint Nyu nem hallott semmit, a falak nem is betonból, vagy ilyesmiből voltak, hanem fémből. Talán ha felacatian lett volna és macska alakban van, akkor talán áttudta volna karmolni a falat, de még akkor sem biztos, így kénytelen volt tovább haladni a többiekkel és beérni ő maga is a többiekhez a terembe, a rakatába.

Amit ott láttak eléggé megdöbbentő volt, még Nyu számára. Soha sem látott efféle páncélt még ő sem, de ő volt az egyetlen, aki ez alapján sejthette, hogy valamilyen nagyhatalmú rakatáról lehetett szó. Vlimtronnak a komlinkjén, ekkor statikus zörej hallatszott, egy két betű, vagy kötőszó hallatszott. Annyi biztos, hogy droidok üzentek neki, de hogy mit az rejtély, de időben most érkezhettek meg. Ezalatt Ingrid sem tudta elküldeni az üzenetet a hajóra, úgy tűnt, hogy itt lent tényleg blokkolja valami az adásokat.

Odalent a többség nem maradt a bejáratnál hanem úgy döntöttek, hogy az oszlopok mögé bújnak, ők feltudták venni ezeket a helyeket és következhetett a helyzetfelmérés. Amit mindenki megállapíthatott, hogy soha életében nem látott efféle páncélt, sem kialakításban, sem pedig kinézetben. Ilyesmi energiacsíkok nem voltak manapság jellemzőek. Nem lehetett tudni, hogy miféle anyagból készült.

Xeth volt az, aki megszólította a másikat és úgy tűnt, hogy Rhys-nek volt igaza, mert a másik nem közös nyelven szólalt meg, hanem Rakatán. Nyu sem értette teljesen, másfajta dialektust használt, mint amit a lány ismert. De azért valami halálról és a saját győzelméről beszélhetett. A harc pedig elkezdődött.

A többiek eddig is tapasztalhatták, hogy a rakata rájuk sem bagózik, mintha ott sem lennének, annyira semminek nézte őket, csak a nagyúr volt, akire figyelt. Mindennek nem volt túl sok nyoma, annyi látszott elsőre, hogy Xeth megtántorodott. A férfit olyan elemi erejű támadás érte az erőn keresztül mentálisan, hogy akaratlanul is megtántorodott és érezte a páncél alatt, hogy az orrából is elkezdett a vér folyni. Ha mozdulni akart, akkor szinte még az ujjait is képtelen volt megmozdítani, nemhogy ennél jobban bármelyik végtagját.

A rakata folyamatosan sorozta a mentális támadással, Xeth érezhette, hogy a másik a fejébe próbál mászni és néhány pillanattal később már nem is ott lent állt, hanem egy trópusi arénában. Vele szemben pedig a rakata, aki aktiválta is a fénykardját és támadó állást vett fel.

Ezalatt odakint amit mindenki más láthatott, hogy a rakata felemelte a kardmarkolatot és aktiválta a fénykardot. Nem rohant előre se semerre, csak egyszerűen Xeth felé hajította mindazt. Egyedül Rhys volt annyira közel, hogy cselekedni tudjon, fel is kiáltott, hogy ne, majd átkarolta a sötét nagyurat, hogy a testével védje őt. A fénykard a nő jobb lapockája teteje felé hatolt be a hátán, átvitte a páncélját és teljesen átszúrta őt, szinte megsemmisítve a jobb oldali kulcscsontját.

A fájdalomtól velőtrázóan sikoltott fel és a térde is megroggyant, az életét ebben a pillanatban az mentette meg, hogy a penge abban a pillanatban kikapcsolt, amikor Xeth páncéljához ért. A sérülést és a fájdalmat a Coruscanton éppen valószínűleg meditációval foglalkozó Keth-t is kizökkentette, ahogyan a teljes bal vállába és mellkasa ezen részébe erős fájdalom hasított pont ott, ahol Rhys megsérült és még Xeth is kizuhant a mentális síkról néhány pillanatra, neki még erősebb volt a fájdalom ugyanezen a részen.

Annyit látott, hogy Rhys nekiesett szemből és éppen védekezően öleli őt, még a sisak mellett is érezte az égett fém és hús szagát, Rhys arcán a fájdalom látszott és az, hogy alig van magánál, épp még csak az tartotta meg talpon, hogy a bal kezével a férfi nyakába kapaszkodott. A nő szemeiben fájdalom és hihetetlen félelem látszódott és ez is érződött felőle, nem akart meghalni, de azt sem akarta, hogy Xeth meghalljon. Még néhány pillanatig látta, hogy a nő keze lecsúszott a válláról és elkezdett összeesni, utána újra ott volt az arénában.

A többiek is ezt látták, hogy a nő beugrott a fegyver és a sötét nagyúr közé, majd sokkos állapotban dőlt el és terült el Xeth lábai előtt, amennyire látszott még magánál volt, de nem nagyon fogott fel semmit a külvilágból, ami egy ilyen sérülés mellett nem volt meglepő. Ekkor még egy másik támadás is történt a rakata részéről. Az Erőhasználók iszonyú erős sikolyt hallottak a fejükben, ami iszonyatosan fájdalmas volt.

Nalah sikoltva vesztette el az eszméletét, a füléből és orrából is gyengén kezdett vér csordogálni, Shani talán az állapota alapján szerencsésebb volt, neki csak az orrából kezdett vér folyni és a fájdalom sem volt olyan erős, képes volt magánál maradni. Ami mindenkinek feltűnhetett – aki épp nem szenvedett valamitől – hogy a fénykardja eldobása óta a rakata, akárcsak Xeth mozdulatlan volt.

A könnyebb olvashatóság miatt előre tettem az űr részt és az összes holdon levő utána van.

Kérlek olvassátok el mindenki részét, reagját, mert vannak keresztbe menő üzenetek, amik mindenkire vonatkoznak, mindenki hallotta őket!

Felszíni térkép: itt található! (friss 11. körös!)
Űrbéli térkép: itt található!
Az alsó helység térkép: itt található.

Magyarázat: a vörös a lávát jelenti, a sárga az elméleti ellenőrzött határvonalat, de minden frakció mindenhol megtalálható és jelenleg lövik egymást. Mivel nem találtam scifi város térképet felhőkarcolókkal, így vegyétek úgy, hogy az épületek mind tornyok, felhőkarcolók, lássátok a topic nyitó képeket.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

LORD XETH

Nem csodálkoztam azon, hogy Rhys belekötött abba, hogy a közös nyelvet használtam a rakata megszólítására, de nem is tudom, hogy mégis mit várt tőlem. Nincs semmi oylan hely, ahonnan az ősi rakatát ismerhetném, és nem fogok táncikálással activityzni azért, hogy amit mondani akarok, az átmenjen. Különben is, ha eleget volt mások fejében akkor bizonyára megvan a módszere arra, hogy a megfelelő tudást megszerezze magának. Az kissé csalódás volt és untatott, hogy mégis feltehetőleg rakatául kezdett el beszélni, mert ezzel nem csak hogy nem ért el semmit, de még információkat sem közölt velem, amit felhasználhatnék.
Persze sokat nem kellett várni azért, hogy támadásba lendüljön és mentális oldalon hajtotta mindezt végre. A csapásai olyanok voltak, amiket tényleg nem kellett félvállról vennem, hiszen jelentős volt, mi sem mutatta mindezt jobban, mint a testem fizikai reakciói minderre, ahogyan az is, hogy szépen lassan utat tőrt magának az elmémbe, illetve pontosabban az elmémet emelte át egy másik helyre. Ezt túlságosan is ostobaságnak tartottam, már-már gyengeségnek.
- Beszélgessünk! - ajánlottam fel azt, amit határozottan nem szeretett volna a rakata, és feltételeztem, hogy az elmék síkján szükségtelen a nyelvek ismerete és képesek vagyunk úgy kommunikálni, hogy megértsük egymást. Természetesen ettől függetlenül amennyiben bármilyen támadást intézne közben igyekszem azt hárítani vag ypedig teljesen elkerülni.
- Mit szólna, ha elmondana mindent a népéről és a technológiájukról, cserébe pedig élvezhetné a Birodalom hírszerzési szférájának vendégszeretetét? - biztos voltam, hogy ez cseppet sem így fog elmenni, de megérte néha megpróbálni, mert az évek során meglepő módon volt alkalom, hogy mindössze ennyi elegendő volt. Természetesen nem egy ilyen kaliberű ellenfél esetében, mint a rakata, de ez nem számít.
Nem tudom, hogy a mentális párharc melyik pontján is zuhantam vissza egy rövid ideig a valóságba, és hogy pontosan mi is történt, de elég hamar sikerült összetennem a dolgokat. A fájdalom a vállamban amit éreztem kifejezetten egyetlen irányból érkezett, az Erőn keresztül, azon belül is az életköteléken át. A fájdalom súlyosságából és abból amit láttam és éreztem abban is biztos lehettem, hogy Rhyssel történt valami.
Az arénába visszakerülve már biztos voltam benne, hogy valami komoly sérülést szenvedett, és nem csak abból, amit láttam és éreztem, hanem abból, hogy egy roppant idegesítő és szánalmas közös barátunk üvöltözéseit is kellett hallgatnom a mentális síkon. Ez persze szépen lassan elnyomta a rakata hangját azon a síkon, lévén egy dologra nagyon jó volt mindez. Növelte azt az fekete-vörös vihart, ami épp a lényemben tombolt. Igazán büszkeségem volt az, hogy nagyon kevés volt azoknak a dolgoknak a száma, ami képes volt kihozni engem a sodromból, éppen ezért mindenféle érzelem, amit a külvilággal közölni szoktam, az általában megjátszott, vagy szimplán csak sokszorosan felnagyított formája annak, ami valóban van. Viszont ha valaki véletlenül vagy szándékosan olyasmit tesz, ami ezek valamelyikével kapcsolatban van, az magára vethet. Rhys pedig jelenleg közel az első ilyen helyeken volt. Nem volt nehéz összerakni a darabokat, hogy mi is történt odakint. A rakata feltehetőleg úgy vélte, hogy elegendő lesz ellenem az, hogy a fizikai testemet fénykarddal támadja és Rhys, amilyen érzelmes és hősködő, bután ugrott a védelmemre és emiatt súlyosan megsebesült. Hosszú évek óta kételkedtem abban, hogy lesz bárki is, aki miatt olyan mélyen meg kell ragadnom az Erőt és az uralmam alá vonnom, mint ahogy most kellett. Mindenféle engedmény vagy kételkedés nélkül, határtalanul.
- Elég! - a kiáltás egyszerre szól a rakatának, ahogyan az Erőn és életköteléken keresztül velem ordítozó Kethnek is. Az Erőben pedig ismét igyekszem kinyúlni, viszont most nem csak lazán, ösztönösen, vagy bármi hasonló módon, hanem mohón, erőszakosan és ellenállást nem tűrve. A célom pedig az, hogy olyan mértékben vonjam az uralmam alá az Erőt, hogy egyrészt a mentális sík az én játszóteremmé váljon és kitörve onnan vissaztérhessek a fizikai síkra. A beszélgetésnek vagy megszánásnak vége volt most már. Ezen a ponton mindössze egyetlen dolog volt, ami a szemem előtt lobogott. Gyorsan és kérdés nélkül kivégezni azt, aki ebbe az állapotba hozott. Megmutatni neki, hogy mit jelent az, ha valaki olyan dologhoz nyúl hozzá, ami roppant fontos egy sötét tanácstag számára.

Hódítás: A Múlt Kísértete





Szellemhold

---

El sem tudtam mondani, hogy mennyire megkönnyebbültem akkor, amikor kiderült, hogy Torian nem volt ott a hajón sem pedig valószínűleg olyan személy, aki fontos lett volna. Így is szomorúnak találtam, hogy ennyi fiatal veszett oda úgy, hogy csak azért jöttek, hogy harcoljanak és a nélkül estek el. Ez mindenhol szomorú, különösen az ő kultúrájukban.
- Sajnálom Munji, fogadd részvétemet azért, hogy harc nélkül kellett meghalniuk – feleltem csendesen.
Annak azonban nem örültem, hogy nem tudtam átmenni a hajó másik felére, mert minden foglalt, vagy épp útban lenne az átmenéshez. Arra pedig valószínűleg ne is gondoljak, hogy átengednek, hogy átszambázzak másik oldalra, ami igazából még akár jó 20-30 percbe, vagy többe is beletelhetne, hogyha nem kapok járművet. Mindegy, akkor maradok itt, beszédet nem próbálok tartani, annak nem hiszem, hogy jó vége lenne, mert nem is tudom, hogy miként kell megtenni. Vagy kiakadnának még többen rajta, legalább is azon fele az embereknek, akik nem katonák, zsoldosok, vagy effélék. Mivel elég biztos, hogy a hajó legénysége nem ilyesfajta személy volt, bár azért kinéztem a volna a huttokból, hogy kalózokat, vagy zsoldosokat alkalmazzanak erre a feladatra is. Munji-tól ilyen téren nem kérhettem segítséget nem ilyen körökben mozgott, más pedig nem volt itt a huttoktól, hogy tanácsot kérjek. Így inkább maradtam a „fenekemen” és figyeltem a köztársaságiakat, hogy ők mit is csinálnak.

---

A hangár, ahol voltak legalább egy kilométer hosszú, vagyis inkább széles volt, és két helyen érkeztek ide az emberek, mert így tudták megoldani, hogy a kinti hajók könnyedén tudjanak manőverezni egymással.

Emiatt Miin-nek legalább 750 métert kellett odébb sétálni, hacsak nem kért valamilyen itt bent használatos járművet, amivel hamarabb megtudja tenni a távot, különben jó tíz percet kell sétálnia. Így ekkor látszott igazán az, hogy mekkora is ez a hajó, eddig erre nem is figyeltek különösebben. Ha kért járművet, akkor az egyik arra tartónak a végébe – amivel egyébként árut is mozgatnak. Ha ezzel élt, akkor pár per alatt meg is érkezett a hangár másik végébe, ahol a földön ültek a zavarodott és rémült köztársaságiak.

Ezalatt a hangár eredeti oldalán, ahol a csapat volt Kolby tovább lelkesítette az embereket, közben mindenki átért és a hajó is lecsatlakozott a zsilipről és látszott, hogy visszaindult a köztársasági hajó felé. Éppen az egyik birodalmi tiszttel beszélt, hogy szóljon neki, hogyha köztársasági tiszt is lett a fedélzeten. Ebben a pillanatban szúrhatta ki Kolby, hogy a közelben álldogál egy és meghallotta, hogy egyiküket keresi. Így oda is lépett a pároshoz, mire a birodalmi lépett pár lépést hátrébb.

- Uram, Evans ezredes vagyok! Miben állhatok szolgálatára? – kérdezte.

---

Meglepetten nézett Nalah Rhys-re, amikor mondta, hogy a papája életben van.
- De hogy, meghalt, láttuk, eltemettük – szöktek könnyek a szemébe.
A vörös hajú néninek sikerült nagyon összezavarnia a kislányt, nem igazán értette, hogy mi történt. De most nem volt arra ideje, hogy kérdezősködjön pedig annyi kérdése lett volna ezzel kapcsolatban. Leginkább az, hogy miért hazudott neki a papa, talán így akarta volna megvédeni? Nem tudta és pont a papától tanult módon tisztította ki a fejét, hogy a rakatára koncentráljon, mert ő volt a fontos most és a barátai kiszabadítása. Odabent a teremben Nalah sikeresen feltudta venni a helyet, amit szeretett volna, hogy innen figyelne az eseményeket. Amikor mindenki fegyvert ragadott, rántott a rakatára, aki igazából figyelmet sem nagyon szentelt nekik, akkor ő maga is felhúzta az oszlop mögött az energiaíjat, hogyha szükség lesz arra, hogy lőjön a másikra, akkor ez megtörténjen. Meglepetten nézte, hogy az urdrarr nagyúr lefagyott, érezte ő maga is azt a hatalmas zavart az erőben, a hullámzatot, ahogyan szinte viharosan csapott össze a sötét oldal hatalma, amikor a rakata megtámadta a nagyurat. Mégis hogyan vehetnék fel a versenyt egy ilyen személlyel, aki még a közöttük levő legerősebbet is képes volt így letaglózni? Nem tagadhatta, hogy félt, nagyon. Döbbenten és lefagyva nézte, ahogyan a vörös hajú néni beugrott a gonosz bácsi elé, hogy megvédje. Indult volna, hogy segítsen a nénit kihúzni onnan fedezékbe, amikor érezte az Erőn át őt elérő támadást, ami ellen nem tudott védekezni. Olyan erővel taglózta le, mintha kést döftek volna a fejébe, sikoltva kapott a halántékaihoz, majd elvesztette az eszméletét.

---

Rhys nem gondolkodott, ismételten az érzelmeire hallgatott, amikor rájött, hogy mi készül. Érezte a támadást, amivel a rakata megbénította Xeth-et, tudta, hogy a férfi az egyik legerősebb tagja a sötét tanácsnak, így vajon a Császár közelében lehetett hatalom tekintetében. Látta, hogy mire készül a rakata, nem foglalkozott a nő szavaival, egyáltalán nem érdekelte az, hogy mit is mond a másik. Sajnos nem tudta felgyorsítani magát, de remélte, hogy lesz ideje arra, hogy félrerántsa Xeth-et a közeledő fénykard útjából. Az egyik karjával a férfi derekát ölelte át, a másikkal a vállánál akarta rántani, amikor is elkésett… Ösztönösen akarta védeni is, pedig pontosan tudta, hogy a teste nem fogja a fénykardot megállítani, a penge bőven elég hosszú ahhoz, hogy Xeth-en is áthatoljon. Eddig még soha sem sérült meg fénykard által, sokkal rosszabb volt és fájdalmasabb, mint bármilyen másik elszenvedett sebesülése. Fájdalmasan sikoltott fel és nekizuhant Xeth-nek, nem tudta megvédeni, így vagy úgy, de belehalna ebbe… a térdei megbicsaklottak, ekkor készült fel arra, hogy szétvágja a penge, de az abban a pillanatban, amint a férfi páncéljához ért kikapcsolt. Próbált megkapaszkodni a férfiban, rettegve nézett fel rá, nem akart meghalni, pedig tökéletesen tudta, hogy haldoklik, egy ilyen sérülést nem lehet túlélni. Csak abba a hitbe próbálta már magát ringatni, hogy a két férfi, akit szeret talán túléli az ő halálát, úgyis saját maga volt a leggyengébb ebben a triumvirátusban… vagy szerelmi háromszögben. Minden kezdett sötétedni, a kezével, ahogyan elkezdett oldalra dőlni, még a kezével végigsimított Xeth sisakjának oldalán.
~ Szeretlek! ~ próbálta még telepatikusan mind a két férfinak üzenni mielőtt teljesen sokkos állapotba nem kerül.
A következő pillanatban a már csak azt fogta fel a sötétség után néhány pillanatra homályosan, hogy a földön fekszik a látószög alapján, fázott, rémesen fázott, pedig a bolygón egészen eddig forróság volt. Amikor őt is támadás érte Rakata felől az Erőn át csak próbálta összébb húzni magát, bár számára az előbb elszenvedett sérülés okozta fájdalom sokkal nagyobb volt. Bármenyire is jó lett volna elvesztenie az eszméletét, hogy megszűnjön a fájdalom, próbált küzdeni, hogy magánál maradjon, mert tudta, ha elveszti az eszméletét többé nem fog magához térni…

---

Minden hihetetlen gyorsan történt, az egyik pillanatban a nagyúr lefagyott, ugyan látta, hogy a fénykard tart felé, de nem fejre, hanem csak a páncélra, így nem mozdult. Látott már nagyurat csatában és azt is, hogy voltak trükkjeikkel, amik pont, hogy a fénykardok ellen jók. Azonban a tanítvány nem így viselkedett. Ingrid is nő volt, amit az őrnagy csinált, ahogyan védve a másikat, nem kellett volna. Ha a nagyúr meghal, akkor ő örökli a Sötét Tanácsbeli pozícióját, de mégis bemozdult, óvóan próbálta ölelni. Ingrid is pontosan így tenne, hogy megvédje Tubrokot, a hangnem, amit a nagyúr elviselt. Holdak anyja! Realizálta a nő, tényleg nem csak mester és tanítvány kapcsolat van közöttük, hanem ezek ketten szerelmesek egymásba. Ha pedig ez kiderül, az egy akkora védelmi rést jelentett, ami alapjaiban ingathatta meg a nagyúr pozícióját, mert bárki kihasználhatta. Vadrin nagyasszony és Organa nagyúr esetében ez nem áll fenn megtudták védeni magukat mindketten, de az őrnagy a nő számára képzetlennek tűnt még eléggé. Tovább azonban nem volt ideje ezen gondolkodni, mert az események nem álltak le. Többen kidőltek a sajátjaik közül, noha nem tudta, hogy miért pont azok jó tipp lehetett talán, hogy az erőhasználók, mert másokat – többek közt a sajátjaik közül senkit – és saját magát sem ért támadás. Vagy legalább is nem érezte. Valószínűleg a következőkbe bele fog halni, mert éppen készül egy olyan parancsot kiadni, ami az eddigiek ellentéte.
- Össztűz! – adta ki a parancsot a sajátjainak. – Ha szükséges védjék a nagyurat és az úrnőt!
Természetesen mindezt belső kommunikációs csatornán mondta, azaz gondolta, révén a saját komlinkje a fejébe volt ültetve, így nem hallatszott ki. A sisakból, ha nem akarta amúgy sem jutott ki hang, de így meg pláne nem. Illetve a kezével is mutatta. Közben saját maga két gránátot is elővett, mivel nem akarta magukra omlasztani a területet, így öt méteres hatótávot állított csak be neki, majd igyekszik odagurítani, vagy hajítani a rakatához, annak a fényében, hogy melyikhez van a közelebb a pozíciója, melyik a kényelmesebb megoldás. A robbanáshoz pedig igyekszik behúzódni vissza az oszlop mögé.

---

~ Mentális sík ~
Xeth néhány pillanattal a fájdalom megjelenése, azaz Rhys sérülésének elszenvedése után még egy telepatikus üzenetet észlelt a feleségétől. Noha már sodródott a sötét oldal felé, de az üzenete teljesen világos oldali volt, egy szerelmi vallomás, ugyan nem csak ő kapta meg, érezte, hogy Keth is megkapta mindezt, de akkor is, ez a világos oldali erő kivételesen nem taszította a sötétségét, nem kellemetlen volt, hanem kellemesen meleg, békés, ami még számára is nyugtató hatású lett volna más helyzetben.

A másik, amit érzett, hogy Rhys gyengült, egyrészt az Erőn át is, annak ellenére, hogy érződött, hogy küzd, most sem adta fel, mint máskor, de haldoklott. A sérülés súlyossága és a sokk is, amit okozott az, hogy a fénykard átlyukasztotta a jobb oldalát, a kulcscsontot megsemmisítve ott minden más izommal és hátul is lapocka tetejével túl sok volt.

Xeth pedig ez, a rakata szavai és Keth üvöltözése miatt, feltehetőleg, hogy a nagyúr csináljon már valamit, hogy megvédje a nőt, akit mindketten szeretnek elég volt ahhoz, hogy kellően dühös legyen a férfi. Itt ezen a síkon, ahogyan saját magán sem volt a páncél a rakatán sem, aki pedig az egészre gúnyosan mosolyodott el. A nagyúr láthatta, hogy egy zöldes-lilás fénygömböt tart a rakata a keze felett, ami ott lebeg, pulzált és egyre halványodott.

- Mindig ez a gyengeség – mondta gúnyosan, nem tudni milyen nyelven, de Xeth értette. – Mindig van egy gyenge pont, látom az utóbbi évezredek során az Erőt ilyen alantas dolgokra használtátok ahelyett, hogy a szolgálatotokba állítottátok volna. Milyen könnyű ezáltal végezni veled…

A körmeit belemélyesztette a fénygömbbe, mire Xeth – és Keth – testét iszonyatos erős fájdalom járta át, amitől még térdre is rogyott a mellkasában fellobbanó legerősebb fájdalomtól, és a gömb is teljesen fakó lett, egy pillanat alatt vesztette el a fényessége szinte 90%-át.

Xeth újabb suttogást hallott, azonban ez nem Keth, vagy a rakata volt, hanem női hang, elsőre mintha Rhys könyörgése lett volna, de mégsem, a férfi Rhys-éhez hasonlító, de mégis fiatalabb két kislány hangot tudott elkülöníteni, egy pillanatra még látta is a két vörös hajú, de az ő eredeti szürkéskék szemeivel rendelkező kislányt, akik kérték, hogy védje meg az anyukájukat.

Ekkor Xeth elméjébe még egy tudtat kapcsolódott, sötét oldali, legalább olyan erős, mint a rakatáé, de ez mégsem ijesztő, vagy félelemkeltő, ez a teljes stabilitást és erőt képviselte. Még meg sem kellett szólalnia, de Xeth már tudta, hogy ki volt az. Nem Hiuval, még nála is hatalmasabb személy, Ta-Renn, a Birodalom császára személyesen. Egyetlen parancsa volt a nagyura számára, pusztítsa el a rakatát.

Még a saját erejéből is sugárzott, adott át időlegesen az egyik leghűségesebb emberének, mindezt érezte Xeth, a rakata arcára félelem kúszott fel, az asztrális világ pedig megremegett…

---

~ Valóság ~
Szerencsére nem kellett Shani-nak Lor után kiáltania, a férfi is azonnal rohant oda az őrnagyához, még a lány előtt, hiszen Lor-ra a rakata támadásának nem volt hatása, sima ember volt, nem erőhasználó, vagy erőérzékeny. A rakata kardja is fénykard szerűség volt, így a markolat most már a földön feküdt valamilyen oknál fogva kikapcsolt állapotban, mert a nagyurat már nem szúrta át és a páncélon sem látszott sérülés a fénykard nyomán. Valamilyen fénykardok elleni védelemmel volt ellátva.

Lor felkapta a karjaiba Rhys-t és húzta magával Shani-t is, hogy ne ott helyben próbálja ellátni a nőt, hanem a tőlük délnyugatra levő oszlop mögé húzta be Shani-t is és úgy helyezkedett, hogyha valami gond lenne, akkor őt találják el és ne a lányokat. Egyébként Shani feltudta venni a rakata fegyverét, azonnal érezte azt, hogy hihetetlen erős sötét oldali erők járják át, amik azonnal kezdték volna korrumpálni a lányt, mintha suttogva bíztatták volna. azonfelül látta azt is, hogy csak hasonló egy fénykardhoz a markolat, de a teljes elektronikai rendszer hiányzik belőle.

Természetesen Lor is tüzet nyitott a rohampuskájával a rakatára, hogy fedezze a lányokat és támadjon, közben Shani érezte is és látta is, hogy ezzel a sérüléssel nem tud mit kezdeni, az őrnagy haldoklott, konkrétan át lehetett nézni a jobb oldalán kulcscsontjánál a testén, mert ott lyukasztotta ki a fénykard. Még magánál volt, érezte Shani, hogy küzdött, de a lány tudta, hogy ez kevés lesz. És valóban, Lor könnyedén leolvasta az arcáról mindezt. Ezek után tudott ő is a rakatára lőni az oszlop másik oldaláról, vagy épp Lor mellől.

Nyu-nak nem kellett mondania semmit sem, Birodalmiak már az ő szavai előtt tüzet nyitottak a rakatára. Láthatta, hogy a kék páncélos nő volt, aki a kezével intett is nekik a támadás előtt. A köztársaságiak az őrnagyukat bevitték fedezékbe, aztán onnan tüzeltek. Nyu a sisakot célozta meg és lőtt, az energianyíl volt a leglassabb fegyver, így ő egyszer tudott lőni csak. A birodalmiaknál Ingrid és vele szinte teljesen egy időben Vlimtron is gránátot hajítottak a rakatára, a négy zsoldos pedig úgyszintén tüzet nyitott.

Ahogyan valószínűleg az nem lepett meg senkit sem a lövések eloszlottak a páncélon, még csak nyomot sem hagytak rajta. Ebben a pillanatban mindenki láthatta, hogy a sérült őrnagy teste a fedezékben felemelkedett, hirtelen a semmiből narancssárgás erővillámok cikáztak volna a testén végig. Noha alig volt magánál sikoltozott a fádalomtól, majd egy robbanásszerűség után a füstölögve zuhant a földre. A robbanás letarolta az oszlopot, aminél Lor és Shani voltak, mind a ketten métereket repültek és csapódtak a földbe, szerencsére komolyabb sérülés nélkül úszták meg. Xeth is fél térdre rogyott ekkor…

A robbanás a gránátoknál ekkor következett, mindent por lepett be, a talaj több helyen repedt meg, láva jutott be a terembe, a rakata fél térden volt, a páncélja több helyen megrepedt és a naranscsárga fények is kialudtak, de úgy tűnt, hogy ahogyan a nagyúr ő sem adta fel még a mentális párbajt. A hutt zsoldosok ekkor kiáltottak fel, hogy kinek kellenek vibropengék, amik valószínűleg hatásosabbak, mint az energiaalapú fegyverek. Akinek kellett – összesen négyet – tudtak átdobni, csúsztatni. Három kardot és egy fejszét.

Ekkor még az épület is alapjaiban remegett meg a plafonból pedig törmelékek hulltak alá…

Utolsó körben vagyunk

Felszíni térkép: itt található! (friss 11. körös!)
Űrbéli térkép: itt található!
Az alsó helység térkép: itt található.

Magyarázat: a vörös a lávát jelenti, a sárga az elméleti ellenőrzött határvonalat, de minden frakció mindenhol megtalálható és jelenleg lövik egymást. Mivel nem találtam scifi város térképet felhőkarcolókkal, így vegyétek úgy, hogy az épületek mind tornyok, felhőkarcolók, lássátok a topic nyitó képeket.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

LORD XETH

Tisztában voltam azzal, hogy próbálkozni fog a rakata szavakkal és akár tettekkel, de bizonyos lett, hogy közel sincs tisztában azzal, hogy mivel is játszik valójában. A feleségem vallomása normál esetben bizonyosan meglepően nyugtatóan hatott volna, és biztos voltam, hogy mindezt később, majd a megfelelő időben át is élem majd, most viszont másnak volt itt a helye. Az, hogy Rhys bár haldoklott, de küzdött az életben maradásért, valamint kellemetlen ikertestvérem kiabálása, ami egyértelműen ostobaság volt a részéről, hiszen vele ellentétben én törődök nem is keveset Rhyssel elegendő volt ahhoz, hogy rendesen befűtsön a vörös érzelemnek a testemen és tudatomon belül.
A rakata tovább folytatta azt, hogy a veszélyesből még veszélyesebb ellenfelet csináljon belőlem. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy a gömb amit tartogatott a kezében és a szorítást követve terjedelmes fájdalom járt át, mit is jelképezett valójában. Ezen a ponton már biztos voltam benne, hogy teljesen értelmetlen életben tartani a rakatát, ha annyira ostoba, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen életveszélybe sodorja magát. Az arrogancia sokak vesztét jelentette már.
Az ismeretlen hang és megjelenő két kislány meglepetés volt számomra, és elegendő további fűtőerő, hogy a hatalmamat tovább növeljem az Erőn keresztül. Amikor viszont azt hittem, hogy ez talán tovább nem is lenne lehetséges, egy szokatlan vendég látogatott meg tudati szinten. Hatalma, még így távolról is, a rakatáéval vetekedett, viszont közel sem volt olyan kaotikus, irányítatlan. Azt képviselte, amihez nagyon is hűséges voltam, a Birodalom egységét és erejét, ez nem is volt meglepő, hiszen még mielőtt bármit is mondott volna tudtam, hogy kiről van szó.
- Ostoba kis féreg. - sziszegtem a szavaimat és úgy éreztem, hogy a harag ami bennem fortyog leégeti a bőrt és a húst is a testemről. Ahogy az asztrális világ megremegett újabb fogást igyekeztem szerezni az Erőn keresztül rajta, hogy erőszakkal visszavigyem magunkat a fizikális síkra.
Amennyiben mindez sikerül kérdés vagy szavak nélkül próbálok meg kinyúlni, immáron a fizikai síkon, letépni a páncélt a rakatáról, akár végtagokkal együtt is, és fénykarddal bevégezni a munkát és teljesíteni a parancsot amit nem olyan rég kaptam.
- Félre innen! - a szavaim azoknak szólnak, akik esetleg a haldokló feleségem közelében lennének, és bármi nemű tiltakozás vagy ellenkezést telekinetikával igyekszem elhárítani. Ezen a ponton cseppet sem érdekel, hogy mi történik velük. Annál inkább érdekel, hogy mi történik a feleségemmel. Éppen ezért ahogy mellé érek várakozás nélkül nyúlok ki ismét az Erőbe, ezúttal azért, hogy azt uralmam alá vonva gyógyítsam be a fénykard okozta sérülését. Igaz, hogy nem ebben vagyok a legjobb, e most én vagyok az egyetlen aki képes megmenteni az életét.
- Hetes, hozzák a rakata testét, a birodalom tulajdona. Ahogy a fegyvere is. - az életmentő procedúra után a karjaimba veszem a feleségemet és kiadom az utasítást az egyetlen személynek a csapatomból, aki életben fog maradni, és aki eddig is bizonyította, hogy tudja mikor mit kell tenni. Bárkinél is van a fénykardja a rakatának, attól telekinetika segítségével veszem el, hiszen az mindössze csak egy kézmozdulat, majd a nővel a karjaimban elindulok kifelé. Azt már most eldöntöttem, hogy Rhys hosszú vakációt fog kivenni, amit nem is lesz olyan nehéz elintéznem.

Hódítás: A Múlt Kísértete





Szellemhold

---

Egyelőre semmilyen extra izgalmas dolog nem történt, az adatok szerint mindenki száll át ide, ezt látni lehetett itt is, legalább is, ami a Köztárasági részt illette, az enyémekről továbbra is csak számítógépen kapott adataim voltak. Amiken bár semmilyen rendellenesség nem volt, de azért aggódtam a biztonságukért. Csak figyeltem, ahogyan a hüllőnő távozott a gigászi hangár másik végébe és csak az FRK-s fazon maradt itt. Az FRK kérdése érdekes volt, tudtam, hogy egy részük a Birodalomhoz, egy részük a Köztársasághoz húz, más részük pedig hallani sem akar egyikről sem, örülnek, hogy leszakadtak és megszabadultak ezektől. Kicsit megropogtattam az ujjaimat, és igyekeztem valamilyen kényelmes ülőpozíciót felvenni az egyik székben, azt hiszem, hogy elég sokáig itt fogunk maradni még. Lehet, hogy fel kellett volna hozni, hogy valakinél nincs-e kocka, vagy kártya, de ezt meg valahogy illetlennek éreztem volna még akkor is, hogyha dobott volna egyesek hangulatán. Tény, hogy másokét lehet, hogy lelombozza, hogy mennyien haltak meg, itt ülünk egy birodalmi hajón… szóval inkább akkor maradjunk csendben és várakozzunk. Munji-ra pillantottam, aki igencsak mély hallgatásba süllyedt azóta, hogy megtudtuk, hogy kik voltak azon a szétlőtt hajón, csak reméltem, hogy nem volt ott olyan, akit ismert és az volt a gond. Szóval akkor csendben ülök és várakozok műveletnél egyelőre nem tudtam többet tenni…

---

Most már csak tényleg várakozni kellett, Kolby mindent eltudott intézni névjegyeket adni – később is volt még több napja rá – illetve az ezredessel is megbeszélni a dolgokat, aki mindent értett és komvonalon át máris tájékoztatott mindenkit a közös sávon. Így mindenkihez, akinél volt komvonal eljutott a hír, amit Kolby akart és ez nagyban segítette a megnyugtatást. Ahogyan Miin ténykedése is a hangár másik felében.

Szerencsére a későbbiekben sem történt semmilyen atrocitás sem és néhány fordulóval – még három – minden embert, illetve létfontosságú droidot a köztársasági hajóról le lehetett menteni és kimenteni. Mindenki elfért a Shadow Hand-en, egy ekkora hajónak ennyi plusz ember nem igazán okozott fennakadást. Amint kiderült azt picit nehezményezték az emberek, hogy ennyire el lettek szeparálva egymástól, mert sokaknak bajtársa volt a másik oldalon, révén együtt harcoltak éveken át.

De egyébként mindenki jól viselte az utat, a bolygóról is elsőként a nagyúr érkezett vissza, majd szépen minden más egységet, csapatot is vissza lehetett hívni és felszállítani a hajóra. Amint mindenki fenn volt a Szellemholdat teljes mértékben lebombázták – ahogyan ezt többen akarták is – és a földdel tették egyenlővé. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy a láva teljes mértékben elsüllyesztette a várost és semmi sem maradt meg belőle.

Amíg ez zajlott mindenki végignézhette azt is, ahogyan a Köztársasági és a Hutt hajó szépen lassan a gázóriás vonzásának köszönhetően elérte a bolygó légkörét és elkezdett belezuhanni a gázóriásba. Mindkét hajó nagyon hamar gyulladt ki, majd a mindenféle gázokból álló légkörben egy ideig lángoltak, míg végül darabokra nem robbantak, ahogyan a gravitációs erők széttépték őket.

A Shadow Hand innen a közös határra, az Ossuss felé vette az irányt, ahol már mind a két másik frakciót várták a sajátjaik, hogy hazavigyék őket. A tárgyaló felek végül is sikeresen megoldották a problémát, ugyan a rakatát végül döntések ellenében Császári utasításra és egyébként is a túl veszélyessége miatt megölték, de a tárgyaló felek sem robbantottak ki egy újabb háborút a fokozott helyzet ellenére sem.

Egy érdekes diplomáciai manőver is lezajlott Ossuss felett, Lord Xeth eddigre elintézte, hogy Quillan őrnagy több hónapot tölthessen tanulás céljából a Birodalomban, míg egy birodalmi követ ugyanezen célból ugyanannyi időre a Köztársaság területére megy, a kölcsönös együttműködésüket megkoronázandó. Hogy a későbbiekben is képesek legyenek arra, hogy túltegyék magukat a közös ellentéteiknek, hogyha úgy alakulna, hogy valamilyen oknál fogva össze kell fogniuk egymással egy nagyobb fenyegetéssel szemben.

---

Nalah továbbra sem érzékelt semmit sem a külvilágból, ami talán ebben a helyzetben számára szerencsés volt, mert nem biztos, hogy kellemes lett volt a helyzet. Egyrészt alapból kellemetlen volt már a kislánynak a Rakata jelenléte is és akkor most még itt volt extrán Xeth valódi hatalma, illetve a császár jelenléte is. A rakata támadása okozta eszméletvesztés alatt pedig nem is érzett fájdalmat és a sötét oldalt sem volt képes ezáltal érzékelni, érezni semmilyen formában. Igaz a hátránya az volt, hogy semmilyen formában nem érzékelte a külvilágot sem és nem is tudta megvédeni magát az esetlegesen őt érő fenyegetések ellen. De! De legalább nem volt semmilyen fizikai sérülése, károsodása, még mentális sem, csak eszméletlen volt, ki tudja meddig? Lehet, hogy csak percekig, vagy órákig, vagy addig, amíg a rakata legyőzésre nem kerül?

---

Rhys nem sokat érzékelt abból már, hogy ki kapta fel, csak annyit érzett, hogy valaki, aki biztosan nem Xeth volt. Ahhoz már nem volt ereje, hogy belegondoljon abba, hogy Lor lehet valószínűleg, mert mást nem biztos, hogy érdekelt volna ennyire, hogy biztonságban legyen. úgy érezte magát, mint amikor süllyedt annak idején a vízbe, kétszer is volt ilyen, bár egyszer önerőből jutott vissza a felszínre, a másodiknál, vagyis az elsőnél Keth mentette meg. Próbált felfele „úszni”, kinn maradni a képzeletbeli vízből, nem akart meghalni, de fázott, egyre hidegebb volt. Nem akart meghalni, egyedül főleg nem, úgy nem, hogy nem találkozott újra Keth-el. Hirtelen azt érezte, mintha narancssárga köd ereszkedett volna rá és az egész testét újra fájdalom járta át. Azt fel sem fogta, hogy sikoltott, csak annyit, hogy valamitől erőtlenül zuhant a földre. Végtelenül fáradtnak érezte magát most már, noha nyitva volt a szeme semmit sem látott, alig pár centire volt képes, annyira közel volt ahhoz, hogy elveszítse az eszméletét. Egyre nehezebb volt nyitva tartani a szemét is már csak pihenni akart. Elege volt a harcból, a háborúból, elfáradt, végtelenül elfáradt. Ha Xeth odaér és hozzáér már azt sem nagyon érzékelte, már alig volt életben, azonban ha sikerrel jár, akkor érezni kezdte, ahogyan a sötét oldali energiák áramlani kezdtek belé, egyszer már érezte ezt, amikor a Mon Calamari-n Keth így gyógyította meg, bár talán szerencsére ezt sem fogta fel. A fájdalom múlni kezdett, legalább is a fizikai, de a lelkiek nem, arra ez a gyógyítás alkalmatlan volt. Ahogyan a sebe beforrt hangosan köhögött fel, mert végre normálisan tudott levegőt venni. A sokk sem múlt el, így még mindig fázott és alig volt magánál. Arra sem volt ereje, hogy ne hagyja, hogy a férfi felvegye. Noha érezte azt, hogy mennyire hatalmas és erős a másik az őt körül ölelő sötétség miatt mégis furcsa mód biztonságban érezte magát. De fáradt volt, már nem volt tovább ereje harcolni és küzdeni az ébrenlétért, sem egyéb másért. Aludni, pihenni… ezek voltak az utolsó gondolatai mielőtt Xeth karjaiban végre elvesztette volna az eszméletét.

---

Egyelőre nem nagyon tűnt úgy Ingrid számára, hogy túl sok hatással lett volna a rakatára mindaz, amit tettek. Legalább is a gránátok. Igaz a talaj már beszakadt, de talán, mintha… mintha megrepedt volna a páncél, de annyi bizonyos, hogy a fények teljes mértékben kialudtak a páncélon. Egy pillanatra a nagyurára nézett, de még mindig le volt bénulva. Az Erőben zajló hadakozásból, sem a Császár jelenlétéből semmit sem érzett meg Erőérzékenység híján. Így legalább el sem vonta mindez a figyelmét. Ő még mindig a rakatát figyelte, a mesterlövészpuskájának távcsövével rázoomolt a rakata páncéljára és olyan rést keresett rajta, amit meg tud lőni, hogy eltalálhassa őt. A fegyvert a legerősebb fokozatra tette, azaz halálosra, szerencsére nem a hitvány vörös energiacellát használta, hanem annál jócskán erősebbet. Ugyan mehetett volna közelharcba is, de nem akart egy ilyen ellenfélnél inkább nem kockáztatott. Nem magát, hanem a gyereket, ki tudja, hogy mi történne, ha oda menne. Nem akart úgy Tubrok elé állni, hogy elvetélt, főleg, hogy olyan lelkes volt a vőlegénye. Egy pillanat alatt söpörte el ezeket a gondolatokat, nem hagyhatta, hogy megzavarják őt. Célbavette a rakatát, nem igazán tudta, hogy ezeknek melyik az a pontjuk, amit meglőve halált okozhat, így egyelőre a páncél repedését célozta meg. Egyelőre ki akarta várni azt, hogy esetlegesen a két oda siető nő méginkább megsértse a páncélt, vagy bárki más. Ha így lenne, akkor olyan helyen próbálja meglőni a rakatát, amit halálosnak vél. Ha tudja, akkor fejbe, ha nem, akkor mellkason. Ha nem adódna ilyen helyzet, akkor a hasadékok egyikét próbálja többször meglőni egymás után, hátha áttud rajta lőni.

---

~ Mentális sík ~
A rakata mit sem törődött a Xeth fenyegetésével, készült volna végleg lesújtani Rhys-re a császár beavatkozása után. mivel itt a mentális síkon elég könnyű volt a másik felszíni gondolatait olvasni, szinte látni Xeth is érezte, hogy a másik tökéletesen tisztában van az életkötelékkel és azzal, hogyha azt szétzúzza, akkor könnyedén elintézheti a nagyurat.

Xeth is tudja, hogyha tényleg megöli Rhys-t, akkor szinte minden bizonnyal a császár támogatása ide, vagy oda, de ő maga is egyé fog válni az Erővel, így neki még az idővel is versenyt kellett futnia, mert a felesége már alig volt érzékelhető, talán tényleg csak másodpercei voltak hátra. Hiszen néha már teljesen eltűnt a gömb, ami ott lebegett a rakta kezei mellett, Xeth pedig érezte, hogy Rhys feladta, az előző támadás, bármilyen formában is érte már túl sok volt a lelkileg és fizikálisan is sebzett nőnek.

A lesújtás pillanatában a mentális világ ismét megremegett, ezúttal a rakatát érhette valamilyen támadás odakint, mert a testén több helyen sebek jelentek meg. Úgy tűnt, hogy amíg itt ezen a világon folytatták a harcot ők ketten a többiek sem tétlenkedtek. Akármennyire is megrémült a rakata attól, hogy a császár is beavatkozott alattvalója harcától nem akart meghalni. A kezébe a semmiből megjelent a fegyvere és azzal vetette magát Xeth-re.

A férfi sajnos pusztán a haragjával és az Erővel nem tudta szétzúzni a mentális világot, azonban a hatalmától újra megjelent rajta a páncélja és a fénykardja. Nem a vörös, amit Keth távozása után készített, hanem az, amelyik Rhys-nél volt. Ezekkel tudott harcolni és védekezni, ahogyan a valóságban itt is képes volt az erőképességeket használni, amiket ismert. A másik jó vívó volt, plusz az segítette a rakatát, hogy olyan stílust ismert, ami teljesen ismeretlen volt a nagyúr ellen.

Órák teltek el, legalább is ennyi időnek tűnt az itt eltelt idő, ami a valóságban néhány pillanat volt csupán. Az elme háborúja – ami jelenleg fénykard- és erőhasználat párbajban merült ki – szinte teljesen lerombolta a helyet, mindenhol villámok cikáztak az ég fekete volt, azon lila és narancsszínű villámok voltak jelen. Több a talajba csapódott, az is szénné égett, a homok sok helyütt üveggé vált.

Mindkét férfi tele volt kisebb-nagyobb sebekkel, Xeth páncélja darabokban lógott rajta, egy méltó ellenfél, még a császár segítségével is félelmetes ellenfél volt a másik. Legalább olyan gyors és alattomos, mint Xeth, ha nem még jobban. Lehet, hogy hatalmas volt az egója, de úgy tűnt, hogy azok közé tartozott, akiknek tényleg volt is mire. A páros feje felett lassanként mintha egy hatalmas tornádó tölcsére tátongott volna az összecsapó erők miatt. Aztán…

A két harcoló fél egymás felé ugrott, a végső csapás, az egyik fél most itt alul marad. Az ugrás közben hirtelen megrándult a rakata teste és a terep narancs-lila fénye lilába fordult. Az égből megannyi villám sújtott le, amint egymás mellé értek Xeth fénykardja volt, ami félbevágta a rakatát a lila fényben. A narancs penge még szinte felrobbant, a mentális világ pedig pillanatok alatt omlott darabajaira és találta magát a valóságban Xeth.

---

~ Valóság ~
Shani valóban nem tehetett semmit sem már a villámok után pedig érezte, hogy még gyengébb lett az őrnagy, igazából már nem is nagyon érthette, hogy mi volt az, ami egyáltalán életben tartotta. A fénykardmarkolat is valóban egyre kellemetlenebb volt és miközben ő maga, és Nyu is közelharci fegyvereket kértek a rázkódáson felül még egy aggasztó dologra lehettek figyelmesek. Vlimtron és Ingrid voltak azok, akik úgy döntöttek, hogy távolharcban maradnak. Vlimtron még egy gránátot is elővett hála a megrepedt páncélnak.

Ekkor azonban egy sokkalt vészjóslóbb dolgot is felfedezhetett mindenki a harcoló felek felett. Az Erő szó szerint viharban manifesztálódott, idebent lilás-feketés-vöröses és narancssárga színű felhők, illetve villámok fedték be az egész termet úgy három méterre a talajon állók felett. Több helyen bele is csaptak a földbe, oszlopokba, falba darabokat robbantva ki belőlük. Az egész úgy nézett ki, mint egy hatalmas szupercella, aminek a középpontja pont a két harcoló között volt félúton.

A fegyverek közben megérkeztek a pároshoz, akik el is indultak a rakata felé. Shani még egy másik félelmetesen erős valakit érzett becsatlakozni a játékba Lord Xeth oldalán. Még a szeme sarkából látta a férfit, vagyis már alig, mert az Erő sötét oldala olyan szinten lengte körbe, hogy szinte eltűnt benne, ahogyan a rakata is. Ezekhez képest az, amit az anyjától érzett valaha is olyan volt, mintha saját magát hasonlította volna az anyjához. Mind a két macskanő látta a lövedékeket elszáguldani több irányban maguk mellett a rakatára, illetve egy gránátot is.

A gránát leérkezés után fel is „robbant”, de csak sárgás gőzt hagyott maga után, Shani egyből megismerte a klórt, de rájuk a maszk miatt nem volt hatással. A megérkezés után a két nő lesújtott a rakatára, a vibropenge megakadt a páncéljában, de ebben a pillanatban a rakata felkiáltott és Lord Xeth is magához tért. A sötét nagyúr dühében telekinetikát használva szinte szó szerint letépte a páncélt a rakatáról, a páncél pár helyen kissé meg is vágta mind Shani-t, mind Nyu-t. Azonban ekkor Xeth-nek már nem volt lehetősége mozdulni.

Ahogyan kiesett a valóságba érezte, hogy megszédült egy pillanatra és nem fizikailag, hanem mentálisan fáradt, elég erősen migrén kínozta az előző párharc nyomán. Fizilailag nem volt sérült, csak kimerült és a császár segítségét sem érezte immáron. A mire lehetősége lett volna arra, hogy mozduljon már vége volt az egésznek. A rakata még erővel magához rántotta a Shani-nál levő fénykardját és aktiválta volna, de az nem kapcsolt be…

Így, hogy nem volt páncél már a rakatán az ott levő két hölgynek könnyű dolga volt, egyszerre sújtottak le, velük együtt egyszerre lőtt Vlimtron és Ingrid is. Shani volt az alacsonyabb, így ő a rakata gyomrába tudott beleszúrni és félig átvágni őt a fegyver miatt, ebben a pillanatban Vlimtron lövése a rakata mellkasát robbantotta szét és hagyott rajta lyukat, belsőségekkel és vérrel beterítve a két lányt. Ugyanezen pillanatban Nyu a fejét választotta le a rakatának a nyakáról és a fejet a nyaklevágás pillanatában Ingrid lövése robbantotta szét.

Az Erőviharból azonnal eltűnt a narancssárga szín és a rakata halálának köszönhetően a rakatából egy utolsó erőlökés szakadt ki letarolva mindent és mindenkit aki a teremben volt. Az oszlopokat szétzúzta, Shani és Nyu métereket repütlek a testtől, a katonákat, mindenkit, Vlimtront, Ingridet, a zsolodsokat, Lor-t felborított, még Xeth-nek is hátrébb kellett jó párat lépnie, aki ezek után azonnal Rhys felé indult és ki is adta a parancsokat. A rakata halálával Nalah is azonnal kezdett magához térni és nyöszörögni fejfájás miatt Vlimtron mögött. Lor-nak esze ágában sem volt belekötni a nagyúrba, akármennyire is aggódott.

Shani szerencsére egész közel landolt, így közelebb tudott húzódni. A fejük felett a vihar továbbra is tombolt, az épület újra megremegett. Xeth az utolsó pillanatban érkezett. A kimerülés miatt nehezére esett az Erőbe kinyúlni, de végül sikerült és a sötét oldali erők Rhys testébe áramoltak. Shani ezt úgy érezte és élte meg, mintha magát az életet erőszakolta volna meg Xeth, ahogyan a sötét oldali erőkkel rákényszerítette a testet arra, hogy gyógyuljon. A lány számára olyan volt, mintha erőszak lett volna, nem gyógyítás. A jedi gyógyítás a lelket is gyógyítja, ez csak testet kényszerítette gyógyulásra természetellenesen.

Azonban sikeres volt, érezte az Erőn át, hogy az őrnagy erősödik és kikerül a veszélyből, majd a seb begyógyult rajta. Noha a sokkos állapot nem múlt el, de legalább a szúrás okozta sebbe nem fog belehalni. Ezek után a férfi felkapta az őrnagyot és a földön heverő erőkardot magához húzta, és további utasítások után elindult ki Rhys-el. Ingrid azonnal utasította az ügynököket és a halálosztagosokat, hogy egyék, amit neki is láttak teljesíteni az embereik. Ha Nyu próbálja megakadályozni, akkor most már nem finomkodnak, hanem csak kiütik kábító lövedékkel.

Felérve BB-4 aggodalmaskodva csipogva figyelte a gazdáját. A Birodalmiak gyorsan összekapkodták, amit lehetett és uruk után siettek, ha Vlimtron nem veszi fel Nalah-t, akkor az egyik zsoldos segített a kislánynak, senki sem akart igazából itt maradni az erővihar alatt, ami még mindig teljesen hevesen tombolt tükrözve Lord Xeth lelkiállapotát. Odakint a tornyot a Vlimtron által hívott keselyű droidok voltak azok. Most azonban, hogy a holdon mindenki kezdett magához térni abbahagyták a hely támadását.

Legalább is addig, amíg a csapatkivonások meg nem történtek, Xeth magával vitte Rhys-t és Ingridet a saját siklóján, azonban mindenki másnak magának kellett a saját frakciójával hazajutnia. A birodalmi csapat tagjai miután bepakolták a test és a páncél maradványait már nem élték meg, hogy a siklóra is felszálljanak. BB-4-nek Lor-ral kellett tartania, de szerencsére senkinek sem kellett sokáig várakoznia, mert amint mindenki magához tért megérkeztek a kivonási parancsok is, fel a Shadow Hand-re.

Így egy köztárasági csapat hamarosan felszedte a kint várakozó jedit, Shani-t, Lor-t és BB-4et. Egy másik csapatszállító Vlimtron-ért, Nalah-ért és a zsoldosokért jöttek. Odafent a hajón Nalah végre találkozhatott az őt ide hozó csapattal is, akik végtelenül hálásak voltak Vlimtron-nak azért, hogy mindvégig vigyázott a kislányra és egyben visszahozta nekik. Amint mindenki fenn volt a Szellemholdat teljes mértékben lebombázták – ahogyan ezt többen akarták is – és a földdel tették egyenlővé. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy a láva teljes mértékben elsüllyesztette a várost és semmi sem maradt meg belőle.

Amíg ez zajlott mindenki végignézhette azt is, ahogyan a Köztársasági és a Hutt hajó szépen lassan a gázóriás vonzásának köszönhetően elérte a bolygó légkörét és elkezdett belezuhanni a gázóriásba. Mindkét hajó nagyon hamar gyulladt ki, majd a mindenféle gázokból álló légkörben egy ideig lángoltak, míg végül darabokra nem robbantak, ahogyan a gravitációs erők széttépték őket.

A Shadow Hand innen a közös határra, az Ossuss felé vette az irányt, ahol már mind a két másik frakciót várták a sajátjaik, hogy hazavigyék őket. A tárgyaló felek végül is sikeresen megoldották a problémát, ugyan a rakatát végül döntések ellenében Császári utasításra és egyébként is a túl veszélyessége miatt megölték, de a tárgyaló felek sem robbantottak ki egy újabb háborút a fokozott helyzet ellenére sem.

Egy érdekes diplomáciai manőver is lezajlott Ossuss felett, Lord Xeth eddigre elintézte, hogy Quillan őrnagy több hónapot tölthessen tanulás céljából a Birodalomban, míg egy birodalmi követ ugyanezen célból ugyanannyi időre a Köztársaság területére megy, a kölcsönös együttműködésüket megkoronázandó. Hogy a későbbiekben is képesek legyenek arra, hogy túltegyék magukat a közös ellentéteiknek, hogyha úgy alakulna, hogy valamilyen oknál fogva össze kell fogniuk egymással egy nagyobb fenyegetéssel szemben.

A Shadow Hand-en a többiek távozása után:
- Azt akarom, hogy a saját biztonságod érdekében egy másik nevet válassz, amin tanítványomként ismerhetnek a Birodalomban. A legjobb lenne talán az, hogyha a régi valamelyik nevedet választanád. Mint Lady Elara, vagy Lady Daemora – javasolta.
- Nem tudnám megszokni, mit szólsz ehhez: Lady Benûwia? – kérdezte a nő kissé szórakozottan.
- Lady Benûwia? Erős, sith név, honnan jött? – kérdezte érdeklődve a nagyúr.
- Fogalmam sincs, csak úgy ismerős, sajátomnak érzem – felelte zavartan a nő.
- Akkor legyen ez, tetszik. Csatlakozol hozzám egy teára Lady Benûwia? – kérdezte még egy mosollyal a férfi és a kezét nyújtotta a másik felé.

Vége.

Köszönöm szépen a játékot, nagyon élveztem, talán ezt a legjobban hosszú idő után hosszú KM pályafutásom során. Az űrben sajnos elcsúsztunk, nem így terveztem, ha Jivi ír talán izgalmasabb és hosszabb lehetett volna. De azért remélem a földi rész mindenkit kárpótolt.
Szerintem senkinek sincs kifogása az ellen, hogy ez kánon legyen.
Akkor a jutalmak, mivel Xeth MNJK, érje be azzal, hogy elrabolhatta Rhys-t, aki nála vakációzik.
Jivi 0 pont-ot kap, Rol-Den Laron 0,5-t, Munji 1,5 ponttal és 7.500 credittel gazdagabb.
Ami a többieket illeti, ők mind 2 pontot és 10.000 creditet kapnak jutalmul.

Pontok:
Célkitűzés 1: Köztársaság 5 pont, Hutt/Semleges 9 pont, Birodalom 4 pont
Célkitűzés 2: Köztársaság 2x4 pont, Birodalom 3 pont (mert kevesebbet írt Tao), Hutt 4 pont
Célkitűzés 3: Köztársaság 4 pont (1x, mert Rol kiesett)
Célkitűzés 4: Birodalom és Hutt 3-3 pont

Eredmény:
1. helyezett: Köztársaság – 17 pont
2. helyezett: Hutt/semleges – 16 pont
3. helyezett: Birodalom – 10 pont

Összesen eddig:
Hutt/semleges: 15 + 16 = 31 pont
Köztársaság. 13 + 17 = 30 pont
Birodalom: 10 + 10 = 20 pont

Bővítések és hasonlók. Aki épp nincs kalandban, annak értelemszerűen ez a kaland leírása. Aki kalandban van, annak bővítésbe megy. A többségnek korábbi posztba kell beszerkeszteni, de aki dec. közepe előtt kezdett (mint Vlimtron, Rhys, Munji, Nalah pl.) és még nem ért véget a kalandjuk, majd az aktuálisan futó kalandjuk végén írandó bővítésbe elég lesz beleírniuk ezt. Nyu esetében pedig, mivel ő nincs megírva az előtöribe is elég ha bekerül.

---

Felszíni térkép: itt található! (friss 11. körös!)
Űrbéli térkép: itt található!
Az alsó helység térkép: itt található.

Magyarázat: a vörös a lávát jelenti, a sárga az elméleti ellenőrzött határvonalat, de minden frakció mindenhol megtalálható és jelenleg lövik egymást. Mivel nem találtam scifi város térképet felhőkarcolókkal, így vegyétek úgy, hogy az épületek mind tornyok, felhőkarcolók, lássátok a topic nyitó képeket.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika: