Bakura

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Az egész egyre és egyre érdekesebb lett Hyrsi számára, most már határozottan megvizsgálta volna a pludiant és ezt a sestine-t. igazán érdekes párosnak tűnt ez az érc és ásvány kettős. Ilyesmiről korábban még csak hallani sem hallott. Most sajnálta igazán, hogy főleg az elektronikához, a programozáshoz és az efféle rendszerekhez értett, nem pedig a kémiához. Így sajnos nem volt minden világos a számára. Azt azonban tökéletesen értette, hogy miért és mire is jók ez, csak a kémiai és hasonló kötéseknél vesztette el kicsit a fonalat. Azonban, amikor tényleg visszatértek az információs részre, vagy a droidokhoz – itt utalva az előbb látottakra – értek. A droidos rész tényleg nagyon érdekelte és az is, hogy miként haladhat az információ ennyivel gyorsabban, mert ez bámulatos volt. Már kezdett bele is gondolni, hogy miket vihetne végbe, ha ilyen technológia lenne a keze alatt. Lord Xeth programozását is mennyivel jobban meg lehetett volna oldani, nem beszélve a Végtelenek fejlesztéséről. Főleg a Végtelenek és más droidok kifejlesztése a Kaldahan részére. Nagyon, de nagyon örült volna neki, és biztosra vette, hogy Elofon is hasonlóan gondolta volna mindezt. Remélte, hogy lesz lehetősége ezt is megnézni valamikor, vagy tárgyalni erről, bár nem fűzött hozzá sok reményt. Saját maguk sem mutatnának meg részletesen efféle dolgot. Közben megérkeztek az alsóbb szintekre, ahol több hajó is volt, amennyire látta légköri, űrbéli, de még vízalatti jármű is volt ezek között. És akkor az elmondottak alapján ezek is pludian-ból készültek. A kísérőjük felé fordult.
- Megnézhetőek közelebbről? – kérdezte.
Ha a válasz pozitív és engedte a férfi, akkor közelebb megy, hogy megnézhesse magának jobban ezeket a járműveket. Ha nem, akkor értelemszerűen csak távolról.

---

Természetesen Ireria-t is érdekelte az, hogy mi lehet ezen anyagnak a tulajdonságai, de őt annyira nem hozta lázba, mint az erő-halott fiatal nőt tette, vagy akár a férfit. Saját maga nem iparmágnás volt, mások dolga volt, hogy megvizsgálják ezt az anyagot és javaslatokat tegyenek arra, hogy mire is lehet felhasználni. Őt már inkább az eredmény érdekelte, de természetesen ettől látta az előnyeit és azt, hogy mire is lehetne a csillagködön belül is használni. más kérdés, hogy volt-e annyi belőle, hogy bolygók ezreit is ki tudja szolgálni. Az egy dolog, hogy itt volt, de nagy tétel egy teljesen másik. Ha ez kiderül, akkor akár le is igázhatja valamelyik frakció a bolygót, még ezt is teljesen reálisnak találta. Abban azonban biztos volt, hogy nagy előny lett volna, hogy a Csillag Kabal tudná rátenni erre a kezét. Ilyen technológiával bizonyosan sokkalta könnyebben elérhették volna a céljaikat. Közben a lifttel leérkeztek a hangár szintjére, ahol érdekes külsejű űrhajókat és víz alatt is használható járműveket láttak. Egyik sem hasonlított arra, amit korábban látott, de ezen nem is csodálkozott, hiszen továbbra is egy elszigetelt, különálló államról, bolygóról volt szó. Így saját maga továbbra is fel volt készülve arra, hogy még sok olyan dolgot fognak látni itt, amit máshol nem, ennek pedig megvolt a maga saját szépsége is. Ő maga is kivárta, hogy a kaldahani nő kérdésére mi is lesz a válasz. Ha pozitív volt, akkor ő maga is közelebb megy, hogy megnézze ezeket a hajókat, közben pedig még egy kérdést is feltesz a láthatóan víz-alattinak készült hajó/gép láttán.
- Vannak víz alatti városaik, településeik, vagy ipari létesítményeik? – érdeklődött.
Bár úgy sejtette, hogy igen lesz a válasz, de ki tudja, lehet, hogy téved és ennyire még nem haladtak előre a helyiek.

---

A férfi engedte a hölgyeknek, hogy megnézzék közelebbről a gépeket, azok közelebbről is nagyon egyedinek tűntek, nem olyannak, amiket a nagy hajógyárak késztenek a Csillagködben. Ha megérintik, érintésre ugyanolyan volt az egész, mint a megszokott járművek, amikkel már találkoztak, de a vonalvezetés és minden más tényleg egyedi volt.

- Igen, vannak vízalatti településeink, nem sok, mert egyelőre nem volt rá szükség. Főleg inkább farmok és kutatólaborok azok, amikkel rendelkezünk – mondta.

Kolby megjegyzésére a férfi arcán először látszott valamiféle érzelmet, az pedig a meglepetés és csodálkozás volt, láthatóan nem nagyon értette, hogy a férfi mire is gondolt mindezzel. Ennek pedig hangot is adott.

- Ezt a referenciát nem értem, megtenné, hogy elmagyarázza Kolby? – kérte a másikat.

Közben pedig, ha mindenki befejezte a nézelődést, akkor mehettek tovább. Ugyanezen a szinten haladtak tovább egy folyosón, majd egy másik hatalmas csarnokba érkeztek be, ahol hatalmas tartályok és medencék voltak. Ezekben pedig a kint láthatott kékes érchez hasonló színű, de folyékony fémet láthattak.

- Itt zajlik a pludian folyékonnyá alakítása és tárolása. Ebben az állapotában még könnyű szilárdítani, majd újra visszaalakítani folyékonnyá, mert itt még tiszta állapotban található. Mint említettem akkor lesz nehéz, ha a sestine-t is hozzáadjuk. Ha kicsit tovább megyünk megnézhetik a folyamatot is.

---

Szerencsére megoldható volt az, amit Ingrid akart, azaz az, hogy meglátogassák az őrnagyot, bár a férfi nem túlzottan örült annak, hogy ő és a Skrex e mellett döntött. Igazából megértette hírszerző tisztként és a saját beosztásában. A Birodalom berkein belül saját maga, mint az Orgyilkos Hivatal vezetője, ha hasonló feladatra bízták volna meg, egyetlen külsősnek sem engedte volna meg, hogy bármelyik tiszttel, vagy éppen moffal beszéljenek. De az a Birodalom volt, ez pedig nem, de a helyzet akkor is ugyanúgy kényes. Annak örült, hogy a másik nő végül is eltűnt, ki tudja, hogy miért távozott, nem az ő ügye. Amikor visszamentek a járműhöz, akkor ő maga is így tett, majd beszállt. Innen a városnak egészen a széléig mentek, ahol egy kellemesebb házhoz érkeztek. Láthatóan a férfi már értesítette az őrnagyot az érkezésükről, mert az már odakint várt rájuk.
~ ”Jó fiú!” ~ gondolta, amikor a férfi közölte, hogy nem megy oda, hogy ne befolyásolja a dolgokat. ~
Mivel nem tudott álcázva menni, hogy csábítással és hasonlókkal szerezzen információkat, így a második leggyorsabb módszer a kínzás lett volna, de itt ehhez sem tudott fordulni, mert kételkedett benne, hogy bárki jóváhagyta volna azt, hogy magasabb rangú tiszteket kínozzon meg. a megérkezés után kiszállt a járműből és valószínűleg Skrex-el együtt ment oda az őrnagyhoz.
- Őrnagy! – köszöntötte egy biccentéssel a másikat. - Valeria Ragal, fejvadász
Egyelőre azonban még nem szólalt meg ezek után, hagyta, hogy a férfi kezdje, nem akart a kérdéseivel túlságosan is sokat elárulni magáról.

---

Mind a két fél alaposan megnézte magának az őrnagyot, akiről a hűvös nyugalom sugárzott, nem pedig idegesség. Nem tűnt erőltetett nyugalomnak mindez, hanem sokkal inkább a férfiból sugárzott, nyugalom és magabiztosság, de nem az, ami túl sok lenne, nem volt a kiállásában semmi felsőbbrendű, vagy beképzelt.

A férfi viszonozta Ingrid biccentését és elfogadta Jonathan kézfogását, amit határozott, erős, de nem fájdalmas férfias kézfogással viszonzott is. egyelőre nem válaszolt a szavakra, csak a kezével intett, hogy a páros kövesse. A ház mellett a parkosabb résznél egy asztal volt felállítva és körülötte több szék, oda mutatott.

- Igen, én vagyok – mondta. – És pontosan tudom, hogy miért jöttek. Így várom a kérdéseiket, tegyék fel őket.

A hangja teljesen nyugodt és kimért, semmilyen ellenségesség nem volt benne, inkább katonás, határozott, ami egy magasabb rangú tiszttől el is várható volt. Az Erőn keresztül is ugyanazt érezhette Jonathan, amit látott a szemével, hogy a férfi nyugodt volt, Ingrid pedig a testbeszédéből olvashatta ki ezt.

Ami az őrnagyot illette, csak azok után foglal helyet, ha a páros két tagja is leült, ő is csak akkor, továbbra is kimérten, majd várakozóan pillantott a párosra. Mint általában a bűnösök, nem kezdett el védekezni, sem előre megválaszolni a kérdéseket, hanem hagyta, hogy a páros rendesen kikérdezze őt.

---

Ellen figyelte tovább, ahogyan a hologram mesélt a helyről. Ahogyan a börtönholdakat emlegette, eléggé furcsa volt ez a fiatal nő számára. Ugyanis, ha valaki a sötét oldal felé bukott el, akkor a Bogan-ra küldték, ha a világosra, akkor az Asla-ra. Számára úgy tűnt volna logikusnak, hogy pont az ellentétére teszik, és nem pedig még jobban elmélyítik az adott oldalt.
- Mennyire volt ez hatásos? – kérdezte.
Egy pillanatra sem tagadhatta, hogy nem kicsit lepte meg a válasz, amit kapott, hogy az esetek nagy részében 90% feletti arányban volt hatásos ez a módszer, lényegében csak az nem tért vissza, aki nem is akart. Még a sötét oldaliak is belátták, hogy a köztes út volt a legjobban járható és nincs értelme eltérni róla. Hiszen minek a hatalom, hogyha nem használhatja ki sehol? Ez végül is eléggé logikusnak tűnt Ellen számára is. Az egykor élt je’daii mesélt a többi bolygóról, ami még a Tython rendszerben volt, hogy akik nem voltak Erő érzékenyek és erőhasználók, azokat kénytelenek voltak a többi világra költöztetni, mert a Tython túlságosan is veszélyes volt a számukra és nem tudták volna ott őket megvédeni. Szerencsére a rendszerben 9 másik bolygó és számtalan hold található a rendszerben, így azokat tudták belakni a nem Erő érzékenyek. A rendszert a különleges helyzete és gravitációs, illetve egyéb anomáliák, miatt nem tudták elhagyni az itt élők és nem is ismerték a csillagközi utazáshoz szükséges technológiát sem. A teljes naprendszer el volt szigetelődve és mások sem tudtak bejutni, így voltak védve a helyiek nagyon, de nagyon sokáig a Rakatákkal szemben is. Megvolt az előnye a védelemmel, de a hátránya is, hogy nagyon, de nagyon sokáig teljesen el voltak szigetelődve a külvilágtól és nem is nagyon tudták, hogy mi folyik odakint. Pont, ahogyan a csillagköd a Galaxis többi részétől.

---

Khomo segítségére tényleg szüksége volt Nalah-nak, mert egymaga soha sem boldogult volna. Itt a kislány elgondolkodott, hogy vajon ő maga mikor fog rakétákat és nehéztüzérséget kapni, bár nehéz volt saját magát elképzelnie úgy, ahogyan a férfi felszerelését látta. Sejtette, hogy pár év és ez még nagyon meg fog változni, szóval most ő maga inkább az energianyíllal próbálkozott a gyengébb részek meglövésével. Sietniük kellett, mert erre a hangra már a rancor is felfigyelt odalent és próbált nézelődni, idő kérdése volt csak az, hogy kimásszon a szikla alól és utána minden eddigi erőfeszítésük hiába való lenne. Végül Khomo utolsó rakétája meghozta a hatását és a szikla egy hatalmas reccsenéssel megadta magát, egyenesen rázuhanva az alatta értetlenkedő eléggé ostoba állatra, a rancorra. Egy hatalmas reccsenés, nyekkenés volt hallható, közben egy fájdalmas üvöltéssel, majd néma csönd lett. A férfi intett a kislánynak, hogy menjenek és nézzék meg a tetemet, amire Nalah bólintott. Mivel még fent voltak és a lejutás legegyszerűbb módja az volt, hogy a háti rakétákkal menjenek le, így le is repültek. Egyelőre, vagyis elsőre azért némileg távolabb szálltak le, de mivel a rancor feje és a testének nagy része is a szikla alatt volt és láthatóan szétlapulva, a kint levő testrészei erősen leszakadva feküdtek mindenfelé. Határozottan halottnak tűnt, így most már Nalah is közelebb mert menni, azt a részt kereste, ami a farkasszerű lényen is rajta volt, hogy el tudja tenni, de ezen a lényen nem látta. Vagyis azokon a részeken, amik elérhetőek voltak számukra. Csalódottan rázta meg a fejét
- Remélem azért ezt is beleszámítják, hogy nem tudjuk a bilétát megszerezni – mondta.
Közben pedig már nézte is, hogy merre lenne érdemes tovább haladniuk.

---

Hát ez volt az igazság pillanata, hogy most itt hagyom-e a fogamat a rancorral szemben, vagy ő meghal, esetleg döntetlen lesz. A megfelelő pillanatban húztam meg a ravaszt, amikor a célzó rendszer jelzett. A hófehér lövedékek egymás utánban csapódtak bele a rancor pofájába és torkába. Mivel minden túlságosan is gyorsan történt, kellett néhány pillanatnyi időt várnom, hogy a lény felüvöltsön és elejtsen. Egyelőre nem néztem meg, hogy mi van vele, hanem próbáltam azonnal odébb mászni, még azelőtt lehetőség szerint, hogy agyonnyomna, vagy taposna, esetleg rám dőlne. Mivel úgy éreztem, hogy nem haladok elég gyorsan, így a háti rakétámmal segítettem rá minderre, amire, mint kiderült szükség is volt. A rancor nem üvöltött, csak egy puffanást lehetett hallani, ahogyan hátra néztem, akkor meg is láttam, ahogyan a földön feküdt, de még rángatózott. Pont úgy feküdt, hogy láttam, hogy a feje tetején volt egy nagyobb égés, amit wow belülről kellett, hogy összeszedjen, mert a lövésem nem vitt át a fejét. Az biztos, hogy ezek igencsak ellenálló dögök voltak. Láthatóan nem tudott már felállni, de azért óvatosan igyekeztem megközelíteni a dögöt, nem akartam, hogy csak átverjen és agyoncsapjon. De nem, ez alapból sem volt olyan okos, így éppen haldokolva még annyira sem. Bármennyire is brutális volt, nem akartam, hogy szenvedjen, nem voltam állatkínzó, se olyan, aki élvezte nézni más szenvedését. Még fejvadászat közben is gyors voltam, ha ölni kellett, csak egyszer nem. De az megérdemelte. Ahogyan odaértem, igazából fogalmam sem volt, hogy mivel kellene gyorsan és fájdalommentesen elintéznem ezt a dögöt. Szerencsémre azonban a természet megoldotta, szétszaggatott torokkal és átlőtt aggyal nem sok lény képes sokáig élni, mint kiderült a rancor sem. Huh! Kissé remegő lábakkal dőltem neki a lénynek, ezt most sikeresen túléltem. De ezek után vajon mi vár rám a következő mezőn?

---

- Inkább semleges, hiszen a legendák szerint bármilyen irányba esett ki valaki a középpontból, erőviharral reagált – javította ki Xeth.
- Attól még a leghatalmasabb erejű marad – vágott vissza Keth.
- Ezzel nem is vitatkozom – mondta a másik férfi.
Rhys hallgatta a férjeit, tényleg nem hallott erről soha sem korábban, pedig eléggé érdekesnek tűnt, noha még mindig nem tudott túl sokat a Nexusokról, az alapvető dolgokat igen, de azokból amennyire látta, mind elég rejtélyes és furcsa. Meg nem mintha jelen állapotában bármi utánajáráshoz kedve lett volna.
- Akkor gondolom meg akarjátok rontani, vagyis sötét oldalra taszítani. Kik tudhatják, hogy hol van ez a bolygó? – kérdezte.
A két férfi teljesen egyszerre bólintott, hogy igen, ez volt a tervük, bár ezt nem volt nehéz kitalálni, hogy így van. Azonban a második kérdésére várnia kellett egy kicsit, hogy a két férfi feleljen. Keth most sem könnyítette meg Xeth életét, mert nem volt hajlandó felelni minderre.
- Csak a Jedi tanács tudja, hogy hol van a bolygó, még az archívumban sincs bent – mondta a férfi végül.
Rhys megdöbbent, egy ilyen feladata férfinak a képességeivel tényleg két-három hétnél nem kellett volna tovább tartania, mert a háborúban könnyedén elkapja valamelyik tanács tagot, és soha többé nem látják őket. Ehhez képest itt maradt a két férfi pontosan tudni, hogy mennyi ideig. Az arcára kiülhetett az, amit gondolt, mert mindkét férfi elvigyorodott.
- Egy ilyen kellemes társaságot nagyon nehéz volt itt hagyni mindkettőnknek – mondta Xeth szórakozottan.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Szerencsére engedték neki az, hogy megnézze a hajókat, járműveket közelebbről, így ennek fényében Hyrsi így is tett, gyorsan megnézte őket, közben hallotta Kolby és a kísérőjük közötti beszélgetést is, hogy a másik nem értette a pénzzel kapcsolatos viccet, pedig tényleg elég találó volt ebbe a helyzetbe mindaz. Lehet, hogy túlságosan gép volt a férfi és amiatt, vagy valamilyen más oka lehetett? Mindenesetre érdekelte a nőt a válasz, így igyekezett fülelni minderre. Amint végzett a nézelődéssel, akkor haladt a többiekkel tovább, közben még azt is megtudta, hogy igen vannak vízalatti bányák, telepek. Igazából megnézte volna azokat is nagyon szívesen, mert odahaza nem sűrűn volt ilyesmi. Ahogyan haladtak tovább végre megpillanthatták a fémet is, ami gyönyörű kékes színű volt, igaz azok után ezt Hyrsi nem tartotta olyan meglepetésnek, hiszen odakint is kékes fényben világított. Bár tény és való, hogy látott már olyan fémet, ami feldolgozás után, vagy akár csak olvasztás után is már teljesen máshogyan nézett ki, mint eredeti alakban. Kíváncsi lett volna, hogy miként néz ki a folyamat, amikor a sestine-t belevegyítik minebbe.
- Hogy zajlik az a folyamat, amikor sestine-t is hozzáadják a folyékony fémhez? – kérdezte.
Noha nem kifejezetten értett a kohászathoz, sem a fémmegmunkáláshoz remélte, hogy a férfi érthetően tudja elmagyarázni, vagy ha látják már az is sokat megmutatna. Már csak amiatt is, mert érdekelte volna, hogy egy anyag hozzáadásával hogyan lehet mégis olyan sok mindenre felhasználni egy dolgot. Már csak ezen része miatt is olyan volt az egész, hogy érdekelte akkor is, ha nem is igazán ért hozzá.

---

Ireria csöndben sétált és úgy figyelte a gépeket, ő most is végletekig méltóságteljes volt, nem volt olyan lelkes, mint a fiatal nő, vagy az idősebb – de számára még az is gyermeki korban levő – férfi. Ő nem saját maga számára figyelte a dolgokat, már régen túl volt azon, hogy csupán saját magára, vagy egy bolygóra gondoljon. De nem is csak egy nemzetre, a teljes csillagköd érdekében vizsgálódott, hiszen a Csillag Kabal egyik vezetőjének lenni ezt jelentette. Az érdekes volt, hogy a víz alatt is jelen vannak, bár úgy tűnt neki a férfi szavaiból, hogy annyira nem fontos és jelentősek azok a helyek. Arra nem is reagált, hogy Kolbert éppen elviccelni akarta a dolgokat, komolytalan viselkedés volt egy cégvezetőtől, így már csak fél füllel hallotta, hogy a kísérőjük nem is nagyon értette az egészet, hogy mi is volt ez az egész. Saját magának pedig esze ágában sem volt elmagyarázni ezt, olyan mélyre nem alacsonyodott le, hogy ezt megtegye. Inkább csak némán figyelt és mérte fel a környezetet. Tovább haladva végre megláthatta ő maga is a fémet, amiből ennyi mindent lehetséges létrehozni. Így külsőre a fém leginkább olyannak tűnt a számára, mintha selyem lenne, vagy valamilyen nagyon puha és selymes anyag. Természetesen nem akart megfogni, de szépnek találta. Akkor pillantott fel, amikor először Kolby, majd pedig a fiatal nő is feltették a kérdéseiket. Ezek most meglepően jó kérdések voltak, így ítélte meg, és valószínűleg hosszabb választ is fognak ezekre kapni, így ezúttal saját maga nem tett fel semmit. Inkább csak újra közelebb sétált a többiekhez és várakozott, hogy hallhassa a választ, vagyis válaszokat, amik fényében még benne is felmerülhetnek olyanok, amiket érdemes lehet feltenni.

---

A férfi arcán Kolby magyarázata után megértés és némi meglepettség látszott ismét és bólogatott, hogy érti, hogy mire is gondolt a muun. Nem kellett túl sok idő, néhány pillanat csak, hogy összeszedje magát a másik és válaszolni is tudjon minderre. Azonban láthatóan nem különösebben tartotta a magyarázatot, vagy a viccet viccesnek.

- Értem – mondta. – A Bakura lakossága nem használ pénzt, sem semmilyen anyagi javat. Mindent megkapnak, amire szükségük van. Az ilyesfajta helyet, mint ez pedig külvilágiaknak nem nagyon mutatjuk meg. Önök a kivételek.

Ez így ebből a szempontból eléggé sokat megmagyarázhatott. Ilyesmiről igazából egyetlen helyen lehetett hallani a csillagködben, ahol ez a fajta utópia megvalósult, ez pedig az Örök Birodalom volt, hiszen ott mindent droidok végeztek, tudósok persze voltak, de nem pénzért, hanem pusztán örömük miatt dolgoztak és mindent megkapott mindenki az államtól.

- Nem, ez nem igényel semmilyen különleges eljárást, egy részét a bolygóról szerezzük be, a korábban becsapódott aszteroidák nyomán, másik részét aszteroida bányászattal, harmadrészt pedig importáljuk – magyarázta. – A tapasztalatunk alapján nagyon sok aszteroidán megtalálható a sestine, azonban a pludian nélkül csak egy sima, könnyen porló anyag.

- Szóval a bányászat nem igényel körültekintést, sem külön szaktudást, a feldolgozása igen – folytatta. – A vizsgálataink alapján a sestine szint minden aszteroidán megtalálható, talán a kozmikus por a legjobb kifejezés rá, mivel senki sem használja rajtunk kívül, így könnyedén be tudjuk szerezni a külvilágból.

- Változó, hogy miként, attól is függ, hogy mi fog készülni az anyagból. A változó mennyiségű sestine-től függ, hogy mi is lesz majd az anyagból. Minden anyag, a hajók burkolata, a fegyverek, az építőanyagok, számítógép-, vagy droidalkatrészek is mind-mind más-más koncentrációt igényelnek. Ebben a helységben csak tároljuk a pludian-t.

- Amennyiben érdekli önöket a gyártási folyamatot is megnézhetik most – ajánlotta fel.

---

A férfi mozgása, mozdulatai és szavai eléggé sokatmondóak voltak a nő számára, hogy a férfi remek katona lehet, a szavai pedig megerősítették mindezt. Egy ilyen katonával mindig öröm volt dolgozni, mert igencsak kompetensek. Nem sok ilyen személyt ismert, mert sokan csak szerencsének köszönhették a helyüket, vagy mert épp valamelyik sith kedvelte őket. Vagyis ez így nem volt teljesen pontos, sok jót ismert, de született tehetséget és kiemelkedőt, aki messze a többiek felé érhetett nem sokat. Az apja ilyen volt, vagy akár Elofon Rien tábornok is. Sokan rá is ezt mondták, az apja miatt és azt, hogy nem ezt a pályát kellett volna választania, hanem katonának állni, de ez közelebb állt hozzá és így többet tudott tenni a Birodalomért. A helykínálás után biccentett és leült, a sisakját ugyan nem vette le, így semmilyen ételt és italt sem kért. Egyelőre még mindig nem szólalt meg, csak várta, hogy a társa mit fog kérdezni, majd annak a fényében saját maga is feltudja tenni a saját kérdéseit. Bár jobban örült volna annak, hogyha egyedül maradhat a férfival, mert remek módszerei voltak a kihallgatásokra, esetlegesen kínzásokra, de most nem élhetett a birodalmi módszerrel itt, pedig tényleg úgy gondolta, hogy sokkalta hatásosabb és célravezetőbb lenne, mint ez. A kérdéseket egészen jónak találta, még ha nem is igazán voltak kérdések, inkább csak iránymutatások. Ingrid azonban teljesen más szemszögből igyekezett megközelíteni a kérdést, főleg, hogy a fiatalember nem is így tette fel azt, vagyis egyáltalán nem is kérdezett. Így maradt, hogy ő tegye fel ezt.
- Engem inkább olyan információk érdekelnek, hogy mikor önnel járt a hölgy, lettek-e a kapcsolatuk vége felé új barátai, nem közös barátok, olyan, akit önnek nem is igazán mutatott be, gyanúsabb alak, alakok? – érdeklődött.

---

C’ne Gatro őrnagy végighallgatta a kérdéseket, körvonalakat, amiket a két kihallgatója tett fel neki. Továbbra is mindvégig katonásan viselkedett, nem kezdett idegesebb lenni, vagy nyugtalanabb. A végén elgondolkodott, mert össze kellett szednie az elméjében a gondolatokat, de Skrex érezhette – ha még mindig figyelte az Erőn keresztül – hogy nem kitalál dolgokat, csak visszaemlékezik.

- Egy katona rendezvényen találkoztunk, ahol nekem kellett kísérgetnem. Nem sokkal később ő hívott el randevúzni engem. A társaim nem igazán támogatták, sem a barátaim, mert a hölgynek jó pár zűrös ügye is volt korábban, amikről az újságok nem szóltak, mert a családja kellően sok pénzt fizetett. Ennek ellenére belementem a játékba.

- A kapcsolatunk végig viharos volt és nem is tartott sokáig. Ami azt illeti a hölgy a keményebb dolgokat szereti négy fal között, az egyik ilyen együttlét után, amikor végre rátudott erre venni… Ezek után szakított majd vádolt meg azzal, hogy erőszakoskodtam vele. Mint tudják felmentettek a vádak alól.

- A történet röviden ennyi, szereti feszegeti a határokat mindenkivel. És, hogy így mondja hölgyem igen, volt egy férfi és egy nő is, akik ilyenek. Nem e világiak, mert itt nincs ilyen faj. Nem tudom megmondani a faj nevét, de le tudom írni őket.

Gyorsan körbeírta a két személyt, egy kékbőrű nő, és zöldbőrű férfi, a külsejük alapján pedig mind Jonathan, mind Ingrid be tudta azonosítani, hogy a duros faj tagjai voltak. mind a ketten tudták, hogy a Duros bolygó egyik frakcióhoz sem tartozott, így nagyon belőni sem lehetett, hogy kihez tartoztak, bármelyik frakcióhoz szívesen csatlakoztak és dolgoztak nekik, még a Birodalomnak is.

- Ők voltak, elég furcsák, mindenáron rá akartak venni arra, hogy titokban kereskedjek fegyverekkel velük. Természetesen nem tettem, jelentettem a feletteseimnek, ezek után volt azaz eset, amikor Ms. D’kal-lal szakítottunk. A kettőnek köze…? Persze, hogy lehetett…

---

Ellen hallgatta tovább a holocron történetét, hogy milyen is volt az élet, hogyan népesítettek be egy teljes naprendszert, ami még a Csillagködhöz képest is eléggé lehetetlen volt. Természetesen ő maga is ismerte azt a történetet, hogy valamilyen hatalmas lények hozták létre a Csillagködöt, hogy valamilyen kísérletet folytassanak és talán ők ejtették a Főnixet is fogságba itt, emiatt és a Főnix miatt volt ilyen kis helyen extrém sok lakható világ és bolygó, nem is beszélve a fajok sokszínűségéről. De a saját maguk megszokott átlagához nézve egy olyan naprendszer, ahol minden bolygó és hold lakható, akkor is nagyon, de nagyon furcsa volt. rá is kérdezett arra, hogy találtak-e magyarázatot minderre. A válasz mindezek után annyira nem volt túl meglepő, hogy úgy gondolták, hogy akik odavitték őket azok lehettek, akik szándékosan így terraformálták a helyet a számukra. De ennél pontosabbat nem tudtak ők sem erről. Ez mindenesetre érdekes lehet, hogyha egyszer megtalálják azt a helyet. A következő kérése az volt, hogy a Je’daii rend tartotta magát valamilyen kódexhez? Révén a sitheknek és a jediknek is volt sajátja, amennyire tudta elég sok szürke rend is élt ilyesmivel. Kellemes meglepetésre volt, amit a holocron meg is osztott vele.
[code]There is no ignorance, there is knowledge.
There is no fear, there is power.
I am the heart of the Force.
I am the revealing fire of light.
I am the mystery of darkness.
In balance with chaos and harmony,
Immortal in the Force.[/i]
Ez újabb meglepetés volt a számára, hogy a jedi és a sith kódex vegyítése, pedig sokkalta régibb annál, és még azt is megtudhatta, hogy ez már ott várta a je’daii rendet lefektetve, ők csak az ősök útmutatását követték.

---

Miután eldöntötte Nalah, hogy tovább indulnak és merre roppant lelkesen indult el, remélve, hogy most nem lesz ennyire nehéz ellenfelük és olyat kap, amivel egymaga is boldogul. Meg szerette volna mutatni Khomo-nak, hogy neki is megy mindez és boldogul a férfi segítsége nélkül – feltéve, ha nem egy rancorról van szó, mert az még ketten sem egy könnyű mulatság – de erre egyelőre nem nagyon volt lehetősége sajnos eddig. Igaz, mivel nem rég érdemelte csak ki a páncélviselést, így lehet, hogy még nem vártak el volna olyan sokat tőle, de benne égett a bizonyítási vágy, hiszen túl későn került oda, le volt maradva a saját korosztályához képest és nem is utolsó sorban az klánjának aliit'alorjának a húga volt. Ez pedig elég nagy nyomást helyezett rá. Mondjuk mindenki adott neki időt, hogy megszokja azt, hogy ilyen hirtelen került bele az új társadalomba, de ő nem szeretett volna lemaradni a nővére és bátyja mögött, nem akart szégyent hozni a családjára és a klánjára. Akkor újra északot döntött, hogy arra menjenek, ahol erdő van, azaz menjenek északi irányba, mert arra fognak továbbra is majd a nagyobb helyre kiérni.
< - Akkor irány északnak! > – mondta lelkesen.
Azonban ekkor még nem is tudta, hogy néhány másodpercen belül a jókedve tova fog szállni. Ahogyan megérkezett Khomo-val a következő területre most látható volt, hogy a talajból emelkedett ki a ketrec, amiben egy újabb rancor volt. Khomo a sisakja mögött hangosan káromkodott egy sort mando’a nyelven, hogy ezt ő sem hiszi el, hogy ez történik, főleg egy gyerekkel.
< - Ez nem fair! Itt még szikla sincs! > – mondta ezt már közel sem lelkesen a kislány.
Igyekezett azonnal körbenézni, hogy itt mit is tehetnének Khomo-val, bár volt egy olyan rossz érzése, hogy itt néhány fán kívül semmit sem fog találni.

---

Úgy döntöttem, hogy keleti irányba fogok haladni, hogy lejussak innen és sokkalta simább, nyugodtabb területre érkezhessek. Csak előtte még gyorsan ellenőriztem a felszerelésemet, mindenemet, hogy megvannak-e, jól vagyok-e, mert lássuk be, egy rancor-ral nem épp a legkellemesebb a találkozás. Ekkor még reméltem, hogy a következő mezőn könnyebb ellenfél vár rám, de néhány percen belül ezen örömöm is szertefoszlik majd. Szóval el is indultam az eddigiekhez hasonlóan most is egy erdős részre érkeztem, a fák között pedig meg is láttam azt, amit nem akartam látni. A talajból ebben a pillanatban emelkedett ki a következő ellenfél, egy újabb rancor. Széttártam a kezeimet, rendben van, hogy az egész egy baromi nehéz verseny, ahol csak a legjobbak vehetnek részt, de azért ezt még én magam is túlzásnak éreztem. Folyamatosan rancorok jönnek szembe, ez inkább olyan volt, mintha az egész verseny arra ment volna ki, hogy mindenkit megöljenek rajta. Rendben, hogy a többség mandaloriai volt, de ettől még voltak olyanok, akik nem, és nem is beszélve arról, hogy a terepei adottságok sem voltak épp a legjobbak ehhez. Ha legalább lett volna láva, szikla, vagy bármi a néhány fán kívül, amit fel lehet használni, azt mondom rendben. De lássuk be, bárhova megyünk, nem fog minden sarkon szembejönni egy-egy rancor, sőt elég ritkák. Mondjuk még mindig jobb, mint a csillagfajzat, mert azzal Erőn kívül tényleg nem lehet semmit sem tenni, de azok talán még ritkábbak, mint ezek. Egyelőre az egyetlen szerencsém az volt, hogy ez a lény sem vett észre, így még volt időm arra, hogy kitaláljam, hogy mik is legyenek a következő lépéseim, mert ezt jobban meg kellett fontolni. De volt egy olyan rossz érzésem és sanda gyanúm, hogy kénytelen leszek ugyanazt a módszert választani, amit az előző esetében is…

---

Lehet, hogy éppen nagyon, de nagyon rossz állapotban volt Rhys a hangulatát tekintve, de ettől függetlenül tökéletesen megtudta mondani azt, hogy a két férje mikor hazudik. Abban, hogy miért is nem mentek el, nem hazudott Xeth. Ez ennyi idő után is roppant kellemes volt a nő számára, főleg, mert tökéletesen tisztában volt vele, hogy ekkora időhúzásért simán bárki lecsaphatott volna a helyére annak idején, távolról pedig simán megvádolhatta volna azzal, hogy a férfi áruló és nem is a birodalom érdekeit nézi, mert egyetlen feladat sem kívánja egy nagyúr beolvadását az ellenség soraiba, főleg nem egy évtizedre. De most már nem is akart ezen rágódni, mert ez már elmúlt és nem történt meg, nem is fog megtörténni, de ettől függetlenül tényleg nagyon, de nagyon jól esett neki, hogy ennyit jelentett mind a kettejüknek. Bár az továbbra is fájt neki, hogy akkor elmenekültek és olyan hosszú ideig nem voltak együtt. Mondjuk tudta, hogy a két férfinak. Még szerencse, hogy a Császár – már ha tudott róla egyáltalán – nem szabott határidőt a feladatra, mert akkor nagyon, nagyon nagy bajban lettek volna. Vagyis, úgy vélte, hogy nagyon nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogyan tették. Lehet, hogy nem is jöttek volna össze. vagyis szinte biztos, mert sokáig nem is találkoztak miután a férfi megmentette őt és eljöttek a Varonat-ról. Igaz akkor nem is hiányozna a másik neki, mert nem szeretett volna bele, talán már el is felejtette volna, hogy létezik. Ez az egész eléggé elszomorította, mivel ráadásul éppen nem rejtette, vagy fojtotta el az érzelmeit – nem mintha olyan sokszor megtette volna – így ennek köszönhetően mindkét férje is azonnal megérezte a hangulatváltakozását és kérdőn pillantottak rá, hogy mi lehet a gond. Ő pedig csak megrázta a fejét, hogy ezzel is jelezze, egyrészt semmi, másrészt pedig nem akar minderről beszélni. Tényleg nem akarta sem magát terhelni az ilyen gondolatokkal sem pedig Keth-t, vagy Xethet.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Ilyen utópisztikus dologról korábban nem is hallott még. De így már határozottan érthető volt, hogy a kísérőjük miért is nem hallott még soha sem arról, hogy ez valahol meg is valósult volna, főleg nem egy egész bolygón. Ez a hely tényleg egy paradicsomnak hatott, bár annyira nem volt naiv, hogy ne tudja, hogy mindennek vannak árnyoldalai is, így itt is kellett, hogy valami legyen, mert ez, amit eddig hallott túlságosan szép volt, hogy igaz legyen. De az is lehet, hogy nem és csak saját maga pesszimista a saját múltja miatt. Mindenesetre további információkat tudott meg arról, hogy a sestine lényegében kozmikus por, ami mindenhol jelen van, és ebből nagy mennyiség kell, így ezt külvilágból kell nagyrészt megszerezniük. Érdekesnek találta, hogy pont ez az anyag az, ami ilyen szinten képes volt reakcióba lépni a helyiek különleges fémével. Vajon bármilyen más anyag is képes lett volna erre? Ez egy remek kérdés volt, úgy vélte,
- Más anyaggal is képes ilyen reakcióra a pludian, vagy csak ezzel? – érdeklődött.
Az elhangzottak alapján egyre jobban és jobban lett kíváncsi arra, hogy miként is működik ez az egész, hogyan lehet valami ennyire sokoldalú. Noha remek képzelőereje volt, de mivel ezt az anyagot még nem igazán ismerte, így nem tudta elképzelni. Így emiatt is megörült, amikor a vendéglátójuk megkérdezte, hogy megnézhetik a folyamatot. Nem is szándékozott kihagyni mindezt.
- A legnagyobb örömmel! – mondta talán kissé lelkesebben, mint kellett volna.
Remélte, hogy a többiek is belemennek mindebbe és nem kell kihagyniuk ezt az igencsak érdekesnek alakuló és induló részt is. Végtére is azért jöttek, hogy megtudjanak minél több mindent, ez pedig kiváló alkalomnak tűnt ehhez.

---

Ireria továbbra sem szólalt meg, csak csöndben figyelt és „jegyzetelt” az elméjébe, azaz jegyezte meg a dolgokat, amik itt elhangzottak. Azt már megtudta, hogy már-már utópisztikus környezetben élnek a helyiek, nem rendelkeznek pénzzel, mert megkapnak mindent, amire szükségük van. Ez nem egy olyan információ volt, amit érdemes lett volna jobban is górcső alá venni, hogy kiderüljön az igazság. Csak a nagyon ősi civilizációknál, alulfejletteknél érték el ezt, amikor még csak cserekereskedelem zajlott. De modern társadalomban nem igazán látta ezt, hacsak nem Zakuul-on, de ők meglehetősen mások voltak. Ott nagyon régóta ez volt az állapot és más kultúra volt, mint itt.
- Hogy sikerült elérniük, hogy ne legyen szükség fizetőeszközre? – kérdezte.
Őt a társadalmi dolgok sokkalta jobban érdekelték, így neki ez jól jött, hogy ez is szóba került, minél több dolgot tud meg és tud lejelenteni, annál jobb lesz a Csillag Kabalnak is, mert a megfelelő személyek könnyedebben tudják majd mérlegelni a helyeztet. A további részletek is érdekesek voltak, bár őt annyira az nem érdekelte, hiszen csak ezen a bolygón volt megtalálható az anyag, amivel ilyen reakcióba lépett, így hacsak nem találnak máshol is ilyesmit, akkor ez nem volt túl fontos. Saját maga úgysem kereskedik ilyesmivel, sőt semmivel. A fiatal nő roppant lelkes volt, amikor kiderült, hogy megnézhetik a folyamatot, saját maga továbbra is kimért, illetve uralkodói volt, mint eddig is.
- Amennyiben úgy ítéli meg, hogy érdekesnek találhatjuk, akkor nincs kifogásom a megtekintése ellen – mondta.
Ha pedig ezek után tényleg mennek megnézni azt a folyamatot, akkor saját maga is követi továbbra is a kísérőjüket.

---

- A bolygón nem használunk, de a külvilági kereskedőkkel szemben kénytelenek vagyunk a különböző frakciók valutáit használni. éppen emiatt van a fővárosban egy külön negyedünk, ahol tőlük lehet vásárolni. Ezt főleg az állam teszi, nagy tételben, hogy utána az általunk megszokott módon jutassuk el mindezt a polgárainknak

- Vannak különböző programjaink, ha az állampolgárok szeretnének külvilágba utazni, akkor az állam biztosít számukra akkora összeget, amivel mindezt megtehetik, természetesen ez nem végleges, így amennyiben túlköltekezést szeretnének, azt már saját maguknak kell megoldani. Kellő mennyiségű valuta áll rendelkezésünkre, hogy partnereinket és a velünk kereskedőket az ő számukra használatos credittel tudjuk kifizetni – magyarázta.

Valószínűleg, vagy inkább lehetséges, hogy ez a válasz megnyugtathatta a férfit, hogyha esetleg később kereskedni szeretne a helyiekkel. Kolby után pedig a hölgyeknek is válaszolt a kérdéseikre.

- Csak ezzel eddig, számtalan más anyagot próbáltunk, de semmivel sem volt efféle reakció. Úgy sikerült elérni, hogy a droidok áttudtak venni minden termelést és igazából nem volt többé szükség arra, hogy dolgozzanak. Előtte sokat nélkülöztünk, de megértette a népünk két generáció alatt, hogy most már mindenük meglehet, így nem fogyasztanak többet, mint amire szükségük van. Nincs pazarlás, így kivitelezhető mindez.

Ezek után mindenki belement abba, hogy megnézzék a folyamatot, igazából tényleg kíváncsiak is voltak rá. Így tovább vezette a férfi a társaságot, ki ebből a helységből, ismét egy lifthez. Azzal felfelé mentek jó pár emeletet, majd a társaság egy hatalmas, gigantikus nagyságú kohóba érkezett. Számtalan gyártósor volt itt, droidok által vezérelve, teljesen mechanikusan.

Az egyetlen szokatlan dolog az volt, hogy az izzó fém nem vöröses-arany színű, hanem kékes volt. A különböző sorokon különböző folyamatok zajlottak, különböző dolgokat gyártottak, egészen az olvasztástól – és a fém megmunkálástól – a késztermék legyártásáig itt zajlott minden. Bár innen lentről annyira nem lehetett jól látni. Kísérőjük éppen ezért ajánlott erre alternatívát.

- Menjünk feljebb, hogy jobban lássák az egészet – ajánlotta fel előzékenyen.

---

A beszélgetés alatt a sisakja rejtekében forgatta meg a szemeit, a férfi olyan lehetett, mint Elofon ilyen szempontból. Nem sok tapasztalata lehetett a nőknél és elhitte az egészet, a színésznőcske végig játszott vele, bár nem a legjobb módon. Saját maga profibban csinálta volna mindezt. De most már látszott neki az egészben, hogy a fickót palira vették és remélték, hogy megtudja tenni, amit akarnak és majd az őrnagy fogja elvinni a balhét. Lehet, hogy remek katona, kiváló stratéga, de az embereknek nem feltétlen kell, hogy értsen. Amikor körülírta a férfit és a nőt, akkor a leírásból tudta, hogy a duros faj két tagját emlegette a másik, akik pedig fegyvereket akartak. Vagy roppant amatőrök voltak, vagy pedig remekbeszabottan terelték el a figyelmet valamivel. Ez igaz volt arra is, amikor megvádolta a színésznő az őrnagyot, hogy bántalmazta. Tudták, hogy jelenteni fogja a férfi, hogy mire akarják rávenni. A nő egyre inkább kémnek tűnt a számára, vagy legalább is kettős játszmát játszott. Jó lett volna tudni, hogy a durosok kit is szolgálnak, vagy éppen ha magukat, akkor miért így tettek. A beszélgetés során inkább több kérdés merült fel, mintsem válasz. Azonban valamit még így is megkérdezhetett.
- Mi lett a durosokkal miután ön jelentette az esetet? – kérdezte. - Igen, az egész összefügghetett, vagyis biztosan összefüggött.
Volt egy olyan sanda gyanúja, hogy nem tudták elfogni őket és eltűntek, de bár ne lenne igaza, így megérte megkérdezni mindezt. A többi kérdését pedig majd annak a fényében teszi fel, hogy a társa miket is fog feltenni a férfinak ezek után. De úgy tűnt, hogy nem tett fel kérdést, így saját maga feltett még egyet.
- Milyen módon érintette önt és a hölgyet az, hogy gyanúba keverte magát? – kérdezte még.

---

A férfin, ahogyan ebbe így ilyen irányú rávilágítással belegondolt a dolgokba határozottan látszott, hogy mennyire pocsékul érzi magát, hogy ennyire könnyedén rászedték és észre sem vette. De vannak ilyen emberek, akik másokon mindent észrevesznek, kivéve akkor, hogyha magukról van szó. Közben pedig elgondolkodott Ingrid kérdésein, majd felelt rájuk.

- Duros, értem – mondta. – Nem tudom, azóta egyiket sem láttam, vagy hallottam, de már nem is tartom a „hölggyel” sem a kapcsolatot. Eléggé össztűzbe kerültem, sokan a katonai pályám elhagyását követelték. Akkor pár hétig sokkal jobban én voltam szem előtt, mint ő. Már csak amiatt is, mert nem jelent meg nyilvánosan, vagy ki tudja az alakváltás miatt.

- Akkor ki voltam zárva a katonai ügyekből, de úgy tudom, hogy lopások is történtek, ráadásul azzal is engem gyanúsítottak, mert a hozzám köthető kódokkal, kártyákkal jutottak be. De az alól is tisztázva lettem… igen így az egész összeáll, hogy akkor a többi helyen levő lopásoknak is ehhez lehet köze, amik szisztematikusan követik egymást távolodva innen…

Itt elakadt a szava és csöndben maradt, láthatóan igencsak elgondolkodott valamin, még a homlokát is összeráncolta közben.

---

Ellen következően arra kérdezett rá, hogy a rakaták miként is találtak rá a Tython-ra, ha az ennyire rejtett volt és szinte megtalálhatatlan, elszigetelt. Ez tényleg érdekelte, hogy miként. A holocron elregélte, hogy egy Xesh nevű erővadász férfi volt az, aki a rakatákat szolgálta volt különleges képessége az Erőben, aminek a segítségével bejutott a Tython rendszerbe. A férfi azonban lezuhant a Tython-on az emlékei egy részét is elvesztette a bolygónak köszönhetően. Az ő bejutásának köszönhetően nem sokkal később a rakaták is betudtak jutni azon az úton, ahol ő. A férfi a sötét oldalon állt, nem egyensúlyban, mint a je’daii rend többi tagja, az egyik felderítőjük, aki akkor még tanonc volt viszont hitt a férfiban és támogatta, kiállt mellette, őt Helskaria Egra-nak nevezték, az ő vérvonala a Dathomir-ról származott korábban. A férfival egymásba szerettek, aki közben úgyszintén rálelt a világos útra és sikerült egyensúlyt találnia, felvette a Leran nevet is. Ő volt az, aki az erőszablyák készítését és használatát is megtanította a Je’daii rendnek, akik ezáltal sikeresen szállhattak szembe a rakatákkal. A harcok közben Xesh, avagy Leran visszanyerte emlékeit is, így szembesült a sötét múltjával, Helska azonban ott volt és megmentette attól, hogy újra az legyen, aki egykor volt, immáron saját akaratából fordult újra a rakaták ellen, mert már tudta, hogy nem csak azaz élet létezik, amiben addig élt. Egy veszélyes tervet követve eljátszották, hogy Xesh foglyul ejtette a nőt és így jutottak fel a hajóra. Ahol azonban a rakaták átláttak a terven. Xesh volt az erősebb kettejük közül, így Helskaria volt az, aki majdnem meghalt a hajón, de Leran megmentette azzal, hogy megölte az inváziót vezető rakata Predort. Ezt követően a rakata inváziós sereg megroppant és a Je’daii rend föléjük tudott emelkedni és legyőzni őket, illetve kiűzni őket a Tython rendszerből, majd a következő évtizedekben már a csillagködben is szerepet játszottak mielőtt a Rakata Birodalom össze nem omlott végleg.

---

Nalah egyelőre nézegetett a „határon”, hogy lát-e valamit, van-e itt valami, de fákon kívül tényleg semmi sem volt. Khomo egyelőre nem szólt bele, nem avatkozott be, hiszen ez végül is a kislány feladata volt az, hogy boldoguljon, még akkor is, ha a második rancor jött szembe a feladat során. Nalah pedig most eléggé meg volt lőve, mert nem nagyon tudta, hogy mit kellene tennie. A fiatal kora miatt a páncéljának felszereltsége még nem ért fel egy tényleges rendes harcoséval, ahhoz még kellett várnia pár évet, nem is beszélve arról, hogy ahhoz még további dolgokat is kell tanulnia, mert most még nem elég képzett és a saját korosztálya alatt is van. Mondjuk a természetben jobban boldogul és talpraesettebb, de a páncélos és modern dolgokban van még mit tanulnia. Az egyetlen, ami eszébe jutott egyelőre, hogy lenyeleti a rancorral a fénykardmarkolatát, majd annak a gyomrában fogja azt aktiválni, vagy még a torkában, de ez túlságosan is brutálisnak hatott. A férfi kérdőn biccentette odébb a fejét a gondolkodó kislány láttán.
- Szerinted mennyire lenne kegyetlen, ha lenyeletem vele a fénykardot és a torkában, vagy a gyomrában aktiválom a pengét? – kérdezte végül.
- Ha úgy gondolod, hogy nem fog tönkremenni, akkor ez akár működhet is – mondta a férfi. - Akkor repüljünk!
Adta ki a férfi az utasítást, megvárta, hogy a kislány repüljön fel először a levegőbe, majd ő maga is követte, a rancot ekkor kiszúrta őket és rohanni kezdett feléjük. Ahogyan odaért és mivel nem tudta őket a földön elkapni, utánuk emelkedett, nyitott szájjal. Nalah nehéz szívvel ugyan, de a fogakat elkerülve a lény torkába hajította a fénykardmarkolatot. Amikor már ott volt és mielőtt a lény kiköphette volna azt, kinyúlt az Erőbe és aktiválta a pengét.

---

Továbbra is a fejemet csóváltam, nem igazán akartam elhinni, hogy tényleg ez a helyzet áll fenn. Miért?! Bár még mindig úgy álltam ehhez hozzá, hogy inkább egy rancor, mintsem egy csillagfajzat, bár ironikus módon ellenük már védett voltam. Valahol reméltem, hogy a kislány, a Vizsla nem hozzám hasonló sikerrel fogja ki az ellenfeleket, már csak amiatt is, hogy lehet, hogy a Vizsla klán vezetőjének a húga, de mégiscsak gyerek. Ha nekem lenne, akkor soha sem engedném ennyi idősen egy ilyen versenyre őt. Már gyerekekről gondolkodom, ez a világ vége, azok után, hogy a képzésen is végig ezzel cukkoltak. Tudom mandaloriaiaknak ez fontos, de ezt a nézőpontot még nem sikerült magamévá tenni. Így akkor maradjunk a rancornál, az kevésbé volt félelmetes, mint a gyerekvállalás. Akkor a rancor. Egyelőre nem vett észre, a gránátnak még mindig örültem volna, hogyha azzal tudom megoldani a dolgokat. Most annyira azért nem akartam közelségbe kerülni a döggel, mint az előzővel, így akkor azt hiszem marad az, ha az előző nem tette tönkre a háti rakétáimat. A próba sikeres volt, nem tette tönkre, azonban ennek a hangjára már a rancor is felfigyelt és rohant felém. Azonban én eddigre már olyan magasra repültem, hogy nem tudott utol érni, így két lábra állva próbált utánam kapni és üvöltött. Elmosolyodtam a kedvességén, főleg, hogy ezzel nagyon is nekem kedvezett, mert könnyedén be tudok lőni a szájába, ott bent úgyis sokkalta jobban sérül, mint máshol. Miközben üvöltött a Fosztogatót már célra is emeltem, majd amikor a lehető legjobb szögbe értem, akkor húztam meg a ravaszt a rövid sorozathoz. Szerencsére a fegyver visszarúgására nem volt panasz, így ettől nem kellett tartanom, már csak abban kellett bíznom – a saját tudásomon és célzórendszerem felül – hogy halálos lövéseket sikerült bevinnem és megszabadulok a dögtől egy életre.

---

Szerencsére mindkét férfi érezte, hogy ebben a helyzetben most éppen Rhys nem akarja, hogy bármelyikük is megölelje. Igazából mind a kettejüknek feltűnt, hogy távolságtartóbb lett, de azok után, amiken keresztül ment, annyira nem volt meglepő mindez. így már csak emiatt is mind a ketten nyugton maradtak és nem mozdultak közelebb. Ekkor még nagyon, nagyon nem is tudták, hogy Rhys akár kötelezhette is volna őket arra, hogy ott maradjanak és semmit sem tudtak volna tenni az ellen, hogy ellen szegüljenek, de mindez majd a jövő zenéje volt. A két férfinak inkább az volt nehéz, hogy nem tudtak nagyon mit tenni, mert Rhys teljesen kizárta őket. Igaz egyikőjük sem akarta siettetni, így is hatalmas előrelépés volt, hogy már nem volt teljesen katatón állapotban és nem csak gépiesen teszi meg a dolgokat, ami szükséges az életben maradáshoz, hanem beszél és felfogja azt, ami körülötte zajlik.
- Mihez lenne kedved? Mit csinálnál most? – kérdezte mindkét férfi egyszerre.
A váratlan kérdés nagyon meglepte a nőt, az arcára is kiült mindez. fogalma sem volt, hogy mit is tenne, mihez lenne kedve. Már azon felül, hogy semmihez és feküdne egyedül egész nap az ágyban a rossz kedve miatt. De volt egy olyan érzése, hogy ezt nem fogadnák el, ha ezt mondaná. Így valóban gondolkodnia kellett ezen, mert elgondolása sem volt e felől.
- Nem vagy éhes? – ezt Keth kérdezte.
Igazából nem is emlékezett arra, hogy mikor és mit evett utoljára, ahogyan erre gondolt, a gyomra is megkordult, bizonyítékot adva arra, hogy valóban éhes, bár inkább szomjas volt, de a kettőt össze lehet kötni. Végül bólintott, hogy de igen az, amire végül mindkét férfi el is mosolyodott.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi számára érdekesen folytatódott a beszélgetés, ez még náluk sem volt kivitelezhető, igaz a Kaldahan jócskán messze állt attól, amit olyasfajta utópisztikus dolognak lehetett nevezni, mint ez a bolygó. Pedig jó lett volna, hogyha így lett volna. Bár, ahhoz a klánoknak, nemesi családoknak valószínűleg meg kellett volna szűnnie és mindenkinek egyforma rangon kellett volna lennie. Még olyanoknak is, akik mindezt nem érdemelték meg. Igen, saját maguk még messze nem álltak készen ahhoz, hogy ilyenek legyenek. Lehetséges, hogy soha sem fognak, ahogyan a legtöbb bolygó sem, de ez kiderül majd idővel, amit ő maga biztosan nem fog már megérni. De ez volt az élet rendje, annak idején azt sem hitte, hogy ezt a kort megéri. Természetesen követte a vezetőjüket és a többieket is, amikor mentek. A kohó nem volt számára idegen, mert nem egyszer volt hasonló helyen, hogy a droidokat figyelje, amikor készülnek, bár ekkora gigantikus helyet nem látott, a kékes fény pedig igazán eltérő a megszokott vöröses-sárgától. Közben a gazdaságról is megtudtak további dolgokat és azt is, hogy más anyaggal nem érhető el az, ami az egyszerű porral igen. Tényleg szerette volna megvizsgálni ezt, ha lehetséges, vagy olyasvalakivel megvizsgáltatni, aki ért hozzá. Itt azonban egyelőre még nem láttak sok mindent, mert túl alacsonyan voltak, így házigazdájuk mutatta az utat felfelé, ha elindult, akkor majd ő maga is követte. Jelenleg nem volt kérdése, amit feltett volna ő maga is, azt a muun is megkérdezte. Érdekelte volna, hogy miként indultak el ezen az úton és lett mindenfelé valutájuk, hogyha nem használnak fizetőeszközt. Bár egy kérdése talán mégis akadt, bár az is inkább társadalmi volt, mintsem a kohóba való kérdés.
- Fogadnak be menekülteket, más bolygóról érkezett személyeket? Mi a helyzet, ha ők szeretnének itt letelepedni? – kérdezte.
Kíváncsi volt arra, hogy miként állnak ehhez a kérdéshez.

---

Ireria is érdeklődve figyelte és hallgatta a dolgokat. A pénztelenség tényleg meglepő volt, Zakuul-on kívül nem látott ilyet, meg persze a Birodalom felső körén kívül, ahol igazából egy sith bármit megkaphatott, amit akart. Más kérdés, hogy egy idő után a Logisztikai szféra nagyon, de nagyon rászállhat az illetőre és elkobozhatja mindenét, de egyébként nekik minden jár, de az elég erősen más kategória attól, hogy mindenki megkap mindent, amire szüksége van. A muun igazi üzletemberhez híven nem hazudtolta meg magát, hanem egyből az anyagi részekre kérdezett. Saját maga bólintott, hogy ez remek kérdés volt, ahogyan a fiatal lányé is. Az tényleg fontos volt, főleg a Csillag Kabalnak is, hogyha elfogadják az idegeneket. De az is remek kérdés lett volna, hogy kinek a felügyelete alá kerüljön a hely. Egy ilyen helyre a legalkalmasabb személy kell, nem feltétlen saját maga. Sőt biztosra vette, hogy volt nála jobb, aki ezt a feladatot elláthatta volna, mert saját maga nem kifejezetten volna ilyen téren járatos. Közben megérkeztek a kohóba, ami egy hatalmas épület, csarnok volt. Saját maga nem igen foglalkozott ilyesmivel, a régészeten kívül az egyetemhez és a fejvadász céhhez főleg bürokratikus ügyeket intézett. Neki nem volt kérdése, mert mindkettő elhangzott, egyébként is inkább a csendes megfigyelő volt, amikor a többiek elindultak, akkor ős is ment. Attól, hogy nem szólt semmit, még kíváncsi volt arra, hogy miként történik a folyamat. Ezeken felül továbbra is kíváncsian hallgatja a beszélgetés további részét és igyekszik mindent megjegyezni, hogy majd továbbadhassa azt a megfelelő személyek irányába.

---

A társaság minden tagja követte végül a férfit, aki fel is ment a lépcsőkön, ott egy fenti függőfolyosón vezette át a társaságot, akik láthatták, ahogyan hatalmas tartályokban ott volt a folyékony anyag, minden tartály és medence előtt holografikus kijelzőn, hogy mi is lesz ebből, annak fényében úgyszintén folyékony állapotban keverték hozzá a kozmikus port, de itt még végig folyékony állapotban tartották őket.

Egy eszköz emelete ki az anyagot és a megfelelő gyártósorra vitte azt, ahol további forrósítás, vagy épp hűtés következett miután az anyag bekerült az öntőformába. Ettől kezdve igazából pont úgy nézett ki a folyamat, ahogyan bárhol máshol. De az, ahogyan több tucat tartály, medence volt és ezek adagolása lehetett érdekes, hogy tényleg attól függött minden, hogy mi mennyi sestine-t kap.

- A Galaktikus tőzsdén vagyunk jelen – mondta a férfi. – Ezeken felül nem igazán exportnak lehetne nevezni. Átvállaljuk cégek munkáját, épületeket, hajókat, űrhajókat újítunk fel, javítunk meg, vagy kisebb dolgokat gyártunk le nagy tételben helyettük – magyarázta és folytatta.

- Illetve a mások által selejtesnek mondott hajókat, droidokat, épületeket, bármit megvesszük, felújítjuk és eladjuk immár piaci áron. De a környező bolygókon vállaljuk városok, épületek építését, felújítását is a helyi anyagokból, melyek időállóbbak, erősebbek, mint amivel mások rendelkeznek.

- Egyetértek Kolby, mi is annak véltük, hogy különös. Nem tudom, hogy mitől lett a teljes átlagos anyag ilyen különleges – ismerte be. – De ha szeretné, akkor letudom hívni a közel 1000 oldalas tanulmányt és a rendelkezésére bocsátani.

Ajánlotta fel a férfi. A vezérlőteremben minden tartályról volt külön holografikus kép, így élőben lehetett nézni a folyamatot. Emberek nem nagyon voltak, talán négy a közel hússzor tizenöt méteres teremben, minden automatizált volt. Ekkor még Hyrsi is kérdezett és neki is válaszolt.

- Nem, maximum ideiglenesen fogadunk be menekülteket, a népünk nem szereti a külvilágiakat, így nem is kapnak menedékjogot, vagy állampolgárságot. Meghatározott ideig itt lehetnek, utána azonban távozniuk kell. Inkább segélycsomagokat küldünk a rászoruló bolygóknak, telepeknek, űrállomásoknak.

---

Mások talán meg is sajnálták volna a férfit, de Ingrid nem tette. A hadsereg és a politika kéz a kézben jár. Lehetsz bármilyen jó az egyikben, ha nem vagy jó a másikban – főleg katonai pályán – akkor élve zabálnak fel pont az olyanok, mint akikkel a férfit hozta össze a sors. Gyönyörűen kihasználták, felültették. Valószínűleg a Birodalomban már halott lenne és nem lennének kérdések, csak elvarrott szálak, itt ez nem jött össze a durosoknak és az alakváltónak. A következő információ viszont nagyon is érdekes volt. Szisztematikusan haladnak és nem tűnt fel senkinek? Vagy csak nem kapcsolták semmihez, vagyis ehhez az ügyhöz és ezért is nem lett olyan gyanús. Lehet, hogy arra fogták, hogy nyitottak a világ felé és emiatt ügynökök, ipari kémek és kémek próbáltak információhoz jutni? Nem, ennyire senki sem lehetett naiv. Legalább is a nő így vélte, de a hallottak alapján mégis lehetséges volt mindez. Azonban ez a valami olyan volt, amire megérte rákérdezni.
- Hogy érti a szisztematikus módszert a lopásokban? – kérdezte.
A férfi elővette egy kommunikátor szerűséget, amin holografikusan bejött egy térkép, amin a katonai támaszpontok voltak végig vonalban megjelölve, jó néhányon dátum, hogy mikor történt rablás, illetéktelen behatolás. Dátumokkal együtt, amire Ingrid rákérdezett, hogy melyik dátum mit is jelent, mert nem GSI-ben, hanem a helyi időben volt megadva. Amint megkapta az adatokat, akkor rögtön látszott, hogy a mai napon fognak elérkezni itt a városban levő ponthoz. Vajon direkt számoltak a viharral, hogy abba ne tudják őket nyomon követni?
- A homokvihar… természetes, vagy a terraformálás miatt mesterséges? – kérdezte.
- Mesterséges, hónapokkal ezelőtt… – elakadt a férfi hangja.
Ingrid ekkor nem is várt másra, felpattan és otthagyta Jonathan-t és az őrnagyot. Kisietett a kocsihoz, ahol még mindig várakozott a hírszerző tiszt.
- Vigyen azonnal a katonai támaszpontra! Útközben elmondom miért! – utasította a másiakt.

//Amíg nem ír Gami, addig Ingrid reagjában lesz a mesélés is, nem írok duplán emiatt.//

---

Ellen igencsak érdekesnek találta azt az egészet. Nem nagyon tudta átérezni a dolgot, nem volt soha olyan szerelmes, hogy bármit feladjon a másikért. Valószínűleg keveseknek adatott meg mindez. De mindez talán még gyengeség is volt, bár igyekezett nem erre gondolni romantikus alkat révén. Rákérdezett, hogy miként lett vége a háborúnak, hogyan tűntek el a Rakaták. A nagy átlagos anyagot ismerte, de jó kérdés, hogy mennyire torzult az valójában, és miért szűnt meg a Je’daii rend utána. A rakaták ellen ezek után fellázadtak azok a bolygók, amiket uraltak és képesek voltak az emberek kifejleszteni egy vírust, amivel sikerült a rakatákat elválasztani az Erőtől. Mivel azok erőalapú technológiát használtak fokozatosan vesztették el azt, amivel uralni tudták a Csillagködöt. A végén a lángmadár visszatért és meghalt, ennek előestéjén a Rakaták nagy része, akik még nem kapták el a vírust visszahúzódtak a Csillagköd délnyugati részébe, az új ciklus váltásakor az a régi lezárult és az Átok Földje nevet kapta. Itt a lány kijavította, hogy manapság Ismeretlen Régiónak nevezik, mert nem tudnak belátni oda, mint a csillagködön kívülre sem. Mindenesetre a válasz nem volt megnyugtató a lány számára, hogy mi lehet ott. A többi rakata pedig visszafejlődött törzsi szintre, elbutultak. Ami a Je’daii rendet illette szétszóródtak, segítettek más bolygókon, ahova sikerült eljutni, ami technológia híján nehézkes volt. A történetüket elhintették, majd szépen beolvadtak azon bolygók lakosságába, ahova mentek. Voltak persze, akik maradtak a Tython rendszerben, de ennek tizenötezer éve már, a holocronnak fogalma sem volt róla, hogy még vannak-e, akik ott élnek, vagy sem. Saját maga, vagyis a holocron is a kivándorláskor került erre a bolygóra és azóta is itt volt. Ennek folyományaként a későbbi időkről már nem tud semmit, de amiről van tudomása arról szívesen beszél még a lánynak, hogyha vannak kérdései. Márpedig Ellennek volt, révén a Rejtélyek szféra tagja volt…

---

Nalah kissé idegesen és feszülten nézte a fénykardot, ahogyan az eltűnt a rancor szájában. Remélte, hogy a fénykard nem fog tönkremenni, mert nem tudta, hogy miként kell azt szétszedni és megjavítani, ha ez történne. Azt a Papa nem igazán tanította meg neki. amikor a rancor becsukta a száját, hogy lenyelje a fénykardot, akkor igyekezett kinyúlni az Erőbe és aktiválni a fegyvert. Nem volt épp a legszebb és legelegánsabb megoldás, de nem nagyon volt itt mi mást tenni, hiszen nem csalhatták át a lényt a következő mezőre, ahol már egyébként sem volt semmilyen szikla, amit le lehetett volna omlasztani, mint az előző esetében. Sikerült az Erőt a fénykardra koncentrálnia és lenyomni a gombot, mire a penge aktiválódott. Még éppen a rancor torkában volt és az aktiválásnak hála félig le is fejezte a lényt. Az egy pillanat alatt akadt meg, láthatóan nagyon fel sem fogta, hogy mi történt vele, majd mivel két lábon állt, hátrafelé hanyatlott le és dőlt el. A közvetlen közele eléggé megremegett, a por pedig belepett mindent. A fénykard az esés után ténylegesen le is fejezte a lényt, majd még mindig bekapcsolt állapotban került a földre. Mivel a rancor mostanra már 100%, hogy döglött volt, így Nalah leszállt a földre és felvette a fegyverét, amit deaktivált is. Gyorsan megnézte, hogy megsérült-e a fegyver, de szerencsére nem, így megkönnyebbülten sóhajtott fel a sisakja alatt.
- Remélem ilyesmihez nem kell a későbbiekben folyamodni, nem szeretném ezt a fegyvert elveszteni – mondta és leszedte az azonosítót
A férfira pillantott, aki csak megcsóválta a fejét, ismerte már annyira a kislány, hogy tudja, hogy mosolyog a másik. A végén intett a fejével a férfi, hogy haladjanak, Nalah pedig lelkesen indult tovább előre, hogy végre kiérjenek a homokos részre, ahol nincs semmi. Remélte, hogy ott már nem ilyen nehéz ellenfél fog szembejönni, mint itt.

---

A célzó rendszer ráállt a rancor leggyengébb pontjára és meghúztam a ravaszt. Azt szerettem a Fosztogatóban, hogy kicsi volt a visszarúgása, így nem kellett attól tartanom, hogy a rövid sorozat esetében maximum az első lövésem talál be, a többi pedig elszáll a peremvidékre és a környezetet tarolja le, hanem minden marad azon a ponton, amit kijelöltem. A ravasz meghúzása után a hófehér – legjobb minőségű – lőszerek el is indultak az útjukra és becsapódtak a rancor még mindig nyitott szájába, ahol nem kis pusztítást végeztek. Robbanással felérő becsapódás volt, ahogyan a nyálkahártyát feltépte a lövedék, áthatolt rajta, súlyos károkat okozva a lény torkában is. volt egy olyan érzésem, hogy nem csak a nyelőcsövét, de a légcsövét is súlyosan károsítottam, mert eléggé sípoló hangot adott ki magából és még egy jó adag vér is elhagyta a száját, majd pedig puff előre dőlt és nem mozdult többet. Vagyis még rángott jó néhányat és a vér is fröcskölt mindenfelé, szerencsére engem nem talált el, aztán a vér már csak folydogált belőle, ekkor még mindig rászegezett fegyverrel közeledtem felé, de nem mozgott. Ahogyan közelebb értem megtudtam nézni, hogy mekkora károkat okoztam neki, ez alapján tényleg nem volt csoda az, hogy nem mozdult, ezt nem élhette túl. A Fosztogatót a vállamra akasztottam és elvettem a lénytől az azonosítót, ami kellhet. Ezek után egy kicsit kifújtam magam nekitámaszkodva a zsákmánynak. Nem adhattam fel, ennyi nem ártott még meg, úgysem, hogy a pokolba kívántam az összes létező rancort és szervezőt. Lehet, hogyha következőnek is rancor jön szembe, akkor a rendezőket kellene csalinak használnom velük szemben. Amint kifújtam magam néhány nagyobb mély lélegzet után, keletre fordultam és arrafelé indultam el, bízva abban, hogyha már erős ellenfelet kapok – mert nem akartam gyengét – akkor legalább ne rancor legyen, hanem valami más.

---

Rhys látta a versengést a két férfin, hogy akkor most melyikük is menjen a konyhába, hogy uzsonnát készítsen. Saját maga továbbra sem volt egy nagy konyhatündér, nem igazán volt hol megtanulnia és ideje sem arra, hogy így tegyen. A rabszolgasága idején tablettákat ettek, vagy pedig valamelyik űrkikötőben a legolcsóbb helyen. Aztán, mikor ettől megszabadultak a seregnél mindig adtak készételt, ahogyan Jassáéknál is mindig volt, meg persze ott Keth, vagy éppen Xeth is csinált, annak függvényében, hogy éppen melyikük dominált az esetekben, bár az jellemzően Xeth volt. Az eltűnésük után pedig ugye alig evett és akkor is a droidok főztek. Szóval nem igazán kellett megtanulnia és ezzel foglalkoznia. Végül Xeth volt az, aki felpattant és kisétált a helységből és Keth maradt ott vele. A nő elengedte a térdeit és inkább ráült a sarkára, de nem igazán szólalt meg. Kinézett az ablakon és a semmibe bámult, annyira beleveszett ebbe, hogy csak akkor fogta fel újra a valóságot, amikor megérezte a derekán és hasán Keth karját és a férfi belecsókolt a nyakába hátulról. Kicsit megborzongott ezen, de nem a kellemetlen módon, jól esett neki, hogy a férje átöleli.
- Ne zárj ki minket Csillagvirág, hagyd, hogy segítsünk neked – kérte halkan a férfi.
Még saját magának sem tudott erről beszélni, vagy bevallani, nemhogy a férjeinek. Mit szólnának, ha elmondaná, hogy egy darab húsnak látja magát, hogy már nem tud nőként nézni magára, mert megcsonkították, mert nem tud többé gyereket szülni, hogy az álma a nagy családról a Köztársaság Végzete miatt semmivé lett? Hogy bármennyire szeretné elfogadni nehéz megemészteni, hogy Keth-t nem érdeklik a gyerekek. Csak megrázta a fejét, még nem volt kész és képes arra, hogy erről beszéljen bárkinek is. Még Jassa-nak sem tudott, pedig ő talán még a férjeinél is közelebb állt a nőhöz.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika: