AIMville - Parkok

Semmi meglepettség, ez aztán a taktika, na nem mintha a hölgyemény figyelne már bármire is, hisz koszos! Felháborító tényálladék, ez meg itten csak smuzol neki. Menne haza Brazíliába néha és megrugdosna pár embert, hogy jön ez ide? Nem tudja, talán a beszélgetés anyjával és a húgi bajai.
-Tejet, sok cukorral..
Kiabál még vissza. Mindegy, szalad és kapkod, nem is figyel oda miket csinál, csak sprintelni kezd és néhányszor megcsapkod egy arra kerülő fát, amolyan táncos stílusban. Park és kávézó, csak el ne felejtse az ipsét és az idegölő kedves arcát.
Haza rongyolva ledobja cuccait és beáll a víz alá, amit talán nem kellett volna, mert ahogy folyik le róla a napi kosz úgy kezd el szépen feloldódni és az időérzékét is a kukába dobhatja. Egy negyed óra múlva csöpörészi ki magát és húz magára farmer nadrágot és egy férfi inget, ami félig kigombolva lengedezik hasa körül. Haját két copfba fogja, mint egy egy nyuszifület, hisz ha üzletről van szó, imádja bosszantani a tárgyaló felet. Munkája van, annyira nincs szüksége rá. Áá és megy az idő.
Park és kávézó.. egy fél óra múlva be is fut.. mezítláb, mert cipőt az elfelejtett venni. Teljesen komoly üzletfél kérem szépen. Vigyorog mint a tejbe tök, ha nem fut el a kedveske, akkor már lehet belőle valami. Ha meglátja a fickót, az asztalához lépked és leül vele szemben.
-Szóval?

Késett volna? Nem teszik szóvá, furcsa de jó jel és a tejet is megkapja. Felhúzva térdét hátradől a széken és két marokra fogva a poharat és belekortyol. Jó lesz, bár az a méz nem kéne bele, de ne legyen már kukacoskodó.
-Köszönöm.
Néz a kiszolgáló személyzetre majd vissza a kedves szürke ajánlat tevőre. Konkrétan azonban nem a szemeibe néz hanem a kettő közé, a homloka közepét fixírozza még akkor is, amikor iszik. Kicsit felvonja a szemöldökét, mikor az ajánlat megérkezik, ami olyan ködös mint a másik arckifejezése.
-Mégis miben szeretne a cége támogatni? az AIM megadja az eszközöket, a lehetőséget és a helyet is, ahol kutathatok, sőt képzelje még fizetnek is érte.
Bámulja tovább a férfi homlokát és mosolyodik el.. kedvesen.

-Ki gondolta volna.. azt hittem már természetben akar.
Még itt van, nem mondta hogy tárgytalan, ezt akár vehetné jó jelnek is, ha nem lenne furcsa az egész fickó, meg a sugdolózása, meg hogy egyáltalán felkereste bárki is. Na de szép lassan apró kortyokban lefolyatja torkán azt a drága édes nedűt, majd lepakolássza a lábait, kiveszi hajából a gumikat, közben persze egy percre sem veszi el szemét a férfi homlokától. Begombolja rendesen az inget.. hát cipőt azt nem fog tudni felhúzni. Nem úgy szemöldökét, mikor a szemben ülő szinte levegő vétel nélkül hadarja mondandóját. Lassan előre dől, könyökét az asztalra teszi, félvigyor húzódik arcára, majd int a kezével.
-Jójó értem, de ahhoz hogy információt tudjak adni egy bögre tej mellé, kéne némi alap, hogy honnan legyen azaz infó? Tudja kedves Arthur ez olyan mint a pénz.. csak pénzből terem. Kötve hiszem hogy a napi pletykákra lenne kíváncsi, amik a kv gépek mellett látnak napvilágot. ..Persze csak sejtem mint macska az esőt, hisz én egy teljesen átlagos alkalmazott vagyok, nem de bár.
Gyors vigyor váltás, hátradőlés várás. Játéék.. és itt az egér!

~ Nem szabad túlzásba esni...~
~ Nem akarunk minden lapot már most kijátszani...~
A hosszabb magyarázatra hirtelen egy ragadozó vigyor tűnik fel, nem az a bárgyú fajta amit eddig láthatott. Egy pillanatra kiélesednek a vonása egy egészen kicsit és a mosolyban nem egy szépen szabályzott fogsor álldogál, egymásba borulnak helyette egy ragadozó fogai. Az egész csak egy pillanat, miközben benyúl a zakója alá és kitesz az asztalra egy név jegykártyát. Bizonyos Arthur áll rajta, egy telefonszámmal és semmi különös. Fehér alapon, fekete betűk, a név dombornyomott, de semmi más.
- A számlát már rendeztem, további szép napot Grazielle... - Köszön kedvesen, majd elsétál. Még halkan hallja Grazi a következőket: "Hívjon ha kitalálta..."


//Amúgy a megbeszéltek szerint lehet véletlen vöri tali, igény szerint:D//

-Önnek is.. önnek is..
Felkönyökölve az asztalra néz nem kissé meglepetten a távozó után. Más is látta? Tényleg ott volt? Majd a poharára sandít. Lehet hogy tett valamit az italába és egyáltalán mi a fenét akarhat bárki is AIMvilletől, mikor majdhogynem a mennybemeneteléért dolgozik a drága? Már amennyit eddig ő látott belőle. Ez mondhatni nem hogy kezd izgalmas lenni, de már irritáló is. Rendben, infó kell a belső ügyekről valószínűleg, valami biológiai kutatási program, amiben részt vehet? Egy anyag fellelhető helye? Tuti meg fog zakkanni, hát nem kém ő, "csak" egy átlag dolgozó kérem szépen.
Lassan feláll a helyéről és gondolataiba merülve hagyja el a kv-zót, hogy odakint megállva nézzen fel az AIM épületére, mintha azt várná, hogy hatalmas betűkkel ki lesz rá írva, hogy mit kell keresnie.

//Igény mindig van vörire ^^//

- Tü-dü-dü-tüp-tü-dü-dü - Suhanok bokorról bokorra a világ végének közepén, kerek erdő tetején. De hol lehet az ellen, pedig van nálam rengeteg meglepi lőszer és nem látom kire lőhetem el. De addig is:
Egyik fától lábujjhegyen átosonok a szemköztiig. Nem szúrhatott ki senki, ninja vagyok a legyőzhetetlen! Az amerikai, jobb mint a Dudikoff, erősebb mint a szög és egyenesebb mint a szerpentin.
- Nindzsááá! -Préselem a következő tigrisbukfenc után, amivel kicsit túl érek a fedezéken, mert így akartam. Majd így ahogy vagyok féltérden, szemmagasságban DeVitonak előkapom a DeTávcsőmet, hogy McVizslassam az állást. Felbecsülhetetlen!

Grazit a susnyásban eső-kelő piroskezeslábasos fazon látványa fogadja mikor kiérve elkezd a távolba nézni a válaszokért, nem jut el a tekintete egyből az AIM épületéig.

Ennyit arról, hogy majd az égiek elküldik a választ, hogy ilyenkor mit is kéne tennie. Még egyszer megnézi a kezében szorongatott telefonszámot és nevet. Megvonva vállát egy sóhajtással intézi el a dolgot, majd megdermed ahogy van. csak pislogni tud a jelenetre, ahogy mint egy rajzfilm figura úgy settenkedik lábujjhegyen az az elme zakkant.
-Ez most komoly?
Le van sokkolva, ilyet még a cirkuszban sem látott, nem hogy itt AIMvilleben, ami a tökéletesség mintaképe lehetne, ahol a tisztaság az úr és a rend a fegyelem.. akarom írni a rend és a fegyelem a meghatározó. Na úgy.. a nindzsáá felkiáltásra beüt a pánik és Grazi egy laza mozdulattal tartja maga elé a névjegykártyát..
-Ööö kártya van nálam és nem félek használni!
Csak bátra és határozottan, ez majd elijeszti.

Nem vett észre, csak képzelődök, van magyarázatom arra, hogy miért követi a mozdulataimat a tekintete. Biiizony, mert a piros jól áll a bal farpofán... ~De ahhoz látnia kell azt a farpofát...~ Vagy odaképzeli, mert az jár a fejébe folyton folyvást! ~ Ismerjük? ~ Nem. ~ Konklúzió? ~ Nem beszélek veled. ~ Hát akkor kivel? ~ Muhahahaha...

A vörös egy darabig elbámul Grazi válla fölött a semmibe, majd elkezdi a kezeit dörzsölgetni gonosz kuncogás közepette.

- Segítened kell! - Előhúzom a Bond stílust... Wilson stílust, tőlem nyúlta James. Hisz ilyen nem juthat egy britt eszébe, túl menő és hatásos. Ennek nem lehet ellenállni. De nem ám, viszont lehet még félre érti.
- Nem azért mert szükségem van ám rá... -~ Ez hülyeségnek hangzott...~ Bzzzzz!
- Te vagy a kiválasztott! -Nem biztos, hogy ezt átgondoltam.
... De fontosak a tradíciók, miért ne leplezném most is az összetett tervet az olvasok elől, mint általában? Hisz ezért olvassuk a fal túloldaláról ezeket a cifra címeket...

Kicsit jobban megnézi magának a fura fazont, majd biccent a fejével, hogy tuti nem normális az ipse. Szépen lassan leereszti a kártyát tartó kezét és az össze szemöldökét felküldi a homloka közepére. Ez a marha csak ott áll és néz.. öö nem, ezt a trükköt nem veszi, nem néz el a válla fölött, a háta mögé, akkor se ha egy ágyúgolyónyi luk lesz az oldalán. ernyedten lógnak le karjai a teste mellett és nem érti az egészet.
Mikor végre megszólal, mintha nem lett volna elég az elmebeteg kézdörzsölés, hátrább lép vagy három lépést és kitágult pupillákkal mered .. arra a valamire.
-He? Mi? Ángyod térde kalácsa.. orvos látott már?
Nem, nem tudja ki ez, de érdekesnek tűnik, vajon belülről is ennyire zakkant az ipse. Ugyan az agyi félépítéshez nem ért, de lehet hogy a genetikájában van. Ha be lehetne fogni és.. Nem! Grazi nem kísérletezik embereken.. nem szabad fúj. Na de ha nem ember...
-Ööö ismerjük egymást?

Most már teljesen biztos benne, hogy ez valami elmegyógyintézetből szabadult ápolt lesz. Azokkal meg jobb nem vitatkozni, főleg ha állig fel vannak fegyverkezve ha nem a fejük búbjáig. A gyors mozdulatra megfeszülnek az izmai felkészülve a lehető legrosszabbra és a bokrok irányába pillant el, hogy hova tudna vetődni, ha az őrült fazon tüzet nyitna rá, de semmi.
-Mármint m.. húúúú..
Féloldalasan ahogy kivillan a férfi ujjai közül az édesség, fakasztja ki belőle az áhítat és csodálkozás hangját. Kicsit közelebb is lép hozzá, mintha csak tényleg szót fogadna, majd már a felszólítás és az előző eszmefuttatása se akadályozhatja meg abban, hogy egyre közelebb tolja arcát és a benne lapuló két szemet a vörös fejéhez. Ide neki pillecukor, most azonnal, az se érdekli ha lelövik érte.
-Nyiff.. én is kérek, légyszi..
Kerül elő Graziból a kislány éne, csak had kóstolhassa meg, csak egy aprócska kis falatot.

Szólna, de nem bír, a látvány, az ízek, az illatok. Ez a nap is bekerül majd a naplóba, mint a legidétlenebb alkalmak egyike. Még szólna a vörös bolond után, de az már újra a bokrokban válik szinte láthatatlan ninjává. Szinte hisz azért az a vörös folt ami csúszik a levéltelen bokrok között, kissé sem feltűnő, á dehogy. Utána lépve valami zörgésre lesz Grazi figyelmes és lenézve arcán eluralkodik a boldog mosoly. Nini.. ajándék. Felvéve a cukros zacskót megfordul és maga mögött hagyva a tébolyult teret és időt indul meg haza felé. A mai szerzemény egy névjegykártya, minek múltja és jelene pont olyan homályos, mint a vörös fickó elmeállapota, na és egy adag édesség. Remek kincsek, bár csak az egyikkel tudja mit kezdjen. Szájába dob pár gyilkos macit és ádáz rágással vet véget önkényuralmuknak. Lassan haza poroszkál, a konyhában biztonságba helyezi az ellenséges gumiállatokat, majd fürdés és alvás, csak hogy másnap reggel már ne emlékezzen mi volt az amit álmodott és mi az ami valójában is megtörtént.

// Előzmény: Dr. Bryant Strongholl lakása //

Nem igazán sietek semerre sem el. Persze amikor elindultam még az volt a fejemben, hogy beülök valahova, hogy ott majd igyak még valamit egy kis hangzavarban is. De végül csak egy csendes séta lett belőle a parkban. Egyenlőre legalábbis.
Alig pár ember szállingózik a parkban most. És még azok se közel vagy egyedül. Talán egy vagy két nagyobb csapat az ami elmegy, már láthatóan partiból egy másikba mehetnek. Aztán ott van az a pár egyedül sétáló is akik hazafelé tarthatnak. Melyik épp hogy, vásárlásból, munkából meg ilyesmi lehet. Figyelem őket ahogy mennek miközben én is sétálok a járdán, be és ki a lámpák fényéből.
Benyúlok a nadrág zsebembe és kiveszem a cigarettámat. Egy szálat a számba veszek majd a dobozt vissza csúsztatom a zsebembe. Pár lépést teszek még meg miközben meggyújtom a cigit majd leülök a közeli padra egy kicsit. Megigazítom magamon a pulóveremet a hideg szellők miatt.
Eléggé lepunnyadok a padon ülve. A cigit már nem is szívom, csupán a számban lóg és nézem ahogyan füstöl, közben azon gondolkozok, hogy hogyan jutottam el ide. Ebbe a hihetetlenül szar helyzetbe. Persze lehetne rosszabb. Mindig lehet persze. De most ez nem érdekelt, hogy lehetne, hanem hogy milyen szar most. Most, hogy így bele gondolok... hogy a fenébe sikerült ilyen messzire kerülnöm abból a karrierépítő szabadúszó riportertől egy körözött bűnöző gyilkosságokért és már isten tudja miért még. Keresett nem csak legális bűnüldöző szervezetek de még egy isten által is. Ha már az életed elbaszásáról gondolkozol. És mind miért? Az az amire jó lenne még emlékezni is. Mármint persze, sok idő eltelt de már nem is tudom pontosan, hogy miért is csináltam mind azt amit. Csak annyiba kapaszkodok még ebben az idegen testben, hogy rühellem az embereket és legszívesebben mindenhol csak irtanám őket. Erre én is egy ilyen rohadt vagyok. Remélem csupán ideiglenesen...
Miközben elmélkedek magamban a cigim leég teljesen. Előveszek egy másikat és rágyújtok. Közben a csöndes szakasz lépésektől lesz hangosabb. Fél szemmel pedig felnézek az erre sétálóra, hogy ki vagy mi is lehet...

Ahogy felnéztem lassan egy nőt láttam erre felé sétálni a járdán. Kis zacskóval a kezében lassan sétál az úton. Ahogy közelebb ér a padhoz amin ülök, hátradőlve és dohányozva látom, hogy az arcán egy pillanatra kiül a gondterheltség. Este van, sötét, és valaki idegen mellett el kell mennie akire alig világít rá a fénye a lámpáknak. De nem kell sok idő, látom ahogy felismeri végül mégis az arcomat és egy kis mosoly után vissza is fordul előre és tempóját tartva sétál tovább a nő. Hát igen, mondhatjuk, hogy ezt az arcot is bőven ismerik az emberek. Bár, tény, hogy az indokok bőven mások is.
Alattomos mosolyra húzott el a szám miközben figyeltem a nőt elhaladni előttem. Ezen a részen most a parkban nincsen senki más rajtunk kívűl. Ha történne valami a nővel akkor az holnap reggelig semmikép se derülne ki. Senki se látná. Csak úgy jönnek az ötletek miközben a nő lassan távolodik. Bele szívok a cigimbe és felkelek a padról.
- Várjon, ilyen későn egyedül kószálni mindenhol veszélyes. Haza kísérhetem?
 Kérdezem meg a nőtől aki elsőre még nem is felel, hezitál de végül is egy igenlő választ kapok tőle. Miért is ne kapnék hiszen az, hogy tudja hogy ki is vagyok sokat lendít a bizalom irányába. Mégis miért kételkedne egy kicsit is? Végül is elkezdek mellette sétálni kísérve őt a parkban. Kis kellemes, baráti csevegés közben a nővel. Nem túl informatív inkább csak az a fajta, idő töltős beszélgetés. De végül ezt sem sokáig csinálom ahogyan a kísérését sem. Nem az volt a célom, hogy épségben hazaérjen a nő már mikor elindultam otthonról se. Csupán akkor még nem volt meg az, hogy ki is lesz az aki az áldozat szerepét fogja betölteni az estében. Ahogy sétálunk úgy egyre jobban fogalmazódik meg bennem az, hogy mit is kéne tennem. Az, hogy hogyan is kéne tenni. A tó is közel van, a bokrok se utolsó lehetőség. És akár még ki is sétálhatnék vele egés za város részig már ahol bármely sikátor megteszi már az elrejtést. Nem igen húzom viszont az időt tovább el. Túl rövid ahhoz az éjszaka is és azzal csupán az esélye nőne annak, hogy valaki szemtanú lesz.
A kellemes kis beszélgetésből váratlanul váltok át teljesen másra. Se barátságos se egy aprónyit is hasonlítóra ahhoz aminek az emberek "látnak" a hírek alapján már amennyire. A mosoly lekúszik az arcomról amit egy undorhoz hasonló arc mimikát ábrázol fel.
Könnyed mozdulattal karolom át a nő nyakát a jobbommal hírtelenjében, közben a bal kezemmel száját befogva rántom el a fák közé be az útról a nőt. Egyetlen mozdulattal megtehetném hogy eltöröm a nyakát vagy megfojtom, hogy aztán eszméletét veszítse. De abban hol lenne az élvezete a dolognak. Erősen tartom a nőt, hogy ne tudjon kivergődni a fogásból. A sötétben a fák és a bokrok takarásában még ha valaki el is sétálna az úton akkor se venne észre minket itt bent. Persze próbálkozik a nő, menekülne de jóval erősebb vagyok nálla mintsem, hogy tudjon is szökni. Próbálkozik, levegőért sír a nő, teste is rimánkodik utána de nem hagyok neki lehetőséget egy fél lélegzetre se. Talán egy perc telik el miközben élvezkedem a kínlódó nő fuldoklásán a kezeim között mikor végül megszűnik erőlködésének utolsó próbálkozásai is, hogy kijusson a fogásomból. Egy erős mozdulat még, amivel eltöröm a nyakát. A roppanása a csigojáknak halk is és elég hallahtó is, hogy gyönyörködni tudjak benne még. Elengedem a nőt és a földre borul. Egy kendőt veszek ki a zsebemből amivel a könnyeit letörlöm a kezemről miközben a sétáló útra kilesek a fák közül. Még mindig nem jön erre senki sem.
Megfogom a nőt és a vállamra veszem. Egyenesen át elindulok a közeli tavacskához ami a parkban van és ott pedig bele dobom a nő holttestét a tóba. Nem lesz rögtön az alján és ott sem fog maradni sokáig de az a pár nap majd megteszi a hatását, hogy ne legyen bizonyíték a testén már addigra.
Vissza fordulok és vissza sétálok az útra. Előveszek egy szál cigarettát a dobozomból és rágyújtok. Egy nagy slukkot szívok belőle és boldogan, felszabadultan kedzek el sétálni a járdán elfelé, haza felé. Leplezetlenül mosolygok miközben sétálok. Jó volt kimozdulni ma a lakásból. Felszabadító, hogy még mindig megy a dolog.