Víz alatti város

AEYAJ’GAMU

A szavaim hatástalannak tűntek, és már kezdett az életem leperegni a szemeim előtt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen temérdek információ ilyen rövid idő alatt. Persze tisztában voltam azzal, hogy mit is jelent a halál, hogy nem az út vége, hanem egyesülni fogok az erővel, de a fizikai hatásokkal nem tudtam mit tenni, az ösztönös volt. Viszont végül az egészből nem lett semmi. Nem tudom mi történhetett, csak azt vettem észre, hogy egyszer csak a földön vagyok, és életben. Onnan tudtam, hogy életben vagyok, hogy a torkom kegyetlenül fájt.
- MI kérünk elnézést, nagyúr, hogy a viselkedésünkkel azt a hatást keltettük, hogy ártani akarunk önnek. Az én nevem Aeyaj'gamu, sajnálom, hogy nem kellemesebb alkalommal találkoztunk először.- elég fájdalmas volt a beszéd, amit jól jelezhetett az arcom, ami tükrözte az érzett fájdalmat, és miközben beszéltem, elfogadtam a talpra segítést a férfitől. A torkom egyhamar biztosan nem fog helyrejönni, és valószínűleg Rhystől és Lortól is elég nagy fejmosást kapok azért, hogy nem elég, hogy elraboltak, de még "megsérülni" is sikerült. Nem mintha nagyon tehettem volna bármit az utóbbi ellen, az előbbit is ha lehetett volna elkerültem volna. A nagyúr megszólítást használtam, amit a tábornok is, hiszen valószínűleg ez a pontosabb. A jelenlegi időlegi és politikai kérdésre a Cha'Sool nevű nő fárasztóan sokat mondott. Biztosra vettem, hogy valószínűleg az első dolog után, a többi csak jobban összezavarta a férfit.
~ Így folytatom, a hagyományos fájdalmas. Röviden összefoglalva mostanra pár nagyobb frakció és több kisebb van jelen a galaxis politikájába, természetesen szívesen elmagyarázom később önnek, hogy pontosan hogyan is van mindez. Nem olyasmi, amit öt perc alatt le lehet tudni. Viszont elsődlegesen ha nem tévedek jobb lenne ellátni a sérülést, amit szenvedett, az információcsere ráér az után. ~ végül az Erőn keresztül való közlési módszert próbáltam használni a nagyúrral, már az előbbi is kegyetlen fájdalommal járt, a mostani szövegem pedig biztos, hogy félúton elfogyott volna a fájdalomtól.

---

Végre valahára leérkezett a földre és a torkát is elengedték. Egy kicsit köhögött ezek után, de végre normálisabban is érezte magát, először is kapott végre levegőt és nem fulladt meg. Az más kérdés volt, hogy a torka nagyon, de nagyon fájt és nyelni is alig tudott, de legalább nem fog ebbe belehalni. Egyelőre nekidőlt a falnak és leguggolt, próbálta összeszedni magát. Úgy tűnt, hogy a férfi eléggé zavart állapotban volt, amit igazából nem csodált, belegondolni sem tudott, hogy saját maga hogyan reagált volna egy hasonló eseményre. Feltudta volna dolgozni egyáltalán? Nem volt benne biztos, közben pedig a tábornok is megérkezett. Megszólításnak a nagyúr az lehet, hogy tényleg tökéletes volt, bár talán még a herceg is, vagy ehhez hasonló. Igaz nem tudta, hogy miként szerette a férfi, ha szólítják. Még a korát sem tudta, betippelni sem, mert fiatalosnak tűnt, de mégsem. Olyan furcsa anomália volt az egész megjelenése, meg már a léte is.
- Fiwi Fry vagyok, egy mirialan – mondta kissé zavartan.
A másik szavaiból kiderült ugyanis, hogy nem sok olyan fajt látott, ami nem a sajátja lehetett. Legalább is se twi’leket, se mon calamarit, se zabrakot, vagy mirialant nem. Abban sem volt biztos, hogy Cha’Sool magyarázatából bármit megértett a másik, inkább több kérdést vetett fel, mint amennyi magyarázatott adott. Szerencsére egyvalamit ismert, ami talán segíthet, mert Gerr’IUs korábbi nagymester mesélt egy-két érdekes dolgot annak idején neki és a két legjobb barátjának. Más kérdés, hogy a Hármak tagja ismer-e efféle dolgot, vagy létezett-e akkor, amikor ő maga élt.
- Képes mások elméjéből tudást szerezni nagyúr? – kérdezte végül a tábornok által nevezett rangon. - Ha igen, akkor ugyan a régmúlt birodalmi ügyekről nincs tudomásom, de amit tudok a Csillagköd dolgairól, örömmel megosztom önnel.
Valószínűleg leginkább csak suttogott, mert annál hangosabban nem tudott beszélni. Ha a férfi képes rá, akkor hagyja, amit ilyenkor kell tenni, hogy megossza ezeket vele.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

- Lord Voldran Renn a nevem, de nagyúr tökéletesen megfelel megfelelő megszólításnak – mondta.

A bemutatkozásokra bólintott, azonban arra, amikor Traya nekilátott felvázolni a frakciókat a férfi arcán látszott, hogy halvány fogalma sincs, hogy miről beszél a nő. A Birodalmat még értette, de már a Köztársaságnál is ráncolta a homlokát, hogy az micsoda. A hutt, a chiss, vagy a mandaloriai semmit sem mondott semmit, csak olyan tekintettel nézett, hogy most ezekkel a semmitmondó információkkal mégis mit kezdjen.

- Ezt most lehetne kree-ül? – kérdezte.

Közben többször végignézett a többieken, hogy valaki a segítségére siet-e. Telepatikusan Aeyaj is felajánlotta a segítését, amire a férfi bólintott. Végül Fiwi ajánlott fel valamit, ezt a módszert Traya is ismerhette, talán Aeyaj is, főleg sötét oldaliak szokták használni, a dolgok gyorsabb megtanulására és arra, hogy információkat töröljenek ki mások elméjéből, vagy módosítsák azt.

- Ismerem, és köszönöm a felajánlást, a sérülésem nem súlyos, volt már rosszabb is – mondta.

Így, mivel Fiwi hagyta mindezt a férfi odalépett és két oldalról ért hozzá a lány fejéhez, ujjai végén apró villámok jelentek meg és koncentrálva hunyta le a szemét. Az egész nagyjából egy-két percig tartott, Fiwi számára csak egy erősebb fejfájással járt, a végén elvette a kezét és kinyitotta a szemét.

- Azt hiszem nagyvonalakban már tisztában vagyok a dolgokkal, köszönöm. Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy megkeressük a bátyámat és a húgomat – mondta. - Főleg, hogy nem tudni, hogy mások miként akarnak ellenük, vagy érdekükben fellépni.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

~ Vagy az is egy jó és gyors megoldás. ~ futott végig a gondolat a fejemen miközben figyeltem, ahogyan Fiwi felajánlja a férfinek azt, hogy az információkat egyenesen a tudatából szerezze meg. Feltehetőleg nem lehetett egy túl kellemes eljárás, még ha nem is feltétlenül volt dúrva, lévén megegyezésre jutottak, attól még nem feltétlenül kényelmes ha holocronnak használják az ember fejét.
- Ha nem jelent gondot, magam is örömmel társul szegődnék. Lenne néhány kérdésem, amire talán választ remélhetek öntől, vagy legalábbis útmutatást biztosan. - igyekeztem egy mosolyt is magamra erőltetni a szavaim után, viszont azt elég nehéz volt a jelen lévő fájdalom miatt, így ezután inkább maradtam annál, hogy nem most rögtön teszem fel őket, hanem amikor remélhetőleg már kicsi csillapodik a fájdalom, vagy legalább ha sikerül fájdalomcsillapítót szerezni. Különben sem áll szándékomban rögvest elhagyni a bolygót, hanem itt maradni néhány napot, ami alatt megkaphatom azt amit szeretnék, valamint az itt élőknek is segíthetek kicsit.
Viszont még az indulás előtt az első dolgom az volt, hogy a kölcsön kapott fénykardért menjek és visszajuttassam azt a tulajdonosának. Természetesen egy msoly és köszönet kíséretében.

---

Fiwi feje valóban kissé megfájdult, ahogyan a férfi kinyerte belőle az emlékeket, de azért annyira nem volt rossz ez az egész, azt hitte, hogy rosszabb lesz az egész. Azért, amikor a másik elengedte a fejét, ő maga megmasszírozta a saját halántékait. Örült annak, hogy a másik nagyjából tájékozódott és úgy tűnt, hogy Cha’Sool félre is értette azt a megjegyzést, amit a férfi mondott. De az már most látszott, hogy a férfi a sérülése ellenére is tudott humorizálni és nem olyan sótlan, mint aminek igazából képzelte őt. Igazából fogalma sem volt róla, hogy milyenek lehetnek, de valahogyan az alap sith-ből indult ki. Így ez nagyon kellemes csalódás volt a számára. Ha lehet olyat mondani, akkor egészen szimpatikusnak találta a férfit, aki talán öt-hatszor is idősebb letet nála. Cha’Sool felvetése neki is tetszett, hogy segítsenek. Végtére is jó lett volna a további kérdésekre is választ kapni és megtudni, hogy ki a másik kettő, ha még életben voltak.
- Én is önnel tartok, ha engedi uram – mondta kissé rekedten továbbra is.
Igyekezett keveset beszélni és nyelni, mert az is fájdalmas volt. Valami hideg, egy jégkrém most nagyon jól esett volna a torkára. Meg nem ártott volna vigyázni a férfira addig sem – nem mintha rászorult volna, vagy bármelyikük képes lett volna rá – amíg ki nem derül minden, hogy mit terveznek a testvéreivel. Igazából úgy volt vele, hogy most egészen jól megúszták a dolgot, nem volt olyan veszélyes, vagy csak éppen jókor tudták, hogy mit kell tenniük. Kellemetlen lett volna, hogyha a férfi megölte volna őket. Ha meg most a férfi nem engedi azt, hogy vele tartsanak, akkor nem volt más, mintsem hazamenni, már ha elengedték őket innen és nem kell várniuk, amíg minden rendeződik. Közben egy mosollyal vette vissza Aeyaj-tól a fénykardot, amikor a lány visszaadta neki.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A férfi felnevetett Traya szavaira, nem gúnyosan, vagy lekicsinylően, hanem úgy, mint aki nagyon jól szórakozik az egész szituáción. Őt láthatóan nem zavarta az, hogy mekkora kulturális és korabeli különbségek vannak közöttük, hanem inkább szórakozott rajta.

- Ez csak egy mondás, hogy semmit sem értettem abból, amit mondott, fogalmam sem volt, hogy mi az a chiss, a hutt, vagy minek a fogalma a köztársaság… amikor éltem még csak alig kezdtünk neki annak, hogy felfedezzük a csillagködöt és kolonizáljuk – mondta a nőnek.

- Most már nagyjából képben vagyok mindennel, nagyvonalakban, de elég sokat kell majd még tanulnom, hogy mindenről tudomásom legyen, ami az elmúlt több mint tízezer évben kiesett kényszerű álmom miatt – tette hozzá.

Amúgy a férfi eddig is közös nyelvet beszélt, még az emlékek osztása előtt is, csak valamivel archaikusabb formáját, de az mindenkinek feltűnhetett, hogy ahogyan egyre többet beszélt, annál inkább vette fel a jelenkori beszédet és váltak a szavai egyre érthetőbbé.

- Nos, ezen esetben köszönöm a felajánlást hölgyeim – mondta hálásan. - Van lehetőségünk elhagyni ezt a víz alatti várost?

Ezt a mon calamari férfinak címezte, aki meghajolt és kifejtette, hogy természetesen lehetséges mindez. Így a három nő Voldran-nal tarthatott, hogy megkeressék a többieket. Amennyiben a három nő engedte, akkor az Erő segítségével a férfi gyorsított a gyógyulásukon, ha már véletlenül és akaratán kívül bántotta őket, mert ellenségnek nézte a triót.

//Folytatás: Serenia//

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika: