Rendőrkapitányság

Egyik nap sétáltam Manhattan utcáin, mikor a telefonom csengése törte meg a csendet. A meleg ellenére, szerettem sétálni. Elkotortam a telefonom a zsebem mélyéről, majd beleszóltam, miután megnéztem ki az.
- Szia Anya, mi újság veled?
- Laura, kicsim, hát te élsz? Annyira örülök.
~ Mi van?
- Miért ne lennék életben? Már beszéltünk az astóriás bevetés óta.
- Kaptunk egy telefont a rendőrkapitányságról, de a jelek szerint hamis volt a hír.
- De ki mondta nekik, hogy halott lennék? Itt valami bűzlik.
- Be kellene menned a kapitányságra.
- Pontosan ezt fogom tenni. Szia Anya és ne aggódj, utánajárok ennek az egésznek.
Mondtam, majd letettem a telefont és a séta útvonalamat módosítva megindultam a kapitányság felé.
Miután megérkeztem egy rendőr másik három személy kíséretében egy terembe vezetett minket, ahol baromi büdös volt. A rendőr megkért, hogy fogódzkodjunk meg, bár nem értettem miért, de hamar meg is kaptam a választ mikor a lepelt lehúzta.
- Mi a fene?

Woland fizimiskája:


Fogalmam sincs miért. Egészen kényelmetlen, sőt zavaró érzés, hogy halvány lila se...
A rendőrség behív, a titkárnő a nyakamba ugrik, nem mond többet csak sietésre sarkall. Gyanús, mindenre gyanakszom is azon kívül, hogy tényleg a rendőrség hivatott. De végül eljutok a kapitányságra, Liam fegyvere bent marad az ülés alatt. Úgy tűnik mégis inkább szavakon dől majd el a kimenetel, védő beszédekkel készülünk fejben, tagadással, pokerarccal. Annyira meglepődök, hogy az utolsót s sikerül hasznosítani.
~ Az igazi Woland hullája? ~
~ Nézze a többit! Hacsak nem mind alakváltók doktor akkor itt bizony másról van szó.
~ Valóban Liam, fő a higgadtság. ~
Az arcom a grimasz után kisimul, a szagokkal nem törődök és Liam sem fejezi ki az ellenvetését, visszatartja a szitkokat és a reggelijét. Közelebb lépek, hogy egy lépés távolságból a test felé hajolhassak.
- Replikák, amíg nem tudunk többet az állapotukról... - Jegyzem érzelem mentesen, lassan mutatva ki az érdeklődésemet. Tiszta hideg érdeklődésemet.
- Ha elkezdené doktor úr megköszönném. Egy SHIELD ügynök és egy másik "hős" tökéletes mása fekszik előttünk, magaméval és a fiatal emberével együtt. Remélem elhangzik itt egy szalagcím is. - Teszem hozzá valamivel emberibben, figyelve a megfelelő hangsúlyra, miközben a nadrág farzsebéből előveszek egy jegyzet füzetet és a belsőzsebemből egy tollat.
~ Aztán túlzásba nem vigye a lazaságot doktor. Nem ismerik annyian az igazi Wolandot...~

Miközben igyekeztem feldolgozni a látottakat, figyelmesen hallgatom a doktor beszédét, ami sok fel nem tett kérdésemre választ adott.
Nem tudtam mit reagálhatnék az iméntiekre, egy pillanatig csak álltam és megpróbáltam elemezni a felmerülő alternatívákat, de nem jártam sok sikerrel így maradt a töprengés.
~ Olyan rossz előérzetem van. Nekem ez az egész ügy bűzlik, és nem csak a hullák szagától.
- Doktor, csak úgy kíváncsiságból kérdem, az én másom miben hallt meg?
Tettem fel az engem jelenleg még foglalkoztató kérdést.
~ Nem vagyok babonás, de lehet, hogy ez valami figyelmeztetés volt mindannyiunknak, hogy miként fogunk elpatkolni valamikor. Bárcsak ne így lenne és az egész egy nagy buta átverés lenne csak.

~ Nem klónok, ez felettébb érdekessé teszi az eseményt. Eseményeket. - a nő megkérdezte, hogy "ő", vagyis az övé, hogyan halt meg. Bár nem hiszem, hogy ez fontos lenne, a dokira néztem én is, hogy engem is érdekelne a dolog.
- Mi van, ha ez fenyegetés? Szerű. - tettem hozzá a végén gyorsan.
- A maffia szokott hasonló módon üzenni, úgy, hogy egy döglött halat, vagy lófejet küld a célpontnak. Mi van, ha ez is hasonló, csak valami nagyobb, nem pedig a maffia. - ötletelek tovább, hisz itt állunk nem négyen és saját magunkat nézzük halottan.
- Legalább tudjuk milyenek lennénk, ha holnap tényleg elhaláloznánk. - próbáltam feldobni a hangulatot kicsit.

Az egyik mellettem álló férfi elmélete már bennem is felmerült, de a doktor válasza majdnem teljesen kilőtte ezt az opciót.
- Nem rossz ez a maffiás elmélet, de akkor a halálnem nem stimmel, legalábbis nálam, hacsak nem egy telepatával találkozott a másom.
- Ha ezek nem is klónok voltak, mert olyan idősek mint mi, akkor lehet, hogy egy másik dimenzióból jöttek, mint Dormamu két hónapja. Csak éppen egy párhuzamosból.
A doktor tovább beszélt és én meglepődtem azon amit mondott.
- Szemtanuk? Nem hiszem hogy jó ötlet lenne találkozni velük, még a végén infarktust kapnak ha meglátnak.
Mondom.
- De ha ti fel akartok menni akkor én is veletek tartok.
Nézek a többiekre és ha megindulnak felfelé, akkor én is megyek velük.

A csípős megjegyzésre nem reagálok, jobb nem belekeveredni a bajba, egyelőre, ráadásul, ahogy elnézem egy csapatban játszunk. A doki szerint a nő "alteregoja" aneurizmás volt. Hurrá, akkor vajon mi lehet a többivel. Úgy néz ki, a patológus nem veszi a lapot, amit osztottam, de sebaj, ennyi baj legyen, majd később meg tudom, miben haltam meg, és ráfogom, hogy az asztalon fekvő pasas is. Az események pörögnek, és végül elindulunk felfelé, szinte majdnem ahonnan jöttünk, ugyanis van néhány szemtanú, akik láttak "minket" meghalni. A patológus szerint csak hárman vannak, így két dolog lehet, az első, hogy egy helyen ketten voltak, vagy pedig eggyel több holttest van, mint szemtanú. Hamarosan kiderül majd. Ahogy elérjük a kihallgatószobákat, látszik azért, hogy nem kicsit lepődtek meg azon, hogy egyáltalán látnak még minket.
Szép napot! - kezdtem bele vidáman, de mikor láttam, hogy ők kissé elhűltek, inkább változtattam a stílusomon.
- Ez valóban furcsa lehet maguknak, de nézzék el, a többiek odalent feksznek, mi nem ők vagyun, vagyis de, de még sem. - a mentés nem sikerült, de sebaj, lesz még alkalom. Megvátom a kérdéseket, és az esertleges válaszokat. A velünk lévő doki már magához is ragadta a szerepét, amit én kiegészítek:
- Nem láttak valakit velünk? Velük, odalent? - ha egy ember összeesik az sokak figyelmét felkeltik, és talán néhányan még próbálni is segítenek majd.

Végül mégiscsak felment a kis társaság a szemtanúkhoz, akik eléggé megdöbbentek, mikor újra életben láthattak minket. Nem is csoda, ha én látnék valakit meghalni, majd másnap szembe jönne velem az utcán én is meglepődnék.
Figyelmesen hallgatom a szemtanúkat, majd kiderült, hogy az én esetemben nem is volt szemtanú, mert engem egy kukában találtak meg.
- De valahogy oda kellett kerülnie annak a testnek, nem hiszem, hogy épp egy szemeteskonténernek dőlve jött volna rá a másomra az agyvérzés. Szóval az a telepatás elmélet még mindig elég valószínű. Egy valami viszont biztos, mindannyiunknak ugyanott halt meg a mása: az East Side-on. Ez már egy nyom lehet, még ha nem is a legnagyobb. El kéne látogatnunk oda, hogy átfésüljük a környéket, hátha találunk más nyomot is. Mit gondoltok fiúk?
Kérdeztem két sorstársamtól.

[justify]Hát ez eddig jól megy. Nem véletlenül tökéletesíti az ember örökké a vele járó képességeit. Még szép hogy gyerek vagyok, és ártatlannak tűnök, még ha az orromból egy cső is lóg ki. De hát nincs mit tenni ez ügyben, az őrsön úgyis van sokkal furcsább szerzetek is. Mint például a velem jött látogatók, akik többek mint aminek mutatják magukat. Alig egy pillanatra ha meglepődtek azon, hogy saját magukat látják hullaként. Nekem még mindig borsódzik a hátam tőle, de legalább van mibe belevetni magam. Így máris sokkal könnyebb.
Jó, most hogy bejutottam, már csak számba kell venni a tárgyakat. A dolog egyre furcsább és furcsább lesz, mint abban a filmben, mikor a pasi azt hiszi hogy ő az eredeti, és közben kiderül, hogy ő a klón. Na most pont ugyan ilyen érzésem van. Először gyorsan magamat vizsgálom át, biztosra megyek. A mennydörgőért sem akarok egyik pillanatra protoplazma tócsa lenni, mint valamelyik bugyuta sci-fiben, a hasonló alakokkal szokott történni. Remélem a gyanúm nem igazolódik be, és tényleg én én vagyok, és nem holmi másolat. Ha nem én, akkor csakis az alaksorban fekvő "én" lehet az aki másolat. Bárhogyan is csinálják manapság az olyanokat. Előttem vannak az állítólagos cuccaim, és gyorsan, ám a lehető legalaposabb át is kutatom. Hát most a burával nem tudok mit kezdeni, az ilyen pénzhez meg már gyomrom nincs hozzányúlni, így maradt a telefon. Gyorsan megnézem megmaradt-e még benne a SIM-kártya, vagy nincs-e benne egy adatkártya, ha van akkor belecsúsztatom a saját telefonomba, és megnézem az utolsó hívásokat, van bármilyen mentett fájlt amit csak találok. Lehet van egy árulkodó véletlen fotó, vagy valami a híváslistán, amit a rendőrök nem vehettek észre. Mert hát honnan is tudnák, hogy én kiket szoktam hívni, vagy kiket nem.
- Gyerünk! GYERünk! Simon mondja legyen valami nyom! - Azért gyorsan leellenőrzőm még azt is, mert nem emlékszem tisztán rá, hogy GPS-es volt-e vagy sem. Apa bízik bennem, de annyira nem, hogy ne használja fel a technikai vívmányokat nyomozgatni tesómék, és utánam.
size=16]R[/size]emélem találok valami, ami közelebb visz a megoldáshoz, mert bármennyire is nem vallom be magamnak, bizonyítani akarok. Eddig jó úton haladtam, és most ölembe pottyant egy olyan világrengető rejtély, amit mondjuk nem szeretek, de hát az ilyen helyzetekben mérettetik meg az ember. És a nagy tettek juttatják be oda, ahova csak a nagy harcosok juthatnak el. A sötét gondolatot elhessegetem magam elől, még fiatal vagyok, nem kell nekem még ilyenekre gondolni, van még idő bizonyítani...

U.I. Na akkor törölve is, és örülök hogy felkészült mesélőm van xD

Amint hallgatom a doki teljes diagnóziság nem tudok rá többet reagálni csak ennyit:
- He?!
Tudom nem volt túl nőies megnyilvánulás, de mégiscsak eléggé nehéz elhinni, hogy azt akinek 10 tonnás ütése van képes legyen valaki megerőszakolni. Hacsak nem egy nála erősebb lupinról van szó. Vagy pedig más olyan képességgel rendelkező, aki képes lefogni valakit, aki elég erős.
A doki magyarázatára nem tudtam sokat reagálni, csak álltam ott kigúvvadt szemekkel. A doki szerencsére megtörte a csendet így nem nekem kellett.
- Az remek lenne. Derítsünk minél előbb fényt az ügyekre.
Mondom, majd ha megkaptam a szükséges koordinátákat, már indulok is kifelé az épületből, közben pedig ha kell bevárom a sorstársaimat az ajtóban.

- Egy zongora? - nem mindennapi, inkább a rajzfilmekre jellemző, de a tény, hogy legalább boldogan haltam meg, vigasztal. Mármint a pia miatt. Legalábbis jobb, mintha lelőnek. Végül kivezényeltek minket, és meg is értettem, a szemtanúknak nem igen lehetett könnyű ezt végigjátszatni, hát még nekünk milyen kellemetlen volt. Nekem legalábbis biztos, hogy ki kellett tenni őket ilyen traumának.
- Ahogyan a hölgy is felvetette, ha gondolják oda tudja a rendőrség adni a helyek pontos koordinátáit és körbenézhetnek ott, hátha külsős szemmel mást is észrevesznek, amiket a rendőrök nem. - az utóbbi pár percben csak csöndes megfigyelőként voltam jelen, de ez felkletette az érdeklődésem.
- Végülis, mi jobban ismerjük magunkat, mint azok. Másoknál nem voltak személyes tárgyak? - csapok le a lehetőségre, mikor kis csapatunk egyik tagjának kezében meglátom a telefont. Hátha lesz valami használható, mit viseltek, mi volt náluk, amiből ki lehet találni, hogy honnan jöttek, vagy hova tartottak.

//Metal: nincs veletek Tökfej, ő külön van a többiektől.//

Kissé kiborultam a halottaktól. Nem mutattam, de a elkövetkező beszélgetéshez nem tudtam semmit sem hozzászólni.
~ Milyen megalázó vég. Megerőszakolni valakit, megfojtani, majd egyszerűen kidobni, meztelenül egy szemetes konténerbe. Ennél még az is jobb halálnem lett volna, ha agyonlőnék, vagy elütnék egy autóval.
Időközben Simon megmutatott nekünk néhány képet, amit a másánál talált.
Mindegyik az East Side-ról készült. Átlagos képek voltak, egyet leszámítva.
- Van tippetek mi lehet ez a zöld itt?
Kérdeztem a srácoktól, hátha nekik van valami tippjük.

Az események zajlottak. A személyes tárgyak között leginkább semmi olyan nem volt, ami használható lenne, így erről a kérdésről hamar letettem. Nem sokára csatlakozott hozzánk ismét a negyedik tag is, és előkerült egy fénykép, melyen a szokásos "tájat" valami folt zavarta meg a kamera sarkában. A kis teljesítményű fényképezőgép elkente azt a zöld alakot, vagy legyen az akármi is, de az biztosan látszott, hogy nem odavaló. Amint szemügyre vettük mindannyian, a nő kérdezett rá legelőször, hogy van-e tipp.
- Lehet, hogy a kép készítőjének bele lógott az ujja, mikor a képet csinálta. - ennél jobb tipp hirtelen nem jutott eszembe.