Utcák és parkok

A kerület közterületei, az utak és parkok.

David mar nyitas elott erkezett. Hozta magaval a hatizsakjat, benne a laptopjaval. Mivel a regisztraciojat is le akarta fixalni, es meg korbe is akart nezni igy nagyon ki kellett centiznije az idot. Meg kint vart, es a jegyeket intezte, mar erezte, hogy bent szo szerint meg a plafonrol is gepek lognak.  Szerette az ilyen kiallitasokat, es amin csak tudott reszt vett. Meg persze a cosplayes lanyok miatt kulon megerte. Mindig remenykedett, hogy egyszer fel tud szedni egyet, de egyreszt a hely jellegebol adodo ferfi-no arany se tette realissa, masreszt pontosan tisztaba volt, hogy az o alkata nem az a noi szemet vonzo latvany. De legalabb a gepek ott vannak, akiket megert (szemben a legtobb lannyal), es legalabb meg is kaphatoak.
A kasszanal leadta a jelentkezest, kifizette a belepot, es most a sorban varta, hogy vegre kinyissak az ajtokat. Dehat persze, mint minden rendezveny, ez is kesessel kezdodott.
-Csak tudnam miert nem tudjak egyszer leszervezni ezeket ugy, hogy idoben kezdodjenek. - mondta felhangosan a sorban, ami az ajtonal vart. Kozben nezte kik jonnek, es miket csinalnak. Uj varos, igy nem igazan ismert itt senkit. Bostonban persze megint mas lenne a helyzet.

„Úgy fest, hogy egy kicsit érdekesebb munkanapnak nézünk elébe, mint általában. Bár még nem tudom még mindig, hogy hogyan is vetek erre rá. Az egy dolog, hogy biztonsági őrök vagyunk egy rendezvényen, eddig még azt mondom, hogy ok, hiszen a meló az meló, de hogy még ez is?!”

Jó pár órával korábban, még otthon:

- Szóval akkor ennél a melónál figyelnünk kell egy adag vendégre és ennyi a feladat ahogy nézem...
- Őőőő...izé... majdnem.... – motyogja Shynomy és erre már igen érdekesen néztem rá, hogy mi is ez az egész, főleg mikor ártatlan pofival a mancsaimba nyomott egy dobozt amit gyanakodva vettem át – ...a medve nem mondta el?
- Mit? - tettem fel a számomra elég egyértelmű kérdést, mert ez valahogy teljesen kimaradt az eligazításról. Közben kinyitottam a dobozt és egy elég érdekes kis ruhácskát találtam benne. - Ez meg mi a.... ?!?! - pislogtam elég nagyokat.
- Ebben fogsz dolgozni és én is hasonlóban leszek. – magyarázta, ahogy lassan kivettem a ruhát, már ha annak nevezhettem, s felvontam a szemöldökömet.
- Caitian leszel a Star Trek-ből, míg én egy kis Neko varázsló lányka...
- Ez nem kevés pénzébe fog kerülni a főnöknek az már biztos – morogtam, majd a dobozt leraktam az asztalra, s ott hagytam estére.

Az nap hajnal:

Nem aludtam túl sokat, de az is elég volt azért, aztán jött a kis fazon igazítgatás. Smink, hogy úgy hasson, mintha elnyúltabb lenne a pofim, majd jöhetett a játék, hogy rasztásabbnak hasson a hosszú hajam, s jobban passzoljon a kinézetemhez. A ruha elég lengére sikeredett, legalábbis az alsó viselet, de mindent takart rendesen amit csak kellett, a hátamat leszámítva, de annyi baj legyen. A következő „páncél” réteg már egy kicsit többet takart, ahogy a nyak pánt is ami hozzá volt, s az övön volt hely pisztolyoknak, bár az látszott, hogy úgy lett megtervezve, hogy a fegyvereim oda férjenek. Így hát szépen oda raktam őket és eléggé úgy is néztek ki, mintha a ruha részei lennének. Belépőmet elraktam egy rejtett zsebbe, ahogy irataimat is, hogy azért ezzel se legyen gondom, majd az ajtónak támaszkodva néztem az én kis középkori máguskám készülődését.

Szorgosan készülődtem, s hát igen, most jött az a rész, hogy a testem jó részét festhettem be szőrmét imitálva, de elég jól sikerült, majd erre jött a szövet, és bőr felszerelés, ahogy egyre jobban egy vándorló mágusra kezdtem hasonlítani egy jóó hosszú bottal a kezemben, mint egy igazi vándor. Még azért úgy festegettem a pofimat, mintha koszos lenne, hiszen a játék amiből volt a kis kari, akit alkottam a története szerint egy kis vándorló mágus volt, aki nem csak varázserejére támaszkodhatott. A kis erszénykémbe belepakoltam azért az irataimat, belépőmet és biztos ami biztos egy smink készletet, ha ki kell igazítgatni a festést. Fegyvert nem raktam, az úgy is lesz Nykonál, esetleg még pár tartalék tárat, majd az ajtóba várakozó vadmacskára néztem.
- Nyaaaauuuuuuuu...nyamm.. - jegyeztem meg az ajkaimon végig nyalva


Rendezvényen:

Megérkezésünk után próbáltunk elvegyülni teljesen a tömegben. Bár előtte még egy kis sminkelés, de most nem rajtunk, hanem a fülest, hogy azt szinte észre se lehessen venni, hogy a fülünkben van. Ennek elsődleges szerepe, hogy vendégeknek, vagy épp rajongóknak higyjenek minket és ne legyünk szem előtt olyan szempontból, mint a többi biztonsági őr. Épp ezért az uniformisban feszengőkkel is közöltük, hogy nyíltan ne fedjenek fel minket, hanem, ha valami baj van, vagy akarnak valamit akkor fülesben szóljanak és félre vonulunk, vagy utána nézünk feltűnés mentesen, ha valami gyanúsat látnak messziről.
Igaz a részemről nem számoltam többre, mint néhány túl megszállott rajongóra, de kitudja. Az ördög sose alszik így szaglásom se hagytam lankadni ahogy a halásom se, s szemeim látszólag kíváncsian fürkészte a környezetet, mintha csak azt lesném, hogy hol van valami érdekes látni való. Persze könnyed cseverészés is zajlott köztem és Shyrok közt, mintha csak két barátnő járná a rendezvény helyszínét.

- Ez már Bronx uram, és lassan letelik a pénz amit adott. - mondja a taxis
- Elég lesz még a belvárosig? - kérdezem tőle.
- Persze, elviszem a még a belvárosba. - válaszolt
- Tudok ott egy jó hamburgerest. - motyogom az orrom alatt.
- Hogy? Hogy mondta?
- Semmi, csak hangosan gondolkodtam. - mosolygok rá.
- Itt is vagyunk, jó lesz itt? - kérdezi a taxis.
- Persze itt tökéletes. Köszönöm a fuvart. Viszlát! - majd kiszállok.

Innen már nincs messze az a hamburgeres, ezért elsétálok oda.
~ Ez még mindig a régi, valami fenséges lakoma. Sok különlegességet megkóstoltam a Földön kívül, de ezt semmi nem űbereli.
Miközben jóízűen majszolom a hamburgerem és sétálgatok, szinte belefutok, valami rendezvénybe. Rengeteg ember, főleg kockák, szóval ez valami számítógépes rendezvény, vagy valami cosplay dolog. Jobban körbenézek, és látom, hogy programozói verseny van a hozzá tartozó nem kis körítéssel. Az órámra nézek, késő délután van már, de miért ne? Ma már úgysem akartam aludni, buzog bennem az energia, hogy végre a Földön vagyok. Benézek egy pár órára, mert azért ezek a kütyük engem sem hagynak hidegen. Kifizetem a beugrót, majd próbálok kicsit elvegyülni. Kipróbálok dolgokat, semmi különöset nem csinálok, próbálom élvezni az itthon létet.

Már második napomat töltöttem unatkozva ezen az ördögi helyen. Nem elég, hogy valami ocsmány zene szólt, ilyen elektromos tümtüm, de még a jól kinéző csajokat se tárgyalhattam a munkaköröm miatt. A család világosan kifejtette, hogy szükségük van rám a rendezvényen, mint biztonsági őr – gondolom azért, mert a mi területünkön rendezték az egészet, és szép kis prémiumot húztunk be a szervezőktől a biztonságért. Másokat nem igazán láttam, akik a Cinnamont képviselnék, épp ezért éles szemmel pásztáztam a tömeget. Nem jönne ki jól, ha a görögök pont itt akarnának területet növelni, és nem tudnám megvédeni a határainkat.
Természetesen mielőtt ide jöttem, kifizettem egy uszoda belépőjét, hogy lefürödhessek, illetve tisztítóban is voltam a ruháimmal. Senki nem mondta volna meg, hogy általában az utcán töltöm mindennapjaim – vagy idegeneknél. Az utóbbi időben rászoktam, hogy minden este felszedek valami kis picsát, akit bárki megdughat – tele van velük az éjszakai szórakozóhelyek zöme – és náluk töltöm az estét, ami elég kellemes, ráadásul ingyen fürdést és kaját is be szoktam húzni. Szóval teljesen átlagos voltam, mintha csak otthonról jöttem volna, a hátamnál pedig a nadrágba dugva tartottam az egyik pisztolyom, a másik az oldalamon lógott, mintha csak egy átlagos biztonsági őr fegyvere lenne. Kopottas gitáromat leadtam a portán, bár finoman érzékeltettem a portással, hogy ha csak egy csepp folyadék esik rá, vagy ha a levegőben szálló por csiszolódásának hála lesz rajta több karc, akkor a férfi lenyúzott bőrével fogom felpolírozni amíg újszerű nem lesz a hangszer. Nem vagyok amúgy erőszakos, de a hangszerekre kifejezetten érzékeny vagyok.
Ezen kívül egy fülhallgató lógott még a fülemből, amit a szervezőktől kaptam, hogy kapcsolatban álljak a többi őrrel. Amúgy a tömegben sétálgattam, kezemet a pisztolyomon pihentetve, nehogy valami kis tolvaj elemelje, és vártam, hogy vége legyen ennek a napnak is. Az tartotta bennem a lelket, hogy a felén már túl vagyok, és a holnapi nap végén a fizetségem is megkapom, s vissza se nézve itt hagyhatom ezt az ócska helyet, amit már rég magam romboltam volna le, ha nem csillapítaná unalmam és dühöm a cosplayes csajszik látványa.

David miutan regisztralt, meg gyorsan korbe jart. Meg van a rajtszam, ideje akkor vegre korbe is nezni. Csinalt par kepet a cosplayesekrol, de valahogy nem annyira kototte le. Am megallapitotta, hogy sok a mutans, amin nem kellene hogy csodalkozzon, hiszen eleg sok helyen olvasta, hogy ez mutans kornyek, de azert meg mindig nem szivesen latta a mutansokat, hiszen azokra az idokre emlekeztetik, amikor a TVben csak azt lehetett latni, hogyan rombolnak es olik az embereket. Mindegy, ez nem igazan szegi a kedvet, hiszen most a tudas fog donteni es a nem ismerkedni, hanem versenyezni jott. Gyorsan megnezte, van-e valami hardware bemutatas is, mert a jatekok annyira nem erdekeltek, aztan ranezett az orajara, es inkabb ugy dontott hogy elfoglalja a helyet.
Varsenynel gyorsan meghallgatta az instrukciokat, majd berakta maganak Rammstein - Haifisch szamat, aminek az uteme legalabb adott egy jo ritmust a munkahoz, de mivel nem ertette a szoveget, igy az nem zavart be a gondolkodasaba. Amint elhangzott a start, mar neki is all a feladatnak.
*Udvozletem, tehat akkor ird...*

Hirtelen egyre nagyobb és nagyobb tömegben találom magam, ahogy csak úgy sétálgatunk Shyrokkal, s mindenki fotózkodni akar velünk, megdícsérgetik, hogy milyen jól is áll rajtunk a cucc, s milyen jó is nekünk. Hát az lehet, hogy szerintük ez a helyzet, de nekem még mindig nem a legjobb érzés eme beöltözősdi, de azért tudom élvezni ennek jó oldalát is, azaz azt, hogy így tényleg beleolvadunk a tömegbe és a mi dolgunk is könnyebb. Így hol morcisabb képpel, hol pedig összefont karokkal pózolok a fotókon, úgy ahogy az épp aktuális fotós társam vagy épp társaim kérik, hogy hogyan is szerepeljünk a képen együtt. Senki se tudná megmondani, hogy őr vagyok, ahogy Shyrokról se, aki szintén élvezi azt, hogy körül zsongják teljesen, s róla is készül rengeteg fotó. Azért figyelek a környezetemre is és egy-egy fotózás és pózolás közben azért körbe lesek, hogy miket is állítottak ki, hogy még jobban ne tűnjek ki a többi vendég közül. Elég vidám kis párosnak tűnhetünk Shyrokkal akik csak élvezik az itt lévő nyűzgést, s a rendezvényen való részvételt.

Érdekes látvány egy Klingon uniformisban flangáló Nykot látni, főleg ahogy letámadják szinte a cosplayesek, járókelők, nézelődők fényképekért, majd utána én se úszom meg ezt, s mire észbe kapok én is ugyan úgy teljesen a figyelem középpontjába kerülök ahogy Nyko is. Érdekes érzés, de nagyon jó, főleg ahogy egyik fotó a másik után készül, s olyan jó elvegyülni teljesen a vendégek közt, ráadásul így nincs az a távolságtartás se, mint ami általában a biztonsági őrök és az eseményen részvevők közt elő szokott fordulni. Azért nyitva tartom a szemeim én is és próbálok Nyko közlében maradni, s én is nézelődni vele együtt, esetleg kipróbálni egy-egy játékot is, hogy még jobban elvegyülhessünk. A lehető legjobban próbáljuk azt a látszatot kelteni, hogy mi is csak a rendezvény miatt vagyunk itt, hogy körbe lessünk
- hmmm... azért nem számítottam arra, hogy ennyire a figyelem központjába kerülünk – súgom oda Nykonak, egy könnyed mosoly kíséretében
- Én se, hogy ilyen sikere lesz a beöltözésünknek, de tetszik és tényleg jó ötlet volt – kapom meg Nyko válaszát ahogy lassan az Blizzard standja felé veszi az irányt és ott is körbenéz egy kicsit jobban, azaz csak nézne, mikor megint egy kisebb csapat fog körbe minket, s jönnek a kérések, hogy ki hogyan szeretne fotózkodni. Bólintok, majd Nykora pillantok, bele a vörös lélektükreibe, amiben boldogság csillan. Olyan nyugodt, olyan gondtalan, amilyen talán egy jó ideje már nem volt, pedig elég nyugis az életünk, olyan átlagos, de talán hosszú idő után először nem a bátya köti le a gondolatait, és nem is a múlt, csak a jelen, csak a pillanat, csak ennek az élvezete, s semmi más. Megnyugtat engem is, s így mosolyogva nézek a mellém állókra és ölelem át őket egy fotózás erejéig, majd beszélgetünk is egy kicsit.

Ahogy a következő kis csapat érkezik, egy pillanatra Shyrokra nézek aki szintén rám néz, majd vissza a kis csapatra, s már fotózkodunk is lelkes beszélgetés mellett, s vidámak vagyunk... gondtalanok... békések...végre teljesen... Bárcsak örökké tartana eme pillanat.

Unottan járkálgattam, miközben természetesen semmi sem történt. Az emberek többsége került, ezt nem csak elég jól kidolgozott felsőtestemmel és magasságommal értem el, de az oldalamon lógó pisztoly is elősegítette, hogy ne nagyon akarjanak az utamba kerülni. Alapvetően a kiállított tárgyak és dolgok se érdekeltek, sose kötöttek le igazán az ilyen kütyük – valószínűleg azért, mert gyermekkoromban semmi ráhatásuk nem volt a mindennapjaimra, sőt, nem is tudtam hogy ilyesmik léteznek. Tehát egyáltalán nem érintették meg gyermeki énem, számomra csak egy rakás csipogó szemét volt, amikért az emberek horribilis összegeket voltak hajlandóak kifizetni. Egy szóval rohadt unalmas volt minden, nem tudtam kivel beszélgetni, és még a zene is irritált. Komolyan azon kezdtem gondolkodni, hogy felkapok a fejemre egy maszkot, és lelövök valakit, csak hogy történjen már valami.
- Szerinted a bio mit jelent be?
- Nemtom, engem az EA sokkal jobban érdekel.
- Hülyék vagytok, tuti a Blizzard dob be valami tutit. – ilyen és ehhez hasonló vitákat hallottam, amiből persze semmit nem értettem, és ismét elgondolkodtam az emberi hülyeség határain. Úgy várták ezeknek a cégeknek a legújabb marketinges termékeit, mintha legalább az igaz messiás eljövetelét hirdetnék – hogy aztán azokat is megvegyék olyan áron, amiből én egy hónapig elélek, játszanak velük maximum egy hétig, majd kidobják a kukába, és várják a következő „nagy címet”. Szánalmas.

David felall, es oda megy Tomhoz.
-Elnezest, megkerdezhetem, hogy kulso hangvezerelt modulator racsatlakozasat hol tiltja a szabalyzat? - Teszi hozza eleg hangosan hogy a tobbiek is halljak - Ezt amennyiben megmutatja, akkor elfogadom, de en a szabalyzatban sehol nem talaltam ezt a pontot.
Mint egy bizonyitekkent leteszem a mobilom, mely rendelkezik ezen funkcioval.
-Elismerem tenyleg tekinthetjuk csalasnak, hogy lusta vagyok gepelni, mivel a beszed sebesseg gyorsabb, am sehol nem volt szo a szabalyzatban, a beviteli forma korlatozasarol.
Erdeklodve figyeli a fejlemenyeket, hiszen egy elo legendaval all szembe, amkit azert a hangjabol is kitunik, hogy csodalattal tekint a ferfira, aki egyike a peldakepei kozul. Ha olyan valaszt kap, melyre nem igazan tud mit valaszolni, akkor viszont szakmai jellegu temakra viszi at a beszelgetes. Nem sokszor tud az ember az egyik peldakepevel beszelgetni.
-Sokat olvastam a munkairol, tudna tanacsot adni, hogyan lehetseges egy utaloag memoriabol torolt jelszo vagy belepesi adat visszaallitasa, vagy az e nelkuli belepes egy zart programba BB system alatt?
Ha nincs penz, legalabb legyen tapasztalat.

Egykedvűen sétálgattam a sorok között. Flegmatikus járkálásom nem igazán szakította meg semmi. Közönbös tekintettel kullogtam hát, miközben próbáltam valamit találni, ami méltó a figyelmemre. Apatikus poroszkálásom viszont semmi sem szakította meg. Tehát ahogy nyugodtan kolbászoltam, volt idő tekintetemet a női idomokon pihentetni. Így andalogtam nemtörődöm módon, miközben oldalamon himbálódzott a pisztoly. Igazi kis csellengőnek éreztem magam.
Ahogy mentem, mendegéltem, egyszer csak egy hangot hallottam a fülemben. A védő drónok szakították meg tipegésemet, és én örömmel a szívemben gondoltam arra, hogy a halvérű mászkálásom végre véget is érhet – ha egy kis bajt kevernek. Épp ezért sietve gyalogoltam az egyik csapat irányába, és közben próbáltam annyi ellenszenvet sugározni, amennyit csak bírtam. Kössenek csak belém, verekedjünk, vagy valami, de megőrülök ha még egy ilyen unalmas óra lesz a következő is.

Sokat fejlődött a technika mióta nem voltam a földön, azonban ezek még mindig csak gyerekjátékok a kree technológiához képest. Játékok mindenütt, hihetetlen mekkora piaca lett ennek is. Először meglepődök amikor először odajönnek hozzám cosplayesek és kérdezgetnek, hogy minek öltöztem be. Először csak visszafogottan válaszolok, hogy én nem öltöztem be, én ilyen vagyok, mondhatni egy szuperhős. Később nagyon belejövök és kezdem élvezni a helyzetet.
- Kékvillám vagyok, az intergalaktikus szuperhős! - mondom büszkén mindenkinek aki odajön hozzám. - A galaxis békéjét próbáljuk fenntartani a csapatommal, de most én pihenni jöttem haza, mert itt a Földön születtem! - láthatóan élvezem a helyzetet.
Barátságos vagyok mindenkivel aki odajön, mindenben benne vagyok amiket szeretnének pl. közös kép, autógram, esetleg lebegtetem őket kicsit ha szeretnék. Ha érdeklődnek, mesélek nekik az űrbeli kalandjaimról, amit Syr-Tox-al éltünk át, ha esetleg többen is odagyűlnek akkor kicsit feljebb emelkedek és úgy mesélem a story-kat. Ha nincs olyan nagy népszerűségem, akkor kipróbálok pár retro játékot.

Minden csendes, talán egy kicsit jobban is mint kéne, legalábbis abban az értelemben, ami a melóval kapcsolatos, mert más szempontból nagyon nem az. A tömeg nyüzsög. Hangosnak is mondható ahogy próbál mindenki figyelmet szerezni magának, legalábbis a standok. A tömegnek is van egy káosz szerű morajlása, ahogy beszélgetnek az emberek egymással. Kik halkabban, kik hangosabban, de minden nyugodt egyenlőre. Jól érzem magam, és áthat az egész rendezvény könnyed hangulata, még akkor is, ha közben dolgozni kell és azért a figyelmem nem lankad, még ha külsőre ez nem is látszik. Mindent amit csak lehet próbálok úgy elvegyülni, hogy csak bámészkodónak tűnjek, s semmi többnek. Amíg nem muszáj, addig ezen a látszaton nem is akarok változtatni semmit, hiszen így jóval könnyebb, egyszerűbb mozogni. Aránylag lassan megy az idő, hogy nem történik semmi és már úgy tűnik, hogy nem is fog, mikor érkezik egy drone üzenet, de ennek legkisebb jelét se mutatom, hogy lenne valami. Csak mosolygok, fényképeszkedek, miközben lassan Shyrokhoz megyek és átölelem lágyan.
- Gyere, arra még nem néztünk körbe rendesen – mondom neki és megindulok arra amerről érkezik az egyik csapat. Természetesen, ha kapok üzenetet, hogy ki merre megy, akkor ahhoz megyek Shyrokkal ahova nem ennek vagy csak kevesebben.
- Ha nem muszáj nem avatkozunk közbe, csak figyelünk egyenlőre, hogy az álcánk megmaradjon – hangom nyugodt ahogy a rádióba beszélek úgy, mintha csak Shyroknak mondanék valami közel hajolva hozzá, csendesen, s tovább haladok úgy, hogy legyen rálátásom az érkezőkre, de ha nem szükséges, akkor ne derüljön ki, hogy biztonsági őr vagyok, ahogy Shyrokról se, aki mellettem jön nyugodt arccal. Mindkettőnk olyan könnyed és vidám bámészkodósnak látszik, hogy ki gondolná, hogy dolgozgatunk éppen.

A rendezvény elég zökkenőmentesen zajlik, ami azért kicsit meg is lep, mert azért számítottam kisebb zavargásokra. Bár nem nagy dolgokra, csak esetleg rajongói szóváltásokra, veszekedésekre, esetleg kisebb hajtépésekre. Azonban nem történik semmi se. Csak fotózgatás, beszélgetések, újdonság lesések, nézegetések. Szóval semmi olyan, ami megtörné a nyugalmat, s legalább elvegyülve lehetek együtt Nykoval. Próbálok azért nem elszakadni tőle, s mikor jön az üzenet, akkor se reagálok látványosan. Mintha meg se kaptam volna, csupán Nykohoz próbálok újra közel húzódni, feltűnés mentesen. Mintha csak a társasgát keresném jobban, ami érthető talán, hiszen együtt voltunk eddig is. Arra amit mond csak bólogatok, mintha csak hozzám beszélne, s haladunk nyugodt tempóban, nem sietve, bámészkodva, de úgy, hogy feltudjuk mérni azért a csapat veszélyeit, ha már látjuk őket. Remélhetően nem kell az álcánkat feladnunk és anélkül csendesen is képesek leszünk urrá lenni a helyzeten, ha szükséges, de azért már lelkiekben felkészültem arra is, hogy az lehet nem fog menni. Minden esetre azért a nyugodt, vidám arckifejezés ül a pofimon, s a látszólagos gondtalanság. Valahogy nem akarom, hogy itt törjön ki valami, mert nem kéne se a vendégekben, se a környezetben kárt okozni, ami nagyon nehezen lenne kivitelezhető.
- Hmmm nagyon jó ez a kis kiállítás. Tuti lesz még valami naaaagy bejelentés aminek hatására kitör a hangzavar – mondom nyugodtan, mint ha csak valami kis ártatlan beszélgetés lenne
- Hát majd kiderül, hiszen még hosszú a nap és jó eséllyel történnek még érdekes dolgok az eredmény hirdetéseken kívül is. Csak nehéz mindenhol egyszerre ott lenni – Hallom Nyko könnyed kis válaszát, mire csak bólogatok egy keveset
- Na igen... pedig jó lenne több helyen is ott lenni, hogy sok dolgot hallhassunk, s nézhessünk – a kis beszélgetésünk folytatódik, de abból a hallgatóknak az derülhet csak ki, hogy a rendezvény nagy bejelentéseiről beszélgetünk, s semmi másról, akár csak a többiek akik itt vannak.

Fürdök a hirtelen jött sikerben, amíg lehet. Eléggé el vagyok merülve a történetekben, ezért először nem veszem észre a közeledő gyanús alakokat, de amikor már valami rugdosódás alakul ki, valamiért odakapom a fejem és meglátom mi folyik ott. Teljesen beleéltem magam a történeteim mesélésébe, ezért kicsit felfokozott állapotban vagyok, ránézek a rajongókra és úgy érzem tennem kell valamit, nem gondolom át csak cselekszem.
- Elnézést, azt hiszem itt szükség lesz rám! - majd ezzel kirepülök a kijáraton.
Nem tudom kik most a jó fiúk, de valamit tennem kell, hogy megfékezzem a balhét. Viszonylag gyorsan közéjük repülök, hogy a lendülettől szétlökjem a bandát akik rugdosódnak, majd tovaszállok és kicsit magasabbra repülök és onnan figyelem a reakciójukat. Egyelőre nem szólok semmit, megvárom mit reagálnak, de fel vagyok készülve egy esetleges támadásra, vagy hogy fegyvert rántanak, és ha megpróbálnak rám lőni, vagy ilyesmi akkor kitérek esetleg fedezékbe vonulok.

David figyelmesen hallgatja Tomot, majd eloveszi a mobiljat, es elohivja belole a kodot, amit atemelt a masik mobilbol.
-Errol lenne szo. Igen, mezei mobillal, sot meg sok bonyorultabbal is talalkoztam, de ez valahogy mind a RAM hivatkozasokat is azonnal uriti, mind a tuzfalat blockolja. Nem vagyok benne biztos, hogy az enyemen is mukodni, mert a beallitasok nem azonosak, de kodfejtegetesre talan jo. Ezen kivul ha szabad szivesen hallgatok tippeket bonyorultabb rendszerek feltoresere is egy olyan zsenitol mint On.
David orul, hogy Tom figyelemre meltatta. Soksor remelte egy nap talan lesz o is olyan jo, mint Tom, es remelte, talan lesz olyan is hogy sikerul tulszarnyalnia. Marpedig ehhez tanulnia kell, es azt csak a legjobbaktol lehet. Tanarai sokszor evekkel levoltak mogotte maradva, es remenykedett hogy itt az AIMvilleben talan jobb a helyzet, de meg egy hasznalhato emberrel se talalkozott. Igaz, meg eppen hogy tul van a bejelentkezesen, de egyetemi rend utan legalabb azt varta a recepcion kap valami eligazitast, de ez valahogy kimaradt.

Szóval kiértem a közeledő csapat felé, de nem mentem nekik – elvileg nem provokálhatjuk a civileket – inkább megálltam, és fenyegetően a pisztolyom markolatára tettem a kezem. Már majdnem a bejáratnál jártak, amikor egy személy elterült a földön, mire a csapat rugdosni kezdte a szerencsétlent. Magamban mérlegeltem, hogy vajon ez már az én hatásköröm-e, de egyelőre nem indultam el. Egy darabig gondolkodtam, majd úgy döntöttem, hogy csak a rendezvény területén kell intézkedjek, ezért továbbra is a bejáratnál álltam, és úgy szemléltem a közeledőket.
~Gyertek csak, mocskok, szeretnénk egy kis balhét…~ húztam mosolyra a számat, miközben a gondolat átfutott a fejemben, és kihúztam magam. Eközben kirepül valami űrlény is a helyszínről, és a bandának ront.
~Elszúrja itt nekem a bulit, hát ilyen nincs, én lefosom a bokám.~ nyögök fel, még mindig magamban gondolva, ugyanis feleslegesnek érzem, hogy a körülöttem állók is tudják, mire hajtok. Megcsóválom a fejem, miközben előveszem a pisztolyom – ezek után a csávónak fogok beszólni, remélem önérzetes egy egoista pöcs, aki túl büszke ahhoz, hogy ne vegye magára, ha nem kérnek a segítségéből.

Ahogy a szemeim elé került a csapat úgy halkultam el, mint aki meglepődik azon amin lát, s csak figyeltem, hogy mi is történik. Próbáltam olyan reakciót adni, mint akit meg lep ez és már nem tudta korábban, hogy rossz alakok érkeznek. Lassan hátra is lépek egyet, egy kicsit hátrébb tolva Shynomyt, hogy úgy nézzen, hogy védeni akarom csak, vagy teregetni vissza, hogy menjünk el a balhé közeléből, ugyanakkor meg egy kicsit maradni is kíváncsian, hogy mi is fog történni. A gyakorlatban azonban már készen álltam. Nem kellett gondolkoznom, hiszen tudtam, hogy ha be akarnak törni a rendezvényre, akkor onnét kezdve úgy sincs min gondolkozni, mert feladatunk egyértelmű, és amíg ez nem következik be addig szintén fölös gondolkozni, hiszen addig meg az álcánkat tartjuk. Csak közel hajoltam Shyrokhoz és a fülébe súgtam.
- Szerintem egyenlőre maradjunk tisztes távban ettől az egésztől és csak figyeljünk – hangom nyugodt volt és csendes, ahogy ezzel végeztem úgy egyenesedtem fel teljesen és néztem, az eseményeket, már amit láttam is belőle. Fontos volt, hogy lássam a környezetemben lévők reagálását is, hogy ha ki tőr a pánik és menekülnek a vendégek az ellenkező irányba, akkor ne legyünk útba, ahogy akkor se, ha valamelyik őr hősködni akar. Azonban még a hősködés a többi vendégből is előtörhet, s így arra is jobb volt figyelni, mert ha meg kell menteni, akkor az is ránk marad előbb vagy utóbb. Pedig jó lenne tartani eme álcát, mert így könnyebb elvegyülni.
Azért lágyan a levegőbe szagolva próbáltam elcsípni az érkezők szagát, de ebben a tömegben ez nem lesz túl egyszerű az biztos.

Csendesen figyelem, hogy mi is történik, kicsit Nyko mögé lépve, bár csak annyira, hogy ha szemből vagy hátulról megindul a tömeg akkor ne legyünk az útjukban annyira. Figyeltem a reakciókat, hogy ki és mit reagál erre, hogy mennyire kell közbe avatkoznunk, vagy esetleg megoldják ezt a dolgot nélkülünk. Nem féltem, ahogy Nyko se szerintem, csak egyikünk se akarta esetlegesen egy kisebb probléma miatt feladni az álcáját, de készen álltunk, igen, teljesen készen álltunk, ha közbe kell esetleg majd avatkoznunk. Nyko pisztolyai töltve, és ha kell ki is esznek biztosítva is, de addig, mint kellékek pihennek a két oldalán, akár csak a jelez kiegészítői.
- Szerintem is jobb lesz – súgtam vissza, egy kis késéssel, majd füleltem, mint a rádióra, mind a környezet zajaira. És a szagokra is.

Mutans mutacio? Erre kisse felvonom a szemoldokom, hiszen nem teljesen ertem, hogy mirol beszel. Mindegy, eloszor tisztazzuk a dolgokat, de azert en is lehalkitom a hangom, egy reszt hogy ot vedjem, masreszt ez masra nem tartozik.
- Tudom hogy a WREC-e, mivel nekik dolgozom. Kulso megbizasok, meg hasonlok, csak gondoltam, szerzek par jo pontot biztonsagi hibak kutatasaval is, mert a szerzodes alapjan plusz penz, es jobb ajanlas jar vele - az hogy emellett erdekel mirol levelezgetnek, azt mar nem teszem hozza.
-Csupan mivel az osszes hely, ahol dolgozok latszolag ultra biztonsagos, annyira hogy az allami teljes adatbazist setagalopp mellette feltorni, igy gondoltam megkerdezem hogy csak en vagyok teljesen szerencsetlen vagy van valami uj szoftwares rendszer, ami valahogy eddig kimaradt nekem, es ezert nem boldogulok veluk. Mert jelenleg is ezert bvagyok itt New Yorkban, hogy ezeket tanuljam, de latszolag az egesz egyetemi kar annyi tudassal rendelkezik errol, amennyit apam tizen eves korom elott mar megtanitott nekem. Ezert orultem Onnek, mert az on munkassaga tenyleg mutat egy olyan peldat, amit erdemes kovetni, es amibol lehet tanulni. Igen sajnalom, hogy csak ez a kod van nalam, de a komon kodok tulnyomo tobseget mar egyetem elott is fel tudtam torni, es a masiknak meg meg nem fejtettem ki a kodjat, igy csak ezt tudom felhozni, amihez van hozzaferesem, es meg nem birtam vele.
Kicsit kezdek csalodott lenni. A peldakepem, egy nyamvadt kod miatt aggodik. Akirol en olvastam, es akit istenitenek maig a hacker korokben fel egy kod miatt, mikor ezt meg en is izolalni tudtam/tudom.