Bakura

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Közel sem volt mondható az, hogy Hyrsi nem lepődött meg azon, amit hallott. Álmaiban sem gondolta volna, hogy Bakura ennyire fejlett lenne és ilyen elöl járnak technológia terén. Akiket eddig tudott, hogy fejlettek az az Örök Birodalom volt, így ez tényleg meglepetés volt. Azt örömmel fogadta és hálásan bólintott, hogy a kulturális cseréről örömmel tárgyalnak majd vele. Sejtette, hogy ebből a szempontból Kolby hátrányban volt, hiszen ő maga nem volt alkirály, se semmi ilyen, nem tudott bolygót képviselni, csak céget. Talán neki is könnyebb lett volna a helyzete, ha hasonlóan lett volna, mint a két nő volt. Azért remélte, hogy neki is lesz sikerélménye és végül úgy tűnt, hogy lett is. Csupán egy pillanatra ült ki a megdöbbenés a nő arcára, aztán rendezte is azt, ez egy igencsak kellemes meglepetés volt. az elmondás alapján a többieknek ezt nem ajánlották fel. még szerencse, hogy ők voltak az utolsók, mert így legalább olyat láthatnak, amit a többiek nem. Márpedig azok alapján, amit a férfi mondott igencsak kíváncsi volt arra, hogy milyen technológiával rendelkezhetnek a helyiek és mit láthatnak a gyárlátogatás alatt. Volt egy olyan érzése, hogy sok kellemes meglepetésben lehet majd részük, ezt pedig esze ágában sem volt elszalasztani. Csak remélni tudta, hogy a többiek is belemennek mindebbe. Néhány pillanatra rájuk sandított, a saját döntését már meghozta, ettől akkor sem tántoríthatták el, hogyha nemet mondanak. De szerencsére Kolby igencsak lelkes volt ezzel kapcsolatban, így Hyrsi úgy látta, hogy ketten már bizonyosan mennek a kérdés az alkirály volt, de mivel a nő egyelőre még nem felelt, így saját maga is választ adott a vendéglátójuknak.
- Engem is nagyon érdekel ez a lehetőség. Megtisztelnek vele! – mondta.
Már csak azt sajnálta, hogy Elofon nincs itt helyileg, mert a szállásukon van, biztosra vette, hogy a párját is érdekelte volna ez az egész.

---

Ireria továbbra is türelmesen várakozott, amíg a többiek beszéltek, úgy tűnt, hogy a híresztelések tényleg igazak voltak, mert Kolby nagyon szerette hallatni a hangját. Viszont a helyi küldött annyira nem volt vevő minderre, vagyis nem erre, hanem arra, amit a férfi kínált volna nekik. Ahogyan tovább beszélt egyre érdekesebb dolgokat mondott, ami már nem csak az FKR szintjén érdekelte a nőt, hanem a Csillaga Kabalén is. Ezt miért nem tudta kideríteni az, akinek ezt a környéket kellett figyelnie? Ennyire nem lehetettek jók a helyiek, hogy mindezt ennyire eltudják rejteni. Vagy mégis? Őt magát ez érdekelte talán a legjobban, hogy így van-e. Ahhoz pedig neki is mennie kellett és ki kellett derítenie, amit csak lehet. mondjuk a fémekhez és ásványokhoz annyira nem értett, de ha olyan dolgok voltak ezek, amiben az Erő is ott volt, akkor talán kideríthet egy-két dolgot. Így nem volt ezek után kétséges az sem, hogy saját maga is igent fog mondani. Egyelőre megvárta, amíg a lelkes fiatalok megteszik mindezt, saját magának volt türelme kivárni őket és nem sietni. Elég időt töltött Erőszellemként ebben a világban ragadva ahhoz, hogy nagyobb türelme legyen, mint bárkinek, akit ismert. Nem is kellett ehhez visszafognia magát, mert szükségtelen volt, csak pusztán türelmes volt. amikor Kolby és Moldenson is kimondták, hogy menni fognak valószínűsíthetően rá fognak nézni, hogy megy-e velük, vagy pedig külön folytatja a tárgyalást és mást fog tenni, mint a többiek. Nem okozott csalódást azzal, hogy mit is fog mondani, vagy legalább is saját maga így gondolta.
- Én is önökkel tartok, köszönöm az invitálást – mondta kimérten.

---

Arra, hogy mindenki igent mondott most először volt bármiféle emberi érzelem felfedezhető a férfi arcán, néhány pillanatra egy örömteli mosoly jelent meg rajta ezek után. de néhány másodperc után rendezte is az arckifejezését és felállt a helyről, majd a kezével annak az ajtónak az irányába mutatott, amerről ő maga érkezett.

- Ez esetben, kérem kövessenek – mondta.

Ha a hármas követte a férfit, akkor a tárgyalóból először egy hosszabb, ablak nélküli folyosóra értek, amiről mindkét irányba több ajtó is nyílt, de egyiket se vették igénybe, hanem a folyosó végén levő ajtóhoz mentek. Ami ki is nyílt, a társaság közeledtére, itt egy rövid lépcső közeledett, ami egy föld alatt közlekedő vonatszerűséghez vezetett.

A vonat természetesen hasonló módon volt megoldva, mint az Umbara híres vonatja, vagy a Kaldahan hasonlóan földalattija, a sínek felett lebegett maga a szerelvény és gravitációs gyorsulással volt megoldva. Odabent a vonaton a legjobb technológia és kényelem fogadta a triót, amint helyet is foglaltak a vonat el is indult.

Mindez a föld alatt ment, nagy sebességgel, míg végül egy épületbe futott be mindez és itt állt meg. az ajtók kinyíltak és Bynar ismét előre indult. Nem ment túl sokáig, csak ki innen a megállóból, egy félkörös folyosóra, ahova követni is tudta mindenki. Amint kiértek több hatalmas bányakomplexumot pillanthattak meg és magát a bányát is, amiben kéklő fényű érc látszott. Az egész gigantikus volt, ekkora bányászati dolgot még Hyrsi és Kolby sem látott korábban, pedig ők foglalkoznak effélével is.

---

Amíg haladtak addig is gondolkodott Ingrid fejben, neki meglehetősen egyszerű dolga volt, mert számtalanszor csinált már ilyen munkát, mint amivel itt találkozott. Mint adatok eltűntetése, vagy éppen valakinek megölése, eltűntetése, mint ami itt is volt. Saját maga dolgozott ilyen profin, ez talán nem volt olyan jó, mint ő – annyira nem tudta beleásni magát – de akkor is határozottan profi munka. Volt egy olyan érzése, hogy sokkalta nagyobb dologba nyúltak bele, mintsem holmi eltűnés, vagy efféle. De ezt egyelőre nem osztotta meg a többiekkel, nem is állt szándékában. Az, hogy a szerető meghalt nem csodálkozott, azon sem csodálkozna, ha az összes barát és rokon is meghalna rövid időn belül, hogy elvarrják a szálakat az egésszel kapcsolatban. Őt inkább az érdekelte és azt remélte, hogy nyomot találhat arra, hogy melyik frakció áll az egész mögött. lehet, hogy rá kéne eresztenie RQ-t a helyi HoloNetre, hogy próbáljon valamilyen nyomot találni. Ez igazából nem is volt rossz ötlet. Köszönhetően annak, hogy neki a fejében volt a komlinkje, így úgy tudott üzenetet küldeni a droidnak, hogy senki se hallja. Így igykezett mindezt megtenni.
- RQ, csatlakozz fel a NoloNet-re és igyekezz mindent megtudni a célszemélyről, Liaran D’kai-ról. Az adatait törölték mindenhonnan, próbálj nyomokat keresni arra nézve, hogy ki, vagy melyik frakció ügynökei tehették mindezt – küldte az üzenetet, ha tudta.
Ha nem tudja, akkor még ez is aggasztó lehet. Mindenesetre valószínűleg hamarosan meg is érkeztek, ha pedig tudja, akkor saját maga is igyekszik a testet és annak környékét is megnézni, illetve holoképeket készíteni a testről így, és ha megfordítják, levetkőztetik, akkor arról is. Hátha itt találnak nyomot, amin jobban elindulhatnak és utal majd valamire a test. Bár, ha tényleg profik voltak, akkor nem biztos, hogy talál bármit is.

---

Ingrid eltudta küldeni az üzenetet a droidnak, aki neki is láthatott annak, hogy keressen egy terminált a nő hajója közelében, hogy felcsatlakozhasson a helyi HoloNet-re. Valószínűleg jó hosszú idő lesz, amíg ezzel lesz elfoglalva, így a test vizsgálata talán Ingridnek is nagyobb sikert hoz most hirtelen, akárcsak a többieknek.

Most, hogy közelebb mentek a testhez és megnézték már látszott, hogy olyan volt, mintha belülről robbantotta volna valami szét a férfi mellkasát. Az biztos, hogy nem átlőtték, mert mind a hátán, mind a mellkasán kimeneti sebek látszottak, semmi behatoló pont, csak kimeneti nyílások. Amíg a többiek nézelődtek és kérdéseket tettek fel, addig Ingrid a helyszínelőkkel együtt tudott háromdimenziós holoképet készíteni a testről és a környékről is.

- Az illető 35 év körüli, ember férfi – mondta az egyik helyszínelő. – Ebben a páncélban volt, amikor megtalálták. A páncélon nincs nyoma annak, hogy dulakodott, nagyjából négy-öt órája lehet halott, egy álcázó volt rajta, ami azóta lemerült, ezért nem vette észre senki. A halál oka a trauma, ami ezt okozta.

- Elsőre azt mondanám, hogy robbanás, de ilyet még életemben nem láttam… A robbanás szétzúzta a tüdőt, mellkast és a gerincoszlopot, ha a földön csontszilánkokat találnak, annak ez az oka. A sisakot leveszem a hölgy kérése alapján.

A sisakot levette, a férfi arca nem azt tükrözte, amit Ecaterina várt volna, ugyanis nem volt fájdalom rajta, elkínzottság. Helyette döbbenet ült ki a másik arcára, mint aki nem hiszi el, hogy mi történik. Ezek után pedig ez fagyott rá teljesen a halálában is. Egy teljes átlagos, rövid szőke hajú és kék szemű ember férfi volt, akinek a szeme fehérjében piros pöttyök is látszottak, ami még a fulladozás nyoma volt.

Ekkor még a társaság láthatta a falakon és a talajba is több helyen beágyazódva a férfi mellkasának és gerincének csontszilánkjait, és ezeken felül mintha ezek mellett apró kék valamik villantak volna fel, amikor a fény éppen megfelelő szögből sütött volna mindezekre.

---

A falakat is igyekezett megnézni jó alaposan Ellen és igencsak érdekes dolgokat talált. Noha gyanította – és olvasta is igazából – hogy a Je’daii rend már a rakatákkal egy időben létezett, akik az előző ciklusban éltek, de ez most alátámasztotta. A falakon levő domborművek ezt támasztották alá, ahogyan azt is, hogy a Je’daii ellenállt a rakata birodalomnak. Azt tudta, hogy egy felkelés és egy vírus volt az, ami véget vetett a Rakaták uralmának és utána fejlődtek vissza. egy részük még megtalálható volt a Lehon-on, avagy a Rakata Prime-n, de azok olyan mértékben voltak állatiasak és őskori társadalomban, hogy nehéz volt elhinni, hogy egykor a teljes csillagködre kiterjedő birodalmuk volt. A képek ábrázolása alapján pedig a je’daii rend eléggé ellenállt a rakatáknak, ami meglepő. Ahhoz képest, hogy a je’daii-k mik voltak annak idején ahhoz képest szánalmas férgek voltak az örökségüket tovább vivő jedik, amit nem is értett, hogy miért is pusztított el teljesen a Sötét Tanács még őket. Mindegy, nem fontos, nem az ő dolga, hogy a Nagyurak és Nagyasszonyok dolgába beleártsa magát, ahhoz még nagyon, de nagyon kicsi hal volt. Talán ha egyszer megéri sok-sok év múlva, majd akkor, de ezzel most nem akart egyelőre foglalkozni. Most azért volt itt, hogy még több adatot és információt gyűjtsön. Így tovább figyelte a képeket, amik alapján különböző fajú erőhasználók harcoltak a rakaták oldalán. Mindezt érdekesnek találta, talán mélyítenie kellene a tudását az urdarrok létrejöttének ideje előtti időkre is, mert ez alapján roppant érdekes dolgok lehettek akkor is. Remélte, hogy talán itt valamilyen holokront, vagyis inkább rögzítő eszközt, mert nem tudta, hogy voltak-e akkor holokronok, amik rejthetnek további meglepetéseket, titkokat. Egyre érdekesebbek voltak a dolgok, noha még csak a falat látta, így haladt is tovább, remélve, hogy hamarosan újabb titkokat tudhat meg minderről.

---

Nalah elkomorult a sisakja alatt, amikor meglátta, hogy miféle lénnyel van dolguk. Ő valamilyen nagy vadat akart, amit nehéz legyűrni, erre kap egy farkasszerű lényt. Ennyit arról, hogy dicsőséget és hírnevet hozhat a Vizsla klánnak, mert ezzel a lénnyel bizonyosan nem fogja megnyerni a versenyt, pedig nyerni akart. Ahogyan Khomo előremutatott a kislány realizálta, hogyha ezt hamar legyőzik, vagyis ő maga, akkor hamar mehet a következő ellenfélre, ami talán nagyobb és nagyobb kihívást is fog jelenteni a számára. Nem akart túlságosan nagy zajt ejteni, hiszen fogalma sincs róla, hogy miként kapják az ellenfeleket és nem akarta, hogy az összes közelben levőt esetlegesen elzavarja. Így nem a sugárpisztolyaival készült lőni, hanem inkább az íját vette elő, hogy azzal tudja majd lelőni az ellenfelét. Jelzett Khomo-nak, hogy ne mozduljon a férfi, aki csak a sisakja alatt mosolyogva figyelte a lányt, aki a régi jó megszokott módon felvette az alapállást és kifeszítette az íjat. Örült annak, hogy ez a fegyver hangtalan ilyen szempontból és nem ad ki olyan nyekkenő, vagy épp feszülő hangot, mint a rendes húrral rendelkező íj. Szóval így húzta fel az íjat és célozta be vele a farkast. Az egyelőre szaglászott, a szél nem arra fújt, amerre ők voltak, hanem oldalba kapta őket, így kizárt volt, hogy megérezze őket az állat. Mivel az össze-vissza szaglászott és mászkált, így könnyedén kikerülhette volna a lövést. Éppen ezért egy megszokott módszert használt a kislány, amit már a Casharila-n is használt, hogyha vadásztak. Halkan sziszeget egyet, hogy felhívja magára a farkasszerű lény figyelmét. Megszokta, hogy ilyenkor az állatok megtorpannak és a hang irányába néznek. Most is így történt, ő pedig már a megtorpanáskor elengedte a nyilat, ami el is találta a lényt, ami el is dőlt holtan.
- Ügyes volt kislány, nézzük meg és után haladjunk – mondta Khomo.

---

Mit ne mondjak ez nem az a fajta lény volt, amivel számolni szerettem volna első körben. Gondoltam valahogyan haladunk szépen sorban, hogy könnyebb ellenféltől a nehezebbig, erre rögtön egy ilyen nehezet kaptam. Nem mintha panaszkodnék, egy mandaloriaihoz mindez nem lett volna illő és én meg már annak számítottam. Igazából, ha akartam volna, könnyedén itt hagyhattam volna háti rakétával, de az egész a vadászatról szól, így ez kellően méltó ellenfélnek tűnt a számomra. Csupán nem akartam azt, hogy minden elmeneküljön a környékről a harc zajára, mert az nagyon kellemetlen lett volna. Bár, amilyen fejlett volt ez a hely és a vadászat ténye miatt azt is kinéztem a helyiekből és a Mandaloriai Fejvadász céhből, hogy minden egyes négyzeten újabb és újabb lények várnak elengedésre, amikor beérkezik oda valaki. Érdekes felvetés. De ehhez a lényhez a sugárpisztolynál nagyobb tűzerő kellett. Még szerencse, hogy hordtam magammal egy jobb fegyvert. Igaz nem olyan tipikus mandaloriai fegyver, ami dezintegrálni is tud, de az a legtöbb helyen egyébként is illegális, így nekem az „ajándékba kapott” Fosztogató is tökéletesen megfelelt. Bár a másikkal sokkalta könnyebb dolgom lett volna. Hátranyúltam és levettem a hátamról, közben pedig féltérdre ereszkedtem és becéloztam a nexu-ra hasonlító dögöt. Milyen szép kis ágyelő, vagy faliszőnyeg lenne belőle, hogyha úgy alakulna. Nem akartam teljesen széttépni és az energiacellámat sem fogyasztani, így nem sorozatlövésre állítottam a fegyvert, csak sima lövésre állítottam. Úgy számoltam vele, hogy két-három lövés elegendő lesz, más kérdés, hogy lesz-e időm annyit lőni. Amikor célkeresztbe került, akkor meglőttem, minderre felordított, nem halt bele, hanem egysenesen nekem rontott…

---

Ben becélozta az ellenfelét és tüzelt is rá. A lény a hangra azonnal mozdult és a lövések a feje helyett immáron csak az oldalát és inkább a combját találták el. A gyors sorozatlövés azt jelentette, hogy három lövés ment ki egymás után, majd két-három másodperces szünet következett, hogy a fegyver ne melegedjen túl.

Mire újra tüzelni tudott volna a lény nem volt sehol, nem adott ki hangot, ami arra utalt volna, hogy mennyire sérült meg, vagy hol lett sérülése. A rosszabb az volt, hogy nem is látszott, hangot sem adott a mozgása a terepen. Csak annyit látott a férfi, hogy átkozottul gyors az állat. Sokkal jobban, mint egy Nexu.

A következő pillanatban az Erőnek hála érzékelte, hogy veszélyben van, még jobban, mint eddig, majd hátulról valami nekicsapódott. A páncélja szerencsére felfogta azt, hogy a lény végigmart a hátán, így nem sérült meg, de jelenleg a földön feküdt hason a férfi és a lény pedig a hátán állt két lábbal és szorította le, miközben a pofájával igyekezett letépni a sisakját és azzal együtt Ben fejét is.

---

Ahogyan beértek a meleg kellemes érzéssel töltötte el, azt az Erőn keresztül is érezte, hogy hiába volt odakint hatalmas vihar – ami ugyan már csillapodott némileg – a lányok nem ébredtek fel, csak saját maga. Ahogyan az ujjai és a lábai bizseregni kezdte fogta fel tényleg, hogy mennyire átfagyott odakint és dideregni kezdett. Ahogyan Xeth és Keth nekiláttak levetkőzni és megszárítkozni azok után, hogy még mindig a teljesen vizes ruhájukban voltak Rhys-nek hála a nő elfordult a férjeitől és bement a hálóba. Ott az ablakhoz ment és szótlanul azon nézett ki. Most egy pillanatra sem fordult meg benne, hogy megnézze, hogy miként öltöznek a férjei, pedig máskor igazán szerette rajtuk legeltetni a szemét, de fáradt volt és sírhatnéka is. Semmire sem érzett magában erőt, már korábban kezdett végre jól lenni a terhessége végén, főleg, hogy a fiúk megígérték, hogy visszavonulót fújnak és nem fogják annyira védeni, köszönhetően a Dagobah nexusának, emiatt végre jobb kedve lett és akkor jött a merénylet. Volt, hogy rémálmai voltak azzal kapcsolatban, több barátja meghalt és saját maga sem úszta meg sértetlenül. Érezte, hogy a könnyek végigcsorognak az arcán, ez volt az egyetlen, amihez volt ereje, hogy sírjon. Korábban ehhez sem volt, amíg katatón állapotban volt, de annál valamivel jobban volt, de most meg az egész olyan volt, mintha gyászolt volna. Letörölte a könnyeit, de még mindig csak potyogtak a könnyei, észre sem vette, hogy mikor jött be valamelyik férje a szobába. Ahogyan hátulról átölelte az egyik, óvóan, vigyázva, ebből tudta, hogy Keth az, Xeth nem volt a babusgatós fajta, ezt mindig Keth-re hagyta, aki örömmel tette. Megfordult és beletemette a férfi nyakába az arcát – mellkasába azért nem tudta, mert túlságosan egy magasak voltak – és ő is átölelte a másikat. Keth pedig vigasztalóan kezdte a nő hátát simogatni, miközben megnyugtatóan suttogott a fülébe, hogy minden rendben lesz.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi természetesen követte a házigazdájukat, csak tényleg ott volt benne, hogy kár, hogy ami most következik, azt Elofon nem láthatja, mert nincs itt és kételkedett benne, hogy bevárhatnák a férfit. Majd igyekszik neki részletesen beszámolni arról, hogy mit is látott. Kívülről eléggé impozáns volt a hely, így kissé meglepte, hogy a „személyzeti bejáró” ennyire nem volt feldobva, csak teljesen átlagos volt. amikor azonban meglátta a földalatti vonatot nem tudott, nem elmosolyodni kislányosan egy pillanatra. Ezzel az egész már-már olyan volt, mintha otthon lenne, hiszen a saját gyáránál is volt pontosan egy ilyen megoldás. Igaz nekik muszáj volt, mert ők jégbolygó voltak és sosincs más évszak, van, amikor levegőn nem is lehet megközelíteni gyárat. Földút nincs, így maradt a földalatti vasút. Természetesen felszállt rá és igyekezett a többiekre és kintre is figyelni. Szerencsre ez is kellően gyors volt és kényelmes, mint amihez hozzá szokott, így nem volt nagyon gondja azzal, hogy így kellett utazni. Az egyelten rossz dolog volt ezzel kapcsolatban, ami miatt a felszíni közlekedést jobban szerette, hogy nem lehetett sok mindent látni a föld alatt. Ritkán fordult elő, hogy igen. Itt sem volt máshogy. Amikor megálltak, akkor kiszállt és követte a férfit, és nagyon hamar egy igencsak különleges komplexumot és bányát pillantott meg. Mivel a Kaldahan is bányászni szokott és az energiájukat is geotremikus energiákból nyerik, így az ilyesmi hétköznapi látvány lehetett volna, de ez különleges volt. Már csak a világító kristályok miatt is, mert olyat tényleg nem látott még korábban, révén nem volt Erőhasználó.
- Ez lenne az a fém, amin a technológiájuk is alapszik? – kérdezte, majd halkan felelt Kolby-nak is. - Remélhetőleg.

---

Ireria, mint mindig most is teljesen méltóságteljesen haladt, minden mozdulata kimért és pontos, végtelen eleganciáról árulkodott. Persze az Erő és a nagyon hosszú élet nélkül mindezek nem lettek volna ennyire ilyenek, ezzel ő maga is tisztában volt. Mivel, mint eddig is tökéletesen ráért, így nem is sietett, bőven megfelelt neki az, hogyha utolsóként haladhat, hacsak nem akarta Kolby ezt a helyet betölteni. Nem kívánt társalogni a többiekkel, hacsak nem kérdezte valaki. A vonaton leült, egyenes, merev háttal, ahogyan csak a nemesek és előkelők tudnak. Így teljesen mozdulatlanul várta végig azt, hogy az út végére érjenek. Amint ez megtörtént, akkor úgyszintén roppant elegánsan állt fel és sétált ki a vonatból. Odakint egy meglehetősen egyedi látvány fogadta, ilyesmit csak a fénykard kristályok lelőhelyein szokott látni. Éppen ezért igyekezett kinyúlni az Erőbe, hogy kiderítse azt, hogy ezek is olyanok-e, mint a kiberkristályok, de úgy vélte, hogy nem. Ennek másnak kellett lennie, mert ha a helyiek Erő-alapú technológiát használnának, mint a Rakaták annak idején, akkor arról már nagyon régen tudomásuk lenne. Valószínűsítette inkább, hogy olyasvalamiről lehet szó, hogy valamilyen nagyon ritka, csak itt előforduló érc, ásvány lehet mindez. De azért kíváncsi volt, hogy mennyire tippel jól. Azonban volt még itt valami, valószínűsíthető, ha a teljes társadalmuk, technológiájuk erre épül, akkor nem csak pár éve fedezhették fel mindezt, hanem jócskán régebben, ez viszont érdekelte. Arra, amit a másik két fél sustorgott, nem reagált, még pillantásra sem méltatta a fiatalokat.
- Mikor fedezték fel ezt a fémet és kezdtek vele dolgozni? – érdeklődött kimérten.
A válasz elég sok mindenre választ adhat, de természetesen tudta, hogy még több kérdést is felvethet.

---

- Elnézést kérem, hogy nem válaszoltam azonnal – fordult Kolby felé a férfi. – De úgy véltem, hogy a beszélgetésünket haladás közben is folytathatjuk. Nem bányásszuk egyre növekvő mértékben, mindig csak annyit, amire szükségünk van. Szerencsénk van, a bolygó magja folyamatosan termeli ezt a fémet, vagyis inkább alakítja át a bolygó érceit.

Minderre még a vonaton felelt, a megérkezés előtt, az eddigi szokásos hangnemben. A megérkezés után pedig mindenki megcsodálhatta az egész helyet. Ireria, ahogyan számított rá, valóban nem járta át az Erő a helyet, ezek nem olyanok voltak, mint a fénykard kristályok, avagy a kiberkristályok, amilyen néven még ismerték őket a csillagködben.

- Igen, ez az a fém, már évszázadokkal korábban is ismertük, mert a felszínre került, de nem a legkönnyebb megmunkálni, annak a technológiai szintjére csupán pár évtizede sikerült eljutnia a fajunknak. Szóval elmondható, hogy pár évtized alatt sikerült ipari technológiai szintről intergalaktikussá fejlődni.

Ez alapján tudhatta mindenki, hogy mindez iszonyatosan nagy fejlődés. Néhány évtized alatt átugrották az atomkort és az információs kort, a legtöbb bolygónak erre több évszázad kell, vagy félezer év. Mindezek ellenére nem beképzelten mondta a férfi, hanem ezt is tárgyilagosan, miközben ő maga is a kéklőn fénylő ércet nézte.

- Mit szeretnének megnézni elsőre? – érdeklődött. – Nem untatnám önöket azzal, hogy mire nem kíváncsiak, így ez a módszer úgy vélem sokkalta hatékonyabb.

---

Továbbra is figyelte a testet és a munkát miután végzett azzal, hogy a képeket megcsinálja. A szeme sarkából neki is feltűnt az a kékes valami. Továbbra sem tett fel kérdéseket, mert a többiek feltették helyette. Ő maga is azt kérdezte volna, hogy a helyi térfigyelő rendszer talált-e valamit, de volt egy olyan érzése, hogy bizonyosan nem, túlságosan is könnyű lett volna, hogyha talált volna. Azonban az a kékes valami a vérben, csontdarabkák mellett sokkalta érdekesebb volt. Mivel azonban nem tudta, hogy mi lehet, nem nyúlt hozzá. Ahol nem voltak sokan ott közelebb ment az egyik ilyenhez és leguggolt mellette, hogy így tudja megnézni azokat. Úgy állt neki, hogy nem látott még effélét, de az elmondottak alapján már kezdett összeállni, hogy mi történt. Valaki valószínűleg mikrogránátott etetett a férfival és az robbant fel a tüdeje magasságában. Látott elég gránát sérülést és annak a nyomát ahhoz, hogy felismerje a nyomokat, még a saját férjén is, amikor aljas módon akarták eltenni láb alól a Kaldahan visszaszerzésekor és úgy időzítették a robbanást, hogy pont a férfi felé repülve az oldalánál kapja telibe. De azokra a kék valamikre ez nem adott magyarázatot. Vagy talán ez valamilyen kémiai anyag lehetett és ez volt a gránátban?
- Mennyire gyakoriak a gyilkosságok, az emberrablások és az eltűnések a bolygón? – tette fel a saját kérdését.
Az, hogy egy jómódú helyen egy sikátorban elkövetett gyilkosság nem olyan feltűnő az egy dolog, Nar Shaddaa-n mindenki benéz egy-egy sarok mögé, rossz környéken is, de itt lehet, hogy tényleg simán elsétáltak az emberek, amíg ez a valami el nem kezdett szaglani, vagy le nem merült az álcázó. Közben pedig azt is igyekezett felmérni, hogy merre tűnhetett el a gyilkos a legkönnyebben, feltűnés nélkül.

---

Eca, ahogyan a magát Vörös Boszorkányként bemutatkozó nőt figyelte beugorhatott neki, hogy hallhatott a nőről korábban, ami pedig magyarázhatta a mozgáskultúráját és viselkedését. A nőt többször is említették és kapcsolatba hozták a mandaloriaikkal, és utaltak rá úgy is, hogy vörös páncélja van. ennek ellenére nem a Mandaloriai fejvadász céh tagja volt, hanem függetlenként ténykedett Fejvadász Céhben. A mandok pedig igen, eléggé kiríttak a többi fejvadásztól.

- Egyelőre csak a saját testnedveit érzékelték a szkennerek, de a laborban majd pontosabbat is tudunk mondani kisasszony – mondta a helyszínelő. – Vákuum, csak annyi lehetett, ami egy robbanás pillanatában történik. Biztonsági rendszer, egy van ennek az étteremnek, de kisült és két térfigyelő droid is…

Intett az egyik technikusnak, akik két golflabda nagyágú kutaszdroidot mutattak fel, amiknek még a leeséstől külső sérülésük is volt. igazából ekkora kutaszdroidot nem is látott még senki, túl apró volt. A legkisebbek is a kézilabda nagyságúak szoktak lenni, amiket a fejvadászok használnak előszeretettel. A következő kérdés Jonathan-é volt.

- Áh, hogy azok… - mondta. – A pludian, a bolygónk egyedi fémje, érce, a teljes technológiánk erre épül. De nem hallottam arról, hogy esetlegesen gránátot készítenének belőle, amit lenyomnak valakinek a torkán, hogy a testében robbanjon fel… Ne értsenek félre, van hadiiparunk, de senki sem kaphat halálos fegyvert a bolygón. Még a katonák sem hozhatnak el semmit a laktanyából. Nem tudom, hogy kerülhet ide a városba egy mikrogránát.

Közben Ingrid két olyan helyet is látott, ahol el lehet tűnni. Az egyik, ha valaki egyszerűen kisétál innen, a másik pedig pont itt az étteremmel szemben a falnál az egyik részen, mert egy alacsony tetőre lehet átjutni, ahonnan tovább lehet haladni. Végül pedig az ő kérdésére volt, amire választ kapott a trió. Többek arcán valami átsuhant a kérdésre, lenézés, vagy efféle.

- A bolygón az őslakosság arányában a bűnözési ráta nulla – ezt a kísérőjük, Agler Akaar’i mondta, nem a helyszínelők. – A legsúlyosabb esetek is némi kocsmai verekedés. A kívülről betelepült, vagy látogatóba érkezők körében előszokott fordulni a gyilkosság is, de nagyon nem jellemző…

---

Igen, mindez tényleg nagyon érdekes volt, de ez olyan régi történelem volt, hogy minderről sokat nem tudott. Werda is főleg a Sith dolgokra szakosodott, ahogyan a Rejtélyek Szférájának sokat dolgozó Yana Garr is. hirtelen Ellen nem is tudott volna Olyan személyeket mondani, akik megfeleltek volna a kritériumnak, hogy ismerjék az előző ciklus dolgait. Az olyan távoli volt és a birodalom előtti és olyan kevés minden maradt fent a pusztítás miatt, hogy alig érdekelt valakit. Már csak azért is, mert a vírus kipusztította a rakatákat, ami megmaradt belőlük azok meg archaikus fegyvereket dobálnak a Rakata Prime-n, avagy a Lehonon és vége. Néhány droid és lelet megmaradt, de ezekből nem sikerült újraalkotni a technológiájukat. A hosszabb falat is megnézte, ott is látott efféle domborműveket, amik ugyanezt a csatát folytathatták, ami itt volt elkezdve. A képek alapján az egyik fénykardos alak, aki a rakaták oldalán állt elárulta őket és csatlakozott a je’daii rendhez, hogy tanítsa őket és vezesse a lázadást, felkelést a rend oldalán. Tehát itt is volt már olyan, hogy valaki átállt az egyik oldalról a másikra, bár a sötétről a világosabb volt a ritkább. Ezek után több képen is mutatták az alakot egy je’daii-val, már-már úgy, mintha romantikus kapcsolat lett volna. Sajnos arcok, vagy ehhez hasonlók ezeken a képeken nem voltak kivehetőek, de maga a történet érdekes volt. A képek alapján ők ketten mentek a rakaták fő hajójára, ahol pedig végül is megölték a rakata hadsereg vezetőjét, aminek köszönhetően a Je’daii rend meg is nyerte a háborút és a bolygók, a csillagköd is felszabadult és elüldözték a hódítókat. Ez nem különösebben azaz eredmény volt, amit a lány látni akart, hogy a világos oldal arat győzelmet a sötét oldal felett. Közben levette a kesztyűjét, remélte, hogy a domborművek árulkodni fognak és nem csak arról mutatnak majd képeket, ahogyan készültek. Végül hozzáért a falhoz…

---

Nalah boldogan szaladt oda a lelőtt farkashoz, hogy megnézze azt, hogy mi is lett vele. Ahogyan átkutatta a nyakában talált egy dögcédulát, amin rajta volt, hogy a verseny végén le kell adni. Így már világos volt, hogy mi alapján fog majd eldőlni, hogy ki is nyeri a versenyt. Ahogyan átkutatta a lényt, gyakorlott vadász módjára nem volt nála semmi más, csak a nyakában levő dolog. Így azt magához is vette, majd körbefordult, hogy merre is menjenek tovább. Így elsőre nem igazán tudta, hogy merre kellene menni, mit kéne tenni, itt mások voltak a szabályok, mint a természetben a vadászat közben, ahol be kell cserkészni a vadat, de itt nem sok minden hallatszott és biztosra vette, hogy akkor engedhetik ki az ellenfeleket, ha valaki megérkezik egy-egy mezőre. Szóval akkor ez alapján órákig is várakozhatna és figyelhetne, hogy mikor bukkan fel valami valahol, mert nem biztos, hogy megtörténne. Ez igazából kicsit zavarta, mert tudta, hogy csak egy kontrollált környezet, de ő a valósághoz szokott, még a képzése alatt is, amikor harcra került a sor, akkor is nem előre eltervezett ellenségekkel kellett megküzdeni, csak a terep volt olyan, hogy mások is azon mentek végig korábban. Végül egy-két perc múlva úgy döntött – direkt nem hagyatkozott az Erőre, hiszen az nem illő egy mandaroriaihoz – hogy előre fele fognak menni, mert onnan a szabad téren jobban át lehet látni a helyet, talán hallani is, hogy ki merre van, hogy ne ütközzenek bele másokba.
- Előre megyünk! – mondta végül.
A válaszra Khomo megpaskolta a kislány sisakját és vele indult el előre. Épp csak kiléptek a fák közül és beértek a másik területre a talajból emelkedett ki a következő ellenfél, egy rancor…

---

Ahogyan a macskalény felém vetődött, ösztönösen ugrottam el oldalra, hogy nehogy elkaszáljon. Szerencsém volt, a karma a páncélomról csúszott le. Ha nem mandaloriai páncélban lettem volna, akkor valószínűleg nagyon fájt volna ez a találkozás, így majd csak fényezni kell a páncélt, vagy hagyom, hogy nyoma maradjon a harcomnak. De most legalább már tudtam, hogy a teljes sorozat kellett volna a lénybe és nem pedig csak a lövés tőlem. Az ellenfelem pedig piszkosul gyors volt, jobban is, mint amire hasonlított. Ahogyan újra vetődött tátott szájjal a kezemet nyújtottam ki előre és amikor közel ért, akkor aktiváltam a lángszórómat. A teljes képét és száját telibe sikerült kapnom a lángokkal, nem mondhatnám, hogy kifejezetten örültem annak, hogy ilyen módon vagyok kénytelen megkínozni egy állatot, de az életem előrébb való volt. Vinnyogva vetette le magát a földre és ott fetrengett, próbálta eloltani magát. nem akartam végignézni a szenvedését, így óvatosan igyekeztem közelébe menni, de közben még felém is kapott, a sérülései és fájdalmai ellenére is engem nézett ki vacsorának. A fegyveremet a halálos fokozatnál a legerősebbre állítottam, amire csak képes a puska. Gyorsan kissé távolabb, hogy biztosan ne érjen el letérdeltem és célba vettem a fejét, a nyitott száján keresztül. Így talán gyorsabban és kíméletesebben végezhetek vele. amint célba vettem meghúztam a ravaszt, a lény még élt és felnyüszített. Karabast! De most már csak rángatózott a földön, így felálltam, gyorsan közelebb léptem és most már közvetlen közelről lőttem fejbe a nexu-ra hasonlító állatot, ami minderre végre kilehelte a lelkét. Ekkor vettem észre a nyakában a jelzőt, amit le is téptem róla és az övemre akasztottam. Vettem két mély levegőt és körülnéztem, hogy merre haladjak innen tovább.

---

Ugyanaz.

---

Bármilyen helyzetben és érzelmi állapotban is volt, az, hogy Keth átölelte és vigyázott rá kellemes érzés volt. De még így is percek kellettek ahhoz, hogy megnyugodjon. Így örült annak, hogy mindkét férje itt van jelenleg, hiszen Xeth-nek nem volt az erőssége mindez. Mikor már nem sírt, akkor elhúzódott a másiktól és leült az ágy szélére, ahova már mindkét férfi követte és ők is leültek a két oldalára. Mivel azonban most látni akarta őket, így végül miután a cipőjét lerúgta és újra mezítláb volt feljebb húzódott az ágy másik vége felé. Mikor az urak követték volna, akkor csak felemelte a kezét, hogy ne tegyék, mert látni akarja őket. Ezt az Erőn keresztül is éreztette velük, így mind a ketten inkább ugyanazt a kényelmes pózt vették fel az ágyon, majd kezdtek feszengeni és más kényelmes helyet keresni, amikor erre rájöttek. Rhys csak felsóhajtott, tudta, hogy különbözni akarnak egymástól, de ezt azért nevetségesnek találta, hiszen egyek voltak, ugyanaz a lélek, csak éppen két testben, nagyon sok vonásuk megegyezett, soha sem fog megvalósulni. Őt nem zavarta, éppen ezek miatt szerette őket, ezeket a vonásokat, így már eddig is többször szólt rájuk, hogy ne akarjanak szándékosan olyanok lenni, ami nem ők. Máskor remekül szokott ezen szórakozni, egy kicsit igazából most is, de most ugyebár az állapota közel sem volt olyan, hogy nevetni, vagy csak akár mosolyogni tudjon ezen a dolgon. Pedig szeretetett volna. Azonban a két férfi érzékelte mindezt és inkább abbahagyták a fészkelődést és úgy maradtak, ahogyan voltak.
- Szerintetek, hogyan alakult volna az életetek, ha aznap a Varonat-on… nem mentetek meg? – kérdezte komolyan.
A két férfi zavartan nézett egymás felé és így elsőre nem is tudtak mit felelni a feleségük kérdésére.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

A korábbira adott mostani választ igencsak érdekesnek találta Hyrsi. Kolby kérdése teljesen logikus volt, hogyha fejlődik az ipar, akkor egyre nagyobb mértékben kellene bányászni, de úgy tűnt, hogy itt nem ez a standard. Ahogyan hallgatta a férfi válaszát egyre jobban kezdett úgy tűnni neki, hogy itt semmi sem a máshol megszokottak szerint működik. Ahogyan a kiborg kimondta, hogy mennyi idő alatt fejlődtek ennyit Hyrsi arcára kiült a megdöbbenés.
- Tényleg azt akarja mondani, hogy amíg odakint a háború dúlt maguk alig pár évtized alatt három-ötszáz évet fejlődtek technológia szinten?! – kérdezte hitetlenkedve.
Egyszerűen megdöbbentő volt az egész, saját maga is feltaláló volt, aki Kaldahani droidkutatást vitte évekkel, vagy egy-két évtizeddel előrébb amióta átvette a Rockosolid Arms vezetését, de az akkor is más volt. saját maga csak azt hozta be, ami elmaradt a megszállás idejéből és kicsit azon túl. De amit itt hallott az minden képzeletét felülmúlta. Soha sem hitte volna, hogy létezhet ekkora technológiai robbanás. Máshogyan nem tudott erre utalni, máshogy megfogalmazni ezt. Igazából ezek után, hogy azt sikerült kipréselnie magából nem igazán találta a szavakat. Próbálta a másikat figyelni, hogy mennyire hazudott, vagy épp nem hazudott ezzel az egésszel kapcsolatban, mert eléggé hihetetlen volt az egész. éppen emiatt arra egyelőre nem is tudott mit mondani, hogy mit akar megnézni elsőre. Valószínűleg a mindent lett volna a kérdése, de mivel nem tudta, hogy itt mi alapján kellene itt dönteni, így igazából lelkes fiatal lányként azt mondta volna, hogy innen haladva mindent mutasson meg a házigazdájuk, de nem akart visszaélni a vendégszeretettel, így még csöndben maradt.

---

Arra, amit a férfi mondott még Ireria is felvonta a szemöldökét, még szerencse, hogy ebből semmi sem látszott a sisak alatt. Ilyen mértékű technológiai ugrásról még ő maga sem hallott, pedig nem egy kevés dolgot megért már. Csak olyan helyeken volt ilyen, ahova kívülről vittek valamilyen technológiát, vagy pedig a helyiek találtak valamit. Azon nem csodálkozott, hogy Erőt tényleg nem érzett ezen a helyen, túlságosan is könnyű lett volna, hogyha a Rakatákhoz hasonlóan, illetve a Névtelenhez is hasonlóan erőalapú technológiát használtak volna. De ez akkor is eléggé furcsa és gyanús volt, nem hallott még ilyenről korábban nagyon hosszú élete alatt. Már csak emiatt is nagyon kíváncsi volt az egészre, hogy mi is alakulhat ki ebből. Vagy miként tették. De az is érdekes, hogy ez a fém miért csak ezen a bolygón van a csillagködben. Talán valamilyen furcsa volt a csillaguk, amiből kiszóródott mindez, vagy valami történt itt évmilliárdokkal korábban, amikor a bolygó létrejött? Bármelyik lehetséges volt, talán majd a saját embereiket is rá kellene minderre állítani, hogy mindez kiderüljön.
- Szerintem haladjunk úgy, amit ön lát optimálisnak Gorg Bynar, hiszen ön ismeri a helyet – mondta kimérten.
Illetve a Voss testből adódóan most is némileg gépies hangon. Mint eddig is most is majd leghátul igyekszik menni, hogyha haladnak, a terepet hagyja a fiataloknak. Már csak amiatt is, hogy sokkal jobban körülnézhessen és megjegyezhesse a terepet, hogy később az Erő segítségével majd felidézhesse és elemezhesse. Így hát elindul a többiekkel, hogyha Bynar elkezdi az idegenvezetést.

---

- Egyetértek – felelte a férfi Kolby szavaira. – Ha nem így lenne, akkor szinte biztosan nem itt tartanánk. Ettől függetlenül nem volt könnyű elérni ezt a helyzetet. Mi is átestünk azon a ponton, hogy vagy továbbfejlődünk, vagy magunkat pusztítjuk el.

Magyarázta még, aztán hagyta, hogy a bányánál mindenki kicsodálja magát. közben Kolby gondolkodott a dolgokon, nem volt nehéz a magyarázat, hogy miért nem tudtak erről, mert lényegében nem sokat lehetett a helyiekről tudni. Annyit, hogy hagyományőrzők és most készülnek nyitni a külvilág felé. Ez meg nem volt túl sok.

- Igen, pontosan azt – felelte a férfi némi értetlenkedéssel Hyrsi szavaira. – Nekünk ez a normális, önöknek lehet, hogy nagyon gyors. Nem, megnyugodhat Kolby, nem sugárzó, semmiféle káros hatása nincs, se rövid, de hosszú távon. Hasonlít a kiberkristályokra, de ezeket nem járja át az Erő.

Ezen idő alatt haladtak befelé, ahol köríves folyosóra érkeztek, az egyik oldalon látszott a bánya, mert plafontól padlóig terjedő átlátszó anyag volt. A másik oldalon pedig laborok látszottak, ahol emberek dolgoztak. Nem csak olyan laborok voltak itt, amik megszokottak egy bányász létesítményben.

- Lényegében mindenre használjuk, kezdve az egyszerű építkezésekhez, a bonyolult komputerekig mindenhez. Egészségügyben, energiaiparban, hadiiparban, és az űrtechnológiában is. Itt is minden, amit látnak olyan, hogy van benne pludian. Az egész bolygónk lényegében erre épül.

Közben elértek a folyosó végéhez, ahol a liftek is voltak, itt még be lehetett látni egy szobába, ahol furcsa kinézetű droidok dolgoztak valamin. Bent rengeteg doboz látszott, semmi egyéb, de ami még furcsának tűnt, hogy egyáltalán nem látszott semmilyen ajtó a helységhez.

---

Úgy tűnt, hogy az elmélete helyes lehetett, hogy gránátot etettek a férfival és az robbant fel a gyomrában. Mondjuk efféle dolgot még nem látott korábban élesben, mert elég nehéz a gránátot megetetni valakivel főleg, hogy ilyen arckifejezése legyen utána. Az, ami még őt is meglepte, hogy milyen kérdést kapott a válaszára, a bűnözésre, hogy 0 a ráta. Ha az, akkor valószínűleg egyetlen helyi sem ennyire kreatív, tehát külvilágiakat kell keresni, akik tehették úgy, hogy kapcsolatuk van a helyi magasabb körökkel. Ezt onnan gondolta, hogy csak a hadsereg fért hozzá efféle robbanószerekhez. Ha sima gránát lett volna, akkor az egy dolog, de az elmondottak alapján a kékes dolog az helyi fém, ami a gránátba is kerül. A saját tapasztalati alapján ekkora ügyet akkor kerítenek valaminek, ha túlságosan magasra nyúlnak a szálak és többek számára kényelmetlen lehet. így hát úgy vélte, hogy a legjobb lehet erre rákérdezni, előbb vagy utóbb úgyis el kell menni a katonaságra.
- Ki tudják deríteni, hogy melyik laktanyából loptak el gránátokat? Illetve a hölgynek voltak-e afférjai, vagy bármilyen kapcsolata magasabb rangú katonai személyekkel, vagy olyanokkal, akiknek vannak ilyen kapcsolatai? – kérdezte.
Volt egy olyan érzése, hogy nem igen lehet gránátot szerezni, különben a helyiek sem lepődtek volna meg, meg nem mondták volna, amit. Szóval akkor laktanya, Erku sem felelt még, így feltételezte, hogy nem nagyon jutott a droid semmire azzal kapcsolatban, amit mondott neki. így egyelőre kérdőn pillantott a helyi hírszerzési feje, vagy a helyiek mit is fognak erre mondani, vagy arra, amit a fiatal férfi tett fel. Bármilyen extra információ jó lett volna, amin eltudnak indulni, főleg, ha a helyiek igencsak gyors eredményt szeretnének.

---

- Az majd csak a laborban derül ki, hogy van-e menthető adat rajta, de máris beküldjük – monda a helyszínelő.

Ezzel intett is két embernek, hogy hozzanak dobozt, amibe be lehet tenni a droidokat, mindez meg is történt és a saját járművükhöz vitték azokat, ahogyan az eddig elkészített felvételeket, és mintákat is felpakolták. Mivel több járművük is volt itt, így nem volt gond azzal, hogy ez már most el is indult. Addig pedig a többi felmerülő kérdésre is válaszoltak.

- Igen, határozottan olyan mikrogránát – felelték többen is egyszerre Jonathan kérdésére. – Határozottan nem lehet hozzá jutni ilyenhez legális módon. És az is szinte elképzelhetetlen, hogy valaki illegálisan juttatná ki ezt…

Márpedig láthatóan mindez megtörtént, ez ellen nehéz volt érvelni. Ingrid kérdésére elgondolkodtak többen is, de végül szinte mindenki egyszerre rázta meg a fejét és a megbízójuk felelt.

- Nem, nem valószínű – mondta először nem túl biztosan, majd határozottan. – Biztosan nem!

- Dehogynem! – csapott a fejére a helyszínelő, aki eddig is beszélt. – Az az őrnagy… C’ne Gatro. Elég csúnya szakításuk volt úgy egy évvel ezelőtt, a pletykalapok szerint még fel is pofozta Liaran-t és megfenyegette, de végül semmilyen ügy sem lett belőle…

---

A hatás sokkalta erősebb és durvább lett, mint amit Ellen várt. Hozzá szokott, hogy milyenek szoktak lenni ezek a látomások, de ennyire erőssel valósághűvel nem találkozott. Arra számított, hogy azt fogja látni, hogy miért és mikor épült fel a hely, ami elárulhatta volna, hogy kik építették, de itt ennél sokkalta többről volt szó. Annak a párosnak a története volt, akik a képeken szerepeltek. Egy férfi és egy nő, ahogyan az korábban is kiderült már. A férfi fekete hajú, kék szemű, egy xesh tetoválással az arcán, karjain, hátán. A nő hosszú vörös hajú zöld szemekkel, neki zöld tetoválása volt a homlokán és a kezein. Mind a ketten átkozottul ismerősek voltak Ellen számára, de nem tudta hova tenni az egészet. sem pedig őket, pedig meg, mert volna esküdni rá, hogy már látta őket, de azt nem tudta felidézni, hogy hol. Úgy vélte, hogy a tudata helyettesíthette be őket. hirtelen egy férfi jelent meg mellette, láthatóan Erőszellem szerűen. Hirtelen elengedte a falat minderre, de a látomás nem szűnt meg, ekkor értette meg, hogy nem is a képessége működött, a helyet átjárta az Erő egyébként is, az egész terem egy hatalmas holocron elven épült valami volt. Még mielőtt megszólalhatott, vagy tehetett volna valamit, a férfi megszólalt mellette.
- Üdvözöllek gyermek Lha-Mi vagyok, miben segíthetek neked? – kérdezte
A közös nyelvet beszélte, bár Ellen áthallotta az eredetit, amin a másik szólt, elmetrükköt használt, hogy megértse. Ez az egész kezdett egyre érdekesebb lenni.
- Szeretnék arról az időről többet megtudni, amikor a hely épült a Je’daii-ról és a Rakaták elleni háborúról, a párosról, akiket a képek ábrázolnak. Remélem tud ebben segíteni – mondta.

---

< - Ez nem fair! Miért mindig én kapom a rancorokat! > – mérgelődött Nalah egy sort.
Ez már nem az ellenfél volt, aki ellen Khomo sem szállt volna harcba, mivel most már ő maga is elővette a fegyvereit és a két kezébe fogta azokat. Nalah gyorsan felmérte a terepet, mert a rancor még nem vette őt és a kísérőjét észre. A terep fele volt szabad, a másikon egy nagyobb szikla állt, ami alatt volt jelenleg a rancor. Szerencsére gyorsan összeállt, hogy mit is kellene tenni. közben visszább lépett a fák takarásába és a kezével húzta a nővére férjét is, aki úgyszintén visszalépett. Mivel most nem kellett, hogy a rancor hallja őket, így úgy állította a rádióját, hogy ne hallatszódjon ki a sisakból, ellenben Khomo igen.
< - Mivel még nem vett észre minket, így fel kéne menni arra a sziklára és azt rá omlasztani, nem tudom, hogy máshogyan miként lehetne két főnek ezt a rancot megölni, itt nincs olyan, amivel legutóbb könnyedén sikerült legyőzni a másikat – mondta. >
Khomo biccentéssel és felemelt nagyujjal mutatta, hogy neki is megfelel és kézmozdulatokkal jelezte a kislánynak, hogy merre menjenek. Noha már túl volt Nalah ezeken a vizsgákon, de a férfi úgy gondolta, hogy nem árt, ha gyakorolnak, azért is mutatta így. Nalah biccentett, hogy értette és teljesen hangtalanul, lopakodva indult el abba az irányba, amit a férfi mutatott. Mivel egyáltalán nem akart semmilyen zajt sem csapni, így nagyon, de nagyon lassan haladt, hogy ne történjen semmilyen gond. Így jó pár perc séta után sikerült is felérnie a párosnak a megfelelő magasságra, vagyis a szikla tetejére, hogy onnan lenézhessenek a rancorra. A szél is nekik kedvezett, a lény egyelőre békésen ücsörgött és nem kifejezetten törődött semmivel.
< - Már csak rá kell omlasztanunk a sziklát Khomo és kész vagyunk! – mondta lelkesen. >

---

Miután kifújtam magam úgy döntöttem, hogy még maradok ezen a szinten és nem fogok magasabbra, vagy épp alacsonyabbra menjek. Szóval maradtam ezen a szinten, ami hamarosan kiderül, hogy jó döntés volt-e. Néhány pillanatig még leszkenneltem a környéket, de semmit sem érzékeltem, hogy milyen ellenfél merre lehet. Akkor maradjunk a női megérzéseknél, aztán ki tudja, hogy mennyire válik be. Most már elég biztos voltam abban is, hogy az egész hely olyan, hogy akkor engedik ki a lényeket, amikor beér valaki egy zónába és lefújásig megy a harc, vagy amíg ki nem pucoljuk a helyet. Egészen normális megoldásnak tűnt és fairnek. Akkor a női megérzés az volt, hogy haladjunk lefelé továbbra is, szóval elindultam arra. Amennyire láttam ott is a fák fogadnak majd, így egyszerre igyekeztem a lombkoronát és a talajt is figyelni, hogy mikor és honnan fog az ellenfelem felbukkanni. Egyelőre még az előző helyen voltam, végül pedig átléptem először egy lábbal, majd mindkettővel az új nézetrácsra és elindultam a közepe felé. Most valóban meglett az, hogy a talajból engedték fel az ellenfeleket, mert egy hatalmas ketrec jelent meg a fák között, majd az energiafalai leomlottak és a…
< - Na ne! Ez most komoly?! > – kérdeztem mando’a nyelven.
Ugyanis egy átkozottul nagyra nőtt, ritka ocsmány rancorral néztem szemet. Okés, hogy főleg mando-k vagyunk itt, de ezt azért picit túlzásnak éreztem, már csak amiatt is, mert gyerekek is vannak itt, értem ezt a kis Vizslára. A szerencse pedig a pártomat sem fogta, mert a rancor máris kiszúrta azt, hogy itt vagyok és azonnal elkezdett csörtetni felém, én pedig tudtam, hogyha ez eltalál, még ha teljesen beskarba is lennék öltözve úgy ölne meg, hogy az ellenségeimnek öröm lenne nézni…

---

A kérdés után a két férfi zavartan nézett össze, hogy erre mégis mit kellene válaszolni. Rhys látta rajtuk, hogy nem volt kifejezetten az a kérdés, amin gondolkodtak volna korábban. Ezelőtt ő maga sem, de azért ebben az állapotban kíváncsi volt arra, hogy a két férfi miként vélekedne arról, hogyha ő maga nem lett volna képben. Néhány pillanattal később Keth felemelte a kezeit, mintegy védekezően, miközben Xeth még mindig őt nézte.
- Ne nézz rám így, pontosan tudod, hogy szinte biztosan nem léteznék, ha azaz esemény nincs. Lehet, hogy a rituálé sem járt volna ilyen mellékhatással – védekezett a férfi.
Ezek után ő maga is egy pillanatra még a feleségére nézett, majd újra Xeth-re, akire immáron így ketten figyeltek.
- Nem gondolkodtam ezen soha sem. Már csak azért sem, mert valószínűleg Benûwia fénykardja csalt engem is oda, hogy megmentselek és nem hagyta volna, hogy tovább menjek anélkül, hogy kimentelek – vonta meg a vállát. - De esélyes, hogy a háború végét sem vártam volna ki, hanem, amint megtudtam, hogy kik rendelkeznek az információkkal, amit akarok, akkor elkapom az egyik tanács tagot és vele együtt tűnök el. Ha nem vagy, akkor lehet, hogy pár hónap, maximum egy év alatt végeztem volna és többé senki sem hallott volna Keth Tye E’ron-ról, és ugyanúgy folytattam volna az életemet, mint előtte – mondta végül.
Rhys minderre bólintott, ebben nem volt olyan meglepő dolog, igazából nagyjából ő maga is így képezte, hogy ez lehetett volna a forgatókönyv. Bár még mindig nem tudta, hogy mit is akart a férje a jediktől, nem kérdezett rá még korábban.
- Soha sem mondtátok, mit akartatok a jediktől igazából?

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi számára még mindig eléggé hihetetlen volt az, hogy ennyire gyorsan fejlődtek a helyiek. Mivel saját magának nem csak cége volt, de feltaláló és programozó is volt, főleg hadiiparban, így számára mindez tényleg hihetetlen volt. Saját maguk neki köszönhetően a megszállás után nagyon jól felzárkóztak, főleg a Végtlenek szintjén, de ők csak alig egy, másfél évtizedet ugrottak öt-hat év alatt. Azaz csak háromszoros sebességgel haladtak, de utána le is lassultak, amikor beértek arra a szintre, ahol a technológia többi része tartott, de ami itt zajlott, az wow! Nagyon sajnálta, hogy Elofon nem volt itt, mert éppen valami más üggyel foglalkozott és csak másodkézből adhatja át neki majd ezeket. Nekik is jól jött volna, hogyha ennyit tudnának ennyire rövid idő alatt fejlődni, tényleg kellett volna ideküldeni tudósokat mindehhez. közben természetesen tovább figyelte és hallgatta, hogy a vezetőjük mit is mond, a droidok számára is különlegesek voltak, droid programozóként és fejlesztőként pedig különösen érdekelték mindezek. A következő kérdéseit, amiket ő maga is feltett volna, azokat tette fel éppen Kolby is. Így most csöndben maradt és várta, hogy a férfi milyen válaszokat fog adni, addig is, amíg a lift nem érkezik meg, még figyelte a droidokat, hogy milyen munkát is végeznek. Örült volna annak, hogyha kaphatnának az itteni fémből, hogy megvizsgálhassák máshol is, de úgy vélte, hogy ez nem nagyon valószínű, hogy megtörténne. Saját maga sem adna külvilágiaknak ilyet, akkor pedig miért is várná el ezt másoktól. Arra pedig tényleg kíváncsi volt, hogy miként lehetséges az, hogy minden erre az anyagra épül, főleg, mert nem hallott még ilyenről és nem is találkozott ilyesmivel. Eléggé változékony molekulájú anyagnak kellene lennie, de az a legjobb tudomása szerint pedig együtt járt az instabilitással. Így ez is érdekelte, hogy ezt hogyan oldották meg itt.

---

Igen, erről már Ireria is meggyőződött, hogy nem járt át az Erő azokat a kristályokat, a kinézetük pedig mégis olyan volt. Közben ő maga is haladt és nézelődött és persze hallgatta Bynar-t is, hogy miket mondott a férfi. Ezeken felül ez az érc, vagy ásvány – egyelőre nem volt benne biztos, hogy melyiknek nevezze – nem rendelkezett negatív sugárzással és mindenben felhasználták. Igencsak érdekesnek találta ezt a tényt, hogy mindenre használható. Nem hallott még ő sem ilyesmiről pedig azért elég hosszú élete volt, és itt nem az Erőszellemként eltöltött időre gondolt, hanem arra, amit fizikailag leélt. Saját maga nem a saját felhasználására nézte ezt az egészet, hanem arra, hogy mennyire jól tudná a teljes Csillag Kabal ezt használni, ahogyan ilyen anyaggal meg lehetne szüntetni az erőhasználók hatalmát is, és a technológia vehetné át a helyét. Végtére is ezzel talán elérhetné a célját a szervezetük, de nem volt naiv, nem hitte, hogy lenne annyi ebből az anyagból, ami elég lenne a csillagköd teljes területének, így még mindig nem volt megoldás. De azért érdekes volt mindez, pont kérdezte volna ő is, hogy miért éri meg mindbe ezt beletenni, vagy hogy lehetséges, de a férfi megelőzte, így saját maga csak kimérten biccentett arra, hogy mindez őt is érdekli. Azon ő maga nem csodálkozott, hogy a droid elég egyedi, nem egyszer találkozott már olyannal, amikor a külvilág felé nem nyitott valaki, ott bizony egyedi droidok vannak, ilyen volt pont a Kaldahan is, a Végtelenekkel, vagy éppen az Örök Birodalom a saját Égosztagosaikkal. Egyikhez sem volt fogható a csillagködben, így itt is ilyen eshetőség állhatott fenn, legalább is Ireria így vélekedett. Most ő sem tett fel kérdést, mert az ő esetében is az fordult elő, hogy Kolby feltette azokat a kérdéseket, amiket saját maga is megkérdezett volna.

---

- Nos, a pludian egy meglehetősen érdekes anyag, a molekuláris szerkezete és struktúrája roppant egyedi – kezdte. – Nagyon könnyedén változtatható, ennek ellenére nem instabil anyag. A bolygón található egy másik anyag, egy sestine nevezetű anyag, ami egy meteorral került a világunkra több tízezer évvel ezelőtt.

- Ezen aszteroida a becsapódáskor szinte teljesen kiirtotta a bolygót és a sestine-t szétszórta a teljes bolygón, ami mindenben megtalálható és kivonható onnan. Ezt az anyagot módosítjuk kémiai úton, ami egy teljesen semleges anyag lesz, de ennek segítségével a pludian kiválóan alakítható bármivé, amint a kémiai reakciók végbementek teljesen „megszilárdulnak” a kötések és megkapjuk olyannak, aminek kell.

- Ennek segítségével lehetséges elérni azt is, hogy keményebb és ellenállóbb anyagot kapjunk, mint a beskar fém, vagy a phirkt-nél. Folyékony állapotban üzemanyagnak lehet használni, ami legalább olyan gyors sebességre képes, mint a koaxium. Elektronikában, a jelenleg használt gépeknél százszor gyorsabb információátvitelre képes és remek energiavezető.

- Fegyverekben, vagy orvostudományban képes felerősíteni és koncentrálni a lézernyalábokat, erősebb és hatékonyabb. Robbanószerként erősebb robbanást tud okozni és még lehetne sorolni. Mint látható szinte minden területen használható annak fényében, hogy mivé alakítjuk.

Közben megérkezett lift is, ahova engedte, hogy először a vendégek szálljanak be, majd lefelé indult elsőre a lift. Közben pedig tovább folytatta a beszédet.

- A droidok, mivel nem külsős gyártóval készítettük és terveztük őket, így ezért néznek ki így. Egyszerre több szálon képesek programokat futtatni, mint egyfajta szuperszámítógép. Így minden kar, egy-egy agyszerelvényhez csatlakozik és multi funkciósan több dolgot látnak el egyszerre. Ezért a több kar.

A lift nagyon picit zökkent a megálláskor és kinyílt az ajtó, egy hangárba érkeztek, ahol több egyedi, máshol nem látott jármű volt. néhányat, amelyik nem volt alkalmas arra, hogy a földön landoljon, ott legyen, azt a levegőben tartották. Voltak itt sima légtérben használatos járművek, volt egy határozottan víz alatti és olyanok is, amiket űrben is lehetett.

---

Szóval itt nem sikerült semmi mást megtudni és még nem felelt Erku sem, bár nem is számított arra, hogy nagyon sikerrel járna a kis droid. Elsőre úgy tűnt, hogy a katonai dologra való rákérdezés is zsákutca, de úgy tűnt, hogy az ittlétük alatt eddig a helyszínelő volt az, aki a legnagyobb hasznukra volt. Lehetséges, hogy éppen előléptetésre hajt? Ő elmondta ugyanis, hogy volt egy katonával afférja a nőnek, ráadásul egy magasabb rangúval, már ha az őrnagy itt is magasnak számít. Azok után, hogy a Kaldahan-on eléggé meg vannak variálva ezek a Birodalomhoz képest, így nem lehetett benne biztos teljesen. Itt viszont nem volt túl szép a szakítás, fenyegetőzés és minden ilyen volt. Más kérdés, amire nem derült fény, hogy ez mennyire volt vajon megrendezve, hogy mennyire volt kiélezve arra, hogy a színésznőcske jöjjön ki jobban belőle. Saját maga így csinálta volna, de saját maga egy ügynök volt, akinek ez a dolga. De ez minden esetre nagyon is jó ötlet volt, hogy nézzenek rá erre az illetőre. Már saját maga is mondta volna, hogy keressék meg ezt a férfit, de a társa megelőzte. Így saját maga csak bólintott erre, hogy neki is megfelel ez, hogy megkeressék és beszéljenek vele. A férfi, aki velük volt, azt ígérte, hogy mindenben segít, akkor pedig remélte, hogy ebben is fog. Ha nem, akkor marad az, hogy:
- Ha ez nem megoldható, akkor jómagam a laborosokkal tartanék – mondta.
Azért remélte, hogy nem titokban kell levadászni az őrnagyot, hanem majd a hírszerzési fejes beviszi őket. szóval egyelőre várakozott, hogy mit is mondanak, merre mehet majd tovább, és remélte, hogy előbb vagy utóbb a két oldalbordát is le fogja tudni rázni és egyedül tovább dolgozni. De amíg nem, addig is kénytelen lesz elviselni őket.

---

Amit elsőként láthatott Jonathan és Ingrid láthatott, hogy a harmadik társuk, a másik nő köszönés, vagy anélkül, hogy bármit mondott volna, sarkon fordult és egyszerűen kisétált a sikátorban, majd eltűnt. Főleg a helyszínelőkben váltott ki ez nem túl kellemes érzéseket, eléggé bunkónak titulálták a kékbőrű nőt emiatt.

Ez alatt a páros láthatta, hogy a vezetőjük nagyon szúrós szemmel nézett arra a helyszínelőre, aki kimondta, hogy az őrnagy volt katona, amit a helyszínelő észre sem vett, mivel már mással foglalkozott, összeszedte a dolgokat és csomagolta is. Viszont erre az információra azonnal lecsapott a páros, így nem nagyon tudott visszatáncolni, bár próbálta terelni a szót.

- Kizártnak hiszem, az őrnagy egy hazafi – mondta, de végül megadta magát, hiszen ő akart segítséget. – Rendben, elviszem magukat hozzá.

Ha a párosnak megfelelt, akkor a férfi visszakísérte őket járműhöz, amivel jöttek, és annak a segítségével a város ellenkező széléig, az előkelőbb negyedbe mentek, ahol már nagyobb közzel voltak a házak, mert birtokok is tartoztak hozzá, itt egy egészen szép birtokig mentek, a város legszéléig.

A birtokot már a város fala is körül vette, mert ez volt az utolsó birtok. A ház előtt pedig a fess, fiatalabb katona férfi, valószínűleg az őrnagy már várta őket. A kísérőjük leállította a járművet és a páros felé fordult.

- Én nem megyek oda, hogy ne befolyásoljam a beszélgetést, itt fogok várni magukra – mondta.

---

Ellen nagyon kíváncsi volt arra, hogy mit is mondhat neki a másik arról az időről, hiszen olyan keveset tudott. A holokronban levő alak pedig beszélni kezdett, hogy az ő idejében is sok-sok ezer évvel korábban, a saját ciklusának elején – azaz nagyjából harmincezer éve – piramisszerű épületek jelentek meg több bolygónál is, amiket ők maguk Tho Yor-nak neveztek el. Ezekből nyolc darab volt és különböző világoknál jelent meg és valamivel hívójelet bocsátottak ki magukból, amit csupán az Erőérzékenyek voltak képesek érzékelni. Az hívta őket magához, számtalan faj képviselőjét, amint elegendőt gyűjtött össze, akkor ezekkel a személyekkel együtt a Tython bolygóra repült, ahol az Erőérzékenyek és Erőhasználók megalapíthatták a Je’daii Rendet még azelőtt, hogy a Rakata Birodalom megerősödhetett volna.
- Álljunk meg egy pillanatra – szólt közbe Ellen. - Azt akarja mondani, hogy ezek a Tho Yor-ok lényegében elrabolták ezeket a személyeket és akaratuk ellenére vitték el őket a Tython-ra?
A holocron felelt, hogy nem akaratuk ellenére, mert csak az válaszolt a hívásra, aki hajlandó volt tanulni. Lényegében kiválasztottak lettek és ez egyfajta dicsőségnek volt mondható. Más kérdés, hogy a kiválasztottak soha, de soha sem térhettek haza, ahogyan a leszármazottaik sem, mert nekik attól kezdve a Tython és később az egész rendszer lett az otthonuk. Tovább folytatta, hogy a Tython és a két holdja meglehetősen egyedi lehet a Csillagködben, mert amíg a Tython-on egy semleges nexus van, a két holdon nem. Az Asla egy világos oldalival rendelkezik, míg a Bogan, a másik hold sötét oldalival. A Je’daii rend pedig később egyfajta börtönnek használta ezt a két holdat mindazoknak, akik nem tudták a semleges utat megőrizni.

---

Khomo bólintott Nalah számára, hogy így kéne tennie és hagyta, hogy a kislány maga találja ki, hogy miként is lehetne ezt kivitelezni, hiszen ez a ő versenye volt, a férfi csak elkísérte, mert ennyire fiatal gyereket – főleg, hogy nem rég volt csak velük – nem akart egyedül hagyni. Nem is beszélve arról, hogy a saját gyerekei is most lettek volna nagyjából olyan idősek, mint Nalah volt, így már csak emiatt is fontosnak érezte azt, hogy vigyázzon a lányra. Nalah közben nézelődött, hogy miként is lehetne az elképzelést megoldani. Azonban, ahogyan látta nem sok lehetőségük volt, mintsem lerobbantani az egészet, hogy ráessen és kilapítsa a rancort. Ez mondjuk meglehetőségen hasonlított arra a megoldásra, amit a Takodana-n használt, igaz ott az ajtót csapta le, mint a holofilmben is tették, de itt ilyesmi nem volt.
- Szerinted le tudjuk robbantani a sziklát, hogy az egész ráessen? – kérdezte Khomo-t.
A férfi is gyorsan megnézte a helyet, mivel Nalah-nak nem voltak olyan komolya fegyverei még a fiatal kora ellenére, rögtön látta, hogy egyedül nem fogja tudni megoldani, de más módszerrel a rancort nem is nagyon lehetne megölni. A kislány is tudta, hogy ez az ellenfél határozottan nem olyanoknak való ellenfél, mint ő.
- Ha segítek, akkor igen – mondta a férfi.
És jelezte is, hogy segíteni fog. Ezzel, ha ez sikerül, akkor igencsak le fogják amortizálni a környéknek ezen részét, de most nem is foglalkozott egyikőjük sem ezzel. Khomo megvárta, amíg Nalah jelzett, ezek után láttak neki annak, vagyis inkább a férfi, hogy rakétákkal lerobbantsa a helyéről a sziklát, mert Nalah-nak a westarjai finoman szólva sem lettek volna elegek ahhoz, hogy ezt megoldják.

---

Egy biztos, hogy a fegyverzetem nagy részének itt nem vehettem hasznát, hiszen ez mégiscsak egy rancor volt és nem nagyon volt itt olyan dolog sem, amit rá tudnék dönteni, ejteni, hogy belehaljon, mint abban a holofilmben tették. Az egyetlen dolog, amit láttam, hogy lehetséges lenne az pedig nem volt más, minthogy a száján keresztül öljem meg. Ilyenkor örültem volna annak egyébként, hogyha gránátjaim is lennének, de még ahhoz is túlságosan közel kellett menni, hogy az üvöltő szájába lőhessek. Ehhez azonban a legnagyobb tűzerő kellett, az pedig roppant sajnálatos módon megint a Fosztogató volt, mert abban volt legjobb minőségű lőszer, a kis rakétáimat pedig nem akartam egyelőre használatba venni és azzal lövöldözni. Bár, ha ott vagyok a szájánál, kiderül, hogy miként is tudok eljárni, ha ez kiderül. Így, amikor a rancor felém rohant, akkor elsőre kitértem előle, majd, amikor utánam kapott – megalázó módon ugyan, de – nem tértem ki előle, hanem hagytam, hogy megragadjon felemeljen. Eddigre már a kezemben volt a Fosztogató is, a leghalálosabb fokozatra állítottam. A rancor szerencsémre elég kiszámíthatóan reagált, nem próbált összezúzni, hanem a szájához emelt, hogy felteszem leharaphassa a fejemet, vagy legalább is kettőben próbáljon lenyelni, de még azt is kinéztem volna belőle, hogy egyben. Így, amikor kinyitotta a száját – örültem, hogy sisak volt rajtam és nem érezhettem a szagokat – felemeltem a puskát és becéloztam a torkát, illetve a szájpadlása egy részét, remélve, hogy van agya, amit szétlőhetek, vagy a légcsövét, hogy megfulladjon. Amint végül is felemelt olyan magasságba és szögbe, ami már jó volt nekem, akkor gyorsan aktiváltam a sisakom célzó rendszerét, és amint megvolt a cél, azonnal meghúztam a ravaszt és nagyon reméltem, hogy ez nem az életem utolsó tette.

---

A kérdés után a két férfi összenézett, Rhys ismerte ezt a tekintet, amit látott rajtuk. Úgy vélte, hogy saját magán kívül talán Hiuval és Organa, esetleg a Császár lehetett az, akik ezt úgyszintén megismerték volna. Talán még Lyra sem, pedig ő is közel állt Xeth-hez. Tudta, hogy azon gondolkodik a két férfi, hogy miként térhetnének ki a kérdés elől. Igazából eléggé rosszul esett neki, hogy nem mondanák el ezeket. Régen mindig kitértek és nem beszéltek munkáról a háború alatt. De azóta nagyon sok minden változott, bemutatták az udvarban is, mint Xeth tanítványát, akármennyire nem tetszett neki, akkor is már sith volt saját maga is.
- Szerintem jogom van tudni, már csak amiatt is, mert a tanítványotok vagyok, ha véletlen történne veled valami Xeth, nekem kéne befejeznem ezt. Te akartad, hogy sith legyek, akkor viszont be kell avatnod – mondta.
Azt nem hozta fel, hogy már csak amiatt is, mert nem kell rá vigyázni, mert az mindkét férfinak túlságosan is kellemetlen emlékeket idézne fel a Dagobah bolygón történtek miatt. Így ennyit mondott csak. Keth volt az, aki megint várakozóan nézett Xeth-re és remekül mulattatta a másik férfi szenvedése, főleg, hogy ez is egy olyan dolog volt, amire nem neki kellett válaszolnia, hiszen őt már semmilyen Birodalmi dolog nem kötötte.
- A Tython-t kerestem, keresem még mindig – mondta végül Xeth.
- Az micsoda, vagy kicsoda? – kérdezett vissza a nő, hiszen soha sem hallotta ezt.
- Még mindig jobban faggatózol, mint az inkvizítorok – nevetett fel Xeth.
- Egy bolygó, ahol a csillagköd legtisztább világos oldali nexusa található, és az ősi Je’daii rend otthona, akiknek a fennmaradt tanaiból indult el a jedi rend – tette hozzá Keth.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika: