Rendőrkapitányság

Egy hatalmas épület magasodik Manhattan utcáira, és aki rosszban sántikál, bizony elkerüli ezt a helyet jó messzire.
Ahogy belépsz, mindenhol fehérség fogad. Fehér kő, fehér falak, sok rideg fém, az információs pultnál, és a beléptető ajtóknál is, hiszen a bejutás igen nehéz. Csak aki arra jogosult. Fekete bőrfotelok sorakoznak több helyen a falhoz tolva, ha valaki várakozásra kényszerülne. Itt szinte állandó a sürgésforgás. Az első két szint kissé monoton, nem sok érdemlegesség helyezkedik el a szürke folyosókon, mosdókon, és a liften kívül, viszont feljebb helyezkednek el a nyomozók és rendőrfőnökök irodái, illetve különféle termek, számítógépekkel, vagy vetítővel, előadásra alkalmas termekkel, melyek több száz embert képesek befogadni. Illetve pihenőszobákkal, apró konyhákkal, TV-vel és minden egyéb szórakoztató berendezéssel ellátott helységek.
Az alagsorban már nem olyan fényes a helyzet. Kihallgató szobák, és cellák várják a rossz fiúkat

Az eredeti topic

Victor egy, a rendőrkapitányság mellett álló parkolóházban állítja le a kocsija motorját. Belenéz a visszapillantó tükörbe és elmosolyodik. Rég nem viselt öltönyt. A nyakkendőt most is lespórolta. A fehér ingének felső gombját be sem zárta. Viszont ott van a pólója, ami a nyaka aljáig takarja felsőtestét. A kikandikáló sárkány tetoválását azonban semmi sem fedi. Nem is szándékozik elrejteni. Egyszerűen nem mutogatja. Ő már annyira megszokta, hogy fel sem tűnik neki, ha szabadon van a sárkánya. Másokat viszont visszataszíthat. Nem úgy Albertet. Victor újdonsült főnökét egyáltalán nem érdekli a férfi, folyamatosan látható tetoválása. Olyannyira nem, hogy még tárgyalni is el merte küldeni a rendőrfőkapitányhoz.
Victor kiszáll a kocsijából és magához veszi az aktatáskáját, ami eddig a hátsó ülésen pihent. Majd egy pittyentéssel zárja a fekete terepjárót és elindul a parkolóház liftje felé. Azzal lemegy a földszintre és átsétál a rendőrkapitányságra.
Az épület előtt megáll egy pillanatra. Végignéz a ki-be igyekvő emberek hadán, akiknek a nagy része egyenruhás vagy sötét öltönyös férfi. Ekkor elmosolyodik. Nem kicsit rikít ebben a környezetben. Az egy dolog, hogy fehér ingben és vajszínű öltönyben jött. Viszont az egészet egy vajszínű, nehéz anyagból készült kabáttal koronázta meg. Ez az összeállítás sokkal jobban elüt az itt megszokott öltözködési stílustól, mint a helyi "latino" közösség tagjaihoz képest is napbarnított bőre. Ahogy beljebb sétál az épület gyomra felé, már a bejárat után, kicsit úgy érzi magát, mint egy ninja. Ha nagyon akarná, talán bele is olvadhatna a rideg környezetbe. Viszont ezen már nincs sok ideje elmélkedni, mert a "recepciós" pultnál ő kerül sorra.
- Jó napot kívánok. A rendőrfőnök úrhoz jöttem. Meg lett beszélve. Victor Montano a White Rook Executive Company képviseletében.

Victor előveszi zakója belső zsebéből a mexikói útlevelét és ellenőrzésre átadja az ügyeletesnek. Amíg az telefonál, végigméri a férfit. Kicsit meglepődik azon, hogy van oldalfegyvere. Aztán visszagondol arra, amit az elmúlt évben olvasott New Yorkról és máris megvilágosodik. Kemény hely, sok problémával. Legalábbis eddig. Most, ha nem vesszük a szupererős bűnözőket, akkor kezd lassan visszatérni a régi New York. Zöld lakóövezet, megspékelve egy kis amerikai, nyugodt álommal. Miután visszakapja az útlevelét és megkapja a kísérőjét, elindul a tiszteletet parancsoló épület belseje felé. Az ellenőrzési ponton átadja a táskáját.
- Fegyver is van nálam. Előveszem. - figyelmezteti jó előre a rendőröket, hogy ne lepődjenek meg. Majd félrehajtja nehéz kabátját, kigombolja zakója felső két gombját és előhúzza a fehér, műanyag övtokba bújtatott pisztolyát. Átadja az ellenőrző rendőrnek, majd az útlevele mellett átnyújtja a fegyverviselési engedélyét is. Ez után tudatják vele, hogy a fegyverét lent kell hagynia, de kap egy elismervényt és távozáskor visszakapja a pisztolyát. Közben valószínűleg átnézik az aktatáskáját is, amiben csak papírok vannak, így sokáig nem kutathatnak benne.
Az ellenőrzést követő liftezés némán telik el Victor számára. Inkább az eljövendő tárgyalásra, azaz valójában beszélgetésre koncentrál, mint a mellette álló férfire. Magában érvrendszereket épít, számokat gondol át.
A rendőrkapitány irodájának előterében Victor megereszt egy kedves mosolyt a titkárnő felé és amikor a nevét kérdezi, egyszerűen csak bólint. Aztán egy fejbiccentéssel köszöni meg az útbaigazítást és már indul is a mutatott ajtó felé. Baljával bekopog, mivel a jobbjában van az aktatáskája. A kopogás után, szinte választ sem várva nyit be az irodába.
- Jó napot, Victor Montano vagyok...

Victor határozott léptekkel haladt a felkínált ülőhely felé, ahol helyet is foglalt. Aktatáskáját az ölébe fekteti és kinyitja. Kettő darab mappát vesz ki belőle. Vár még egy kicsit, hogy a rendőrfőnök végezzen a pakolászással, majd csak ez után kezd bele a mondandójába.
- Mint már tudhatja én a White Rook Executive Company egyik divíziójának igazgatója vagyok. Az én vezetésem alatt épül ki szépen lassan az az infrastruktúra és szervezet, melynek egyik célja, hogy professzionális tudást adjon át a fegyveres szervek jelenlegi és jövőbeli dolgozóinak. Nemrég épült fel a New Jerseyben lévő Gyakorló központunk. Az egy dolog, hogy az ottani lőteret a rendőri és egyéb fegyveres szervek féláron használhatják. Ami az érdekesebb, hogy szeretnénk kedvezményt ajánlani a többi szolgáltatásunkra is. - Ekkor nyújtja át a kezében lévő első mappát. Ez tartalmazza címszavakba az első oldalakon a Victor által képviselt cég képzési programjait. Ilyenek, mint például: maroklőfegyverek és karabélyok használata, karbantartása; épületharc; közelharci képzés. A további oldalak némileg részletesebb képet adnak az elméleti és gyakorlati képzések mikéntjéről. Érintve az oktatókat, a felszereltséget, valamint az elméleti és oktatási gyakorlatok vázlatos terveit. A végén persze szerepelnek a kért árak és a felmerülő egyéb költségek tervezetei is.
- Amennyiben leellenőrzik az adatokat, láthatja, hogy közel harminc százalékkal kérnénk kevesebbet önöktől, mint a privát megrendelőktől. Továbbá így, jobban megéri, mint a konkurenciánkkal képeztetni.
Victor vár egy kicsit, de valójában nem reakcióra. Pusztán időt ad, hogy az első ajánlatát, ha megemészteni nem is, de megízlelni meg tudja a rendőrkapitány.
- A másik ok, amiért idejöttem a WREC egy másik divíziójához köthető. Ez pedig az, amelyik biztonsági berendezéseket gyárt. Úgy véljük, hogy a város hasznára lehetünk. Ebben a mappában egy részletes leírást és árajánlatot mellékeltünk. - Ekkor teszi a rendőrkapitány asztalára a másik, kezében lévő mappát is. - A téma a rendőrautók és a térfigyelő rendszerek modernizálása. Például a rendőrautókba szerelt megfigyelő kamerákat nem egyszerű felvevőkre, hanem közvetítőkre cserélnénk. Az eszközök mellett természetesen a számítógép és megfigyelő központokat is felújítanánk és kedvezményesen üzemeltetnénk. Ezzel mintegy levennénk egy komoly terhet a rendőrség válláról úgy, hogy együttműködnénk és az önök felügyelete mellett tevékenykednénk.

- Köszönöm. - Mondja Victor, majd feláll és kezet nyújt a rendőrfőnöknek. Ha megtörténik a kézfogás vagy nyilvánvalóan elutasításra kerül, sarkon fordul és elhagyja az irodát. Egyenesen a titkárnő asztalához lép. Bal kezével belenyúl a zakója külső zsebébe és az előre oda készített névjegykártyát átnyújtja a hölgynek. Majd egy barátságos...
- A viszont látásra. - ...köszönést követően kilép az előtérbe. Amennyiben vár még rá korábbi kísérője, akkor vele, ha nem akkor egymaga indul el a lift felé. Azon az útvonalon amelyiken feljutott, le is jut a földszintre. A beléptető kapunál útba igazítják, hogy a korábban kapott elismervényért cserébe, hol kapja vissza a fegyverét. Miután azt átvette, elhagyja az épületet és útját a felé a parkolóház felé veszi, ahol otthagyta a kocsiját. Útközben a kabátja belső zsebébe nyúl és előveszi BlackBerry telefonját. A BB belső rendszerén pedig egy gyors szöveges üzenetet küld Albertnek. Végezte

Victor hamarabb kapott választ a rendőrségtől, mint várta. Éppen személyi védelmet oktatott egy csoport leendő testőrnek, amikor megcsörrent a telefonja. A hívó első számaiból egyből látta, hogy a rendőrkapitányságról keresik. Gyorsan fel is vette és egyeztetett egy időpontot.
A megbeszélt időpontra pontosan érkezett. Ugyan abban a parkolóházban állította le az autóját, mint legutóbb. Ugyanazon az útvonalon is megy be az épületbe, egyenesen fel a rendőrkapitánysághoz. Még az aktatáskája is vele van. Az egyetlen dolog ami megváltozott, az a ruházata. Mivel kifelé tartottak a télből, már nem viselt hosszú és nehéz télikabátot. Csak az öltönye volt rajta, abból is egy egyszerű feketét választott.
A rendőrfőkapitány irodájába kedves, de mosoly nélküli arccal lép.
- Üdvözlöm. Nem, köszönöm. Nem iszok semmit. - mondja, miközben leül a felkínált helyre. - És mi a véleményük a javaslatunkról?

Amikor meghallja a rendőrségi lőterek említését, majdnem elmosolyodik. Halott róluk, de inkább nem szólt semmit. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nagyon ritka az az állami intézmény, ami felvehetné a versenyt a privát szektorral. Hiszen amíg előbbinek gyakran hónapok kellenek egy eszköz beszerzéséhez, addig utóbbi képviselője besétál a disztribútorhoz és megveszi. Ráadásul a privát szektor nem a legalacsonyabb áron beszerezhető termékeket keresi. Mivel van bevétele és nem a polgárok adójából tartja el magát.
Miközben a kapitányt hallgatta Victor, elgondolkodik. ~ Vajon én is ilyenné válok? Egy szószátyár, bürokratává...vagy talán már azzá is váltam. ~ De elmélkedését a releváns mondanivaló megszakítja. Mert amikor már lemondott egy esetleges rendőrségi szerződésről, akkor kap egy homályos ajánlatot.
- Kénytelen vagyok elismerni, hogy néhány lő kiképzőjüket mi szerződtettük. - Ekkor is visszafogja magát és még szerényen sem hajlandó elmosolyodni. Inkább az ölébe veszi aktatáskáját, felnyitja a zárjait, majd a fedelét is. Több vaskos akta közül kivesz egyet, amin a "Képzés" felirat szerepel. Ezt a rendőrfőnök asztalára csúsztatja, majd becsukja a táskáját. - Mint tudhatja, ez a terület tartozik közvetlenül is az én vezetésem alá. Az aktában egy részletesebb leírás szerepel a különböző képzési programjainkról. A legtöbb ilyen, már egy meglévő tudás bázisra épül. Ugyanakkor vannak teljesen alap kurzusaink is. Ezek jellege, a hely szűke és az alacsony tartható költségek miatt biztonsági jellegűek. Gyakorló terepünk is úgy van kialakítva, hogy a hétköznapi védelmi tulajdonságokat tesztelje és fejlessze. Fegyvertechnikai és biztonsági képzésünk egyik speciális mellékágaként szerepel a specifikusan rendvédelmi, azaz rendőrségi dolgozók részére tervezett program. Amennyiben szükséges, jogi és egyéb specifikus, elméleti oktatással is kiegészíthetjük tanrendünket. Továbbá a divízió jelenlegi formájában is alkalmas a SWAT egységek képzésére és felkészítésére bizonyos szituációkra. Variálható épületünk és buszunk már van. Egyedül repülőgép elfoglalására nem tudunk treníroztatni. Még. Illetve a vezetéstechnikai képzéseink is egy külsős telephelyen történnek.

Victor úgy emlékezett, hogy ha nem is sztenderd, de elfogadott SWAT gyakorlat a repülőgép eltérítők lefegyverzése. Mármint földi gyakorlatban. Még a mexikói drogelleneseknél volt, amikor ilyen esetekre készültek fel, amerikai instruktrorok segítségével. Most nem tudja, hogy a rendőrkapitány csak ironizál vagy komolyan gondolja. ~ Így kell tönkretenni egy kompetens szervezetet. ~ Elmélkedik röviden, de ezzel most nem is kell foglalkoznia. Már a zsebében tudhat egy hosszú távúnak tűnő és bővülésre hajlamos megállapodást.
- Igen. Én is úgy vélem, hogy mára végeztünk. Átküldetek egy opciós szerződést, amely biztosítja önöket az elsőségről, legyen szó bármekkora csoportról vagy egy személyről. Gondolom, nem bánja. - erre az utolsó mondatra kissé elmosolyodik, majd felemelkedik a székből. A kezét nyújtja, majd a sikeres vagy egyértelműen sikertelen parolát követően elhagyja a rendőrfőnök irodáját. A titkárnőnek jelzi, hogy egyik oktatójával papírokat fog átküldeni, amelyek egyik példányát minél hamarabb vissza kéne juttatniuk a WREC-hez. Aztán megejt egy pajkos kacsintást a titkárnő felé, aztán távozóra fogja. Szinte már rutinszerűen kéri vissza a fegyverét és hagyja el az épületet, sétál az autójához és hagyja el a parkolóházat.

A metálzöld Dodge Challanger befordult a főutcán a Rendőrkapitányság felé, a gépkocsit vezető férfi becélozta az épület parkolóját és a szolgálati járőrkocsik sorának végére állt be. A férfi kiszállt autójából és köszöntött néhány járőrt, akik épp szokásos járőrözésükre indultak. A férfi sötétkék ballonkabátja a kis szélben a térdhajlatát verdeste, mikor a parkolónál lévő tárolóból kivett egy napilapot. A hóna alá vágta, majd belépett az épület főbejáratán. Ahogy áthaladt az előtéren a szokásos nyüzsgés fogadta. A recepciónál az egyszerű kisemberek akarták leadni panaszaikat vagy bejelenteni piti bűntényeket. A recepciónál lévő két rendőrnő igyekezett rendet teremteni a káoszban. Közben bilincsben lévő tolvajok, bűnözők várakoztak kihallgatásra vagy ügyvédeikkel egyeztettek. Több nehézfiút is felfedeztem, köztük többszörösen körözött személyek is voltak.

Végre beszállhattam a liftbe, mely zsúfolásig megtelt emberekkel. A lift lassan és nehézkesen indult felfelé, talán azért is szenvedett, mivel két elhízott kolléga is az utazóközönséget alkotta, akik még most is a szokásos fánkjukat majszolták. Ahogy kilépett a férfi a liftből mély levegőt vett, majd belépett az óriási, paravánfalakkal és üvegfalú irodákkal tarkított hatalmas térbe, mely az 5. emelet felét foglalta el. Ez volt a Szervezett Bűnözés Ellenőrzés osztály, ahol végre ismerős arcokat is felfedezhetett a férfi. A rendőr az egyik üvegfalú iroda felé vette az irányt, amely mellett előtt két-három asztalnál a hadnagy csoportja foglalt helyet.
-Jó reggelt fiúk. Van valami esemény? - kérdezte a hadnagy, miközben a gőzölgő olasz krémkávéja ott várta a külső iratszekrény tetején.
-Úgy tűnik ma nyugodt napunk lesz, csak irodai meló. Elkérhetem a sortrovatot főnök? - kérdezte jókedvűen Benson őrmester, majd miután odaadta neki, bement az irodájába. Antef Sziamon hadnagy belemerült a napilapba és élvezte az olasz kávé finom zamatát.

Egy nyugodt unalmas nap, legalábbis csak annak látszott némi aktatologatással, mindaddig, míg egy akta nem érkezett egyenesen Sziamon hadnagy irodájába. Egy kolléga hozta, aki a küldönc szerepét játszotta ha már éppen erre hozta az útja.
- Jó reggelt hadnagyúr, úgy fest igen kellemesen indul egyeseknek eme reggel – mondta mosolyogva, majd átnyújtotta az aktát. – Itt egy kis csemege a reggeli kávé mellé. Tényleg csak egy kis ügy… páran összebalhéztak, mutánsok, legalábbis állítólag, mire kiértek a kollégák csak hamut találtak, meg nyomokat verekedésre, harcra de semmi többet. Szemtanúk vannak, de egyik se használható… részegek és hajléktalanok akik felöntöttek a garatra egy kicsit. A leírásokalapján se jutunk előre… valami nindzsa lányokról hadováltak, macska a fülekkel. – mesél némileg az esetről. - De mindent megtalál az aktában hadnagy úr, ha érdekli az eset. Bár nem kizárt, hogy csak valami csínytevés, hogy ráijesszenek a hajléktalanokra. – fejezi be az őrmester, s vár egy kicsit, hogy mit is fog reagálni Sziamon.

Antef figyelmesen hallgatja a rendőrt, miközben nyugodtan iszogatja a kávéját. Mikor befejezi az eset ismertetését, átveszi az aktát és lapozgatni kezdi, miközben a rendőr türelmesen vár.
-Tudja, ahol mutánsok megfordulnak, ott mindig van valami a háttérben. A hajléktalanok is emberek, akiket meg kell védeni. Foglalkozunk az üggyel, mert érdekesnek tűnik. - mosolyog a hadnagy, majd feláll és kimegy az irodájából a kis csapatához, közvetlenül mögötte a rendőr követi.
-No fiúk, úgy tűnik, hogy lesz egy kis munkánk. Mutánsok balhéztak össze az egyik sikátorban, de a hajléktalanok nem tudnak semmit, vagy nem mernek beszélni. Állítólag a verekedésnek alig van nyoma, csupán hamut találtak és valami nindzsákról beszélnek. Benson. - fordul az egyik nála idősebb és pocakos őrmesterhez.
- Nézzen után, hogy az elmúlt 1 évben volt-e jelentés az ügyhöz hasonló esetre. Carlsson. Maga nézzen utána az utcai bandák és a bűnszervezetek között, hogy vannak olyanok akik nindzsákat alkalmaznak vagy akként működnek. S van-e a nyilvántartásban nindzsának öltözködő, vagy macskához hasonló füllel vagy ahhoz hasonló álarccal bíró mutánsról adat, akik képesek bánni a tűzzel. Addig is kerítsék elő Larat, mert ki akarok vele menni a helyszínre. - adja ki az utasításokat a hadnagy, majd visszatér az irodájában és elkezdi olvasgatni az aktát, hátha ki tud hámozni valami fontos információt.

Az őrmester bólogat, majd követi kifelé a hadnagyot. A kis csapat természetesen a tőlük megszokható módon azonnal ugranak, így igen hamar várható is lesz eredmény is. Közben az őrmester aki az aktát hozta elköszön és megy tovább a dolgára. Míg a kutatás zajlik, addig Sziamon beletud mélyedni az esetbe, bár elsőre nem úgy fest, hogy sok használható lenne benne, azonban ha jobban olvassa a dolgokat, akkor feltűnhet, hogy tűzről egyik szemtanú se számol be, s bár állítások szerint a harcok talán 5-10 méterre voltak a szemtanúktól, vagy néha közelebb őket nem bántották egy kicsit se. Azonban a leírások tényleg elég homályosak a harcolókról. Annyi azonban biztos, hogy a támadók ketten voltak, azok akiket megtámadtak pedig sokkal többen, mégis a két támadó került ki győztesen. Annyi biztos, hogy a két támadó nindzsa szerűen elrejtették a testüket, s az áldozatok meg inkább üzletembereknek tűntek a leírások alapján, bár az elég furcsa, hogy mit kerestek akkor este egy sikátorban.
- Hadnagyúr! – ront be az irodába Benson – Ezt nézze meg… elkezdtem keresni.. csak idén eddig öt ilyen eset volt… és az előző években is. Bár a részletek homályosak és sose volt rendes szemtanú és az esetekkel se foglalkoztak. – ezzel lerak egy adag aktát, amikben mind hasonló elem, a „csak hamu maradt”. Ami a különbség azok az áldozatok és a támadók száma.. hol egy hol kettő támadó, és az utcai dílerektől az öltönyös üzletember szerű alakokig mindenki megtalálható, s látszólag semmi kapcsolat… se kor, se nemzetiség, se nem, se faj… bár lehet csak elsőre nem látszik.
- Főnök, van több szervezet is, akik nindzsákhoz hasonlóan működtek, vagy működnek, de egy része vagy nem épp mutáns barát, vagy nincs tudomásunk róla, hogy macska jelmezes, vagy épp macska tűzmanipuláló lenne köztük. – ezzel lerak egy listát. – És ha macska, de más szervezetben van, akkor meg még jobban lehetetlen a feladat. Rengeteg regisztrált Lupine él New Yorkban, s vannak akiknek van priuszuk, vannak akiknek nincs, s mind két csoportban többeknek van fegyvertartásijuk és vagy harci kiképzésük, amit bevallottak, de kitudja hányan nem tették meg. – a fejét vakargatja Carlsson, miközben látható, hogy megérkezik Lara is közben.

A hadnagy gondterhelten hallgatta nyomozótársai jelentéstételeit, miközben azon járt az agya, hogy összekapcsolja az információkat. Carlsson és Benson miután befejezték mondandójukat kíváncsian várták a hadnagy reagálását. Közben befutott Lara is, aki feltűnő jelenség volt az osztályon természetes sötét fekete hajával és kreol bőrével. Majdnem elterelte a hadnagy figyelmét, de sikerült visszazökkenni a valóságba.
- Fura, hogy senki nem foglalkozott ezekkel az esetekkel. Azt mondta Benson, hogy a szemtanúk szerint az áldozatok között dílerek és üzletembernek látszó személyek is voltak. Vesse össze az eseteket az aznapi vagy néhány nappal későbbi bejelentett eltűnésekről. Koncentráljon a szemtanúk leírásaira, hátha ezen a vonalon elindulhatunk. - adta ki az utasítást Antef, majd Carlsson-hoz fordult.
- Próbáld meg kiszűrni Carlsson azokat a szervezeteket, amelyek az esetek helyszínein működnek és esetleg lupineokat alkalmaztak vagy alkalmaznak a piszkos munkákra. Legalább két-három nevet ássanak elő, utána én és Lara elindulunk ezen a fonalon. Mozgás. - mosolygott Antef, majd a három nyomozó is munkához látott.

Sziamon utasítására a kis csapat megindul kifelé és szorgosan munkához látnak, válogatnak, s közben Lara sétál be a Hadnagy irodájába.
- Új ügy főnök? – kérdezi csendesen miközben Benson és Carlsson felé pillant és aztán visszanéz a hadnagyra. – Ha jól hallottam miénk lesz akkor a terep munka? – közben Benson visszajön egy kis listával.
- A dílerekre nagyon nincsenek találatok, de azoknak lehet nem is tűnt fel az eltűnésük, vagy épp úgy gondolták, hogy csak odébb állnak. Azonban az öltönyös személyek többsége gazdagok, akik furcsa mód különcködve inkább éjszaka tevékenykedtek jobban. Bár nem tudom lehet csupán ez a felső körök új heppje. – teszi hozzá a kis kommentárját, miközben belép az irodába Carlsson is.
- Főnök… maradt még pár banda, amik jó eséllyel valamelyik nagyobbnak csupán a kisebb szervezete. A lényeg, hogy vannak nevek… - átadja a listát a hadnagynak, de még tartogat egy papírt - … és bár nincs priuszuk, de a szűrőn fennakadt két Lupine, mert a közelben laknak. Az adatok szerint két… hogy is mondjam… szolga, egy gazdag üzletember két kis kedvence. Fegyvertartási engedélye az idősebbnek van egy bizonyos Kita… Ho… Horigome – próbálja Carlsson rendesen kiolvasni a lány nevét – és egy bizonyos Lee T. Vincent tulajdona egy másik lánnyal együtt. Egy kicsit rákerestem, s minden fizetve van a lányok után. Lehet zsákutca és csak két elkényeztetett Lupine, de egyenlőre őket könnyebb elérni, mert van fix címük, amin elérhetők. – ezzel odaadja Time Squer-i címet a Sziamonnak. – Addig próbálom a többieket is előkeríteni, hogy kit merre láttak utoljára Főnök. – teszi még hozzá Carlsson.

- Legalább már ez is haladás. - állapította meg Antef mosolyogva, majd átvette az aktát és igyekezett rögzíteni memóriájában az adatokat és a két nőről készített rendőrségi fotókat.
- Fiúk folytassátok az adatok gyűjtését és kutassatok fel annyi nevet és címet, amennyit csak tudtok. Addig én és Lara kimegyünk erre a két címre. Kezdésként Miss Horigome-t látogatjuk meg. - mondta a hadnagy, majd a két férfi visszatért az íróasztalához, s már Lara is indult volna, de Antef utána szólt.
- Lenn találkozunk a kocsimnál. Ne felejts el golyóálló mellényt venni, mert veszélyes nő. - adta ki a parancsot a hadnagy, mire Lara bólintott ée elindult a női öltöző felé. A hadnagy már korábban felvette a mellényt, mert mindig a legrosszabbra számított. Jobb megelőzni a bajt, ahogy sokan mondják. Készített egy fénymásolatot a két nő és a futtató adatiról és képeiről, majd ballonkabátját fölvéve elhagyta irodáját és lement a kocsijához. Mikor kilépett az épületből, már délutáni napsütés fogadta és a kora reggeli szélnek már nyoma sem volt. Lara már a Dodge-nál várta Antefet. A hadnagy és Lara alig egy perc múlva már úton voltak Miss Horigome lakása felé.

Sziamon kis csapata azonnal munkának lát ismét, ahogy a főnök kiadta parancsot. Lara is hamar felvette a golyóállómellényt, s Antef is nagyon hamar leér a kocsijához, hogy aztán megindulhasson. Egy szép délutáni nap, tavaszhoz képest igen kellemes idővel. De vajon mit tartogat eme szép nap a hadnagy számára? Többek közt szokásos New York-i dugót ami nehezített az előre jutást a cím felé ami a papíron szerepet. Minden esetre azért egy igen gazdag környékre tartottak, ahol nem a kis csóró piti bűnözők laktak, hanem inkább az öltönyös fajták.

//folytatás: Kita Horigome lakása//

Próbálok aludni, vagy legalábbis valami hasonlót, miközben jár az agyam, s képtelen vagyok csak gondoltok nélkül ellenni.
Nem tudom, hogy mennyi nap is telt el, vagy talán hetek.. semmit se tudok… nem is érdekel… Átok ez az állapot… Se nem élő, se nem halott… csak valahol a kettő között… Vérszomj.. igen ez gyötör… éhség, mely csillapíthatatlan… pontosabban, csak én nem tudom ezt csillapítani… még… még amíg kitart az akaratom… de meddig? Ezek azt hiszik, biztonságban vannak… mert rácsok választanak el tőlük. Tévedés… nem védené meg őket, ha az eszem vesztem és őrjöngő vaddá válok. Egy embert tuti visszatart… de már az a tény is, hogy Lupine vagyok, elég ahhoz, hogy ellenem már ne érjen sokat… és még ráadásul vámpír is… Fenébe… de harapnék valamit… Istenit… olyan éhes vagyok… és rosszul vagyok. Vérre szomjazom… vérre….
Csak fekszem… és várok… odakint elszabadult a pokol… itt is el fog, ha nem történik valami hamarosan. Ha nem segít rajtam valaki. Hallom az itt lévők szívének dobogását, érzem a vérszagát a levegőben. Lassan de biztosan megőrülök teljesen… Felelőtlen barmok. Legalább, ha olyan helyen tartanának, ahol tudnák hogyan kell bánni az olyanokkal, int én, de nem. Lehet onnét nehezebben jutnék ki, de legalább nem is hagynának éhezni. Kapnék valami vért, hogy kordában tartsák a vérszomjam, hogy kezelhető maradjak, mint valami vadállatot, de itt. Mindegy… nem támadok emberre… nem tehetem… őket kell védenem, bármi is történt… de gyötör az éhség…
Egy újabb őr, aki végig mér a rácson kívülről. Bár kétlem hogy az orrára kötötték volna az igazságot. Annyi biztos, hogy még vannak sérüléseim… vér nélkül nehezen gyógyulok, vérrel könnyebb lenne az is. Eltakarom a mancsommal a szemeimet és próbálok nyugodtan feküdni. Mikor valami hirtelenebb mozdulatot teszek érzem a fájdalmat, mely testembe nyilall. Megérdemeltem, hogy ezt kaptam, felelőtlen voltam, veszélybe sodortam Shyrokot is. Fenébe.
Mozgást hallok és lassan félre húzom a mancsom a szemeim elől… hallom, hogy nyílik a cella ajtó, de teljesen fel se fogom talán, hogy mit is látok, vagy nem tudom elhinni, úgy gyötör az éhség… Hangokat hallok, beszédet, de a szívdobogások elnyomnak mindent, vagy csak képtelen vagyok másra figyelni. Érzem ahogy karok ölelnek át és emelnek fel az ágyról. Felszisszenek, s pofim nyílik, s kivillannak szemfogaim, de nem harapok. Nyugalmat érzek, aki tart, annak nyugodtan ver a szíve, nem úgy, mint annak aki még a közelben van. Szemeim lecsukódnak, s mire kinyitom őket egy másik helyen fekszek… Az orrom előtt egy ismerős üdítős doboz pihen.
- Gyerünk Nyko, térj magadhoz, innod kell – Oly távolinak hat eme hang - Mester, olyan rossz állapotban van, rendbe jön?
Lassan meghallom az utca zaját, a kocsi motor búgását és felfogom, hogy hol vagyok… úgy nagyjából. Mesterem kocsijában… Lassan a doboz felé nyúlok, de elsőre leverem. Utána nyúlnék, de Shyrok már ugrik érte. közel húz magához, megtámaszt, majd kinyitja a dobozt és a szám elé tartja. Belekortyolok a tartalmába, s vérrel telik meg a szám. Számomra oly édes nedű szépen végig csorog a torkomon, s mohón kapok a doboz után, döntöm meg jobban és iszom a vért, miközben érzem Shyrok ölelését és bújását. A világ némileg kitágul előttem ismét, ahogy éhségem némileg csillapítja a vér édes íze, s már felfogom a beszélgetést, mely körülöttem zajlik. A gazdánk jött, hogy kihozza az ő két pórul járt tulajdonát, nem kevés pénzért. De úgy fest így eme esetnek még a nyomát is eltüntetik, így véletlen eltűnnek a papírok, hogy valaha ott voltunk de vajon mind? Bár most nem érdekel… nem érdekelhet… Kint sötét van, és káosz. Ha haza érünk, nem lesz sok időm, hogy összeszedjem magam rendesen.

//folytatás: Kita Horigome lakása

A szokásos javításokat végeztem a páncélon. Beolajoztam, megkentem itt, kifényeztem ott. Nem kellett aggódnom, az ajtó zárva, és ha valaki bebocsájtást akarna kérni az irodámba, a rendszer rögtön jelet, és a monitor kidobja a bepofátlankodó adatait. A zene elég hangosan szólt, így esélytelen, hogy bármilyen hangot meghalljak, ezért is, mikor ellöktem magam a székkel, hogy ránézzek a rendszer diagnosztikára, a telefonom kijelzőjén több nem fogadott hívás is szerepelt. Nem mondok számot, sokkal több, mint azt élő ember el tudná képzelni, vagy hinni.
Z.A.F.I.R.A., üsd ki a zenét, kérlek, dolog van.
- Máris. - hallatszott a szépen csengő női hang az éterből, és egy pillanattal később, már semmi nem maradt a zenéből. A telefonban lévő listát nézegetve nem sok minden újat találtam. Jó néhány nem fogadott hívás a titkárnőmtől érkezett, még néhány pedig egy két - mostmár komolyabbnak mondható - ismerősömtől. Mikor felhívtam Angie-t, a titkárnőt, a hangja nagyon is megkönnyebültnek tűnt.
- Hogy? Ezt nem értem. Oké, szedje össze magát, pattanjon fel a székéből, és szedje össze a gondolatait. - bontott a vonal, és öt perccel később Angie már a nyakamban volt. Ezt nem tudtam mire vélni, ennyire sose örült nekem. Sokat nem tudtam meg tőle, és még mindig a könnyeit törölgette.
- Jobb, ha bemegy a rendőrségre, uram. - mondta a nő szipogva, amire csak értetlenül bólintottam. Elrendeztem még a fontosabb dolgaimat, aztán irány a rendőrség. Angie egy post-itre írta fel a címet, mikor ránéztem, be tudtam saccolni, merre lehet. Kocsi indít, zene elmaradhatatlan. A kocsi hál istennek, klímával is el van látva, de ez a hőség elviselhetetlen. Kicsivel melegebb lenne, homokjárót kellene építenem, hogy közlekedni tudjak. A rendőrség épülete fél órás utat jelentett, majd még tíz perc, mire normális parkolót találtam. A rendőrségre belépve egy viszonylag monoton, rideg előtér fogad, minden csupa fehér, és fém.
~ Ráférne némi hangulat. - fut át az agyamon. Igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mit is keresek, majd egyszer csak szólnak, és néhány másik emberrel lekísérnek a boncterembe. Ha útközben van rá lehetőség, egy gyors bemutatkozást kezdeményezek, mert jó nevelést kaptam, és így illik. Főleg, hogy ha ők itt vannak, akkor egy csónakban evezünk. A patológián egymás mellett négy holttest van letakarva. Nem igazán hat meg, biztos, hogy nem hozzám tartoznak, na jó, talán még a nagybátyám esélyes, hogy erre a sorsra jusson, ez talán meg is rémít egy kicsit. A hajam összefogtam hátul, öltöny nadrág, zakó, és egy edzőcipő, legalább az legyen már kényelmes, és mindig így járok be.
- Kérem akármennyire zavaróak a szagok vegyenek egy nagy levegőt és keressenek fogódzkodót. – kezd bele a patológus. – Ez sokkoló lehet önök számára… - lerántja a leplet a testekről, és csak ekkor lepődöm meg igazán. Én fekszem ott. Na meg a többiek, és nyilván mindenki saját magát vizslatja, de valahogy nem tudok elsiklani magam fölött. Itt állok, ott fekszek, próbálom az agyamban összerakni, hogy mi is ez valójában, de abban biztos vagyok, hogy bárki is szórakozik, piszok jó humora lehet. Kissé megszédültem, vettem két mély levegőt, és lenyugodtam.
- Ez...? Klónok? - jut először eszembe, bár hülyeségnek tűnik, a "szekrényemben" egy szuperpáncél hever, a klónozás nem is tűnik olyan lehetetlennek e mellett.