Xynnar

---

- Szerintem fogunk választ kapni, de nem fogjuk zsebrerakni azt – morogtam.
Végül megérkeztünk a helyhez, ahol semmi sem volt kívül, így maradt az, hogy menjünk be, amit meg is tettem. Itt már látszott, hogy nem csak a külső helyeket, de a belsőket is igencsak megviselte az, ami itt zajlott. Bent minden olyan volt, mintha évek, vagy évtizedek óta nem járt volna erre senki, pedig alig pár hónapja történtek itt a dolgok és ez a város a leggazdagabb volt, hála a sithjüknek. A nyomokat láttam, ide-oda haladtak, ki és be is, sietősek, meg sétálósak is. Mivel itt nem volt sok minden mentem tovább, ahol már sokkalta otthonosabb és job környezet fogadott, annak köszönhetően, hogy a belső helység ki volt pucolva és valaki idebent állított fel tábort. Ha az ivadékok bejutottak, akkor tök mindegy. Igyekezte megnézni, hogy milyen nyomok vannak itt bent, hogy az ivadékok, vagy esetleg valami, valaki más volt az, aki szétdobált itt mindent. Közben pedig azért a holmikat is átkutatnám, igyekszem megtenni, hogy kik is lehettek itt, vagy micsodák. Bár kételkedetem abban, hogy egy droidnak lett volna hálózsákja, bár ki tudja. Úgy tűnt, hogy nemrég történt az egész, a jó kérdés, hogy egészen pontosan mikor. Hátha találok valamit a dolgok között, adatrögzítőt, datapadot, amivel kiderülhet, hogy ki volt itt és miért volt itt, vagyis többes szám, mert ketten voltak.
- Veled ellentétben fejvadász vagyok és szerintem amíg te nem, én értek a nyomolvasáshoz, így a tökéletesen egyértelműt nem kell elmondani! – mondtam.
Úgy tűnt, hogy nálam nagyobb idióták is voltak a világon, mert még én sem szálltam volna le ide táborozni főleg, hogy köztudott, hogy a sith ivadékok „temetőjének” használják ezt a bolygót, köszönhetően annak, hogy börtönbolygó volt a kezdetekkor. Nem szeretem, ha ilyen téren próbálnak felül… azt hiszem inkább alul múlni. Jobb, ha engem néz és gondol mindenki totálisan idiótának, bár az hiszem, hogy ezeknek sikerült, hacsak nem parancsba kapták valamelyik sith-től, hogy tegyenek így. Szóval figyelni és kutatni próbálok és figyelni arra, hogy nehogy valamilyen kellemetlen meglepetésben legyünk részünk. Miin-re meg majdnem rászóltam, hogy legalább egy percre befoghatná, és ne bőrlégzéssel beszéljen megállás nélkül…
- Egyelőre fogalmam sincs, ha csöndben maradnál fél percig, legalább amíg körülnézünk, akkor talán jutnánk valamire! – mondtam.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A párosból Kaylyn volt a jobb nyomolvasó, révén ő volt a fejvadász és neki mindez szakmai ártalom is volt. amit mind a ketten megtudtak tenni, hogy átnézzék a szétdobált dolgokat, itt levő ruhákat, tárgyakat. A ruhák voltak elsőre a leginkább beszédesek, azok alapján meg lehetett mondani, hogy mind a két illető nagy valószínűséggel jedi volt. mind a kettejük felszerelésében ott volt a félreismerhetetlen jedi köpeny és jellegzetes ruházat. Nem is akarták magukat másnak feltűntetni.

A másik, ami azonnal feltűnő volt, hogy a felszerelések között semmilyen adathordozó, kommunikációs eszköz, illetve adatrögzítő nincs a felszerelések között. A vér pedig nem volt sok, leginkább olyan volt, mintha valakinek vérzett volna az orra, vagy felszakadt az ajka és azzal került a földre. Mert csak cseppeket lehetett látni, semmi sem utalt arra, hogy ez halálos, vagy túlságosan is súlyos sérülés lett volna. azonban ami talán furcsa volt, hogy itt bent is, illetve kint is csak két nyom látszódott a porban. Az ivadékoknak nyoma sem volt, de a felek nem egymással harcoltak.

Sőt leginkább úgy tűnt, hogy nem is nagyon voltak az őket támadó, vagy támadók ellenfelei. A kutakodás közben köszönhetően annak, hogy odakint néma csönd honolt a szelet nem számítva, hangokat lehetett hallani. Fájdalmas üvöltést, elég halkan – ha kimennek a ház elé ott is halkan. Az egész a templom irányából jött, de semmilyen állati hang nem párosodott hozzá, ami arra utalt volna, hogy az ivadékok lennének, de határozottan „emberi”/értelmes lény fájdalmas üvöltése volt a hang. Mielőtt azonban tehettek volna valamit, akkor egy újabb látomás következett…

Ez ezúttal megint élesebb volt, most sem volt senki fizikailag jelen, csak külső szemlélőként látta a történéseket. Nem volt álomszerű, hanem tényleg olyan, amilyen lehetett. A helyszín határozottan a Samorah volt, a bolygó immáron olyan állapotban volt, mint jelenleg, halott, sivár. Úgy tűnt, hogy a múltbéli események össze-vissza vannak, hiszen azt még mindig nem látták, hogy miként is lett ilyen a bolygó, mert most azon esemény után voltak mindezek. Az első képeken az látszott, hogy egy Birodalmi szimbólummal ellátott lambda osztályú sikló szállt le az egyik város mellett.

Talán a főváros volt, vagy valamelyik nagyobb, nem lehetett pontosan megmondani ennyiből, tekintve, hogy senki sem ismerte annyira a bolygót, hogy erre képes legyen. A sikló ajtaja kinyílt, először két magas rangú fekete páncélos becsületőr szállt ki belőle. Azt, hogy ezek micsodák természetesen csak azok ismerik meg, akik a Birodalmat szolgálják, vagy éppen jártasak a birodalmi kultúrában. Ezek után a siklóból a megbilincselt Kreia repült ki és landolt arccal előrefelé a szürke porban. Eléggé megviseltnek tűnt a korábban látott képekhez képest.

Őt Lord Ograna követte, természetesen páncélban. Majd még azzal sem fáradt, hogy kézzel nyúljon a nő után, az Erő segítségével rántotta fel a másikat. Legvégül pedig személyesen a Császár. A kis kompánia egy a közelben levő romos templomhoz mentek, ott pedig az egyik épülethez. Az a benti kinézete alapján sith templom, vagy építmény lehetett korábban. Az egyik nagyobb csarnokot választották, aminek a teteje félig be volt omolva, így a nap sugarai félig besütöttek ide.

Az látható volt, hogy Kreia nem igazán tudott megállni a lábán, így attól sem kellett tartani, hogy elrohan, de még így is a falhoz lett láncolva. Valamit mondott, üvöltözni próbált, de nem lehetett a hangját hallani – aki értett ősi sith nyelven az le tudta olvasni a szájáról, hogy a császárt átkozta és küldte el a peremvidéknél is rosszabb helyre. Az egész végén pedig a Császár belekezdett valamilyen rituáléba. Kreia-ból fényes, belül ragyogó hófehér, de kívül romlott sötétvörös fényben ragyogó vonal kezdett kiszállni a nőből, amit a Császár egyenesen Lord Organa-ba irányított.

A folyamat valószínűleg elég sokáig tartott, így gyorsítva látta mindenki, Kreia öregedni kezdett, egyre jobban aszódott, míg végül egy élő múmia lett, az egész végén pedig végül öregségben elhunyt. Amikor eggyé vált volna az Erővel a Császár közbelépett és a nő lelkét egy fekete-vörös kristályban ejtette foglyul. A folyamat végén még Lord Organa is megtántorodott és fél térdre zuhant, a mozgása és mozdulatai alapján teljesen ki volt merülve és erős fájdalmai is lehettek.

- Én megmondtam Kreia, hogy kizárt, hogy halhatatlan legyél… de neked köszönhetően Lord Organa az lett. Kelj fel barátom, ettől a pillanattól kezdve az új rangod a Császár Hatalma! – mondta a férfi.

A kristályt egy jelöletlen fém ládába tette, majd lezárta azt, a csapdába ejtett lélekkel együtt. Ezek után a kompánia elindult kifelé, valószínűleg vissza a sikló irányába. A látomás pedig szertefoszlott.

---

Elfintorodtam megvetéssel, amikor megláttam, hogy milyen ruhák voltak azok, jedik. Már megint a nyomorult Köztársaság. Ezeknek muszáj mindig mindenbe beleütni az orrukat? Olyanba is, amihez aztán tényleg, de tényleg semmilyen közük sincsen? Ha elkapták őket nem igazán érdekel, minek keresték a bajt? Az, hogy kommunikációs egységet nem találtam, találtunk nem volt meglepő. Nekem is az lett volna az első, hogy azt elpusztítsam, vagy magammal vigyem, nehogy bárki bármit megtudhasson. Bár én még molekuláris tisztító gránátot is rádobtam volna a helyre, hogy semmilyen DNS ne maradjon meg. Bár lehet, hogy megcsinálta az, aki ezt itt elvégezte, mivel nem igen volt ehhez műszerem, így nem tudtam megmondani. Szóval itt van minimum egye, de inkább két jedi, akik idejönnek kutakodni. Valaki pedig elkapta őket. Azt hiszem, hogy ezzel a munkám véget is ért, mert valószínűleg a mieink voltak. Csak azt nem tudom, hogy akkor minek hívott ide az Erő. De mindenesetre a főadmirálisnak menő munka véget ért. odakintről ekkor pedig hangokat lehetett hallani, amire én is felkaptam a fejemet. El is indultam volna kifelé, hogy meghallgassam jobban, mert itt kiélesíteni sem nagyon tudtam az érzékeimet hála annak, hogy az Erő is alig volt jelen. Ám ekkor újabb látomás következett. Láthattam annak a r*bancnak a végét, igazából nem sajnáltam, ha elárulta a birodalmat, akkor még meg is érdemelte! Mindenki ezt érdemelte, aki így tett. Annak fényében, amit láttam, lehet, hogy el kellene fogadni Lord Organa ajánlatát és nem nemet mondani neki állandó jelleggel. Furcsa ilyet mondani egy sith-re, de amit hallottam róla még a jediknél is lehet, hogy gerincesebb és egyenesebb ember. De a pletykák igazak voltak ezzel kapcsolatban, akkor pedig a bolygó tényleg Lord Xeth-ért veszett oda. Miin pedig kiborult ezen, ezen majdnem felnevettem, ahogyan csapkodta dühében. Volt egy olyan érzésem, hogy nem a látomások megléte miatt, hanem amiatt, hogy mit láttunk.
- Fogalmam sincs hol éltél eddig, vagy milyen rózsaszín buborékban, de ennél csak rosszabbakat fogsz látni. Ha nincs gyomrod hozzá, menj Coruscantra és élj drogok mámorában, ahol aztán biztosan nem érnek el ezek – morogtam fagyosan.
Még számomra is túlságosan ridegnek és fagyosnak hatottak a szavaim. Ezek után pedig már el is indultam a hang irányába, így valószínűleg Miin szavai már valószínűleg haladás közben hallom.
- Én oda megyek, de nem tudom, hogy neked lesz-e gyomrod hozzá – mondtam.
Nem szurkálódva, ideges voltam, majd nem is vártam rá tovább, hanem próbáltam futva elindulni arra, hogy mihamarabb megérkezzen a közelbe, hogy megnézhessem mi is történik ott.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Láthatóan Miin volt az, aki nehezebben viselte a látomást és az egész dolgot annak mibenlététől, amit pedig már Kaylyn is kezdett nehezebben viselni. Már a kérdés előtt el is indult a kiffar a hang irányába, Miin pedig tudta követni, ha akarta. Ez sima terep volt, így a futás sem okozott gondot egyik félnek sem, mert egyenletes volt a talaj, bár Miin lába néha megbicsaklott közben, révén nem érezte azt és így elég nehézkes volt teljesen tökéletes haladni, de minden esetben sikerült megőriznie az egyensúlyát.

Ugyanazon a részen mentek vissza, mint érkeztek, csak most éppen semmibe sem botlottak bele. Végül pedig kiértek a főrészre, ahol a templom is állt. A hangok egyre erősebbek és erősebbek lettek, egy idő után határozottan kivehető volt, hogy tényleg értelmes lénytől származó fájdalmas üvöltés, mintha kínoznának valakit, és nem pedig állattól eredő. A tér, amennyire innen látni lehetett a megérkezést követően teljesen üres volt, nem volt nyoma annak, hogy honnan is jön pontosan a hang. Néhány pillanatig, utána azonban a főbejárat felől, ami a templom bejárata is volt, onnan jött újabb üvöltés.

Ha abba az irányba haladnak, akkor végig kellett menniük újra a templom mellett, ahonnan ismét azt a kellemetlen, bőr alá bemászó őket megragadni valaki által akaró érzés is ott volt, talán most még erősebben, mint eredetileg. Ahogyan végül leértek a templom mellett, még nem értek végig, de piramis előtti téren két ember férfit lehetett látni, ahogyan eléggé megviselt állapotban feküdtek a földön, hátrabilincselt kézzel. Az, hogy valaki volt-e előttük, vagy a közelükben az még takarásban volt a két nőhöz képest.

---

- Úgy, hogy van olyan, hogy a sith-ek éhségükben felzabálnak egy-egy bolygót, vagy többet. Ha nem tetszik sem tudok vele mit kezdeni. Plusz ahonnan én jöttem láttam bolygókat felrobbanni, szétesni egy szuperfegyver miatt – mondtam. - De a jedik is ugyanúgy végigirtották a Sith világokat, az én világomban teljesen kiirtva a fajt és eltörölve a fajt és a Birodalmat, vagy épp a Manadaloriai Birodalmat irtották ki majdnem, de itt is. Mennyivel jobb a köztársaság? Akik arra esküdtek fel, hogy mindent, ami nem világos oldali elpusztítanak?
A hangomban nem kevés megvetés hallatszott az irányukba. Azzal, hogy szürke voltam engem is el kellett volna intézniük, ha tág értelemben néztük.
- Ilyen mentalitással nem éled meg, hogy megváltozzon… – mondtam még ridegen.
Nem fogom leütni sem megütni, nem fogom megütni, nem fogom megetetni vele a fénykardomat, bármennyire is szívesen tettem volna. közben a kocogás eredménye is meglett, mert nagyjából visszaértem arra a helyre, ahol eljöttünk. Most már szerencsére készültem arra, hogy mennyire pocsék érzés lesz ott elhaladni, így ezúttal remélem nem ért olyan kellemetlenül. Sikerült is addig eljutni, hogy látni lehessen a két illetőt, ahogyan megkötözve, bilincselve vannak és nem igazán voltak jó állapotban. Az pont nem látszott, hogy ki is van velük szemben. Ha tudtam volna, akkor nekiláttam volna Erővel végigpásztázni a terepet, hogy megtudjam mire számítsak, de így most sokkalta óvatosabbnak kellett lennem. Valaki nagyon jó lehetett, hogyha elbánt két Jedivel, vagy megfelelő utánpótlása volt. Szóval annyira h*lye és ostoba nem voltam, hogy kirohanjak, így csak próbáltam kilesni innen. Elsősőrban azt próbálom felmérni, hogy hányan is lehetnek az ellenség soraiban és kik azok. Ha láthatóan Birodalmiak, akkor nincs gond, de nem volt tudomásom arról, hogy lennének itt mások is, így voltak kétségeim. Ha azonban Birodalmiak, akkor ezt jelzem Miin-nek miközben én teljesen nyugodt szívvel igyekszem kisétálni. Ha azonban nem volt biztos, hogy az enyémek, akkor egyelőre még mindig meglapulva maradok és próbálom figyelni, hogy mit is csinálnak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A páros úgy döntött, hogy nem fog kirohanni, hanem inkább a falhoz húzódnak és onnan próbálják kikémlelni azt, hogy kivel, vagy éppen kikkel is állnak szemben. Kaylyn számára a legjobb az lett volna, hogyha birodalmiak vannak itt, de ez, ahogyan kinézett sajnos nem volt biztosan megmondható. Összesen egy személy látszott a két ember férfi előtt, úgy két-három lépésnyire előttük egy fekete csuhában levő alak állt.

Azon kívül semmi újat nem lehetett érezni, ami a templomból érkezett, de most furcsa mód nem a templomból érződött, hanem pontosan onnan, ahol a fekete csuhában levő alak állt. Mivel elég messze volt, így nem lehetett pontosan meghatározni, hogy milyen magas, de az alkata alapján nőnek tűnt, vagy nagyon nőies alkatú férfinak. A csuhába nem lehetett belátni, így a faja sem volt megmondható. Egyelőre nem úgy tűnt, hogy érzékelte, észlelte volna a két nőt, hogy éppen leskelődni próbálnak.

Az alak ekkor valamilyen kézmozdulatokat csinált, láthatóan elkezdett valami hófehér fény kiáramlani az egyik férfiból, aki erre ismételten hangosan üvöltött fel. bármit is csinált a másik, láthatóan igencsak fájdalmas procedúra volt, azonban ez az egész hirtelen megszakadt valami miatt. Pillanatok múlva ki is derült, hogy miért, mert egy újabb látomás következett:

Mivel, ha minden igaz most megint jövőbeli látomás következett, ennek fényében kevésbé volt éles, inkább álomszerű volt az egész, akárcsak a korábbi ilyesmi. Ezúttal nem ezen a bolygón voltak, ahogyan korábban sem, újfent külső szemlélőként látták az eseményeket, bár úgy, hogy fizikailag nem voltak jelen. Először sötét, félhomályos romos város látszott, az égen felhők, ami közül csak nagyon ritkán villant elő a nagyon fakó nap és valami sokkalta ijesztőbb annál, ami az égen volt látható.

Ezek után egy hatalmas ősi templomnak a romjai voltak láthatóak, belül hatalmas csarnok, nem lehetett megmondani, hogy a felszínen volt-e, vagy már a föld alatt. Félhomályos állapotok uralkodtak, benne oszlopok, különféle szimbólumokkal, ősiekkel, amik között furcsa módon senki sem láthatott, ismerhetett fel sith-et, ezek ősibbek voltak, mint a Sith Birodalom. Ugyanez volt igaz a templomra, nem sith volt, de nem is rakata – amikből azért néhány fennmaradt, így ismeretek voltak.

Valamilyen más fajnak lehetet egykoron a temploma. Némi fény volt, a terem végében egy trónus obszidiánból, mellette, a közelében tüskék, ezek is. az egész mögött egy fémből készült gömb. A csarnok közepén egy nagy oltár, ami körül kántáló csuhás alakok voltak, ugyanazt a szimbólumot – Rhand varázslói – viselték, amit egy valakin kívül senki sem ismert meg korábban sem. Az oltárra rá volt kötözve valaki, de nem lehetett megismerni, hogy kicsoda, nem látszott rendesen a faja, vagy a neme sem. A rituálé végén egyszerűen kivágták az illető szívét.

Ahogyan egy fiatal, még gyereknek tűnő személy – a magassága alapján – a még dobogó szívet a levegőbe emelte. Hirtelen minden megremegett, a csarnokban egy vöröses-fekete villanás történt, mintha a realitás szövete nyílt volna meg nyílt egy kapu valahova, amin keresztül egy sötét páncélos alak sétált ki. A csuhások és mások is, akik a terem sötétjében voltak most merészkedtek elő, áhítattal rogytak térdre az illető előtt. Az alacsony személy kezében a szív hamuként omlott ekkor össze és ő maga is letérdelt.

- Lord Rhand, mesterünk és útmutatónk, több, mint tízezer esztendő után újra az élők világában vagy, a holtak világába való száműzetésed után! – mondta ő is áhítattal.

A férfi minderre nem is szólt semmit sem, csak lassan, kimérten bólintott és végignézett azokon, akik itt voltak a teremben. A kezeivel mutatta, hogy álljanak fel. mindez pillanatokon belül meg is történt, amikor a férfi készült volna megszólalni – ezt mindenki érezte – hirtelen történt valami. Az egész épület megremegett, a tető néhány helyen beomlott, így látszott, hogy az égen természetellenes fények jelentek meg. ezúttal ismét hallani lehetett a Lángmadár vijjogását, de ezt most mindenki a fülével hallhatta, nem az elméjével. A Lángmadár felébredt! A látomás pedig itt ért véget…

---

Mondom vonuljon el remetének, ahol nem lát és hall ilyesmit! Probléma megoldva, köszönöm, hogy igénybe vette a szolgáltatásaimat, 2.000 credit lesz! Ez egyelőre nem tűnt jónak nem igazán láttam semmit, így aztán kikukucskáltam a piramis szélén. Elhúztam a számat, egyetlen személy állt a jedik előtt, egy csuhás alak. Sehol a rohamosztagosok, vagy sith osztagosok, esetleg akolitusok. Egyedül volt, így nem lehettem biztos abban teljesen, hogy most egy birodalmiról van-e szól, vagy valami másról. Miin „kérdésére” megráztam a fejemet, fogalmam sincs! Az a rész viszont kezdett határozottan érdekesnek tűnni, amikor valami fényes izét kezdett kiemelni a jediből, aki erre üvöltött. Az azonban ijesztő volt, hogy a nő felől lehetett azt érezni, amit a templom belsejéből. Szóval nem valami szellemecske okozta ezt, hanem egy valószínűleg élő személy. Azonban ez hirtelen megszakadt, először azt hittem, hogy minket vett észre, ami kellemetlen lett volna, de „csak” egy újabb látomás következett. Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy hol a fészkes fenében vannak feketelyukak ebben az átokverte Csillagködben, így a helyet tippelni sem tudtam volna. Aztán váltás valamilyen csarnok, úgy tűnt, hogy a nyomorult alak, aki túlélte az arénát itt végezte, legalább is abból következve, hogy itt is ugyanazok a szimbólumok voltak láthatóak. Végül kivágott szívvel végezte a nő, vagy férfi, jó kérdés… csak azért élte vajon túl, hogy itt végezze? Kínos, akkor már inkább az agyonlövés, vagy lefejezés, gyorsabb és kíméletesebb. Aztán egy portál szerűség nyílt, amin egy alak jött elő, aki engem leginkább egy sithre emlékeztetett az öltözéke alapján, bár nem lehettem ebben sem biztos. Csak abban, hogy ezek után a lángmadár tényleg felébredt és azt pedig láttuk, hogy mi jön. A látomás után, amint újra a valóságot láttam nekitámaszkodtam a piramis falának, már csak ki kellett volna találni, hogy mitévők legyünk, ha ez elintézett két jedi lovagot, akkor mi csak egy és egy sérült nem jedi vagyunk. Szóval röviden megszívtuk, bár a jedikért nem volt kár, de akkor is. Az viszont pech, hogy se nekem, sem pedig Miin-nek nem volt ötlete, hogy mit kéne tenni. én inkább húztam volna a fenébe, de az szerintem most nem volt különösebben opció.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Miin és Kaylyn is arra próbáltak rájönni, hogy ki, vagy mi lehetett az a nőnek tűnő alak. A látomás után Miin előtudta venni a távcsövét és azzal jobban megnézni az alakot. A nő ruhája sima egyszerű szövetcsuha volt, belátni rajta nem lehetett, mert a csuha részén volt egy külön sötét anyagrész, ami lefedte az egészet éppen amiatt, hogy ne lehessen belelátni.

Azonban semmilyen címert, vagy ehhez hasonlót nem lehetett látni rajta. Nem lehetett tudni, hogy kihez tartozhat a másik. A két nő egyelőre nem igen tudta, hogy mitévő legyen, közben a csuhás újra nekifogott annak, amit csinált. A férfiból újra kék színű valami áramlott ki, ami egyenesen a nőbe hatolt, a férfi, amíg bírta, addig üvöltött a fájdalomtól. Hogy mi lehetett ez, fogalma sem volt a két nőnek, nem láttak, vagy hallottak efféléről.

Az egész folyamat végén ez a kékes valami véget ért, a férfi üvöltése is abbamaradt, majd kimerülten, zihálva terült el a földön. Láthatóan életben volt, mert mozgott és nyöszörgött, de az a valami folyamat, ami mindez volt az véget ért, bármi is volt az. A nő már lépett oda a másikhoz, hogy valószínűleg ugyanezt elkezdje nála is, de végül felkapta a fejét és egyenesen abba az irányba nézett, ahol a két nő volt.

- Meddig akartok még ott kukkolni és várni, hogy kitaláljátok, hogy mit tegyetek? – kérdezte.

---

Egyelőre semmi, még mindig nem tudni, hogy ki lehet ez a nő, vagy mit is akar itt azon felül, hogy éppen megkínozza a jediket. Ami soha sem baj igazából. Az egész folyamat roppant érdekes volt, ahogyan azt a valamit kiszívta belőle és magába nyelte el. Soha az életemben nem hallottam ilyesmiről, de nem is láttam eddig, tippem sem volt, hogy mit művel. Az egyetlen tippem az volt, hogy kínozza a másikat, de az effektekre tippem sem volt, hogy mitől lehet és mi az. A végén az egész megszakadt, azt hittem azért, mert megölte a férfit, de nem, az életben volt még mindig és zihált a földön. Ami pedig még kellemetlenebb volt, hogy a nő kiszúrt minket, hogy itt vagyunk és rá is kérdezett, hogy kimegyünk-e. Mivel tudta, hogy itt vagyunk és a többes számot is, így felesleges volt rejtőzködni tovább. Hangosan sóhajtottam fel, a fegyvereimhez nem nyúlva felemelt kézzel jöttem elő. Arra számítottam, hogy támadás fog érni valahonnan, így felkészültem, hogyha ez megtörténne, akkor próbálja kitérni a támadás elől.
- Kaylyn Rix ügynök, Birodalmi hírszerzési szféra! – mutatkoztam be. - Te pedig fogd már be végre!
Mondtam dühösen a száját megállás nélkül jártató Miin-nek. Mivel nem voltam a sith rend tagja és fix, hogy a csaj sith nem is kérdezhettem rá, hogy kicsoda és mit keres itt. Bár… gyorsan próbáltam felidézni a helyi törvényeket, amik rám is vonatkoznak, ami azt illeti, de! Háhá! Számon kérhettem, ha arra hivatkozok, hogy hírszerzési területen van és mit keres itt. Okés megölhet, ha tiszteletlen vagyok, de megütheti a bokáját érte, mert nekünk speciális rangunk van. De jó nekem! És én mit a tiszteletlenség? Ugyan már… soha sem játszottam a fejemmel, de nem ám.
- Ki maga és mit keres itt? Azt a kettőt pedig az inkvizíció elé kell vinnem! – kérdeztem és mondtam.
Maximum nem válaszol, nem igaz? De akkor akár rá is ráhívhatnám az inkvizíciót, vagy tévedek? Nem, nem hiszem, tekintve a jedik kihallgatása az ő feladatuk. Nos, akkor most meghalunk, vagy sem?

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

- A császár golyóira, neked bőrlégzésed van?! – kérdezte némi megvető éllel a hangjában.

Azok egyébként láthatóan hidegen hagyták, hogy Miin mondott nem is próbált válaszolni, azon csak felnevetett, amit Kaylyn mondott neki, hogy mit is kellene tennie és kicsoda ő. A nő erre megfordult a csuhája hátán egy hatalmas szimbólum volt, annak a szervezetnek, akik a látomások során együtt dolgoztak a Köztársaság Végzetével és feltámasztották – vagyis fogják – Lord Rhand-ot. A hanyag mozdulat is egyenértékű volt azzal, hogy kinevette a kiffart.

A nő kitárta a kezeit, a csuha miatt még mindig nem látszott az arca, de ekkor mind a két nő úgy érezhette, mintha végtelenül éhes lenne, mintha napok óta nem ettek volna, Miin egész testén pedig mintha ostorral csaptak volna végig úgy hatott a mérgezés ebben a pillanatban. Az éhség igazából nem a sajátjuk volt, a nőből eredet és újra látszott az a fénycsóva, ami a férfiból a nőbe áramlott. Most már érezhető volt, hogy mi az, az Erő. Bármi is volt a nő az Erőt szívta ki az élőlényekből és nyelte el magába.

- A kiffar még meg-meg teszi, benne van erő… de te gyíkocska. Úgyis haldokolsz és Erő sincs benned sok. Talán még a nyakadat kitörni is kegyelem lenne.

Mondta a nő sajnálkozva, majd elindult a páros felé. Azonban a szerencséjükre, vagy épp szerencsétlenségükre megtorpant. Ennek pedig nem volt más az oka mintsem az, hogy újabb látomás következett:

Ez ismét élesebb látomás volt, hiszen a múltról volt szó, újra azon a helyen voltak, ahol korábban a Császárt és Lord Xeth-et látták. Ez a látomás ott ért véget korábban, hogy a Sith Császár belefogott a rituáléba. A mostani képeken már javában tartott az, hasonlóképpen történt, mint a korábbi, ám itt érezhetően sokkalta több energia, életerő volt a játékban, mint Kreia esetében.

Az energiák itt is az érintett sötét nagyúrba áramlottak, de itt olyan sok volt belőle, hogy Xeth még a levegőbe is emelkedett tőle. A másik férfiéhoz hasonlóan ez is eléggé fájdalmas lehetett, ha nem jobban, mert itt előfordult, hogy Xeth felordított a fájdalomtól. A Császár mindezzel nem is foglalkozott. A fájdalom itt olyan éles és erős volt, hogy a való életben a jelenben is érezhető volt, mindenki térdre rogyott tőle, pedig ez csupán egy nagyon, de nagyon picit visszhang volt az Erőn keresztül, a valódi fájdalom csillagászati mértékekkel lehetett nagyobb.

Az egész külsőre olyan volt, mintha ez az egész szét akarta volna tépni a férfit, aki – hogy csak párszor üvöltött fel – láthatóan piszkosul jól bírta a fájdalmat. A sötétlilás fény mindent beborított, a fájdalom már mindenkiben elviselhetetlen méreteket öltött, amikor hirtelen egy hófehér, kellemesen meleg érzés hasított mindenkibe, igazából a múltban Lord Xeth-be, ez részben az Erőn át olyan volt, mint ő, csak épp világos oldali kiadásban nagyon enyhén, illetve egy másik valaki az Erőn át, amit az a világos oldali erősített fel és beleszólt a rituáléba.

Ezt az erőt mindössze Miin és Edric ismerte meg, mert ők találkoztak vele korábban, Rhyssa Edaara Quillan volt az. Amit mindenki látott és érzékelt, hogy ez a világos oldali valaki megvédeni akarta Xeth-et a császártól, de a császár könnyedén zúzta szét mindezt abban a pillanatban, amikor a rituálé kiteljesedett. Mindenki fájdalomtól üvöltve zuhant a földre, Xeth-el együtt, de szerencsére a fájdalom ezek után, ahogyan jött úgy is múlt el. bármi is történt véget ért, a nagyúr pedig fájdalmak közepette próbált felkelni a földről.

- Kelj fel barátom, ez volt a jutalmad, ahogyan ez is, mostantól a Császár Akarata rangon képviselsz a Birodalomban és azon túl is! – mondta.

Ám itt ezzel most még nem volt vége a látomásnak, mert most még volt valami más is. mindenki azt is láthatta, hogy mi volt az ára annak, hogy Lord Xeth ezt a jutalmat kapta, hogy kik és mit fizettek minezért…

Az egész végén a látomás pedig ennek a végén szertefoszlott…

Nézzétek végig a videót, mert az egészet úgy látjátok, ahogy itt volt, csak a különbség, hogy mintha ti lettetek volna a fent az űrállomáson, amikor éppen az a szín van. A végén pedig a sajáthajótok leszállását látjátok a bolygón.

---

Nos, ha nem lettünk volna olyan pocsék helyzetben… a fene essen belé… a nő szavai után elvigyorodtam. Láthatóan nem csak nekem nem volt ínyemre, hogy Miin nem tudja befogni egy pillanatra sem. Én legalább munka közben betudom fogni, hogyha kell, még akkor is, ha nem munka közben egy pillanatra sem tudom befogni. A császár fonnyadt golyóira! Ez az Erőt szívta ki a jedikből. Egyáltalán ez lehetséges volt?! Úgy tűnt, hogy igen. Akkor viszont nekünk is nagyon, de nagyon jó lett volna a lehető leghamarabb eltűnni innen. Még a hajómat is féltettem, hogy vele mit művelhet. Ha én elvesztem az Erőt, maximum nem kell aggódnom azon, hogy köztes úton tartsam magam, mert nem lehet sötét oldali többé. Sajnos az sem volt bejátszható, hogy Miint lökjem elé, mert ő gyenge volt.
- Bocs, de az ex-jedi fiúkkal ellentétben én maradnék szürke – feleltem.
Ahogyan elindult volna felénk, én léptem volna hátrébb, ám ekkor újabb látomás következett. A korábbinak a folytatása, tudtam, sejtettem, hogy mi fog következni és nem akartam. A fájdalom most engem is elért, a látomás miatt fogalmam sincs, hogy a többieket is, vagy rájuk nem volt hatással, de földre rogytam vicsorogva. Kellemetlen volt, de a nagyúrnak még fájdalmasabb lehetett. A vége felé egy kellemesen meleg érzés is érezhető volt, világos oldali erő, aki védeni akarta a férfit. A pletykák alapján egy személyről tudtam, aki lehetett, a férfi állítólagos felesége, Lady Benûwia. világos oldali lett volna? Nem volt nagyon időm ezen foglalkozni, mert a rituálé csúcsán a földre kerültem és felüvöltöttem én is a fájdalomtól. Ha lett volna Erő, akkor tompíthattam volna ezen, de a híján nem tudtam. Hogy volt ezt képes Lord Xeth elviselni? Irigyeltem, én is szívesen kibírtam volna ennyi fájdalmat. Aztán vége lett, kapkodtam a levegőt, de a látomásoknak nem volt még vége. Ezek után következett még egy, ennek a világnak a pusztulása. Meg kell hagyni kegyetlenül stílusos volt, az Alderaan felrobbantása ennél sokkal humánusabb volt, ott gyorsan, fájdalommentesen egyszerre bumm az egész, itt viszonylag lassan. Az egész végén pedig én is megérkeztem, a vége a jelen volt. próbáltam felállni, remélve, hogy sikerült, azt próbáltam megnézni, hogy a nőre és a jedikre is hatással volt-e az egész, ha igen, ha nem, akkor is ezt mondtam:
- Mi lenne, ha mindenki menne a saját útjára azelőtt, hogy a bolygó, vagy az Erő megöl mindannyiunkat? – kérdeztem.
Noha elintézett valószínűleg jedi lovagot, de én is lovag voltam és nem fogom hagyni magam. Ha még mindig közelebb jönne aktiválom a fénykardomat és védekezni fogok ellene.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A látomás végén mindkét nő megtudta nézni, hogy a csuhás alakra és a jedikre is pontosan ugyanolyan hatással volt az egész látomás, mint rájuk. Mindenkinek fájt és mindenki át is élte, ahogyan ezt ők is. A két jedi továbbra is a földön maradt, nem igazán volt sok erejük arra, hogy feltápászkodjanak, de a csuhás nő igen. közben pedig most már nem is törődött azzal, hogy magán hagyja a csuhát, amit eddig viselt.

Így miközben felkelt nagyjából egyszerre Miin-nel és Kaylynnel a földről, a teljes testet takaró széles csuha is a földre esett. Így láthatóvá vált, hogy alatta sárga színű testpáncélt viselt, ami az alakjára tapadt, hosszú vörös haja volt, a szemei sötét oldali szemek. A testét pedig, inkább az auráját vöröses/kékes lángcsóvák nyaldosták. Ezek nem voltak állandóan jelen, csak időnként lobbantak fel. Mindkét nő erőteljesen érezhette az Erőt azokból a lángokból.

Meglepő módon Kaylyn szavaira megtorpant a másik és elgondolkodott. A két jedi – ex-jedi – lelkesen – a helyzet fényében megengedetten – és hangosan adtak egyetértést a kiffar szavaira, hogy támogatják mindezt. Nem túl meglepő módon. A fiatal nő láthatóan komolyan elgondolkodott azon, ami itt elhangzott. Amíg ez zajlott a Miin és Kaylyn úgy érezhették, mintha a bennük levő Erő ki akarna tépődni belőlük és átmenni a másikba, aki végül hátrébb lépett és az érzés is enyhült.

- Végtére is néhány hónapot igazán várhatok még – mondta unottan. - Élhettek most még, én pedig távozok. Ha akadályozni próbáltok, már most meghaltok.

Jelentette ki mindezt kedves, barátságos hangsúlyban, de mindenkinek felállt a testén az összes szőrszál ettől, mert a nem is titkolt gyilkos fenyegetés ott volt ettől függetlenül ott volt  a hangjában.

---

Azon nem csodálkoztam, hogy a jedik egyetértenek velem, mert hát mindig is remek ötleteim vannak, de azon igen, hogy a nő elgondolkodott rajta és belement. A meglepettség felkúszott az arcomra és még a szemöldökömet is megemeltem. Meglepettségemben még a kezeimet széttártam. Ennyi?! Soha sem volt ennyire egyszerű, vagy könnyű. A gonosz ilyenkor mindig támadott és megölt mindenkit, vagy legalább is próbálkozott. Így csodálkozik valaki, hogy a sok rossz tapasztalattal a hátam mögött nem nagyon akarok ebben a győzelemben hinni? Nem nagyon tudtam ezt a helyzetet hova tenni, de ettől függetlenül persze örültem az egésznek, mert talán még élhetek egy napot. Ha a nő tényleg távozik – hogy miről hablatyolt, abból nem sokat értettem – de azért reméltem, hogy téved és pár hónap múlva is életben leszek. Most főleg, hogy végre újra együtt voltam Mynar-ral. Ha a távozásához szükséges volt, akkor jómagam is félreálltam, ha nem, akkor nem. Amikor már Miin is megszólalt, akkor ránéztem.
- Úgy tűni – mondtam.
A fénykardot átvettem, majd a két jedire néztem, akik remélhetőleg nem csináltak semmi ostobaságot.
- A jedik velem jönnek, megismerik az inkvizíció barátságos és roppant figyelmes vendégszeretetét – mondtam. - Ők megszegték a megnemtámadási szerződést. Te elmehetsz, ha akarsz. Vagy jöhetsz te is az inkvizícióhoz.
Ha ellenkezik, akkor kész voltam megszabadítani néhány végtagjától, hogy ne tehesse. Ha azonban nem akadályozott, akkor elindultam, hogy begyűjtsem a két jedit, bár hozzájuk még kellett majd egy siklót hívnom, mert az én hajómra nem fértek fel. De az ráért akkor, ha Miin végre elpárolgott.
- Hát ez nem a szerencsenapotok fiúk – vigyorodtam el.
Ha tudtam, akkor még ellenőriztem a kötelékeiket, hogy ne legyen túl laza és ne tudjanak elszökni. Ha ez megvan és Miin is eltűnt szólhatok a bolygó körül levő hajóknak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

A két nő nem igazán tett semmit, csak várták, hogy az ellenfelük távozzon. Erre nem is kellett sokat várni, mert a nő sarkon fordult és a templom másik oldala felé indult, ahol hamarosan el is tűnt a szemük elől. Ekkor adta át Miin a fénykardot is vissza Kaylyn számára, és mindketten mondták, hogy mi lesz. Miin mehet, a jedik maradnak és élvezhetik a Birodalom vendégszeretetét.

Azt még Miin is tudhatta, hogy tényleg megszegték a szerződést azzal, hogy ide jöttek. Bármennyire is elnéző lehetett Kaylyn, ezt nem engedhette meg, hogy távozzanak. Az viszont jó kérdés, hogy mi is lesz velük, minden kinézhető volt a Birodalomból. Ekkor a templom oldala mellől, ahova a nő ment egy vadászgép emelkedett fel és tűnt el a magasban a horizonton. Amint eltűnt a szemük elől a gép ismét az történt, ami már számtalanszor az elmúlt több mint másfél órában.

Újabb látomás követezett, ezúttal ez is valamivel kevésbé volt élesebb, mint az előző, révén most is a jövőről volt szó és nem pedig a múltról. Sokak számára ikonikus helyről volt szó, egy magaslati helyen voltak, egy épületben, ahonnan gyönyörű rálátás nyúlt a Coruscanti szenátus épületére és maga a város. Éppen naplemente volt és amennyire látszott az itt ülő tizenkét fő, a Jedi tanács tanácskozott.

Mindenki fizikailag volt jelen, először nem lehetett hallani semmit, de a testbeszédeken látszott, hogy feszültek lehetnek és valamiről nagyon tanácskoznak. Hamarosan hangok is hallhatóak lettek, hogy a közeledő eseményekről, láthatóan két fél „feszült” egymásnak és nem értettek egyet. Aki ismerte a rendet tudta, hogy három haladó gondolkodású tanácstag ült a tanácsban, Nemic Rix, a kiffar mester, Kes’vora, twi’lek mester és Morwen Avenay mester. Most kivételesen Kaylara Su is a pártjukat fogta a maradék nyolccal szemben. Arról vitatkoztak, hogy mit kellene tenni a Lángmadár ébredésekor.

A négyes arról érvelt, hogy tenni kell valamit és nem ülhetnek csak úgy, hogy nem tesznek miközben lehetséges, hogy azaz entitás eltörli az ismert civilizációkat, mindnet. A többiek emlékeztették őket, hogy az az entitá, a Lángmadár maga az Erő. A Jedi Rend pedig nem a Sith Rend, hogy uralkodni akarjon felette, a Jedik elfogadják az Erő akaratát, legyen az bármi is. Erősnek kell maradniuk és szembenézni a közelgő nehézségekkel, bármi is legyen az.

A négyesnek természetesen mindez nem tetszett, számukra az életek többet jelentettek, hiszen valószínűleg milliárdokról, sok száz-, vagy ezermilliárd lélekről beszéltek, és a Köztársaság alapvető lénye is veszélybe kerülhet. Az idősebbek természetesen nem értettek egyet. Ha a Köztársaság valaha is veszélybe kerül, megfogják védeni, de nem egy láthatatlan ellenségtől, ami nem is biztos, hogy lesújt rájuk. Ezzel pedig véget is vetettek az ülésnek, hogy nem fognak semmit sem tenni, mert az nem összeegyeztethető azzal, amit a Jedi Rend képvisel.

Helyszínváltás következett, ez a helyszín is ikonikus volt, csak épp az ellentétes körökben. A kinézetéről azonban mindenki – akinek köze van hozzájuk – is csak hallhatott, látni nem látta még senki azok közül, akik a bolygón voltak. A Sötét Tanács tanácsterme volt. Itt is tizenkét szék volt, bár ezek egymással szemben helyezkedtek el. Mögöttük csuhás szobrok. Ironikus módon ez volt a nyugodtabb helyszín.

Míg a Jedi tanácsterem forrt az elfojtott indulatoktól, itt pedig kivételesen hűvös nyugalom volt. Itt is mind a tizenkét nagyúr és nagyasszony jelen volt, mindenki páncélban, így arcokat nem lehetett látni senki esetében sem. Csöndben, olyan méltósággal várakoztak, ahogyan azt a jediktől várná az ember és a jedik viselkedése volt, amit a legtöbben ide a nagyurakhoz képzeltek. Az ajtó kinyílt, a tizenkét nagyúr és nagyasszony egyszerre állt fel és hajtott fejet.

Az ajtó kinyílt és a Császár lépett be rajta, őt egy fiatal lány követett, akit Miin ismerhetett meg, ő volt az, aki a Naboo-n megkínozta őt. Ezek után a két császárné, Lady Zelia és Lady Dodhorn következett. Zelia-t mindenki megismerte, révén ő volt a Zakuul-i bálon is. A másik császárnét kevesebben, mandaloriai páncélt viselt jelenleg is, teljes harci díszben volt. Vele Chamm volt jóban, hála annak, hogy ő vitte a nőt haza a feltámadása után.

A két nővel egyszerre egy harmadik nő is volt, arany-kék ruhákban, az arca neki sem látszott. Ő aztán senkinek sem mondott semmit, hogy ki lehet. Ezt a kompániát a Rettegés Mesterei követték, akik a birodalom hajnalán kerültek ebbe a pozícióba és nemrég tértek vissza. A Császár tanácsadói és állítólag barátai is voltak. Utánuk még a Fellegvár Csillagával érkezett egyik férfi jött be, aztán az ajtó bezárult. A császárt kivéve mindenki az ajtó közelében maradt, csak a férfi sétált a terem közepére.

- Barátaim! Minden, amit az utóbbi időben tettünk ehhez a naphoz vezetett. A Főnix, avagy a Lángmadár hamarosan, napokon belül felébred. Lady Vadrinnal felkerestük a Jediket egy közös együttműködésre a Csillagköd megóvása érdekében, frakcióink megóvása érdekében. A Jedik azonban nem tesznek semmit, hagyják, hogy a Lángmadár tegye, amit tennie kell. Mi viszont nem fogjuk hagyni, mi sithek vagyunk, mi nem behódolunk az Erőnek, hanem irányítjuk azt!

- Egyedül is képesek leszünk arra, hogy megállítsuk a Lángmadarat és megóvjuk a Birodalmat és azt, amit elértünk az elmúlt 12.000 évben. Ehhez pedig Qui-Genua Non is a segítségünkre lesz. Egyike a Fellegvár Csillagával érkezett külvilágiaknak. A faja évmilliók óta készül arra, hogy legyőzzék a Főnixet, erre képzik ki őket gyermekkoruk óta. És most ő is a mi oldalunkon áll. Mint mondtam mindenki itt van, aki segíteni tud. Egyvalakit kivéve, de az ő ideje még nem jött el újra.

A császár itt egy pillanatra Lord Xeth felé pillantott, de aztán visszafordult, hogy mindenkihez beszél.

- Hogy felvehessük a Lángmadárral a harcot, ehhez kellett létrejönnie a Hatalom Triumvirátusának, ehhez kellett az, hogy Lord Organa és Lord Xeth is halhatatlanná váljanak, hogy könnyebben tudjanak a hatalmamban osztozni, ha szükséges mindez. Minden idők legerősebb Sötét Tanács van jelen itt, a  holnapi nap folyamán elindulunk az Eshal-ra, ott lesz a végső összecsapás Lady Xanesh látomásai alapján. Ott fogunk győzelmet aratni a Lángmadár felett! Addigra mindenki állítsa össze a seregét, mindenkit viszünk.

- És Xeth! – nézett újra a férfira. - Hozd a klónodat ezzel együtt a lelked másik felét is, rá is szükség lesz. Ezért maradhatott életben korábban, mert ezen a napon Keth Tye E’ron-ra is szükségünk lesz a győzelemhez. Ha pedig szerencséd van, még talán újra egész leszel a végére. Még, ha világos oldali is az a fél, kettő azzal a hatalommal, amivel rendelkeztek elengedhetetlen a győzelemhez.

Mindenki meglepetten kapta a fejét a nagyúr irányába, Lord Organa-t és Lord Hiuvalt kivéve, ők tudták, mindenki mást meglepve ért ez. Ez a közjáték igazából csak Kaméleonnak és Shuur-nak mondott bármit is, mert ők tudták csak, hogy az egyik legnagyobb vétség a Birodalomban a klónozás, a törvényekben is benne van a tiltása és a Császár sem tolerálja. Ezeken felül pedig mindez talán a legbeszédesebb Edric-nek lehetett. Az E'ron név pedig mindenkinek ismerős lehetett, aki volt a háborúban, ő volt a Köztársasági Havoc Squad jedi tábornoka a háború végnapjaiban...

Lord Xeth még meghajolt a császár felé, tudomásul véve a parancsot. A látomás itt ebben a pillanatban ismét megszűnt. Ez most nem volt fájdalmas, vagy ilyesmi. Azonban, ahogyan az egész szertefoszlott, mindenki megérezhetett valamit – legalább is az Erőhasználók és érzékenyek – az a vajmi kevés Erő, ami jelen volt korábban a bolygón megszűnt, eltűnt. A bolygó és az Erő maradéka, ami itt volt, „elmondta”, amit akart és ezzel pedig eltűnt. A Samorah most már ténylegesen halott volt a Császár tette miatt.

---

- Bocs, kaszinóról nem tudok a közelben – mondtam sajnálkozva.
Nos, valahogy nem lepődtem meg azon, hogy Miin menni akart, ami pedig engem illetett, alig tudtam feltenni a kérdésemet – a költőit – a két jedinek, amikor az újabb látomás következett. Ezelőtt soha sem láttam a Jedi tanács színhelyét, de olyan volt, aminek odahaza Nemic lefestette, és most is ott volt ő is. egyvalakit megismertem még Avenay-t, ő a mi világunkban is létezett, mesélt róla a nagybátyám, hogy jóban voltak. Ahogy nézem itt is remekül megvoltak egymással, legalább is az alapján, hogy egyetértettek nagyon is. Igazából én is velük értettem egyet, hogy nem kellene ennyire maradinak lenniük, mégiscsak bolygók ezreiről beszélünk! Az életek pedig nekem is nagyon számítottak, hiába szolgáltam a Birodalmat. Ellenben a sithek igencsak felmertek lépni a Lángmadár ellen és egy elég ütős bandát hoztak össze minderre. Azt én is tudtam, hogy a klónozás tiltott, erre pont a főnök szegte meg ezt? Igen érdekes, bár úgy látszik, hogy a Császár töretlen bizalmát élvezte. Igazából én továbbra sem akarok beleszólni az ilyen fejesek dolgába, mert élni akarok, beleszólás pedig egyet jelent azzal, hogy a szép hosszú és reményteli életemnek búcsút inthetek. A lényeg, hogy megpróbálják és láttuk, hogy mi lesz, csak azt nem, hogy sikerrel jár-e a császár, vagy sem. Igazából… ennek jobban szurkolok, mint Palpatine-nak valaha is. ez sokkal nagyobb pályás a jó öreg Palpinál. De remélhetőleg a mieink győzni fognak és nem lesz semmi gond sem. A látomás után Miin-re pillantottam, valamitől nagyon, de nagyon rettegett. Megvontam a vállamat, ebben semmi félelmetes nem volt, helyette választ kaptunk mindenre. Azonban az kellemetlen volt, hogy az Erő teljes mértékben.
- Hát szia! – integettem Miin után amikor elindult.
Ami a saját részem volt, igyekeztem a bolygó körül levő egyik hajónknak üzenni, hogy el kellene vinni a két jedit Dromund Kaas-ra Lady Vex embereinek. Őket még bevárom itt, utána meg megyek majd a saját hajómhoz, hogy végre hazamehessek Mynar-hoz, ha letudtam előtte a végtelennek ítélkező papírmunkát…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei





Xynnar

---

Mondani sem kell, a két jedi nem volt különösebben elragadtatva azzal, hogy nem mehetnek haza, hanem élvezhetik a Birodalom nem túlságosan létező vendégszeretetét. Bár jelenleg nem sok mindent tudtak tenni. Miin és Kaylyn pedig tovább beszélgettek, bár ez már nem tartott túl sokáig Miin mérgezése miatt, meg amiatt, hogy amit a nő látott, nem kissé a szívroham kerülgette és távozott volna.

Meg is fordult, hogy visszamenjen a hajójához, ami innen azért elég távol volt a város szélében. Alig jutott el harminc-negyven métert a kapu felé, amikor újra érezni kezdte a lábát, ahol megsérült. Csak ezúttal sokkal erősebben, pulzálva kezdett ez érződni. Valószínűleg amiatt, hogy a nő pulzusa is gyorsabb volt a félelem miatt. Végül a fájdalom újabb erősebb hulláma következett, ami ezúttal már kiütötte Miin-t, aki el is vesztette az eszméletét abban a pillanatban.

A Kaylyn által rendelt szállítóhajó hamarosan megérkezett, ami elszállította a foglyokat, Kaylyn pedig elvihette Miin-t innen, ahogyan a saját hajóját is. Az űrben több nagyobb hajó is látszott, volt itt hutt hajó, az Örök Birodalom hajója, természetesen Birodalmiak, huttok és chissek is. Furcsa módon egyetlen egy féle hiányzott, a köztársasági. Bár annak fényében, hogy ez birodalmi űr volt, talán mégsem lehetett olyan meglepő. Pár percen belül azonban egy Birodalmi hajót kivéve mindegyik elfordult a bolygótól és elhagyta azt, belépve a hipertérbe.

Miin néhány nappal később egy kórház űrállomáson tért magához egy betegszobában, ahol megtudhatta, hogy Kaylyn hozta el ide. A mérgezés elhatalmasodott rajta, ami súlyos károkat is okozhatott volna a szervezetében, ha nem látják el. Így sem volt ellenméreg rá, mert nem tudják, hogy mi támadta meg, így amíg az ki nem ürül a szervezetéből addig még lehetnek görcsei, izomfájdalmai. Néhány hónapig maximum, de egyébként rendben lesz. pár nappal később pedig ő maga is távozhatott innen.

Kaylyn hazavitte a két jedit, akikben immáron egy csöppnyi Erő sem volt. hogy mi lett velük nem lehetett tudni – amíg a Birodalom vendégszeretetét élvezték – de az bizonyos, hogy hamarosan hazajutottak a Köztársaságba láthatóan sértetlenül. Erről Miin is értesülhetett később. Természetesen a Birodalmi Propaganda minisztérium nem kis lejárató kampányt indított ennek fényében, hogy a Köztársaság megszegte a szerződést.

Hazaérkezve Kaylyn és Miin is még tapasztalhatta, hogy az ismerőse, akit látott a látomásban még tökéletesen volt, amit látott, láttak még nem történt meg. A jelentést és hasonlókat letudták adni minden gond nélkül viszont egyvalami teljesen biztos volt, a végjáték nagyon közel volt, a Samorah-i események pedig a látomások és minden nagyon, de nagyon gyorsan terjedtek szét a csillagködben, nem kis pánikot és elégedetlenséget szülve.

Vége a kilencedik résznek.

Akkor a kaland véget ért extra gyorsan, mert egy kört sem kellett kihagyni, ilyen eddig szerintem nem is volt! Éppen emiatt is a bővítés csupán 2,5 hónapnyi időt ölel fel, március vége – június közepe közöttit.
A remek játék miatt mindenki kap +1 pontot és +5.000 creditet, azaz összesen mindenki 3 pontot és 15.000 creditet kap.
Köszönöm szépen a remek játékot, a korszakzáró kaland a Lángmadár pedig már ki van írva, lehet jelentkezni.