Xynnar

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

Xynnar városa az adatok alapján egy dzsungel kellős közepén volt megtalálható. Legalább is a kataklizma napjáig így volt, most mindenhol üres pusztaság volt itt, semmi más. Néhány fának az elszenesedett, elkorhadt, határozottan halott törzse még látszott, de ezek is ritkák voltak. az Erő valamiért mégis ide vonzotta Miin-t és Kaylyn-t is. egyelőre nem tudhatták, hogy miért kellett ide jönniük, de ide kellett.

Az első dolog, amit érezhettek már a bolygó körül is, bár akkor még csak enyhén, hogy nem a megszokott kellemes érzés tölti el, ami az Erő jelenlétekor jelen szokott lenni, hanem fagyos hideg. mint a leghidegebb bolygók éjszakái és még az Erő sem volt szinte teljesen elérhető, mintha egyszerűen itt nem létezett volna, ami ugyebár fizikailag képtelenség. Röviden, elég kellemetlen volt ez a hely, és ténylegesen halott, nem csak úgy, hogy nem volt élet rajta, de az Erőben is halott, csak az üresség volt itt.

A bolygóhoz közeledve láthatták, hogy a hírek arról, hogy a bolygó halott nem hazudtak, minden eltűnt róla, eltűnt a víz, a teljes növénytakaró, minden szürke hamu, vagy barna volt a homoktól. Ilyesfajta pusztítást még a legnagyobb tömegpusztító fegyverek sem voltak képesek. Egyelőre elképzelni sem lehetett, hogy mi okozott ilyet, mert ilyenről senki sem hallott, vagy nem is látott, valószínűleg a teljes csillagködben. Egyedül a légkör volt érintetlen, így az lélegezhető.

Miin és Kaylyn a saját hajójával érkezett ide és szálltak le a város mellett, A két hajó egymás közelében szállt le a szürkés és barnás pusztaságban. A környék, mint minden más teljesen kihalt volt. az adatok szerint volt némi sith ivadék a bolygón, amit a Birodalom a kataklizma utána szórt ki a bolygóra, de ezekből egyelőre a szkennerek alapján egy sem volt a közelben, csak a két egymást is is ismerő nő…

Felszereléslistát írjatok kérlek. Én Kaylyn-nel a kör legvégén fogok írni mindig, azaz pont a körváltás előtt, így abban a reagban ahol a körváltás lesz, előtte lesz Kaylyn reagja is.

A hozzátok tartozó header, használjátok nyugodtan, ha szeretnétek a reag elején

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/zRc43bp.png[/img]</center>

---

Mondani sem kell, de jobban örültem volna annak, hogyha nem itt kell lenne, hanem maradhatok a Hala-n Mynar-ral. Mióta itt volt így számomra több, mint két év után – noha neki csak két hét telt el a saját világunkban – betelni sem tudtam vele. boldogabb voltam, mint valaha. Ha annak idején megkérdezi valaki, hogy beleszeretek-e abba, akin keresztül akartam bejutni a Birodalomba, kiröhögöm. Pedig megtörtént, jó nagyot hibáztam, de ez van! Már csak Apuci kellett volna, hogy az életem tökéletes legyen és ne csak Kirageen, de az ő idegeire is mehessek. A pletykákat hallottam, hogy mi történt itt és, hogy a főfőnök miatt történt az egész, éppen emiatt nem is amiatt küldtek ide, hogy kiderítsem, hogy mi volt itt. tényleg az történt, amit mondanak? Ha igen, akkor az állati ijesztő, jobban, mint amikor a Csillagkohón voltam! Vagy, amikor ebben a világba kerültem. Szóval volt valami itt az Erővel kapcsolatban, amit én is éreztem, és Cithe főadmirális is erre volt kíváncsi, így jöhettem. Amint megérkeztem valószínűleg volt egy kisebb irányítási nehézségeim a hajóval és szinte biztosan át kellett kézi vezérlésre állnom, mert az Erővel hogy is fogalmazzak voltak kisebb gondok. Egyrészt jéghidegnek érződött itt minden, másrészt alig volt Erő. Ilyet otthon nem igazán éreztem korábban, de itt sem! Ennek ellenére az Erő súgott valamit, hogy hova is kellene menni. Jobb szeretem, amikor békén hagy, de mivel egyébként is itt volt a bolygón dolgom, így követtem, hogy hova vezetett. A hely teljesen kihalt volt, nem volt itt semmi, de tényleg, a holonet adatai szerint komplett városnak kellett volna itt lennie, egy dzsungel közepén, de minden pusztaság volt. A hajó szkennerjei alapján valaki már volt itt, jobban örültem volna a magányos munkának, de nem volt mit tenni. A feletteseim alapján azonban nem kellett volna itt lennie másnak, de ki tudja, egy sithnek nem kell beszámolnia arról, hogy merre és hova akar menni. A biztonság kedvéért a fegyvereimet magamhoz vettem és azokkal szálltam ki a hajóból. A másik az Erőn át ismerős volt, de külsőre nem. Szóval egy alakváltó volt a nő, néha nekem is jó lett volna.
- Miin! – biccentettem és megigazítottam a ruhámat.
Ezúttal a szokásos fejvadász felszerelésemben voltam a kiffar vérttel együtt, csak a hosszú hajam hiányzott.
- Ha a pletykák igazak Sith körökben, akkor a Császár tette és azért, hogy az itt levő életerővel Lord Xeth-et tegye halhatatlanná – vontam meg a vállamat.
Egyelőre ennél különösebben nem érdekelt a dolog, csak az, hogy mi vonzott ide, így már el is indultam a város maradványai felé sietős léptekkel.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Valószínűleg Miin sem várt sokat, hanem elindult Kaylyn után, aki sietve haladt a város irányába, ami nem is volt túl messze, szerencsére elég közel lehetett leszállni mellette. Ami rögtön látszott, hogy a város egykor fallal volt körülvéve, valószínűleg még pajzs is védhette a dzsungeltől, bár ennek már semmilyen nyoma sem volt, pedig alig pár hónapja történtek a dolgok itt. De mostanra a falból sem maradt túl sok.

Éppen emiatt pár perc séta után el is érték a korábbi városfalat, amin hatalmas hézagok tátongtak, így nem volt nehéz átmenni rajta. Odabent sem volt sokkal jobb állapotban semmi sem. Most lentről is látszott, amit korábban láthatott a két nő a levegőben, hogy az épületek romokban, mindenhol hamu, por, pár helyen, inkább épületekben emberei alakok voltak, amik úgyszintén hamuból álltak össze.

Mindenhol néma csönd volt, csak a szél süvítését lehetett hallani, illetve a két nő lépéseinek zaját, bár Kaylyn meglepően halk volt annak ellenére, hogy sietősen haladt. Az a furcsa üresség, ami az Erő majdnem teljes hiányát jelentette itt is jelen volt, bár a város közepéből, az egykori sith templom felől azért erősebben érződött, természetesen az Erő sötét oldala és a sötét oldali zavar, de mindez állandó volt, nem külső forrásból eredt.

Egyelőre a páros még semmit sem érzékelt abból, ami miatt az Erő idehívta őket és semmilyen új támpontjuk nem volt, hogy merre is kellene elindulniuk, vagy mit is kellene itt keresniük…

---

- Nem ő volt az első, és az utolsó… bár Lord Hiuval elég régen lett megajándékozva ezzel, ha minden igaz Lord Organa-hoz meg találtak alternatív megoldást, bár én azt is éreztem, nem csak ezt… de nem szólok bele a sithek ügyeibe, tovább akarok annál élni! – szögeztem le.
Okés, szóval kezdjük az elején, elvileg alig van Erő a bolygón, erre itt érezni a zavart benne. Természetesen sötét oldali, mi más, miért lenne más? Miért lenne nekem bármikor is szerencsém?! Utáltam az olyan helyeket, ahol nincs senki és semmi, az utóbbi időben pedig túlságosan sok ilyen helyet kellett útba ejtenem, a Szellemhajó, majd ez. Az Erőbe nem akartam extrán kinyúlni, annyira komplett idióta még én sem vagyok. De azt még tudtam, hogy merre van a templom, ahonnan ez jön. Azonban annyira komplett idióta vagyok, hogy oda menjek majd, mert muszáj. Apuuuuuuuuuci! Nincs valaki aki megcsinálná helyettem ezt? Nem akarom! Nem akartam itt tovább maradni annál, mint ami szükséges.
- Én odamegyek a templomhoz, vagyis ahhoz, ami maradt belőle – mondtam a másik félnek, pontosan ugyanakkor, amikor ő is ezt javasolta.
Legalább olyan könnyű lesz vele e szerint együtt dolgozni, mint amennyire szerencsejátékozni. Egy pillanatra már majdnem kinyúltam az Erőbe, hogy felugorjak a tetőkre és ott fussak végig, de az itt nem volt olyan jó ötlet a fenébe is! Menyivel egyszerűbb volt az élet, amikor apuci rohamosztagosai akarták csak a sz*rt is kiverni belőlem a modorom miatt. Hiányzik a régi életem, a régi otthonom. Nah mindegy, egyelőre itt voltunk, így a kezembe is vettem a DL-44-emet, erről, ha fizetnek sem mondanék le. Szóval Erőbe kinyúlás elmarad, akkor pedig marad az, hogy a földön közlekedem.
- Te mit keresel itt egyébként? – kérdeztem miközben elindultam.
Mivel az Erőt nem használhattam maradt az, hogy fülelek arra, nehogy meglepjen valamelyik sith ivadék, vagy valaki más engem, minket.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A páros a beszélgetés közepette eltudott indulni a templom felé. Miin kinyúlt az Erő felé, aminek következtében az a jeges, maró hidegség öntötte el, ami miatt szinte azonnal kénytelen volt megszakítani a kapcsolatot. Nem amiatt, mert a sötétséget érezte, hanem a fagyos hidegséget, ürességet, amihez képest az a sötétség, amit korábban érzett semmiség sem volt, sem az, amit sötétoldali erőhasználókban érzett. Ez sokkalta rosszabb volt.

A párost nem akadályozta semmi a haladásban, a szél kellemesen meleg volt, senki sem volt itt, a bolygóról jelentett sith ivadékok sem jelentek eddig. Amikor elértek a templomhoz vezető lépcsőkhöz legalább kétszázat kellett megmászni ahhoz, hogy felérjenek annak a tetejére, ami egy hatalmas üres térhez vezetett. Ez alapból is az volt, ennek a túl felén volt a templom, ami egy sith piramis volt.

Még mielőtt cselekedhettek, vagy mozdulhattak volna, hogy tovább haladjanak hirtelen néhány villanás történt, de nem a valóságban a szemeik előtt és pár pillanatra már nem is azon a helyen voltak, ahol korábban és nem abban az időben, hanem először a múltat láthatták. Amikor a bolygó tele volt nyüzsgő élettel, a városok, erdők, óceánok borították. Az emberek sétáltak, dolgoztak, beszélgettek, semmi, de semmi sem mutatott arra, hogy hamarosan bekövetkezhet a katasztrófa.

A következő villanás után azonban már nem a múltat, hanem a jövőt láthatták. A teljes csillagköd lángokban áll. Nem átvitt értelemben, hogy háborúban, hanem szó szerint, vörös és kék lángok lepték be az egészet és azt az álmokból már jól ismert magár vijjogást is hallani lehetett. Egy hatalmas jellemzően kék, de időnként vörös árnyalatban levő gigantikus valami lebegett az űrben, szinte belepve a teljes csillagködöt. Néhány pillanatra még a Sith Császár is látható volt az űrben, ahogyan szembeszállni készül a Főnixszel.

---

- Mert Cithe főadmirális ideküldött – mondtam. - Általános felderítésre, hogy kik tolakodnak be a birodalmi területre.
Ez igazából még a valóságot is fedte, legalább is az első rész. A második félig, de nem állt szándékomban egy köztársaságinak nagyon többet mondani ennél. Lehet, hogy jó ember és nem olyan, mint akikkel én hadakoztam, de akkor is az ellenség. A város továbbra is teljesen kihalt, miért nincs olyan hely ebben a csillagködben, ami nem ilyen? Vagy legalább is engem miért nem tudnak olyan helyre küldeni? Mondjuk egy jó kis vadászat Nar Shaddaa-n, vagy hasonló, helyette unalmasabbnál unalmasabb helyek, ahol minden tele van sötét oldallal. Otthon ez ennyire nem volt jellemző, igaz ott erőhasználókban sem dúskáltunk úgy, mint itt. Igaz így legalább teljesen nyugodtan lehetett végighaladni a városon, majd végül egy hatalmas lépcsősor elé érkeztünk. Felpillantottam rajta és felsóhajtottam. Ez még egy edzésnek is remek lesz, bár ennél, ha futok többet szoktam, csak éppen a lépcsőzésért nem vagyok oda annyira. De ez van. Vettem egy mély levegőt és igyekezetem egy hajrában, sebesség lassulás, vagy gyorsulás nélkül végigrohanni. Az nem érdekelt, hogy Miin miként jön, ha lehagyom, akkor majd maximum fent megvárom. Ott fent egy hatalmas üres tér fogadott, semmi különleges, ám amikor indultam volna tovább a templomhoz hirtelen két Erőlátomás rohant meg. mondtam már, hogy utálom az Erőlátomásokat már csak amiatt is, mert akkor találnak meg, amikor akarnak és nem akkor, amikor ÉN akarom?! Az első rész annyira nem rázott meg, hiszen tudtam, hogy mi történt itt, hogy mindenki meghalt, de ez az élet része, bár nem ennyire durván és természetellenesen, bár még magából az eseményből semmit sem láttam. A következő pedig annál érdekesebb volt, a császár és a madár, két olyan személy és dolog, akinek nem kéne itt lennie, már csak Kirageen, Mynar és én hiányzunk onnan, mert nekünk sem. Vajon mikor következik be és miért mutatta meg az Erő ezeket?
- Én megyek tovább – mondtam.
Mindegy, egyelőre essünk túl azon a feladaton, ami miatt ide hívtak. Szóval igyekeztem átmenni a hatalmas üres téren, hogy megérkezzek a templomhoz. Ha sikerült, akkor igyekszem annak a területére is bemenni, hátha onnan már nagyobb sikerrel tudom majd, hogy merre kell menni. Ha esetleg támadás érne – mert felbukkan néhány ivadék – akkor igyekszem kitérni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin nem igazán tudta tartani a lépcsőkön a tempót Kaylyn-nel, lehet, hogy fizikailag erős, de a legtöbb dolgot alakváltással old meg, az állóképességre ez viszont nem volt igaz. Ezzel szemben a társnője aktív katonaként – és a halálosztagos képzéssel a háta mögött – sokkalta fittebb volt nála. Kaylyn nagyon ki sem fulladt mire felért, Miin jó ötven lépcsőfokkal mögötte a tüdejét kiköpve érkezett fel, hacsak nem lassított a tempón nyugodtabbra.

A látomás Kaylyn-t taglózta le kevésbé, Miin még szinte teljesen a hatása alatt van, amikor a kiffar már el is indult a templom felé. A templom egy hatalmas piramis volt, ami egy külön városrészben foglalt helyet. Ennek a főbejárata előtti téren állt a páros, vagyis haladt a bejárathoz, ami egy elég nagy kapu volt az egyébként fallal körül vett helyen. Ami a térképet illette akár most is letölthető volt a HoloNet-ről, révén az azt sugárzó műholdak még működtek az űrben.

A bejáraton beérve egy újabb hatalmas térre érkezett a páros, itt bent kisebb-nagyobb falak is látszottak az épületek mellett, velük szemben pedig itt magasodott a hatalmas piramis is, de addig át kellett még menni a téren, egy falon és egy újabb téren. Előttük még a kiszáradt folyómeder is látszott. Itt bent az Erő valamivel erősebb volt, mint odakint, ott üres és hideg, itt valamivel élettel telibb, bár erősen sötét oldali, ez nem változott benne.

Itt végre mindkét nő érezhetett valamit, ami miatt valószínűleg idejöttek, de meglepetésre nem a piramis felől, hanem azon túlról, a templom negyed jobb felső sarka irányából…

A különbség annyi az eredeti Tiltott városhoz képest, hogy a piramisunk a 6-7-8 pavilonok/csarnokok területét foglalja el. A növényzet és a folyók meg eltűntek.

---

Azt hiszem, hogy megérte a Scarif-en megdögleni korábban, amíg a halálosztagosok képeztek, korábban én is úgy jártam volna, mint most Miin. Amíg nem ért fel, addig elővettem a holoprojectoromat és a térképet néztem, a templom területe bitang nagy volt. Mikorra fogom én ezt végigjárni, vagy Erő nélkül megtalálni azt, ami miatt itt vagyok? Ez akár napokba, vagy még többe is beletelhet. Miért is küldtek engem ide?! Mindenesetre besétáltam, besétáltunk a benti részbe, ahol hirtelen az Erő is sokkalta erősebb lett, de sötét oldali. Akkor azt hiszem ez inkább maradhatott volna ugyanolya halott, mint kint. Ennél még az is jobb lett volna, megborzongtam egy kicsit. Itt bent pedig végre megvolt az a dolog is, ami miatt valószínűleg jöttem, de naná, hogy nem a templomban. Miért is kellene ott lennie, amikor azt is át kellene nézni? Felsóhajtottam egy kicsit.
- Te is érzed? – kérdeztem.
Mivel jött velem úgy tűnt, hogy igen, de most csöndben volt, vagy elfáradt, vagy a látomás rázta meg ennyire? Nem sűrűn hallottam olyat, hogy nem szólalt volna meg, még a játékasztalnál is folyamatosan beszélt a tétek és egyebek mellett. Annyira nem tudtam és ismertem, hogy ennyiből kitaláljam, az Erőt pedig nem akartam használatba venni hozzá, szóval ennyiben hagytam a dolgot. Azonban most zavart, hogy nem tudtam az Erőben is ellenőrizni, hogy egyedül vagyunk-e, vagy sem, mert az kellemetlen lett volna, így a fenébe is! Muszáj volt továbbra is a szememet, fülemet használni ehhez, pedig az érzékszervek megcsalhatnak, az Erő soha. Vagyis az is tud, de az nem olyan sűrűn. Ennek ellenére igyekeztem egészen gyorsan haladni, de még a lehető leghangtalanabbul a hívás irányába, nem szerettem az ilyet, mindig rosszul jövök ki belőle. Reméltem, hogy ezúttal nem fogok így járni, nincs kedvem megint egy bacta tartályban kikötni, egyébként is rossz emlékeim vannak róla!

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin is kifújta odafent magát, Kaylyn pedig sietős léptekkel indult meg valamerre, pontosan arra, amerre Miin is érezte azt a dolgot, így a kiffar kérdésére is egyértelmű választ adhat, akinek a tempóját itt már sima gyalogtempóban könnyebb volt tartani, mint a lépcsőn. A holoprojectoron megnézve a 40-es szám felől érkezett. Ami valamilyen vendégház volt a leírás alapján, vagyis a leírás szerint.

Ahogyan a páros elhaladt a templom mellett nagyon kellemetlen érzésük támadt. Az Erő határozottan sűrűbb volt odabent, és olyan érzés volt, mintha bentről valaki kinyúlt volna és megérintette volna mindkettejüket. Az egésztől akaratlanul is kirázta mindkettejüket a hideg, Miin-t kicsit emlékeztethette arra, amit a Szellemhold körül érzett, hogy oda is elérződött a rakata hatalma. Tovább haladva pedig a kellemetlen érzés is elmúlt.

Közben mentek tovább, át is értek a 20-as épület feletti térre, amikor abból az irányból, ahova menni készültek hangos állatüvöltésre emlékeztető hangot hallottak, több állattól is, kutyaszerű lények lehettek. Ám mielőtt bármit tehettek volna ebben a helyzetben, reagálhattak volna minderre, újabb látomás következett.

Újra elmosódott a szemük előtt a világ, ahogyan korábban, most is mindenki látta, attól függetlenül, hogy erőhasználó, erőérzékeny, vagy egyszerű személy volt az illető. Most a helyszín olyan volt, hogy nem lehetett megállapítani, hogy hol volt. Azt azonban mindenki megismerhette, hogy ősi sith rúnák, szimbólumok voltak a félhomályos földi alatti helységben, néhány helyen fáklyák égtek, vagy repülő fényt adó drone-k tették félhomályossá a helységet. Egy férfi, egészen pontosan a Sith császár állt a teremben levő oltár előtt.

Az oltárra a felette és némileg távolabb levő kis ablakból fény szűrődött be és vetült rá. Az oltáron néhány holocron és egy roppant érdekes kinézetű tőr volt megtalálható. Nem sokkal később egy páncélos férfi lépett be a helységbe, és hajolt meg a császár előtt. Aki már látta korábban Lord Xeth páncélját, akkor ő megismerhette, aki nem, annak várnia kellett addig, amíg a császár meg nem szólalt.

- Lord Xeth, végre ideértél! Azért hívattalak erre a bolygóra, mert megjutalmazlak szolgálataidért. A mai naptól kezdve a Császár Akarata vagy, és ehhez még egy rituálét is végre kell hajtanunk – mondta a császár.

Ezek után a látomás szertefoszlott és újra ott találták magukat, ahol pillanatokkal korábban voltak a látomás kezdetén.

A különbség annyi az eredeti Tiltott városhoz képest, hogy a piramisunk a 6-7-8 pavilonok/csarnokok területét foglalja el. A növényzet és a folyók meg eltűntek.

---

Ahogyan elhaladtam az épület mellett roppant kellemetlen érzéssel töltött el, ősi és mintha még meg is akart volna érinteni valami onnan. Minden erőmre szükségem volt, hogy visszafogjam azt, hogy ugorjak egy nagyot, mert milyen kellemetlen lenne, ha én a nagy és bátor Kaylyn Rix egy kis sötét oldaltól úgy visítozna, mint mások az egérdroidtól. Nem, erős leszek, maradok és tökös, még akkor is, ha nem rendelkezem velük. Ha a társam legalább rosszul érzi magát, akkor a morális győzelem az enyém, hogy nem fogom kimutatni azon felül, hogy lehet, hogy a hajam az égnek áll, legalább a kis pihe hajszálak. Még szerencse, hogy nem oda kellett bemenni, egyelőre.
- Érezni? Micsodát? – hazudtam, mint a vízfolyás és a hangom is természetes volt, piros pont magamnak.
Ahogyan tovább haladtunk ez a rossz érzés szerencsére kezdett elmúlni, huh! Átértünk a következő részre, ahol már hallani lehetett állatok hangját, ugye nem? Karabast! Dehogynem! Más nem volt itt, mint a sith ivadékok, felsóhajtottam és már készültem is, hogy használnom kell pillanatokon belül a fegyveremet, amikor újabb látomás. Na jó, ettől már komolyan kivert a víz és rázni kezdett a hideg! Okés, hogy ő a főfőnököm, de nem, NEEEEM vagyok rá kíváncsi! Semmilyen sith ügy nem érdekel, élni akarok! Annyira, de annyira reméltem, hogy nem az lesz az igazság, amit pletykálnak, de ezek alapján teljesen az. Odahaza semmi ilyesmi nem volt, vagy legalább is nem hallottam, de a régi Sith birodalomban a császárunk előttiben, még azelőtt, hogy bevezették volna a kettő elvét, simán lehetett. Jó, hogy nem tudtam semmi ilyesmiről.
- Én bevárom őket, szerintem már tudják, hogy itt vagyunk és még lehet, hogy repülni is tudnak, ha nem intézzük el őket, továbbiakat is idevonzhatnak – tettem hozzá.
Viszont a hangok, okés úgyis arra kell menni, már csak azt reméltem, hogy nem akkor kapok a nyakamba újabb látomást, miközben azok a dögök meg akarnak enni, az nagyon kellemetlen lenne. Valószínűleg már kiszagoltak minket, így nem nagyon hittem, hogy sokáig elkerülhetjük azt, vagy azokat. Így jobb volt felkészülni. Ha meglátom őket, akkor igyekszem is azonnal tüzet nyitni rá, vagy rájuk, lehetőség szerint fejnél, vagy oldalon, minél hamarabb halálos sérülést okozni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A két nőnek valóban nem kellett túlságosan sokat várnia, mert az állatias hangok egyre és egyre közelebbről voltak hallhatóak. A fémes, betonos alapzaton karmok hangja visszhangzott az üres és elhagyott házak, épületek között, ahogyan leértek azokra. A hangok alapján nem egy, vagy nem két állat, hanem több közeledett. A szél pont az ő irányukba fújt, így könnyedén kiszagolták a két nőt.

Még ha meg is próbáltak elmenekülni, amit Kaylyn egyébként sem, mert ő a fegyverét vette már elő és figyelt a hangok irányába. A következő másodpercek eléggé lassan teltek a páros számára, míg végül az épület két oldalán négy-négy vörös szempár tűnt fel, hatalmas fekete testekkel egyetemben. Két-két póniló nagyságú kutyaszerű állat jelent meg azon a helyen, amik közel sem tűntek barátságosnak.
Tekintetükben állatias vadság és éhség látszott, a szájukból nyál csöpögött. Izmos, részben szőrtelen testük teljes mértékben természetellenes volt, a sötét oldal pedig érződött felőlük. Kaylyn volt, aki nem is várt tovább, hanem fejbe lőtte, de nem következett be az, amire valószínűleg mindkét nő számított.

A lény ugyanis nemhogy nem döglött meg, de csak halkan nyikkant fel, majd megrázta magát és vonyítva üvöltött az ég felé, majd kettő-kettő csaholva, fogaikat kimutatva rohanva indult a Kaylyn és Miin irányába.

---

- KARABAST! – mondtam hangosan.
Nem hiszem el, mi az, hogy egyszerűen meg sem érzi ez a rohadék azt, hogy meglőttem?! Mégis miből van ennek a bőre?! Amrorplastot tettek rá amikor tervezték, vagy phirk-et, esetleg cortosist?! Hirtelen semmi más nem jutott eszembe arra nézve, hogy mi lehet még az, ami elég jól ellenáll a sugárpisztoly lövésének. Persze ott volt még a rancor bőre is, meg csomó más állat bőre, de akkor is! Ez nem fair! Ha ezek után valaki azt mondja, hogy még fénykardállóak is, egészen biztosan lenyomom a fénykardomat valaki torkán és ott aktiválom, hogy fájjon, de hamar vége legyen! A lények ellenére is meglepetten néztem Miin-re a kérdése után, komolyan
- És?! Szerinted ezeket nem arra készítették, hogy akár még a gazdájukat is felzabálják?! – kérdeztem.
És néztem totálisan idiótának ezzel egyszerre. Egy biztos, hogy nem akartam, hogy eltaláljanak és megegyenek, mivel az előbb a lövésem, ami egy embert is képes megölni, vagy nagyobb dolgot is, mert elég nagy a tűzereje meg sem kottyant neki, így azt hiszem, hogy marad a fénykard, hogy azzal. Mivel a szerencsére nagyon jól ment, hogy pisztoly, plusz fénykard, bár most nem kellett a pisztoly, így azt igyekeztem eltenni a tokjába és közben a másik kezemmel már elő is venni a türkiz színű pengét és aktiválni. Annyira nem akartam, hogy rám ugorjanak, így amikor közelebb érnek, akkor én is igyekszem kitérni a kutyák támadása elől, lehetőség szerint a fénykardommal kettőbe vágni. Mivel kettő indult elém, úgy próbálkozom, hogy egyik se találhasson el és mellette ne is akadályozzam Miin-t, mert ő még engem is akadályozhatna. Sima kispisztollyal nem tudom, hogy mennyire sikeres a lövöldözés, talán ha lenne puskánk az használna, de mivel nincs, így azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog lesz, amit soha sem fogunk megtudni…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A két nő harcra készült, Miin rálőtt a saját ellenfeleire, de azoknál ugyanaz az eredmény lett, mint Kaylyn esetében, ha tudták volna, akkor valószínűleg körberöhögik a nőt, mert le sem lassította őket. Miin kitért az első elől, ami így tovább rohant, majd igyekezett megfordulni. A másodikat viszont hagyta közelebb jönni amiatt, hogy oldalba üthesse. A lény felnyüszített, de Miin érezhette, hogy jó kemény a bőre a lénynek, ami a közelség miatt a farkát Miin oldalába tudta mélyíteni azelőtt, hogy elszállt volna, de kezdett fel is állni. Ám ekkor…

Kaylyn mindkét dög elől igyekezett kitérni, amit meg is tudott tenni, könnyebben valamivel, mint Miin, révén neki nagyobb – sokkal nagyobb – harci tapasztalata volt. Az első lény el is rohant mellette, ahogyan annak lennie kellett, majd az is próbált megfordulni, a második viszont nem köszönte meg a fénykarddal való találkozást. A fénykard ellen nem volt védelme, a nő könnyedén tudta kettőbe vágni mellkas magasságában az ivadékot, ahogyan az szó szerint átfutott a pengén, majd két darabban terült el a földön. Ám ekkor…

Egy újabb látomás… a páros először csak sötétséget látott, majd csillagokat megjelenni. Láthatták a saját csillagködüket először, a jellemzően kék csillagokkal, kék kozmikus fényekkel. Majd azt a lángoló madarat, amint megjelenik a ködben, ezúttal nem vörös ként, hanem ő is kék volt. A sikolya, rikoltozása a csillagköd minden bolygóját elérte, káosz, félelem töltötte meg az emberek és mindenféle lény szívét. A madár kitárta a szárnyait, láthatták, ahogyan az Erő körülötte kavargott, a Császár is szembenéz vele, majd mindenféle kozmikus erő támadja meg és tépte darabokra.

Normális körülmények között ilyen csillagászati mértékkel nagyon sokáig kéne, hogy tartson, de a hölgyek érezhették, hogy ez pár óra alatt végbemegy, vagy még kevesebb. A lény pedig eltűnt. Amint ez megtörtént szinte minden lakott bolygó felett furcsa hajók jelentek meg és újabb háború tört ki. A képek alapján a furcsa hajók és homályba vesző harcosaik bolygók százait, ezreit irtották ki, megannyi halott világot hagytak maguk mögött, halált, a semmit, a birodalmak, frakciók összeomlás szélén, mindenhol fejetlenség.

Ezek után eltávolodtak a csillagködtől és nagyobb léptéket láttak, a teljes galaxisukat, ahogyan az két részre szakadt uralom szempontjából. Az egyik felét azok uralták, akik megtámadták a csillagködöt, a másik felét pedig olyan lények, amikhez hasonlót se nagyon láttak korábban. Gigantikus háború, káosz, halál, üresség, az egyik faj éppen hódította a csillagködöt is, a másik pedig még mindig csak bejutni próbált. Időben ugrás lehetett, a háború lángjai szépen elmúltak először a csillagködben, majd a galaxisban. Ezek után a csillagok kezdtek kihunyni, míg végül az egész galaxis sötétségbe, semmibe borult…

Szerencsére valamilyen oknál fogva ellenfeleiket is megzavarta mindez, így a kutyaszerű lények zavartan akadtak meg a támadásban majd rázták meg a fejét nem értően, hogy mi is történt itt, illetve egymás felé pillantottak zavartan, a farkukat behúzva, láthatóan bármi is volt ez zavarta őket és féltek tőle. Miin oldala, ahol megszúrta a lény eléggé fájt. Szerencse azonban, hogy abbahagyták a támadást egy időre…

---

- Sithekről és a házi kedvenceikről van szó! – mondtam.
Egy lénnyel kevesebb! Volt olyan ostoba, hogy belefusson a fénykardba, volt egy olyan rossz érzésem, hogy ez sajnos többé nem fog megvalósulni. Azt nem teljesen értettem, hogy Miin mégis mi a fenéért engedte azt, hogy neki menjen? Főleg, hogy még talpra is állt az ütés után, és megszúrta őt. Vagy csak nekem tűntek túl veszélyesnek ezek a dögök ahhoz, hogy lehetőség szerint ne akarjam őket kartávolságon belülre engedni, csak annyira, ahol a fénykardom még felszeleteli őket? Mert szerencsére nem voltak fénykardállóak. Gondban lettünk volna, hogyha igen. Készültem volna, hogy a másik ellenfelemet is megtámadjam és elintézzem, amikor a lehető legrosszabb pillanatban történt egy látomás, ami minden eddiginél ijesztőbb volt. Itt sokkal kisebb területre összpontosult minden, mint nálunk odahaza, és nem is ismerték, hogy mi van odakint a csillagködön kívül, de most az alapján, amit láttam – és közben baromira reméltem, hogy nem fogja a lény átharapni a torkomat, vagy kibelezni – sokkal ijesztőbb volt minden, mint hittem. Három gigantikus birodalom harcolt addig a pillanatig, amíg minden élet meg nem szűnt valamilyen okból. Ettől kirázott a hideg és az egész tudat baromi rossz érzés volt. A Főnix ébredése lett volna az ok? Ezekkel hogyan kellene harcolnunk a Csillagköd olyan kicsi volt azokhoz képes, amiket ott láttunk, hogy esélyünk sem lenn ellenük, a Császár ide, vagy oda. Amikor a látomás véget ért éreztem, hogy a hideg izzadtság folyik végig a hátamon és a homlokomon, de pozitívum volt, hogy még élek! Láthatóan az ivadékokra is hatással volt. Ez meglepett, ilyesmiről nem hallottam korábban, de legalább ő sem tudott támadni, ami jó volt nekem és láthatóan Miin-nek is. egyelőre, nagy sajnálatomra nem volt lehetőség arra, hogy beszéljek, mert ezeknek a dögöknek hiába járattam volna a számat őket ez egyáltalán nem érdekelte őket. Igyekeztem a saját ellenfelmtől továbbra is olyan távol maradni, hogy ne tudjon a farkával megszúrni, mint Miin-nel tette, ha szúrna, akkor a pengémmel igyekszem levágni azt. Egyébként pedig ráhagyom a kezdeményezést és figyelem, hogy a lény miként támad, reagál, arra igyekszem kitéréssel és oldalra menő vágással támadni, hogy mihamarabb végezzünk. Jó kérdés, hogy a látomás hatása alól mikor fog kikerülni, mert úgy tűnt, hogy rájuk is hatással volt…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin hátranyúlt a sebhez, hogy megnézze a látomás után, a seb vérzett, eléggé, nem túl erősen, ami rosszabb volt, hogy nem zöld színű vér folyt a sebből, hanem barnás, és eléggé büdös is volt, olyan volt, mintha máris gennyes lenne az egész, ami ilyen rövid idő alatt, hacsak nem méregről van szó, akkor nem lehetséges.

Az állatok pedig elég magas intelligenciáról tettek tanúságot, mert amint magukhoz tértek beleszagoltak a levegőbe, amint érzékelték Miin sebét, akkor taktikát váltottak. Mivel Miin igyekezett úgy helyezkedni, hogy a lények ne legyenek mögötte, így azok terelgetni tudták. Mire a nő észbe kapott a háta az épület falának ütközött a hátával, a két lény pedig úgy öt-hat méterre ültek le tőle két oldalon az épület falával negyvenöt-negyvenöt fokos szöget bezárva.

Így, ha Miin bármerre is próbálna futni, oldalra, vagy szembe, akkor könnyedén tudnak reagálni. Mind a kettő békésen ült le és figyelt, várakozott, határozottan értelem és intelligencia volt a szemükben. Ami pedig a sebet illette, már Miin egész oldala fájni kezdett azon az oldalon, ahol elszenvedte a sérülést, nem csak a szúrás helyén. Innen egyébként láthatta Kaylyn küzdelmét is.

Ami úgy nézett ki, hogy Kaylyn kivárt és nem támadott, meghagyta a lénynek, ami láthatóan meg akarta a társa halálát bosszulni és a nőre támadt. A lény hasonló képen próbált eljárni, mint Miin esetében, hogy közel kerül, oldalt elfutni mellette és megszúrni őt, de a kiffar erre láthatóan készült, mert a fénykarddal levágta a lény farkát, ami hangosan nyüszített fel, mire Kaylyn lecsapta a fejét, amikor megtorpant a fájdalomtól…

---

Ezek nem voltak túl bonyolult ellenfelek, legalább is számomra nem tűntek annak, rossz beismerni, de még Kirageen korcsa is értelmesebbnek tűnt ezeknél. De úgy tűnt, hogy Miin nem járt ilyen jól, mert a két ivadék őt már bekerítette és a falhoz szorította. De valami furcsa volt ebben. Mégis mi a fenéért ült le a két dög és figyelte őt így? Mindegy, de láthatóan semmivel sem tudja megsebezni őket, mert a fizikai erőszak nem használt – még engem sem tudtak soha annyira laposra veretni, hogy használjon bármit is – és a lőfegyverek sem. Lepillantottam az oldalamra, nem tudtam, hogy melyiket adjam oda neki. A türkizt szereztem, de nagyon a szívemhez nőtt, a másikat pedig még Nemic-től kaptam, az családi és jobban kötnek hozzá az érzelmek. Akkor marad a türkiz.
- Miin! Kapd el! – kiáltottam oda neki.
Reméltem, hogy odafigyelt, közben pedig már sietve el is indulok felé, hogy legalább az egyik dögöt elintézzem. Mivel a másik szabad kezembe – révén a DL-44-et már eltettem, úgysem veszem hasznát – elővettem a másik fénykardomat. Amint Miin rám figyelt, akkor pedig a türkizpengést odahajítottam neki, vagyis megpróbáltam, aztán reméltem, hogy el is fogja kapni.
- De aztán kérem vissza és ne vágd le a kezed, a farkad, vagy a fejed! – figyelmeztettem.
A dobás után, ha még nem érkeztem meg, akkor füttyentéssel igyekeztem magamra vonni a dögök figyelmét, és mivel futva igyekszem érkezni egy elugrás után rávetni magam az első, azaz hozzám közelebb levő dögre, miközben aktiválom a fénykardomat. Ha sikerül, akkor kezdésnek kettőbe szelni, ha nem, akkor valahogyan felaprítani levágni pár végtagját lehetőség szerint hasonló módszerrel, mint korábban. Ha a farkával csap felém, akkor azzal kezdem és próbálok kitérni előle. Attól függően, hogy a második dög miként reagál igyekszem védekezni és kitérni előle, ha megtámadna. Esetleg, ha volt rá időm és az elsőnek annyi lett, akkor még igyekeztem megtámadni a másodikat is. Túlságosan sok ha… majd kiderül.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin-nek volt lehetősége arra, hogy felugorjon a tetőre, bár jó kérdés volt, hogy az ivadékok tudják-e oda is követni, mert ha igen, akkor az nem volt túl jó. Közben Kaylyn oda tudta a nőnek dobni a fénykardot, aki ezt könnyedén el is tudta kapni. Ezalatt Miin felkészült arra, hogy tüzet okádjon és ezzel ölje meg a dögöket, de egyelőre úgy tűnt, hogy nem kell a sötétségbe ereszkednie.

Miután elkapta a fénykardot, mintha ez valamilyen jelzés lett volna az ivadékoknak azok indultak is volna a nő irányába, ám Kaylyn ekkor füttyentett, amire mind a kettő megtorpant és némileg zavartan fordultak a kiffar felé, aki eddigre meg is érkezett a hozzá közelebb levőhöz és mire az észbe kaphatott volna, fejetlenül hullott a porba. A kiffar mozdult is volna, hogy menjen a következőhöz, ám ekkor újabb látomás következett:

Az már feltűnhetett a két nőnek, hogy a látomások váltakoznak, egyszer a múlt, egyszer a jövő az, amit megmutat az Erő, vagy ki tudja, hogy micsoda. Így most megint a múlt volt az, ami következett. Egy bolygót lehetett látni, egy csodaszép, zöld-kék bolygót az űrből. Annyi bizonyos volt, hogy nem a Samorah volt az, hanem valami más. A bolygó erdőkkel, dzsungelekkel, tavakkal volt vele.

Egy csodaszép ősi várost lehetett látni, romokkal, illetve új épületekkel, amiket határozottan nemrég húztak fel. számtalan ember, illetve más fajba tartozó személy, akik meditáltak, gyakoroltak – harcművészetet – olvastak, tanultak, földet műveltek, az Erő fortélyait gyakorolták. Még egy laikus számára is egyértelmű volt, hogy valamilyen rend, vagy Erőhasználó társaságról volt szó.

A következő pillanatban három személyt lehetett látni, akik e felett őrködtek, bár az uralkodni talán jobb szó volt. Kint minden békésnek tűnt, de a három vezetőt a sötétség ölelte körbe, kettőt végtelen sötétség, a harmadik ingadozott. A harmadikat a későbbi képeken nem is lehetett látni, A fő vezető nő és a vele levő férfi, a tanítványa menekülni készültek, mindent felpakoltak és hajóval próbálták elhagyni a bolygót és a rendszert valami miatt.

Azonban nem jutottak túlságosan messzire. Még ki sem értek a bolygó légköréből, amikor olyasvalami történt, amire Rhen Vhar óta nem volt példa. Négy Szuper Csillagomboló lépett be a rendszerbe. A Hala – a Birodalom zászlóshajója és Cithe Főadmirális hajója – , a Shadow Hand – Lord Xeth hajója – , a Revenant – Lord Organa hajója – illetve a Dauntless – Lord Hiuval hajója. Aki volt a háborúban, vagy foglalkozott vele megismerte ezeket a hajókat.

Mondani sem kell, hogy ekkora túlerővel szemben egyetlen diplomata hajónak nem volt túl sok esélye. Nem is kellett sok idő mire a hajó már a Hala-n volt az egyik hangárban. Lord Organa személyesen hajította ki a megölt tanítvány tetemét a hajóból, Lord Hiuval pedig a nőt cipelte ki, miközben Lord Xeth figyelte őket a hajó oldalától. A páncéljaik alapján – aki tudta, hogy milyenek a páncélok – megismerte őket, ha valaki nem, akkor csak három páncélos alaknak tűntek.

Odakint a hangárban a Császár várakozott és a nőt előtte térdeltette le a három nagyúr. A császár csak a megszokott páncéljában volt, így az arca is tökéletesen látszott, ő nem fáradt azzal, hogy elrejtse azt. A császár kapta le a nőről a csuhát, így egy fiatal, szőke nő látszott alatta. Aki szinte megszólalásig hasonlított Lady Lyra Stradd-ra, Lord Xeth jobb kezére, csak ez a nő jócskán fiatalabb volt. Ezt azok ismerhetik fel, akik tudják miként néz is Stradd.

- Kreia, Kreia, Kreia… bújhatsz bármilyen külső mögé, tényleg azt hitted, hogy elbújhatsz előlem? – kérdezte némileg gúnyos éllel a Császár. – Az, hogy a Jedi tanácsot elárultad és otthagytad egy dolog, hogy után sith lettél és a Sötét Tanács tagja az dicséretes. De az, hogy a Birodalmat és ENGEM is elárultál az nem maradhat büntetés nélkül. Hamarosan kiderül, hogy a meséd, hogy halhatatlan lettél mennyire igaz! Vigyétek!

A látomás ekkor ismét szertefoszlott, ahogyan az előzőek is, és a látomás után az ivadék is nyüszítve tért magához, ami nem is nagyon mérlegelt a vesztes helyzeten, most már tényleg igyekeztek elrohanni az immáron két fénykardos nő közeléből…

---

Még egy állattal kevesebb és még a fénykard is célba ért, akkor azt hiszem, hogy Kirageen nem kap háziállatot, mert ezt is elfogom intézni. Már éppen indultam volna felé, aki már-már láthatóan kezdte feladni azt, hogy egyedül boldogulni fog, amikor újabb látomás következett.
- Karabast! – mondtam hangosan.
Azt már láttuk, hogy ők is látják, így talán a végén lesz időm. Ezúttal az eleje egy kellemesnek indult, barátságos és szépnek, de számomra túl csöndesnek és unalmasnak mondható hely következett, amint mint lenni szokott gonosz sötét oldali erőhasználók uralnak – mondom én, aki úgyszintén gonosz sötét oldali erőhasználóknak dolgozik a Birodalomban – és ők valószínűleg manipulálják a helyet. A harmadiknak nem volt később szerepe, de az első kettőnek igen. Ugyan nem voltam a háborúban, de amikor idekerültem meg kellett tanulnom a dolgokat, és, ó! Ez az a bolygó?! Hiszen ott voltam, amikor a másik három hajó is megjelent és mentünk valahova. Szóval ez volt, sokat nem tudtam róla, csak annyit, hogy valami fontos volt a hajón, amit a nagyurak személyesen vadásztak le. Egy biztos, hogy a Császár akkor nem volt a mi hajónkon, de oda kellett mennünk. A hajókat és a nagyurakat páncél után megismertem, ez olyan dolog volt, amit meg kellett tanulni, ha nem akarom véletlenül megöletni magam. Ha szándékosan teszek erre kísérletet az már teljesen más tészta, ahhoz volt érzékem, de a véletlent inkább elkerültem volna. Így tudtam a nagyurakat, a tanítványaikat páncélostul, aki ismert azt anélkül is, a hajókat és fontosabb embereiket. Éppen ezért volt meglepő, amikor erről a Kreia-ról lekerült a sisak, Lady Stradd?! A lánya, vagy egy klón? Mert túl fiatal volt Lyra-hoz, bár amikor egyszer találkoztam vele nem azzal voltam elfoglalva, hogy nagyon nézegessem, de ő a negyvenhez volt közelebb, nem a húszhoz. Ezek szerint nem volt halhatatlan, vagy ha igen, akkor innen nyerte el Lord Organa a saját halhatatlanságát, már ha ezzel kapcsolatban igazak a pletykák. Reméltem, hogy megtudom, hogy mi lett Kreia-val, de közben véget ért a látomás én pedig a fenébe is! Igyekeztem kinyúlni az Erőbe, hogy felgyorsulva utol tudjam érni a dögöt és lecsapni fénykarddal akár úgyis, hogy utána hajítom a fegyvert, ha nem vagyok képes arra, hogy utolérjem. De ha még dobás távolságból is kikerül, akkor inkább feladom a dolgot és hagyom, hogy meglépjen az ivadéka. Legyen bármi is az eredménye, ha sikerült Erőt használnom, akkor kissé kifulladva, ha nem, akkor teljes erőmben fordulok Miin felé.
- Egyben vagy? – kérdeztem.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin egyelőre láthatóan még az előzmények hatása alatt volt, vagy éppen a látomásé alatt, ami előtt, közben Kaylyn még káromkodott. Amint az egésznek vége volt, akkor a kiffar és Miin neki is látott a zavart állat után rohanni, hogy megakadályozza annak a szökését. A lény kellően gyors volt, így Miin már nem ért oda, hiába erőből akarta ellökni magát, nem volt gyors, átlag sebessége volt csak. A korábbiakkal ellentétben most kinyúlt az Erőbe Kaylyn, ami ugyan elég kellemetlen, jéghideg, fagyos érzés volt, azonban sikerült felgyorsítania magát.

Miin láthatta, hogy Kaylyn szinte olyan gyorsan mozgott, hogy követni sem lehet, ilyesmit Avenay mesternél láthatott korábban, és más képzett, tanult erőhasználóknál. Ennek köszönhetően a kiffar pillanatok alatt utolérte a zavart és rettegve menekülő állatot, majd egy fénykard suhintással véget is vetett az állat életének. Annak négy lába volt, máshogy nem lehetett volna ezt megtenni. Ezek után lihegve és levegőért kapkodva fordult vissza Miin felé és kérdezte, hogy a nő miként van.

Miin pedig nem volt a legjobban, bár szerencsére a fájdalom nem terjedt tovább, ugyanolyan területen volt a fájdalom, mint korábban. De legalább ellenség nem volt több a közelben, most mindenre ráült a csönd és csak a szél hangját lehetett hallani, ahogyan az épültek között fújt és néhány helyen kikezdte a tetőket, fémeket, vagy köveket, épp miből épültek itt a környék házai és annak falai, tetői.

---

Mély levegő, mély hosszú levegő, próbáltam a összekapni magam a gyorsulás után, meg persze igyekeztem elérni, hogy végre ne ezt az átkozott hideget érezzem. Komolyabban kellene figyelnem arra, hogy ne nyúlkáljak itt az Erőbe, mert nem túl kellemes érzés és akkor még enyhén fogalmaztam. Közben Miin is válaszolt a kérdésre, ami nem volt túl pozitív, mert összes elsősegélybéli tapasztalatom és gyakorlatom, hogy miként veressem szét magam és lássam el azokat. Bármilyen más dologra ott a fénykard, aztán pótolják kibernetikusan. Persze nem magamnál, magamra vigyázok. Méreg. Szívás!
- Fénykarddal ki tudom égetni a sebet – ajánlottam fel előzékenyen! - Azt meg tarts magadnál amíg itt vagyunk, ha távozunk visszakérem, ki tudja, hogy lesz-e még ami ellen csak fénykard jó.
Teljesen komolyan néztem rá, bár sejtettem, hogy nem fogja elfogadni az ilyesféle sebellátást. A látomások, voltak benne újdonságok is, de a múlt az nagyjából tudtam. Ez van, ha a kiffar lánya a Birodalmat szolgálja é
- A csaj elfogásánál ott voltam a Hala-n. De iszonyú zavaró, hogy pont úgy néz ki mint… mindegy. Időnként túl sokat jártatom a számat – mondtam.
Nem mintha Lyra hordott volna sisakot, maszkot, így bárki tudhatja, hogy miként néz ki, de azért nem fogom hangosan egy Köztársaságinak ezt hangoztatni. Sötét múlt, sötét jövő, otthon is ez volt, ez sem volt sokkal másabb. Csak megvontam a vállam.
– Erre csak azt tudom mondani, hogy üdv a valóságban, amit a Jedik és a köztársaság nem hajlandó elfogadni! – mondtam.
A korábbira, hogy milyen méreg lehet fogalmam sincs, akár azt is kinézem a dögökből, hogy tartósítják az élelmet, mert nincs sok itt mióta a bolygó kihalt. De lehet, hogy gyorsan öl és már minden késő. Ha közben nem volt más, akkor elindultam a korábbi érzés felé és közben válaszolok, igyekszem válaszolni, már ha letudunk indulni.
- Szerintem ezek a lépcsők, amik a bolygó pusztulásához vezettek, a jövő meg a Főnixhez köthető – mondtam.
Jobb tippem nem volt, remélhetőleg ez is elég lesz.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin sebe változott valamennyit a korábbi fájdalommal ellentétben most az egész seb és környéke, ahogyan a fél oldala is érzéketlen lett, zsibbadt. Nem érzett semmilyen fájdalmat ott. Ez talán még kellemetlenebb is lehetett, mint a fájdalom. A levegőben semmilyen hang sem volt, csak a korábbiak, hogy a szél süvített a házak között. Így most már eltudott indulni a páros a korábban kinézett hely irányába, amit az ivadékok zavartak meg.

A haladás közben még beszélgettek és Kaylyn nem fogadta el a fénykardot sem, majd a végén kéri vissza, mert addig még kellhet. A nagyjából két-háromszáz métert könnyedén megtudták tenni, bár egy idő után Miin számára kellemetlen és nehézkes lett a járás, mert kezdte nem érezni azt a lábát, amelyik oldalon megcsípte az ivadék. Ezen felül semmi érdekes dolog nem történt és meg is érkeztek az épülethez. Ám mielőtt elindulhattak volna körülnézni, vagy bármi mást tenni újabb látomás következett:

Ahogyan az a korábbiak alapján kiderült és valószínűleg egyértelmű lett, hogy a múlt és a jövő váltakozik, akkor ennek a látomásnak ezúttal a jövőnek kellett lennie. Ez az előzőek éles képeihez képest közel sem volt az. Sokkal inkább álomszerű, elmosódott, sok esetben kivenni sem lehetett az alakokat az elején. Olyasmi képek voltak, amikor elragadnak embereket, érezni lehetett a félelmüket, ijedtségüket, sötétséget – nem az Erőben – ahogyan nem látnak semmit, de mégis utaznak valahova.

Ezek után némileg élesedett a kép, mert már jobban kivehetőek voltak az alakok. Egy börtönben voltak, elég nagy, aréna szerűségben, a helyet nem lehetett megmondani, hogy merre, mert a hely fedett volt, de körkörös alakú, belül homok és néhány helyen nagyobb oszlop is. A nézőtér, ha volt is, nem látszott, a helyégben pedig legalább száz személy látszott, ahogyan bilincsekkel és láncokkal a falhoz voltak láncoltak. Volt, aki a lábán, volt akit a kezével, vagy épp a nyakánál fogva.

Férfiak és nők vegyesen, ami feltűnő lehetett, hogy mindenki humanoid volt, főleg emberek, vagy vörös bőrű urdrarrok, esetleg urdrarr vérű személyek. semmi idegen, semmi más faj, csak ezek. A jelenlevők jelentős részének pedig a nyakán még olyan blokkoló is, amivel nem képesek Erőt használni. az egyik legfeltűnőbb rab egy urdrarr nő lehetett a legtöbbek számára, Nelrae Parsha, a jedi tanács egyik tagja, már aki ilyen körökben ismert és megláthatja.

A korábbi látomások elég személytelenek voltak, de ez nem. Mindenki láthatott ismerőst a rabok között. Kessia az egyik magasabb rangú Czerkás tisztviselőt látta a rabok között, Miin Lucky legjobb barátját, aki úgyszintén rohamosztagos volt és ő is dezertált, és még életben volt. Kaylyn egy sith-et láthatott, akivel többször is sabaccozott a Hala fedélzetén. Shuur egy magasabb rangú sith varázslót – vörös urdrarr – látott, akit jól ismerte, a mestere szövetségese volt és többször próbálta rávenni a lányt, hogy legyen a tanítványa és udvarolt is neki. Chamm egy gyerekkori jó barátját láthatta, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Fiwi az egyik üzleti partnerét láthatta, akivel a kezdetek óta üzletel és szállítja az árúit. Alt’or a nagybátyja szeretőjét látta a rabok között, akit a teljes klánjuk hamar megszeretett, még úgyis, hogy külvilági volt és a birodalomból dezertált a háború alatt. Edric pedig Rhyssa-t látta, bár ez furcsa volt, mert egyik pillanatban a vörös nő volt az, a másikban egy urdrarr nő.

A képek után egy furcsa szimbólumú ruhákban/csuhákban levő alakok jöttek be. A külső szimbólum a Köztársaság Végzete nevű terrorszervezet szimbóluma volt, így könnyedén felismerhető, mert már a teljes Csillagködben végeztek terrorcselekményeket, többen találkoztak is velük személyesen. A belső jel viszont már rejtélyesebb volt és valószínűleg kevesebben, vagy senki sem ismeri meg, az Rhand Varázslóinak szimbóluma volt. Ezek az alakok elkezdtek hozzáérni a rabokhoz, csak megérinteni őket bárhol a testükön.

A legtöbbeknél semmilyen reakció nem volt erre, viszont jó néhányan meglepett, félelemmel teli arcot vágtak az érintés után és olyan lett a tekintetük, mint akik épp látnak valamit. Akiknél nem volt reakció lemészárolták őket, csak a többieket hagyták életben. A látomás itt szerte is foszlott…

*Rátok bízom, hogy ennél jobban milyen kapcsoltban vagytok az illetővel, illetve azt is, hogy az férfi, vagy nő, révén ugye SW-ben annyira nem számít, hogy ki milyen fajhoz/nemhez vonzódik.

---

Néma csönd és „hullaszag”, talán ez volt a legjobb az egész helyen most, hogy már azok a dögök is csupán múlt idő részei voltak. Csak a szelet lehetett hallani, esetleg ahogyan a meggyengült fém csapkodott, de ezeken felül tényleg semmi sem. De legalább úgy lehetett megérkezni a helyre, ahova mennünk kellett, hogy bármi megzavart volna, így pedig már-már egy remek kirándulásnak hatott az egész Balmora-n, vagy épp Toruga-n. milyen remek is lenne a tengerparton koktélt szopogatni, miközben jobbnál jobb pasik legyeznek pálmalevéllel és lesik a kívánságaidat. Lehet, hogy tényleg be kellene állnom a sith rendbe és akkor ez máris kivitelezhető lenne. Áh! A pár alkalmankénti gyarlóság nem éri meg a „lelkemet”. Akkor viszont jó mélyen a kreditchipjeimbe kell nyúlnom, hogy a hiúságom is kellően meg legyen simogatva. Bólintottam arra, ha odajutunk, hogy kiégessem a sebet, az érzéketlenségre és bénultságra nem tudtam mit mondani, ennyire sajnos nem voltam jó orvos. Már éppen indultam volna be az épületbe, amikor újabb látomás következett, ami már úgy hiányzott, mint a hátam közepére Kirageen. Ez most egész érdekes volt, láttam Lady Kiela-t, aki időnként a Hala-n szokott lenni és remek volt vele szerencsejátékozni. Azt hiszem, hogy a logisztika szférának volt a tagja, bár nem mertem volna megesküdni rá. Elfogták és nem igazán értettem, hogy mi volt ez az egész. A másik szimbólumot is megismertem, de csak onnan, hogy valamelyik aktában láttam – néha megvannak az előnyei, ha a hírszerzési szféra tagja a kiffar lánya – a Köztársaság Végzete és a Rhand Varázslói. Valamiért végigtaperolták a többieket, fogalmam sincs miért, így közben még láttam az ott tényleg a Jedi rend egyik tanács tagja volt, meg a köztáraság egyik sztárpilótája? Mindegy, a többség valamiért holtan végezte, ahogy nézem Kiela is… szívás. Majd szólni kell neki, hogy maradjon a Hala-n, nehogy elrabolhassák.
- Nézzük meg mi van itt, aztán tűnjünk innen a fenébe! Kezd átkozottul elegem lenni ezekből a látomásokból – morogtam egy sort.
Egyelőre nem fáradtam az orvosi ellátással, hanem most pedig most már tényleg, ha nem akadályoz meg semmi, akkor igyekszem a hívás környékén körülnézni az épület körül, ha pedig nem találok semmi érdekest, akkor odabent az épületen belül, hátha volt ott valami és kiderül, hogy mi hívott ide minket, vagyis inkább engem.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Kaylyn egyelőre nem élt azzal a lehetőséggel, hogy kiégesse Miin sebét, így maradt az a lehetőség, hogy a két nő körülnézzen kívül és belül is. Egyelőre mind a kettejüknek több kérdése volt, mint válasza, ez pedig lehet, hogy így is marad, bár ki tudja. Az épület mellett, környékén semmi sem volt, ugyanaz a kihaltság, ami egyébként jellemző volt a bolygóra. Így nem igen maradt más lehetősége a két nőnek, mintsem bemenni az épületbe.

Odabent egy nagyobb nappaliba léptek, a tárgyak széttörtek – mint amit sok-sok éve nem használtak úgy omlottak össze – elvoltak használódva, bármi is törétnt odakint, az hatott a bútorokra, épületekre is, mert a szoba fala is megvolt repedve. A földön por volt, amiben több lábnyom is vezetett ide-oda. Némelyik egyszerűen sétálgató volt, de a tetején a legfrissebbek mintha gyorsan távoztak volna innen többen is. A nyomok pedig meglehetősen újak voltak, az új porréteg még rá sem került.

Abban a helységben, ahonnan a nyomok vezettek és az Erőn át levő hívás is érkezett egy kialakított tábor látszott. A hely ki volt takarítva, semmilyen por, vagy törmelék nem volt itt, ellenben két hálózsák, hátizsákok, kutató felszerelés volt itt bent. Amennyire látszott így első ránézésre az az volt, hogy minden fel volt dúlva, minden szanaszét dobálva, tárgyak, a hálózsákok, ruhák, némelyeken vér is látható volt. az is biztos volt, hogy nem az elmúlt pár percben történt ami itt történt, valószínűleg pár órája, vagy egy napja.