Bakura

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Kör végén fogok írni a karakterrel.

---

Kör végén fogok írni a karakterrel.

---

A bolygón úgy tartják a helyiek, hogy a jég emlékszik mindenre, bármilyen régen is történt valami, éppen emiatt a bolygó téli negyedén most tárgyalásokat. Az eddig meglehetősen zárkózott Bakura most igyekezett a lehető legjobban helyezkedni a politikai palettán. Így számtalan rendezvényt indítottak, amin a különböző frakciók tagjai vehettek részt, hogy meggyőzzék a helyieket, hogy kihez csatlakozzanak, kivel lépjenek szövetségre.

A tárgyalások a téli részen, közel a fővároshoz, annak a szélén egy gyönyörű emlékműben zajlott. Egyelőre csak a három Független Rendszerek Konfoderációjának küldöttje volt a tágas tárgyalóban, ahova a helyiek kísérték őket. A tájékoztatás alapján pár perc kellett csak, hogy a helyiek küldöttsége is megérkezzen, addig is ők nézelődhettek, illetve fogyaszthatták a kitett helyi különlegességeket.

Ami az épületet illette, kívül ugyan fémből volt, de belül minden fém és márvány, ez igaz volt a benti tárgyalóra is. Minden hófehér, a falak, az asztal, ami úgyszintén márványból volt, de még a székek is. A bolygó lakosságának 95%-a ember volt, a maradék 4,95% a helyi őshonos faj, a maradék pedig elenyésző, betelepült. A helyiek mindannyian remekül beszélték a közös nyelvet és technológiailag nagyon fejlettek.

Ez azt jelentette, hogy ismerték a hiperűr technológiát is. három droid most is bent volt a helységben – hacsak a küldöttek nem hoztak droidot magukkal, mert azon felül három – ők várták és lesték a küldöttek minden kívánságán. Odakint, noha a főváros közel volt, nem sok minden látszott, mert hatalmas hóvihar tombolt odakint…

---

Kör végén fogok írni a karakterrel.

---

Az eddig meglehetősen zárkózott Bakura most igyekezett a lehető legjobban helyezkedni a politikai palettán. Így számtalan rendezvényt indítottak, amin a különböző frakciók tagjai vehettek részt, hogy meggyőzzék a helyieket, hogy kihez csatlakozzanak, kivel lépjenek szövetségre.

A bolygó lakosságának 95%-a ember volt, a maradék 4,95% a helyi őshonos faj, a maradék pedig elenyésző, betelepült. A helyiek mindannyian remekül beszélték a közös nyelvet és technológiailag nagyon fejlettek. Ez azt jelentette, hogy ismerték a hiperűr technológiát is és sok más máshol ismert technológiát is.

Az egyik felkérés, amin keresztül el lehetett nyerni a helyiek bizalmát és szimpátiáját az egyik kedvenc sztárjuknak a felkeresése és megtalálása volt, révén a helyiek nem tudták őt megtalálni eddig. Néhány héttel ezelőtt a bolygó egyik legnagyobb sztárját elrabolták. Azóta sem követeltek érte sem pénzt sem semmit. A legtöbben gyanítják, hogy csak meglépett a szeretőjével, de mivel közeledő rendezvények főszereplője lenne, így meg kellene találni és visszahozni őt. Jelenleg a nyári égövön tartózkodik állítólag egy sivatagi városban.

Egyelőre sem Jonathan, sem pedig Ingrid nem tudhatták, hogy ki volt az, akik a feladatra jöttek. A helyi városházára kellett megérkeznie azoknak, akik a feladatra jöttek, majd ott kapnak tájékoztatást és bővebb információkat erről az egész ügyről. A városházán egy bizonyos Agler Akaar’i nevű férfival kellett találkozni a tájékoztatásra. A megbeszélés GSI 15:00 után nem sokkal megbeszélve.

A városban egyébként száraz meleg volt és épp a riasztók szóltak, hogy homokvihar közeleg, bár van pajzs, de nem árt mindenre felkészülni. A városháza elé háromra Jonathan mellett pedig egy páncélos nő érkezett meg…

---

A kör végén fogok írni a karival.

---

Az eddig meglehetősen zárkózott Bakura most igyekezett a lehető legjobban helyezkedni a politikai palettán. Így számtalan rendezvényt indítottak, amin a különböző frakciók tagjai vehettek részt, hogy meggyőzzék a helyieket, hogy kihez csatlakozzanak, kivel lépjenek szövetségre.

A bolygó lakosságának 95%-a ember volt, a maradék 4,95% a helyi őshonos faj, a maradék pedig elenyésző, betelepült. A helyiek mindannyian remekül beszélték a közös nyelvet és technológiailag nagyon fejlettek. Ez azt jelentette, hogy ismerték a hiperűr technológiát is és sok más máshol ismert technológiát is.

A helyiek éppen ezért nyitották meg a templomokat is, amik már ő előttük is itt voltak, nagyon régóta. A mesék szerint a Sith Rend előtti korszakból voltak, még a rakata időkből, amikor a Je’daii Rend létezett, akiknek iratai alapján alapult meg később a Jedi rend. Nem számított a felfedezésnél, hogy ki jedi, vagy ki sith, a helyiek nem nagyon tudtak a templomok nagy részébe bejutni Erő híján.

Az egyik nagyobb és legkevésbé felfedezett templom, a Telaan-völgyben volt, amit csak hajóval, vagy siklóval lehetett megközelíteni. Jelenleg egyetlen személy érkezett ide a helyiek engedélyével, a templom mellett volt egy nagyobb plató, erkély fémből, ahol le lehetett szállni. Itt tudta Ellen is letenni a gépét. Néhány templom őr állt a bejáratnál, illetve kinn néhányan meditáltak, de ezeken felül senki sem látszott.

Aki ide jött az megtudhatta, hogy egyébként nem sokan élnek ezekben a templomokban, néhány őr és szerzetes, akik az ősöket igyekeznek elérni. De ezek a személyek is mind barátságosak azokkal, akik a templomokba érkeznek…

---

Kör végén fogok írni a karakterrel.

---

Kör végén fogok írni a karakterrel.

---

Az eddig meglehetősen zárkózott Bakura most igyekezett a lehető legjobban helyezkedni a politikai palettán. Így számtalan rendezvényt indítottak, amin a különböző frakciók tagjai vehettek részt, hogy meggyőzzék a helyieket, hogy kihez csatlakozzanak, kivel lépjenek szövetségre.

A bolygó lakosságának 95%-a ember volt, a maradék 4,95% a helyi őshonos faj, a maradék pedig elenyésző, betelepült. A helyiek mindannyian remekül beszélték a közös nyelvet és technológiailag nagyon fejlettek. Ez azt jelentette, hogy ismerték a hiperűr technológiát is és sok más máshol ismert technológiát is.

A helyiek pedig szeretik a versenyeket, vetélkedőket is, hát még akkor, hogyha ezt élő közvetítésben nézhetik más népcsoportok képviseletében. A vadászat, vagy a hadijátékok mindig fontosak a katonáknak és a fejvadászoknak, hogy edzésben maradjanak. A helyiek a Mandaloriai fejvadászcéh segítségével egy hatalmas erdős részen vadászatot tartanak. Ahol egymásra, vagy a bent elhelyezett pontokra lehet vadászni.

Ide lehetett másoknak is jelentkezni, zsoldosoknak, szerencsevadászoknak, bárkinek. Egy sima vetélkedő, ami nem vérre megy, mégis elég nagy presztízse van. Ben számára valószínűleg nem nagy dolog az, hogy főleg csak mandaloriaiak voltak itt, hiszen Birodalmiként is biztosan harcolt már együtt ezekkel a kiváló katonákkal.

Ben minden klánból látott képviselőket, a felépített táborban harcidalok is hallatszottak. A központi sátor előtt a leghangosabb személy egy Vizsla klánbéli férfi volt, aki éppen egy az alkata és magassága alapján kamaszlánynak – úgyszintén Vizsla – mesélt valamit, amit egy Cadera címperes páncélos rózsaszín twi’lek nő is hallgatott.

A sisakból kilógó rózsaszín lekku volt az, ami ezt látatta. Őt akár Ben is megismerhette, az egyik legkeresettebb fejvadász volt, aki tavaly megölt egy befolyásos sith lovagot Nar Shaddaa-n, plusz közrejátszott egy hutt bűnbáró megölésében is, ugyanaz az eset volt. szóval jelenleg ők hárman álldogáltak a központi sátor előtt, ahol minden versenyzőnek jelentkeznie kell, ahogyan Bennek is.

Egyébként a tábor körül, a táborban és a felett is közvetítő droidok tucatjai repkedtek, hogy közvetítsék majd a versenyt a bolygón, illetve szerte a csillagködben.

---

Az eddig meglehetősen zárkózott Bakura most igyekezett a lehető legjobban helyezkedni a politikai palettán. Így számtalan rendezvényt indítottak, amin a különböző frakciók tagjai vehettek részt, hogy meggyőzzék a helyieket, hogy kihez csatlakozzanak, kivel lépjenek szövetségre.

A bolygó lakosságának 95%-a ember volt, a maradék 4,95% a helyi őshonos faj, a maradék pedig elenyésző, betelepült. A helyiek mindannyian remekül beszélték a közös nyelvet és technológiailag nagyon fejlettek. Ez azt jelentette, hogy ismerték a hiperűr technológiát is és sok más máshol ismert technológiát is.

A legtöbben, ha tudták volna, hogy kik is érkeztek erre az eldugott részre a bolygón, akkor sikítva menekültek volna a bolygóról. Nem sűrűn fordul elő, hogy békésen családi nyaralásra érkezik a Császár akarata és a klónja a feleségükkel és a lányaikkal. Így a Csillagköd nagyjából tíz legveszélyesebb alakjából kettő egy helyen tartózkodott, békés nyaraláson. Csak épp másnak nem lett volna életbiztosítás, ha a közelbe kerül.

Xeth és Keth éppen nem messze a háztól a tónál vívtak egymással, edzettek, amíg Rhys és lányok a házban aludtak. Mivel a két úriember nexusa pontosan ütötte egymást, így odakint a vívás közben egy egészen szép nagy erővihar is kezdett kialakulni. Dörgött és villámlott, a víz fodrozódott, a hó szinte teljesen eltűnt a szélben a környékről és a fák is kezdtek eléggé megviseltek lenni.

A két úriember egy külső szemlélő láttára úgy vívott, mintha az életük múlna rajta és egyetlen céljuk lenne, elpusztítani a másikat. Az igazság az volt, hogy mindketten élvezték a harcot, ami csak pusztán feszültség levezetésre szolgált, nem pedig arra, hogy végezzenek a másikkal…

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Hyrsi Elofonnal együtt érkezett a bolygóra, bár a férfi nem kísérte el a tárgyalásra, már a tudat is megnyugtatta a nőt, hogy a párja is itt van. Őt magát nem zavarta az, hogy odakint hideg és fagyos idő volt, ő ezt szerette, hiszen neki ez volt a teljesen természetes. Az azonban meglepte, hogy csupán az FRK képviselői voltak jelen. Lehet, hogy nem egyszerre fogadják őket? Még az is lehetséges volt. Igazából örült annak, hogy itt lehet és kimozdulhatott otthonról, az utóbbi hónapokban úgyis főleg a Lord Xeth-nek menő munkákkal volt elfoglalva szinte folyamatosan, meg persze a parlamenti ülésekkel. Így ez, plusz az, hogy utána még úgymond telelhettek is Elofonnal kellemes engedmény volt Lord Tubroktól, hiszen a felinxi események óta nem sok helyre mehetett a nő. Eddig. Szóval eléggé fel volt dobva. Két másik személy volt itt vele, a nőt könnyebb volt megismerni, de a férfit is megismerte, köszönhetően annak, hogy ő is az üzleti szférában mozgott, bár kissé más területen, mint saját maga.
- Lady Ireria, Mr. Kolbert üdvözlöm önöket! – köszöntötte ő maga is
Kíváncsi volt, hogy milyen lesz a tárgyalás, révén eléggé fejlett volt ez ahely, droidok, hiperhajtómű, csak épp távol estek mindentől és mindenkitől, hogy valakinek a felségterületén legyenek. Az egyik droidtól kért egy pohár vizet, hogyha megkapta, akkor belekortyolt a poharába és igazából titkon remélte, hogy nem erőhasználók fognak érkezni a tárgyalásra, mert az az ő állapotában eléggé kellemetlen lehetett volna, főleg, hogy elég sokat kéne magyarázkodnia. Remélte, hogy ez nem fog megtörténni, de egyelőre csak várakozott, hogy megérkezzenek a helyiek.

---

Ireria már csak a rangja miatt is itt kellett, hogy legyen, nem hagyhatta ki mindezt. Igazából már csak amiatt sem, hiszen az emberei rendezték a fejvadász versenyt, ami miatt úgyszintén illett megjelennie. Aztán kellemes meglepetés volt, amit a megérkezése után érzett. Benûwia itt volt a bolygón. Nagyon úgy tűnt a nőnek, hogy az Erő nagyon azt akarja, hogy találkozzanak egymással, azonban Lord Xeth bizonyosan nem akarja mindezt, így nem is próbálta őket keresni. Természetesen a mando táborban tett látogatást, hogy minden rendben van-e ott, de rendben volt, beszélt is a vezetővel röviden. Ezek után tért ide vissza az északi részre, ahol két másik FRK-s illető is volt. Mind a kettejüket felismerte, az egyik Th'edar Kolbert volt, a K Corp. vezetője és tulajdonosa, a másik pedig Lady Hyrsi Moldenson, Kaldahan szenátora és a Rocksolid Arsm jelenlegi vezetője. Őt a parlamentből és az aktákból is ismerte, ahogyan Kolbertet az aktákból csak. Két tech cég tulajdonos, amiből az egyik politikus is. érdekes tárgyalásnak néztek elébe, bár még nem tudta, hogy mit is akarnak a helyiek. Ahogyan kinyúlt az Erőben, megérezte, hogy Hyrsi erő-halott. Érdekes, még egy személy, akinek köze van az apjához, ez az ő keze nyoma volt, megismerte. Leszedni nem tudta, ahhoz nem nyerte vissza az erejét, de akkor is az Erőnek furcsa fintorai voltak.
- Üdvözlöm önöket! – köszönt ő is a kissé gépies hangján.
Bár ez természetes volt, hiszen voss testben volt, nekik pedig ilyen volt a hangjuk. Bár ez nem látszott, hiszen a ruhája takarta a szemeit, csak a kék bőre látszott. Egyelőre csendesen, mozdulatlanul, már-már királynői tartásban várta, hogy megérkezzen az, aki a tárgyalást fogja vezetni.

---

A hármas hamar köszöntötte egymást, akik már innen-onnan, de ismerték egymást, ha máshonnan nem, akkor a HoloNet-es hírekből, hiszen három ismertebb FRK-s közéleti szereplőről volt szó. Szerencsére a hármasnak nem kellett túlságosan sokáig várakoznia, mert hamarosan kinyílt egy távolabbi ajtó, nem az, amin ők jöttek be, hanem egy másik.

Az ajtón egy fehér öltönyben levő furcsa férfi érkezett, aki ránézésre kiborgizált személy volt. Ireria pedig az Erőn át érezhette, hogy tényleg élő a férfi, nem csak félig tűnik annak. A férfi egészen az asztal másik oldaláig sétált és ott meghajolt a hármas felé.

- Üdvözlöm önöket! – köszönt. – Elnézésüket kérem a várakozásért, a reggel folyamán megcsúsztunk a Köztársasági tárgyalásokkal, így később a Birodalommal valóval is és emiatt az önöké is. Hölgyeim, uram! Gorg Bynar vagyok, szolgálatukra.

A hangja mély volt és kellemes, bár némi gépies hangszínt megütött, bár ez a külseje után nem lehetett túl meglepő. Itt még megvárta azt, hogy mindenki bemutatkozzon, hogyha megtennék, akkor utána fog majd megszólalni ismét.

- Akkor ne húzzuk sokáig a dolgokat, ha már késésben vagyunk. Mit tudna nekünk az FRK nyújtani, hogy a Bakura az önök frakciójának része legyen?

---

Mennyire irigyelte Hyrsi-t és Elofont, hogy a pár a téli égövre mehetett, míg saját maga pedig ide a sivatagos környékre jöhetett. Az utóbbi időben elég gyakran volt ilyen „pechje”, legutóbb alig egy hónapja, amikor maga Lord Xeth rabolta el az ágyából és hajította ki azon a bolygón. Ha nem akkor történt volna pont azaz esemény Lady Benûwia-val, akkor behúzott volna egyet a nagyurának és még esélyes, hogy tökön is rúgja, vagy szó szerint kiheréli. Az egy dolog, hogy a Birodalmat szolgálja, de amikor a nagyura kénye kedve szerint szórakozik vele, legyen bármilyen titkos előléptetés is az oka, az már túl ment minden határon. Ahogyan lassanként megérkezett a helyhez, ahol találkoznia kellett a képviselővel, még két másik személyt látott, akiknek a ruházata határozottan nem ide illett. Mind a kettőnek röviden biccentett, azzal, hogy homokvihar közeledik nem törődött, eléggé fejlett társadalom volt, hogy ez ne okozzon gondot, maximum akkor lehet baj, ha ki kell menni a városból a sztárt megkeresni. Egy biztos, hogy most fog utoljára szívességet tenni a propaganda minisztériumnak, vagy ezért egy hatalmas szívességgel jönnek majd ők neki és persze kitekeri Lord Xeth nyakát, amint alkalma lesz erre. Ha betudtak menni az épületbe, akkor besétál és ott egyenesen annak a személynek az irodáját keresi, akivel most találkozniuk kell. Még egy pillanatra megnézni az időt, hogy nem-e késett el, vagy nem jött-e túl korán. Ha pedig beengedték őt Agler Akaar’i-hoz, akkor be is megy az irodába, fogadóterembe, vagy ki tudja, hogy az illető hol akarja fogadni.

---

Végül még egy személy, Ecaterina is csatlakozott Ingridhez és Jonathan-hez, így mind a hárman betudtak menni az épületbe. Ott az egész gyönyörű márvány, egyéb díszes kövek és acél tökéletes harmóniáját ötvözte. Bent fák és növények voltak, a kinti meleg után pedig kellemesen hűvös. Egy protokoll droid fogadta őket, aki fel is kísérte az emeletre a hármast Agler Akaar’i irodájához.

Odabent egy úgyszintén fehér tágas iroda volt, hatalmas üveglakkal, tágas térrel, sok valódi könyvvel és datacronnal. A férfi az ablak előtt egy hatalmas hófehér márványíróasztal mögött üldögélt, aminél négy szék is ki volt téve. A droid mutatta, hogy oda menjenek és üljenek le. A férfi egy ősz hajú ember férfi volt, helyi tiszti egyenruhát viselt. Amikor a társaság bejött, akkor felállt és köszöntötte őket.

- Üdvözlöm önöket! – mondta. – Agler Akaar’i vagyok, a Bakurai hírszerzéstől. Köszönöm, hogy eljöttek, foglaljanak helyett.

Megvárta, amíg mindenki leült és utána ő is így tett. Holografikusan ekkor kivetített egy fiatal nőről levő képet.

- A célszemély ő lenne, Liaran D’kai – kezdte. – Az eltűnt személy, az egyik nagyon gazdag kereskedő ház örököse, tagja. És persze sikeres színésznő. Hetek óta nem tudjuk megtalálni, a dolgot nehezíti, hogy a hölgy faja clawdite. Így bármilyen alakban lehet, annyi tudunk, hogy itt van a városban, sajnos többet nem.

- Tudom, hogy ez alapvetően fejvadász ügy lenne, de a fejvadászok az őszi régióban tartanak versenyt, rendezvényt és az valahogy népszerűbb volt, mint egy fiatal huszonéves megtalálása. Éppen ezért vagyunk hálásak, hogy önök eljöttek. Előkészítettem egy aktát, amiben Miss D’kai korábbi alakjai szerepelnek, amiket ismerünk bár valószínű, hogy nem ezeket fogja felölteni.

- A homokvihar pont jól jön önöknek, egy-egy ilyen napokig tarthat, a városban biztonságban lesznek, de azt elhagyni nem túl egészséges. Van esetleg valamilyen kérdésük? – tette még fel.

Közben három kisebb datapadot adott át, amiken ugyanaz a körülbelül hatvan kép volt a fiatal nőről, amiket az elmúlt években használt.

---

Ez volt az első olyan küldetése, amire egyedül ment el azóta, hogy a Dagobah-n Werda meghalt. Tudta, hogy sithként nem lett volna szabad így kötődnie valakihez, de akkor is, Werda olyan volt neki, mintha a nővére lett volna, olyanná vált azóta, hogy itt volt a Birodalomban. Tőle talán többet is tanult, mint Allen-től. És akkor még ott volt a nő lánya is, akiről a halála napjáig nem is tudott semmit sem. Ahogyan azt sem, hogy Werda férjnél volt. Persze megértette, hogy miért titkolta a nő, saját maga sem reklámozta azt, hogy a moffja fiával együtt vannak, maximum a férfi családja tudott róla, más nem. Annál jobban vigyáztak még úgyis, hogy most is a férfi hozta el ide, kísérte el, mint általában. De aztán a fővárosban maradt és vigyázott az úrnője hajójára. Ellen így egyedül érkezett meg a piramis alakú templomba. A je’daii-ról nem volt szerencséje még sokat olvasni, így kapva kapott az alkalmon, hogy ide jöhessen és Allen örült annak, hogy a fiatal nő ilyen irányban is tudást akar szerezni. A megérkezése után azonnal kinyúlt az Erőbe, de a helyet teljesen semlegesnek érezte, nem volt itt sem sötét, sem világos. Vagyis inkább mindkettő jelen volt. Annyit tudott a je’daii-ról, hogy mindkét oldalt használták és az egyensúlyt keresték. Látott itt jó pár embert, mint szerzeteseket, vagy imádkozókat, de láthatóan egyik sem foglalkozott vele különösebben. Így ő maga sem, hanem egyenesen a templom bejáratához ment, ahova be is engedték. Odabent a hely egészen jó állapotban volt még az egész. Egyenesen végigsétált a folyosón a központi csarnokba, itt elsőre azt akarta megnézni, hogy miket derítettek már fel a helyiek és van-e valamilyen tárlat, vagy hasonló, amivel a helyiek szerint érdemes lenne az egészet kezdeni. Ha volt, akkor a szerint kezd, ha nem, akkor majd talál magának más utat.

---

Nalah sajnálta, hogy sem a nővére, sem pedig a bátyja nem jöttek el erre az eseményre, így a sógorával kellett jönnie, amit a kislány, vagy inkább kamaszlány egyébként sem bánt. Az utóbbi fél évben, amióta a mandaloriaiak között élt, egyébként is a Khomo Vizslához került a legközelebb és a férfira is úgy tekintett, mintha a bátyja lenne. Úgyis vele volt a legtöbb időt, hiszen a tényleges bátyja elég messze élt Assirri-éktől, a nővére pedig szinte mindig a klán ügyivel volt elfoglalva. Így hát maradt az, hogy Khomo foglalkozott vele. most is éppen nagy hangon mesélte a férfi az egyik korábbi küldetését a lánynak, aki pedig lelkesen hallgatta, bár a sisak miatt ez nem nagyon látszott, de akkor is tetszett neki. Aminek örült még, hogy a nővére hagyta, hogy bármikor kapcsolatba léphessen Yaskia-val és Liamea-val, a barátai pedig megígérték, hogy elfognak ide jönni, hogy megint találkozhassanak. A Zanbar-on is többször meglátogatták, könnyebben, mint az eredeti otthonában. Már csak valamikor oda is haza kéne mennie, hogy mindent elmondhasson azoknak, akik Nalah-nak tartják. Amíg Khomo mesélt neki, addig még egy twi’lek néni is csatlakozott hozzájuk, a néni lekkuját felismerte, a Szellemholdnál ott volt ő is, mint valamilyen követ és ő nagy fejvadász volt. így már tudta, hogy sok hírességgel van körül véve, már csak Yaskia és Liamea kellett volna, hogy itt legyenek és Liamea indulhatott volna a versenyen is.
- Mikor kezdünk Khomo? – kérdezte kissé izgatottan, amikor a férfi épp szünetet tartott a beszédben.
Márpedig szünetet nehéz volt találni, hogyha a férfi belelendült. A fejét kissé oldalra biccentette, hogy ezzel is jelezze, hogy tényleg kíváncsi a válaszra és nem csak azért szólalt meg, hogy belefojtsa a szót a másikba.

---

Ez egy meglehetősen jó napnak indult, csak nagy bánatomra ez is egy olyan alkalom volt, hogy Torian nem tartott velem. Igaz a klánból megannyian igen és még sok más is. többek között itt volt a kislány is, akit a Szellemholdon láttam. Akkor egyikünk sem volt még mandaloriai, most igen. Mivel még nem neveztem a versenyre, így egyelőre a fő sátorhoz igyekeztem, ahol pont a lányba és Khomo Vizsla-ba botlottam bele. Szerencsére a politika volt az egyik első dolog, amit megtanultam, mert ahhoz nyelvismeret sem kellett. Így tudtam, hogy a Vizslákkal jó kapcsolatokat ápolunk. Végtére is Assirri és Torian, meg a húga nagyjából egy idősek. Nagyjából, a Caderáim kicsit fiatalabbak. Mivel ők is a sátor előtt voltak, így megálltam őket hallgatni, hogy mit is mesél Khomo a lánynak. Ami éppen az egyik korábbi küldetésük volt, de eléggé viccesen előadva, hogy a Tish, vagy Nalah is szórakozhasson rajta. Azt rögtön láttam, hogy a férfi nagyon oda van a lányért, nem úgy, hanem mint a gyerekekért, remekül értett a nyelvén. Igaz mandaloriaik, a gyerekek és a család bővítése eléggé fontos dolog volt. A nevezés után továbbra is velük maradtam, ugyan nem szóltam nagyon bele a beszélgetésbe, de azért én magam is szívesen hallgattam azt, hogy miről is mesél a férfi. Közben kiszúrtam a talán legkevésbé ide illő férfit, egy igencsak magas alak volt, fekete, inkább sithekre jellemző páncélban, mintsem mandaloriaiban. De mivel úgyis a birodalmiak szövetségesei voltunk – bármilyen ijesztő is volt ez számomra – így nem lehetett meglepetés az, hogy ilyen is felbukkan itt. közben pedig még ellenőriztem is az időt, ha minden igaz, már nem volt sok hátra addig, hogy megnyissák a versenyt és az egész elkezdődjön.

---

Khomo csak megcsóválta a fejét, hogy nem tudja, hogy mikor kezdődik az esemény. De szerencsére nem kellett sokáig várni, mert a sátorból előjött egy világoskék páncélos mandaloriai nő. Rerna Fett, őt megismerhették fejvadászok, ő volt Mandaloriai Fejvadász Klán második embere, a Vadászmester, aki tényleg érintkezett is a fejvadászokkal, mert Lady Ireria Antares ritkán tudott rá időt szakítani.

Fett az egyik központibb asztalra lépdelt fel és tapsolt néhányat, hogy megkapja a figyelmet. Erre elég nagy csönd lett és mindenki ráfigyelt, illetve az asztal köré gyűltek a személyek. A nő nem használt kihangosítót, így mindenkinek közelebb kellett mennie, hogy hallja a hangját.

- Üdv mindenkinek, a nevem, aki nem ismerne Rerna Fett vagyok az Awaud klánból, a Vadászmester. Először is köszönjük Bakura népének, hogy engedélyezték a megrendezendő versenyt, másodszor köszönet mindenkinek, aki eljött. A szabályok a szokásosak, ez egy verseny, barátságos, nem akarok olyat hallani, hogy valaki megölt valakit. A Fejvadászok szabályai szerint játszunk, ezt remélem nem kell senkivel sem ismertetni.

- A csapatszállítók elvisznek mindenkit a játék területére, a helyről a térképet most kapja mindenki. Szabadon választhatja mindenki, hogy hol akar indulni. A célpontok és vadak azok után lesznek kiengedve, hogy mindenki elfoglalta az indulási helyét, így felesleges előre felmérni a területet a levegőből.

- Nos, ha nincs kérdés, akkor mindenki indulhat a csapatszállítókhoz! Jó vadászatot! – mondta még.

A holoprojectorokra tényleg ekkor érkezett meg mindenkinek a térkép, az elég nagy völgyről. A méretek alapján egy négyzet úgy 250 méter lehetett. Ami a csapatszállítókat illette a LAAT-okhoz hasonló, bár mandaloriai tervezésűek voltak, bőven volt arra hely, hogy mindenkit elvigyenek, ahogyan a kamera droidokat is.

//Majd kérlek a térképen jelöld, hogy hova akarsz érkezni, honnan akarsz indulni. A szabályokat a térképpel a legalsó spoilerbe tettem.//

---

Rhys egészen sokáig aludt, pihent, hiszen számára most abban az állapotban, amiben volt igencsak megterhelő volt az utazás. Még mindig nagyon mélyen volt a depresszióban és alig pár napja zökkent csak ki a katatón állapotból és kezdte csak újra érzékelni a világot. Az első dolog, amit felfogott, hogy nem érzékeli a férjeit a közelében, ellenben hatalmas mennydörgés és villámok fogadták odakint. A házon belülről csak a lányokat érezte, ahogyan kinyúlt az Erőbe, aludtak békésen mind a ketten. A férjeit kintről a viharból érezte. felült az ágyon, majd kikelt és az ablakhoz lépett. Egy pillanat kellett, hogy lássa mi történt odakint, a két férje egymással vívott a tóparton és az ő Nexusuk okozta a vihart, az Erővihart odakint. Az egyik villám éppen a házba csapott be és kinti viharos szél is ház azon részeit csapdosta, amik nem voltak a legjobban rögzítve. Nem akarta, hogy Xelia és Kalia felébredjenek, így kénytelen lesz a remekül szórakozó urakat leállítani. Mivel odakint eléggé hideg volt, így felkapott egy pulóvert és úgy papucsban, sortban és pulóverben rohant ki a viharba. Nem próbálkozott az Erővel, volt egy olyan érzése, hogy a férjei könnyedén leráznák azt, vagy valamelyik megtorpanna, és a másik megsebezné. Lesietett a lépcsőn és belelépett a hóba. Kissé kellemetlen volt és hideg, de nem törődött vele. mikor kellően közel ért, akkor rákiabált a fiúkra, hogy hagyják abba, mert felébresztik a lányokat az Erőviharral, amit okoznak. Nem is tudta, hogy a lányok kifejezetten jól érezték magukat benne és ezért aludtak békésen. A nőnek úgy tűnt, hogy nem nagyon vették észre a külső szemlélő által akár élethalál harcnak is tűnhető edzés közben, hogy a feleségük megérkezett és próbált velük beszélni. Így, amikor megakasztották egymás támadását és néhány pillanatra megálltak a küzdelemben és egymásnak feszültek, Rhys ebben a pillanatban nyúlt ki az Erőbe és egy telekinetikus támadással mindkét férfit belökte a jeges vízbe. A fénykardjaik is egyből kikapcsoltak és a vihar is kezdett alábbhagyni, mindkét férfi pedig vacogva igyekezett kikászálódni a fagyos vízből. Láthatóan nem igazán értették, hogy ez miért is történt.
- Mint mondtam hagyjátok abba, mert felébresztitek a lányokat! Engem már sikerült! – mondta meglehetősen morcosan.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

Nem is kellett olyan sokat várniuk már, mert hamarosan megérkezett egy igencsak különleges külsejű férfi, aki félig inkább kibernetikázott személynek tűnt Hyrsi számára. De talán még valamilyen furcsa emberszerű droidot is meg mert volna kockáztatni, révén nem volt Erőérzékeny, így nem tudta megvizsgálni azt, hogy micsoda a másik. A férfi szavaiból legalább megtudták a választ, hogy miért csak az FRK-tól voltak itt küldöttek, mert a többi frakcióval külön tárgyaltak. Igazából eléggé logikusnak találta mindezt, hogy így tettek, legalább nem azt látják, hogy mennyire próbálnak a többiek alá ásni. Az pedig jó kérdés volt, hogy mit is ajánlhatnak a helyieknek. Ő ugyan szenátor volt és egy bolygót is képviselhetett Lord Tubrok megbízatásából, de Lady Ireria játszott szerepet az FRK megalapulásában, így neki ilyen téren nagyobb szava volt, saját maga pedig szándékozott emiatt is a saját keretein belül maradni. Már csak arra volt kíváncsi, hogy a muun miként is fog reagálni minderre és ő miket fog mondani, mit fog tudni felajánlani. Saját maga kulturális dolgokat nem tudott, hiszen a Kaldahan köztudottan nem volt épp olyan, akik szerették volna a külvilágiakat, a hadiipari dolgokat pedig nem adnak el senkinek. Erre egyedül a droid rendszer volt az, ami haditechnikai volt és Lord Xeth számára készített és készít még mindig. De az is Lord Tubrok engedélyével történt.
- Lady Hyrsi Moldenson vagyok. Jómagam nem konkrétan az FRK-t képviselem, sokkal inkább a bolygóm népét, a Kaldahan pedig az FRK része, így kapcsolódunk hozzá. A népünk leginkább újfajta technológiákat tud nyújtani önök számára, főleg droidok és információs rendszerek terén és bányászati módszereket, akár a bolygó magjából, hiszen a Kaldahan jégbolygó, így nekünk ehhez kellett alkalmazkodnunk – mondta.
Ezek után hagyta, hogy a többiek beszéljenek, ami így elsőre fontos volt, azt most elmondta.

---

Ahogyan az illető belépett, Ireria már csak ösztönből is igyekezett az Erővel megvizsgálni a másikat diszkréten és arra jött rá, hogy a másik élőlény, legalább is még voltak benne olyan részek, amik ezt támasztották alá, hogy az volt, ha nem is teljesen. Annyira nem találta érdekesnek mindezt, hiszen első élete vége felé saját maga is eléggé kibernetikázva volt, mert egyrészt már öreg volt, másrészt pedig elég sok sérülést szedett össze ahhoz, hogy így kelljen mindennek lennie. Azt, hogy a másik Erőérzékeny-e, vagy használó nem kívánta megtudni, az feltűnő, saját maga pedig úgyis teljesen elrejtette magát az Erőben. Figyelmesen szándékozik végighallgatni a többieket, hogy ők mit fognak mondani. Azonban, ha a férfi nem szólal meg, akkor Lady Hyrsi után ő maga fogja megtenni mindezt.
- Jómagam Lady Ireria Antares vagyok, Agamar alkirálya, részt vettem az FRK születésében. Most pedig mint úgymond kulturális attasé vagyok jelen és a saját egyetememet, az Agamari Egyemet, illetve a Mandaloriai Fejvadász céhet képviselem és az Agamart – mondta.
A férfihoz hasonlóan neki is kissé gépies hangja volt, de neki nem beültetések, vagy hasonlók miatt, hanem a faja miatt volt mindez.
- Bár úgy feltételezem, hogy önöket inkább a tudományok és az oktatás érdekli, mintsem, amit egy fejvadász céh tudna nyújtani önöknek. Az egyetemünk régészeti osztálya az egyik legnagyobb az FRK területén – tette még hozzá.
Nem fellengőzve, vagy beképzelten, csupán úgy, mint aki nyers és rideg tényeket közöl valakivel.

---

Bynar végighallgatta azt, amit a három küldött mondott nekik, közben pedig többször bólogatott, hogy pontosan érti azt, hogy mit mondanak neki. Azok után, hogy a hármas befejezte a beszédet, akkor egyelőre nem szólalt meg. Az arcán egyáltalán nem látszott semmilyen érzelem, vagy rezdülés. Tökéletes sabacc játékos lehetett volna.

- A kirendeltség nyitás természetesen lehetséges, ahogyan az egyetemet is örömmel látjuk, a tudás és az oktatás nagyon fontos a népünknek – mondta kimérten.

Nem volt ellenséges, csak egyszerűen ilyen félig gépszerű a kibernetikus beültetései miatt.

- Ami pedig a technológiát illeti – kezdte. – Nem hiszem, hogy újat tudnának nekünk tanítani. Szerintem sokkal inkább technológiát szeretnének innen maguknak, mintsem fordítva lenne. A bolygónk a legtöbb Csillagködi bolygónál fejlettebb, talán az Örök Birodalom elmondhatja rólunk, hogy ők előrébb vannak, de a többi nem valószínű.

Ezt sem nagyképűen mondta, csak úgy, mintha tényeket olvasna fel valahonnan, vagy egy gép sorolná az adatokat.

- Mint láthatták képesek vagyunk arra, hogy a terraformálást folyamatosan változtassuk és ez alapján mindig pontosan napra pontosan tartsuk az évszakokat. És, hogy még egyik frakció sem jött rá minderre korábban, képesek vagyunk elrejtőzni is mások elől. ez volt az oka, hogy amíg fel nem fedtük magunkat, jelentéktelen bolygónak tűntünk az önök szemében is…

---

- Üdvözlöm, Valeria Ragal, a Vörös Boszorkány, fejvadász – mutatkozott be a férfinak.
Természetesen mindez hazugság volt, de ezt az álcát sok helyen ismerték és még a fejvadász céhnek fizette is a tagdíjat a személyiségre, szóval a papírjai is megvoltak ahhoz, hogy mindez tökéletes legyen. De egy ügynöknek így is kellett tennie. Mivel az arca és semmije sem látszott, így remélte, hogy kellően diszkréten és könnyedén fel tudja mérni a többieket. Az öltözete nem árulta el, hogy milyen anyagból volt, sokkal inkább illett az itteni klímához, még ha fekete is volt. Szóval egy alakváltóval volt dolguk, aki színész is. Igazából azon sem csodálkozott volna, ha a sajátjaik rabolták volna el, hogy kondicionált ügynököt faragjanak belőle, vagy épp azért küldték, hogy ennek szerezze meg, csak saját magának kell kitalálnia mindezt. A képeket megnézte és próbált valamilyen hasonlóságot találni rajtuk, hogy van-e valamilyen hasonlóság, egyező pont, ami alapján később felismerhetik. Meg persze azt, hogy ezen városban van-e valamilyen képe ezekből. Ha tud, akkor próbálja a rajongói holonetes oldalát és a nőét is megnézni, hátha elárul valami ezekből valamit, ami kiindulási pont lehet. De igazából nem aggódott, dolgozott kevesebb információból is már korábban. A fiatal srácot elég amatőrnek gondolta, hiszen ezeket a hírekből is ki lehetett mazsolázni, bár lehet, hogy nem akar azzal időt fecsérelni. Mindazonáltal egyelőre mivel több kérdést is feltettek, még meg akarta várni a válaszokat mielőtt el fog indulni a nyomozást megkezdeni. Mivel minden lényeges dologra rákeresett és a férfi is rákérdezett, ahogyan a nő is, így ő maga nem tett fel most semmilyen kérdést.

---

Amíg Jonathan kérdéseket tett fel, addig Eca és Ingrid a holonetet igyekeztek feltúrni. Amit a két nő azonnal látott, hogy nincsenek adatok, fényképek és hasonlók. A nő minden létező közösségi médiás dolgát törölte, semmi ilyet nem lehetett róla találni. Egyedül média cikkek és a családjához közeli médiacikkek voltak fent a HoloNet-en összegyűjtve.

Azt gyorsan át lehetett böngészni, főleg, ha erre a városra kerestek rá, de itt a családnak semmilyen érdekeltsége sem volt az adatok és a média szerint. Mivel Eca is hasonló körökben mozog, Ingrid meg főleg mind a két nő láthatta, hogy a nyomok és adatok törlésével, eltűntetésével valaki nagyon, de nagyon profi munkát végzett. Ilyen szinten csak tényleg profik, nagy támogatottsággal képesek arra, hogy ezt véghezvigyék.

Ahogyan megnézték a képeket, hogy milyen alakokat vett fel a nő korábban, semmi, de tényleg semmi hasonlóság nem volt egyikben sem. Nem volt közös támpont, se semmi, amin ki lehetett volna indulni. A nő tényleg remek színész volt és kiváló alakváltó is, hogyha ezt így ennyire ki tudta vitelezni. Éppen ezért jöttek jól Jonathan kérdései Agler Akaar’i irányába.

- Három testvére van, mindkét szülő és nagyszülő még életben, többet nem nagyon tudni, roppantul törekednek a diszkrécióra. Családon belül nem tudni, csak annyit, hogy nem nézik jól azt, hogy ilyen módon szerepel a nyilvánosság előtt. Szeretője van, elvileg vele szökött meg. A legjobb színésznő, természetesen vannak riválisai, mint mindenkinek és őrült rajongók is. De ez egy békés bolygó, kevés a gyilkosság, az erőszak. Éppen ezért rendkívüli az ügy.

Ebben a pillanatban szólalt meg a kommunikációs eszköze a férfinak, aki a saját helyi nyelven beszélt valakivel pár mondatot, majd eléggé gondterhelt lett. Így fordult vissza a három főhöz.

- Most jelentették, hogy megtalálták Liaran D’kai szeretőjének holtestét néhány saroknyira ide… - mondta. – Meg szeretnék nézni a testet és a helyszínt mielőtt elszállítják a hatóságok?

---

A főteremben nem talált semmilyen iránymutatást, se semmit, ami segített volna neki abban, hogy merre is kezdje el a dolgokat és mit nézzen meg elsőre. Ilyenkor igazából alap esetben csak puff az Erőre hagyatkozott volna, hogy az segítsen neki, az súgja meg, hogy mit és merre csináljon, de végül is úgy döntött, hogy talán a legjobb az lenne, hogyha Werda emlékének adózva puff bele a közepébe elvet alkalmazná, aztán lesz, ami lesz. Akkor úgy döntött, hogy marad ennél és teljesen random indul el. Igazából remélte, hogy valahol talál majd holocronokat, vagy datacronokat, amik beszélhetnek a régmúlt időről, de ahhoz tudnia kellett, hogy mi merre van. az ilyen tárgyaknak pedig a legjobb tároló helye részben a föld alatt volt. Így végül is, mivel bal oldali irányba látta, hogy lefelé vezető út van, a jobb oldali felfele ment, előre meg falak voltak, így maradt a baloldal. Még egyszer hátrapillantott, hátha meglát valakit, valamit, hogy nézi, szólna hozzá, de mivel semmi ilyen sem volt, így tényleg elindult balra. A felhívás alapján bárhova lehetett menni, minden épületbe, minden helységbe, így nem aggódott, hogy megállítják majd. Amit még megtudott, hogy lehet, hogy nagyon régóta itt voltak a templomok, de nem olyan régen nyitották meg őket, mert az Erő nem különösebben érdekelte és vonzotta a helyieket. Ostobák! Legalább is ez volt a véleménye a nőnek. A lépcsők egyszerre voltak fémből és kőből, valamilyen nagyon stabil és maradandó anyag lehetett mindez. majd talán rátér erre is, De alapvetően nem az építészeti csodák miatt érkezett, hanem az ereklyék és hasonlók miatt. Hamarosan leérkezett a talajszintig, mert innen már nem olyan modern katakombába érkezett. érdekes, gondolta még, majd leérkezve a lépcsőn megütötte a főnyereményt. Egy olyan szobába érkezett be, ami tele volt ősi leltekkel, tárgyakkal, a korábban kért holocronokkal, datacronokkal és jó néhány csontvázzal, amit még valószínűleg a hely építői, vagy utolsó lakói hagyhattak hátra maguknak.

---

Noha Khomo azt felelte a kislánynak, hogy fogalma sincs, hogy mikor kezdődik az egész, így egyelőre türelmetlenül várakozott, de már nem kellett sokáig, mert egy nő az Awaud klánból jelent meg. Noha még nem látta korábban, de a papa adataiban benne volt, hogy ő a Mandaloriai fejvadász klán vezetője, így páncél alapján megismerte a kislány. Lelkesen nézte meg a völgy térképét, ahova menni lehet majd. Kellően nagynak tűnt a hely, változatos tereppel és sok lehetőséggel. Azt sem tudta hirtelen, hogy melyiket válassza. Vagyis válasszák, mert már megvolt beszélve Khomo-val, hogy együtt fognak menni. noha nem látszott, de kérdőn pillantott a vele levő férfira, hogy melyik helyet is válasszák. Mivel már ismerte a másikat, így a biccentése mellett is tudta, hogy a férfi mosolyog, ahogyan rápillantott a sisak mögül és megszólalt.
< - A te választásod kölyök, ez a te versenyed, én csak neked segítek – mondta szinte kedvesen. >
Ezzel a férfi nem könnyítette meg a helyzetét. Mivel most már Mando volt, az Erőre véletlenül sem akart támaszkodni, a családjával volt, nem karta kockáztatni, hogy megölik azért, mert erőérzékeny, vagy elküldik a Birodalomba. Azt a családja úgyis tudta, meg Khomo is, hogy megtanulta a fénykardvívást, de olyan minimális szinten volt csak Erőérzékeny, ami még befért a határba, hogy nem eshetett baja. Néhány pillanat gondolkodás után rábökött a térképre.
- Oda! – mondta lelkesen, majd a sógorával együtt ő is felszállt az egyik csapatszállítóra.

---

Szerencésre már nem kellett sokat várni, mert hamarosan meg is érkezett az Awuad klánba tartozó Fett hölgy. Szomorú volt a klánjuk története, mert a jedi háborúnál szűntek meg mint tényleges klán lenni és akkor fogadták be őket az Awuad klán emberei. A legtöbben nem szívesen beszélnek erről az időről, így én sem faggattam nagyon sem Toriant, sem pedig Asa-t, se az én jó barátomat August Dandem-et. Szóval maximum mannyit tudtam, amennyi az írásos emlékekben volt. De most már gyorsan haladtunk a cél felé, köszönhetően a Vadászmesternek. Amikor a térkép megérkezett a holoprojectoromra, akkor gyorsan vetettem rá egy pillantást, hogy milyen is a terep. Szerencsére olyan, ahol lehet háti rakétával is mozogni, ráadásul több sziklás terep is volt ott. Csak egy pillantás volt, mert utána figyeltem a többi szabályra. Szóval sima fejvadász szabályok, azaz vérontásra nem kell számítani, hacsak valaki úgy nem dönt, hogy nem lesz túl szabálytalan, vagy pedig nem érdeklik a becsületes szabályok. A többségtől nem számoltam ezzel, hiszen mandaloriaik voltak, a többiek meg kiderül, azért majd igyekszem a hátam mögé is nézni, nehogy rosszul járjak. Közben a térképen bejelöltem, hogy hova is szeretnék menni és visszaküldtem a koordinátámat a nevemmel együtt, hogy az lesz az enyém. Innentől kezdve csak magamra számíthattam és ideje volt annak, hogy most először „csatatéren” is bizonyítsam, hogy rátermett vagyok arra, hogy mandaloriai vagyok és élesben is kipróbálhassam a páncélomat. Igaz a próbákon már bizonyítottam, de szerettem volna ilyen helyzetben is. szerencsére kivisznek minket, így nem kellett kirepülni oda háti rakétával. Emiatt kinéztem magamnak egy szimpatikus csapatszállítót és igyekszem arra felszállni, hogy hamarosan, amint mindenki felszállt a többibe, meg ebbe, akkor végre elindulhassunk a terepre és megkezdődhessen a vadászat.

---

Bennek annyira nem vált be az, hogy hova akar menni, hogy az Erőre bízta mindezt, révén az Erő azt súgta, hogy bármit választ, halálos veszedelemben lesz része és az Erő azt súgta, hogy ne akarjon odamenni. Ez elég furcsa és új érzés volt a számára, de mivel innen nem nagyon volt kiút, így akkor a férfi random választott egy helyet. A képzése miatt egyébként is kevés veszedelem fenyegethette.

A szállítóhajók fel is emelkedtek a levegőbe, ahogyan a kamera drónok is, amik követték a siklókat és a hajókat. Néhány perc alatt az egész kompánia odaért ahhoz a hatalmas völgyhöz. Az látszott, hogy az egész pajzzsal, pajzsokkal volt körülvéve, hogy semmi se szabadulhasson ki onnan, ami kiengednek a vadászathoz és a versenyzők se tudjanak távozni, hacsak nem jelzik, hogy feladják a versenyt, így viszont attól sem kellett félni, hogy olyasvalaki megy be, akinek nem kéne ott lennie.

A szállítóhajókból azok, akiknek volt háti rakétája kirepültek és úgy mentek a megfelelő helyre, amit kijelöltek. Ezt a repülés alatt mondták el, hogy mindenkit letesznek és utána majd elindítják a versenyt, illetve mindenki kapott a kommunikációs eszközére egy kódot, amit el kell küldeni, ha feladják a versenyt és felszedik őket. akiknek pedig nem volt háti rakétája, azok egy-egy kábelen, kötélen tudtak leereszkedni a saját kiindulópontjukra.

A leereszkedés után Ben egyébként csak fákat látott, másokat nem arról a pontra, ahol letették. Amint ez megtörtént és mindenki megérkezett a helyére, egy rövid 10 másodperces visszaszámlálás következett. Amint ez a végére ért a verseny elindult, immáron szabadon mozoghatott mindenki.

---

Csípőre tett kézzel figyelte, ahogyan a férjei kikecmeregtek a vízből, most már kezdte érezni azt, hogy hideg van és ideje lenne visszamenni a házba, de nem akarta megtenni addig, amíg le nem rendezte ezt az egészet és helyre nem tette az ügyet. Amint az urak is kiértek már nem csak Rhys fázott, hanem ők is, azért nem lehetett kellemes a jeges vízben landolni, főleg nem kifulladva az edzés kellős közepén. Természetesen mind a ketten pontosan úgy néztek rá, mintha fogalmuk sem lenne semmiről és a ma született ártatlanság lenne mind a kettő, mindez párosult azzal a nézéssel, aminek Rhys általában ellen sem tud állni. Most is csak azért tudott, mert egyrészt kicsivel több, mint egy hónapja szült csak és nem is beszélve arról, hogy egyáltalán nőnek sem érezte magát azóta az eset miatt és a depresszió is teljesen letaglózta. Így az, amit érzett a férjei iránt azt az összes többi dolog elnyomta mindezt. Bár ez nem jelentette azt, hogy a lélegzete ne akadt volna el akkor, amikor azok ketten ott ólálkodtak a közelében, márpedig erőgyorsítással néhány pillanat alatt ott voltak mind a ketten. Hogy elvesszen a kék és arany tekintetben az állapota miatt csak néhány pillanatra volt hatással rá. Most sokkal inkább, mint lelki társra vágyott, mintsem arra, hogy ágyba bújjon velük. A vihar szinte teljesen elmúlt közben, csak egy-egy villám volt az égen, de ez megszokott volt, hogyha mind a ketten egy helyen tartózkodtak.
- Hiába néztek így rám, nem fogok megbocsátani! – kötötte a szöget a karóhoz dühösen.
A dühe mindkét férfiból vigyort csalt elő, már csak amiatt is, hogy végre újra érezni kezdett, ha még nem is valódi dühöt is, de legalább haladtak. Ekkor ütötte szíven az, ahogyan meglátta, kiolvasta a két férfiból, hogy miként néznek rá. Ők még mindig a nőt látták benne, miközben egy megcsonkított roncs volt. erre az egészre könnyek szöktek a szemébe.
- Hagyjátok abba! Ne nézzetek már rám így! – kiáltott rájuk.
Sírva fordult el és igyekezett visszarohanni az épületbe, hogy egyedül lehessen…

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Négy Évszak





Bakura

---

A válasz Hyrsit is meglepte, amit Bynar felelt. Nem igazán efféle választ várt, nem sűrűn fut bele az ember olyanba, amibe most itt, hogy közlik, hogy nem kell a technológiájuk, mert a sajátjuk fejlettebb. A kultúra és az oktatás azonban érdekli őket, ez pont az volt, amivel saját maguk sajnos nem szolgálhattak, a Kaldahan népe nem nagyon örült volna annak, ha a bolygót elárasztják a Bakura bolygó lakosai, tanulás, vagy éppen túriskáskodás miatt. És a sajátjaik sem jöttek volna nagyon el ide, ők jól elvoltak a Kaldahan-on. Persze mindig voltak olyanok, akik szerettek más világokat meglátogatni, de annyira nem volt jellemző. Úgy vélte, hogy lettek volna az egyetemen olyanok, olyan oktatók és hallgatók, akik Lady Ireria módszere alapján eljöttek volna tanítani, vagy oktatni, akár egyszer, akár többször is, de ezt tőlük kellett megkérdezni. Volt, akikkel többször dolgozott együtt, vagy tanácsozott, így tudta, hogy ez valós megállapítás, így ezt akár saját maga is felajánlhatta. Még szerencse, hogy ő maga is szenátor volt, mint a másik nő. A Muun nem volt az, neki a cége maradt. Mivel saját magát nem a profit érdekelte és az sem, hogy a férfi esetleg keresztbe tehet neki, így remélte, hogy megtudja őket győzni. Saját maga nem is próbálkozott vele egyelőre, inkább a másik témát hozta fel.
- Ahogyan Lady Ireria is mondta, oktatásos dolgokban a népünk is benne lenne, a Kaldahan jégbolygó, a hagyományok és a történelem számunkra is nagyon fontos. Oktatóink is szívesen jönnének el megismerni önöket és látnák az ön népét is viszont a mi egyetemeinken – mondta kedvesen.
Kíváncsi volt, hogy mit is fog a férfi minderre mondani, hogy ez pozitív lesz-e az irányukba, vagy sem.

---

Ireria is figyelmesen hallgatta végig, hogy ki mit is mondott, ajánlott. Élete során hallott már elég sok kacifántos dolgot, így ő maga nem lepődött meg azon, hogy a férfi elutasította a technológiai ajánlatukat. Míg a többiek arcán látható volt a meglepettség, addig saját magáé rezzenéstelen maradt. Nem mintha a ruházata miatt bármi is látszódott volna rajta, de még az ajkai sem rezdültek. Igen, azt már látta a nő, hogy elég fejlettek, ez kiderült, amikor ide jöttek és azt láthatták, tapasztalhatták itt, amit. Az időjárás ilyen szintű befolyásolása talán még az Örök Birodalomnak sem volt meg, és az is figyelemre méltó volt, hogy miként is rejtették el magukat mások elől. Addig nem is tudták lényegében, hogy mi van idelent, amíg le nem jöttek. Persze tudták, hogy magas szintű technológiájuk van, de ami fogadta őket, az nagyobb volt sokkal, mint amire számíthattak. Ami a technológiát illette, ha szükségük lett volna arra, akkor azt megszerezhették volna máshogy is, itt igen a Csillag Kabalra gondolt, azonban az, hogy jó barátságot alakítsanak ki, arra úgy tűnt, hogy az egyetem jó irányvonalnak indult, mert erre Bynar is nyitott volt. A muun azt a formáját hozta, amit halott is róla, hiszen egy ideig, még részben most is ugyanazon a helyen, a Felucia-n ténykednek, a Czerka embereitől hallották, hogy milyen is volt a másik. Ha lehet, akkor lyukat beszél bárkinek a hasába. Már csak ezek miatt is kíváncsi volt, hogy Mr. „Szólítson csak Kolby-nak, mindenki így hív”, mire is fog a félig droid kiborggal kezdeni. Úgy érezte, hogy szórakoztató lesz ez a nap. Egyelőre most nem szólalt meg, a saját kérdése úgyis olyan lesz, hogy arra többet kell majd a másik illetőnek felelnie, mert eléggé komplex és összetett volt. Saját maga pedig megtanult türelmes lenni több, mint tízezer év alatt. Most is ki tudott néhány fiatalt várni, hogy végezzenek.

---

A beszélgetés tovább folytatódott, Ireria úgy döntött, hogy kivár, amíg a többiek el nem mondják, hogy mit akarnak, mert nem akart Kolby lelkesedését sem letörni, megtörni inkább. Hyrsi is felhozta azt, hogy olyasmit ők is tudnak nyújtani, mint Ireria-ék, azaz oktatást, kultúrát és történelmi dolgokat. A nő szavaira elégedetten és röviden bólintott is Bynar, majd megszólalt.

- Erről tárgyalhatunk, mint korábban is említettem, a történelem, művészetek és efféle dolgok előtt a népünk mindig nyitva áll – mondta.

Ezek után fordult oda Kolby felé, hogy neki is válaszoljon, révén az ő válasza a győzködés és saját maguk színezése miatt komplikáltabb volt, mint amit a nő mondott, aki ennyiben hagyta a dolgot és áttért arra, ami már biztos volt, a tanítás és ilyen dolgok miatt. Az arcán továbbra sem látszott semmi sem és hangja is ugyanolyan volt, mint eddig.

- Biztos vagyok benne, hogy az FRK területén kiváló munkát végeznek Kolby – mondta. – A bolygónkon egy speciális fém található meg, a technológiánk erre épül, ennek köszönhetően tudtuk felülmúlni a többi másik bolygót a Csillagködben. És éppen ezért a számítógépes technológiánk is nagyban más.

- Az önöké archaikus ezekhez képest és nem valószínű, hogy megértenék az önök emberei ezt. De bizonyára találhatunk valamit, ami önöknek van és nekünk nincs – mondta, hogy ne tűnjön teljesen elzárkózónak. – De…

Itt néhány pillanatra csöndben maradt, mintha elgondolkodott volna.

- Ha gondolják, mivel önök az utolsó frakció, akik ma vannak soron, megmutathatom a legközelebbi gyárunkat, hogy miként néz ki a fejlesztés és a gyártás nálunk – ajánlotta fel.

---

Ingrid is nekiállt annak, hogy megnézze az adatokat, a nő túlságosan is profi volt, saját maga hírszerzőként elég jó szemmel rendelkezett az ilyenhez, hiszen a saját embereit is ő maga válogatta ki az Orgyilkos hivatalhoz. Volt egy olyan érzése, hogy a nő több, mint aminek tartják, vagy már régen nem is a család tagja, hanem valaki átvette a helyét. Egy-egy közösségi médiás profilt lehet törölni, de attól még cikkek és hasonlók megmaradnak, itt túlságosan is pofi volt a munka. A másik eshetőség, hogy valamiért tényleg fel akart szívódni a nő és ő fizetett azért, hogy mindent tüntessenek el róla, vagy itteni benti munka volt és a férfi nem árult el mindent, vagy épp semmit. Az elrablásban nem nagyon akart hinni, ahhoz ez egy senki volt, hogy ilyen munkát végezzenek miatta. Mondjuk tény és való, hogy nem ismerte a bolygó technológiáját, sem pedig az itteni hálózatot, hogy ezt mennyire könnyű kivitelezni, de hírszerzői szemmel és Birodalmi technológiát nézve – nem az új rendszerüket, amihez alig férnek hozzá, hanem az általánost – sok idő és nagy szervezést igényel. Nyomokat meg azért nem találhattak, mert biztos, hogy molekuláris bombát használtak, az biztos, hogy profik. Saját maga is így dolgozott volna. Akkor pillantott fel, amikor végre valamilyen nyomra bukkanhatnak, mert megvan a szerető teste. Annak nem örült, hogy a többiek is meg akarják nézni, mert szíve szerint egyedül dolgozott volna, de nem nagyon tudott mást tenni.
- Természetesen én is megtekinteném a helyszínt – mondta.
Ha elindulnak majd, hogy megnézzék, akkor ő maga is a többiekkel tart, hogy ezt megtehesse.

---

A trió mindhárom tagja belement abba, hogy szeretnék megnézni a testet, így a férfi bólintott, majd fel is állt a helyéről, majd megkérte a hármast, hogy kövessék. Az épületben a liftekig mentek el, azzal le az alagsorba, ahol több különböző jármű is várakozott. Egy zárt antigravitációs autóhoz mentek, ami a siklókra hasonlított.

Itt mindenki eltudta foglalni a helyét, és azzal indultak el. Szirénája is volt a járműnek és elsötétített ablaka, így kilátni tökéletesen lehetett, de belátni nem. A jármű útjából mindenki félrehúzódott, így néhány perc alatt meg is érkeztek egy jobb módú negyed szélére, de nem ez volt az elit negyed, inkább felső-középosztály. Itt több emeletes ház is volt egymás mellett, kisebb sikátorral elválasztva egymástól.

Az egyik sikátorhoz mentek, ahol minden csupa vér volt, a falak, a padló. A földön vérbefagyva egy páncélos alak feküdt, akit pont ekkor fordítottak hanyattfekvésbe, amikor a négyes megérkezett. Így láthatták, hogy bármi is ölte meg, az belülről robbant kifele a mellkasából és még belülről a páncélt is szétrobbantotta, bármi is volt az.

---

Azt azonnal látta, hogy nem mindegyik csontváz emberé, hanem több más humanoid fajé is lehetett. Érdekesnek találta, azt ugyan nem tudta, hogy mennyire lehettek idősek, de attól még érdekes. A droidját kiküldte felderíteni és persze azért, hogy az egész helyet rögzítse, később, ha majd nyugodtabb körülmények között akarja megvizsgálni a felvételeket, akkor arra tökéletes lesz. Később pedig talán még vissza is jöhetnek majd és akkor rendes csapatot hoz, addig marad ez a megoldás. Közben ő maga is lelépett a benti részre és lassan nézett körbe. Az egész rész hatalmasnak tűnt, igyekezett úgy haladni, hogy ne lépjen rá egyetlen csontvázra sem. Beljebb ilyeneket pedig már nem is látott, csak ezeket itt kint. A biztonság kedvéért a holoprojectorával ezeket is levette, hogy majd később megállapítható legyen, hogy milyen fajba tartoznak. Igazából az érdekelte, hogy olyan-e, ami mára kihalt. Urdrarr-ral nem számolt, hiszen az a faj nem volt túl öreg, míg ez a hely sokkal régebbi volt annál. Igazából hozzájuk is érhetett volna a képességével, hogy megtudja mibe haltak bele, de tartott tőle, hogy szétmállna az egész maradvány. Így egyelőre inkább a falakat kezdte megnézni, amiken domborműveket látott, feliratokat, olyan nyelven, amit nem ismert meg. az írásmódot felismerte, az a saját aurebeshük volt, az nem változott a rakata idők óta, de a nyelv az igen. Most hiába tudja elolvasni azt, ami ott van, az akkori nyelvet, amit az urdrarrok reformáltak meg teljesen a megérkezésük és létrejöttük után. Így ezeket is csak levette, biztosan van olyan, aki képes ezeket is elolvasni, saját maga csak az ősi urdarr-ban mélyedt el, ezekben nem. mivel a helység elég nagy volt és bal irányba volt az főleg, így az itteni falakat nézte meg először, aztán úgy haladt, hogy itt a fal mellett akart végig menni egészen az oldal falig és megnézni, hogy itt miket talál.

---

A helyszínre való érkezés után Nalah és Khomo is a háti rakétákkal ereszkedett le a saját kis kijelölt nagyjából negyed kilométeres területükre. Itt jellemzően csak fák voltak, de a kislány már tudta, hogy merre akar majd haladni, északi irányba, előre a nagyobb, fedett területre, ahol a vadakat, vagy levadászandó lényeket könnyebben észrevehetik. Mivel most itt kint szabadon voltak, a fák között egyrészt védettebbek lehetnek másrészt, ott elbújhatnak úgy, hogy az állatok se lássák őket. Ezt kézzel mutatta is Khomo-nak, aki bólintott neki. Amikor elindulhattak, akkor meg is jött a jelzés, hogy így tehetnek. Mivel most ez az ő versenye volt, el is indultak, az elején még csak egyszerű bokrok és hasonló között haladtak, eléggé egyenletes talajon. Amennyire látszott nem mesterségesen volt kialakítva, vagy pedig nagyon profin megcsinálva. Nalah ezt is igyekezett megvizsgálni, hogy mindennel teljesen tisztában legyen, nem szeretett volna a családja, klánja nevére szégyent hozni. A sisakja szenzorjaival pásztázni kezdte a környéket, hogy merre is menjenek, de egyelőre semmilyen más dolgot nem látott, így maradt az előre, ott talán lesznek nyomok és ehhez hasonló dolgok. Szerencsére a vadászathoz és nyomolvasáshoz alapból is értett, hiszen már odahaza is ezzel foglalkozott, csak éppen ott még technológia nem állt a rendelkezésére. A képzése alatt már megtapasztalta, hogy ezzel könnyebb az egész felderítés és minden más is. Örült, hogy alapból a nehezebb utat tanulta meg, így minden más könnyebb volt. Végül pedig egy farkasszerű lény mászott a látókörébe, a kezével nyúlt ki, hogy megállítsa Khomo-t és a lényre mutatott, hogy mi volt ott. A férfi bólintott és a kezével intett, hogy a kislányé a terep, ez az ő vadászata.

---

A megérkezés zökkenőmentesen zajlott és búcsút is inthettem minden ismerősnek, kevésbé ismerősnek. Mivel nem szándékoztam fejvadászként senkinek sem a munkáját tönkretenni, így nem igazán figyeltem, hogy ki merre ment és hol szállt le, hova repült. A lényeg az volt, hogy jól szórakozzunk és edzésben maradjunk, nem is beszélve arról, hogy nevet szerezzek a Cadera klánnak. Szóval nem akartam senkivel sem verekedni valamilyen vadért, sem pedig szabálytalanságot véteni. Nekem ez volt az első ilyen versenyem, korábban fejvadászként sem vettem részt bennük, csak az egykori rabszolgaként volt részem halálos versenyben, ami még mindig nagyon rossz emlékeket idézett fel bennem. Látni, akivel felnőttem, hogy ő kész lett volna megölni azért, hogy kivívja a rabszolgatartónk figyelmét, szerelmét. Őt megtörték, még mindig rosszul éreztem magam amiatt, hogy meg kellett ölnöm kamaszként, soha sem tettem túl rajta magam. Csak rajta nem, azok után sem, hogy megbosszultam és megöltem azt a férget és így szabad lettem. A leérkezés után igyekeztem körbenézni, direkt egy köztes helyet választottam elsőre, úgyis tudok majd szintkülönbséget váltani, az nem zavart a rakéták miatt. Úgy döntöttem, hogy elsőre északnak fogok haladni, fentről úgy láttam, hogy itt fák, illetve erdők voltak. Amint a visszaszámlálás a végéhez ért, akkor el is indultam. Mivel eddig minden túl nyugis volt, úgy véltem, hogy most engedhetik ki a célpontokat, vadászzsákmányokat. A térképem alapján alig értem ki a saját kezdő zónámból, amikor mozgást hallottam, majd a bokrok és faágak takarásában egy hatalmas, nexu-ra emlékezető macskaszerű lényt pillantottam meg. Akkor vadászatra fel!

---

Ben a leérkezés után, amint körbenézett láthatta, hogy mindenhol félig örökzöld, félig lombhullató fák vannak. Így a zöld és sárga levelek váltakoztak a fákon, a földön pedig lehullott avar volt látható. A háta mögött láthatta a sziklafalat, amit mászó felszerelés nélkül elég nehézkes lehetett volna megmászni. Más személyt azonban itt a környéken nem látott magán kívül.

Úgy döntött a férfi, hogy nyugati irányba fog haladni, hogy kiérjen a völgybe, ahol nincsenek fák. A következő terület egy része úgyszintén fás volt, a széle volt olyan, hogy ott már csak bokrok és a fák kinyúló ágai adnak majd árnyékot. Nagyjából a következő rész közepéig ért, azaz még voltak fák és bokrok, amikor hirtelen mozgást látott és hallott is, ami előröl azaz nyugatról jött felé.

A bokrok és faágak takarásában egy hatalmas, nexu-ra emlékezető macskaszerű lényt pillanthatott meg a férfi. A lény egyelőre nem vette észre, mert szerencsére pont az ő irányába fújt a szél, de valószínűleg nem volt sok ideje addig, hogy a lény ki ne szúrja őt valamilyen okból kifolyólag. Végtére is egy nagytestű ragadozóról volt szó.

---

Csak fásultan nézett a férjeire, még ahhoz sem volt már ereje, hogy dühösen tegye, ahogyan ahhoz sem, hogy elmondja, hogy mi a baja. Vajon megértették volna, hogy nem érzi magát nőnek? Hogy szinte teljesen felemésztette a tudat, hogy nem lehet több gyereke? Ha Xeth is úgy állt volna a gyerekekhez, ahogyan Keth, akkor nem biztos, hogy ennyire zavart volna, de a férfi imádta a lányokat és már annak idején is, amikor még csak egy volt belőlük is mondta Rhys, hogy egyszer nagy családot szeretne. A nagyot nem pont úgy értette, hogy két férj és egy-egy gyerek, hanem sok gyerek, legalább három, négy. Akkor még arra is lenne oka, hogy miért akarja a sereget otthagyni és… de így az egész olyan rémes volt. Ahogyan elfordult, hogy menjen tovább, vissza a házba, a két férfi egyszerre fogta meg a karjait, hogy itt tartsák. A hideg, jeges érintéstől úgy rándult össze, mintha áramütés érte volna. Nem a férjei érintésével volt gond, hanem azzal, hogy nagyon-nagyon hideg volt. az összerándulása nyomán mind a két férfi teljesen egyszerre engedte el és húzták vissza a kezüket. Rhys dideregve fordult oda hozzájuk. Bármi is történt, mindennél jobban szerette őket, még akkor is, ha a közeledésüket nem akarta elfogadni. Így azt sem akarta, hogy megfázzanak, vagy betegek legyenek, bár tudta, hogy mind a ketten megtudják oldani, hogy semmi bajuk se legyen, míg egy normális ember valószínűleg tüdőgyulladást kapna azért, mert percek óta a fagyokban áll idekint.
- Menjünk be, nem akarom, hogy megfázzatok és betegek legyetek miattam – mondta.
Remélte, hogy most már hagyni fogják, hogy bemenjen, bármilyen más esetben nevetett volna azon, hogy két ázott ürge lett a két férfi és így mennyire nem tűnnek veszélyesnek, csak kisfiúsnak és jóképűnek, de most erre sem volt képes, csak tényleg elindult és azt örömmel vette, hogy mind a ketten csatlakoztak hozzá, a két oldalán haladva. Az egész békés családi meghittségnek tűnt, miközben a két férfi miatt az Erővihar ugyan nagyon enyhült, de azért még mindig villámok cikáztak kettejük miatt az égen…

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika: