Víz alatti város

---

Fiwi nagyon kíváncsi volt arra, hogy ki is lehet a táncruhás lány, mert az egész annyira szürreális volt itt, hogy nem nagyon tudta hova tenni a helyet. Annak örült, hogy a lány nem támadt rá és még Cha’Sool is csatlakozott hozzá. Figyelmesen várta, hogy a twi’lek válaszol-e a kérdéseire és micsodát. Annyi kérdése lett volna hozzá, hogy mi ez a hely, miért nem bújik elő senki sem a házakból, miért pont ez a lány jött ki eléjük? És még sorolhatta volna órákig is ezeket. Aztán a semmiből a következő pillanatban hirtelen megérezte ő maga is a zavart az Erőben. Ennek érzésére össze is rezzent és elsápadt, nem volt az ilyesmihez hozzászokva. Nagyon nem! Ritkán szokott effélét érezni, az egyik a megmentője volt, a korábbi nagymester, a másik a mostani.
- Ez a hely kezd egyre kiakasztóbb lenni… – fakadt ki. – Először a tudósokkal az a farghul lány, aki elvileg halott az Erő szerint, erre két lábon jár és lélegzik… és most még ez!
Mennyire örült volna annak, ha Jonathan vagy Drexer itt lettek volna, mind a ketten járatosabbak voltak az Erőben nála és jobban ismerték a dolgokat, így talán ők tudtak volna valamit kezdeni a helyzettel és saját maga követhette volna őket. Úgy legalább nem vakon kellett volna, egy vadidegent követnie arra a helyre. Mivel továbbra is megvolt, hogy figyelik és lakják a várost, így egyedül az utcán sem akart egyedül végigszambázni. Az lett volna a másik lehetőség, hogy akkor most visszamegy szépen a tudósokhoz, de nem egyedül. Így maradt az, hogy követi a másik nőt.
- Önnel tartok – mondta végül.
A lézerpisztolyát veszi a kezébe és kövei Cha’Sool-t remélhetőleg a twi’lek lánynak együtt.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A hármas eltudott indulni arra a helyre, ahonnan érezték az előbb a zavart. Ahogyan haladtak az épületekből is egyre jobban érződött a kellemetlenség, zavar, nyugtalanság érzése. Mindez nem feltétlen erőhasználóktól jött, hanem feltehetőleg sima élőlényektől, de olyan sokan érezték, hogy bármiféle extra erőhasználat nélkül is érezhető volt mindez.

Ezt leszámítva az út teljesen nyugodtan megtehető volt, a csapat nem ütközött ezen a távon senkibe sem. A hely továbbra is ugyanolyan volt, mint eddig. Toronyépületek, bár nem túl magasak a dóm miatt. Itt is világítottak az utcán levő lámpák, épületek, továbbra is kellően sok fényt adva, hogy ne tűnjön túl sötétnek a hely a víz alatti elhelyezkedés miatt.

Erre is szökőkutak, növények, fák, virágok voltak mindenfelé, illetve itt már szobrok is látszottak. Ezek különböző embereket, vagy éppen a csillagködben mindenfelé előforduló állatokat mutattak. Rendesen kőből, vagy épp márványból faragottak voltak, nem holografikusak, amik talán megszokottak voltak a modern világból jött nőknek.

Végül is elértek az épülethez, ami egy erősen páncélozott kétszintes leginkább raktárépületre hasonlított. Egészen eddig nem láttak semmilyen fegyvert itt, ezen az épülten több látható védelmi berendezés is volt. Többek között sugárágyú. Mindezek ellenére a hatalmas két szárnyú ajtóhoz közel tudtak menni, ami a bejárati ajtó volt – így hirtelen nem láttak másikat csak ezt.

Ahogyan az ajtó és az épület közelébe értek a raktár melletti hármas fúróépület aljából egy teljesen kibernetikázott mon calamari férfi jött elő és sétált az épület, illetve a nők közé.

- Azt hittem, hogy kellően érthetően fogalmaztak a droidok, hogy nem akarjuk itt látni magukat! – mondta.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Nem lőttek le, ami már önmagában nagy előny és meg se kínoztak, csupán bemutatkoztak és egyértelműen összetévesztettek egy helyivel. igazából nem hibáztatom őket emiatt, hiszen aligha vagyok bolygón kívülihez öltözve.
- Sajnos el kell szomorítsam, nem vagyok helyi, a ruházat nem az én választásom, azután adták rám, hogy elraboltak a Coruscantról. - közöltem elsősorban a zöld bőrszínnel rendelkező nővel, a másik eléggé furcsa volt ahhoz, hogy inkább csak megfigyeljem, mintsem konkrétan beszélgessek vele. A társalgást viszont zavar szakította félben az Erőben.
- Shami itt van? - tettem fel a meglepett kérdést a nőnek, hiszen a leírása alapján ő jutott eszembe, de sehol sem láttam őt, habár a tudósokat sem, akiket emlegetett. Az Erőben való halottság pedig nem túl jellemző dolog, így eléggé leszűkíti a lehetőségeket.
- Megyek én is. - egyeztem bele én is az indulásba, habár furcsálltam a nő viselkedését Fiwi pedig eléggé zavartnak tűnt, mármint érzelmek terén, még inkább, mint én vagy, áh nem, Rhys eddigi a legfurcsább érzelmek terén akivel találkoztam, bár az utóbbi időben sokat fejlődött. Biztosan a férjei hatása.
A többiek mögött haladva igazán lenyűgözőnek tartottam a kőből és márványból faragott szobrokat. Nem sok ilyesmivel lehet találkozni modernebb világokban, igaz fogalmam sincs, hogy ahol vagyok az annak számít-e vagy sem.
A mon calamari megjelenése után egyértelműen olyasmire utalt, aminek nem voltam tanúja, hiszen én semmiféle droiddal nem találkoztam. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy nem ő az el rablóm, hiszen akkor utalt volna rá, vagy jelzi, vagy nem tudom. Talán helyesebb úgy fogalmaznom, hogy nem feltételezem, hogy ő lenne. Viszont a magát Cha'Sool-ként bemutatott nő tárgyalni próbál vele.  Lehetséges, hogy diplomata lenne, vagy valaki aki ahhoz hasonló utat követ? Nem tudom. Viszont én inkább felkészülök arra, hogy lehetséges, hogy az alak ránk támad és akkor ki kell térni. Az ellentámadásra inkább megfelelő helyzetre várok, hiszen enyhén szólva is nem vagyok jól felszerelt.

---

A lány pedig végre válaszolt ugyan nem mutatkozott be, de legalább válaszolt.
- A Malachor V-n van, a csillagköd nagyjából másik felén Corsucanthoz képest - válaszolta.
Nem irigyelte a lányt emiatt, de ő is jött velük annak ellenére, hogy mibe csöppent. Shami? Nem tudta, hogy ez-e a neve a lánynak, vissza kellett gondolnia, hogy bemutatkozott-e, de a feszült helyzet miatt nem volt benne biztos.
- Azt hiszem, hogy igen így hívják – mondta.
~ Ki tudja, hogy milyenek a helyiek ~ válaszolta vissza. ~ Semmit sem tudunk róluk. ~
Azzal a résszel ő maga sem tudott vitatkozni, hogy tényleg a rabszolgák azok, akik ilyen ruhában vannak, bár Coruscnton azok is öltöztek így, akik a saját megélhetésük miatt lesznek táncosok. Nem tudta a lány pedig nem válaszolt, ami nem nyugtatta meg Fiwit. Ha ezt elmondja otthon a fiúknak, már ezt az egészet nem fogják elhinni. Bár ehhez feltételezni kellene azt is, hogy hazajut. Végül csak megérkeztek ahhoz a részhez, ahonnan érzékelték a zavart az Erőben, bár nem jutottak be oda, mert egy erősen kiborgizált, kibernetizált mon calamari férfi jelent meg előttük. Már a látványától is összerezzent és megborzongott. Persze tudta, hogy mindenki élni szeretne, de ez neki már jócskán messze volt attól, amit még élőnek lehetne nevezni. Inkább tűnt droidnak a férfi, mintsem élőlénynek. Nem tudta, hogy a mennyi része lehet élőlény a férfinak, így igyekezett kinyúlni az Erőbe, hogy ezt megtudja. Közben figyelte persze azt is, hogy mit mond a másik. Saját maga igazából egyetértett volna, hogy akkor most ők szépen fogják magukat és távoznak mindenestül, hogy ne legyen ennyi gond velük. Annyit nem ért meg az egész, hogy meghaljanak.
Neki nem volt mit kérdeznie, igazából Cha’Sool mindent elmondott, megkérdezett, ami neki is hirtelen eszébe jutott, ő is ezeket kérdezte volna. A másik pedig, hogy a nő telepatikus üzenetére összerezzent. Miért kellett mindig a sötét oldalhoz közelebb állóknak erre kilyukadni? Ahelyett, hogy normálisan mérlegelnék a helyzetet és hagynák az egészet a fenébe?
~ Biztos, hogy ez jó ötlet? ~ kérdezte. ~
Ha nincs más lehetőség, mintsem a harc, akkor igyekszik a twi’lek lány kezébe a lézerpisztolyát beleadni, hogy legalább megvédeni megtudja majd magát, saját maga pedig a fénykardját veszi a kezébe ezen esetben, hogyha kell majd akkor besegíthessen Cha’Sool-nak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Fiwi továbbra is aggódott és talán még a félelem volt a legjobb szó, amit érzett ebben a pillanatban. Tarya pedig továbbra is szavakkal próbálkozott, ha már nem támadt rájuk a mon calamari korábban. És úgy tűnt, hogy ez eddig nagyon jó választás volt, mert a férfi továbbra is kivárt, nem támadott, hanem úgy döntött, hogy válaszolni fog a nőnek.

- Nincsenek elrejtőzve, csak éppen napi imájukat folytatják a Hármakhoz. Nem szeretjük az idegeneket, a kívülállókat! Ez a mi világunk, mi tápláltuk a Hármak egyházát az elmúlt több mint tízezer éve. Másokat nem érdekeltek a gyermekek, csak minket! De amikor felbukkannak, akkor mindenki őket akarja.

- A mi feladatunk, hogy megvédjük őket a maguk fajtájától, hiszen maguk kívülállók voltak, akik bemocskolták Onderon szent földjét is és tették tönkre azt a világot. Most a Hármakat akarják? Nem fog megvalósulni!

- A gyermek még alszik, nem ébredt fel hosszú több ezer éves álmából. De már közel, ahogyan a másik kettőé is. Ők lesznek, akik a fényt és az utat fogják mutatni ebben a csillaködben és Galaxisban. – mondta az egészet teátrálisan.

A szövegek, a Hármak, a Hármak egyháza azoknak, akik voltak az Onderonon nagyon ismerős lehet, ott volt ez az egyház, de Traya is, ha követte a Csillagköd eseményeit az idejövetele előtti hónapokban, akkor ő is hallhatott erről. Közben Fiwi odatudja adni a fegyvert Aeyaj-nak ha a lány elfogadja azt.

Közben Fiwi Erővel ellenőrizni tudta a férfit, nagyjából a szíve és a tüdeje volt még meg a kibernetikus részeken belül, minden más már kibernetizálva volt. egyelőre az alak még mindig nem támadt, hanem ismét megszólalt.

- Hacsak nem kívánnak csatlakozni a Hármak egyházához, akkor továbbra is a távozásukat kell kérnem. Ha nem tudják megoldani maguktól azt, akkor járművet is biztosíthatunk önöknek – mondta.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Ez eddig jobban ment, mint amennyire várta volna a dolgot. A másik fél nem támadott rájuk és nem is adta ki senkinek, hogy ölje meg őket. Hanem még ajánlatot is tett. Ez kezdte összezavarni. Valahogy nem ehhez szokott élete során, hogy így menjenek a dolgok. Közben Cha’Sool beszélt a mon calamari-val továbbra is, és Fiwi még egy telepatikus üzenetet is kapott közben. Nem is tudta, hogy ennyire érezhető, amiket érez. Meg kell, hogy nyugodjon, ebben teljesen biztos volt.
~ Túlélem, csak egy kicsit több idő kell, hogy megnyugodjak ~ üzente vissza mindkét társnőjének. ~ Csak nem vagyok olyan jó erőhasználó, hogy elsőre menjen… ~
Ezzel nem hazudott, tényleg így volt. Lehet, hogy meg kellene kérnie Jonathant, vagy pedig Drexert, hogy tanítsák egy kicsit, hogy jobban menjen egy-két dolog. De… igazából saját maga beérte azzal, hogy tud fénykardot forgatni, amivel megtudja magát védeni és egy-két trükköt. A nagyok játszmájától meg tényleg távol akarta tartani magát. szóval, hogy kiderült, hogy nincsenek akkora veszélyben igyekezett kinyúlni az Erőbe és annak segítségével próbálta megnyugtatni magát és közben gondolkodni azon is, amiket hallott. Szóval hibernálva voltak a gyerekek, legalább is ez és akkor, amit éreztek az volt, hogy ébredezett? Az előzőek után nem volt benne biztos, hogy jó ötlet lenne felébreszteni őket. Mit hozhatnak a csillagködre, ha ez megtörténik? Nem tudta. azonban tudta, hogy a fiúk „megölnék”, ha infók nélkül menne haza és Khun nagymester is bizonyosan szeretne valamit. De saját maga nem akart hazudni, nem tudta, hogy Cha’Sool úgy tett-e, vagy sem, ő nem fog.
- Nem tudom igazából, de szívesen meghallgatom, hogy mit tudnak nyújtani. Ha pedig mégsem csatlakozom, akkor a kérésének megfelelően távozom. Ha ez megfelel – ajánlotta fel.
Remélte, hogy a férfinak megfelel ez a lehetőség, ha nem, akkor nem lesz más lehetősége, mintsem elindulni visszafelé.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Azzal, hogy a férfi nem támadott rájuk érezhető volt, hogy Fiwi félelme is kezd elmúlni és nagyjából össze tudta szedni magát, így nem volt arra szükség, hogy ki kelljen kísérni őt. Közben Traya beszélt tovább a férfihoz és a mirialan is tett hozzá pár szót, a férfi pedig minderre bólintott.

- Rendben van. A csatlakozását örömmel vesszük hölgyem és azt is örömmel halljuk, hogy nyitottak a csatlakozásra, még ha nem is tudnak azonnal dönteni. Siosz Gar tábornok vagyok – mutatkozott be. - Kövessenek!

A kezével intett is a három nőnek ő maga pedig hátat fordított nekik és elindult befelé. Ha a társaság követte, akkor bekísérte őket az épületbe, ami egy hatalmas egy légterű helység volt. Ami bent volt lehet, hogy eléggé megdöbbentő volt. Főleg nők, öregek és gyerekek voltak itt, meg betegek. Az egész egy menedékháznak volt berendezve. A csarnok másik végén egy felállított pult volt, ott osztogatott két ember papírokat, akik kaptak, azok hátsó ajtón át távoztak.

- Miután az a kívülálló tönkretette az Onderont, nagyon sokan elmenekültek és ide jöttek a Malachor V-re. Családok, akik mindenüket elvesztették, az ő elhelyezésük, orvosi kezelésük az elsődleges feladatunk most. A házakban is ugyanilyen családok vannak elhelyezve, akiket érezték, hogy figyelték magukat.

- Félnek, kétségbeesettek. Teljes életük ment tönkre, sokan szeretteiket is elvesztették a kataklizmában. Az elesettek ellátása, segítése is nagyon fontos az Egyházunknak, bárkit, aki erre szorul, vagy épp a saját helyét keresi a csillagok között is szívesen látunk. Van esetleg kérdésük? – kérdezte a három nőt.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Most, hogy végre nem fenyegette őket közvetlen veszély sikerült úgy-ahogyan megnyugodnia. Igazából meglepte az, ami itt fogadta őket, erre egyáltalán nem számított. Főleg, hogy amikor jöttek tökéletesen lehetett érezni a világos és a sötét oldal hatalmát is a bolygó két feléről. De itt nem volt ilyen, itt leginkább minden teljesen átlagos volt, ahogyan a két oldal maximálisan kiegyenlítette egymást. Nem volt számára sem kellemetlen, mint ahogyan a túlzott sötét, vagy világos lett volna.
- Fiwi Fry, a Fry szállítmányozás alapítója és vezérigazgatója – mutatkozott be. – És a Nagoon Testvériség Szürke Jedi rend tagja.
Úgy érezte, hogy ezt is hozzá kellene tennie, mielőtt valamilyen lelketlen céges embernek nézik, miközben nem volt az. Igaz így megtudták, hogy miért is van fénykardja, de nem számít. A menekültek meglepték, ő is ott volt az Onderonon és kapta telibe a Sötét nexus és a látomás, pontosan tudta, hogy mit érezhettek és miért hagyták el az otthonukat.
- Ez szörnyű! Én is ott voltam az Onderonon, amikor történt, megértem, hogy miért hagyták ott az otthonukat és miért nem tudtak ott maradni tovább – mondtam.
Azt érdekesnek találta, hogy Cha’Soolt az imák és effélék érdeklik, de ott volt az is, hogy élő embereket, sitheket tekintettek istennek, miközben nem voltak azok. A sötét oldaliból kinézte, hogy örült ennek, de a másik két testvért nem tudta elképzelni, hogy így lennének.
- Amennyiben szükségük lesz bármire, amit szállítani kell, akkor a cégem áll a rendelkezésükre, örömmel segítek abban, amiben tudok, akár adományokkal is – ajánlotta fel.
Ennyit igazán megtehet, noha nem volt köze ahhoz, ami az Onderonon történt, de átérezte azt, hogy milyen mindent elveszteni. Persze, ha a férfi válaszol Cha’Sool kérdéseire, akkor ő maga is figyelmesen hallgatja.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

- Köszönjük a felajánlást Fry kisasszony, lehetséges, hogy élünk majd vele, ha nem érzi túl tolakodónak – mondta.

Ezek után fordult oda Traya-hoz, hogy az ő kérdésére is válaszoljon. Röviden vázolt a vallásuk lényegét, ami az Onderon-on indult ki azok után, hogy a Birodalom megtalálta és terraformálta a világukat még a Birodalom hajnalán. Ők emelték ki az Onderon népét a sötétségből és tanították a technológia használatát. A Császár három gyermeke volt ott a bolygón és vezette az expedíciót.

- A népünk vallásos, három istenség jelképezi a Pantheonunkat, akik a fényt, a sötétséget és a köztes állapotot hozták el az Onderon-ra nagyon, nagyon régen. A vallásban papok és papnők is vannak, vallási szerepet csak erőhasználók tölthetnek be, a templomokban képzik őket. Leginkább harcosok, ha meg kell védeni a bolygót, ők voltak a legfőbb védvonal. Mindaddig, amíg az egyház és a társadalom össze nem omlott az Eseménykor.

- Többen kiválóan látják a jövőt, akárcsak a Voss fajnál, vagy az Örök Birodalomban a Hármak egyházában is van ilyen specializáció. Mások gyógyítók lehetnek. Mindenki maga választhatja ki, hogy mihez ért, mi jelképezi őt. De lényegében békefenntartó, elit testőr, gyógyító, illetve tanár is lehetnek. Mindenkit, aki átesik a képzésen, melyet gyermekkorban kezdenek pap, vagy papnői rangot kap, attól függetlenül, hogy mivel is foglalkozik.

- Igen, a személyek mentalitásától függ, hogy a három útból melyiket is fogja valaki járni, a világost, a sötétet, vagy a szürkét. A tanulmányaikat is ezek szerint folytatják, miután gyermekként átesnek játékos próbákon és utána jönnek a további alrészek, amiket korábban említettem. A nem Erőhasználók fizikailag nem töltenek be pozíciót az egyházban.

- Napi többszöri imával hódolunk az isteneknek, illetve bor és ételáldozattal. Mivel itt nincsenek templomok, így kisebb szentélyeket, imaoltárokat emeltünk. De ez csak formaság, bárhol lehet imádkozni és bármikor, hitünk szerint mindig meghallanak minket.

A Traya kíváncsi volt az imádságokra, akkor az onderon saját nyelvén, elmondott néhány rövidke egy-két versszakos verset. Ekkor azonban újra érezni lehetett azt a zavart, amit korábban, csak ezúttal hosszabban és olyan hatása volt, mintha az Erőben egy fájdalmas, hosszas üvöltés is párosult volna a zavarhoz. Az egésznek most már a forrása is érezhető volt, pontosan maguk alól jött mindez.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Végül szerencsére nem került harcra sor, így nyugodtabb testtartást vettem fel és egészen passzív megfigyelő magatartást. Egyelőre nem tudtam hová tenni se azokat, akikkel találkoztam, sem pedig ezt az egész vallási vonalat, amivel szembe találkoztunk. Arról nem is beszélve, hogy nem akartam rögvest következtetéseket levonni kevés információ ismeretéből. Az sokban megkönnyítette a dolgunkat, hogy elég könnyedén vették azt, hogy az egyik nő konkrétan kijelentette, hogy csatlakozna, a másik pedig több információt akar, és még azt se bánták, hogy én csak szótlanul ott voltam és velük tartottam.
Miközben a mon calamari arról beszélt, hogy milyen szerepeket látnak el én azon gondolkodtam, hogy mégis én, ha az adott helyzetbe kerülnék, mégis mit választanék. Az elég specifikus társas életemen kívül nem igazán voltam az a nagyon szociális fajta. Vajon remete lehetnék?
- Bocsánat, ha kellemetlenkedő vagy kínos lenne, de esetleg tudnának információval szolgálni arról, hogy miképp kerülhettem ide? Gondolom figyelik az ilyesmit, mármint, hogy ki jön be és megy ki a bolygóról. Valamint, hogy miért halmozzák a városban a holtesteket? - igazán nem úgy fejeztem ki magam és nem olyan hangsúlyt használtam, hogy az vádlónak tűnjön vagy hasson, ténylegesen csak információt szerettem volna, hogy tudjam, hátha ők tudnak valamit arról, hogy miképp kerültem ide. Közben pedig az Erőn keresztül próbáltam kitapogatni, hogy mégis ki vag ymi lehet az, ami olyan különösen reagált az elmondott imára.

---

Saját maga nem volt különösebben meggyőzve arról őt magát érdekli a vallás. Nem fog sith-ekben hinni még azért sem, hogy eljátssza azt valakinek. Abban viszont határozottan az volt, hogy segíteni szeretne az ittenieknek. Örült annak, hogy független és nem tartozik sehova, hogy a saját szabályai szerint élhet és teheti, amit akar. Ezen nem akart változtatni. Igazából felmerült benne, hogy vajon a három akarja, hogy vallásként tekintsenek rájuk? Az, hogy az apjuk milyen az egy dolog, de ők milyenek? Nem tudhatták. Ahogyan a férfi a képzést és hasonlókat taglalta összrezzent alig észrevehetően. Számára egyrészt túl kötött, másrészt pont olyan, mint a jedik, hogy gyerekként elért eredmény alapján döntik el, hogy kiből mi lesz. Hol a szabad akarat, hogy azt tegyen valaki, amit akar. Saját magának ez volt a legfontosabb. Ezek után csodálkozott még valaki, hogy kitették a rendből? Már ott gyerekként is hasonlóan gondolkodott, így nem csoda, hogy senki se vitte el őt padawannak. Az talán még érdekes lehet, amit Cha’Sool kérdezett a csatlakozásról és saját magában is megfordult valami, amit fel is akart tenni, ám ekkor újra érezte a zavart az Erőben, amit. Erre viszont most már tényleg látványosan rezzent össze. Csak tippelni tudta, hogy a „gyermek” okozza, de nem lehetett benne biztos.
- Mi okozza ezeket az iszonyatosan erős zavarokat az Erőben? – tette fel végül ő a kérdést.
Nem tudta, hogy társnője miért nem tette, vagy csak úgy tett, mintha nem érezte volna, vagy ki tudja. Annyira nem ismerte őt, azaz semennyire. Inkább igyekezett magára figyelni és nem kapkodni a fejét, próbálta lenyugtatni magát ismét, hogy nincs veszély, legalább is remélte, hogy ezt a választ kapja. Ha így lenne, az valószínűleg sokat segítene abban, hogy megtudjon nyugodni. Ha veszély lenne, akkor egyelőre nem is tudja, hogy mit kellene csinálnia…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A páros továbbra is a tábornokot faggatta és vele beszéltek. A zavar hatására Fiwi megint frászt kapott, de meglehetősen hamar megtudta most nyugtatni magát. Az látszott, hogy a helységből a zavar után többen, főleg orvosi köpenybe öltözött személyek rohannak ki az egyik irányba. Nem az utcára, itt épületen belül tovább.

- Nos, ami a pap és papnővé válás folyamatát illeti… jómagam annyira nem értek hozzá, nem az Onderon-on születtem és nem vagyok erőérzékeny sem. De ez egy több éves, legalább egy évtizedes folyamat. Az Odernonon nagyjából húsz éves korban lettek a papok. Az egyházba való belépés után következik a teszt, hogy melyik utat is fogja járni.

- Ami a teszten ki jön az alapján elkezd tanulni. Az első úgy öt-tíz évben semmilyen feladatot nem kapna, azt tenné, amit a tanárai mondanak. Ahogyan egyre idősebb és megismeri a kultúrát és a szerint, amiben a leghasznosabb fogja végezni. Mindenkinek megvan a hely a társadalomban és ott, amire a legjobban képes.

- Gondolom ostobának néz, hogy ön már képzett és tanult és mégis iskolapadba küldenék, de ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjen egy társadalomba, minden szokásukat, történelmüket és mindenüket megtanulja nem pár nap, vagy hét, vagy hónap. Évek, évtizedek, mire levedli a kívülről hozott szokásokat és az Onderon népének papnője lehet. És elkezdhesse a fiataloknak továbbadni a nemzet történetét, történelmét.

Magyarázta a férfi úgy, ahogyan arra saját maga képes volt. Az elhangzottak alapján eléggé más volt, mint a jedi rend és eléggé komolyan vették a papi, papnői feladatokat és a saját kultúrájuk életben tartását. Ezek után fordult a férfi Fiwi felé és Traya is választ kaphatott a ki nem mondott kérdéseire.

- Az istenünk ébredezik, az elmúlt több, mint tizenegyezer évben karbonfagyasztva volt, a kiolvasztási folyamat elkezdődött és kezd az ereje is visszatérni. Hamarosan fel fog ébredni – jelentette ki büszkén.

Aeyaj ekkor tette fel a kérdést és a férfi őszinte meglepettséggel, illetve megdöbbenéssel hallgatta, hogy mit is mondott a twi’lek lány. Az Erőn keresztül is ez érződött, még akkor is, ha a férfi nem volt erőérzékeny.

- Magát elrabolták? Holtestek?! Azonnal utána járunk! Eltudja mondani hol? – ígérte.

Ha Aeyaj elmondta, akkor a férfi komvonalon az onderoniak saját nyelvén parancsokat kezdett osztogatni, az egyik helységből katonák jöttek ki, a férfi a kezeivel is mutatott párat, az irány egyértelműen arra volt, amerre Aeyaj is volt, az egyik személy egy egyrészes hosszú ruhát is hozott a twi-leknek és átadta neki, hogy ne a táncos ruhában kelljen lenni. Amikor a katonák távoztak a férfi ismét megszólalt.

- Hamarosan megtudjuk, hogy mi történt önnel kisasszony. Addig is tehetünk önért valamit? – érdeklődött meglehetősen apáskodva.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Reméltem, hogy nem fogják ennyire normálisnak venni, hogy egy táncosnak öltöztetett twi'lek nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő ténylegesen táncos is, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan előítélet, amiből soha sem fog kinőni a galaxis. Viszont némileg megnyugtató volt, hogy úgy tűnt, hogy az itt levőknek nincs közük az elrablásomhoz. Viszont amennyit csak el tudtam mondani arról, hogy hol tértem magamhoz és körülbelül merre lehet az épület azt elmondtam nekik. Amikor pedig ruhát hoztak, akkor, amennyiben szükséges volt elvonulva a szemek elől, átöltöztem.
- Köszönöm a ruhát, és az intézkedést. Sajnálom, hogy több információval nem szolgálhattam.- tettem még hozzá az átöltözés után, most már a közérzetem is sokkal jobb volt. Akárhogy is továbbra sem szeretem a kirívó ruhákat, sem pedig, hogy úgy érezzem magam, mint egy darab hús a hentes asztalán.
- Nem hiszem, hogy a jelenlegi szándékaim között olyasmi lenne, amit illendő lenne kérnem önöktől a segítségük és vendégszeretetük után. - persze, kérhettem volna, hogy amilyen gyorsan csak lehet vigyenek haza a Coruscantra, de egyelőre jobban érdekelt az a valami, vagy valaki aki itt volt. Egyszóval a kíváncsiságom erősebb volt. Ezért is próbáltam az Erőn keresztül valamiféle módot találni arra, hogy felvehessem vele a kapcsolatot. Nem tudtam, hogy elég képzett vagyok-e vagy sem, vagy, hogy egyáltalán lehetséges volt-e de igyekeztem megpróbálni.
- Szeretnék találkozni azzal, akiről beszélt. Amennyiben tényleg úgy van ahogy mondja, és bocsássa meg a szkeptikusságomat, akkor reménykedem benne, hogy választ adhat pár kérdésre önmagammal kapcsolatosan, vagy esetleg egyfajta útmutatást, esetleg tanácsot. Ennél többre nem vágyom. - adtam meg a tényleges választ a mon calamarinak amennyiben tovább kérdezősködik, vagy megkér, esetleg felszólít, hogy mondjam el. Bízom benne, hogy attól függetlenül, hogy idegenek vagyunk egymás számára, és mi tulajdonképp behatolók vagyunk, attól míg elhiszi, hogy őszinte vagyok és valóban nem akarom sem az ők kárát, sem pedig annak a kárát ami vagy aki itt van.

---

Fiwi számára kezdett egyre zavarosabb volt az egész, ez az egész, amit a férfi mondott arra emlékeztette, hogy a jedik milyenek voltak, amíg ő maga is közéjük tartozott és nem akart ilyet még egyszer. Igazából megértette, hogy miért ilyenek, de saját maga a háta közepére sem kívánta ezt.
- Nekem az ilyen szabályok egyszer elegek voltak, mielőtt kibuktam a Jedi rendből, még egyszer nem hiszem, hogy tudnék így élni, de mint mondtam örömmel támogatom önöket bármikor, ha szükségesnek érzik – mondta őszintén.
Láthatóan a férfi is meglepődött azon, amit a twi’lek lány mondott, ezen nem csodálkozott, gondolkodni is kezdett, hogy mi lehet az egész mögött. Egyetlen egy dologra jutott, még szerencse, hogy a cége miatt kellően tájékozottnak kell lennie a csillagköd történéseit illetően. Nem hitte volna, hogy talán pont egy ilyen helyen fogja ennek bármilyen hasznát is venni, és mégis. Persze benne volt a pakliban, hogy téved, de azért felhozta.
- Halottak, nem lehet, hogy a Birodalmiak bejutottak ide? Mármint… az egész csillagködben ők az egyetlenek, akik halottnak akarják a gyermekeket – mondta.
Nem tudta, hogy a Chissek, vagy a Mandaloriaiak miként állnak a dologhoz, hiszen a Birodalom szövetségesei voltak, de nem ártott szerinte a legpesszimistábban készülni. Az nem lepte meg, hogy mindenki szerette volna a társai közül látni a Gyermeket, hiszen végtére is ezért jöttek ide sokan, saját maga azonban úgy, hogy látta, hogy biztosan jó kezekben van nem akarta mindaddig, amíg nincs rendben, az előzőek alapján pedig nem valószínű, hogy úgy volt. Lehet, hogy ki kellett volna várni azt, hogy magától tudjon megjelenni.
- Én nem ragaszkodom hozzá, az egészsége és a jóléte fontosabb. Nem szeretném a jelenlétemmel zaklatni – mondta.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Aeyaj talált egy paravánt, ami mögött át tudott öltözni minden gond nélkül néhány pillanat alatt, csak fel kellett kapkodnia a ruhákat, a táncost pedig le, ha akarta, de arra is felvehette, amit kapott. Az egy nadrág és egy pulóver volt, illetve egy szandál, ami picit ugyan nagyobb volt, mint a lány lába, de azért kényelmes. Ezek után vissza is tudott térni a többiekhez.

Gar tábornok végighallgatta, amiket a hölgyek mondtak és kissé össze is ráncolta a homlokát utána. Azon némileg rosszallóan nézett, hogy máris látni akarták őt, de Fiwi szavainál, hogy ő nem zavarná a Hármak tagját megenyhült. Láthatóan már éppen válaszolni akart, amikor először sötét oldali zavar volt érezhető a lentebbi irányból.

Traya ebben a pillanatban nyúlt ki az Erőben, teljesen véletlenül egyszerre a zavarral, és egy elemi erejű támadás kapta telibe, az Erőn keresztül. A többieket is, amitől mind a hárman térdre rogytak. A támadás nem volt sem világos, sem sötét oldali, teljesen általános volt, majd egy hangos fájdalmas üvöltés is követte, ez is az Erőn keresztül. Korábban a nők ilyet még nem tapasztaltak.

Ekkor hallani lehetett emberi kiáltásokat közös nyelven, immáron fülnek hallhatóan, hogy támadás érte őket, itt vannak a birodalmiak, meg kell védeni a gyermeket. Gar tábornok nem is foglalkozott a nőkkel ekkor, hanem sietve indult arra géptestével, amerre korábban az orvosok is rohantak és a kiabálás is jött.

Az egész fájdalom is minden egy-két percig tartott, utána tompulni kezdett, de még mindig nem volt kellemes érzés, ahogyan mindenük fájt és lüktetett a támadástól, vagy épp védekezéstől. Nem igazán lehetett innen megállapítani, hogy melyik is volt az.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Láttam, hog ynem igazán örül a tábornok annak, hogy találkozni akarnék azzal, aki itt van, a gyermekkel, de végül mégis csak megenyhűlni látszott. Én valóban nem akartam volna sem bántani, sem pedig kihasználni, vagy valami, csupán néhány kérdést feltenni és még azzal is megelégednék, ha néhány ködös utalást vagy szimbolikus példázattal ellátna és el is köszönnék. Viszont ez nem megy ilyen könnyen, hiszen hamarosan támadás érkezik, két frontról. A fájdalom az egész testemet átjárja, bármi is van odalenn védekezik és nagyon úgy hangzik, hogy fájdalmai vannak. Bármi is volt, jó pár percbe tellett, hogy tompuljon, de úgy éreztem, mintha legalább egy wookie csorda rohant volna át rajtam, fizikálisan és mentálisan is.
- Talán a legjobb az lenne, ha mi is segítenénk. Nem tudom mennyit tudok fénykardok nélkül tenni, de nem szeretnék, ha a birodalom elvágna ettől a lehetőségtő. Legalább meg szeretném próbálni.- fordultam Fiwi felé miután a másik nő közölte, hogy ő megy előre. Neki könnyű volt fegyverekkel, én viszont mindössze egy vascsővel rendelkeztem. Reméltem, hogy azért Fiwi is csatlakozik és segít, vagy legalább fedez, de amiatt sem hibáztattam volna, ha jobbnak látja kimaradni mindebből. Fogalmam sincs, hogy milyen okból küldték ide, vagy jött. Az is lehet, hogy csak pilóta, vagy ilyesmi, és akkor ténylegesen semmi oka belekeveredni. Akárhogy is, ha jön, ha nem, akkor is elindulok arra fele, amerre a gyermek lehet, akár az Erőbe kinyúlva próbálom megtalálni az utat feléje, ha másképp nem sikerül.

---

Valahogy nem ilyen válaszra számított Fiwi, amit kapott, először megérezte a sötét oldali zavart, ami miatt a homlokát kissé ráncolva tekintett arra a feltehetőlegesen lejárat irányba, amerre korábban az orvosok is rohantak. A következő zavar, vagy inkább támadás, ki tudja, hogy mi pedig olyan szinten kapta telibe, amivel nem számolt, amire nem gondolt. A kezeivel ekkor a fejéhez kapott, az fájt a legjobban talán, hiszen azzal koncentrál, gondolkodik. A következő pillanatban az rántotta vissza a valóságba, hogy a térdei a talajon koppantak és ez elég fájdalmas volt.
- AÚ! – szakadt ki belőle.
Azaz üvöltés az elméjében volt a legrosszabb, még nem tapasztalt ilyet, majd ha sikerül élve megúszni ezt a napot, akkor kikéri Khun nagymester véleményét, hogy mi is volt ez, mi lehetett. Abban biztos volt, hogy megtámadhatták az itteni „gyermeket”, amire a kiabálás megerősítést adott. Hallotta, hogy a Birodalmiak, támadás alatt vannak. Nem csodálkozott, azok tényleg holtan akarták tudni a hármakat, de ezt azért nagyon durvának érezte, hogy ide is bejutottak anélkül, hogy a helyieknek feltűnt volna mindez. ment volna, hogy segítsen, de egyelőre még a fájdalom leküzdésével küzdött, ami még legalább két percet vett igénybe, közben harcosok és a tábornok is elrohant. Saját maga sűrűn kapkodta a levegőt, remélte, hogy hamar rendbe jön, közben valószínűleg megkapja Cha’Sool telepatikus üzenetét is, amire igyekszik válaszolni hangosan, ha a nő ott van még a közelben, ha nem, akkor ő maga is telepatikusan.
~ Azt hiszem, hogy most már igen… ez nagyon nem volt kellemes ~ üzente. ~ Én is megyek segíteni. ~
Nem csak azért, mert éppen a szenzációforrás volt a „gyermek”, aki itt volt, hanem azért is, mert mégsem hagyhatta, hogy valakit, aki lehet, hogy megóvni sem tudja magát azt a birodalmiak megöljék. Nem utolsó sorban az impek orra alá borsot törni mindig remek móka. Így, amennyiben képes volt felállni, akkor elindul ő is arra, amerre az egész zajlik, ha tud az előzőek után futni, akkor futva.
- Ha gondolja odaadom a fénykardomat kölcsön, sugárpisztollyal jobb vagyok – ajánlotta fel a csere lehetőséget a lánynak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Ahogyan a csapat elindult, hogy utána nézzen a dolgoknak, akkor nem volt nehéz dolguk, csak követniük kellett azokat, akik ugyanúgy arra mentek. Nem voltak olyan sokan itt, mert Aeyaj szavaira a tábornok nem is olyan régen elküldte az emberei egy részét, hogy kivizsgálják a város másik felén levő történéseket.

Háromféle katonai egységet lehetett megkülönböztetni, az egyik archaikusabb felszerelést hordott, egy másik modern harci viseletet, a harmadik pedig részben mandaloriai, azonban mégis valahogyan egyforma szerűek voltak, hasonlatos vonások, megmunkálások.

Aki volt az Onderonon, vagy a városban, vagy pedig pont az Erőlátomásban, azoknak ismerősek voltak ezek a dolgok, ezek a páncélok mind arról a bolygóról származtak. A kanyar után egy rövidebb folyosószakasz következett, aminek a végén lift, illetve lépcsőház is volt. A katonák nem vártak a liftre, a lépcsőkön rohantak lefelé.

Leérkezve egy hosszú folyosó fogadta a társaságot, ahol igazi mészárszék volt, főleg a korábban látott hármas tagjai feküdtek holtan, vibropengék okozta sebekkel, egy-két határozottan orgyilkosi ruhában levő alak is feküdt, de ezekből tényleg maximum három volt az ötven méteres folyosón, míg a többiből tucat számára.

A folyosó végén egy ajtó volt – máshol nem volt csak falak – ami mögül pedig határozottan harc zaja hallatszott, ahogyan erős zavar is érezhető volt az Erőben.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Szerencsére nem volt túl nehéz követni azt, hogy hova kell menni, mert a katonák is haladtak arra. Így igyekezett a lehető leggyorsabban rohanni, ahogyan csak tudott, a kezében azzal a fegyverrel, ami éppen nála volt Aeyaj válasza alapján, a fénykard, vagy pedig a sugárpisztoly. Próbált a azért olyan helyet találni a lerohanásban, ahol nem fogja senki sem elsodorni, révén nem volt olyan testes sem súlyos, a páncélosok könnyedén elsodorhatták, fellökhették őt és akkor agyontapossák, amit nem szeretett volna. Így, vagy úgy, de végül is leérkeztek, leérkezett arra a szintre, ahova menni kellett, itt pedig nem túl szép látvány fogadta. És akkor még finoman is gondolt arra a mészárlásra, amit láttak. Hogy ő mennyire, de mennyire utálta mindezt, annak is örült, hogy a háborúból kimaradt. Bőven elég volt az utóbbi időben látni azt, ami a Kessel Runnál történt az impekkel. Noha nem szívlelte őket, de ott nekik sem volt esélyük, azóta sem tudni, hogy ki ellen. Az itt lenn teljesen nyilvánvaló volt, hogy hol folyatódott, vagyis folytatódik a harc. Nem tudta, hogy mekkora lehet az a helység, ami odaát volt a folyosó végén és egyáltalán beférnek, de az bizonyos volt, hogy mindenképpen be kell jutniuk oda, hogy segíteni tudjanak. Már ha szükség van egyáltalán a segítségükre. Igaz az itteniek alapján volt, de az, amit az Onderonról olvasott és hallott, ahhoz képes saját maga alkalmatlan lenne arra, hogy felvegye a harcot birodalmi orgyilkosokkal, főleg, ha azok erőhasználók. De azt sem akarta, hogy ne segítsen. Mivel Aeyaj elkérte a fegyvert* így a sugárpisztoly volt nála, azzal pedig be sem kell mennie a közelharcba. Azért igyekezett megnézni, hogy milyen fegyverek vannak a halottaknál, hátha van, amit tud használni. Ha nincs, akkor maradt a sugárpisztoly és az ajtóban igyekszik megállni, hogy onnan segíthessen, ha sikeresen felmérte a terepet.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A társaság leérkezett, Traya volt az utolsó, mert neki kellett a leginkább összeszednie magát, a két fiatal lánynak sokkal gyorsabban ment, mert ők nem kaptak olyan erős támadást. Aeyaj elfogadta a fénykardot, így Fiwi-nél a sugárpisztoly maradt fegyvernek. Fiwi ért le elsőre, a twi’lek másodjára és Traya harmadiknak.

Lent azonban Traya vette át az irányítást és ő ment előre be azonnal a terembe, Aeyaj hátrébb állt meg és Fiwi az ajtóban. A harcosoknál főleg vibropengék, sima acélpengék, lándzsák, sugárpisztolyok és puskák voltak, így maradt neki a sugárpisztoly.

Ami a helységet illette egy nagyobb egészségügyi szoba volt, ahol több gép is volt, a földön az orvosi személyzet halott, itt bent csak négy katona volt, ezeken felül fél tucat orgyilkos, akik mostanra holtan, félbevágva feküdtek a földön. Az utolsó abban a pillanatban vágódott félbe, hogy Traya belépett.

Közben pedig ki is nyúlt az Erőbe és sikeresen alkalmazta, hogy az Erőn át érezze, ha veszély fenyegeti. Márpedig fenyegette, a fekete páncélos, fehér hajú és bőrű férfi azonnal a három nő felé kapta a fejét, amint megérezte őket, hogy itt vannak. A kezében egy kétkezes, hosszú markolatú fekete pengés sith kardot tartott.

A szabad kezével kinyúlt a nők felé, itt hiába próbáltak kitérni, a telekinetikus támadás ellen nem sokra mentek vele. Mind a hármójuk kezéből ekkor hirtelen kirepültek a fegyverek és az orvosi szoba másik végén landoltak. Ezek után futott ki a lábuk alól a talaj és a hátukkal vágódtak a falnak, nem kevés zúzódást szedve össze.

A következő pillanatban láthatatlan karok szorultak mindhárom nő nyakára és kezdték fojtogatni őket, miközben a férfi már a kardját emelte, hogy egyetlen vágással intézze el mindhármójukat.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Örültem annak, hogy Fiwi felajánlotta a fénykardját és meg is köszöntem neki, legalább nem éreztem magam egészen védtelennek. Természetesen ettől függetlenül még kérdéses, hogy egyáltalán a saját felszerelésem hol a francban lehet, de ennek a megfejtése nem pillanatnyi fontosságú dolog.
Az egész hely ténylegesen az Onderonra hasonlított nagyon. Mármint amennyit láttam belőle, hiszen azért elég nehéz meghatározni, hogy amit tulajdonképpen ott láttam, az a valóságban is létezett, vagy csak a nexus láttatta velünk a dolgokat. Sajnos erre nem tudok pontos választ adni.
Az utolsó folyosó szörnyű volt. A mai napom nagyon úgy tűnik, hogy arról szól, hogy mindenhol hullákat fogok látni. Remélhetőleg miután hazaértünk nem ugyan ez fog fogadni minden alkalommal, amikor lehunyom a szemeimet. Eddig elég könnyedén el tudtam vonatkoztatni az ilyesmit, de az Onderon óta ez már nem működik ugyan úgy, sokkal nehezebb és körülményesebb a dolog. Lehet meg kéne kérdeznem Lor-t, hogy ő mégis miként birkózik meg ezzel, hiszen mégis csak katona.
A terembe belépve már nem igazán tudtam eldönteni, hogy mégis ki lehet kivel. Persze ezen sokat nem is gondolkozhattam, hiszen nagyon hamar ismét fegyvertelen voltam és az egyik falon nyekkentem nem is kicsit. Igazán le kellene szoknom arról, hogy súlyos sérüléseket szenvedjek nagyon hamar és nagyon rövid idő alatt. A láthatatlan kezekre, hiába tudtam, hogy hatástalan, öntudatlanul is a nyakamhoz kaptam a kezemet, mintha le tudnám őket hántani róla, ami eléggé lehetetlen volt.
Nem is erőfeszítésembe került, hogy nem túl előnyös helyzetemben amennyire csak lehetséges volt mutassam és éreztessem a férfi felé, hogy nem kívánok harcolni vele, vagy a vesztét és, hogy nem jelentek rá fenyegetést.
- Kérem... Ne... Nem... Akarom... Bántani... Csak... A tanácsa... Kellene... - amennyire csak lehetett igyekeztem kipréselni a szavakat pazarolva azt a kevés levegőt is, ami még rendelkezésemre áll és megpróbáltam a kezeimet is felemelni jelezve, hogy fegyvertelen és ártalmatlan vagyok. Ez elég nehéz volt úgy, hogy a kezeim folyton a nyakam fele akartak menni. Az Erőben is próbáltam segélykérést vagy hasonlót jelezni a férfi irányába. Ez volt az egyetlen jelen helyzetbe amit értelmesnek láttam, bár ez sem feltétlenül volt az, hiszen nem tudom, hogy az egyre jelentősebb levegőhiány mennyire ködösíti el a tudatomat.

---

Pontosan az történt, ami miatt Fiwi gyűlöl erőhasználók ellen harcolni, egyrészt nagyon nem volt képzett, másrészt szinte mindenki, aki odakint mászkál efféle hatalommal a tarsolyában, fix, hogy hatalmasabb nála az Erőben. Éppen csak körbenézni volt ideje, hogy bent egy fekete páncélos, fehér hajú férfi ölte meg a sith assassinokat és észrevette őket. Lehet, hogy először fel kellett volna hívniuk a figyelmet arra, hogy ők maguk a jófiúkkal vannak és nem azért jöttek, hogy bárkit megöljenek, hanem azért, hogy segítsenek. Úgy tűnt, hogy a férfi azonban ösztönből cselekedett és mindenkit ellenfélnek védett, vagy éppen egy áruló, bár átkozottul erősnek tűnik, akinek nem lenne szabad itt lennie, mert az ilyen erősek nem jutnak be a bolygóra. Vagy pedig ezzel is tévedtek. Először csak szinte felsóhajtott, amikor a fegyver kirepült a kezéből, már éppen emelte volna fel a kezeit, hogy tényleg nem akarnak semmit, amikor az ő lába alól is kiszaladt a talaj és néhány pillanat múlva a háta és a feje a terem szemközti falának csapódott, ami miatt eléggé megszédült és biztos volt benne, hogy nem kevés zúzódást szedett össze.
Ha nem lett volna mindez elég, akkor még ott volt, hogy a következő pillanatban láthatatlan kezek „szorultak” a torkára és kezdték fojtogatni. Ösztönösen oda is kapott, szinte pánikolva, hogy lefejtse azokat, de nem tudott semmit sem megragadni, így letépni sem azokat a kezeket. Igazából az öregkori halálon felül ez lett volna a második módja, ahogyan meg akart volna halni, a birodalmiak ellen harcolva megvédeni valakit, ahogyan mindez most történt. Csak éppen egyenlőbb küzdelemben képzelte el mindezt, nem pedig ebben az állapotban. Igyekezett minél kisebb levegőket venni, bár eléggé pánikolt, így biztosan nem fog sikerülni, akkor pedig próbált minél tovább eszméleténél maradni.
Hátha jön valaki, aki megmenti őket, mennyire jó lenne, hiszen nem támadni, vagy ártani jöttek, hanem segíteni…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Traya és Aeyaj is kitudta préselni a szavakat, de annak nem volt semmilyen haszna a másik mintha meg sem hallotta volna. És lecsapott, azonban a penge alig pár centire állt meg Traya oldalától a férfi pedig meglepetten nézett Aeyaj és Fiwi irányába, a két személyre, akikben semmilyen sötét oldali zavarnak nem volt nyoma.

A következő pillanatban a láthatatlan kezek elengedték a három nő torkát, a kard hátrébb húzódott és ők hárman szépen nyugodtan érkeztek le a földre. Szerencsére még mindenki magánál volt, de a torkuk eléggé fájt, ahogyan a beszéd is. A támadás eléggé összezúzta a torkukat, olyan volt, mintha épp torokgyulladásuk lenne.

Ezek után jó néhány napig biztosan fájdalmas lesz enni, vagy beszélni, de ennél komolyabb baja senkinek sem lett. A férfi hátrébb lépett néhány lépést és a kardot is leengedte, az élével letámasztotta a talajra és egy kicsit rá is támaszkodott. Ha valaki nem tudott magától felkelni a földről, akkor a férfi készségesen nyújtotta a karját, hogy felsegítse őket.

- Elnézéseteket kérem, azt hittem, hogy ti is apám emberei vagytok, akiket küldött, hogy végezzen velem… ami pedig azt illeti, régen voltam gyermek utoljára… – fintorodott el.

Oda lépett a bent levő rögzített pulthoz és annak támaszkodott neki, a kezét az oldalának szorította, majd elvette a kezét, véres volt, most már látszott, hogy a páncél azon a részen tényleg sérült volt rajta. Kintről lépések hallatszottak, fémesek, majd a tábornok bukkant fel, a férfi kezeiben pedig lila színű erővillámok tűntek fel.

- Nagyúr! – felelte a mon calamari és letérdelt a férfi elé.

- Nekem ez kezd zavaros lenni… mégis mi folyik itt? Egyáltalán micsodák maguk, mert ilyen lényekkel még soha sem találkoztam és itt a Malachor V-n sem élnek… éltek ilyenek. És ha maguk nem ellenségek… akkor azt jelenti, hogy több frakció van, mint a Birodalom. Mennyi idő telt el? – kérdezte.

Azt mindenki tudja, hogy ME és MU időszámítás előtt – amit négy éve vezettek be – a Birodalomhoz mérten volt időszámítás, és a szerint ME 10.800 volt a BU időszámítás kezdete, előtte pedig BE volt a számítás. Szóval a régi időszámítás alapján BU 10.804 vagy éppen.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika: