Bakura

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi lelkesen nézelődött miközben haladtak és a többiek feltették a kérdéseket. Ez kívülre azért annyira nem látszott, hiszen végül is a Kaldahan szenátora volt, így muszáj volt tudnia az érzelmeit kontrollálni. De ettől függetlenül belül kislányként ujjongott, hogy ilyesmit látott. Kicsit féltékeny is volt a muun-ra, hogy ilyen jó lehetőséget kapott a férfi, hogy megkapta azt a tanulmányt. Nem is igazán hitte, hogy ilyesmi lehetséges lenne, mármint, hogy ennyire jó fejek lennének a helyiek, de úgy tűnt, hogy mégis. Amikor feltette a saját kérdését már rájött, hogy butaságot kérdezett, hiszen mondták is, hogy nem szeretik a külvilágiakat túlzottan. A válasz pedig mindezzel össze is függött, hogy inkább csak külső segítséget nyújtanak és nem fogadják be őket. Minderre bólintott, azt pedig jó volt látni, hogy itt is elég sok droidot használnak, ez az FRK-ra egyébként is eléggé jellemző volt. Az kissé meglepte, hogy a tőzsdén jelen vannak, de ez igencsak érdekes volt, nem igazán hallott ilyesmiről mielőtt ide érkezett, de az, hogy mivel foglalkoznak, és hogyan látják el pénzzel a sajátjaikat, ha kirándulni mennek is érdekes volt. Az egész bolygó roppant érdekes volt, bár nem nagyon tudta volna elképzelni azt, hogy itt éljen. A fordított kérdések, amiket a muun feltett érdekesek. Azt tudták már, hogy a pludian-nak miért nem kereskednek, így érthető volt ez a megoldás, ám mégiscsak furcsa egy kicsit. Most azonban a férfi igazából elég széleskörűen kérdezett ahhoz, hogy Hyrsi-nek ne legyen több kérdése, inkább igyekezett a folyamatot figyelni, ami odakint zajlott. A színek tetszettek neki különösen, hiszen a saját Kaldahani színeikre emlékeztette. Végül azonban csak eszébe jutott valami.
- Van rá valamennyi esély, hogy a saját maguk által feltalált pludiannal a külvilággal is fognak kereskedni? – kérdezte.

---

Ireria, mint eddig is most is csöndben volt és figyelte, hallgatta, hogy mit is kérdeznek a fiatalok. Saját maga számára ezek a kérdések már nem voltak olyan fontosak, a Csillag Kabal is fog küldeni olyan személyt ide, aki tökéletes arra a feladatra, hogy megtudjon mindent, jobban, mint saját maga. Főleg, hogy ő olyan kérdéseket nem is tehetett fel, amit egy kém, vagy ügynök igen. Itt mások is hallhatták volna, nem tudott kellően diszkrét lenni. Azt pedig végképp nem akarta, hogy a valódi tudása, hogy mire is képes akárcsak a leghalványabb formában is kiderüljön. Így inkább csak a csendes megfigyelő szereplét öltötte fel, vagyis folytatta, a többiek úgyis tényleg elég jókat kérdeztek ahhoz, hogy sok információt kapjon. A tőzsdés dolgot érdekesnek találta, ezt meglehetősen. A teremben körbenézett, ahova felmentek, amíg a többiek a kérdéseket tették fel. Meglepően engedékenynek, vagy épp naivnak vélte a helyieket, hogy a tanulmányt csak így kiadják. Vagy éppen semmilyen különleges dolgot nem tartalmaz és azért tették meg. A tőzsde vonal érdekes volt, ahogyan újonnan felmerülő kérdések is. kíváncsi volt, hogy a házigazdájuk mindezekre mit is fog mondani. Őt magát főleg a tőzsde érdekelte, hiszen azt volt a legkönnyebb lenyomozni mindenféle nehézségek nélkül, de igazából nem volt kétsége afelől, hogy nem mint valamilyen Bakurai részvénytársaság, vagy ehhez hasonlóan vannak jelen. Talán ki sem adják, hogy kik ők. Szóval továbbra is nézelődött, a droidokat, a gépeket, a kint zajló folyamatot és figyelte a választ is, amit remélhetőleg hamarosan megkapnak.

---

A gyártási folyamatok folyamatosan zajlottak odakint, így azt tökéletesen lehetett követni, hogy miként zajlik. Mivel most már kissé hosszabb időt is eltöltöttek idefent a társaság tagjai mindegyik folyamatot végignézhették már, az adagolást, az öntést és a tárgyak szilárdítását, vagy éppen cseppfolyós állapotban való hagyását. A kísérőjük pedig ezen idő alatt válaszolt az újabb felmerülő kérdésekre.

- Közvetítőn keresztül vagyunk jelen a CST-n – Csillagközi Tőzsde – ezeken felül kisebb vállalatokkal, amelyek nem köthetően a Bakura-hoz. De szeretnénk inkognitóban maradni, így remélem megérti, megértik, ha ezeknek a nevét nem hozhatom a tudomásukra – szabadkozott egy kicsit.

Így, mint kiderült a férfi gondolata helyes volt, hogy miként lehetnek ott. Ennek a fényében pedig lehet, hogy nem túl meglepő az, hogyha nem akarnak túl nagy hírverést maguknak. Eléggé különleges bolygó volt ahhoz, hogy ilyen nagyon titkolózzanak. Bár benne van a pakliban, hogy a legtöbb bolygó ezt valószínűleg nem is értené meg.

- Nem igazán jellemző, természetesen a statisztikákban van rá példa, de ez az utóbbi pár évben, a háború vége óta szerepel csak. Előtte senki sem akart távozni, az utóbbi négy évben pedig mindvégig egy számjegyű maradt ez a szám. A többségük pedig így is visszatért, mert odakint nem találták meg a számításaikat. Négy év alatt összesen három fő votl az, aki végérvényesen letelepedett a Bakura-n kívül.

Ahhoz képest, hogy a csillagködben hatalmas volt a bolygókról kivándorlók és bevándorlók száma, révén sokan volt, hogy más bolygón találtak állást, vagy épp a párjuk bolygójára költöztek, és még lehetett sorolni az okokat, elég népszerű volt a vándorlás. Ehhez képest az itteni számok félelmetesen alacsonyak voltak. Végül pedig Hyrsi kérdésére is válaszolt.

- Ez nem az én hatásköröm hölgyem, így sajnos erre a kérdésre nem tudok önnek válaszolni – mondta.

---

Úgy tűnt, hogy a társa mégsem tart vele, így akkor egyedül szállt be a járműbe, és noha a hírszerző némileg vonakodott, Ingrid volt elég erélyes és parancsoló ahhoz, hogy végül a féfri ne ellenkezzen és induljon. Miközben úton voltak a katonaság épülete felé, addig gyorsan felvázolta a magasabb rangú tisztnek, hogy mi is a helyzet, aki azonnal értesíteni is akarta a laktanyát, amit Ingrid határozottan megtiltott neki. Ha tényleg ma készülnek lecsapni és értesítik azt a helyet, akkor ki fogják hagyni és soha sem fogják elkapni őket. Jelen pillanatban azt hitték, hogy ők vannak lépéselőnyben és fogalmuk sem volt arról, hogy a hatóságok megtudták, hogy mire készülnek. Belefognak sétálni a csapdába, hogyha a férfi azt teszi, amit Ingrid mond neki. A férfi nem túlzottan örült annak, hogy egy fejvadász akarja megmondani neki, hogy mit is tegyen, így a nőnek nem sok más választása volt, mintsem felfeni azt, hogy kicsoda valójában és nem független személyként van jelen, hanem, mint a Birodalmi hírszerzés magas rangú tisztje és nem bántásból, de valószínűleg sokkalta tapasztaltabb ezekben az ügyekben, mint a férfi. Nem szokott felvágni ezekkel a dolgokkal, de hogyha tényleg eredményt akart, akkor muszáj volt. Nem is beszélve arról, hogy a Propaganda minisztériumnak valamiért fontos volt az ügy, de majd az ő hátsójukat és szét fogja rúgni, abban biztos volt. amire szüksége volt az egy helyi katonai ruházat, amivel nem lesz feltűnő bent az épületben, a külsőt megoldja, hogy beilleszkedjen ide, az nem volt nehéz. Lehetőség szerint mindezeket még azelőtt, hogy megérkeznek az épülethez. Emiatt még félre is kellett húzódniuk és egy raktárt is útba ejteni, hogy mindezeket megszerezzék Ingrid számára. Természetesen a holografikus álcázóval vett fel egy alakot, ezúttal egy férfit, hogy hitelesebb legyen, és végül így érkeztek meg a katonai komplexum épületéhez, annak is egészen pontosan az egyik hátsó bejáratához, hogy minél kisebb feltűnést keltsenek.

---

Ellennek valóban voltak kérdései, azt sajnálta, hogy szinte minden információ 15.000 éves, vagyis annál maximum pár évtizeddel fiatalabb, mert akkor ezeknek a zöme nem is lesz teljesen hiteles talán, informatív, mert elavulhattak az információk. De azért még így is több lehet, mint amit tudott, meg ez a holocron első kézből adhat pontos információkat a rakatákról. Róluk egyébként sem tudott túl sokat és nem volt olyan sok adat sem a datacronokban, amikhez hozzá fért, a mestere sem tudott túl sokat mondani róluk, révén alig maradt fenn valami, szinte nem is voltak holocronjaik se ilyen technológiájuk. Egyről tudott csak, aki a Szellemholdon volt, és Lord Xeth végzett vele a Császár segítségével. Nem volt túl sok. Körbenézett a helységben és sikerült találnia egy asztalt, ami körül padok voltak találhatóak. Mivel volt egy olyan érzése, hogy elég sokáig itt lesz, így le is ült oda, vitte a holocront és ott kezdett, vagyis folytatta a beszélgetést. Sikerült megtudnia a rakatákról egy olyan dolgot, amit eddig is tudott, ami többek között az volt, hogy Erő alapú technológiát használnak. Erről kivételesen saját maga is tudott, azonban, ahogyan a holocron folytatta az már olyan volt, hogy arról nem szóltak az adatok, hogy nem a saját technológiájukat használták. Egy másik fajtól szerezték mindezt, akiket a gree-nek neveztek. Erről a fajról hallott már, hogy nekik voltak a teleport készülékeik, vagy valami hasonlójuk, amiket soha senki más nem tudott leutánozni. De ezt Ellen mindenesetre érdekesnek találta. Ahogyan azt is, hogy ez alapján az Ismeretlen Régióban a rakaták élnek! Ha még élnek egyáltalán, bár amennyire elbántak velük lehet, hogy azóta kihaltak. Sajnos azonban arra a kérdésére, hogy miért is záródott le az Ismeretlen Régió a Lángmadár ébredéskor és pusztulásakor a holocron sem tudott a lánynak választ adni, aki emiatt némileg bosszús is volt.

---

Nalah is kifújta magát miután a rancornak vége volt, majd a korábban megbeszélt irányba indult el, amit még korábban beszéltek meg Khomo-val, hogy mit is akarnak elérni első körben. Ahogyan átértek a következő kockára, ott már jócskán kevesebb növényzet volt, így még pont látták, ahogyan felengedték az állatot, amit szabadon is engedtek ezek után. Nalah idegesen dobbantott egyet, amikor meglátta a lényt. Egy nerf volt az, egy aranyos, kérődző, ámbár kissé büdös haszonállat. Ez még csak vadászat sem volt, mert ezek kezes bárányok voltak, szelídek és nem ijedtek meg szinte semmitől, legalább a kétlábúakat illetően, a ragadozókat megérezték. Egy ilyen lényt nem volt szíve lelőni a kislánynak és megölni, mert nem volt kihívás és ez nem volt vadászat, csak mészárlás, ennek hangot is adott.
- Őt nem bántjuk, ez nem vadászat, csak mészárlás! – jelentette ki teljes határozottságával. - De azért a jelölőjét elvisszük, hátha elfogadják így is.
Khomo csak barátságosan, kissé apáskodva paskolta meg a lány hátát, bíztatva, hogy menjen és intézze, amint Nalah elindult, akkor a férfi követte. A kislány pedig le is szedte a jelölő chipet az állat nyakából, ami meg sem mozdult. Csak akkor böffentett egyet, amikor Nalah meg is simogatta barátságosan. Mindig is odavolt az állatokért köszönhetően annak, hogy náluk is nagyon sok volt, annak pedig örült, hogy a nővére elhozatta Pacit is neki. Örült, hogy ezúttal békésebben is meg lehetett ezt oldani és nem kellett megölni a nerfet. Ha pedig nem fog pontot érni, nem zavarta. Közben megkapta az üzenetet, hogy túl vannak a verseny felé, és eddig még nem sok mindennel tudott elbánni hála annak, hogy két rancor volt az ellenfél. Így sietősen indult továbbra is észak felé a következő területre, hogy minél jobb helyen végezhessen, de remélte, hogy nem megint rancor fog szembejönni, hanem valami normális ellenfél.

---

Miután végre kifújtam magam, akkor elindultam a következő mezőre, amikor még üzenetet is kaptam, hogy iparkodjunk, mert túl vagyunk a verseny felén és nagyon szoros az eredmény. Ha nem lett volna nagyon szoros is fix, hogy ezt írták volna, vagyis nagyon úgy véltem, hogy igen. De legalább tudtam, hogy lassanként lejár az időnk és ezzel lehetett készülni. Ennyire komoly és hosszú harc volt azzal a két rancorral? Igazából úgy is éreztem, mintha a végtelenségig tartott volna, így nem is nagyon csodálkoztam volna azon, hogyha valóban így lett volna. Szóval reméltem, hogy nem darabszámra megy a küzdelem, mert akkor az hatalmas leégés lenne, hanem az alapján, hogy mivel is kellett szembeszállni. Akkor talán elég jól állhattam, de nem tudtam, hogy melyik is lehet valóság, vagy sem. Meg kellett volna kérdezni, ha pedig kiderül, hogy csak arra ment, hogy mindenki jól szórakozzon, akkor nagyon, de nagyon rosszul fognak járni a verseny szervezői. Ironikus, hogy pont a mandaloriai fejvadász céh rendezte az egészet, ahova most már akár csatlakozhatnék is, hogyha akarnék, hiszen mandaloriai voltam, bár nekem máshol voltak jelenleg már érdekeltségeim – üzleti tekintetben is – amit még mindig nagyon furcsa volt kimondani. Megérkeztem a térkép alapján a megfelelő helyre, azaz a következő mezőbe. Itt is ugyanúgy erőd és fák fogadtak, mint az előbb, ez nem változott semmit sem. Érdeklődve néztem körül, hogy vajon mi lehet majd az ellenfelem. A fák közül pedig hangot is hallottam és végül meg is pillantottam azt az állatot, ami felém csörtetett, egy nydak volt az. De legalább nem egy rancor megint. A levegőbe emelkedtem, hogy elszaladjon alattam, majd visszaereszkedtem a földre. Ez sem volt sokkal jobb, mint egy rancor, így továbbra is a Fosztogatót tartottam magamnál, bár most átállítottam normál lövésre, nem sorozatra.

---

Tényleg nem volt képes arra, hogy válaszoljon a kérdésre, bármennyire is próbálta, sőt még a gondolatait is elrejtette, mert tisztában volt vele, hogy az életkötelék miatt egyébként mennyire könnyen ki tudnák olvasni a férjei a gondolatait. De nem akarta, hogy megtegyék, most nem. Most egyedül akart maradni a gondolataival, érzéseivel. Jelenleg az sem nagyon érdekelte, hogy Xeth netalán gyengének látja emiatt, összetörtnek. Amikor kereste őket is igyekezett mindig erősnek látszani, hogy ne lássa rajta senki, hogy mit érez. Egy idő után persze nehezebb volt mindez, és Jassa, illetve Enos előtt elrejteni sem tudta, de a többség elől igen. Most pedig köszönhetően annak, hogy már járatosabb volt az Erőben eltudta ezeket jobban zárni, még ha csak félig tudatosan is, de akkor is. Ez most – még mindig – nem olyan volt, amit rendbe lehetett hozni a férfiak tudásával. Tudta, hogy Keth próbálkozott a millió darabra tört lelkét összefoltozni, de még a férfi sem tudta nagyon, hogy miként kellene hozzálátnia, főleg, hogy amikor volt egy kis haladás történt mindig valami, ami miatt az addigi erőfeszítés dugába dőlt. Szerencsére a válaszadástól megmentette az, hogy közben Xeth is visszaérkezett és ekkor még Keth is elengedte őt. A két férfi pedig kényelmesen elhelyezkedett és letette a tálcát is az ágyra. Egy pillanatra, ahogyan meglátta az ételt és realizálta, hogy ennie kellene felfordult a gyomra és erős hányinger fogta el. Ismét annyira elszokott az evéstől mióta a merénylet történt, hogy a kórházból való kijövetel után inni se nagyon ivott és napokig infúzión is volt, hogy ne száradjon ki. Ez valószínűleg feltűnhetett a két férfinak is, mert Xeth rosszallóan csóválta meg a fejét közvetlenül az érzést követően.
- Enned kell, legalább néhány falatot – mondta a férfi.
Ellenkezést nem tűrve, mint egy kisgyerek esetében már nyújtotta is a villát – és azon egy falat ételt – a felesége irányába, ha szép szóval, vagy kéréssel nem megy, akkor hátha így igen.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi továbbra is hallgatta, figyelte a beszélgetést, illetve a saját maga kérdéseire is választ kapott, amik egyre érdekesebbek voltak. Szóval nem igen fog kiderülni, hogy milyen néven vannak jelen a tőzsdén. Igazából teljesen logikus volt annak a fényében, hogyha nem igen akartak külvilágiakat, csak akkor, hogyha nagyon muszáj volt. Főleg a művészetek, történelem és ehhez hasonlók érdekelték a helyieket. Az ilyen előfordult, hogyha technológiai szinten nem tudtak valakiknek újat nyújtani, akkor a művészet, kultúra és ilyen téma volt a fontos. A muun újabb kérdése is roppant érdekes volt, hogy szinte mindenki visszatért azok közül, akik távoztak. Így a férfii fel is tette a fordított kérdést. Azt már látta, hogy technológiával tényleg nem fognak itt sokat kereskedni, mert nem tudta, hogy tudnak-e újat mutatni. Saját magát érdekelte volna a programozás, ami itt zajlik, hogy miben más a sajátjuknál, de ezt majd talán akkor fogja csak felhozni, hogyha Elofonnal ketten mennek tárgyalni és beszélgetni, semmi esetre sem a többiek előtt.
- Mitől lehet, hogy ekkora a kereslet a népüknél az idegen kultúrák iránt? Kicsit meglepőnek tartom, de természetesen roppant pozitívnak is – tette még gyorsan hozzá.
Nem kötözködésből kérdezte mindezt, hanem tényleg érdekelte és kíváncsi is volt arra, hogy miért. Kicsit nehéz volt elképzelni annak a fényében, hogy az itteniek is köszönhetően annak, hogy nem nagyon kell dolgozniuk bármikor végtelen mennyiségű kulturális dolgot hozhatnának létre. Bár lehet, hogy kreativitás miatt, vagy épp… nem tudta pontosan, ezért is érdekelte, hogy mi lehet minderre a válasz. Bár még volt egy másik kérdése is.
- A bolygón lakók hány százaléka döntött úgy, hogy dolgozni fog? Feltéve, ha ez közérdekű és nyilvános adat – mondta.

---

Ireria is tovább hallgatott és figyelt, figyelte a beszélgetést, ahol egyre több hasznos információ hangzott el, amivel már ő is tudott mit kezdeni. Mint mondjuk, hogy milyen embereket kell a tőzsdére és ide küldeni, hogy pontosabb és teljesen pontos, hiteles információkat kapjanak, mivel itt láthatóan szépen utána kell nézni annak, hogy mi is lehet az a fedőcég, akivel jelen vannak. Az adatok, hogy hányan távoznak és jönnek vissza érdekes volt a nő számára. tökéletesen tisztában volt vele, hogy nagyon sok olyan faj él a Csillagködben, akik xenofóbok és saját magukon kívül mással nem tudnak együtt dolgozni, élni, vagy akár csak egy légtérben lenni. Mindez teljesen normális volt, nem voltak ellenérzései ezzel kapcsolatban, mások pedig nyitottak. Ami viszont megnyugtató volt, hogy ezzel a mentalitással bizonyosan nem fognak a Köztársaságba bepasszolni és oda csatlakozni, így ettől nem kellett tartani. Jó kérdés volt, hogy kit fognak választani akkor, az FRK-t, vagy a Birodalmat. A Birodalom magának akarná a kincseket, amik itt vannak, hogy a flottáját és hadseregét fejlessze, noha nem volt tagja a Birodalomnak és bizonyára nem is lesz többé, így nem érzett sajnálatot az iránt, ha nem őket választják. Így igazából egyelten potenciális lehetőségnek az FRK maradt, mert senki más nem felelt meg jobban náluk, maximum akkor, ha nem is kívánnak csatlakozni sehova, hanem függetlenek kívánnak maradni, ami akár még lehetséges is volt. Itt pedig láthatóan, legalább is saját maga úgy vélte, hogy hamarosan végeznek, kíváncsi volt arra, hogy mi az, amit még megnézhetnek itt. Nem tudta, hogy mi lehet még itt helyben nekik, amiket érdemes lehetne megnézni.

---

A beszélgetés tovább folyt a felek között, továbbra is hangzottak el kérdések és olyan válaszok, amiket a többség fel is tudott akár már most, akár később majd hasznosítani magának, a saját cégének, vagy éppen szervezetének. Közben, amikor Kolby-nak megfordult a fejében, hogy nem most fogja megkapnia az adatokat, az egyik itt bent levő munkás lépett oda hozzá, miután felállt a helyéről és a külvilágban is használatos szabvány adatkártyát adott át neki, és mondta is, hogy ezen van a tanulmány. Közben pedig a kísérőjük is válaszolt a kérdésre.

- Természetesen, ha akarnak, akkor vállalhatnak munkát, nem szabjuk meg, hogy a bolygó lakosai hol és milyen munkát végezhetnek el. Azt tesznek, amit akarnak, így ha szeretne a saját cégéhez toborozni innen mérnököket, munkásokat, nyugodtan megteheti.

Ezek után még Hyrsi-nek is volt két további kérdése, amikre a férfi úgyszintén válaszolt, egy részük talán még össze is függött azzal, mit Kolby kérdezett, vagy inkább kiegészítette vele.

- Úgy tartjuk, hogy a kultúrák által könnyebb és egyszerűbb megismerni más nemzeteket, illetve hasonlóságokat találni anélkül, hogy el kéne vegyülni velük. Ezeken felül sokan szeretik itt is a Csillagködben népszerű együtteseket, holofilmeket és sorozatokat. A bolygón kívül sokkal nagyobb a szórakoztatóipar és erre nagy igénye van a helyieknek.

- A másik kérdést illeti, nem titok. Nagyjából 12% az a lakosságból, akik munkát vállaltak. A legnagyobb részük főleg szórakoztató iparban dolgozik, mérnök, vagy éppen katona esetleg rendfenntartó. Kisebb részük oktató, vagy pedig az egészségügyben dolgozik. Ha itt végeztünk haladhatunk tovább.

Mutatott a kezével, majd elindult lassan, hogy mindenki feltudjon zárkózni hozzá. Visszamentek a járműhöz, amivel valamivel odébb mentek jó pár percet utazva. Végül egy az épületen belüli épületnél álltak meg és itt invitálta beljebb a férfi őket. Ahol pedig egy teljesen fekete szobába értek, ahol minták voltak a falon. A helység pedig ezt leszámítva teljesen üres.

---

A biztonság kedvéért Ingrid még megkérdezte a férfit, hogy mennyire lenne feltűnő a katonai komplexumban az, hogyha a férfi is ott van. hogy ez megszokott eseménye-e, vagy pedig hétköznapi. A férfi azt mondta, hogy hetente többször is megfordul ott, teljesen random időközönként, van, hogy minden nap, máskor egy hétig nem megy. Nem feltétlen szokott oda szólni, így semmilyen esetre sem lesz feltűnő az, hogyha megjelenik. Mindez pedig nagyon is jól jött a nőnek, mert nem fognak feltűnést kelteni. Így, amikor megérkeztek, akkor mind a ketten ki is szálltak a járműből, majd elindultak befelé. A hátsó kapunál levő katona üdvözölte a férfiakat – révén férfi külsőt öltött Ingrid is – át is adta a belépőket a párosnak és ezzel már be is jutottak az épületbe. Mivel a másik fél volt az, aki jártas volt ezen a helyen, így Ingrid rábízta a vezetést, hogy hova. Itt bent egy biztonságosabb irodába mentek be, hogy a férfi megmutathassa, hogy hol vannak olyan raktárak, amiket ki lehetne rabolni, három is volt ebben a komplexumban, ebből egy volt közel olyan helyhez, ahova kívülről lehet járművel beállni a meneküléshez. A többinél nem volt megoldható ez, csak saját katonai járművel volt megközelíthető. Nem volt kétsége, hogy bármelyiket is próbálhatják az álcázók miatt, plusz a nőcske alakváltó, de a durosokat könnyebb volt lefülelni. A következő kérdése a férfi felé az volt, hogy ugye ők is gyártanak EMP gránátokat, illetve sokkoló gránátokat, mert ha igen, akkor nagyon meg lehetne könnyíteni a helyzetet. A válasz szerencsére igen volt, így pedig nagyban megkönnyítette az egészet mindez, persze lehet, hogy lesznek átmeneti vétlen áldozatok, akik lesokkolódnak ennek következtében, de mindennek megvolt az ára azért, hogy a nagyobb rosszat eltudják kerülni és elfogják azokat, akiket kell.

---

Ellen igyekezett a holocront tovább faggatni, hogy minél több dolgot tudjon meg arról, hogy milyen is volt az élet a Tython rendszerben. Megtudta, hogy egy idő után minden olyan személyt, aki nem erőérzékenynek született kiköltöztették a bolygóról, mert nem tudták garantálni a biztonságukat ott. A bolygó maga nem igazán tolerálta őket valamiért. Így célszerű volt, hogy ők maguk alkossák majd a telepeseket, akik meghódítják a bolygókat. Mivel nem tudták elhagyni a rendszert, így nem is nagyon kellett nekik fénysebesség felett haladó űrhajó, ezért is később a Rakatáktól szerzett hajtóműveket módosították és azt használták. Xesh volt ebben nagy segítségükre a háború végén, miután beállt a Je’daii rendbe. Így sikerült nem Erő alapú, de gyenge hiperhajtóműveket építeni, amivel elérhették a rakata hajókat, amikből aztán zsákmányolva nagyobb távokat lehetett megtenni és eltudták hagyni a Tython rendszert később majd azok, akik akarták. Ellen közben nagyban jegyzetelt és a holoprojectorára fel is vette a hangokat, hogy majd azokat is leadhassa jelentésként. Amikor a holocron éppen szünetet tartott, akkor kért egy perc türelmet a lány a másiktól majd kissé odébb ment a törmelékekhez, ahol korábban egy közepes – harminc-negyven centis – szobrot talált egy párról, már látott hasonlót, amikor valakik úgy néztek egymásra, mint itt a képen a pár, de nem tudta hova tenni, nem emlékezett. Ezt visszahozta a kőasztalhoz és letette úgy, hogy azt a holocron személye is tökéletesen lássa.
- Ők lennének Xesh és Helska? – kérdezte végül
A holocron arra fordult és megnézte a szobrot, amit látott. Az arcára nosztalgia és némi bánat ült ki, majd pedig bólintott, hogy igen ők azok. Még volt egy kérdése a szoborral kapcsolatban, amit fel is tett most gyorsan.
- Nagyon tetszik a szobor, már csak a látványa is mély érzelmeket kelt. Megtarthatom? – kérdezte őszintén, ahogyan a romantikus fele került előtérbe.

---

Miután Nalah megszerezte a nerf „céduláját” jókedvűen indult el a következő rácsra Khomo társaságában. Örült annak, hogy a békés állatot nem kellett megölnie, mert aranyosnak gondolta. Ha valami megtámadja, akkor az egy dolog, hogy megvédi magát és elejti a prédát. De azt a nerfet felhasználni sem tudta volna. Ha esetleg szükség lett volna rá, akkor az egy dolog, de hobbiból egy ilyen lényt soha, mondjuk mást sem szívesen, de a rancorokkal hadilábon állt, amióta a Takodana-n is meg kellett eggyel küzdenie, hogy másokat kiszabadítson. Ahogyan haladtak tovább a korábban kitűzött cél felé máshonnan is hallani lehetett harcok hangját, ahogyan mások küzdtek az ő ellenfeleikkel. Egyre jobban érdekelte volna a kislányt, hogyha elfutnak valami elől – amit persze egy mandaloriai soha sem tesz meg – akkor az megállt volna-e a mező szélén, vagy pedig jött volna tovább. Talán, ha hívta volna a nerfet, akkor kiderült volna. A következő mező is eléggé famentes övezet volt, így szépen be lehetett látni az egészet. Ennek köszönhetően láthatta Nalah és Khomo, hogy ezúttal egy nagyobb, határozottan a normális farkashoz képes hatalmas farkas emelkedett ki a ketrecből, amiben eddig volt és ereszkedett le az energiafal is. Egy loth farkas volt, bár ezt Nalah nem ismerte meg, hiszen onnan maximum a macskákat ismerte meg, köszönhetően annak, hogy azok népszerű háziállatok voltak. mezei farkasokkal otthon is találkozott, mert ott is voltak, de azokból magányosan nem igen lehetett csak beteg és öreg állatot látni.
- Megismered, hogy milyen farkas ez Khomo? – kérdezte a férfit remélve, hogy ő többet fog tud tudni saját magánál.

---

Szerencsére a lény a méreteiből adódóan meglehetősen kiszámíthatóan dübörgött felém, nem próbált kitérni, nem cikk-cakkban. Ezért is volt állatokra sokkalta könnyebb vadászni, mint emberekre, de ezért is nem volt olyan nagy kihívás. Persze nehezebb is lehetett, mert azért az állatok között is volt jó néhány szívós dög, amik nagy kihívássá tudták őket tenni, mint a rancor. De kevésbé tudtak gondolkodni, állatiasabban tették, amit könnyebb volt kiszámolni, mint az értelmes lényt. A biztonság kedvéért azért célba vettem a szemét a célzórendszerrel, nem akartam túlságosan sok időt elvesztegetni azzal, hogy erre vadászok. Amint a célzórendszer befogta a lény szemét, akkor nem is vártam tovább, hanem meghúztam a ravaszt. A fehér lövedék elhagyta a fegyvert és becsapódott az állat pofájába, ami el is találta. Azt nem látta, hogy mennyire, csak reméltem, hogy eléggé, mert azon nyomban orra bukott és csúszott pár métert a földön. Azt, hogy súlyos, halálos, vagy ki tudja, hogy mennyire súlyos mindez nem tudtam. Néhány pillanatig nem mozdult, majd kezdte összeszedni magát. Ennyit arról, hogy egy lövésből instant leszedem. Pedig nagyon jó lett volna. A szeme már nem volt meg mindenesetre és a szeme, illetve környéke eléggé meg volt égve azon a környéken, ahol meglőttem. Az egyensúlya sem volt tökéletes, akkor lehetséges volt, hogy sokkot kapott, vagy súlyosabb sérüléseket szenvedett, ami annyira nem is votl fontos a részemről, mert nem szándékoztam életben hagyni. Egyelőre még csak prüszkölt és rázta a fejét, láthatóan a másik oldala nehezebben akart működni, mint az, mint amelyik szeménél eltaláltam, amiből reméltem, hogy az agya is tényleg sérült. Még mindig nem támadott rám, így esélyt sem szándékoztam arra adni neki, hogy mindezt megtegye, így igyekeztem célba venni ismét, majd újra meghúzni a ravaszt, imételten a sérült területen, mivel elég nagy volt, talán nem kellett olyan pontos lövés, hogy leterítem végérvényesen már.

---

Rhys végül csak megadta magát és evett néhány falatot a férjei legnagyobb örömére. Máskor szinte biztosan már szomorúnak találta volna, hogy a férjei annak örülnek, hogy akárcsak ennyit is evett. Már ettől is igazából hányingere lett, nagyon elszokott tőle, főleg szilárd formában. Jellemzően infúzión át kapott ilyet, vagy csak pépes, leveses ételt evett. De most ennyi már tényleg elég volt neki. igazából még ebben a pocsék állapotában sem akarta lelombozni őket, ezért is próbált enni, de a következő falatnál már megrázta a fejét, ha többet kellene ennie, akkor minden bizonnyal az is kijönne belőle, amit eddig evett. Bár abba nem volt biztos, hogy amit eddig megevett lent marad, de reménykedni azért lehet. Még csak azzal sem volt baja, hogy nem volt finom, amit kapott. Hála Xeth-nek mind a két férfi remekül főzött és nagyon szerette, amiket csinálnak, igazából a többiek is, Jassa, Rana és Enos is, vagyis a családja másik fele, ami nem a gyerekek, vagy Keth és Xeth volt. ha pedig már család, találkozhatott volna a nővérével, de nem akart, a bátyjaival, vagy a szüleivel sem nagyon tartja a kapcsolatot. Néha van, hogy végül valakinek nem a vérszerinti családja lesz a tényleges, hanem mások. Mint az ő esetében is, és talán jobban is járt velük. Ettől persze szerette a bátyjait és a szüleit, csak nem álltak olyan közel egymáshoz már, hogy tartsák a kapcsolatot fél évente, vagy ritkábban egy beszélgetésen felül. Az élet máshogy hozta, ők négyen és a bátyai családjai közel állnak egymáshoz, saját maga amiatt, hogy miként kezelték gyerekként, már azzal elhatárolódott, hogy a szülei titkolóztak és mindentől tiltották, nehogy a Birodalmiak rátaláljanak, ezt pedig közel húsz évvel az egész kezdete után kellett megtudnia. Még ezt sem bocsátotta meg nekik, nem volt benne továbbra sem biztos, hogy valaha képes lesz minderre…

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi továbbra is érdeklődve figyelte az eseményeket és azt, hogy mit is mond a másik. Nem lazsálták el a helyiek a dolgok, az biztos, mert Kolby már meg is kapta, amit kért. Azon nem lepődött meg, hogy hagyják külvilágban is dolgozni a helyieket, ahogyan az sem, hogy nem volt túl jellemző. Az, hogy mennyien dolgoznak itt kissé meglepő volt. saját maguk annak örültek volna, ha a munkanélküliséget ilyen szinten tudták tartani, vagy lejjebb vinni, nemhogy csak ennyien dolgoznak. Ebből is nyilvánvaló volt, hogy mennyire más kultúrában mozogtak. Annak örült a lány, hogy választ kapott a kérdésére is, hogy miért is szeretik ennyire a külvilági kultúrákat a helyiek. Mondjuk, ha egész nap nem sok mindent csinálnak, akkor nem volt meglepő, de saját maga is szerette a külvilági festészetet, vagy szobrászatot, ezek fényében is tökéletesen megértette azt, hogy a helyiek is. zenéből már annyira nem, abból az otthonit, de a Holofilmek és sorozatok azok tényleg.
- Teljesen jogos, igaza van, így már nem is csodálkozom mindezeken – mondta.
Amikor tovább haladtak, akkor követte a férfit, hamarosan pedig egy meglepően furcsa helységbe érkeztek. Nem igazán látott még efféle szobát – mármint ürest igen – hanem ilyen mintákkal a falon, nem nagyon tudta elképzelni, hogy milyen célt is szolgálhat ez az egész hely. valamilyen bemutatóterem, azért ilyen nagy, hogy a holoképet akadálytalanul tudja kivetíteni mindenhova? Esetleg valamilyen edzőterem, vagy a terem másik vége lenyitható és láthatnak valamilyen munkafolyamatot? Túlságosan is sok volt a lehetőség mindenféle dologra. Benne talán egyedül az nem merült fel, hogy csapda lehet a hely.
- Mi ez a hely? – kérdezte érdeklődve a kísérőjüket.

---

Az igazat megvallva ezen kérdések után Ireria-t inkább az a tény érdekelte volna, hogy a helyiek mennyire meggyőzhetőek arról, hogy esetleg a Csillag Kabal kötelékébe beszervezni a helyieket, ez jobb kérdés volt. De erre itt ezen a kiránduláson úgysem kaphatott választ, bár az jó pont volt, hogy szabadon mehetnek a helyiek amerre akarnak, az viszont kevésbé, hogy keveseknek volt affinitása a munkához. Az soha sem volt jó, ha az emberek lusták és nem csinálnak semmit, az Örök Birodalomban is egyre nagyobb volt emiatt az elégedetlenség, erről olvasott. Illegális viadalok, droid vallás és még lehetett volna még sorolni. Előbb, vagy utóbb, ha nem kezdenek ezzel valamit ott, akkor komoly gondokat okozhat. Ez a hely sokkal ígéretesebbnek tűnt, így remélte, hogy itt mindezek nem fognak bekövetkezni, mert az roppant sajnálatos lett volna. Amikor indultak tovább, akkor, mint eddig ő maga is követte a társaságot, hamarosan pedig egy igencsak érdekes teremben kötöttek ki egy kisebb utazás után. Ő maga jó sith-hez képest azonnal csapdát gondolt, mert a férfi túl sokat árult el nekik, így gyanakodva lépett csak be és nézett körbe. Régi élete és mostani során sem látott effélét, mivel feltették már azt a kérdést, hogy mi ez a hely ő maga nem tette. Találgatni nem szeretett, túlságosan is sok lehetőség volt arra, hogy mi is volt ez, így inkább nem is tette. Inkább csak azt igyekezett megnézni a teremben, hogy valamilyen biztonsági fegyverzet, vagy ehhez hasonló van-e a teremben, hogy felkészülhessen egy esetleges támadásra és kitérésre emellé. Ha tényleg megtámadják őket, akkor igyekezett kitérni. Ha nem, akkor, mint eddig is, végtelen türelemmel és ridegséggel várta, hogy a házigazdájuk beavassa őket, hogy mégis mi folyik itt, mi ez a hely és miért vannak itt.

---

Kolby az alacsony számok ellenére is nagyon lelkes volt azzal kapcsolatban, hogy innen toborozzon majd embereket a K Corp-ba dolgozni és már ki is találta, hogy milyen szöveget, reklámot készítsen mindehhez. ennek pedig hangot is adott. A kísérőjük bólintott, a hölgyek pedig nem is tettek ehhez már megjegyzést, de a férfi még igen.

- Természetesen megpróbálhatja Kolby, semmi akadálya nincs ennek – mondta. – Sem most, sem a közeljövőben. Az sem változtat rajta, ha a bolygó vezetői nem az FRK-hoz csatlakoznak.

A különös terembe való megérkezés után semmilyen fegyvert, vagy hasonlót nem vett észre Ireria a teremben, a többiek pedig nem nagyon tudták kitalálni, hogy milyen célt szolgálhat a helység, már csak abból kifolyólag sem, hogy mégis mi lehet. Mivel mindenki nézelődött ez feltűnt a férfinak is, így el is mosolyodott, hogy valószínűleg képes volt teljesen újat mutatni.

- Ez egy holoszoba – mondta. – Az egyik legújabb szórakoztató terméke a bolygónak. A kert szekvencia induljon!

A következő pillanatban először eltűntek a falak, a padló, a plafon, a falaknál távolba el lehetett nézni, ahogyan minden irányban szépen gondozott kert került. A plafonon az ég tűnt fel és a nap sütött, felhők látszottak, a talaj pedig rendes út lett. Egy szép kertben állt a társaság. Érezni lehetett a szelet, hallani a madarak csicsergését, madarak repkedtek, a virágok illata megtöltötte a helyet, a hőmérséklet is változott. Az egész teljes mértékben valósághű.

- A helység úgy van kialakítva, hogy a megfelelő hangokat, szelet, napfény erősséget képes legyen visszaadni. A teremben levő tárgyak, növények érintése pedig szilárd hatású, amíg nem próbálják letépni, elmozdítani őket. Még messze nem tökéletes, de jó úton haladunk.

---

Ingrid gyorsan felvázolta a férfinak a tervet, hogy mit is tervez, mit kellene kivitelezni és persze a kérdés az volt, hogy kit is kellene ehhez beavatni, aki megbízható és kellően magas rangú és ki lehet-e úgy vitelezni, hogy ne vegye észre senki. Szerencsére bent volt egy tábornok, akihez ezek után el is mentek. Mondani sem kell a férfi nem volt túl lelkes amiatt, amit hallott. A nő pedig neki is elmondta az egészet, kezdve onnan, hogy a színésznőcske valószínűleg fegyvercsempészekkel dolgozik együtt, akik kódokat lopnak és azzal lopják végig a helyi laktanyákat, komplexumokat és az adatok alapján ma itt fognak lecsapni. Hogy ezt megakadályozzák annyit kellett volna tenni, hogy minden fegyverraktárnál beállítják, hogyha valaki belép, akkor a biztonsági rendszer sokkolja azt, aki belép. Természetesen nem szólhatnak senkinek sem arról, hogy nem szabad oda menni. Itt emiatt rá is kérdezett, hogy mennyire gyakori az, hogy bemegy oda valaki. Szerencsére nem fordult elő túl sűrűn, így kicsi lett volna az esélye annak, hogy olyat kap el a sokkolás, akit nem kéne. A tábornok nem örült annak, hogy ezt kéne megtenni, itt pedig Ingrid emlékeztette, hogyha nem teszik, akkor innen is lopni fognak, az pedig még rosszabb színt vethet a tábornokra, mintsem ez a kellemetlenség, amiért akár még kitüntetést is kaphat. Szerencsére ismerte Ingrid nagyon is jól a katonákat, köszönhetően annak, hogy az apja is az volt, így tudott hatni a tábornokra. Legalább is remélte. Éppen ezért hozta fel, hogy ez a pályáján nagy csúcspont lehet, ahogyan éppen az ellenkezője is megtörténhet, ha nem lép és csak hagyja, hogy az ő laktanyáját is kirabolják. Mint mindig lényegre törő, kegyetlen és pontos volt, ezek után pedig a döntés a férfi kezében volt, aki végül is nagyon nehéz mérlegelés után belement abba, amit Ingrid tervezett.

---

Ellen némileg türelmetlenül, izgatottan várta azt, hogy a holocron mit is fog mondani. Mivel abban kételkedett, hogy a holocront magával vihette volna, vagy az akart volna-e vele menni, így inkább a kisebb dolgot hozta fel. A szobor tényleg tetszett neki, bár oda szándékozott azt adni a mesterének ajándékba, hiszen a férfi értékelte az efféle dolgokat, ha már terepre szinte soha sem járt, mert mindenféle dolgot katalogizált, fordított az irodájában. Ritkán hagyta el csak a Sith Citadellát Dromund Kaas-nál inkább elvárta, hogy oda vigyék neki a dolgokat. Persze, ha olyasmit találtak, ami újdonság és nagyon olyan dolog volt, hogy érdekelte, akkor kiment, de most már itt volt Ellen is, akit elküldhetett valahova. Mivel sisakban volt, így a meggyőzően való pislogás nem ért volna semmit, pedig nagyon meggyőző tudott lenni, hogyha szeretett volna.
- Jó kezekben lesz? – kérdezte.
- A mesteremnek szánnám ajándékba, aki hatalmas műkedvelő, nagyon sok ritkasága van és mindenre nagyon vigyáz, nehogy megsérüljön. Nem csak gyűjti, de szereti a régiségeket és nem válik meg tőlük – magyarázta őszintén, nem látta értelmét annak, hogy ebben hazudjon.
A holocron elgondolkodott, közben a lány levette a sisakját, itt nem volt rá szükség, így az arany-vörös szemeit a férfi holoképére függesztette és remélte, hogy mihamarabb választ fog kapni a kérdésére, de a másik még nem válaszolt. Éppen ezért nyugalmat erőltetett saját magára, bármilyen nehéz is volt mindezt megtenni, mert szeretett volna jó benyomást tenni. Nem azért, mert gondot okozott volna a lopás, csak ha rajta kapják a Birodalmat tünteti fel rossz fényben, amikor meggyőzni kéne a helyieket és a holocron is megmondhatja, hogy nem hagyta jóvá a tárgy elvitelét…

---

Nalah érdeklődve várta a választ Khomo-tól, hogy tud-e valamit mondani ezekről a farkasokról, bár a kislány biztosra vette, hogy fog tudni, mert a sógorát eléggé úgy ismerte meg, mint aki nagyon sokat látott a világból. Ez tényleg így volt, ott volt a férfi Mandalore ostrománál is, amikor a jedik győztek és túlélte. A férfi néhány pillanatig gondolkodott, majd utána szólalt meg.
- Loth farkasok, mint láthatod sokkalta nagyobbak, mint a hagyományos farkasok és sokkal intelligensebbek is, állítólag értelmesek és közük van az Erőhöz is. Ebből következik, hogy veszélyesebbek is. Általában falkába közlekednek ők is, bár itt valószínűleg nem törekedtek erre, de a magányos állatot sem szabad alábecsülni – mondta.
Nalah bólintott, az alábecsülést nem kellett volna külön kiemelni, mert soha semmit sem szokott alábecsülni, ezt még a Papától tanulta. Szóval akkor arra kellett számítania, hogy az ellenfele meglehetősen kiszámíthatatlan és okos lesz. Ez az állat pedig meglehetősen máshogyan reagált arra, hogy itt voltak, mint a korábbiak, ugyanis fülét, farkát behúzva elmenekült. Ebből a kislány arra következtetett, hogy odahaza nem feltétlen ő volt a csúcsragadozó, vagy pedig egyedül nem boldogult olyan jól, vagy pedig ha nagyon értelmes, akkor lehetséges, hogy ezzel próbálja átverni őket. Éppen emiatt is úgy döntött, hogy óvatosan fog eljárni, de mivel igazából a Khomo-nál is nagyobb állat igazán lenyűgözte és már a nerfet sem akarta bántani, hát még ezt a farkast sem.
- Ha sikerül megszelídíteni megtarthatom? – kérdezte angyali hangon.
A férfi csak kedvesen paskolta meg a lány sisakját és intett a kezével, hogy induljanak és továbbra is Nalah a főnök. A kislány ujjongott emiatt, hogy hagyta Khomo, bár kevés olyan dolog volt, amit a férfi nem hagyott neki.

---

Szerencsére innen már nem volt túlságosan nehéz dolgom, mert nem volt az állat sem túl magabiztos, így könnyedén tudtam eltalálni nem messze attól a ponttól, ahol korábban is. A lény most már tényleg felborult, még remegett párat, majd a nyelvét kiöltve, fennakadt egy darab megmaradt szemmel feküdt az oldalán. Most már láthatóan tényleg nem volt életben. Ennek ellenére nem kockáztattam azt, hogy esetleg meglepjen, és akkor mozduljon meg, hogyha odaérek. Nem mutatna jól a felvételeken, ha sikoltozva ugranék hátra, mert szívrohamot kaptam. Mindez azonban szerencsére nem történt meg és a lény nem mozdult meg. Óvatosan rúgtam bele egy erőset, de semmi. Még bele is lőttem egyet, hogy erről megbizonyosodjam, de nem történt semmi említésre méltó, így nyugodtan nyúltam a lény nyakához és szedtem le róla a kártyát, amivel igazolhatom, hogy levadásztam. Szerencsére most sem mozdult meg, mert akkor az tényleg beillett volna valami HoloHorror-ba, amikért egyébként sem rajongtam. Ezt a megfelelő helyre tettem, hogy ne hagyjam el az esetleges későbbi harcok során és körbenéztem, hogy merre is indulhatnék. Végül úgy döntöttem, hogy ezúttal nyugati irányba megyek tovább, ahol a fal is volt, „kifelé” a térképről. Már úgysem volt túlságosan sok idő hátra a versenyből, így nem kellett túl sok felé terveznem, hogy merre is kell mennem. Talán még egy, vagy kettő vad belefért, ha könnyebbek jönnek szembe, akkor esetleg három és ezzel le is tudtam az egészet. Érdekes lehetett volna valakivel párban harcolni, de nem így alakult. Akkor nyugatra fordultam és elindultam abba az irányba, remélhetőleg meg is fogok érkezni a következő fás területre, ahol kíváncsian fogom várni, hogy ezúttal mégis milyen állattal, lénnyel hoz össze a sors.

---

Igazából tökéletesen tisztában volt vele, hogy így, vagy úgy valamelyik férje kiszedi belőle azt, hogy mi is a baja, végtére is nem hiába voltak azok, akik. Lényegében ez mind a kettejüknek munkaköri leírás volt, hogy eltudják érni mindezt. Szerencsére azonban már ismerte ennyire őket, jobban, mint bárki más és nem csak az életkötelékek miatt, egyébként is. De addig is nem akarta őket terhelni ezzel, mert úgysem értenék meg. még mindig ugyanúgy olyan nőként néztek rá, mint korábban. Ezek után mégis hogyan tudná elmagyarázni nekik, hogy ne tegyék, mert nem érzi magát annak? Valószínűleg kedvesen kinevetné mind a kettő, hogy attól, hogy nem lehet gyereke nem igazán változott semmi. Azt sem értették korábban, hogy az első gyermekének elvesztése miért traumatizálta még mindig közel két évvel később is. Bár Xeth talán már értette volna ezt, hogy miként kötődik a lányokhoz, de Keth nem. Ezért inkább meg sem próbálta, nem lett volna ereje ahhoz, hogy győzködje őket, vagy kiabáljon, mert képtelenek megérteni őt. végül úgy döntött, hogy visszamegy az ágy végébe és ott újra átölelte a lábait is. Látta és érezte is az Erőn keresztül, hogy mind a ketten mozdulni akartak, amikor ő maga is megtette, de végül nagy nehezen csak visszafogták magukat és mégsem tették meg. ezért pedig saját maga jelen pillanatban végtelenül hálás volt. Már csak azért is, mert nem akarta, hogy úgy vigasztalják, hogy nem is tudják miért teszik, vagy csak azért mert úgy érzik, hogy ezt kell tenniük. Egyelőre azt sem nagyon tudta elképzelni, hogy a következő napok milyenek lesznek annak fényében, hogy tudta, hogy Xeth nem csak gyógyulni viszi majd őt arra a bolygóra, ahova mennek. Jelen pillanatban csak haza akart menni Coruscantra és egyedül lenni úgy, hogy senki sem zavarja, egyedül, feküdni és aludni. Semmi mást.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hamarosan ki is derült mindaz, hogy mi is volt ez a helység. Az egész szinte pillanatok alatt váltott át egy gyönyörű kertre. A falak a távolabb levő részét mutatták a helynek, de itt közvetlen előttük is voltak virágok, kövek a lábuk alatt. A hangok a szelet utánozták, amit érezhetett is, a napsütést is, a hőmérséklet is melegebb lett, és még virágok illata is betöltötte a levegőt. Az egész olyan volt, mintha tényleg egy ilyen kertben lett volna. Ilyen technológiát még nem látott korábban, egészen lenyűgözte és csodálatosnak tartotta. Otthon is eltudott volna egy ilyen szobát képzelni a bátyjával közös kastélyukban, a klánjuk központjában.
- Ez valami csodálatos! – mondta ámuldozva. - Bármekkora szobát el tudnak készíteni ilyennek, vagy ezek a maximális méretek? Illetve külvilágiaknak is adnak el efféle technológiát?
Tette még hozzá gyorsan, ha lehetett, akkor nagyon szívesen vásárolt volna ilyesmit, természetesen nem az állam, vagy a klánja pénzén, hanem a sajátján, hogy ezzel sem terheljen senkit. Bár kissé aggódott, hogy mindez nem lesz lehetséges, mert eddig sem nagyon akartak technológiát kiadni innen, de remélte, hogy ezzel kivételt tesznek, vagy lesz olyan változata, amit igen. Amennyiben Kolby nem tette fel a kérdést, vagy a másik nő, akkor még saját magának még volt másik kérdése is.
- Másféle környezetet is lehet gondolom beállítani. Hány félét és milyeneket? – legalább olyan lelkes volt, mint egy gyerek, sajnálta, hogy Elofon nem láthatta.
Szívesen kérdezett volna a technológiai háttérről is, de biztos volt benne, hogy erről nem fognak elárulni semmit sem. Ilyenről ő sem mondana semmit, főleg, hogy ez elég egyedi dolog volt szerint a Csillagködben.

---

Ireria nem látott semmilyen olyan dolgot, ami arra utalt volna, hogy van itt valamilyen biztonsági rendszer. A férfi pedig el is kezdte mondani, hogy micsoda ez a hely. A nő igencsak érdekesnek találta mindezt, nem hallott még efféle technológiáról. Ritkán lehetett lenyűgözni bármivel is, most sikerült, még neki is el kellett ismernie, hogy ez lenyűgöző és csodálatos. Persze nem a szép virágzó kert, mert az annyira nem nyűgözte le, de lehetséges az, hogy más dolgot vetítsenek ki, ahogyan arra rá is kérdeztek, akkor egy szép Korribani táj, vagy egy sith templom belseje, vagy a Névtelenhez tartozó valamelyik hely kellően üdítőnek hatott volna. Egyelőre nézegetett, felmérte a helyet, csodálta az egészet – persze továbbra sem ezt a szép színes-szagos dolgot – hanem magát a technológiát. Egészen sok lehetőséget látott ebben a dologban, remélte, hogy nem csak szórakoztatásra használják, bár az itteniekből kinézte.
- Felteszem szórakoztatásra van elsődlegesen gyártva. Tervben van, vagy létezik bármilyen más területen levő felhasználási módja mindennek? – kérdezte.
Hosszú idő után most szólalt meg először, ez most olyan téma volt, amit feltudott tenni ő is, igazából nagyon jól lehetne az egyetemen is oktatni ilyen körülmények között, vagy pedig sok más egyebet megtenni. Feltéve, ha kereskedni is akarnak vele és el akarják terjeszteni. Úgy vélte, hogy ennek hatalmas piaca lehetne és nagy összegeket lehetne vele keresni. Nem beszélve arról, hogy hova lehetne mindezeket továbbfejleszteni, ha úgy alakul. Mivel most elég sok kérdés merült fel, így nem is mondott többet, bár elsőre úgy vélte, hogy minden olyan fel lett téve, amire esélyes, hogy választ kapnak és hasznos is lehet.

---

Maga a hely egyelőre megmaradt olyannak, amilyen volt, azaz a kertnek és minden egyéb hozzájáró dologgal együtt. Számtalan kérdés merült fel és a kísérőjükön látszott, hogy határozottan büszke erre a technológiára és arra, amit itt sikerült elérniük. Tény és való, hogy meglehetősen egyedi volt. Kolby megtudta fogni a követ és a növényt is, látszatra valósághű volt, érzésre sajnos nem teljesen, mintha műanyag lett volna, olyan volt tapintásra mindkettő.

- Alapvetően kellően nagy helyet is fel lehet szerelni, a kivetítők számától függ az egész, de egyelőre csak ekkora helyeken kísérletezünk – magyarázta. – És igen, lehetséges, hogy ez a termék nyílt piacra kerül abban az esetben, hogyha itt a Bakura-n is elterjed mindez. még nem került egyáltalán forgalomba. Tesztelési fázisban van, amíg nem érzik a fejlesztők tökéletesnek, addig nem lesz forgalomban.

- Nem csak ez az egy szín lesz benne, számtalan másikkal el szeretnék látni már az alap egységet, de később az önök holoprojectorának holofelvevőjén alapuló technológiával újabb és újabb helyszíneket lehetne felvinni és adaptálni, esetleg tervezni is ilyesmit. Szóval mindenki teljesen személyre tudja majd szabni saját magának a tervek szerint.

- Ezáltal szinte végtelen lesz a lehetőségek száma. Jól látja, elsődlegesen szórakoztatás és oktatás lenne a cél a termékkel. Biztosra vesszük, hogy az alakíthatósága miatt számtalan más területen is fellehet majd használni. Azt azonban szeretnénk elkerülni, hogy katonai technológia legyen belőle. Tudjuk, hogy önök sokat háborúznak, de mi úgy véljük túljutottunk ezen és lehetőség szerint csak a legkevésbé halálos dolgokra törekszünk, hogyha lenne is háború, vértelen legyen.

---

Mivel végre megvoltak az engedélyek és minden más is ahhoz, hogy nekilássanak elfogni a durosokat már csak a megoldást kellett kitalálni. Ugyanis a technikusokat, sem az informatikai rendszerért felelős személyeket nem avathatták be, azoknak pedig feltűnhet az, hogyha belenyúlnak a rendszerbe és korrigálni tudják. Az, ha a pedig bázisvezető titkosít valamit újra gyanúra adhat okot. Az azonban könnyedség volt, hogy itt is voltak olyan droidok, akik ilyesmi feladatokat láttak el, így ők megtudták kerülni a rendszert és nem okozott gondot mindez. Főleg, hogy az irányító személyzet meglehetősen kis létszámú volt, így ők tényleg csak amolyan ellátó feladatott láttak el és minden mást a droidok végeztek. Legalább ebben nem különbözött ez a hely attól, amit megszokott odakint a Csillagködben. Már csak meg kellett adni a paramétereket a droidoknak, hogy mit és hogyan állítsanak át. Ehhez hoztak is Ingridnek egy droidot, akit ha akar akár át is programozhat, ezek után, ha ennek vége megsemmisítik. Ezzel semmi gondja sem volt, végtére is csak egy droid volt, még Erkut is bármikor feláldozta volna egy ilyen ügyért, aki közben üzent is neki, hogy elvégezte a korábban kiadott feladatot, de ahogyan azt Ingrid is sejtette, valóban nem talált semmit sem. Valaki tényleg nagyon, de nagyon jól eltakarította a nyomokat maga után. Visszatérve az itteni droidhoz, az egyetlen gond az volt, hogy ugyan Ingrid értett a droid programozáshoz, de ez más kód alapján működött, mint amihez hozzá volt szokva, a szavakra pedig nem igazán akart reagálni, folyamatosan parancssori bevitelt kért erre. Bárcsak szólhatott volna most Hyrsi-nek, neki ez könnyebben ment volna. Így emiatt is a kísérőjéhez fordult, hogy legalább ezt a parancsot kikapcsolja a droidban, hogyha lehetséges volt, hogy ezek utána már ő maga is boldoguljon azzal amit tennie kellett.

---

Ellen továbbra is várakozott azon, hogy a holocron ítéletet mondjon arra, hogy mi is legyen a továbbiakban. Úgy tűnt számára, hogy a beszélgetőpartnerének nagyobb és több türelme van, mint neki. ha azt nézték, hogy ki mennyit is élt, akkor igazából ezen nem volt mit csodálkozni. De végre jó pár perccel később a holocron is megszólalt.
- Noha nem a Je’daii útját járod a középponttal, de úgy vélem, hogy igazat szólsz. Elviheted – mondta.
Ennek a fiatal nő nagyon megörült, még úgyis, hogy sokat valószínűleg nem fogja a tárgyat látni, mert a mestere elfogja zárni. Ekkor még nem is sejthette, hogy Allen elfogja ajándékozni a saját volt mesterének, mert Hiuval felismeri majd a két alakot rajta és elkéri a szobrot. Aztán majd az innen továbbhaladó információk nagyon fontosak lesznek a Birodalom számára. De most még az a szobor csupán egy szobor volt, ami nagyon tetszett a lánynak, semmi több.
- Nagyon szépen köszönöm! – mondta lelkesen. - Ígérem, hogy rendben lesz vele minden, nem lesz baja, ha pedig engeded, akkor még a Je’daii rend történetét is elmesélem, lejegyzem az utókornak, hogy minél többen ismerhessék meg őket, tekintve, hogy manapság nem sokat tudni róluk, sem a rakatákról.
Úgy tűnt, hogy ez a mondat nagyon betalált a holocronnál, mert az arca felvidult, hogy talált valakit, akit érdekel a történelem és elmondhat mindent arról, amiről több ezer éve nem tudott beszélni. Azt Ellen nem tudta, hogy voltak-e, akik meglátogatták ezen idő alatt, vagy sem, de az biztos volt, hogy láthatóan szeretett volna beszélni erről. Ő pedig már csak a tanulmányai miatt is örömmel fogadta mindezt. Kíváncsian várta, hogy a másik elkezdje átadni a tudását.

---

Mivel Nalah azt mondta, hogy próbálja megszelídíteni a farkast, így Khomo is ebbe egyezett bele. Mert nem szeretett volna ártani a lénynek, így el is tette a fegyvereit és intett a férfinak is, hogy ő is tegyen így. A másik morgolódott egy kicsit, de végül megtette. Amíg haladtak, addig Nalah többször is hangosan szólt, kiabált, hogy nem szeretnék bántani őt, így nem kell félnie és tartania tőlük. Hamarosan meg is találták a farkast, aki terület határán a sarokban lapult meg. összehúzta magát, és láthatóan láthatatlan falnak lapult. Így már megkapta Nalah a választ arra is, hogy nem tudnék követni őket az állatok, ha átmennének máshova előlük. A loth farkas gyönyörű jószág volt, még Khomo-nál is magasabb, a kislány úgy tippelte, hogy még Pacinál is nagyobb. Ilyen fenséges állatot nem látott még úgy rettegni, mint ezt az állatot, aki tőlük is félt. Emiatt, amikor realizálta mindezt nem is ment közelebb, hanem megállt távolabb és leguggolt. Jelezte Khomo-nak, hogy ő menjen pár lépés hátrébb. Szíve szerint levette volna a sisakját, de nem tehette meg, mert ez jelenleg ellenséges terület volt a verseny miatt, még akkor is, ha amúgy szövetségesnek minősült volna.
- Szia! Nalah vagyok! Sajnos a sisakot nem vehetem le, de nem akarunk bántani téged, nem érdekel a verseny, akkor sem foglak bántani. Remélem ki tudod szagolni azt, hogy az igazat mondom. Inkább azt szeretném, ha velem jöhetnél haza, vagy hogy haza tudjalak vinni, hogyha szeretnéd – mondta.
Továbbra sem mozdult, csak várakozott, hogy hátha valamennyire sikerül megnyugtatnia a farkast és remélte, hogy a tekintetében tényleg megfogja látni azt az értelmet, amiről Khomo beszélt neki nem is olyan régen.

---

Akkor a további tervimmel egyetértve haladtam tovább, hogy megtudjam, hogy mi is lehet a következő ellenfél. Nem tudtam továbbra sem, hogy mindez teljesen random, vagy pedig az alapján teszik be, hogy ki mire képes? Még nagyon is emlékeztem a próbára, amit kaptam a vizsgámon csak amiatt, mert Torian barátnője vagyok, amihez teljes csapat kellett volna, nem pedig én egyedül. Túléltem, megoldottam, de akkor sem szerettem volna őt még egyszer olyan dühösnek látni, mint akkor volt. A kommunikátorom jelzett megint, amikor átértem a következő zónába, ahol hamarosan meg is hallottam, hogy merre volt a „ketrec”, a halk zümmögése az energiapajzsnak nem illett az erdőbe. Nem is tudom, hogy eddig miért nem figyeltem fel minderre, csak most. Ahogyan a hang felé mentem meg is láttam az állatot, ami benne volt. hangosan sóhajtottam fel, rendben, nem egy rancor – szerencsére – de megint egy ugyanolyan, majdnem ugyanolyan nydak, mint az előbb. Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy mi alapján mehet ez az ellenfél kiosztás, de egy biztos, hogy kezdett nagyon elegem lenni ebből a versenyből. Továbbra is, ha többen lennénk, akkor teljesen rendben lenne ez az egész, de így? Az a cél, hogy kinek legyen nagyobb a páncéljavítási költsége? Eléggé lehetségesnek találtam. Az energiapajzs közben deaktiválódott és elkezdhetett az újabb harc. Pechemre a szél pont felőlem fújt az irányába, így azonnal meg is érezte, hogy hol vagyok. ismét felsóhajtottam, ahogyan hangosan felüvöltött, prüszkölt és fújtatott, majd rohamozva indult az irányomba. Mivel eszem ágában sem volt megvárni, hogy eltaroljon, vagy túl közel érjen hozzám, mert már előtte ki szerettem volna térni az útjából. Így a levegőbe repültem a rakétámmal és azonnal célba is vettem a nydak-ot, hogy hamar letudjam ezt az ellenfelet is.

---

A jelenlegi kellemetlen és kínos csendtől és helyzettől az mentette meg, hogy a lányok néhány pillanattal később felsírtak a saját szobájukban. Hiába volt velük a nővérdroid Xeth azonnal felpattant és átsietett oda. Mintha nem is ő lett volna a sötét oldali erőhasználó hármuk között. Ez az egész pedig továbbra sem segített Rhys dolgán, mert attól, hogy nem igazán tudott rájuk sem nézni, sem foglalkozni velük, miközben tudta, hogy ez lenne a dolga csak még rosszabbul érezte magát. végtére is milyen anya az, akit nem érdekelnek a saját gyermekei? Miközben nagy családot szeretett volna, sok gyereket és még sorolhatta volna ezeket. Vajon mennyi idő lesz, mire végre elkezdik érdekelni a lányok őt? szerencsére a droid ott volt velük, otthon Jassa is imádott velük foglalkozni, nah meg Xeth is, de az anyjukra is szükségük lett volna. Ezen dolog miatt kezdte megérteni azt, hogy Keth mit érezhetett rajta kívül mindenki mással kapcsolatban, bár saját magát ebben az állapotban a két férfi sem érdekelte nagyon. Legalább is nem úgy, ahogyan egy feleséget kellene, hogy érdekelje a férje, jelen esetben a férjei. Tényleg egyre többször érezte úgy, hogy már bánta, hogy annak idején Xeth megmentette őt a Varonat-on a tóból. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ott vége lett volna mindennek. Amikor a legjobban volt, amikor boldog volt, nem létezett a szörnyű igazság, amikor a birodalom gonosz volt még és a köztársaság a jó, amikor nem tört össze millió darabra a lelke a férfi miatt, aki megmentette. Ha nem fonódott volna ott a sorsa össze Xeth-el, de túléli, vajon milyen élete lenne? Nem tudta, de nem is akarta elképzelni az éltét nélküle és Keth nélkül, mert szerette őket. A következő pillanatban arra eszmélt, hogy már megint csorognak a könnyei és Keth is csak eddig maradt távol, mert újra vigasztalóan és óvóan ölelte át őt.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Amit Hyrsi halott erről a technológiáról az igencsak elnyerte a tetszését, tényleg örült volna annak, hogyha otthon is lett volna egy ilyen szobája. Annak a lehetőségnek is nagyon örült, hogy lehetséges, hogy később elérhető lesz a technológia a bolygón kívül is. Arra bólintott, hogy mi sem természetesebb annál, mintsem először itt lesz majd, ha pedig sikeres és elterjedt, akkor kerül piacra.
- Érthető, köszönöm! Remélem sikerül minél hamarabb befejezniük és megvásárolhatóvá teszik a Bakura-n kívül is – mondta őszintén.
Egyelőre tovább gyönyörködött a helyben és az is nagyon tetszett neki, hogy bármi felvehető lesz majd, illetve bármilyen külsővel felruházható. Szórakoztatás és oktatás, bár mint személy, aki kapott katonai képzést tényleg látta ő maga is ebben a lehetőséget, hogy ott miként lehet használni, de más téren jobban. Közben még Kolby is felhozott egy lehetőséget, de Hyrsi nem erre gondolt, hanem igazából sokkal családiasabb dologra.
- Ön tud másra is gondolni Kolby, mint a munka? – kérdezte kedvesen. - Inkább arra jó, hogy megmutathassunk más bolygókat, helyeket olyanoknak, akiknek nincs lehetősége elhagyni a saját világát.
Ő inkább ezt tartotta szem előtt, hiszen sok gyerek szívesen megnézett volna a végtelen havas tájak után valamilyen tengerpartot, vagy éppen sivatagot, vagy dzsungelt és nem csak holofelvételeken. Hyrsi összeráncolta a homlokát egy pillanatra Kolby javaslatán, tekintve ők a Birodalomhoz voltak lojálisak és szövetségben voltak velük. De inkább nem szólt semmit sem erre az egészre. Csak felidegesítette volna magát rajta, az pedig nem kellett volna. Szóval ezek után inkább csöndben maradt.

---

Ireria csak bólintott a férfinak a válaszaira, amiért hálás volt. Ő is úgy vélte, hogy roppant hasznos lehetne mindez, az a módszer is, amit Kolby vázolt fel. Bár saját maga a fizikai megvalósítását látta inkább a múzeumok közti kiállításnak és nem csak holografikus képeket lehetne kitenni a tárgyakról. Sokkal többeket vonzana be a kultúra. Számára jelenleg ez volt az egyik legfontosabb nézőpont. A tárgyalások és ehhez való dolgoknál a sima megszokott holografikus képekkel vannak jelen valahol is bőven megfelelt. Azt azonban érdekesnek találta, hogy mennyire a Birodalom ellen van a férfi, pedig az adatok alapján a Jabiim-mel próbált tárgyalásokat folytatni, ami nem is határ menti bolygó volt, hanem szépen bent a birodalom belsejében. Igaz ez nem az ő ügye volt, de azért majd a jelentésében megemlíti mindezt. Szóval visszatérve arra, hogy mikre lehet majd használni. Noha saját maga nem igen szórta a pénzt, mert mindig be volt osztva, hogy miként és mit kellene bővíteni, de abban biztos volt, hogy ezt befogja terjeszteni a pénzügyi bizottságnak, hogyha ez piacra kerül, akkor ők vásárolnának ilyet, akár nagy tételben is, hogyha a más világokon levő állandó kiállításaikra így többen mennek el.
- Feljegyezheti, hogy a Kaldahan után az Agamar-t is érdekli ezen technológia, főleg az Agamari Egyetem, és ott is a Régészeti Osztály. Ez a technológia nagyban megkönnyíteni a régészeti leleteink jobb bemutatását, vizsgálatát anélkül, hogy aggódni kellene, hogy az eredeti tárgyak megsérülnek, vagy a nem túl szép kékes holografikus kiállítás megszervezése is lehetséges lenne – fejtette ki a véleményét és azt, hogy miért pártolná a technológiát.
A politikai kérdésbe egyáltalán nem akart beleszólni, mert tudta volna védeni a Birodalmat is, meg persze ellene is szólni, de mégiscsak sith volt, nem akarta a sajátjait hátba döfni, meg nem is az ő dolga volt. Igazából bárhova is csatlakoznak a Csillag Kabal nyer rajtuk, így annyira nem számított ez…

---

A társaság továbbra is virágoskertben voltak, ugyanolyan kellemes idő volt, mint eddig. Közben több rovart és bogarat is fel lehetett fedezni, ahogyan a virágok körül repkedtek. A falakra kivetített távolabb eső helyeken emberek sétáltak és beszélgettek, tényleg olyan volt a hely, mintha élne és valós lenne.

- Biztosíthatom önöket, hogy figyelembe fogjuk venni, hogy önök máris érdeklődnek a technológia iránt, amikor a nemzetközi árusítás is szóba fog kerülni – ígérte meg főleg a két nőnek a férfi. – Úgy tudom, hogy elég hasonló az önök által használt holografikus technológia és kényelmessé teszi a tárgyalást, bár nem meghatározható körülmények között.

Volt pad is a közelben, így Kolby odament és megtapogatta. Teljesen szilárdnak tűnt, a házigazda sem szólt rá, hogy nem kellene leülni, így a muun megtudta ezt is tenni, a pad is teljesen valósághű volt. Ez most egy barna műanyagpadra hasonlított és érzésre is ugyanolyan, ebben az esetben minden tökéletesen stimmelt, a kinézet és a hozzá járó tapintás is, és elbírta a férfi súlyát.

- Köszönjük a figyelmeztetést, egy ideje figyeljük a Csillagköd politikai berendezkedését – mondta a férfi, kicsit hűvösen, mint akinek nem tetszett a „kioktatás”. – A diplomatáink bizonyosan úgy fognak dönteni, ahogyan az a népünknek a lehető legjobb lesz, ebben teljesen biztos vagyok.

A hadseregről és ezekről, mintha szándékosan nem mondott volna semmit sem. Közben a karján levő órára hasonlító valami pittyent egyet, és rá is nézett, hogy mi miatt. Nagyjából öt másodpercig nézte a kijelzőt, majd felnézett a társaságra.

- Azt hiszem, hogy fogytán az időnk, már csak egyvalamit tudunk megnézni. Megmutatom önöknek, hogy a Mandaloriai fejvadász céh milyen terepen folytatja éppen a vadászatát és milyen technológiai dolgok szerepelnek ott. Kérem kövessenek!

---

Szerencsére a férfi most nem kezdett el különböző kérdésekkel fordulni Ingridhez, hanem megcsinálta azt, amit a nő kért, hogy kapcsolja ki azokat a dolgokat, ami miatt külvilágiként Ingrid nem boldogul ezzel. A nő egyébként roppant gyorsan tanult, de annyira nem, hogy pár perc alatt képes legyen ilyesmire, nem volt erőhasználó és nem ismerte az emléklopás képzettséget, pedig mennyire irigyelte volna, hogyha tudta volna, hogy ilyesmi létezik. De attól kezdve, hogy a férfi megtette, amire kérte már könnyedén ment az egész. Végigmondta a droidnak ugyanazokat a dolgokat, amiket korábban, hogy állítsa be a helyet úgy – mindegyik raktárt – hogy ne lehessen észrevenni a változtatást, de aki belép oda, mert elvileg nem kellene senkinek sem bemennie nagyon, azt egy kábító sugár és EMP találja telibe és üsse ki, tegye tönkre az eszközeit. Ezeken felül folyamatosan figyelje a helyet, ha pedig ilyen riasztás történik, akkor értesítse őket azonnal. A droid néhány perc alatt végre is hajtotta a kért utasításokat, közben pedig végig figyelhették a kamerák felvételeit is, hogy a beállításig történt-e rablás. És éppen emiatt gyorsított felvételekben visszapörgettette az aznapi egész napi videókat, hogy a lopás megtörtént-e már és feleslegesen dolgoznak, vagy sem. Egyelőre azonban úgy tűnt, hogy az Erő, az istenek, vagy a szerencse – ki hogyan nevezi mindezt – az ő oldalukon állt, még nem történt meg a rablás. Szóval most már nem volt sok más dolguk mintsem várakozni arra, hogy a páros, de inkább trió megérkezzen és elkezdje a rablást. Triónak vette, mert a színésznőcskét is beleszámolta a bandába, mert biztosra vette, hogy nem volt véletlen az, hogy velük volt.
- Akkor most várunk, az órám szerint még közel hat órás keretünk van arra, hogy mindez megtörténjen. Hogy ne bukjunk le és ne szökjenek el, továbbra is a legnagyobb csendben kell maradnunk és lapulni – mondta.
A két férfinak a tehetetlenség és várakozás nem igazán tetszett, de ha nem teszik, amit mond, akkor mindent elbuknak…

---

A rakatákról és ehhez hasonlókról tényleg nem tudott túl sokat, mert Werda is és a mestere is az ősi sith dolgokkal foglalkozott. Már azaz idő is számtalan bolygón több ezer évet ölelt fel, sok civilizáció nem is élt ennyit, és akkor csak egyelten bolygóról volt szó, nem pedig sok egyébről, ahol az adott kultúra minimálisan változhatott annak fényében, hogy ki volt a sötét úr, vagy úrnő és a bolygó, ami felett uralkodott milyen hatással volt rá. Így ezzel is ellehetett tölteni egy életet, vagy többet és akkor sem érne valaki a végére. Akkor pedig még nem is kerültek szóba azok a fajok, vagy civilizációk, amik korábban éltek. Felsóhajtott, kénytelen lesz saját maga is megtanulni a módszert, hogy nagyon sokáig éljen amiatt, hogy minél több tudást összegyűjthessen. Mondjuk ilyen erővel az ősi tudás szférába is kerülhetett volna, bár ő nem csak ezeket kereste, hanem azt is, hogy miket kell elrejteni, hogy nem derülhet ki a Birodalom védelmében. Közben a holocron is megszólalt, hogy hol szeretné kezdeni az egészet Ellen. Ismét felsóhajtott, komolyan kérdezte ez a micsoda mindezt? Mintha nem mondta volna el korábban, hogy semmit sem tud a rakatákról csak annyit, ami a történelemkönyvekben van, ami nem túl sok, mert továbbra is szinte mindent elpusztítottak a túlélők, ami a rakatákra emlékeztette őket. Amikor ennek hangot is adott, akkor ezt a holocron nagy csodálkozással hallgatta és egyszerre nevezte lenyűgözőnek és barbarizmusnak. Ellen morogva kérdezett rá, hogy mégis mit várt, hogy a felszabaduló rabszolgák mit fognak tenni? A válaszra, hogy megőrizte volna a kulturális dolgokat a sith csak a szemeit forgatta. Mostanra sikerült megállapítania, hogy a holocron rémesen idealista és nem is ebben a világban él, de szerinte a régiben sem nagyon tette. De ezt inkább nem mondta ki, helyette csak igyekezett sürgetni, hogy kezdje el végre a történetét…

---

Nalah továbbra is várta, hogy a farkas fog-e valamit tenni, igyekezett a lehető legbarátságosabbnak tűnni és nem fenyegetőnek. Látta a farkas szemeiben, hogy érti a nyelvet és azt is teljesen felfogja, amit a lány mondott neki, aki ezt csodálatosnak találta. Még soha sem látott ilyen értelmes élőlényt, ami nem civilizációban élt. Azonban még mindig ott volt a fájdalom és a félelem is a tekintetében és érezni is lehetett. Mivel a farkas még mindig félt tőle, így nem nagyon volt ötlete, hogy mit lehetne tenni. mert amikor közelebb próbált menni a fehér farkas hangosan kezdett rá morogni és fenyegetően. Khomo próbálta visszahúzni és szólni, hogy ne tegye, de ezt Nalah nem hagyta. Így a férfi végül egy sóhaj kíséretében kénytelen volt mindezt hagyni, hogy a lány pontosan olyan makacs tud lenni, mint a nővére. Nalah továbbra sem ment közelebb a lényhez, nem akarta, hogy jobban féljen. Mivel nem reagált eddig semmire sem, így támadt egy ötlete! Nem tudta, hogy képes lesz-e rá, mert nem csinált ilyet soha sem, de a papa mesélte neki, hogy meg lehet az Erővel másokat nyugtatni, vagy épp az ellenkezőjét, ha valaki sötét oldali. Mivel ő pedig nem volt túl jártas sem az Erőhasználatban, sem pedig túl erőérzékeny, de azért remélte, hogy mindez ettől még sikerülni fog. így kinyúlt az Erőbe és próbálta elérni a farkast. A saját nyugalmát, türelmét, belső békéjét és azt próbálta a másik felé „sugározni” az Erőn át, amit tényleg mondott, hogy nem akarja bántani és szeretné innen elvinni, leginkább saját magával, hogyha ez a másiknak is megfelel, ha nem, akkor haza a Lothar-ra és nem fogja hagyni, hogy bárki bántsa. A legnagyobb meglepetés ekkor érte, a farkas nem lepődött meg mindezen, hanem végül ő tette meg mindezt, amikor mélyebb, morgós hangon megszólalt a másik.
- Valóban? – kérdezte közös nyelven.

---

Akkor a célzás megvolt a nydak közeledett, azonban most nem egyetlen lövést szándékoztam leadni, az előzőekből tanulva az kevésnek bizonyulhat. Így ismét átállítottam a fegyver arra, hogy sorozatlövést adjon le. Amint a célzórendszer befogta az állat pofáját, akkor meg is húztam a ravaszt, megvárva azt, hogy felemelkedjen, hogy próbál utánam kapni, mert ha nyitva a szája, akkor sokkal nagyobb pusztítást lehet végezni. Bár így belegondolva úgy lehet, hogy egy lövés is elég lenne, amivel a torkát lövöm szét belülről. Ennek ellenére továbbra sem akartam, hogy szenvedjen, így a sok biztosabb volt arra nézve, hogy kimúljon. Mindez meg is történt, ez is próbált utánam kapni, nyílt a pofája és ekkor lőttem. A hófehér lövedékek mindegyike telibe találta és szinte szétrobbantották a nydak fejét. Eléggé biztos voltam benne, hogy fel sem fogta, hogy mi történt, szerencsére. Hallani lehetett a pukkanást, ami a lény feje volt, mintha csak egy lufiból lett volna, ahogyan egyszerűen szétpattant és szétdurrant. Véres-agyvelős permet szállt mindenfelé, amik elől nagyjából ki tudtam térni, a lény pedig holtan és fejetlenül terült el a földön. amint ez megtörtént, én is akkor szálltam le a földre, közvetlen a nydak maradványai mellé. Csak egy lépés kellett innen és már le is tudtam szedni a nyakának maradékából azt a jelzőt, ami kellett ahhoz, hogy eredményes legyen a vadászatom. Amint ez megvolt, akkor most nem is nagyon vártam tovább, hanem sietős léptekkel indultam el a következő mezőhöz. Az idő nagyon fogyott és nem akartam nagyon tovább húzni a dolgokat, hanem minél több trófeát begyűjteni, hogy minél jobb helyezést érjek el és ne hozzak szégyent a Cadera klánra, bár arról nem igazán volt nyílt adat egyelőre, hogy ki miként állt itt…

---

Bármennyire is jóleső érzés volt az, hogy Keth átölelte, akkor is néhány másodpercig élvezte csak ezt ki, mert utána eltolta a férfit magától. Hiába volt teljesen összetörve, ebben az állapotban még kevésbé akart összetörtnek és gyengének látszani, mint egyébként. A könnyeit is letörölte, noha újra kicsordultak, de addigra már elfordult a férjétől és ablakhoz ment. Az ablak plafontól padlóig tartott, így remekül ki lehetett látni a havas erdőre és a részben jeges tóra. Az ablakhoz lépett oda és annak támaszkodott, most, hogy a férjei már nem harcoltak az előbbi szélvihar, illetve hóvihar is abbamaradt, a nap szépen sütött és a szél is csak kicsit fújt, amennyire az természetes. Vajon feltűnt valakinek a természetellenes vihar? Ha igen, akkor ide is fog jönni és megnézi, hogy mi volt az oka? Nem irigyelte azt előre sem, aki ellenséges szándékkal érkezik ide, mert az biztosan nem fog élve távozni. Talán az lett volna a legjobb, ha a pár napos nyaralást elhalasztják, elteszik valami olyan bolygóra, ami nem fejlett és bizonyosan nem tűnne fel senkinek, vagy épp egy lakatlan bolygóra. Vagy egyik sem és visszamennek Coruscantra, az lett volna talán a lehető legjobb lehetőség az összes közül. Tényleg senkit sem szeretett volna kitenni semmiféle veszélynek, bár talán a hármuk közül ő maga volt a leginkább kiszámíthatatlan. Xeth és Keth esetében tudta, hogy előbb ölnek és csak utána kérdeznek, legyen szó bárkiről, aki felől fenyegetést éreznek, vagy gondolnak. Legszívesebben Keth-t is megkérte volna, hogy menjen ki és had legyen egyedül, de tudta, hogy erre vajmi kevés esélye van, mert figyelni akarnak rá annak ellenére, amit mind a ketten, igazából mind a hárman átéltek a Dagobah-n, és utána amik történtek. Igazából nem tudta őket hibáztatni amiatt, hogy ennyire próbálják őt védeni.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

- Hálás vagyok érte, köszönöm! – mondta Hyrsi.
Ennél többet nem is kérhetett volna, mintsem ezt. Remélte, hogy működni fog és figyelembe veszik valóban. Azon nem csodálkozott, hogy a férfi nem rajongott azon, amit Kolby mondott. Ők maguk a Kaldahan-on sem szerették volna, hogyha valaki így kioktatja őket, az viszont kellemes csalódás volt, hogy nem fejezték be az útjukat ennek hatására, hanem még valami volt hátra. Bár volt egy olyan érzése, hogy azért vágják le ennyire, mert az előbb ez a közjáték volt. Mondjuk nagyon nem is tudta, hogy mit lehetne még javítani a helyzeten, mit mondhatnának. A rontani képleten pedig nagyon is lehetett, remélte, hogy nem fog mindez még tovább romlani, az viszont elég pozitív volt, hogy még megnézhetnek valamit. Azt tudta, hogy valamilyen vadászverseny lesz a bolygón a mostani dolgok keretében, de arra nem gondolt, hogy a Mandaloriai Fejvadász Céh is itt lesz.
- Köszönöm! Örömmel megnézem, hogyha tényleg nem okozunk kellemetlenséget – mondta.
Nem szeretett volna a másik terhére lenni, komolyan nem. Így, ha a férfi minderre még mindig megmutatná azt, amit szeretne, akkor örömmel tartott vele. Az itt látottak után érdekelte, hogy nyílt – valószínűleg nyílt – terepen mire is képes a helyiek technológiája és az is, hogy mit takar a vadászat. Noha ő maga is harcos volt, a vadászatért annyira nem volt oda, inkább edzett valakivel, mintsem nem túlságosan fair küzdelemben vadásszon valamire. Ha egy értelmes lényről, emberről, vagy egyéb más fajú harcosról lenne szó, az más kérdés volt. Közben pedig, ha haladtak tovább, akkor nézelődött, ha pedig a vendéglátójuk még beszélt is, akkor továbbra is figyelt.

---

Ireria nem foglalkozott a közjátékkal tovább, sem annak eredményével, hogy mi is lett mindaz. A lényeg az volt, hogy nem küldték el őket egyelőre, így még volt lehetőségük még egy dolgot megnézni. Nem hitte, hogy az idő járt volna le, sokkal inkább már nem volt kellemes az itt létük, amin nem is csodálkozott. Az ő emberei voltak azon a helyen, így valóban érdekelte, hogy milyen technológia volt mögötte. Így ő maga csak bólintott, hogy a részéről mehetnek, a közjátékokra nem kívánt reagálni. Nem tudta egyelőre, hogy hova fognak menni, ezt a részt nem ő intézte, hanem Fett-re hagyta, hiszen ő volt az, aki Dromund Kaas-on is képviselte a Mandaloriai Fejvadász Céhet, mint ottani vezető. Ireria a háttérben volt, ha valaki nagyon ki akarta deríteni a dolgokat, akkor megtudhatta, hogy ő volt az, aki felkarolta és támogatta a Céhet, de semmi mást nem lehetett tudni. Már csak azért sem volt nehéz kitalálni, mert a MFC központja az Agamaron volt és az egyetem is részben egybeépült vele. Ha a kísérőjük elindult, akkor, mint eddig, ő maga is követni fogja. Lett volna pár kérdése, bár az előbbiek után most inkább jobbnak látta, hogyha mindezeket nem fogja feltenni. Hagyta, hogy a férfi megnyugodjon. Haladás közben azért igyekszik kinyúlni az Erőbe, hogy azon át próbálja megvizsgálni a férfit, hogy érezze az érzelmi rezdüléseit, amiket az Erőben ejthet. Még ha nem is erőérzékeny, akkor is érezni lehet. Reményei szerint ebből tudni fogja, hogy mikor nyugszik meg a másik, hogy feltehesse a saját kérdéseit majd, amik még az eszébe jutottak. De ha úgy alakul, hogy nem, akkor sem gond, annyira nem voltak lényegesek…

---

Mivel mindenki belement abba, hogy megnézik az utolsó helyszínt, így a kísérőjük el is indult. Most egy másik lifthez mentek, amivel ezúttal felfelé mentek. Most nem mentek semmilyen más földalatti járműhöz, vagy ilyenhez. Maradtak az épületben és a föld alól kimentek a felszínre. Egy toronyépületben voltak, ez tisztán látszott az üvegliftben, amivel mentek elég magasra.

Itt a folyosón, ahova értek nagyon sokan mászkáltak, mindenkin fehér ruha volt, tudósköpeny. A férfi pedig elindult előre, több ilyen konferenciateremhez, vagy bemutatóteremhez hasonlatos helység mellett haladtak el, amiknek kifelé a folyosóra is üvegablaka volt, így be lehetett látni. Mindenhol dolgoztak emberek és ügyet sem vetettek arra, hogy itt kint sétál valaki, belevoltak merülve a munkájukba.

Végül megérkeztek egy az eddigieknél nagyobb terem elé, ahova remekül be lehetett látni. Középen egy nagy asztal volt, amin holografikusan egy terep látszott, egyforma négyzetekre bontva. Az asztal körül monitorok és székek voltak, amiken emberek ültek. Mindenki előtt egy-egy holografikus kép, amin egy-egy versenyző látszott, amint kamerák közvetítették mindezt.

Ami magyarázat nélkül könnyedén kivehető volt, hogy a teljes pálya, ami egy völgynek tűnt el van látva érzékelőkkel és azok mindent ide ebbe a központba közvetítenek. Néhány személy éppen ketreceket emelet ki a föld alól néhány nézeten és engedtek el különböző állatokat, amikor a vadászok arra a területre értek. Az egész hely teljesen természetesnek hatott a látott képek alapján, ám mégis láthatóan az egész gépiesítve volt.

- A verseny minden ügyes-bajos dolga innen van ellátva – mondta a férfi a megérkezés után.

---

Ami a várakozást illette, nem volt túlságosan meglepő, hogy Ingrid volt az, aki a legjobban viselte. Mindig is büszke volt az akaraterejére és arra, hogy miként képes az érzelmeit uralni, így számára az, hogy várakozni kellett nem volt gond. A két férfi fel és alá járkált a szobában, saját maga pedig elég könnyedén tudta kizárni még ezt is és a teljes figyelmét csak a monitorokra fordította. Csak akkor szólt egy-egy szót, amikor éppen tőle kérdezett a két férfi valamit. Aztán végül történt is valami, GSI szerinti 16:20-kor, egyszerre mind a három helyen, ami felmerült az érintett részen. Mindháromnál egy-egy katona tűnt fel, akik igyekeztek bejutni a helységbe. A furcsa az lett, hogy több mágneskártyát – Ingrid ezt eléggé archaikusnak találta a kódcilinderek világában – is használtak, próbáltak a bejutásra, mintha próbálták volna, hogy minek a megfelelő még a kódja, vagy minek nem. A nőnek volt egy olyan érzése, hogy az lehet az oka annak, hogy így tesznek, hogyha az egyik lebukik, akkor a többi még sikerrel járjon, csak ebben az esetben messze nem gondoltak arra, hogy tudták, hogy jönnek. Ingrid megengedett egy gúnyos mosolyt magának egy-két másodperc erejéig. Utána újra ugyanazzal a rideg, merev tekintettel nézte a monitorokat, mint korábban. Az igazi külseje éppen úgyse látszott, így akár meghagyhatta volna a mosolyt, de nem lett volna rá jellemző. Nem volt olyan helyzetben, hogy megállás nélkül mosolyogjon. Nagyjából egyszerre jutott be mindhárom személy a megfelelő helyre, ahova akartak. A biztonsági rendszer pedig abban a pillanatban csapott le, amikor beléptek. Mind a három a csapás után elterült a földön, ketten pedig valóban durossá változtak, csak a harmadik maradt abban az alakban, amiben volt, ő lehetett a színésznő.
- Uraim, indulhatunk összeszedni a bűnözőket – mondta.

---

A sürgetésre a holocron annyit felelt csak, hogy nem kell ennyire sietni és nyugodtan legyen türelmes, az úgyis elég nagy erény. Ellen hangosan sóhajtott fel és csóválta meg a fejét. Ha nem akart volna további információkat, akkor bizonyosan a falhoz vágta volna ezt az idegesítő je’daii holocront, mert már kezdett elege lenni belőle. Főleg, amikor ráébredt, hogy a másik csak játszik vele és azt tesztelgeti, hogy mennyire türelmes, vagy éppen nem. Mivel ezt észlelte, így nyugalmat erőltetett magára, amit láthatóan a másik nagyon értékelt. Gyűlölte a világos oldali erőhasználókat, főleg, hogy eddig is nagyon sokat tanult azért, hogy türelmes legyen. De végre valahára kezdte a másik, így Ellen megtudta, hogy a rakata egy ősi faj, de közel sem annyira, az előző ciklusban emelkedtek ki miután a több ciklust megélő Gree és Kwa faj találta meg a rakatákat – nem tudni, hogy hol – és felkarolták őket. Nem sokkal később a rakaták ellopták ezen két faj technológiáját és felhasználták a saját céljaikra. Ezek után a békés másik két fajt könnyedén felül tudták múlni és elkezdhették meghódítani a Csillagködöt, aminek nagy részét sikerült is uralmuk alá hajtani. Ellen érdekesnek találta, hogy ilyen módon váltak ekkora birodalommá és tettek szert ekkora hatalommal. Nem nagyon hallott olyanról még, hogy bármelyik másik faj így lopással ilyesmit ért volna el. kicsit most már sajnálta, hogy a Szellemholdon a rakatából semmi sem maradt miután összecsapott Lord Xeth-el, mert igazán érdekes dolgokat tudhatott, tudhattak volna meg róla. Legalább is így vélekedett, bár nem voltak illúzió arról, hogy soha sem juthatott volna a rakatához, de a jelentése alapján talán valaki jutott volna valamire. Annyira nem volt fontos, így figyelmét újra a holocronnak szentelte, hogy az folytathassa a történetet, amit elkezdett.

---

Nalah nagyon meglepődött, amikor a farkas végül megszólalt. Úgy tűnt számára az, hogy az Erőn keresztül való nyugtatgatás, vagy bizalomszerzés működött. Legalább is valamilyen formában igen, mert a másik válaszolt. Már ennek is nagyon ürült, mert úgy vélte, hogy ez egy fontos lépés volt arra nézve, hogy ne kelljen bántaniuk a másikat és megvédhessék. Lelkesen bólogatott a válaszra és megbökte Khomo-t is, hogy tegyen így. A férfi csak apáskodva megingatta a fejét és ő szólalt meg először.
- Minden úgy lesz, ahogyan a kishölgy akarja – mondta.
- Igen, tényleg nem szeretnénk egy ilyen nemes és gyönyörű állatot bántani. Te értesz minket és… nem is lenne szabad itt lenned. Ez olyan, mintha egymásra kellene vadásznunk, nem igazságos! – mondta felindultan.
- Mit szeretnél velem tenni? – kérdezte a farkas.
- Igazából szeretnélek megismerni, hátha lehetünk barátok és velem maradnál. De ha nem szeretnéd, akkor, ahogyan mondtam korábban hazaviszünk a Lothal-ra, hogy a sajátjaiddal legyél – mondta.
- És miért kellene bíznom benned? – érdeklődött a másik.
A kislány ezen elszomorodott, a tartásán is látszott, ha már az arcán nem tudott a sisak miatt. Megértette, hogy a másik miért is nem akar megbízni benne, de azért nem esett jól neki, hiszen ő tényleg csak segíteni szeretett volna. hozzá volt szokva, hogy mindenkinek segít és mindenki megbízik benne, otthon. A mandaloriaiknál, most már otthon más volt a helyzet.
- Mert rajtam kívül senki sem fog neked itt segíteni? És én tényleg szeretnék – mondta.
Nem tudta, hogy sikerült-e lényt meggyőznie, vagy sem, de remélte, hogy igen. Ha nem fog, nem tudta Nalah, hogy miként segíthetne a másikon.

---

Mivel itt már nem volt igazán dolgom mentem a következő helyre. A korábbiak fényében most is valami hasonló nehézségű ellenfélre számítottam, mint amivel itt volt dolgom. Úgy számoltam vele, hogy tényleg csak efféle nehézségűek lehetnek itt, hogy kihívást nyújtsanak. Ekkor még nem is tudtam, hogy mekkorát tévedtem. Ugyanúgy erdős helyre érkeztem, mint az előző esetekben, csak itt már látszott a sziklaperem is, ami után sziklafal jött, hogy el lehessen érni a lentebbi szintet. A fák mögött, vagyis között láttam mindezt, így nyugodtan haladtam arra. Közben pedig meg is láttam a talajból felemelkedő energiamezőt, amiben az itteni ellenfelem volt. Amikor megláttam – nem szokásom, de majdnem elnevettem magam – egy loth macska volt. Valahogyan nem erre számítottam, az előző ellenfeleim fényében komolyan nem. Ez a macska maximum karmolni és harapni tud, de a páncélomban nem tehetett kárt. Ez egy méltatlan küzdelem lett volna, így úgy döntöttem, hogy nem is áll szándékomban bántani, csak leveszem a bilétáját és haladok tovább. Bíztam benne, hogy ez is érvényes lesz, mert elkapni egy ilyen macskát, hogyha nem akarja nehezebb, mintha fognám és lelőném. Leguggoltam és hívogattam a jószágot miután elengedték. Az érdeklődve és szaglászva indult el felém – ami nem volt csoda annak fényében, hogy tiszta vér és hasonló voltam mostanra. Azonban néhány lépésnyire megállt tőlem és leült, onnan nézett engem. Amikor próbáltam közelebb lépni hozzá, vagy nyúlni felé, akkor csak szimplán és egyszerűen rám fújt. Amikor lépni próbáltam hátrébb ment. Leültem a földre, ez így nagyon sokáig fog tartani. Ha nem jutok vele dűlőre pár percen belül, akkor megyek tovább, ennyit nem ért meg ez a kismacska, hogy elszúrjam vele a lehetőségeimet. De addig is most nem mozdultam, reméltem, hogyha mozdulatlan maradok, akkor olyan közel jön, hogy elkaphassam.

---

Az ablaküvegből látta, hogy közben Xeth is visszajött, egyedül. Mondania sem kellett, hogy a lányok visszaaludtak, csak rosszat álmodtak. Ő maga is érezte az Erőn keresztül. Így talán még könnyebb volt a gyerekkel foglalkozni, mert az Erőn át érezni lehetett, hogy mi a bajuk, mit szeretnének. Fogalma sem volt arról, hogy miként boldogult volna e nélkül. Ismét rosszabbul érezte magát, amiatt, hogy nem akart a lányokra gondolni, pedig megérdemelték volna azt, hogy foglalkozzon velük és törődjön velük, ne pedig három szülőből csak egy. Nem akarta ezt, ki akart szállni az egészből. Tényleg az lett volna a legjobb, ha annak idején meghal a Varonat-on. Korábban is többször felmerült benne mindez, de amióta a csapások hatványozottan érik, azóta méginkább. Főleg, hogy rossz kedve lett ettől is, mert ilyenkor meg azért is bűntudata, hogy milyen fájdalmat okozna a férjeinek. Akik nem is lennének ketten és nem is szenvednének, ha nem ismerték volna meg őt. Tényleg csak pihenni akart, fáradt volt, kimerült. Most kivételesen nem fizikailag, hanem lelkileg. A háború ennél sokkal könnyebb volt, a háborúban született, nőtt fel, abban élte élete nagy részét. Sokszor, most is – ahogyan több társa is – azt érezte, hogy nem igazán találja a helyét a békés világban. Lézeng, nem tudja mit kellene tennie, mert a háborún, a harcokon felül nem ismer mást. Ezt érezte igazán a katonalét árnyoldalának. Korábban mindig békés, nyugodt életről álmodozott a férje oldalán, de most, hogy meglenne az esély a békés életre nem tudott mit kezdeni vele, unta magát, mindig a veszélyt és az izgalmat kereste. Nem mintha két ilyen férj mellett nem lett volna meg az állandó adrenalin a számára is. Bár itt inkább félnie, rettegnie kellene, de nem tudott, egyetlen dologtól félt csak csupán, hogy elveszti őket. Egy maroknyi személyen kívül volt még valami, vagy valaki, akit elveszthetett és érdekelte egyáltalán?

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Az út következő részében meglehetően csöndben haladtak, a kísérőjük nem szólt semmit sem, igaz bőven volt lehetőség nézelődni a folyosókon, a liftben, aztán magában a toronyépületben, amiben haladtak. Már ezeket is szépnek találta, noha igazából nem ő, hanem Tubrok és Ingrid értékelték volna mindezt, hiszen ők voltak azok, akik tényleg szerették az építészetet is. Hyrsi-t ez annyira soha sem vonzotta, ő a programozást és a gépeket, a technológiát szerette. Persze egy-egy droid, fegyver, vagy éppen páncél megtervezése elvileg olyan volt, mint egy épületé, de abban soha sem látott csodát, hogy felépül, mert az utána csak ott van, bezzeg a páncélt hordja más, a droid működni fog, a fegyver segítségére lesz a használójának. Hasznosabbak, legalább is a szemében, meg könnyebb utána dolgozni velük. Ennek ellenére itt ő inkább a technológiára figyelt, mintsem magára az épületre. Figyelte a helységeket, amik mellett elhaladtak, egészen addig, amíg meg nem érkeztek magához a főattrakcióhoz. Amit itt látott az őt is lenyűgözte, egy teljes terepasztal, meglehetősen sok holografikus megoldással, amik szebbek voltak, mint amihez szokott. Úgy tűnt, hogy innen kezelik és irányítják az állatokat, a dolgokat is. A férfi pedig láthatóan büszke volt erre is, nem csoda, Hyrsi is az lett volna, hogyha ilyen technológiával rendelkeznek. Mennyivel kényelmesebbek lettek volna az ilyen monitorok, mint a saját laposaik, mert ilyenből körberakhatta volna magát is nem olyan csúnya képekkel, mint a holoproejctor képei.
- Ha jól sejtem ez élőadás és minden műholdas kapcsolattal zajlik? – kérdezte.
Igazából arra is szívesen rákérdezett volna, hogy milyen alapon működik a technológia, de arra biztosan nem kapott volna választ.

---

Ireria is, mint eddig szépen csöndben haladt a többiek mögött, méltóságteljesen haladva, kellően idős volt ahhoz, hogy mindezt megtehesse. Ő is igyekezett megnézni mindent, de nem túl észrevehetően. Nem forgatta a fejét, csak a szemével mérte fel a környezetet. Eléggé azt lehetett hinni róla, hogy egy mirialan a folyamatosan takart szemek miatt, így nem is nagyon akarta rontani ezt az összhatást. Tudta, hogy a hangja ugyan elárulta, mert a gépies hang a Voss faj sajátja, de sokan nem ismerték őket, mert zárkózottak voltak és kevés járta belől a Csillagködöt, így csak a nagyon tanultak és azok, akik sokat láttak jöhettek rá mi is volt. Mondjuk nem titkolta, de nem is híresztelte olyan nagyon. A toronyépületekért nem volt oda, mind túl modern volt, Ireria pedig a régies épületeket szerette, amikben volt mit vizsgálni, az újak nem vonzották. Az Agamaron is csupán azért voltak új épületek, mert a sith templomot, amire épült titokban akarta tartani. Végtére is nem akarta felhívni a figyelmet magára, ámbár nem jött össze, de ironikus módon a Fejvadászok miatt. Azonban, amikor megérkeztek, akkor ismét a technológia egy új gyöngyszemét láthatták meg, amin már nem is csodálkozott annak a fényében, amit korábban látott. Érdekesen nézelődött a monitoroknál – persze kintről, mert egyelőre ott voltak – és elégedetten vette tudomásul, hogy az embereinek a gyakorlása igencsak jól haladt. Persze ezt a nézelődést is úgy tette, hogy ne legyen túlságosan feltűnő, bár a korábbiak alapján a társai és kísérőjük sejthette, hogy nem vak.
- Egyetértek Kolby-val, valóban lenyűgöző – mondta. – A pálya, ahol versenyeznek mennyire gépiesített és automatizált?
Kérdezte meg ezt végül, már csak a sajátjai miatt is érdekelte

---

Kolby és mindenki más is nézelődött építészeti és egyéb dolgok után, amíg haladtak. Érdekes és egyedi megoldásokkal volt tele a hely. Nagyon nem hasonlított más bolygókén látott dolgokhoz, az egész épület hófehér volt, a falakat, oszlopokat látva nem lehetett eldönteni, hogy fém, kő, vagy fa lenne az egész. Ezekkel a színekkel a helynek túl sterilnek kellett volna lennie, de itt sikerült megoldani, hogy minden élettel telinek hasson.

Az egész posztmodern volt, tele újszerű, elegáns és remek megoldásokkal, amikben mindenki találhatott olyan megoldást, amit el lehetett képzelni a saját építészeti stílusukban is. a megérkezés után az, amit láttak mindenkit sikeresen lenyűgözött, mert tényleg jól is nézett ki. A férfi hálásan biccentett – némileg megenyhülve – Kolby irányába, amikor hangot adott a véleményének. Ezúttal a férfi ugyan nem, de a hölgyek tettek fel kérdéseket, amire a férfi igyekezett is válaszolni.

- Igen, teljes mértékben műholdas rendszeren, úgy gyanítom, hogy mindez az önök számára is megszokott a saját világukon – mondta. – Droidok is repkednek a légtérben, közvetítve mindent a bolygó lakóinak élő egyenes adásban. Mint egy átlagos sporteseményt, csak ez valamivel véresebb, hiszen vadászatról szól.

- Teljesen, a teljes pálya alatt egy hatalmas komplexum működik, minden négyzetben van egy hely, ahol állatok, vagy egyéb dolgok, tárgyak, személyek felküldhetőek. Ez lent a komplexumban állítható be. Az adott helyhez jelez a rendszer, ha valaki belép a zónába, és az előre betáplált program szerint a gépek lefuttatják a programot. Ami mint láthatják jelen esetben az állatok felküldése.

- Minden állat el van látva egy-egy chippel, aminek a hatására a saját mezejüket nem tudják elhagyni, egy láthatatlan kerítésbe ütköznek, mai csak rájuk van hatással. A terep pedig a tájépítészek tervezése alapján nyerte el a végső formáját. De a növények tereptárgyak mind-mind valódiak, a javításokat pedig általában droidok végzik, kevés emberi beavatkozással.

---

Illetve még megmondta, hogy már most kiadhatják a bázis lezárást, a teljeset, hogy senki se hagyhassa el sem azt, sem pedig a bázist. Lehetséges volt, hogy lesznek olyanok, akik még benne voltak és azok pedig most akarnák majd elhagyni a helyet, ezt kellett megakadályozni. Illetve lehetőség szerint droidokkal figyeltessék a kamerákat és ha valakin az látszik, hogy ettől az egésztől ideges és nyugtalan lesz, akkor őt is hallgassák ki, mert lehet, hogy benne van. Illetve kutassanak át minden járművet, katonait, nem katonait, amik itt voltak. A tábornokot ezzel hagyta ott és az eredeti kísérőjükkel, vagyis most már csak az ő kísérőjével indult el begyűjteni az egyik személyt. Mivel itt voltak hírszerzők is a férfi a biztosan megbízhatóak közül hatot küldött ki, abból kettő-kettő ment a két durosért, Ingrid, ő és még kettő pedig a színésznőért. Azt mondták nekik, hogy a sokkolás nagyon sokáig tart, jó öt-tíz percig, így bőven volt idejük odaérni és megbilincselni az illetőket, aztán egy kihallgató szobába vinni őket. A legtöbbek zavartak voltak, akik mellett elhaladtak, főleg, mert a pletyka már terjedni kezdett, hogy valakiket elfogtak, vagy legalább is lebénítottak, de senki sem ment oda egyelőre a testekhez és állítólag már elindultak begyűjteni őket. Mikor Ingridék megérkeztek a folyosóhoz a nő ott feküdt, még mindig mozdulatlanul, profi módon senki se ment a közelébe, csak távolabbról biztosították rászegezett fegyverrel a folyosó végeiről. Még csak a folyosóra sem léptek rá, mintha csak valamelyik sith nagyúr is itt lett volna a közelben. Mivel ez már nem az ő küldetése volt, hanem helyi ügy megvárta, amíg a két ügynök megbilincseli a nőt.
- Megengedi, hogy meghallgassam a kihallgatást? Igazán érdekelnek az okok, hogy miért tették és kinek dolgoznak – hozta fel.

---

Ellen a következőkben elég sokat hallott még két másik civilizációról is, akik a Gree és a Kwa nevet viselték. Mind a kettő valamelyest rémlett neki abból, hogy hallott róluk, vagy olvasott valamit, bár annyira nem rágta magát bele az ősi kultúrákba, ahogyan a rakatákba sem ezelőtt – és itt még nem is tudhatta, hogy mennyire fontos lesz ez később – de az biztos, hogy ezek i nagyon fejlettek voltak és a Gree kultúra még mind a mai napig létezett valamilyen formában. Rakakták loptak, némileg fejlesztettek a technológián majd fogták magukat és meghódították a Csillagködöt, amíg nem találkoztak a Je’daii Renddel, akiknek sikerült a leigázott bolygók népeit összefogni és közös erővel és egy a rakatákat az Erőtől megfosztó vírus, aminek következtében visszafejlődtek és nem tudták használni a technológiájukat. Végül is ez volt a kulcsa annak, hogy győzelmet arattak felettük, hogy nem voltak tovább képesek használni a saját technológiájukat és így felügyelni a meghódított világokat. Arra sajnos nem emlékezett a holocron, hogy miként és hol tettek szert a vírusra, de az biztos, hogy valahol genetikailag készítették. Erről sajnos a holocronnak sem voltak pontosabb adatai. Arról igen, hogy a Ciklusváltás megtörtént és a rakaták Végtelen Birodalmának vége lett, amikor megszabadult tőlük Csillagköd, akkor számtalan je’daii maradt a csillagködben, hogy segítsenek a felszabadult népeknek, illetve a többi bolygóról is kiáradtak, akik itt éltek. Utána nem igazán volt róluk adat, plusz az sem sokat segített a holocron szerint, hogy ő maga ugyebár itt ragadt a Bakura-n, amikor elhozták, de ezt pedig már elmondta Ellennek. Ő az egész hanganyagot közben felvette, hogy mit mondott a másik, így bizonyosan bőven lesz majd a megfelelő személyeknek. Közben üzenetet kapott a komlinkjére, hogy lassan bezár a templom, mert későre jár és holnap lehet majd folytatni ezt.

---

Most már nem tudott mást tenni Nalah, hogy várja, hogy a farkas mit is fog neki mondani. Igazából nem tagadhatta le, hogy nagyon szerette volna, hogyha jól alakul mindez és a farkas azt mondja, hogy vele tart. Kissé illegett és billegett a lábán, áthelyezte a súlyát az egyikről a másikra, majd vissza. Persze a képzése alatt tanult fegyelmet, de ez most nem harci helyzet volt, mert nem akart harcolni a lénnyel. Egy idő után, mert teltek a hosszú másodpercek nem válaszolt a farkas, így Nalah egy idő után megállt a lábujjain és úgy tette le a sarkait egyszerre, vagy éppen lábujjhegyen. A farkas még mindig őt nézte és ő pedig a lényt. egyelőre még az Erővel sem mert újra kinyúlni felé, mert nem szerette volna, ha a másik azt hiszi, hogy befolyásolni szeretné őt.
- Hogy lehet egy mandaloriai erőhasználó? – kérdezte végül.
- Nem igazán vagyok használó, csak érzékeny. Mikor megszülettem lezuhantam egy bolygóra, ahova a szüleim menekítettek. Ott a Papa mentett meg és nevelt fel, ő tanított egy-két dolgot. De mivel nem vagyok olyan nagyon érzékeny, ami még gond lenne, így hazatérhettem – mondta.
A farkas kimérten bólintott a válaszra, olyan bölcsnek és megfontoltnak tűnt a kislány számára.
- Te honnan tudsz az Erőről? – kérdezte végül.
- A népem kötődik az Erőhöz a Lothal-on, de ezt elvesztettem, amikor elfogtak és elhoztak ide – válaszolta komoran.
- Az én népem volt? – kérdezte kissé gyanakodva, hátha ez adhat választ arra, hogy miért bizalmatlan a farkas.
Kicsit aggódott, hogy igen fog mondani, mert akkor nem tudta, hogy mivel tudja majd meggyőzni őt…

---

Nos úgy három-négy perccel később, amikor a macska felmenekült a fára feladtam, hogy sikerüljön normális módszerrel elkapni. Hangosan sóhajtottam fel, ez így nagyon, de nagyon hosszú napnak nézett ki és nekem pedig jelzett a rendszerem, hogy nagyon kevés idő van hátra a versenyből. Nem akartam semmilyen módon sem tovább stresszelni a macskát, de nem volt nagyon más lehetőségem, mert a végén még komplett idiótát fogok saját magamból csinálni. Nem a puskámhoz nyúltam, az azért túlságosan is sok lett volna, azt a hátamon hagytam, miközben a pisztolyomat vettem elő. Kissé odébb hátráltam miután felálltam a földről, hogy tökéletesen rálássak arra a nyomorult fára, ahol a macska éppen van. sikerült is hamar kiszúrnom, hogy a bundás tappancsos lény hol is lapul. Megcsóváltam a fejemet, ebben a helyzetben inkább kabaréban éreztem magam, mintsem valami nagy kompetenciájú versenyen. Ezt a kihívás lehet, hogy a kis Vizsla lány élvezte volna, de én jó húsz éve kinőttem belőle. Szerencsére egy alacsonyabb ágon volt a macska, nem akartam, hogy túl magasról leesve esetleg kitörje a nyakát, nem voltam állatkínzó. A legenyhébb kábításra ettem, mert az erősbe lehet, hogy belehalna, szóval a gyenge is elég volt, nem egy emberről volt szó, akit percekre akar kiütni valaki. Egy kattanás és már meg is volt az egész. felemeltem a fegyvert és be is céloztam a macskát, ami morcosan rám fújt ennek következtében. Ez volt a tökéletese pillanat arra, hogy meghúzzam a ravaszt, ami el is találta a macskát, ami így másfél méter esés után a fűbe zuhant. Nem túl kemény talajra, így nem lett különösebb baja sem. Odamentem és levettem róla a bilétát, majd vártam egy percet, amíg elmúlt a bénítás hatása, ő pedig sértetten és félve elrohant. Én pedig gyorsan indultam a következő mezőre, hátha lesz még rá időm.

---

Tényleg nem látta, hogy ez az egész hova is fog kifutni, hogy lesz-e jobban, már gondolkodni is fáradt volt, vagyis ez sem ment neki. elnyomott egy ásítást, a merénylet óta úgyis ma volt a legtöbbet aktív. Vagyis azóta, hogy az Erőviharral kis híján lerombolta a kórházat, amikor azaz esemény történt. Utána nem is nagyon tudta, hogy mi történt, nagyjából a következő emléke az, hogy Xeth van ott vele és ő is sír. Utána tudta meg, hogy hetek teltek el azóta, hogy a kórházban az történt. Így azt sem fogta fel, hogy miután kikerült a kórházból néhány napig nem is a férjei voltak mellette, hanem Aerith volt az, aki felvette Keth alakját, hogy ne tudják meg a jedik, hogy Xeth-el a Köztársaság Végzete után ment. Ha ezt felfogta volna és tudta volna, akkor lehet, hogy most nem is lettek volna itt, mert többé látni sem akarta volna a két férfit. Még egyszer elnézett a távolba a tó és a hegyek felé, majd szinte gépiesen fordult el tőle és ment vissza az ágyhoz, ahol le is ült annak a szélére. Mikor érezte, hogy mind két férje indult volna oda, hogy segítsenek, vagy odaüljenek, így feléjük pillantott. Erre a mozdulatra mind a ketten megálltak és nem mentek tovább. Szerencsére, ennek igazán örült a nő. De most tényleg fáradt volt, volt a levegőn, veszekedett a férjeivel és még evett is pár falatot. Szóval most már tényleg csak pihenni akart. Jelen pillanatban nem igazán érdekelte az sem, hogy a lábai kissé sárosak – vagyis már nem volt az, csak a sár rászáradt a lábfejeire – mert így feküdt fel teljesen az ágyra és takarózott be, hogy végre aludhasson megint, ha már a férjei egyébként is megzavarták az edzésükkel mindezt korábban.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi igencsak érdekesnek találta azt, amit hallotta, hogy milyen is az a hely. Ilyen kontrollált körülmények közötti vadászatra lehetséges, hogy náluk is lenne igény, amikor wampára, vagy ehhez hasonló lényekre kellet vadászni. Noha ugyan nem ezzel a technológiával, de a sajátjukkal is mindez megoldható, vagy hasonló, mint ez. A megoldást is ötletesnek találta, hogy így oldották meg, de egy ilyen környéken mindez könnyebb is, mint mondjuk a fagyos Kaldahan-on. Igazából itt is őt magát a megjelenítés nyűgözte el, hogy sokkal jobban néz ki, mint a Csillagköd szinte egészében és megtudná szokni nagyon hamar, hogyha otthon is ilyesmivel lenne dolga. Lehetségesnek tartott azonban, hogy olyan sok energiát és nyersanyagot használ, hogy nem éri meg. Lehet, hogy szebb volt, de igazából az övék sem volt rossz, vagy ilyesmi.
- Hogyhogy nem a mindenki által megszokott holografikus technológiát használják? – kérdezte végül.
Remélte, hogy nem kell specifikusabbnak lennie és nem csak annyi választ fog kapni, hogy ez szebb. Persze tudta, hogy ez is egy jó kifogás, de azért ennél többet remélt. Magával a helyzettel kapcsolatban nem igen tudott többet kérdezni, mert az már tényleg technológiai szintű lett volna, az pedig nem biztos, hogy a férfi szakterülete és tudna rá válaszolni – már ha akarna persze – így inkább maradt ennél a kérdésnél. Amíg a férfi nem válaszol, addig hol rá figyelt, hol pedig időnként a bent zajló eseményekre, mert azért arra is kíváncsi volt. De most már sejtette, hogy nem lesz sok mindenre idejük az előzőek alapján.

---

Ireria megkapta az, amiért jött, amiből teljes jelentést tud majd leadni és valószínűleg titokban felfogják őket keresni a közeljövőben. Ennyire már ismerte a sajátjait hosszú évek után. A nőnek nem volt több kérdése igazából, megtudott mindent, amit akart, bár ha a társainak még volt kérdése, akkor nem volt gondja azzal, hogy maradjon. Fett-el úgyis kell majd beszélnie valamikor, szóval nem fog tudni a tárgyalás után rögtön távozni, hanem maradnia kell és a nővel egyeztetni. Ha már kivételesen egy bolygón volt és nem két frakció területén, akkor egyszerűbb volt ez és nem kell aggódniuk sem az illetéktelen hallgatózóktól. De visszaterelte a figyelmét ide, főleg, hogy újabb kérdés hangzott el a fiatal nő részéről. Kolby felé sandított, hogy neki lesz-e ezek után.
- Nekem már nincs több kérdésem, csupán szeretném megköszönni, hogy mindent megmutatott – mondta udvariasan.
Lehet, hogy sith volt, de a modora mindig tökéletes, ahogyan az elvárható a rangjának megfelelően, még akkor is, ha nem azt érzi, gondolja, amit kimond. Bár jelen esetben a kettő ugyanaz volt. Tényleg tetszett neki az, amit látott itt és jó pár dolgot saját maga is tudna hasznosítani, hogyha lehetséges lenne mindez. De még kíváncsi volt az esetleges válaszokra is, amiket még kapnak a kérdésre, esetlegesen kérdésekre. Közben ő is visszafordított a tekintetét a benti dolgokra, az idő alapján úgy vélte, hogy a vadászatnak is hamarosan vége van – legalább is az előre egyeztetett idők alapján – így tényleg az egész végére értek ide és lassan akkor lehet, hogy mindent most egyszerre fejeznek be. Lehetségesnek találta.

---

A benti képek alapján is látszott, hogy tényleg későre járhat és a verseny is a vége felé közeledett, mert egyre több monitoron látszott, hogy a fejvadászok, zsoldosok, szerencsevadászok már kezdték feladni a versenyt és látszott is a visszaszámlálás, hogy percek voltak hátra és már senki sem próbálkozott azzal, hogy következő zónába menjen és megnézze milyen ellenfelet kapjanak. Így tényleg a társaság az események végére értek fel.

- Nem rendelkeztünk vele, amikor elérte a bolygónk azt a technológiai szintet, amikor ezt felfedezték a tudósaink – mondta. – Mikor felvettük a kapcsolatot a külvilággal, addigra pedig már ezzel rendelkezünk, így nem láttuk értelmét annak, hogy a bolygó teljes infrastruktúráját átállítsuk erre, hanem maradtunk a sajátunknál.

Adott magyarázatot a férfi a korábbi kérdésre, amit Hyrsi tett fel. Utána hagyott egy kis időt, hogy meg lehessen emészteni, amit mondott, majd folytatta.

- Nos, sajnos csak a végére értünk ide a vadászatnak, de remélem így is látható volt, hogy miként működik a rendszer és milyen célt szolgál, illetve mikre lehet még használni, hogyha szükséges. Mivel lassan tényleg lejár az időnk, innen szeretnének visszamenni a szállásukra és ide rendeljem a járműveket önöknek, vagy visszakísérjem önöket oda, ahol a tárgyalást kezdtük?

---

Pontosan ismerte azt a tekintetet, amit a férfitól kapott a kérdésére. Ingrid sem örült volna annak, hogyha valaki ezt kérdezi meg tőle, hogy részt vehet-e a kihallgatáson. Úgy érezte, hogy korrigálnia kell ezen még mielőtt a másik teljes mértékben elutasítja mindazt.
- Természetesen nem mint kihallgató, ez az önök ügye. Csak meghallgatni egy másik helységből, vagy az ablak mögül – mondta előzékenyen.
Egyébként is kételkedett abban, hogy az ő vallatási módszereihez lenne gyomra az ittenieknek. Igaz tudott rendesen is vallatni, de a kínzás mindig is sokkalta egyszerűbb és gyorsabb volt, mint a másik módszer. Vagy a zsarolás, sokan már attól megtörnek, ha a szerettük kerül veszélybe. A férfi arca egyébként minderre megenyhült, láthatóan ez a forgatókönyv sokkal jobban megfelelt a másiknak, mint az első volt.
- Legyen, örömmel veszem, ha végig az ügy mellett kíván maradni – mondta.
A hangjából Ingrid leszűrte, hogy közel sincs így, de az nem érdekelte, hogy mennyire nem látják szívesen, vagy nem örülnek neki. A munkája része volt, hogy nem örültek annak, ha felbukkant. Ez hatványozottan igaz volt azóta, amióta az Orgyilkos hivatal vezetője lett. Közben megérkeztek azok, akik összeszedték a testet, majd azzal és – mint kiderült a másik kettővel – elindultak a kihallgató szobák felé. Ingrid egy olyan helységbe mehetett be, ahonnan mindhárom rabot látni lehetett. Mindezidáig nem érkezett jelentés arról, hogy többen lettek volna, ellenben a járművűket is megtalálták odakint várakozott. Az igazság pillanata pedig elérkezett, tényleg kíváncsi volt arra, hogy mi is lehetett az ok. Remélte, hogy nem a Birodalomnak dolgoznak – és ezért kérte a minisztérium, hogy jöjjön – hanem csak néhány idióta voltak.

---

Nem mintha Ellen-nek lett volna annyira ideje és lehetősége arra, hogy holnap is visszajöjjön. Nagyjából ahhoz elegendő dolgot tudott meg, hogy jelentést tudjon írni, ha pedig szükséges lesz, akkor később még mindig vissza lehet jönni – ha minden igaz – hogy tovább faggassa a holocront. Egy tárgyat így is tud vinni innen, aminek a mestere valószínűleg örülni fog és már ez is meglehetősen sok volt. De még volt egy fontos, egy nagyon fontos kérdése az egésszel kapcsolatban, amire remélhetőleg még tudott a holocron válaszolni. Ha így lett volna, akkor az bearanyozta volna a küldetést. Egy expedíció arra a bolygóra, a Tython-ra nagyon is hasznos lehetett volna, már ha egyáltalán még létezett valami a bolygóból. Mert bőven lehet, hogy a sithek már megtalálták és leigázták évezredekkel ezelőtt.
- Akkor mielőtt mennem kell és visszateszem a helyére még lenne egy kérdésem. Mivel még soha sem hallottam a Tython rendszerről, nem is olvastam. Azt hiszem, hogy ez a rendszer eltűnhetett, vagy elpusztult. Megtudná adni a koordinátákat, vagy nagyjából azt, hogy merre található? – kérdezte.
Még ő maga is meglepődött, amikor a holocron úgy döntött, hogy válaszol. Sajnos a bolygóknak más volt a neve akkoriban, így ez nem feltétlen volt segítség. Szerencsére egy másik holocronnal, egészen pontosan datacronnal – amiben az akkori térkép szerepelt – meg lehetett mutatni, hogy hol van a Tython. A datacronnal sikerült is meghatározni, hogy a 10.szektor legszélén volt a rendszer, a csillagköd szélén, a senki földjén. Ott aztán tényleg nem keresett volna senki sem ilyesmit. Neki sem jutott volna eszébe, hogy ilyen helyen lehet valami, főleg, hogy pont az ellentétes vége volt ahhoz képest, ahol a rakaták uralkodni kezdtek. Fentről újra lekiabáltak neki, hogy zárni fognak…

---

Megint Nalah-nak kellett várakoznia arra, hogy választ kapjon a farkastól, hogy a mandaloriaiak okozták-e azt, hogy ő ide került, vagy valaki más volt ebben. Végül a farkas megcsóválta a fejét a lány kérdésére, aki ettől végtelenül megkönnyebbült, akkor talán még volt arra esélye, hogy megszerezze a másik bizalmát és higgyen neki. éppen emiatt ismét próbálkozott az Erővel is, hogy megmutassa azt, hogy tényleg csak segíteni szeretne. Ez most úgy tűnt, hogy hatásos lehetet, mert a farkas a korábbi rettegő tartásából valamennyit veszített és úgy tűnt, hogy kezd valamivel nyugodtabb lenni, mint korábban.
- Rendben van kicsi lány és a kísérője, hiszek nektek. – mondta.
Bár a hangja még mindig bizalmatlanságról árulkodott. Nalah-nak nem is kellett több ennél, fel is pattant onnan, ahol volt és a következő pillanatban már meg is ölelte a hatalmas farkast, akit igazából esélye sem volt teljesen körülölelni, csak a nyakánál tudta egy részen. Khomo mozdult volna, hogy megvédje a lányt, de nem volt rá szükség, láthatóan a farkasnak is jól esett az egész. Nalah közben levette a jelzőt a farkasról, majd távolabb lépett. Leejtette egyszerűen a földre, majd rátaposott és ráugrott, hogy darabokra törje.
- Most már tényleg szabad vagy! – mondta. - Most már nem bánthat téged senki.
Másodjára most nem ölelte meg a farkast, pedig szerette volna, de nem szerette volna zavarni, sem zavarba hozni a másikat, amíg nincsenek jóban.
- Köszönöm! – mondta a farkas.
- Akkor most már csak keresni kell valakit, aki segít eljuttatni téged az űrhajónkig! Ezt szerintem Khomo fogja csinálni, ő ijesztőbb, mint én – magyarázta lelkesen.
Közben, ahogyan hátrapillantott már látta, hogy Khomo neki is látott annak, hogy valakivel veszekedjen amiatt, hogy a farkas velük mehessen.

---

Sikerült is megérkeznem a következő mezőbe, ami még mindig ugyanúgy peremszéli volt, mint az előző. Reménykedtem abban, hogy egy gyors ellenfelet még kifoghatok mielőtt vége az egésznek, de amint megérkeztek és megláttam a mező közepén felemelkedő energiaketrecet az életkedvem is elment. Tényleg csak folyamatosan rancort tudnak ellenfélnek küldeni?! Egyszerűen elhinni sem akartam mindezt, akkor pedig azt hiszem, hogy itt volt a vége az egésznek, mert befejeztem a versenyt. Arra esélyem sem volt, hogy néhány pillanat alatt elintézzem, kétszer nincs olyan mázlim, nem is beszélve arról, hogy még ki sem engedték. Így a holoprojectoromat vettem elő és jeleztem azon, hogy ne is engedjék le a rancor energiamezejét, mert nem lenne idő arra, hogy elintézzem. Ezzel együtt jeleztem azt is, hogy „mentést” kérek, mert befejeztem a versenyt. Lehet, hogy az utolsó pillanatig kellene harcolni, de inkább igyekeztem realista maradni, mintsem a nagy sietségben hibát hibára halmozzak és a következő heteket Torian karjai helyett egy bacta tartályban töltsem. Szerintem eddig is szépen teljesítettem – bőven a korábbi határaimon felül – így ennyit elegendőnek éreztem. Az pedig nem érdekel, hogy azok, akik úgy vélik, hogy mivel Torian barátnője vagyok nekem jócskán többet kell teljesítenem. Így már majdnem meg is öltek egyszer, szóval köszönöm, de kihagyom a lehetőséget. Így vissza is hátráltam a macska területére és vártam, hogy a csapatszállító ami kihozott minket megérkezzen és összeszedjen, hogy visszavigyen a központba.

---

Bármennyire is szerette volna, hogy visszatudjon aludni és pihenhessen még egy kicsit, nem sikerült. Csak feküdt és feküdt, anélkül, hogy bármi történt volna. Xeth és Keth sem mozdultak, így nem hallott semmit sem, csak a saját lélegzését és a szívverésének ritmusát. Zavarta a csönd, főleg, mert mindig a rossz dolgok előjele volt. próbált elmerengeni, hogy hol csúszott félre minden, hogy miért nem lehet neki is normális élete. Mint a Csillagköd nagy részének. Ha nem kellett volna a férjeit feladni, akkor bármikor elcserélte volna a mostani életét valaki máséval, hogy a családja is jön vele és valami nyugodt életet élhetnének. Olyan szívesen megkérdezte volna Xeth-et, hogy otthagyná-e érte a Birodalmat, hogy kiszáll az egész játszmából, de tudta, hogy nem tenné meg. Egyébként, ha nem lett volna ilyen állapotban, akkor meg sem kérdezte volna mindezt, mert pontosan tudta, hogy neki a Birodalom az első. Ha még egy testben lett volna Keth-el, akkor lett volna a dobogó tetején, de az a része most Keth volt. nem mintha egyébként árulásra kérte volna a férfit, vagy arra, hogy adja fel azt, aki. Soha sem tudott volna a tükörbe nézni újra, hogyha ezt tette volna. szóval megint ott tartott, hogy minden maradt a régiben, mert ezen nem lehet változtatni. Arra pedig nem tudta a választ, hogy miként tudna nyitni a férjei felé, hogy elmondja mi a baj, hogy tovább lépjenek. Még mindig minden túlságosan is fájt és megerőltető volt. Ha valamit felhozott volna, akkor minden talán csak rosszabb lenne, így továbbra is az idő volt az, amit egyedül feltudott hozni arra, hogy majd az megoldja ezt az egészet.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi logikusnak találta, hogy tényleg emiatt nem álltak át később a Csillagködben megszokott standardra, lehet, hogy a Kaldahan sem tett volna így azok után, hogyha később csatlakoznak be a galaktikus körforgása, vagy vérkeringésbe. Mindazonáltal úgy tűnt Hyrsi számára, hogy a verseny is véget ért, így tényleg nagyon maradt már más, mintsem távozni innen. Kolby-hoz hasonlóan saját maga is úgy érzett, ahogyan.
- Én is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ilyen sokat mutatott meg a technológiájukból – mondta őszintén.
Azon el kellett gondolkodnia, amit a kísérőjük kérdezett, hogy miként is szeretne visszajutni oda, ahonnan elindultak a kis túrájukra. Igazából nem is nagyon szeretett volna még visszamenni, amennyire tudta Elofon már úgyis végzett a munkájával, megfigyeléssel, amivel Lord Tubrok megbízta, így most már a következő napok úgy tűnt, hogy kettejüké lehet és végre először pihenhetnek és nyaralhatnak egy kicsit.
- Én azt hiszem megtudom oldani, így nem szükséges fáradnia, köszönöm! – mondta.
Így, ha itt már végeztek és megmutatják nekik a kijáratot, akkor felhívja a párját, remélve, hogy a férfi érte tud jönni. Ha nem, akkor kénytelen lesz mégiscsak megkérni valakit itt, hogy lehetőség szerint vigyék vissza oda, ahol hotelt kaptak, mert azt sem tudja, hogy hol van. Elofon pedig be tudta mérni a komlinkjét, vagy holoprojectorát – távolságtól függően – így a férfi ide tud találni, ha szükséges. Ami a tárgyalást illette tetszett neki, amit látott és örült volna, hogyha – ha más nem is – legalább kulturális sikerül velük szerződést kötni és ilyen téren kapcsolatban maradni a Bakura népével.

---

- Én is köszönöm  a lehetőséget! – mondta kimérten és udvariasan.
Most, hogy vége lett az egésznek és a versenynek is, majd meg akarta nézni felvételről, mert mégiscsak a sajátjairól volt szó és szerette kézben tartani az ügyeket. De most egyelőre még itt volt, a következő pár napot ő is itt szándékozta tölteni, többek között azzal, hogy Fett-el egyeztet és beszél. Ezeken felül meg kellett írnia a jelentést egyrészt a FRK parlament részére, másrészt a Csillag Kabal számára. Aztán mind a kettő majd maga dönti el, hogy mivel is akar foglalkozni, hogyan akarnak a későbbiekben lépni. A felajánlásra nem is kellett gondolkodnia, ugyanaz volt Ireria esetében is a helyzet, mint Kolby-nál, hogy örült volna annak, hogyha a helyiek viszik vissza, ha már elhozták ilyen messzire. Vagyis ki tudja, hogy meddig.
- Én is örülnék annak, ha eltudnának vinni innen vissza oda, ahol a tárgyalásokat megkezdtük – mondta.
Ez lett volna a legegyszerűbb és legcélravezetőbb. Így mindezek után, ha tényleg teljesítik ezen kérésüket – hiszen Kolby is ezt kérte – akkor vagy a muun-nal, vagy pedig egy másik járműben, de remélhetőleg visszatérhet a főváros közelébe. Összeségében sikeresnek mondta az egész ittlétét, még akkor is, hogyha a helyiek nem úgy döntenek, hogy az FRK-hoz csatlakoznak, hanem másokhoz…

---

A tárgyalás akkor valóban befejeződött a felek között. Hyrsi ide tudta hívni Elofont, hogy ő vigye el, majd még maradtak pár napig a bolygón tényleg nyaralni, vagyis telelni. Kolby és Ireria külön-külön járművet kaptak, amivel visszavitték őket oda, ahol a tárgyalás eredetileg kezdődött a Baku emlékműhez, Salis D’aar-ban. Innen pedig már könnyedén tudtak hozzájuk csatlakozni a kíséretükben levők, illetve visszatalálni a hotelbe.

Ami a későbbieket illette, a Bakura népe nem az FRK-t választotta, hanem a Birodalommal kötöttek szerződéseket. Ennek ellenére készek voltak a Felucia-val, a Kaldahan-nal és az Agamar-ral is kulturális szerződést kötni, hogy kulturális dolgokat cseréljenek egymás között. Így a három követ bolygója sem maradt hoppon, hanem jó szerződéseket zsebelhettek be bolygó szinten, ha akartak.

Ami Kolby további terveit illette, minden gond nélkül tudott irodát nyitni itt, ha szeretett volna, mindezeken felül – ha akart – akkor helyi munkásokat is tudott oda felvenni, hogy könnyítsen az idegenkedésen. Ezeken felül, hogyha betartotta azt, amit tervezett, azaz próbált innen is munkaerőt keresni magának, akkor összesen háromtucat személyt fele-fele arányban munkásokat és mérnököket, akik szívesen kipróbálták volna magukat a férfi cégénél, akár itt helyben az irodája környékén, vagy a cége telephelyén.

Mindezeken felül, hogyha Kolby úgy dönt valaha is, hogy szeretne aszteroida port, kozmikus port szállítani a bolygóra, akkor örömmel köt a helyi kormány vele szerződést ezzel kapcsolatban.

---

Ingrid tudta, hogyha ezeket a Birodalom küldte, vagy nekik dolgoztak, akkor mind a hárommal végeznie kell, ahogyan azokkal is, akik hallották kihallgatást is, illetve azokat is, akik megnézték utólag. Egy „kellemes” kis vérfürdő lenne az egész. Azonban szerencsére ez a dolog nem állt fent, mert kiderült, hogy a huttok keze volt a dologban, akik így akartak lépéselőnyre szert tenni a többi frakcióval szemben és a kis csapat az ő részükre lopott és csempészkedett a helyi haditechnológiai felszerelésekkel. Így volt arra esély, hogy a feketepiacon lehet majd innen származó dolgokat kapni. A lány barátját is ők intézték el, mert ki akart pakolni a helyi hírszerzésnek. A két duros korábban rendfenntartó cégnél és vállalatnál dolgoztak biztonsági szakemberként ezért voltak olyan jók, amilyenek és ehhez jött az alakváltó színésznő, akivel igencsak tehetséges triót alkottak. Arra a kérdésre, hogy miért is tette a nő mindezt, miért csatlakozott hozzájuk annyit felelt, hogy unalmasnak találta már a színészkedést és izgalomra vágyott, de már megbánta. Ingrid megtudta állapítani, hogy nem hazudott, csak a hisztis gazdag lány volt, aki jajj de nagy tehernek érez mindent és izgalomra vágyik, aztán rájön, hogy a régi sivár élete mégiscsak jobb volt. A színésznő majd a következő pár évtizedben gondolkodhatott ezen a börtönben, mert ahogyan a nő tájékoztatták legalább negyven-ötven év börtön várt rá, ennek hallatán összeomlott. Ingrid egy pillanatra sem sajnálta érte, és saját maga a Kessel-re küldte volna mintsem egy sima börtönbe. Itt elvégezte a munkáját, még vért sem kellett ontania. Mivel volt egy olyan érzése, hogy Elofon és Hyrsi kihasználják a lehetőséget, hogy kettesben lehetnek távol a Kaldahan-tól, így nem is zavarta őket mindebben, hanem mivel jócskán idő előtt végzett – és a főnöke is épp szabadságon volt – a Kaldahan-ra utazott, hogy Tubrokkal és Eyjolffal lehessen. Ennyi szabadidő és szabadság neki is járt egy gyorsan és jól megoldott ügy után.

---

Miután mindent helyre rakott Ellen távozhatott is a templomból, fent megkérdezték, hogy miért is vinné el a szobrot, így még egy rövid magyarázatot is adhatott arról, hogy a holocron engedte meg nekik. A holocron szó nem volt ismerős a szerzetesek számára, így körül kellett írnia, hogy kiről, vagy épp miről beszél. Így már minden rendben volt és elvihette magával minden más feljegyzéssel, amit itt készített. Ekkor még fogalma sem volt róla, hogy ezzel mekkora felbolydulást fog okozni a Sötét Tanács köreiben és azon túl is – főleg, hogy az ügy főként Lord Xeth-et és Lord Hiuvalt érintette – főleg, hogy miután hazaérkezik csak hónapokkal később fog teljesen véletlenül eljutni a jelentése oda, ahova kell. Addig „majd ránéznek” kategóriában volt, mert nem volt fontos. Onnan derült ki az egész, amiért Xeth egyáltalán a Köztársaságba ment, hogy Hiuval felkereste valami miatt a volt tanítványát, aki Ellen mestere volt és a férfi asztalán meglátta a szobrot Helska-ról és Xesh-ről, akik pontosan úgy néztek ki tizenötezer éve, mint most Xeth és Rhyssa. Ellen a hazaérkezése után nagyon sokáig nem is tudja meg, hogy egyszerű beszélgetésben alig egy óra alatt megoldotta azt, amit Lord Xeth tíz év alatt nem volt képes és hogy ezzel igencsak szépen felhívja magára a magasabb rangú sithek figyelmét, minden más pedig már történelem része lett mindezek után, amik eléggé szépen meg is fogják változtatni az életét…

---

A farkas, Nalah és Khomo hármasért nem az egyik szállítóhajó érkezett, hanem helyi érdekeltségű emberek jöttek, hogy ezt most igencsak meg kell egymással beszélniük. Mivel Nalah fiatal volt – hiába volt felnőtt a mandaloriai törvények értelmében az elvégzett próbák miatt – itt nem igen vették figyelembe a szavát, így maradt az, hogy Khomo fog velük tárgyalni, aki pedig nem igazán arról volt híres katonaként, hogy tárgyalásokat folytathasson. Addig, amíg ez a háttér mögött zajlott, addig Nalah megismerkedett a farkassal, akinek a nevét is megtudta közben, hogy Voda-nak hívják. Nagyjából három napot kellett még maradniuk, közben Assirri is megérkezett a bolygóra, mert úgy tűnt, hogy Khomo egyedül nem boldogul. Voda miatt Nalah „sikeresen” lemaradt a verseny eredményhirdetéséről, de nem is zavarta nagyon mindez. Újabb két nap telt el a kislány pedig végig Voda mellett maradt, mígnem a nővére és a sógora jó hírekkel tértek vissza hozzá, ami az volt, hogy Voda hazamehet velük és nem kell itt maradnia. Így úgy tűnt, hogy nem kell megszegnie az ígéretét, mert tényleg haza tudják vinni. Ami pedig még Nalah-t is meglepte az az volt, hogy Voda mégsem azt választotta, hogy vigyék vissza a Lothal-ra, mert mint mondta nem sok minden maradt ott neki, a családját, falkáját megölték, egyedül lenne, egyelőre pedig szeretne Nalah mellett maradni, jobban megismerni őt, illetve szeretné idővel kifejezni a háláját amiatt, hogy a fiatal lány megmentette az életét és kiszabadította a fogságból. Így a Bakura-ról már Voda társaságában tudott hazamenni a Vizsla klán területére.

//A farkas majd 6 pontért megvásárolható lesz Nalah számára.//

---

Amennyire láttam a levegőben repkedő szállítók alapján nem én voltam az egyetlen, aki mostanra úgy döntött, hogy nem kívánja folytatni a versenyt, hanem így az utolsó percekben nem fog neki annak, hogy megpróbáljon még egy rancort megölni. Engem is felvettek és vissza is vittek oda, ahonnan az egész helyre elindultunk. Jó páran voltak igencsak lestrapált páncélban, vagy épp sérülésekkel. Való igaz, most, hogy már nem voltam harcban én is éreztem, hogy mindenem sajog és fáj, hogy nem egy súlyosabb zúzódást is sikerült összeszednem a harcok közben. Most érezhettem, mert már nem volt bennem az adrenalin, hogy biztonságban voltam. Abban biztos voltam, hogy egy meleg fürdő és esetleg egy masszázs is nagyon, de nagyon jól esne. Meg egy alvás, szépítő és pihentető alvás. Ami meglepő és furcsa volt, hogy a Vizsla kislány és a klánvezetőjük férje nem tértek vissza az eredményhirdetésre sem, pedig nem is volt olyan rossz helyen Nalah sem. Ami engem illett, ugyan nem lettem első, mert túl keveset öltem, de amiatt elég előkellő helyre kerültem, hogy minden fűszál mögött egy-egy rancor várt rám. Valamit, valamiért. Összességében elégedett voltam azzal, hogy milyen eredményt értem el és még Torian testvérének sem adok túl sok munkát azzal, hogy kipofozza a páncélomat, mert annyira nem ment tönkre. Ezen a napon még a verseny után itt a bolygón szándékoztam pihenni, másnap pedig hazamenni. Nos, másnapra még jobban fájt mindenem és a rózsaszín bőröm is tele lett fekete-barna-lila foltokkal, zúzódásokkal. Ami a bolygót illeti, egyedül annyira nem volt kedvem megnézni, hogy mik vannak itt, egyedül soha sem olyan jó. Így maradt az, hogy elköszöntem a helytől, a többiektől és mentem haza a saját gépemmel Torian-hoz.

---

Rhys végül hamarosan eltudott aludni és pihenni megint. A következő néhány napja hasonlóan passzívan telt, hogy semmire sem volt ereje és nem is akart semmit sem csinálni. Szóval nem nagyon sikerült az, amit Xeth és Keth szeretett volna, hogy a feleségük jobban legyen. A házat is csak akkor hagyta el, ha a két férfi direkt kicsalták a házból, ahogyan azt az első nap véletlenül is megtették. Ennek köszönhetően többször is a fagyos tóban végezték, de legalább a nő is volt levegőn. Pár napig maradtak csak, mert menniük kellett arra a bolygóra, hol később Rhys majd végre újra rendben lesz. Először Xeth utazott oda, hogy rendezze a dolgokat, majd egy-két nappal később Rhys is a lányokkal, Keth pedig mehetett vissza Coruscantra, hiszen neki csak néhány nap eltávozást engedtek és nem többet. Még mindig „büntetésben” volt és a Jedik nem engedték el úgy, hogy ne legyen folyamatosan szem előtt. A pár napos pihenés abból a szempontból azonban sikeres volt, hogy még együtt lehettek mind az öten azelőtt, hogy hosszú hónapokra megint külön kellene lenniük. Összességében az egész találkozó és nyaralás felemásra sikeredett. Az úriemberek végre rendesen tudtak egymással edzeni és beszélni, ebből a szempontból jól ment, minden mást kész katasztrófának lehetett nevezni…

Akkor a bolygó a Birodalommal fogja a későbbiekben a jó kapcsolatokat ápolni, de ettől függetlenül minden más frakciót is örömmel látnak.
Köszönöm szépen a játékot és mivel sikeresen lett minden megoldva szerintem senkinek sincs kifogása az ellen, hogy ez kánon legyen.

DT-B3N és Ecaterina 0,5 pontot kapnak és 2.500 creditet
Jonathan 1 pontot kapn és 5.000 creditet
Ami a többieket illeti, ők mind 2 pontot és 10.000 creditet kapnak jutalmul

Pontok:
Célkitűzés 1: FRK 3x4 = 12 pont
Célkitűzés 2: Köztársaság 2 pont a kevesebb írás miatt, Birodalom 4 pont, hutt 1 pont
Célkitűzés 3: Birodalom 4 pont
Célkitűzés 4: Birodalom 2x4 és Hármak 1 pont
Célkitűzés 5: Köztársaság 4 pont

Eredmény:
1. helyezett: Birodalom – 15 pont
2. helyezett: FRK – 12 pont
3. helyezett: Köztársaság – 6 pont
4. helyezett: Hutt/Semleges – 1 pont
4. helyezett: Hármak – 1 pont

Összesen eddig:
Köztársaság. 13 + 17 + 14 +6 = 50 pont
Birodalom: 10 + 10 + 10 + 15 = 45 pont
Hutt/semleges: 15 + 16 + 8 + 1 = 40 pont
FRK/FRSz: 0 + 0 + 0 + 12 = 12 pont
Hármak: 0 + 0 + 0 + 1 = 1 pont

Bővítések és hasonlók. Aki épp nincs kalandban, annak értelemszerűen ez a kaland leírása. Aki kalandban van, annak bővítésbe megy. A többségnek korábbi posztba kell beszerkeszteni, ha úgy esett, hogy egy kalandja véget ért és másik kezdődött, de ez még tartott. Akinek azonban még tart még nem ért véget a kalandjuk, majd az aktuálisan futó kalandjuk végén írandó bővítésbe elég lesz beleírniuk ezt

statisztika: